Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

1983. november 22. 9 PETŐFI NEPE • 5 j-i f , t 1 | .. 1 r J ÉRDEMES MEGNÉZNI Emlekplakett koszorú val Balogh Péter szobrai MSZBT-tagcsoport a szakmunkásképzőben Aranykoszorúval díszes emlékplakett. Ilyen kitüntetést csak a leg­kiválóbbak kapnak, a magyar—szovjet barátság ápolásáért serényke­dő kollektívák közül. A 607. számú Gáspár Sándor Autószerelő Szak- középiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet MSZBT-tagcsoport ja a napokban vette át az aranykoszorús plakettet. A rangos kitüntetés annak a több mint egy évtizedes, példás munkának szólt, amit a ba­ráti társaság a szakmunkástanulók szocialista gondolkodásmódjának alakításáért, világnézeti nevelésének sikeréért végzett. — Tagcsoportunk célját maga a tamterv fogalmaz­za meg, mégpedig ekép- pen: „A szakmunkásképző célja korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista vi­lágnézetű és erkölcsű szak­munkások nevelése. A fej­lett szocializmus építésé­inek idején a jövő szak­munkásai, a munkásosz­tály utánpótlása nevelésé­nek kiemelt társadalmi- pali tiikaí jelentősége van.” — mondja Leviczky József, az intézet tanára, a helyi MSZBT-i tag csoport ügyve­zető elnöke. — Meggyőző­désem egyébként, hogy a szakmunkásképzőkben a barátság ápolása a neve­lés szinte minden részte­rületén halmi, formálni ké­pes. — A cél tehát egyértel­mű, de melyek azok a konkrét módszerek, ame­lyeket — mint a kitünte­tés is jelzi: eredményesen — alkalmaznak? — Államközi szerződés keretében, évek óta kap­csolatot tart iskolánk a moszkvai 145. számú Szak­munkásképző Intézettel. Az egyik esztendőben ml lá­togatunk el Moszkvába, a másikban őik Kecskemétre. Diákjainknak megtisztel­tetést, kitüntetést jelent ez az utazás, s nagyon tisz­tességesen, keményen dol­goznak, hogy bekerülhes­senek az utazók csoport­jába. A testvérintézet kül­döttségének érkezését és a Moszkvába való utazást egyaránt nagy izgalom kí­séri : különböző műsoro­kat állítanak össze a ta­nulók, ajándékokat kész!-* tenek és sok-sok barátság születik agy-egy találko­záskor. — Tudtommal a Moszk­vai Rádióval is gyakran érintkezésbe lépnek az in­tézet diákjai. — Igen, s ez a kapcsolat is több mint hatéves, Mondanom sem kell, mi­lyen mély hatással van a gyerekekre, amikor az éter hullámain személy szerint hozzájuk szólnak a messzi távolból. Legutóbb például a testvér intézetünk tagcso­portjának üzenetét közve­títette a rádió. Rendszere­sek a levélváltások, orosz és magyar nyelven egy­aránt ... Élvről évre egész napos MSZBT-programot szervezünk intézetünkben a Vörös Hadsereg napjá­nak ünnepén. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő talán politikai munkánk egyik legszíne­sebb formája. Az bizonyos, hogy ifjúságunk körében nagy népszerűségnek ör­vend, s nagy lelkesedéssel készülnek rá minden esz­tendőben. Igen sok segítsé­get nyújt a szocialista tu­datosságra való neveléshez a Magyar—Szovjet Baráti Társaság filmtára. Osz­tályfőnöki órákra, KISZ- foglal'kozásokra, ünnepsé­gekre rendszeresen kérünk és kapunk érdekes, való­ban értékes, tanulságos té­mákat taglaló kópiákat. Gyakori továbbá, hogy szovjet vendégeiket hívunk meg intézetünkbe, baráti beszélgetésekre, ünnepsé­geinkre ... — A világnézeti neve­lés sikerét milyen más nevelési célok segíthetik? — Mint mondottam, szinte valamennyi. Az er­kölcsi nevelés példatárá­ból nem hiányoznak a magyarországi felszabadí­tó harcok hőstettei. Az ér­telmi nevelés szerves al­kotóeleme a szovjet tudo­mány eredményeire, jeles alakjaira való hivatkozás. Esztétikai nevelésünk sok­kal szegényebb volna, ha nem ismertetnénk meg diákjainkat az orosz—szov­jet irodalommal, építészet­tel, festészettel, balettel... Hosszan lehetne sorolni tehát a világnézeti neve­léshez kapcsolódó részte­rületeket. Mindez termé­szetesen az egész miagyar pedagógiára jellemző, csu­pán a módszerek és esz­közök tekintetében —, s talán az intenzitás mérté­kében — mondhatók egye­di, sajátos példák intéze­tünkről. Persze ahhoz, hogy valóban eredménye­sen tevékenykedhessünk, ismernünk kell tanulóink felfogását, nézeteit, azokat a gazdasági, kulturális, szociális körülményeket, amelyek szűkebb családi környezetükre jellemzők. Ezért minden tanévben felmérést készítünk. — Mondana néhány ér­dekes adatot, figyelmet ér­demlő vizsgálati ered­ményt? — Legutóbb mintegy 1200 diákot kérdeztünk meg, s a szakmai elkép­zeléseikre, szociális hely­zetükre vonatkozó kérdé­sek mellett erkölcsi és vi­lágnézeti vonatfcozásúak is jócskán szerepeltek a kér­dőíveken. Például arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érdekli őket a politika, az első évesek 9 százaléka felete azt, hogy nagyon, 81 százalékuk, hogy teisméntékben, s 10 százalékuk, hogy egyálta­lán nem. A harmadévesek­nél ezek az arányok — az említett sorrendben — 22, 75 és 3 százalékot mutat­nak, ami azt látszik iga­zolni, hogy az intézetünk­ben töltött évek alatt je­lentősen nő a tanulók po­litikai érdeklődése. A vég­zősök 2,6 százaléka vallot­ta meggyőződéses marxis­tának magát, 12 százalék írta azt, hogy ateista, 66 százalékuk még nem dön­tött világnézeti kérdésben, 6 százalék hisz istenben de nem vallásos, mjg vallá­sosnak a megkérdezettek 13 százaléka mondta ma­gát. Vagyis van min ja­vítanunk, ha szilárd szo­cialista tudattal rendelke­ző szakmunkásakat aka­runk nevelni. S tagcsopor­tunk igyekszik is minden kínálkozó eszközt, lehető­séget megragadni, hogy minél közelebb kerülhes­sünk a tantervből idézett célunkhoz. Ami nem köny- nyű vállalkozás, hiszen el­lentmondásos a mi tanuló- ifjúságunk, münt maga a kor is, amelyben élünk ... Koloh Elek Balogh Péter Buka­restből hozta műveit Budapestre, amelyeket az „egység szobrainak” nevez. Több okból tehe­ti ezt. Világnézeti meg­fontolásból és a formák egyeztetéséből, vagy azért, mert Budapes­ten tanult az Iparművé­szeti Iskolán, Bukarest­ben él; életműve né­peink barátságának épí­tését szolgálja. Fogalma­zása messzemenően, eu­rópai és XX. századi egy­ben: magyar, román forrásokat egyaránt számba vesz, nevezzék az előképet Medgyessy Fe­rencnek, Bnancusinak, vagy akár Henry Moore- nak, mindig új mű és Balogh Péter-alkotás lesz belőle. Az egység szobraival ars poeticá­ját hangoztatja. Ez az egység többrétű. A rea­lizmust bővíti új el­képzelésekkel, az esz­me, a forrna friss és Új hajszálgyökereivel, s ez a sokszoros egységre törekvés barátságot, nyugalmat, békét, kibon­takozást szervez em­berek és népek között. 1920-ban született Bi­har megyében, 1934-ben inas és munkás Nagy­váradon, ahol MaczaÉilk Alfréd festőművésznél folytatja rajztanulmá­nyait. Főiskolai szin­tén ezt Budapesten és Bukarestben fejezi be. SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Tekintetünkkel is beszélünk 9 Együtt. 1968-ban kitüntetik a Kulturális Érdemrend- deL Müveit számtalan külföldi országban mu­tatta be. egyéni kiállí­tása volt Nagybányáin. Nagyváradon, Kolozs­várott, Marosvásá'nhe. lyen, Aradon, Midámó- ban. Párizsban, Uppsa- 1 álban, hat alkalommal Budapesten, s most fő­városunkban. a Ma­gyar Nemzeti Galériá­ban. L. M. A beszédet tekintetünkkel kí­sérjük. Beszédtársunk tekinte­téből olvasná tudunk, soikszor számunkra fontosabb közlést, mint amilyent a szavak közvetí­tenek. Mert a tekintet legtöbb­ször érzelmet sugálroz. ezért ke­vésbé lehet eltitkolni ellenszen­vünket vagy tartózkodásunkat még akkor is, ha maga1 a szó ba­rátságos. A tekintet önkéntelenül, azaz tudatunk ellenőrzése nél­kül, ösztönösen „beszél”. Ilyenformán tekintünk ma­gatartásunk fontos eleme. Innen ered az a számos kifejezés, amely - lyel káprázatos változatosság­gal tudjuk megnevezni a tekin­tet sokféleségét. Válogassunk ezúttal egy csokorra valót azok­ból, amelyek rovatunk címéhez illenek, olyanokat tehát, ame­lyek a tekintet szép emberségét jellemzik. (Mert — s ezt zárójel­ben jegyzem meg — lehet olyan beszélőről is szólni, akinek a te­kintete villámokat szór, szikrázik és tüzel, aki ölni tud vele. Arany •János írja Tetemréhívás című balladájában Kund Abigélről, a gyilkos szeretőről: „Szeme szo­katlan. lángot lövell".) '“Szóljon hát a tekintet a tapin­tat nyelvén, legyen -észvevő (s — ha szomorúság éri beszédtársun­kat — szánakozó, azonosulva megértő). Ne adjunk okot arra, hogy te­kintetünket üresnek lássák, mert ez tompaságot rejt, vagy némá­nak, mert az érzéketlenségről árul­kodik, Akivel rokonszenvezünk vagy éppen gyengéden bánunk, azt simogatni is szoktuk tekinte­tűnkkel. És ha még gyönyörkö­dünk is benne, akkor rajta fe­lejtjük tekintetünket, akaratlanul is. Adjunk minél több alkalmat arra, hogy hálás tekintetet vesse­nek ránk. Annak jeléül, hogy értjük egy­más! s a dolgot, összevág vagy összevillan a tekintetünk. A sze­relem ébredésének a jele az. ha a fiú a leánnyal lopva vált te­kintetet (hogy majd azután egy­mást felfalják tekintetükkel). A bölcsen szemlélődének nyu­godt a tekintete, s csak akkor sötétül el, vagy válik gyanakvó­vá, ha rendellenes jelenségre fi­gyel föl, s tekintete ilyenre té­ved. A becsületes ember állja min­denkinek a tekintetét, mert nincs oka elkapni beszédtársáról, aiki pedig esetleg átható, árgus szem­mel fürkészi társa gondolatait. Soha ne legyen okunk arra, hogy szégyenünkben földre süs­sük vagy elkapjuk tekintetünket. Ellenkezőleg: legyen nyílt, külö­nösen a. szemben, aki bizal- n. Vval tűr t ki. például Jöven­dőbelinkkel szemben. Ahogyan Katona József a Bánk bánban ír­ja: Szabad tekémet, szabad szív, szabad sző, kézbe kéz és szembe szem, — minálumk Így szokta a szerelmes. Sz. A. NEHRU-AR ANY DÍJAS Bogárdi Edit Dusnokról Nehru-aranydíjjal jutalmazták az idei évi Sankar indiai nemzet­közi gyermekrajzversenyen Bo- gárdi Edit rajzát. Rajta kívül még 26 magyar gyermek nyert díjat. (Újsághír) B ogárdi Edit a Dusnoki Általános Iskola hetedik osztályos diákja. Hatgyermekes munkáscsalád csendes, okos kislánya — bizonyítvá­nya legutóbb is tiszta kitűnő volt. — Honnan tudtad meg, hogy dijat nyertél? — Egy szerdai napon történt: haza­mentem, elolvastam az újságot, s meg­találtam benne a hírt. Utána nem sok­kal levélben is értesítettek. — Mit írtak? — Elég sokáig nem tudtam ponto­san, mert az angol szöveget nem tud­ták lefordítani. De már sikerül*: ^meg­hívtak egy hónapra Indiába, ha van kedvem. — És? — Nem nagyon bízom abban, hogy elmehetek, mert mindenkinek fedeznie kell a költségeit. Indiába pedig har­mincezer forint az út... — Ügy tudom, batikkal nyertél. Mit db- rázolt? — Libatömést. Elképzeltem magam­nak a képet, aztán megkérdeztem a ta­nárnőt, hogy szerinte jó lesz-e, és meg­csináltam. — Mindig képzeletből rajzolsz? — Nem, ha látok valami érdekeset egy könyvben, kimásolom. — 'Ml a kedvenc színed? — A rózsaszín, a kék meg a fekete. A rózsaszínt meg a világoskéket sok helyre rakhatom, a fekete pedig majd­nem minden színhez illik. — Tizenhárom éves korodhoz képest na­gyon megfontoltan, felnőttesen beszélsz — játszani nem is szoktál; csak a rajz érdek«!? — Szeretek olvasni is, olyan köny­veket, amelyben gyerekek a főszerep­lők. Járok könyvtárba, vagy a testvé­reimtől hozok. Er2si huszonöt éves, ve­gyész, most gyesen van, Laci 23 éves, fűtő, Gyuszi 21 éves, Kalocsán közpon­tifűtés-szerelő, Tibi szabónak tanult, de most matróz, és van egy húgom, Márti, ő tíz éves. — Mit szóltak a TVehru-dUhoz? — El sem lehet mondani mennyire örültek,'HÍ^ésfmtiímég senki sem ért el a családban. — s most? Hogyan tovább? — Szeretnék továbbtanulni, de még nem tudom mi leszek — majd kiala­kul. Azt hiszem gimnáziumba, vagy szakközépiskolába megyek ... * • • Bogárdi Edit járt már Kalocsán, Pes­ten, Pécsen, Szegeden-, Kecskeméten. Zánfcán— jutalmul — úttörőtáborban: rajtitkárképzőben. Szerény körülmé­nyek között élnek — televíziójuk nincs, ha jó film van, a szomszédban nézik meg. Az ország — a termelőszövetke­zetek, a gyárak — nehéz gazdasági helyzetében talán mégis volna valami­lyen megoldás, hogy kimagasló telje­sítményéért nvert díját felejthetetlen körülmények között vehesse át: ott, ahol neki ítélték — Indiában. B. J. HARMATI SÁNDOR: * Munkásemlékek KÖNYVESPOLC Eseménygazdag mai mesék 12. Kenyér és szállások Helyzetembe nem nyugodhat­tam bele. Vállalnom kellett bár­miféle munkát, nem ehettem to­vább jótevőim kenyerét. Nem a szakszervezeti és ál­lami munkaiközvetítő hivatalok segítségében bíztam, hanem a közeli Garai téri piacon néztem szét. Reméltem, hogyha mást sem, legalább alkalmi munkát szerezhetek, némi fizetség elle­nében zsákolhatok vagy a házi­asszonyok megtömött bevásárló kosarát cipelhetem. Ajánlkoztam a piaci árusoknál is. Már dél felé járt az idő, a vá­sárlók tömege ritkulni kezdett. Ügy tűnt, hogy ez a próbálkozá­som is sikertelen lesz, már-már feladtam, amikor a tér egyik sarkán a kocsijáról árusító, ma­gyaros bajúszt viselő gazda fel­fogadott. A kocsi oldalára erősített név­tábláról leolvastam a nevét ^.Tá­bori Pál kertész és piaci árus, Régi Lóversenytér, 2450 helyraj­zi szám”, ö volt annak a terüj letnek a bérlője, ahol szállásadó gazdáimnak, SoóséknaR a fából épült házikója állt. Tábori bácsi elmondta a feltéte­leket. Gondoznom kell egyetlen lovát, piacnapokon pedig segéd­keznem kell az árurakodásnál, és ha a vásárlók azt kívánják, hogy házhoz szállítsuk a vásárolt portékákat, akkor az az én fela­datom lesz. Fizetségül szállást ad a lóistálló mellé épített kis házi­kóban, naponta háromszor kapok elégséges étkezést, és ráadásként heti öt pengő pénzjuttatásban is részesít. „Házhozszállítások ese­tén — mondotta új kenyéradó gazdám —, még borravaló is ki­néz.” Nyomban munkába álltam. Az átköltözés könnyen ment, hiszen új lakhelyem néhány méterre volt csupán a Soós házaspár „la­kásától”. Tábori bácsi beleegyezett ab­ba, hogy hetente kétszer fél na­pot a szakszervezeti, illetve az állami munkaközvetítő hivatalok­ban töltsék és szakmunka után nézzek. A helyzetemben beállt válto­zásnak örültem, noha nem ta­nult szakmámban kaptam mun­kát. A legfontosabb az volt, hogy a kényszerű semmittevés züllesz- tő állapotából megszabadultam. Boldog voltam azért is, hogy mó­dom nyílt a Soós házaspárnál fel­gyülemlett adósságom törleszté­sére. Csaknem négy hónapon át ápoltam Tábori bácsi lovát, és cipeltem burgonyás zsákjait, míg végül 1927 júniusában kiközve­títettek a Vörösmarty utcában működő Schallmajer József-féle redőnygyártó üzembe. Á felvétel­kor közölték, hogy csak a nyári­őszi szezonális munkák idejére alkalmazhatnak, és a rendelésál­lománytól függően, de még az év vége előtt számítsak elbocsátá­somra. A kis pónilótól, na meg Tábo­ri bácsitól el kellett búcsúznom. Űj szálláshely keresésére indul­tam. (Soósék időközben vissza­költöztek szülőfalujukba, Kőrös- ladányiba.) Annak ismeretében, hogy csak féléves munkaviszonyra számít­hatok, nem volt bátorságom kü- lönbejáratú szobát keresni és bé­relni, hanem ágybérlettel eléged­tem mag ismét. A nem messze húzódó Gizella út egyik bérka­szárnyájában, Hosszú Ferenc családjánál találtam új otthonra. Hosszú bácsi szállítómunkás volt, és szezon idején (télen) jól keresett. A pangás időszakában azonban csak csurrant-cseppent, ezért a kieső keresetet — akár Barabásék — ágyrajárók révén pótolták. Rajtam kívül ágybérlő­társ volt egy fiatal kőművesse­géd és egy gyárban dolgozó le­ányanya, csecsemőjével. Üj otthonomat szerencsésen választottam meg. A ház asz- szonyát a természet nem áldotta meg gyermekkel és emiatt sokat kesergett. Anyai ösztönét és sze- retetét ezért ránk, fiatal ágybér­lőkre pazarolta. Engem mint szü­lők nélküli árvát, különösen ke­gyeibe fogadott és anyám helyett anyám próbált lenni. A Hosszú házaspár olyan közel került hoz­zám, hogy sok éven át laktam lakásukban. Előfordult, hogy la­kást kellett változtatniuk, és én velük tartottam, mintha valóban gyermekük volnék. Áldás volt számomra, hogy a munkanélkü­liség idején sem hagytak nélkü­lözni. Szállásadóim segítségére szük­ségem is lett hamarosan, hiszen karácsony előtt újra állás nélkül maradtam. Csak 1928 márciusá­ban kaptam ismét munkát az angyalföldi Reitter Ferenc utcá­ban, a Vörös és Társa Lakatos­gyárban. (Következik: 13. VITÁK KE­RESZTTÜZÉBEN.) Szép, színes világba kerül, aki Tordon Ákos A rézorrú tündér című mesekönyvének történe­teit olvassa vagy hallgatja, A tündért Gaál Éva rajzolta meg. Finom, könnyed nőalak, karcsú derekait lenge-könnyű kelme fedi, göndör-kék haj kere­tezi finom kis arcát, amelyből formás, igazi sárgaréz orr — mintha csak arany lenne — fé- nyesedik elő. A tündér tulajdon, kép,pen Uzsizssuzsi, a volt szí­nésznő, aki annyira beleéli ma­gát a szerepébe, hogy az ezer­egyedik előadásra hozzánő a kel. lék-orra is. Ezután szegény elve­szíti az állását, majd a vőlegé­nyét, és elindul vándorútra, hogy visszavarázsol tiassa magát. Hosz- szas viszontagságok után ered­mény nélküli tér haza. Itthon azonban egy Kocka-Kuckó-Vár­ban. a gyermekek csodálatos otthonában mindannyi uk „anyu­kája” lesz. Hiába' jön, utálna a va­rázsló, hogy megszabadítsa a jó tündért ré zárrá tói, ő már nem akar többé Uzsizsuzsi színész­nő lenni. Ott boldog, áhol any- nyián szeretik. Tord'on Ákos nagy mestere a mai mesék szövésének. Történe­tei rendkívül eseménygazdagök, szórakoztatóak, hősei igen szép érzéseket hordoznak magukban. Hasonlítanak a népmesék meg­szokott szereplőire, de annyira maiaik is tudnak lenni, hogy alak­jukban szeretteinkre, barátaink­ra vagy magunkra lelünk. Az utolsó oroszlán, a Skatu- lyácska, a Mesebeszéd, a Hímes tojás, hímes rét, a Tarka mese, a Karácsonyi postahivatal című munkái után újalbb mesekönyiv- vel jelentkezett. Történetei me@- nevettetik, megríikatják az olva­sót, csodálkozunk vagy elször- nyedünk, néha talán el is szé­gyelljük magunkat, de közöm, bősek sohase maradunk. Alakít rajtunk felnőtteken és a gyermekeken is az a mese, amelyben a boszorkány seprű­jére rak fészket egy szép madár- pár. Egy kisfiú úgy segít a banya kesergésén, hogy aláteszi az im­már üres seprűnyelet és elröpí­ti vele — nyugdíjba. Alakít az a mese is, amelyben egy későn fekvő, későn kelő kisfiú csak esti álmában találkozik az aranybársony dolmánykájú, ve­res csőrű, kék topánkájú Bársonymadárral. A Forintfia Fillér című verses mese is. amelyben a elölyfös főhőst az ör­vénylő víz habjai közé vetik, egy kisfiú megtalálja és nevetve el­dobja. A pénz jó messzire esett és elveszett, „De az égről a Nap/ szórja az aranyat,/ életet fakasztó,/ bol­dogságot adó,/ arany-sukarakat”. Nevettetve formál a kötet első kis próza-vers meséje is, a Volt egyszer egy lakodalom című. Olyan ritmusos, olyan, szépen csendülnek össze a gondolátok, hogy sokáig muzsikálnak a fü­lünkben. íme az első pár sora: „Volt egyszer egy lakodalom ,.. Hét faluból jöttek oda! Ki gyalog jött. ki lóháton, kényes, táncos paripákon. Ki hintával, ki sze­kérrel, csak én jöttem egy egér­rel”. Nagyon őszinték ezek a me­sék. Az író sohasem csapja be a gyerekeket, a fantáziatörténete, két az álom vagy az elgondolko. zlás színes köntöse burkolja, ér- • zékeliteti. hogy képzelet-szülötte lények nem élnek körülöttünk. Gyakran maga is kiszól a mesé­ből. Mintegy megbeszéli a gyer­mekekkel a gondolatait, korábbi önmagát. Ezzel ajmolyan jó apa vagy nagyapa figurát alkot, ame­lyik minden családban jelen van vagy ott kellene lennie. Szép nyelven szól Tordon Ákos a gyermekekhez. Jól teszik, ha utánozzák kifejezéseit, színes beszédét, játékos ritmusait. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyv, kiadó szép kiállítású, színes raj­zókkal teli, értékes mesekönyv- vel lepte meg az óvodásokat, a kisiskolásokat — és szüleiket. T. Újhelyi Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom