Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

4 Ö PETŐFI NÉPE 4» 1983. október 6. „MUNKÁJA, KENYERE LEGYEN MINDENKINEK” A gazdagodó Tiszaalpár Az árpádházi királyok idején földvárral megerősített tiszai átkelőhely a Szolnok— szegedi hadiút felénél; ma nagyközség, ahol a mezőgazdasági termelés mellett jelenté­keny az ipar is. Anonymus szerint itt volt Zalán bolgár fejedelem székhelye, s itt győz­ték le őt a magyarok, véglegesen megsze­rezve ezzel az új hazát. Egykor a Tisza haj­totta vízimalmok őröltek búzát a félegyhá­ziaknak is; ma a város telepít ide újabb ipa­ri üzemet. Hajdan élvezték az itt lakók a víz mellé település előnyeit; a maiak — mi­után a fukar vagy szegény ősök a szabályo­záshoz nem adták meg a kért hozzájárulást, s a falu alatti kanyarokat a múlt században levágták az élő folyóról — ábrándoznak a víztározó és a Duna—Tisza közi csatorna építésének tervéről hallva, hogy ismét lesz egyszer víziútjuk. A terület része a tiszai üdülőkörzetnek. íme Tiszaalpár nevezetes­ségei dióhéjban. ® A Holt—Tisza, amelynek partján hétvégi házak sorakoznak. Az idővel dacoló várdomb há­tát benőtte a lícium. Apró kék virágait méhek ezrei dézsmál­ják az őszi napsütésben. Novák Lajos tanácselnökkel ide jöttünk föl falunéző sétánk végén. Alant zöldellik a tágas rét, melyet ha­ragos kedvében el-elönt a Tisza. A tíz éve nagyközségi rangra emelt Tiszaalpár — amelyet Al- pár és Tiszaújfalu egyesítésével hoztak létre — szépen fejlődött 1973 óta. Ennek köszönhető, hogy az úgynevezett népességvándor­lási veszteség itt mindössze 1,1 százalék volt, s a helységet az eltartóképes községek közé sorol­ják. Napjainkban 6 ezer 146 lel­ket számlál. (A múlt század kö­zepén 5200-an népesítették be.) / — Gyógyszertár szolgálati la­kásokkal, művelődési ház sza­badtéri színpaddal, öregek nap­közije, úttörőház, ABC, szolgál­tatóház, 407 családi otthon, tíz­ezer négyzetméter park... — összesítette az imént a tanácsel­nök, hogy mi minden épült az utóbbi évtizedben. Az idén adták át a falu na­gyobbik részét átszelő új utat, s korszerűsítették a Félegyházának iramodó főutcai szakaszt is. A földgáz szintén ebben az évben érkezett a községbe. Folyamat­ban van az iskola 8 tanterem­mel, napközis szárnnyal és tor­nacsarnokkal való bővítése, s 1985-ben fejeződik be. Épül a crossbar telefon-alközpont tele­pítéséhez szükséges épület. Ve­zetékes víz a külterületen is van már. Az 540 tanya közül csak azokban nem ég villany, arhe­Kosárfonók Szódásballon, hűtőszek­rények, ventillátorsor a mennyezeten — a Háziipa­ri Szövetkezet kosárfonó műhelyében. Asszonyok ül­nek a padok menten, se­rényen forgatva kaspadju­kon a készülő terméket. — Milyenek az életkö­rülmények Tiszaalpáron? — zavarom őket kérdésem­mel. — Sokkal jobb, mint harminc évvel ezelőtt volt — felelik. És felsorolják, mi mindennel gazdagodott a falu mostanában. Ha a régiek föltámadnának, el­tévednének a községben . .. — Jó, hogy nem kell el­járni az embereknek mssz- szi vidékre dolgozni — mondják. Szóba kerül a világítás, az új üzemek, a kultúrház, ahol lehet szó­rakozni. Végül a saját munkájuknál kötünk ki. A kosárkötőknek — ahogy nevezik magukat — napi tizenkét órát kell dolgoz­ni, hogy a havi 3000—3500 forintjuk meglegyen, pedig mostanában szépen emel­kedett a darabbér. Kár, hogy nem ismerik el igazi szakmának a , kosárfonást, akkor több fiatal jönne utánpótlásnak. Kell ehhez a munkához annyi kéz­ügyesség, meg szépérzék, mint a vasak darabolásá­hoz! — Leginkább mi hiány­zik a községből? — Egy nagyobb ruhás­bolt — értenek egyet az asszonyok. — Ha egy pár cipőt akarunk venni, el ke'l utazni valahová, pe­dig ez nem olcsó mulat­ság. iyekhez az elhelyezkedésük miatt külön-külön kellene igen nagy költséggel kiépíteni a vezetéket. — Mindez miből? Hogyan? — kérdezem az elnököt, aki egyéb­ként tősgyökeres újfalui. — Ha csak az állami kasszá­ból kapott pénzre támaszkod­hatnánk, lehetetlen volna ilyen tempóban javítani az életfölté­teleket. Mint a legtöbb helyen, Tiszaalpáron is a gazdaságok, üzemek nagyszerű hozzáállása, anyagi áldozatai teszik lehetővé a fejlődést. A lakosság társadal­mi munkája sem jelentéktelen, értéke évente elérüa 6 millió fo­rintot. így tudtunk hozzákezdeni a 24,5 milliós iskolabővítéshez — ehhez 15 millió forintot kaptunk az államtól —, teljesen saját, községi erőre támaszkodva a gáz- vezetéshez, s most a crossbar műszaki épületét is „ki mit vál- lal”-a lapon hozzuk tető alá. A Tiszatáj Tsz az alapot, a Búza­kalász a tetőt, a költségvetési üzem a falakat, a BÁCSÉPSZER- üzem a nyílászárókat készíti el, a Háziipari Szövetkezet és az MM3 gyárrészlege pedig a bel­ső munkálatokat végzi el. Gaz­dasági érdekük is, hogy korszerű összeköttetésük legyen a világ­gal. Jelenleg olykor egész nap sem lehet például Budapestre telefonálni tőlünk, mert nincs vonal. Persze a gazdaságok ada­kozásának határt szabnak a pénzügyi szabályozók. Ezért cél­részjegyeket bocsátottunk ki. A lakosság kedvezően fogadta a kezdeményezést. A tizennyolc­szor harminchat méteres torna- csarnoknak azért állhat már a vasbetonváza, mert a költségve­tési üzem brigádja vállalta, hogy egy hónapig bejár Kecskemétre a házgyárba, s ott elkészíti az elemeket. Ezzel azt akarom érzé­keltetni, hogy ha szorult hely­zetben vagyunk, igyekszünk meg­találni a kivezető utat. A mezőgazdasági termelés ér­téke 170 millióról 310 millió fo­rintra nőtt tíz év alatt Tiszaal­páron. Tavaly a háztájiból 41 millió forintért vettek át árut, a szövetkezetek. Többek közt két szakosított tehenészet létesült, s 450 hektár szőlőt telepítettek. Jellemző a dohánytermesztés. (Már 1837-ben 196 dohányker­tész élt Újfalun.) Sajnos, a vi­rágzó Halászati Tsz mérleghiá­nyos volt tavaly, sokat kell ja­vítania a szervezettségen, a gaz­dálkodáson. A mintegy 2500 munkaképes korú lakos közül 500-an ingáz­nak naponta a közeli városokba. Számuk csökken. A legrégibb ipari munkaadó a kosárfonók Háziipari Szövetkezete, amely gazdaságiin* szállítja termékeit tőkés...exportra. .Uzerne van Ti- száálpárbn a' BÁCSÉPSZER vál­lalatnak, az MMG Automatika Műveknek, a Habselyemnek — ez a teljes elsorvadás küszöbén áll —, s most rendezi be a ma­gáét a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár. — Természetesen minden cé­lunkat nekünk sem sikerült el­érni — mondja az elnök. — A tanyai betegeket beszállító autó­busz csak elképzelés maradt ed­dig. Az egészségügyi ellátás szín­vonalának emelése egy harma­dik, gyermekorvosi körzet kiala­kításával talán 1984-ben menni fog. A szolgálati lakás várja az új orvost. Bár iskola előtti elő­készítésben részük van a tanya­világban lakó gyerekeknek is, a jogos felvételi kérelmeket nem kell elutasítanunk — a bölcső­dében sem —, a központi óvo­dánk korszerűsítésre szorulna. Az egykori újfalui részt nem tudtuk még egy rövidebb úttal közelebb hozni a vasútállomás­hoz, mert ehhez hidat kellene építeni az útbaeső csatorna fe­lett, ami igen sokba kerülne. — Ügy tűnik, az új létesítmé­nyek mind Alpáron épültek. Itt vannak az orvosi rendelők is. — Dr. Pulius Tibor főorvos hetente egyszer rendel Újfalun. Egyébként a községfejlesztési koncepciónk, vita után, arra az elvre épült, hogy a közösségi lé­tesítmények ott legyenek, ahol a legtöbb embernek esnek közel. A falu legidősebb embere A ház udvarán hajtókás kút, mellette földre terí­tett zsákon dió. Feleségé­vel a gazda tisztogatja, ö a falu legidősebb lakója: 93 éves lesz e hónapban Palásti Ferenc bácsi. Nyugdíjas kosárfonó. — Milyen falu Alpár, milyen itt az élet? — kér­dem tőle. — Nagyon fejlődik. Az iskolát Laci unokám ter­vezte, mérnök. Hát az élet? Amióta ember él a földön, a parasztnak ilyen sora még nem vót... — Sokan kérdezhették már, hogy sikerült ezt a szép kort ilyen jó egész­ségben megérnie? — Ki s mék embernek milyen erős a szervezete, attól függ minden. Én vó- tam katona mind a két háborúban. összesen öt évet hadifogságban. Mégis itt vagyok, dolgozgatok. Dohányozni sose dohá­nyoztam. A bort azt meg­iszom, igaz, most már csak szódával. Nagyon sokat dolgoztam, meg szenved­tem életemben. A csikók ezért kezdenek rosszul viselkedni. Nem is tudom mi lesz velem, ha meg- öregszek — néz rám hun­cutul Ferenc bácsi. — Sikerült az „egy faluban gondolkodást” uralkodóvá tenni a takosság körében? — Azt, tapasztalom, hogy igen. Az a célunk, távlati fejlesztési tervünket is e szerint készítettük el, hogy munkája, kenyere le­gyen mindenkinek, itt helyben lehetőleg, s emberi körülmények közt élhessen. * A várdombon álló barokk templom tornyában megszólal az öreg hr ang. Dél van. Még egyszer végi0-záguld tekintetünk a mezőn, melynek füvét hajdan, meglehet, párducos Árpád lova is megkóstolta. A. Tóth Sándor Városi színvonalon — Minek ide falura ez a nagy pompa? — provoká­lom a tervezőt, Pámer Lajost. — Nem kócerájt akar­tunk építeni Tiszaalpáron, hanem épp olyan korszerű üzemet, mint a kecskemé­ti gyár. Igazat mond, a színvo­nal valóban nincs alatta a városinak. Zsiguli-, Zasta- va- és Polski Fiat-műsze­reket készítenek itt. Egye­lőre 125 dolgozója van az MMG gyárrészlegének, s hatvanmilliós az idei terv. Jövőre már 120 milliós termelési értéket akarnak előállítani, s a közeli évek­ben még egyszer annyi embernek adnak munkát, mint a mostani létszám. önálló tömegszervezeti szervek tevékenykednek az üzemben, ami lendüle­tet adhat a közösségben a munkássá válás folyama­tának. O Tíz éve híre-hamva sem volt még Újfalun a Zalka Máté utcában ennek a házsornak. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Magyar—szovjet halászok tudományos tapasztalatcseréje Eredményes az öt évre visszate­kintő maovar—szovjet halászati együttműködés, amely az intenzív halászat tudományos alapjainak megteremtését, fejlesztését szol­gálja. Több mint tíz témakörben cserélik ki tapasztalataikat, tudo­mányos eredményeiket a két or­szág szakemberei. A közös munka azért előnyös mindkét fél számá­ra, mert megfelelő módon egészíti ki egymás tevékenységét. A Szov­jetunió halász-világnagyhatalom, Japán mögött a második legna­gyobb halfogyasztó, egy főre 28 kilogramm halhús jut évente, s exportja is jelentős. A magyar eredmények ennél jóval szeré­nyebbek, hiszen alig három kilo­gramm hal fogy fejenként egy év­ben. Édesvízi lehetőségek Mégis igen hasznos a szovjet fél számára a magyar halászat mö­gött rejlő szellemi érték. Magyar- ország édesvízi halászatban ugyanis régi hagyományokkal rendelkezik, s technológiai, tech­nikai fejlettségét tekintve a világ élenjáró országai közé tartozik. A Szovjetunió eddig elsősorban a tengeri halászatot fejlesztette, s a vizek szennyeződése, a halállo­mány csökkenése, ezáltal a halá­szat gazdasági eredményeinek romlása irányította a figyelmet az édesvizek felé. Annál is inkább célszerű ez, mert a Szovjetunióban a nagy tavak mellett a széles fo­lyók — a Volga, a Dnyeper stb. — rengeteg, még kihasználatlan ha­lászati lehetőséget rejtenek. A gyors előrelépéshez, a nagyobb ütemű fejlesztéshez igen haszno­sak a magyar szakemberekkel a közös kutatások, tapasztalatcse­rék. Ugyanakkor jó néhány témában a szovjet szakemberek járnak elő­rébb, így elsősorban a növényevő halak mesterséges szaporításával kapcsolatos tudománvos munká­ban. ami viszont a magyar halá­szat számára jött kapóra, hiszen a növényevő halak elterjesztése csupán néhány éve kezdődött meg, s így a tapasztalatok is szerényeb­bek. Gazdaságos módszerek Az együttműködésnek a tudo­mányos értékek cseréjén túl gya­korlati, kézzel fogható eredményei is vannak. Magyarországon a na­gyobb szaporítótelepeken: Száz­halombattán, Dinnyésen. a Szarvas; Halászati Kutatóintézet­ben és a Hortobágyon már a szov­jet féltől átvett módszer alapján végzik az amúr és a busa tenyész- anyag-előállítását. Ennek köszön­hető. hogy bőséges szaporítóanyag áll a gazdaságok rendelkezésére. Mindez hozzájárul, hogy amíg a halállomány döntő többségét ko­rábban a ponty alkotta, addig most már 35 százalékos részarány­ban képviseltetik magukat a nö­vényevő halak, s évről évre nö­vekszik a magyar halállomány. A Litván SZSZK-ban mind gyakrabban hasznosítják a magyar szakemberek által kidolgozott, úgynevezett polikultúra — a ha­lastavakban a halfajta aránymeg­határozás — eredményeit. Ennek lényege: hogy a vizek gazdaságos kihasználására nem csupán egy, hanem több fajta halat is telepí­tenek. A hal biológiai igényének ismeretében az alsóbb rétegekben, a fenék közelében, a ponty szá­mára teremtenek megfelelő élet- feltételeket, takarmányt, mikro­organizmusokat stb. Az e fölötti vízréteg sem marad kihasználat­lanul, itt a busa és az amúr él meg. Ugyanakkor a gyengébb egyedek szelektálására bizonyos arányban ragadozóhalat is telepí­tenek. Mindezzel egységnyi vízfe­lületen növelhető a felnevelt hal aránya, gazdaságosabbá válhat az ágazat. Tudósok közös munkája Szívesen hasznosítják a szovjet halászati gazdaságok a Magyaror­szágon kifejlesztett technológiai eszközöket is. A háló mellett a le­halászásnál különféle korszerű gépi-, vízi- és halkiemelő beren­dezéseket fejlesztettek ki a ma­gyar szakemberek a nehéz fizikai munka kiváltására, a munka meg­gyorsítására. Ugyanakkor figye­lemre méltó eredményeket értek el a szakemberek a mesterséges halszaporításban, -nevelésben és a takarmányozásban. Mindezek dokumentációs anyagát megküld­ték szovjet partnereiknek. Közös munkát is végeznek már a két ország tudományos intéze­tei. A zárt melegvízű rendszerek halászati felhasználására többféle közös alapkutatások folynak. Né­hány igen értékes halfajta — mint például az angolna — a meleg vi­zet igényli, s a termelés fellendí­tésére jó alapul szolgál a két or­szág tudósainak közös munkája. K. G. Megvalósulóban az elektronikai fejlesztési program Elsősorban a KGST-tagországok tapasztalataira és technológiáira alapoztak Magyarországon a mik­roelektronikai fejlesztési program kidolgozói. Egyebek között a Szov­jetunióból és az NDK-ból vásáro­lunk licencet, know—how-t, az el­következendő években, annak ér­dekében, hogy hazánkban is ki-, épüljön egy viszonylag korszerű mikroelektronikai gyártóbázis. Az elektronikai ágazat az el­múlt két—két és fél évtizedben vi­lágszerte eddig soha nem látott ütemben fejlődött. Az elektroni­kai gyártmányok termelésének évi növekedése nemzetközi szinten 10 —12 százalék. A k—-•’erű vezetés és irányítás, a hírközlés, az infor­mációk továbbítása és feldolgozá­sa, a termelési folyamatok auto­matizálása, a feldolgozóipar, a me­zőgazdaság, a gyógyászat stb. ma már nem nélkülözheti az elektro­nikát. A világ elektronikai ipara 360 milliárd dollár értékben termel évente. 1980-ban fogadta el a kormány a mikroelektronikai fejlesztést is magába foglaló elektronikai prog­ramot, amely felöleli az integrált áramkörök és az egy<jf> alkatré­szek termelésének fejlesztését. Hol tart ma a kormányprogram végrehajtása? A mikroelektroni­kai fejlesztés ütemesen halad, el­maradás az egyéb alkatrészek fej­lesztésében tapasztalható. A cél az, hogy amire vállalkozunk a mikroelektronikában, azt a leg­magasabb minőségi szinten ké­szítsük és olyan szériákban, ame­lyek cserealapot biztosítanak a szocialista országokban készülő és nálunk nem gyártott termékek­hez. A több mint 4500 főt foglal­koztató Mikroelektronikai Válla­latnál 850 mérnök dolgozik az új termékek fejlesztésén. Valameny- nyi munkafázishoz szükséges be­ruházási javakat, gépeket, gépso­rokat, technológiákat már a kez­dettől a szocialista piacról igye­keznek szerezni. Az első komplett technológiai soron az első szakasz­ban 60 ezer szilíciumszeletet ter­melnek majd. Ez közel ötmillió integrált áramköri elemet jelent. A tervek szerint a berendezésen jövőre kétműszakos termelést ve­zetnek be. Az első termékek szá­mítástechnikai és úgynevezett be­rendezésorientált áramkörök lesz­nek. A következő ütemben újabb szovjet gépsort vesznek az úgyne­vezett bipoláris gyártóüzembe, ahol szintén 60 ezer szilíciumsze­letet készítenek majd, de más faj­tákat, mint az előző gépsoron. Ez a mennyiség hat—nyolcmillió in­tegrált áramköri elemnek felel meg. A szovjet technológiák mel­lé NDK gépeket is vásárolnak. Kombájnok KGST-országoknak A magyar—szovjet mezőgépgyártási kooperációra eddig megkötött és még folyamatban lévő szerződések szerint a HÖDGÉP és a szovjet mezőgépipari gyárak szállítják majd a többi KGST-országnak a nagyüzemi zöldségtermesztés és betakarítás berendezéseit, gépsorait. Az együttműködés első eredményeként már elkészült a zöldborsó­kombájn első tízdarabos sorozata. A hatalmas berendezés több fontos részegysége, mint a meghajtó­motor, a hidraulikus vezérlőberendezés, a csupaüveg vezetőfülke szovjet, s a többi pedig magyar gyártmány. A kombájn teljesítmé­nye kétszer annyi, mint traktorvontatású elődjéé. A korszerű szov­jet szerkezeti elemek alkalmazásával kombájnonként 700 ezer fo­rint értékű konvertibilis elszámolású importtól mentesül az ország. Ugyancsak szovjet részegységek felhasználásával készül az ubor­kabetakarító- és paradicsomkombájn. A tervek szerint évente 600 millió forint értékű berendezést készít majd a HÓDGÉP a szovjet partnereknek, s így termelésének a felét ezek a szállítások kötik le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom