Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-14 / 243. szám

V ® PETŐFI NÉPE • 1983. október H HÁZUNK TÁJA Védekezés a korai fagyok ellen Az elmúlt napokéhoz hasonló éjszakai lehűlések főként a zöldség­féléket és a virágokat károsítják. Ezért leginkább ott kell' felkészülni a fagyvédelemre, ahol még szedhető a paprika, a paradicsom, vagy virágzik a krizantém. Ugyanis a lédús növények rendkívül érzéke­nyek á fagyra. Már egy-'két fokos fagypont alatti hőmérséklet hatá­sára elroncsolódnak a sejtek, elhalnak a növények, s tönkremegy a termés. Legeredményesebben úgy védekezhetünk a fagy ellen, ha éjszaká­ra fóliaponyyával borítjuk be növényeinket. Alacsony termetű zöld­ségekre, virágokra szalmát vagy szénát is szórhatunk. Várható fagy esetén nedves szalmából kis kupacokat szórjunk el kertünkben. Ezt meggyújtva, füstbe burkoljuk a növényeket. A ke­letkező füst akadályozza a talaj hőkisugárzását. Fagy esetén folyamatosan öntözve is megóvhatjuk növényeinket. A víz ugyanis vékony rétegben a felületükre fagy. Közben hő szabadul fel. A növény ezzel ellensúlyozza a levegő hőmérsékletének csökke­nését. Ugyanakkor a vékony jégpáncél megakadályozza a belső szö­veteinek további lehűlését. Nappal a jég elolvad, és a növény sértet­lenül tovább él. Ne a könnyebbik végénél! • A fóliákban hozzákezdhetünk a hidegre érzékeny karalábépa­lánták kiUltetéséhez. Telepítés előtt A kertészeti kultúrákban nagyon sok bosszúságot okoznak a talaj lakó kárte­vők. A cserebogár Dajorok és a pattanó bogarak lárvái, a drótférgek megrágják a gyümölcsfák, a málnabok­rok, a zöldségek és a szőlő­tőke gyökereit. Emiatt a nö­vények fejlődésükben lema­radnak, sőt el is pusztulhat­nak. Sajnos, a pajorok kár­tételét legtöbbször már ké­sőn észleljük, amikor már alig lehet növényeinket megmenteni. Bács-Kiskun megye ho­moktalajain a kalló csere­bogár, vagy a zöld cserebo­gár pajorjai károsítanak. A pajorok különböző nagysá­gúak lehetnek. Ugyanis a zöld faj pajorja kettő, a má­jusié és az erdeié három, míg a kalló cserebogáré négy évig fejlődik a talaj­ban. Tehát éppen a hosszú fejlődési idő miatt fontos az, hogy időben védekez­zünk. Erre a legalkalma­sabb a szeptember vége és október vége közötti idő­szak. Ekkor a talajlakó kár­tevők még nem húzódtak a mélyebb rétesekbe, így a vegyszerek hatékonyabbak. Érdemes tehát a telepítések illetve az őszi talajmunkák elkezdése előtt a vegyszeres védelmet elvégezni. Mielőtt munkához lát­nánk, a kiszemelt területről valamennyi fertőzött növé­nyi részt gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Legjobb, ha elégetjük. Azután tet­szőlegesen kijelöljük a ta­lajfelvételezés helyét. A te­rületünkön kettő-négv he­lyen 50x100 centiméteres, két ásónyomnyi mélységű gödröt ássunk. A felső ásó- nvom földjét az egyik, az alsóét a másik oldalra hány­juk. Ezután a talajt kézzel szétmorzsolva visszaszórjuk a gödörbe, s a közben elő­bukkanó pajorokat, drótfér­geket megszámláljuk. Az eredményt szorozzuk meg kettővel, s megkapjuk, hogy eerv négyzetméteren hány talajlakó található. A talajfertőtlenítést fel­tétlenül el kell végeznünk, ha a kertünkben egy négy­zetméternyi területre szá­mítva egy pajor, illetve egy­két drótféreg jut. Ahol négyzetméterenként két-há­rom előfordul, már taná­csos — a védekezés ellené­be is — fontolóra venni a gyümölcsfa-telepítést. A védekezéshez nagyon jó hatású szerek közül vá­laszthatunk. Elsősorban a Basudin 5 G granulátum jö­het számításba. Javasolt adagja 3—5 gramm négyzet- méterenként. Zöldségesben, ha lótetű, illetve lótücsök kártételére is számítanunk kell, inkább a Galition 5 G granulátumot szórjuk ki. A szereket a talaj felszínére juttassuk ki egyenletesen, és azután dolgozzuk bele a felsői'£-!?cbe Célszerű a ki- sz ómwt’ * alaposan meg­öntözni a területet, ugyanis ezzel a növényvédő szer ha­tását növeljük Itt a gombaszezon, vigyázat! Az egyik legízletesebb — min­denki számára hozzáférhető — er­dei csemege a gomba. Az ősz az igazi szezonja. Szinte minden eső után tömegesen dugják elő fejecs­kéiket az avarból az apró gom­bák. majd utána valóban gomba­mód nőnek. Sokan kijárnak ilyen­kor szedni, több-kevesebb hozzá­értéssel. Majd minden évben a sajtó szomorú krónikáiból érte­sülhetünk egész családok életét kioltó mérgezésekről. Tehát nem árt vigyázni! A gombák ehető vagy mérgező voltának megállapítására nincs semmiféle általános szabályunk. Pedig e téren még ma is sok a hiedelem, a babona. Sem a gom­ba színváltozása, sem az íze vagy a csigarágás ténye nem irányadó. A halálos gombamérgezések zömét okozó gyilkos galóca húsa oéldául <9 A nagy őzlábgomba napfé­nyes erdőkben, füves helyeken egyesével vagy csoportosan igen gyakori. Kisütve a legfinomabb. fehér, csínét megtartja, íze és illa­ta jó, főztje az ezüstkanalat nem feketíti meg, a csiga minden baj nélkül — sőt, előszeretettel — megrágja. Mégis halálos. Egyedüli segítségünk az, ha megismerjük az egyes gombafajokat, legelsőnek az erősen mérgezőket. Evésre csak olyat szedjünk, amelyet jól isme­rünk. A kezdő gombász mindig egy darab talajjal együtt szedje ki a tanulmányozni akart gombát, így lehet csak a mérgező galócák bocskorát jól felismerni. A gom­ba tönkjét is jól figyeljük meg, mert a tönk töve és a gallér fon­tos ismertetőjegyek. A meghatározás után a gombát alaoosan tisztítsuk meg a szennye­ződésektől. Hazaérve teregessük szét. A csöves vagy lemezes ter­mőréteget csak akkor távolítsuk el, ha túl sötét vagy tapadó. Ugyanis ez a gomba legtápdúsabb része. Elkészítéskor csak az ismert, meghatározott gombát aprózzuk fel, mert a darabokból felismerni már nehéz őkét. Főzés előtt azon­ban célszerű a felaprózás. hogy jól átfőjön ételünk. A gomba táp­értéke a főzelékfélékkel vetekszik, sőt felülmúlja azokat. Vitamin- tartalmuk is van, A-, B-, C- és — főleg a rókagombákban — talál­ható D-vitamin is. A magyarországi, mintegy két­ezer nagyobb gombafajból komo­lyabb mérgezést mindössze tizen­négy faj okozhat és kevésbé mér­gező húsz fajt tartanak számon. Az elsőrendű csemegegombák faj- száma huszonöt körül van; jó, ehető faj további száznegyven, közepes minőségű kétszáznyolc­van ; a többi közel másfél ezer, rá­gós vagy kellemetlen szagú és ízű, vagy igen apró, egyszóval gyűj­tésre, evésre nem alkalmas. Mindenkinek tanácsolható, hogy a gombagyűjtés után keressen fel szakértőt, akit általában a piacon lehet megtalálni. Paprikás község Aki mostanában Bátyán jár, láthatja, hogy itt a fűszerpaprika szedésének ideje. Alig találni olyan házat, amelyik eresze alatt ne szikkadnának piros füzérek. A helyi, Piros Paprika Termelőszö­vetkezet tagsága már a névválasz­táskor elkötelezte magát. Igaz Já­nos főagronómussal, a háztáji ága­zat termelésszervezéséről beszél­gettünk: — Mint a legtöbb szövetkezet­ben, nálunk is egyre inkább kiszo­rult a kertészeti ágazat a háztáji­ba, a kisebb kertekbe — hallot­tam tőle. — A legtöbben, mintegy 230 hektárnyi területen, paprikáz­nak. Ezzel a növénnyel mostaná­ban nincs is baj, különösen azóta, amióta a KAGE —, amelynek ala­pítótagja vagyunk — kezelésébe került a Paprikafeldolgozó Válla­lat. Emellett sokan paradicsomot is termelnek. Itt már valóban „panrikás” a hangulat, mert na­gyon keveset kapunk érte. A kö­zös és a háztáji földeken az idén kétezer tonnát termett ez a nö­vény. Néhány éve ennek a meny- nyiség"ok dupláját szállítottuk a Kecskeméti Konzervgyárba. A fel- vásárlási árak azonban alacso­nyak lehet, hogy jövőre már eny- nyit sem termelünk. A harmadik fő növényünk az uborka. Ezzel in­kább az idősebbek foglalkoznak, hiszen az érés ideién szinte min­dennap szedni kell és ők, ha sza­bad így fogalmaznom, ráérnek bí­belődni az uborkaágvásban. Ez a növény még kisebb, 150—200 négvszögöles területen is elegendő <9 Igaz János; t— Nálunk nincs olyan hagyománya az állattar­tásnak, mint máshol. Az itt la­kók inkább kertészemberek. jövedelmet hozhat. Sokan termel­nek fűszernövények-*' ezeket fő­leg a Herbáríának szállítják. Nálunk az állattartás nem olyan jelentős, talán azért, mert a köz­ségben kicsik a telkek és néhány sertésnél aligha férne el több az ólakban. Amit a tagság szabad idejében előállít annak értéke me~közelíti a huszonkétmillió fo­rintot, ugyanis ennyit értékesíte­nek a szövetkezeten ke-esztül. Mérlegelik az ipar teljesítményét: képes-e többre, mint amennyit az idén eddig felmu­tatott, vagy az objektív körülmények való­ban csak annyit engedtek meg, amennyit el­ért az ágazat. A tervhez képest nagyjából 2,5— 3 százalék az ipar lemaradása. Ennek ledol­gozása az év végéig persze nem lehetetlen, de igen kemény és összetett munka kell hozzá. S ezen belül is főleg a feladat összetettségére kellene helyezni a hangsúlyt, márpedig a vállalatok egy részénél éppen ezzel, a gaz­dálkodás egészét egyidejűleg átfogó feladat­megállapítással van a legtöbb baj. Perdöntő a bankszámla A mai gazdasági körülmények között nem lehet egyetlen, vagy csupán egy-két tényező­re alapozni a teljesítmények javítását. Ez már abból is következik, hogy a teljesítmény alatt ma nem a fizikailag, naturálisán mérhető sok munkát értik, hanem a fáradozások valóságos értékét pontosabban tükröző jövedelemterme­lő képesség mértékét. Ha úgy tetszik, ma egy vállalat bankszámlája a perdöntő, s ezt köny- nyelműság csupán egyetlen „lapra” — például csak a takarékosságra, vagy csak a szerve­zésre — feltenni. Ez az esetek túlnyomó több­ségében bizony a dolgok könnyebbik végének célbavételét jelenti. A jövedelem (tudniillik a nemzeti jövedelem), a termelő teljesítmény alakulása számos, egyidejűleg véghezvitt fel­adat végrehajtásától függ. Egyértelműen a könnyebb ellenállás iránti vonzalmat igazolja például, hogy még min­dig elég sok vállalatnál a szabályozókra, a hitelfeltételekre, az árak gyakori változására panaszkodnak, vagy támogatásért kilincsel­nek, esetleg a rendeléshiányra hivatkoznak, ahelyett, hogy a szabályozók, árak stb. vál­tozását az objektív világ (a piaci körülmé­nyek) jelzésének fognák fel, a támogatások helyett üzletek után szaladnának, vagy a ren­deléshiányt például termékváltással, jobb, ' vonzóbb áruk gyártásával igyekeznének eny­híteni. Már-már pótcselekvésként is értékelhető az, ha valahol például — a hatásfokjavító té­nyezők közül — túlságosan csak az egyik teendőt teszik intézkedési terveik középpont­jába. Például a takarékosságot a felhaszná­lási normafegyelem növelésével sürgetik, ahe­lyett, hogy az anyag- és energiafelhasználást a következetes termék- és technológiaváltás­sal mérsékelnék. Vagy például túlságosan csak a szervezés kerül hangsúlyos helyzetbe, s fél­évenként „újraszabják” a vállalati belső irá­nyítási rendszert, az alá-fölé rendeltségi vi­szonyokat. Tehát Valójában az ügyvitelt, a felépítményt szervezik — a technológiái fo­lyamatok hatásosabb egyeztetése helyett. Alapvető: a technológiaváltás Egy szó, mint száz: érdemes arra gyana­kodni, hogy a dolgok könnyebbik végét ra­gadták meg — mindegy, hogy tudatosan vagy jószándékkal — ott, ahol túlságosan egyne­műnek, egyirányúnak látják a gazdálkodás eredményességét javító munkát, ahol nem igyekeznek egyszerre, egyidejűleg lépni a gaz­dálkodás valamennyi teendőjében, a piaci munka javításától kezdve, az anyagnormák felülvizsgálatán át a technológia fejlesztésé­ig. Tetőtől-talpig kell megújulni, nemcsak ab­ban, amiben könnyebbnek látszik, amiben ké­nyelmes az előrelépés. Az alapvető fordulatot ráadásul nem — az egyébként szükséges, de nem elégséges — szervezeti megújulás, szabályozómódosítás, és takarékossági erőfeszítések hozhatják meg, mégcsak nem is a termékváltás; íundamen- tálisabb változásra van szükség: technológia- váltásra. Egy új műszaki kultúra átvételére, kibontakoztatására, az ezzel járó szemlélet­tel, vezetési stílussal, szervezeti renddel együtt. (A szabályozóknak, hitelpolitikának, vállala­ti felelősségi rendszernek erre a váltásra kell kényszerítenie a vállalatokat, nem csupán ta­karékossági kampányokra, ügyvitel-szervezés­re, egy-egy tessák-lássék új gyártmányra.) Tetőtől talpig A termékfejlesztésnek, az innovációnak el­avult technológiai környezetben kemény kor­látái vannak. Ezért kell az alaptól építkezni: tehát elsősorban a technológia megújításán fáradozni, s ezzel együtt igyekezni a többi te­rület korszerűsítésével is: az anyag- ás mun­kaerő-gazdálkodásban, a vezetés színvonalá­nak emelésében, stb. Igaz, hogy a technológia fejlesztésében — mert nincs elég pénz a be­ruházásokra — most csak nagy leleményes­séggel, jeles műszaki talentummal lehet elő­rehaladni. Mégis, ha nem is gyorsan, ha lé­pésről lépésre is, de első helyen arra kell gon­dolni, hogy a technológiai kultúrában, szem­léletben zárkózzunk fel a követelményekhez, s ahhoz a vezetési, szervezési színvonalhoz, amely ehhez tartozik. A Központi Bizottság határozata kijelölte az iparfejlesztés átfogó irányait. Ezek követé­séhez, betartásához mindenütt helyben kell megszerkeszteni a konkrét programokat. De olyan programokra van szükség, amelyek az alapoktól építkeznek, a technológiai funda­mentum korszerűsítését célozzák — rövid, közép- vagy hosszú távon, ahogyan az adott terület reális anyagi helyzete azt valószínű­síti. S az új, megcélzott technológiai kultú­rából érdemes azután, levezetni a szükséges egyéb vezetési, szervezési intézkedéseket. A vállalatok — becslés szerint — mintegy 40 százalékánál még mindig igen alapos (stra­tégiai) tervezésre van szükség, reálisabb, át­fogóbb programokra, ahhoz, hogy a „tetőtől talpig” megújulás végre megalapozottan el­kezdődjék; míg a vállalatod 25—30 százalé­kánál már előbbre tartanak, nemcsak a fej­lesztési stratégia kidolgozásával, hanem a megvalósításával is. Abban azonban mindenütt bizonyosnak kell lenni, hogy csakis konkrét vállalati progra­mokkal lehet végrehajtani az említett elvi, iránytadó határozatot. Enélkül egyetlen ha­tározat sem változtathatja meg a gyakorla­tot. A politikai határozat nyomán tehát most a vállalatoknál kell meghozni a saját, külön, konkrét és gyakorlati fejlesztési, intézkedési döntéseket. Gerencsér Ferenc HATÁRIDŐ ELŐTT ÁTADTÁK Lajosmizsei szállítószalag Uzsabányán Aki a tériképen keresné Uzsa- bányát, ezt az alig 500 lakosú kis dunántúli települést, nem járna sikerrel. Pedig létezik, lakói Ta­polcától 15 kilométerre, erdőbe- •rítobta hegyek között élik min­dennapi életüket és küldenek az ország út- és vasútépítkezéseiíhez évente 1,2 millió tonna kitűnő minőségű bazaltot. Az elmúlt napokban, gyönyörű őszi verő­fényben három lajosmizsei szak­emberrel volt módom megláto­gatni ezt a kis községet. Ocsai Imre, a Gépjavító és Vasipari Vállalat főmérnöke, Babarczi Szilveszter termelési osztályveze­tő és Mizsei János műszaki elő­készítő társaságában részt ve­hettem a kőbánya részére készült szállítószalag műszaki átadásán. — A múlt év őszén fogtunk hozzá Lajosmizsén az alkatrészek gyártásához. — tájékoztatott az előzményekről Ócsai Imre fő­mérnök. — A Szilikátipari Köz­ponti Kutató és Tervező Intézet tervei alapján dolgoztunk. A helyszíni szerelés június 13-sán kezdődött Mizsei János irányítá­sával. — Öröm volt itt a munka — mondta el a szerelőcsoport veze­tője. — Az itteniek minden se­gítséget megadták, megfelelő volt az elhelyezésünk, kielégítő az el­látásunk. Jó kedvvel, szorgalma­san dolgoztunk mindnyájan, s elégedettek voltunk magunkkal, amikor szeptember 21-én elké­szültünk a szereléssel. . . A helyszínre érkezve a ..DÉL- Kö” Balatonielvidéki Kőbányák uzsabányai üzemének főmérnöke, Karabélyos pálmán, a tenvező- csoport vezetője, Mészáros Pál műszaki ellenőr és más szakem­berek társaságában végigjártuk a szállítószalagot. — Nagyon elégedettek vagyunk a lajosmizseiek munkájával' — nyilatkozta menet közben Trapli Lajos főmérnök. — Nap mint nap figyelemmel kísértük a szerelők Oss lítolta: C/.auner Péter <9 Ide kerülnek a szalag hajtóművei. • Mizsei János, a szerelők irá­nyítója és Mészáros Pál műsza­ki ellenőr jó együttműködése is segítette a határidő előtti telje­sítést. tevékenységét, s bizony nagyon megörültünk, hogy az év vége he­lyett már most sor kerülhetett a műszaki átadásra. Az új szalag mellett néhány méterre magas vasoszlopok-tar- totta drótkötélpályán csiikorog- va-csörögve kővel telt csillék to­vábbították terhüket a vasútál­lomás melletti rakodótérre. — Ez is megmarad? — kér­deztem a főmérnököt. — Addig, amíg a szállítószalag meg nem kezdi a munkát — hangzott a válasz. — Ez a csille­rendszer 1952-ben készült, ma már nem felel meg a követelmé­nyeknek, a felújítására pedig nem érdemes költeni, A lajosmizseiek gyártmánya kielégíti majd az igényeinket. Ha a hajtóműveket idejében megkapjuk, január ele­jén meghívhatjuk őket az ava­tásra ... A helyszíni bejárás után, mely­nem során az átvevők nem talál­tak hibát, elhangzott a mindkét félnek örömét okozó mondat Megírhatjuk a jegyzőkönyvet! Q. L, 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom