Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxviii. évi. 256. szám Ára: 1,40 Ft 1983. október 29. szombat Ülést tartott az Elnöki Tanács KÉP és HANG (5—6. oldal) 9 Jelenet a Csapda című csehszlovák tévéfihnből, amely 1982-ben elnyerte a prágai Nemzetközi Tele­víziós Fesztivál drámai tő- díját. Hazaérkezett Lengyelországból a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésé­vel péntek délelőtt hazaérkezett az a magyar párt­ós kormányküldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa meg­hívására október 26—27-én hivatalos, baráti láto­gatáson tartózkodott Lengyelországban. A küldött­ség tagja volt Havasi Ferenc, a Központi Bizott­ság titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnök- helyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Szűrös Má­tyás, a Központi Bizottság titkára és Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete, aki állomáshe­lyén maradt. A küldöttség kíséretének tagjai voltak: Roska István külügyminiszter-helyettes, Kótai Géza, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője, Karvalics László, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának helyettes ve­zetője és Benkő József, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok titkárságának főosztályvezetője. A párt- és kormányküldöttség fogadására a Kele­ti pályaudvaron megjelent Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, Korom Mihály, Né­meth Károly, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Horváth István belügy-, Pullai Árpád közlekedési-, dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, és Horn Gyula, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Andrzej Zabinski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) O Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével hazaérkezett Lengyelországból a ma­gyar párt- és kormányküldöttség. A képen: Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Keleti pálya­udvaron üdvözli Kádár Jánost. FELHÍVÁS ORSZÁGOS TÁRSASÁG ALAKÍTÁSÁRA Petőfi-emlékhelyek küldöttei Kiskőrösön Pénteken ülést tartott a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa. Kádár János tájékoztatta a testületet a magyar párt- és kor­mányküldöttség lengyelországi tárgyalásairól. Az ELnöki Tanács a tájékoztatót egyetértéssel tudo­másul vette. Megállapította, hogy a látogatás jól szolgálta a Ma­gyar Népköztársaság és a Len-, gyei Népköztársaság, a rpagyar és a lengyel nép közötti hagyomá­nyosan jó testvéri kapcsolatok fejlődését, a szocializmus és a béke ügyét. A közös állásfoglalás újabb ösztönzést ad a politikai, a kulturális és a gazdasági kapcso­latok továbbfejlesztésének. Losonczi Pál a szeptember 26. és 30. között New Yorkban, az Indira Gandhi által kezdeménye­zett állaim- és kormányfői talál­kozón, valamint az ENSZ-közgyű- lés 38. ülésszakán való részvéte­léről adott tájékoztatást. A tes­tület a tájékoztatót tudomásul vette. Az Elnöki Tanács elnöke be­számolt Szpirosz’ Kiprianunaik, a Ciprusi Köztársaság elnökének meghívására október 18. és 21. között Cipruson tett látogatásáról. Az Elnöki Tanács a beszámolót egyetértéssel tudomásul vette. Megállapította, hogy a látogatás- és a szívélyes légkörben folyta­tott tárgyalások segítették a két ország gazdasági, kulturális kap­csolatainak további fejlődését és hozzájárultak a kétoldalú kap­csolatok további erősítéséhez. Az Elnöki Tanács a Miniszter- tanács előterjesztése alapján mó­dosította a felsőoktatási intéz­ményekről szóló 1962. éyi 22. szá­mú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A jogszabály új tudományos fokozatként egysége­sen lehetővé teszi egyetemi dok­torátus megszerzését. (Háttér­anyagunk a 2. oldalon.) A testület határozott arról, hogy a Szombathelyi Tanárképző Főiskola a jövőben Berzsenyi Dá­niel Tanárképző Főiskola néven folytatja oktató tevékenységét. Törvényerejű rendeletet foga­dott el az Elnöki Tanács a tudo­mányos fokozatokról és a .tudo­mányos minősítésről. A jogsza­bály végrehajtásáról a Miniszter- tanács gondoskodik. Határozatban módosította az Elnöki Tanács a Magyar Népköz- társaság kvótáját a nemzetközi valutaalapban. Az Elnöki Tanács a továbbiak­ban a Nagy Októberi; Szocialista Forradalom évfordulója alkalmá­ból adományozandó kitüntetések­ről döntött, valamint bírákat mentett fel és választott. SzaLkszentmántortban, ahol 112 verset írt, 1972-ben találkoztak először a Petőfi-emlékhelyek kül­döttei, s azóta többször is megis­mételték a randevút. A szülővá­rosban, Kiskőrösön tegnap első ízben gyülekeztek a 160 éve szü­letett vers-óriás hazai emlékhe­lyeinek képviselői a nevét viselő művelődési központban. Juhász István, a városi tanács társadal­mi elnökhelyettese megnyitó sza­vaiban azt kérte: legalább tíz­évenként újra találkozzanak; ezt Kiskőrös a szülőváros jogán, a Petőfi-kultusz ápolójaként is el­várhatja. (Tény. hogy 1861-,ben itt avatták fel a szabadságharc eszmei vezérének első szobrát.) Nemcsak „'hivatalból” őrzik min­den lehetséges módon Petőfi em­lékét, a kiskőrösiek életébe is belegyökereztek .bizonyos hagyo­mányok, amelyek közül elsőül említendő, hogy a fiatal házasok első útja a boldogító „igen” ki­mondása után a költő szülőházá­hoz vezet. A könyvtáriban 588 kö­tetet őriznek Petőfitől — egyedül 1982-,ben 52 külföldi kiadványt szereztek meg, s mindennél job­ban .mutatja az ország és a világ érdeklődését, hogy évente ötször annyian keresik fel a várost, mint amennyien Kiskőrösön laknak. A program dr. Losonczi Miklós művészettörténész előadásával folytatódott, a téma: Petőfi a képzőművészetben. „Költő Mi­chelangelo ő, aki szavakkal min­táz szöbrokat, líránk Leonardója, aki szavakkal fest képeket” — kezdte másfélórás színes és szenvedélyes beszédét Losonczi Miklós. A Füstbe ment terv elem­zésekor kibontotta, például, hogy a vers triptichont takar, a bölcső, a robogó szekér és a két felnőtt találkozásának rendkívüli művé­szi erővel megfestett hármaské­pét. Az Alföld című költeményt a távlat-módosulás példájának hoz­ta fel: a nyitó képsor a Pozsony­tól az Al-Dunáig húzódó Kárpá­tokat idézi, majd az Alföld, a Duna—Tisza köze, a Kiskunság, s további „szűkítések” során a gulyás, a ménes, a tanya, s végül a tarka gyík következik; az ő mikrokozmoszálból bontja ki is­mét a teret a költő. • Dr. Bodolay Géza kandidátus­irodalomtörténész szerint Arany János már 1849 végén, kijelölte Petőfi helyét a világirodalomban, s minden magyar szivében. Hu­szonhat és fél évének minden perce érdekes, s bár. ezeket na­gyobbrészt ismeri a tudomány, értelmezésük nem minden eset­ben egyöntetű. Ma már cáfolha­tatlan tény például, hogy nem szilveszterkor, hanem éjfél után, tehát 1823. január elsején szüle­tett. Egy sereg kérdés felsorolása után a kandidátus azt javasolta: alakuljon új, országos Petőfi Tár­saság, kiskőrösi székhellyel. Cél­jai között megemlítette, hogy akár anyagi alapot is teremthetne a minden vonatkozású Petőfi bib­liográfia kiadására. Ez azért is fontos volna — fejtegette —, mert a mai napig egyetlen köl­tőnk, akiit határainkon túl is szé­lesebb körben ismernek — nem mindegy, hogy hogyan ismerik. Maisai Károly, a szalkszent- mártoni Petőfi emlékmúzeum igazgatója arról számolt be, hogy a költőt a faluban ma is „Sán­dorként”, apját pedig „Pétro- vácsként” emlegetik, közibük-va- lóként. A közösen elköltött ebéd után a Petőfi-emlékhelyek küldöttei — Debrecenből, Kecskemétről, Vác- ról. Egerből, Budapestről, Kun- szentmdklósról, Mezőberényfoől, Dunavecséről, Dömsödről, Pápáról, Gödöllőről, Sárszentlőrincről, Pencről és máshonnan — megko­szorúzták a szülőházat és a költő szobrát, majd az együttműködés­ről cseréltek véleményt. Ennek összegzése egy mondatban: a leg­fontosabb az, hogy az életművet vigye el a néphez a tudomány. B. J. Közös úton járunk Egyetlen epizód is jellemez­het olyan fontos eseménysoro­zatot, mint amilyen a tegnap hazatért magyar párt- és kor­mányküldöttség varsói látoga­tása volt. A két delegáció­vezetőnek, Kádár Jánosnak és Wojciech Jaruzelskinek nem­csak a tervezettnél tovább tar­tott a négyszemközti megbe­szélése, hanem a programon kívül még egy hasonló találko­zásra került sor. Azért sokat­mondó ez, mert nem a vitás kérdések miatt volt szükség rá, hanem éppen ellenkezőleg. A két ország hagyományos barát­sága napjainkban új tartalmat kap a marxizmus—leninizmus eszméi, a közös érdekek és cé­lok alapján. Arról nem is szól­va, hogy Lengyelország — a közelmúltnak csaknem tragé­diába torkolló fejleményei után most a nemzeti újjászületés út­ján járva — különösen fon­tos pontja az európai béke és biztonság megőrzésének is. Nyíltan szólt erről a varsói munkásgyűlésen pártunk első titkára, amikor utalt rá, hogy á lengyel kommunisták, a szö­vetséges pártok, a szocializ­mus hívei, a hazafiak véget vetve az anarchiának és ke­zükbe véve saját sorsuk irá­nyítását, egyben saját népükön túl nagy szolgálatot tettek a szocialista közösségnek, az em­beriségnek is. Mert a szocia­lista Lengyel Népköztársaság léte és működése nélkülözhe­tetlen feltétele Európa béké­jének és a világbékének. Ez a nyíltság, amellyel erről a kérdésről minden fórumon — a gyűlésen éppúgy, mint a de­legációk megbeszélésein vagy a sajtókonferencián — szó esett, jellemezte e két nap egész légkörét. A közös közle­mény a hivatalap kifejezéssel szólva ezt csupán úgy jelezhe­ti, hogy a látogatás „a szívé­lyesség és a nézetazonosság légkörében folyt", de e szavak mögött sokkalta több húzódik meg. Mindenekelőtt az, hogy kölcsönösen tiszteljük egy­mást, bízunk egymásban és nyílt, őszinte szóval beszélünk a gondokról. Mert Lengyelor­szág kétségtelenül kilábalt a legnehezebb időszakból, de az eszmei harcot még erőteljesen kell folytatnia, az ellenség pe­dig nyilván nem szívesen nyugszik bele a vereségbe. A mostani lengyel vezetés — amint az mindenütt tapasztal­ható, érzékelhető •— tömeg­kapcsolatait nem deklarációk­kal igyekszik elérni, hanem határozott, következetes mun­kával, a nehézségek tervszerű leküzdésével és szocialista re­formokkal, korszerű gazdaság- politikával. Igen jóleső az a nagy érdeklődés, amely a mi eredményeink ir.ánt< megnyil­vánul, nemcsak a felső veze­tésben, hanem a legkülönfé­lébb helyen dolgozók körében is. Szívesen osztjuk meg bará­tainkkal mindazt, amit hasz­nosíthatnak, mint ahogyan mi is szívesen tanulmányozzuk mások gyakorlatában, ami ne­künk megfelelő. E látogatás tartalmát is gazdagította ez a vonás, de azzal a nagyon fon­tos kitétellel, amelyet Kádár János sajtókonferenciáján e sorok írójának kérdésére vá­laszolt a szocialista országok tapasztalatainak kölcsönös felhasználásáról. Hangsúlyoz­ta ugyanis, hogy minden or­szágban figyelembe kell ven­ni a nemzeti hagyományokat, a sajátosságokat. Ha a hagyo­mányokat szem elől tévesztik, akkor a nemzet idegenkedni fog a szocializmustól, ha a sa­játosságokra nem gondolnak, akkor a szocialista építés nem megvalósítható. Ugyanakkor rendelkezésre áll az összes szocialista ország tapasztalata, ami ma már közös kincsestár. Meríteni lehet és kell is belőle. Efféle merítés volt a két nap tárgyalássorozata, amelyen a plenáris ülések mellett külön szakbizottságokban is folyt a megbeszélés, hiszen például a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésben még sok tartalék rejlik. A készség mindkét részről megvan erre, amint azt már az eddigiek is tanúsítják, mert az ismert ne­hézségek ellenére nemcsak fenntartottuk gazdasági együtt­működésünk kialakult szint­jét, hanem még bővíteni is si­került. Természetes, hogy ezúttal is gyakran elhangzottak az uta­lások a történelmi múltra, a testvéri hagyományokra, de örvendetes, hogy többet be­szélnek inkább arról, ami a jelenlegi közös útra és a kö­zös jövőre vonatkozik. Ez pe­dig a társadalmi haladás útja, amelyfiek programját Kádár János e két szóba tömörítette a Norvotko gyár munkásgyű­lésén: szocializmus és béfc$. Láthatóan megértették ezt és egyetértettek vele ezen a kitűnő hangulatú gyűlésen, amelyen első titkárunk szemé­lyes közvetlensége már az el­ső percekben megnyerte a hallgatóságát. A kicsit elfogó- dott ünnepélyesség ugyanis egycsapásra feloldódott és de­rűs tapsba ment át, amikor el­mondta, hogy ő maga is, amíg a sors és a történelem mást nem rendelt, életét műszerész­ként, munkásként élte. Ezért is érzi itt jól magát a gyár­ban, s ezért hamarabb, kevés szóval is megértik egymást. A varsói munkástalálkozó minden perce igazolta ezt. Ám így van ez tágabb értelemben is: a lengyel és a magyar mun­kásosztály, a két dolgozó nép, a két nemzet ma már kevés szóval is megérti egymást kö­zös dolgaiban. Ehhez segített hozzá párt- és kormánykül­döttségünk varsói látogatása. Lőkös Zoltán \ Együttműködési szerződés újabb öt évre • A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vezetői, neves professzorai, valamint a megye politikai és társadalmi vezetői vol­tak jelen az újabb együttműködés aláírásánál. öt esztendővel ezelőtt kötöttek először szocialista együttműkö­dési szerződést a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temmel Bács-Kiskun megye po­litikai és tanácsi szervezetei. Az akkori megállapodásban rögzí­tettek csaknem teljes mértékben megvalósultak, s a kapcsolatok további hasznos fenntartása és kiszélesítése érdekében tegnap a megyei tanács vb-termében újabb öt évre szóló együttműködés alá­írására került sor. Az egyetem rektora, dr. Csizmadia Ernő és pártbizottságának titkára dr. Sel- meczi' Lajos, valamint Romany Pál, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke és Gráner Gyula, a megyei KlSZ-bizottság első titkára látta el kézjegyével az újabb megállapodást. Szaikol- czai Pál, a megyei pártbizottság titkára értékelte az eddigi mun­kát. Az együttműködésből jelen­tős előnyei származtak az egye­temnek és a megyének egyaránt. Az általános jellegű kutatómun­ka mellett néhány vállalattal konkrét témákban is kitűnő mun­kakapcsolat jött létre. A fiatal közgazdászok körében sikerült felkelteni az érdeklődést Bács- Kiskun ipara és mezőgazdasága iránt is. Ezt a folyamatot a ké­sőbbiekben erősíteni szükséges, egyebek között azzal is, hogy az egyetemen működő Bács megyei klub tevékenységét javítják. Dr. Csizmadia Ernő az együttműkö­dés hasznáról, előnyeiről szólt, Romány Pál pedig a közgazdász- képzés legtekintélyesebb hazai műhelyével való együttműködés­től a közgazdasági szemléletben és műveltségben újabb előrelé­pést várva, az e téren tapasztal­ható elmaradás csökkenésének le­hetőségét hangsúlyozta. A közgazdaságtudományi egye­temről érkezett vendégek tegnap ellátogattak még a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalathoz, majd a Duna-Tisza közi Építőipa­ri Vállalatnál meghatározott fel­adatokra együttműködési meg­állapodást írtak alá a vállalat ve­zetőivel, ezután pedig a Kecske- mét-Szi'krai Állami Gazdaság te­vékenységével ismerkedtek meg. Magyar—jugoszláv vízügyi szemle Befejeződött a magyar—jugoszláv vízügyi szak­emberek négynapos bejárása a 227 kilométeres kö­zös érdekeltségű Duna-szakaszon. Dunaföldvártól Vukovárig megtekintették a folyó parti műveit, a folyamatban levő szabályozási munkákat és egyez­tették a jövő évi feladatokat. Erről pénteken a ma­gyar—jugoszláv vízügyi szervek szakértői jegyző­könyvet írtak alá Eszéken. Az 1955-ben megkötött egyezmény alapján a két ország vízügyi szervei összehangoltan végzik az ár- vízvédelmi és folyamszabályozási munkákat és ál­talában évenként egyeztetik a tennivalókat. A mos­tani vízi bejárás során megállapították: a nehéz gazdasági helyzet ellenére is mindkét fél területén igény szerint haladnak a folyamszabályozással, az árvízvédelmi munkákkal. Az elmúlt évtizedben az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakaszán — Dunai öld vártól az ország­határig — évente átlagosan mintegy száz millió fo­rintot költöttek az elterebélyesedett Duna mederbe- terelésére, a jégzajláskor veszélyes harminckét ka­nyar „kiegyenesítésére”. Ez idő alatt a legjelentő­sebb partmű-kiépítés Dunaföldvár, Harta, Paks, Sió­torok és Baja térségében valósult meg. Folytatása­ként dolgoznak a sárospataki kanyar vízterelő mű­vein a bajaiak. A zajló jég kártétel nélküli levonulásának bizto­sításán túl együttes feladat a veszélytelen hajózás feltételeinek megteremtése. A jövőben, a két or­szág vízügyi szerveinek megállapodása szerint, a környezetvédelemre is kiterjesztik együttműködésü­ket és közösen kutatják a Duna mederalakulásának folyamatát. A hajóúton közszemlére kerültek azok a régi térképek, amelyek a folyó egykori mozgá­sát, útvonalát jelzik az évszázadok során. V. E. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom