Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

1983. november 1 t rETfOPJ NSi-S KPVDSZ KULTURÁLIS NAPOK - TANULSÁGOS VETÉLKEDŐ Ismerjük-e hazánkat? • A vetélkedők egy csoportja. (Pásztor Zoltán felvétele) Napjainkban néha indoko- laitlanul használjuk a „hagyomá­nyos” minősítést. A Kereskedel­mi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók idén huszonhanmadszoir rendezett kulturális napjaira mindenképpen illik a méltató jelző. A folyamatosság két dol­got feltételez: valódi igény te­remtette éis tartotta fönn az októ­beri rendezvénysorozatot és a talán változó színvonalú, de rend­szeres kulturális tevékenység lehetővé is teszi sokak kívánsá­gának a teljesítését. Arról sem szabad természetesen megfeled­kezni, hogy az ilyen több évtize­des sorozatok időnként formai és tartalmi frissítéssel felelhet­nek meg a várakozásoknak. A szakszervezeti alapszerve­zetek öntevékeny kezdeménye­zéseinek köszönhetően változatos, bár a korábbiaknál valamivel gyengébb színvonalú progna- ramot állíthatott össze az idén is a KPVDSZ megyei vezetősé­ge. Az Alföldi' Tüzép Vállalat és az Alföld Kereskedelmi Válla­lat dolgozói — például — elláto­gattak a Planetáriumba. A Baja és Vidéke ÁFÉSZ ismeretterjesz­tő előadásokra hívta munkavál­lalóit, Bácsalmáson szavalóver­senyt rendeztek. A Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ kirándulást szer­vezett a madarast ásatások meg- z tekintésére. Bodor Miklós grafi­káit mutatták be a kiiskunmajsai áfész pinceklubjában. A Bács- Kiskun megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat bajai kiren­deltségén szervezett komolyze­nei előadáson felléoett a Batthyá­ny Lajos Zeneiskola kamarakó­rusa. A kalocsai Duna Áruház­ban a Jászkunság történelmi ha­gyományairól hangzott el elő­adás. Több országjáró kirándu­lással gazdagították tagjaikat az alapszervezetek. A napokban tartott megyei mű­veltségi vetélkedő igazolta ezek hasznát és kívánatosságát. A fia­talok nagy száma azt tanúsította, hogy érdekli őket hazáik, Ma­gyarország. Soha ennyi huszon­éves nem vett részt KPVDSZ- vetélkedőn. A válaszokból kiraj­zolódó összkép a honismereti tá­jékoztatás fejlesztését, a jobb földraij zoktatást j,s sürgeti. Az ol­vasottabb, a nyitott szemmel uta­zóik, a figyelmes újságolvasók és tévénézők pontosan válaszolták a Széchényi Könyvtár alapítására, a magyar ipar szerkezetére, nyersanyagkinesüník elhelyezke­désére. a Duna-hidakra, irodal­mi emlékhelyeinkre vonatkozó és más kérdésekre. Elgondolkoz­tató: néhány könnyű feladat megoldhatatlan volt az ifjú ver­senyzők számára. Elvárható len­ne: minden általános iskolát és szakmunkásképzőt végzett tud­ja, hogy melyik országrészben ta­lálható a Ba'kony-begység, min­denki fölismerje a Nemzeti Mú- zéumot. Persze a negatív tapasz­talat is hasznos: rámutat a teen­dőkre. A közművelődésnek töb­bet kellene vállalni az általános iskolai oktaitás mulasztásainak h ely reho zata Iára. A BIK kiskunfélegyházi Szé­chenyi István szocialista brigád­ja (Faragó Edit, Somogyvári Zol­tánná és Borbásné Mészáros Ilo­na) készült fel a legjobban. a BRK Vörös Csillag szocialista brigádja került a második hely­re (ők nyerték a szákszervezeti kérdések különversenyét). Jól szerepelt az Univer ÁFÉSZ Allen- de szocialista brigádja is. H. N. Születésnap Ünnep volt külsőségek nélkül. Nem lengtek zászlók, nem volt mise, de ünneplőruha sem. mégis nagy nap volt azon a kedden, amikor utol­szór dördültek a háború fegyverei Kecskeméten. A pusztítás utolsó, a megálmodott új élet első napja volt ez. A nyolcvanezerből háromszáz a pincékben bújdokolt, a többi a szőlők gunyhói- ban várta a nyugalmat, a békés otthont, az em­beri szót, a meleg ételt, a földönfutók számki- vetettségének befejeztél A lelkekben félelem­mel párosult remény lakozott. Hogyan is lett volna másként. Kényszerkiürítés, az ellenállást kifejező öngyilkosság, a tábori csendőrök nya­kon lógó fémlapjának matt szörnyűsége, a dü­börgő nácicsizmák tébolyult rémsége, eszeveszett rablás volt az utolsó korbácssuhintás a temérdek tízezrek hátán. Álmatlan éjszakák, pataknyi em­berkönny, gyermeksírás, félelem volt egy város — akár az országé — sorsa. S ahogyan elült a csatazaj, kisütött a bágyadt fényt árasztó nap, a tanyák közé menekültek harangszóra neszeitek. Dondé őrnagy, a szovjet parancsnok húzatta meg a harangokat. Gyertek haza emberek! És mindszentnapon folyamnyi emberá; adat vette útját városi otthonába. A ha­rangszó a békességet kongatta, az igázi feltáma­dás hírnöke volt harminckilenc éve. S akkor, abban a pillanatban fogant meg egy új rend. Lombjai azóta kibomlottak a patrióták csaknem négy évtizeden át szorgoskodó, hűséges munkás­sága nyomán. De nehéz volt akkor! Nehéz volt az eligazo­dás, kétséges volt: merre tartanak az ármádiák. A rádiókat elkobozták a hatóságok, de ha lett volna is, a dróterekben nem volt villany. A né­met hadak „tervszerű” visszavonulása már jót jelentő, a hátra arc lehetetlen. A hitegető blöf- föléssel azonban még megpróbálkoztak. Berlin október 31-ről azt jelentette, hogy a Duna—Tisza alsó folyása között az ellenség újonnan odaho­zott kötelékekkel Kecskemét irányába előrenyo­mult. A német és a magyar csatarepülők ered­ményes támadásokat intéztek az ellenséges tá­madó ékek ellen. A légihaderő légvédelmi tü­zérsége itt hétfőn (október 30.) húsz páncélost semmisített meg. Szerdán a város elesténsk har­madik napján szemfényvesztő göbbelszi fogal­mazással azt adták közre, hogy Kecskemét tér­ségében kemény harcok folynak a Duna—Tisza között előrenyomuló ellenséggel. Az igazat azon­ban — bár körmönfontan — a bécsi Neues Wiener Tagblatt mondta ki azzal, hogy .......az el lenséget a megindított ellenintézkedésekkel Kecskeméttől északra (!) visszaszorították.” Ez- a tényleges hadihelyzetnek megfelelően azt je­lentette, hogy a szovjet felszabadítók még ezen a napon (november 2-án) Soroksár határában voltak. A hazugságot felszippantotta a valóság: Kecs­keméttel együtt az ország jelentős része szabad! A következő napokban megkezdődött a rend­szerépítés. Megannyi volt a nehézség. Tizennyolc szovjet hadikórház működött. Fűteni kellett, de nem volt tüzelő. Gyógyítani kellett és alig volt orvos, de híján volt a gyógyszer is. Az ellátás egyre nehézkesebb, hiszen Jurcsek miniszter ugyancsak megtette a magáét, hogy üres legyen a kamra. Fellazult a közbiztonság, ezért karha­talmat kellett szervezni. Bár Budapest és a Du­nántúl még a fasiszták kezén volt, meg kellett teremteni az új közigazgatást. Létrejöttek a népi szervek: nemzeti bizottság, népbíróság, igazoló bizottság. Újjászerveződött a kommunisták párt­ja, segítve a többi demokratikus párt első lépé­seit. Delegátusokat választottak a débreceni Ide­iglenes Nemzetgyűlésbe. Fel kellett éleszteni az ipari termelést, s pezsdíteni a kereskedelem vér­keringését. Mindehhez emberek, vezetők és mű­ködő irányító szervek kellettek. De határtalan volt az alkotókedv. Egy vélemé­nyen volt mindenki: rendet kell teremtenünk a házunk táján! Munkálkodtak az újjáépítő ma­gyarok. Tizenkétezer ember (mert novemberben még csak ennyien voltak) megtanulta, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Két év ered­ményeiről, már könyvbe foglalt írás jelenti, hogy miként hozták rendbe az iskolákat, a romos köz­épületeket annak ellenére, hogy gyér volt az anyagi fedezet. Megoldották a földreformot, igaz szegényen kezdve, mert az állatállományt elhaj­tották. Működik a közkórház, a szeretetház, új­ra megszínesedtek a parkok. A villamosmű már egész napon át áramot szolgáltat. Működik a keskenyvágányú vicinális, hogy a tanyai ember és az élelem bekapcsolódjon a város artériájába. A Termelési Bizottság az újgazdák számára szak- tanfolyamokat szervez. Egyszóval: a béke kellett ahhoz, hogy a város gyorsan talpraálljon, hogy napjainkra olyan mé­retű várossá legyen, amely fölözi a legmerészebb álmokat is. A város ezért ma bensőséges szüle­tésnapját ünnepli, félelem nélkül, fellobogózva és ünnepi köntösbe öltözve. W. D. Jónak ígérkezik a téli sportszerellátás A tél közeledtével egyre töb­ben keresik a sportszerüzletek­ben a hóban, jégen használható sporteszközöket, s a jelek sze­rint nem is hiába. Az illetékes kereskedelmi vezetők szerint az idén a tavalyinál jobbnak ígér­kezik a téli sportszerek kínálata. A TRIAL a tavalyihoz hasonló mennyiséget, mintegy 56 ezret szerez be az egy-, két-, három­személyes faródlikból, s a fém­vázas, összecsukható szánkókból. Hozzájuk kiegészítőként mint­egy 10 ezer háttámlát hoznak forgalomba 100 forintos egység­áron. Hatszáz—hétszáz forintért árusítják a síszánokat, amelyek­ből 9000 kerül az üzletekbe. Je­lentősen bővül az idén a sílécek mennyisége és választéka: a mű­anyag gyermek sílécekből az NDK-:ból és Csehszlovákiából ta­valy 640Ó-at, idén 32 ezret sike­rült beszerezni. Az ifjúsági sílé­cekből ugyancsak több lesz a ta­valyinál, 7700 párat a szocialista országokból, 4000-et pedig tőkés importból szerzett be a vállalat. E lécék árusítását előbb kezdik meg, mint tavaly, amikor több­ségük csak ezüst-, illetve arany- vasárnapra érkezett az üzletek­be. Jónak ígérkezik a választék felnőtt sílécekből is; 1400 párat Otthon jártam a szüleim sírjá­nál. Egy volt az életük, egy a sír­hantjuk is. Letettem lejlájukra a szomorú őszi virágot. Gyertyát nem hoztam. Elfelejtettem. Pedig mindenütt égtek, lobogtak. Egy árva sírról két félig elégettet el­vettem, az övékére tettem. Csend­ben bocsánatot kértem mindenki­től. Anyám, határozottan hallot­tam, azt mondta, hogy látod fiam, azért nem vitted semmire. Ko­molytalan vagy. Apám nevetett, a könnyei is csorogtak. Hallottam kedves basszusát is, csak nem ér­tettem pontosan, mit mond. Köz­ben tekintetem a szomszédos sír­hanton Feri bácsi fejfájára té­vedt. Ö, kedves Feri bácsi, aki mindent az emberiség nevében tett. Néki is adtam egy gyertyát a szomszédéról és meggyújtottam „az emberiség nevében”. — Jól van fiam. A burzsuioktól mindent el kell venni az emberi­ség nevében — mondta. Értettem az öreget. Arra célzott, hogy Z. úr, akinek a gyertyáját elvettem, holtában is gazdag ember maradt, és az elvek a túlvilágon sem bé- külnek. * Feri bácsi arcát, karakterét ke­mény kőből, csákánnyal faragta a hoz be a vállalat az olcsóbb tí­pusokból, s mintegy 3000-et tőkés importból. A TRIÁL új cikke a futó síléc, amely különösen al­kalmas a hazai alacsonyabb he­gyekben, ezekből 1800 párat sze­reztek be a Magyar Síszövetség javaslatára. A sílécek kiegészítő szerelékei­ben sem lesz hiány; 22 ezer pár cipőt és hozzájuk síkötéseket, és nagyszámú -botot rendelt a TRIÁL. Különféle márkás, illet­ve olcsóbb szemüvegek is kap­hatók lesznek. Szerelt műkorcsolyákból mint­egy 37 ezer párat hoznak forga­lomba, s különösen gyermekmé­retekből, 27-től 34-ig lesz több mint tavaly. Idén először árusít­ják a tőkés importból származó műanyaggal kombinált műkor­csolyákat. Ugyancsak több lesz a szerelt hokicipőkből. Kétélű korcsolyákból 175 forintos egy­ségáron mintegy 20 ezer lesz, ez­zel — várhatóan — kielégítik az igényeket. A téli sportokhoz szükséges ruházati cikkekből, síruhákból, kesztyűkből és sapkákból is ki­elégítő lesz a választék. Teremtő. Kőműves volt, akkor, abban az időben, amikor még a szél és az eső, a napsugár és a fagy edzette, koptatta a házakat és a házak építőit. Két fiú és két leány volt az életműve. És ki tud­ja mennyi ház? Mivel lehet mér­ni az ember életét? Az író. a kő­műves talán szerencsés. A köny­veket még néhány évig olvassák, a házakat pedig ha jól éDÍtették, százévekig lakják. Amikor a Szent Bertalan-temp- lom tornyában megszólalt a ha­rang, Feri bácsi karja lebénult és a kanálból a maltert visszalöttyin- tette a ládába. — Verik a harangot! — mondta Bélának, az inasának. A fiú úgy tett, mintha nem a saját fülének hinne, hanem az öregtől hallaná a jó hírt. Vigyorgott, s minden mozdulatával mesterét utánozta. Amúgy is rendkívüli mód nyo­masztotta a kora, éppen tizenhat­éves volt. A fa alá húzódtak, fal­tak, nagyokat húztak a zománcos kannából. Hogy elköltötték ebéd­jüket, az öreg a fanyelű kés he­gyével elmélyülten piszkálta foga közül az ételt. A fiú messzebb ment, zsebéből előkotorta a ciga­rettacsikket, akkurátusán rágyúj­tott és az orrán fújta a füstöt, ahogyan Feri bácsitól látta. — Estére az emberiség az ott­honba megy — vetette oda a szót az öreg. A kölyök bólintott. Pedig nem szerette a munkásotthont. Annyi érthetetlen zagyvalékot be­széltek a burzsujokról, de ő nem is ismerte ezeket. — Szombaton meg a tűzoltóba. Np "--gyakorlat lesz — vakkantott még egyet az öreg. A fiú ezt na­gyon szerette. Igaz, fényes sisakot nem ka nőtt, de majd egyszer ő is. Kovács Béla, önkéntes tűzoltó — be szép is volna. * András-napkor a szovjet kato­nákat Feri bácsi egy kanna bor­ral köszöntötte. Azután néhányad- magával, családi segédlettel meg­csinálták a kommunista pártot. Az első taggyűlés után megittak néhány pohár bort. A kőműves megtörölte bajszát és azt mondta: — Kell ez az emberiség lelkének. Sándor, József, Benedek nem hozták zsákban a meleget. Munka se volt, a kőművesek állandóan a munkásotthonban lebzseltek, vi­tatkoztak, veszekedtek. Az egyik napon Béla, az egykori inas. sza­kasztott olyan bajusszal mint Fe­ri bácsié, megjelent a munkásott­honban, odaállt a kőművesek elé és azt mondta: — Szaktársak! Nemsokára meg­kezdődik az újjáépítés, maguknak is akad majd munka. Ezt a párt­ban mondták az elvtársak ... Szó­val engem küldtek, hogy ezt mo-'Bam maguknak. — Ekkor szeme megakadt régi mesterén és így folytatta: — Feri bácsi, az em­beriség nevében kérem a csikket. Karácsony előtt kapták meg a városi közmunkát. Az ünnepet a munkásotthonban töltötték. Feri bácsi új tűzoltóruhában feszített, a régit és a sisakot kölcsönadta Bélának, hadd örüljön a gverek. Bort ittak, mozgalmi dalokat éne­keltek, és a Mennyből az angyalt. Élete végéit? építette a házakat, úgy esett ki a malteroskanál a ke­zéből, hogy dél se volt, nem is *>•'- rangoztak. Halála előtt néhány nappal ezt kérdezte tőle a műve­zetője: no, mire vitted Ferkó, az­zal a na«v pártoskodással? Zavar­ban volt, csak állt szótlanul, su­tán. Tényleg, mire vitte? Mivel lehet mérni az ember életét? Ki tudja? Ferkó fia kőműves. Jóska fia katonatiszt, a lányok tisztes­séggel féríhez mentek, szaporod­tak. Boldog vagyok, akarta mon­dani, de a kérdező már továbbállt. V * A szél elfújta a gyertya lángját, még egyszer meggyújtottam. — Csak a házakra — hallottam a hangját —. azokra vigyázzatok, az emberiségnek élnie kell.. . Lehet, hogv nem is ő mondta, de szélzúgásban, a temetőben mindig hallani vél valamit az em­ber. Suha Andor KISLAKÁS-ÉPÍTŐKNEK Házépítők boltja. Mától ez a cégtábla fogadja a vevőket a kecske­méti Külső-Szegedi út 9. szám alatt, a volt vastelep helyén, ahol a BIK az Építőipari Termelőeszköz-Kereskedelmi Vállalat lakásépítőknek való anyagait és szolgáltatásait kínálja a lakosok részére. A kevés költséggel — a vastelep raktárainak hasznosításával — létesített bolt ajtópánttól, vízvezeték-alkatrésztől, szegtől, dróthálótól és betonvas­tól kezdve, egészen a kenderkócig sokféle árut kínál a kislakás­építőknek. Vegyi- és szilikátipari termékek ugyancsak találhatók az üzletben, amely gép-, állvány- és zsaludeszka-kölcsönzéssel is foglal­kozik és kész beton házhoz -szállítását vállalja a DUTÉP közreműkö­désével. Téüvezik...».jfl^plegj készlet bővítését, úgy, hogy .körülbelül háromszáz családi házhoz való téglát, cserepet és betongerendát is forgalomba hoznak. Ezenkívül tárgyalnak a Betonipari Művekkel, hogy eternit- és csőszerelőipari gyártmánydkkal bővíthessék a válasz­tékot. A Házépítők boltjának hétfői átadásán dr. P. Kovács István, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője hangoztatta: az üzlet akkor lesz sikeres a vásárlók körében, ha árukínálatát, a szükségle­teknek megfelelőn tovább bővíti. Tervezett, évi 120—140 millió forint bevételének is ez az alapja. O Sok minden kell egy építkezéshez. Gyertyagyújtás VENDÉGÜNK VOLT dr. Csizmadia a közgazdaságtudományi egyetem rektora Hasznos együttműködés ala­kult ki az elmúlt ött évben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, valamint Bács-Kiskun megye politikai és- gazdasági szer­vezetei között. A napokban az újabb öt évre szóló együttműkö­dési szerződés aláírása után kér­tem dr. Csizmadia Ernőt, az egye­tem rektorát, válaszoljon néhány kérdésre. — Nemzetközi hírű tudósok, kutatók, az orvostudomány, a fizika, a kémia, a matematika stb. tudományágak képviselői, s töb­ben úgy vélik: a magyar közgaz­dászok nemigen kerültek még ilyen reflektorfénybe. Egyetért ön ezzel? — Résziben, ugyanis nagyszámú magyar származású közgazdász tartozik a tudományág világszín­vonalú művelője közé, bár ál­lampolgárságuk nem magyar. Az utóbbi időben azonban egyre töb­ben és gyakrabban jönnek az ..óhazába”, ami az itthoni fiatal közjgazdásageneráció elismerését is jelenti. A közgazriásizak iránti igény, s ennek következtében a képzésük sem mondható tradi­cionálisnak, mivel 1948 óta ön­álló az egyetem. Azóta viszont mintegy harmincezer közgaz­dász hagyta el az alma matert, s közülük sokan különböző állami, politikai, vállalati munkahelyen vezető beosztásban dolgoznak. A szocialista politikai gazdaság­tan hazánkban is fiatal tudo­mány, s az indulás nehézségeivel ugyancsak meg kellett küzdeni, hogy majd minőségi módosulá­sok, változások után a jelenlegi színvonalra eljusson és társadal­mi igény legyen munkánkra. — A minőségi változás alatt ön is azt érti, amit a napokban egy neves gazdaságpolitikus így fo­galmazott: ma a közgazdaságtu­domány a politika szövetségese, nem csupán magyarázója. — Teljességgel egyetértek a megfogalmazással, pontosan er­ről van szó. A közgazdászok ré­szesei a szocializmus politikai alapjaira épülő gazdasági stra­tégia kidolgozásának, és a' meg­valósításban sem kisebb a fel­adatuk. Ez mintegy két évtizede van így. Előbb makroszintű, vagy­is kormányzati, állami felada­tokban igényelték elsősorban munkájukat, ami ma már kitel­jesedett: vállalati, üzemi teen­dőkben is kívánatosnak, sok eset­ben nélkülözhetetlennek tartják döntés-előkészítő, -elemző mun­kájukat. Végső soron a magyar gazdaság eredményeiben, pro­duktumában benne van a köz­gazdászok munkája is, és ennek számbavételével, az egész szer­ves részeként, értékelhető a köz­gazdaságtudomány hazai hely­zete és fejlődése. — Egyre inkább előtérbe ke­rül a gyakorlati, vagyis az al­kalmazott közgazdaságtudomány. Ez jellemző a megyei kapcsola­tokban is? — Elsősorban ez. Félda volt erre a BÁCSHűS-nál, a Baljai Mezőgazdasági Kombinátnál, né­hány állami gazdaságnál, ipari, építőipari vállalatoknál, végzett munkánk. Megyei kezdeménye­zések eredményei ezek, miként az is, hogy kapcsolatunk révén, az egyetem hallgatóival jobban is­mertessük meg Bács-Kiskun me­gyét, hogy minél töibb fiatal itt vállaljon munkát. Ugyanakkor készségesen segítjük a megye fiataljait egyetemünkön, egye­bek között a felvételi előkészí­téssel. Másrészt a közgazdászok továbbképzését is szívügyünknek tartjuk. Mindezt az együttműkö­dési szerződéseinkben rögzítet­tük. A megyei szintű megbíza­tások sorából kiemelkedik az a tanulmányterv, amely az ezred­fordulóig feltárja a megye ipari fejlődésének lehetőségeit. A há­rom, változat kidolgozása az egye­tem tanárainak, kutatóinak is hasznára volt. — ön jól ismeri a Duna—Tisza közének mezőgazdasági terme­lését és szerkezetét is. Alapvető tennivalókra van javaslata? — Sokféle szempontból ele­mezhető az Itteni mezőgazdasá­gi munka, és természetesen vi­tákra is alkalmat adhat. Azt biz­tosan állíthatom: a dicséretes termelési eredmények mellett el­maradt az infrastruktúra és a csatlakozó részek fejlesztése. Egyebek között a feldolgozásra, a tárolásra és a felvásárló-értéke­sítő kereskedelemre gondolok. Elégtelenségük fékje lehet a sző­lő—zöldség—gyümölcs-termelés­nek éppúgy, mint a hústermelés­nek. Fontosnak tartom — első­ként az említettekben — a mi­előbbi kibontakozást. A szüksé­ges anyagi erők megyébe kon­centrálását, a fejlesztések elkez­dését azért is, mert itt állítják elq, bizonyos termékekből a leg­több alapanyagot. A termelés­től a kereskedelemig ívelő lánco­latban napjainkban az utóbbinak is egyre jelentősebb szerep jut. A feladatokra való felkészítés­ben az egyetemi képzés sorén ugyancsak n agyobb figyelem összpontosul. Csabai István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom