Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PÉTŐFt 4 ' r■*- . v; • v *. -■ ' , , ... AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 245. szám Ára: 1,40 Ft 1983. október 16. vasárnap NÉPE Védelmi intézkedések Nicaraguában A nicaraguai kormány több fon­tos intézkedést hozott az ország védelmének biztosítására. Az in­tézkedésekről szóló kormányköz­leményt Daniel Ortega, a Nemzeti Újjáépítés Kormánya kormány­zó tanácsának koordinátora is­mertette Managuában. Bejelen­tette, hogy Nicaragua fegyvereket kért több országtól határainak és légterének védelmére. A kor­mány ezért intézkedéseket hozott az energiatakarékosságról, az üzemanyag-adagolás megszigorí­tásáról, valamint a hadsereg élel­miszer- és ruhaellátásának bizto­sításáról. Határozat született a stratégiai fontosságú gazdasági objektumok fokozottabb őrzéséről is. A kormány emellett utasítást adott a hadsereg tartalékos állo­mányának bővítésére. Az Egye­sült Államok támogatását élvező ellenforradalmároknak mostani célja az, hogy az ország gazdasági életét bénítsák meg. LUCERNAFÖLD, ABRAK. RÉPASZELET, SZALMA A KISGAZDASÁGOKNAK | Háztáji állattartás, nagyüzemi támogatással * 9 Jó minőségű silót tárolt be a téli, tavaszi hónapokra a kiskun­félegyházi Vörös Csillag Tsz. Minden eddiginél több sertést tenyésztenek, hizlalnak az idén hazánkban. Bács-Kiskun állomá­nya jóval egymillió fölé emelke­dett. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat már az év első felében 30 ezerrel több sertést vásárolhatott meg a gazdaságoktól, és ezzel 50 százalékkal túlszárnyalta időará­nyos értékesítési tervét. Az állami és a szövetkezeti gaz­daságok, társulások szakosított te­lepeit —, ahol erre módot találtak — korszerűsítették, hogy a tartási költség növekedését mérsékeljék. Másutt jól bevált technológiákat vettek át, és alkalmaztak mind szélesebb körben. A Bácsalmási Állami Gazdaság a legutóbbi évek­ben végrehajtott rekonstrukcióval megnövelte a tenyésztelep és a hizlalda teljesítőképességét. így a korábbinál több vágóállatot tud szállítani a BÁCSHÜS-nak. A bá­tyai elletőben és malacnevelőben más fűtési eljárást vezettek be, és így mérsékelték a tüzelési költsé­get. Az átalakítással, amelyet számos gazdaság az ISV közös vállalat közreműködésével végzett el, az állattartás higiéniáját sikerült ma­gasabb színvonalra emelni. Ezzel együtt melléktermék-felhasználás­ra alkalmas etetőket szereztek be, ami a takarmányozási kiadást csökkentette. Dávodon az Augusz­tus 20. Tsz-ben már eredetileg úgy építették a szakosított sertéstele­pet, hogy a nedvesabrakot, a sü­tő-, a sör-, a szesz-, a tejipari mellékterméket könnyűszerrel megetethessék. Az állattartásban megyeszerte elterjedt a nagyüzemek és a kis­termelők kölcsönös érdekű együtt­működése. A különböző kapcsola­tok közül említésre méltó a har- tai módszer. Ott a szövetkezetek tagjai inkább tenyésztenek, mint hizlalnak. A Lenin Tsz az idén 300 Hungahib-kocát adott át a szerződött kistermelőknek, s a te­nyészállattal együtt ötszáz kilo­gramm abraktakarmányhoz is hozzájutott az állattartó. Ezenkí­vül a takarmányboltban annyi tá­pot, premixet, takarmánykiegé­szítőt vásárolhatott, amennyire szüksége volt. A kocák szaporula­tát a közös gazdaság visszavásá­rolja. A szövetkezet a hizlalásra szer­ződött háztáji gazdáktól, kister­melőktől évente ezenkívül 2000 vágósertést vesz át az üzemi vá­góhídja, húsfeldolgozója számára. Hízónként kétszáz kilogramm ab­raktakarmányt ad, és ehhez vásá­rolhat koncentrátumot a kister­melő, amivel maga készítheti el a keveréket a legjobbnak tartott re­cept szerint. A Lenin Tsz várható kukoricatermése biztosíték arra, hogy lesz szemesabrak a kisgaz­daságoknak, s a Lenin Tsz-szel együttműködő társgazdaságok ke­verőüzeme számára. A hartai Lenin Tsz mint régi cukorrépa-termesztő, az idén 350 hektárról takarít be termést. A területnek kétharmadát öntözte, s 40 tonnás hozamot vár hektáron­ként. A cukorgyártás mellékter­mékét, a répaszeletet a kisterme­lők is megkapják háztáji állataik takarmányozására. A solti Szikra Tsz-ben évek óta elég jelentős területű lucernát osz­tanak ki a háztáji gazdaságoknak. Azoknak a kistermelőknek, akik tehenet is tartanak a ház körül, ezenfelül tömegtakarmánynak kü­lön területet mérnek ki. A közös gazdaság összes szántójának 9 szá­zalékán évelő pillangós díszük, s ennek tíz százaléka a háztáji ál­lattartásé. Jár ezenkívül az állat- tenyésztőknek kalászos gabona, kukorica, szalma. Ennek egy ré­szét a szövetkezeti tagságuk alap­ján, másik részét a kisgazdaság­ban tartott állatfaj és annak szá­ma alapján kaoják. vagy vásárol­ják meg a Szikra Tsz-től. Az igen eredményes háztáji ága­zatból a solti szövetkezet évente 4—5 ezer vágósertést értékesít. K. A. Élelmezési világnap Képtelen vagyok megértet­ni gyermekeimmel azt, hogy vannak a világom családok, akiknek asztalára nem jut na­ponta kenyér, szalámi, sajt, tej, hogy milliószámra vannak társaik, akik csak másnapon­ként ehetnek néhány falatot, mert nincs ennivalójuk. Hogy­hogy nincs?! Mi az, hogy nincs? És miért nem vesznek? Nem tudnak elmenni a bolt­ba ...? — záporoznak rám a kérdések, akkor is, amikor a tévé képernyőjén csont-bőr gyerekek meggyötört arcát látjuk, az éhezőkét. Végül egy ilyen képsor után gyerekeim egymásra néznek. „Gyere”, mondja egyikük. Kis idő múl­va visszajönnek, a hűtőszek­rényben tárolt élelmiszerdobo­zokkal és elém állnak: „Küldjük el nekik, apa ..." Vajon hány doboznyi enni­valót ' kellene becsomagolni, hogy legalább egyszer jóllak­jon az a 450 millió éhező és alultáplált? Földünkön a sta­tisztika szerint ennyien van­nak, többségük az afrikai kon­tinensen, az Egyenlítő környé­kén. Küldjünk csomagot, élel­miszersegélyt? Egy-két napra megmentjük az éhhaláltól őket, és aztán...? Emlékez­zünk egy kínai tudós szavai­ra: ha adsz egy embernek egy halat, megmented az éhségtől, de ha megtanítod halászni, gazdaggá teszed ... A mondás­ból a választás lehetősége és a feladat is jól magyarázha­tó. Ha tenni akarunk az éhe­zőkért, a legnagyobb segítség a tanítás, a termelés, a gaz­dálkodás megismertetése, vagy éppen a földjük termőképessé tétele. Mit ért eddig az ENSZ szervezetének, a FAO-nak évente hétmilliárd értékű élelmiszeradománya? Sajnos, kevés volt ahhoz, hogy a vilá­gon megszűnjön az éhség. A magyar politikusok, szak­emberek véleménye: a fejlő­dő országokban, főképpen a ■ legszegényebb 31 országban a termelésfejlesztést kell se­gíteni. Ily módon lehet — hosszú évek áldozatos munká­jával — eredményt elérni. Bár évente 220 ezer dollár ér­tékű élelmiszert is adunk a FAO-n keresztül az éhezők­nek, ennél jelentősebbek a tanfolyamok, konzultációk, szemináriumok, tapasztalat- cserék, amelyek keretében a fejlődő országok szakemberei megismerik és elsajátítják a talajművelés, a növényter­mesztés, az állattenyésztés ha­zájukban is alkalmazható módszereit. A magyar felső- oktatási tanintézetekben fej­lődő országokból jött diákok tanulnak. Több afrikai állam­ban hazánk szakemberei dol­goznak '— Algériában például 150-en — az agrártermelés fejlesztése érdekében. Bízha­tunk abban, hogy ezek a se­gítségek meghozzák eredmé­nyüket, s a termelés fellen­dülése után nem szorulnak szeretetcsamagra ezek az ál­lamok. Amikor az éhezőkről be­szélgettem gyerekeimmel, a vacsora után visszahívtam őket az asztalhoz, megmutattam a csontokon ha-gyott húsfalato­kat, emlékeztettem őket a sze­métkosárra ítélt kenyérdara­bokra ... Elszégyellték magu­kat. Eszembe jutott: vajon hány családnál tehető hasonló észrevétel? Bőséges élelmi­szerellátásunk mellett van-e méltó rangja nálunk az enni­valónak? És jól gazdálko­dunk-e az élelmiszerrel? Ki­csit jobban már, mint akár egy éve is, de a pazarlás még mindig jelentős. Jó lenne, ha ez is eszünkbe jutna a mai napon, s a tennivaló is megfo­galmazódna. Van elegendő élelmiszerünk. Termelését évről évre növel­jük, amiben Bács-Kiskun me­gye nagy- és kisüzemei, fel­dolgozói élenjárnak. Széles körben ismert: hazánk straté­giai cikke az élelmiszer. S ha meggondoljuk, hány millió embernek van rá szüksége: még inkább kitűnik: nem mondhatunk le a termelés- növelésről, s arról sem, hogy az ember közvetett energia- forrásával a korábbiaknál jobban gazdálkodjunk. A csa­ládban és az országban is. Csabai István Vajdaság és Bács-Kiskun kapcsolatai (3. oldal) Nemrégiben megyei pártküldöttség járt Vaj­daságban. Vezetője, Szakolczai Pál, az MSZMP megyei bizottságának titkára a jugoszláv test­vérterület vezetőivel folytatott tárgyalásokról nyilatkozik. (Felvételünk Zomboron készült.) Búbos kemencétől a hőközpontig Háztartása válogatja, hogy ki mivel fűt otthon. Ahol van rá lehetőség, fa- - luhelyen és tanyákon, gallyhulladékkal, kukoricaszárral, csutkával, szal­mával vagy rőzsével, egyik-másik háznál pedig fűrészporral és faforgács­csal is tüzelnek. A legtöbben azonban, kis és nagy településeinken egyaránt már jóval korszerűbben és kényelmesebben fűtenek. Ezt jelzi a VIDIA Ke­reskedelmi Vállalat gyorsmérlege. Az elmúlt háromnegyed évben 3690 szi­lárd tüzelésű, 1175 olaj- és 1579 gázkályhát adtak el a megye lakóinak. Napjainkra alaposan megváltozott a lakosság által hasznosított fűtőanya­gok összetétele. Csökken a szén, a koksz és a tűzifa Iránti kereslet. Amíg tavaly Januártól szeptember végéig 112 900 tonna szenet, 5900 tonna kok­szot és 49 800 tonna akác-, bükk-, tölgy- és cserfát adtak el az Alföldi Tü- zép Vállalat megyei telepein, ezek a mennyiségek — a felsorolás sorrend­jében — az Idei év azonos időszakában 99 700, 5 ezer és 43 700 tonnára estek vissza. Ugyanakkor brikettből évről évre több fogy. Kárhoztassuk, vagy inkább örüljünk a hagyományos tüzelőanyagok irán­ti kereslet változásának? Ném tesszük egyiket sem. Az említett adatok té­nyek. A valósághoz tartozik, hogy eddig, egész évben Jó idő volt, az embe­rek alig gondoltak tüzelővásárlásra. Az Alföldi Tüzépnek viszont tavasz- szal a bányáktól át kellett vennie a szerződéssel lekötött szén egy részét. Azóta a „régi”, eladatlan szenek, vevők híján, csak porladnak a telepe­ken. Veszítenek értékükből. Sok, új családi háznál és a lakótelepeken már nem várják a szenesko­csit. A táv- és gázfűtés tízezrek kényelmes fűtési módja. Csupán a DE- GAZ kecskeméti kirendeltségének Kunszentmiklósra is kiterjedő ellátási te­rületén tavaly és az idei év első felében több mint 150 millió köbméter ve­zetékes földgázt használtak fel a fogyasztók! (Történt ez az alatt a más­fél év alatt, amikor a gázolajfogyasztással ellentétben — az AFOR-nál je- I lentősen csökkent a háztartási fűtőolaj eladása.) Az a tény pedig, hogy Bács-Kiskun megyében az eddig megépített föld- gázvezeték hossza már mintegy 420 kilométer — az újabb vezetékszaka­szok létesítéséről nem is szólva —, megerősíti tapasztalatainkat: nyugod­tan gondolhatunk a télre! K — l (3. oldal) iwwmwniiM'iM——iw ELŐADÁSOK, VITÁK, TALÁLKOZÓK, KIÁLLÍTÁSOK Kezdődik a pályaválasztási hónap „Nem a direkt irányítás a fő feladatunk ma már, mint régebben volt, egy ideig, hanem az árnyaltabb lélektani munka, a célszerű ráha­tás. önismeretre nevelni: ez a legfontosabb. Felkészítés a pályavá­lasztási érettségre. S az, hogy a szülőket is segítsük ilyen irányú tevékenységükben. Es ami egyáltalán nem lehet közömbös: külön kell foglalkoznunk az egészségileg hátrányos helyzetűekkel, valamint azokkal a fiatalokkal, akik a nevelőotthonokban készülnek az életre.” így kezdte a beszélgetést dr. Czinege Gábor, a Bács-Kiskun megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet igazgatója, amikor aizt kérdeztük tőle. hogy miként' alakul az idei szokásos pályavá­lasztási; hónap programja. Elmondotta, hogy a rendezvény­sorozat — mel,y holnap kezdő­dik, és egy teljes hónapon át tart majd — sok új kezdeményezést, jónak ígérkező módszert tartal­maz. Ezek közé sorolható, hogy megszervezik a pályaválasztási szakkörök találkozóját, bemutat­ják az ilyen jellegű kísérleti szakkört, valamiint az, hogy le­hetővé teszik az osztályfői lökök.- nek az egymással való konzultá­ciót, tapasztalatcserét. Természetesen tovább folytat­ják, gazdagítják a már bevált, immár hagyományosnak mond­ható módszereket is, a legjobb értelemben vett kampány során. Előadást tartanák különböző he­lyeken; a középiskolásoknak a pályaválasztásról, megszervezik az üzemi lapok szerkesztőivel va­ló találkozást, és az ugyancsak hagyományos ifjúmunkás napo­kat. Az idei pályaválasztási hónap programját gazdagítja, hogy a felsőfokú intézményekben nyílt napokat szerveznek abból, a cél­ból, hogy a fiatalok •— és a szü­lők — közelről megismerjék töb­bek között a műsizalki, kertészeti és pedagógiai célkitűzéseket, az ilyen jellegű szakmák szépségeit. Agráregyetemi napok, fórumok, viták, szakmai előadások és ki­állítások; teszik gazdagabbá az eddigieknél is az idei, nagy ér­deklődéssé! várt pályaválasztási hónapot, amelyet holnap délután fél hatkor nyitnak meg ünnepé­lyes kéretik között a Tudomány és Technika Házában, a megye- székhelyen. V. DL Sokoldalú anyag- és energiatakarékosság Az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodásra töreksze­nek a megyében a vállalatok. Van, ahol az anyaggazdálkodás korsze­rűsítésével — számítógépes adat- feldolgozással — értek el figye­lemre méltó eredményeket, má­sutt pedig — például a Volán Vál­lalatnál — a munkavállalók érde­keltté tétele hozott jelentős meg­takarításokat. S a selejt, a hulla­dék, a veszteség csökkentésének hagyományos módszerei mellett újszerű törekvésekkel találkozha­tunk. A Kecskeméti Parkettagyártó Vállalat hulladékfával fűthető ka­zánt alkalmaz: a megtakarítás sok tonna tüzelőolaj. Kiskunmajsán nemrég társulás alakult három, úgynevezett meddőkút hévizének hasznosítására, Kecelen pedig gáz­lencse ad olcsó energiát. De sok olyan termékkel is jelentkeztek az elmúlt években a megye üzemei, amelyek az energiatakarékosságot szolgálják. Rövidesen termelni kezd a DUTÉP új üzeme, amely­ben a lakás melegét jobban meg­őrző ablakokat gyártják majd. A jelek szerint lesz kalocsai hőtáro­lós kályha, hiszen a Fém- és Vil­lamosipari Vállalat engedélyt ka­pott a takarékos fűtőberendezés gyártására és már készül a- null­széria. De ebbe a sorba tartozik a Bartenbach-lámpa is, amelyet a szintén kalocsai EKA-gyár 'hoz forgalomba, s amerre leginkább a következő tulajdonságok jellem­zők: nagyobb fényerő, kevesebb fogyasztás. Ami az anyaggazdálkodást illeti, a vállalatok takarékossági törek­vése leúmkább a tőkés importból származó alapanyagok hazaival, vagy szocialista országból vásá­roltál való helyettesítésére irá­nyul. A Kéziszerszámgyár kecs­keméti reszelőgyáregysége és a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyára például jelentősen csökkentette nyugati importanyag szükségletét. A KA- LOPLASZTIK pedig — évek óta tartó fejlesztő munka eredménye­ként — nyersanyagainak 10 szá­zalékát immár hulladékok feldol­gozásából, regenerálásából nyeri. S. B. A kecskeméti Petőfi Nyomda termékei a korábbi éyekben kisebb mennyiségben jutottak el tőkés ál­lamokba, viszont tavaly mgr jelentős megrendelést TcaptáíT Angliából. Egy cégnek 7 millió forint ér­tékben kifestőkönyveket készítettek. A napokban Szántó Béla termelési osztályvezetőtől arról ér­deklődtünk, hogy a múlt évben megkezdett angol exportot ebben az esztendőben folytatják-e? — Szigetországbeli ügyfelünk igen elégedett volt a tavalyi munkánkkal — mondta él az osztályve­zető. — Ezt bizonyítja, hogy erre az évre újabb 1 millió 500 ezer kifestőkönyvet rendelt. Eddig időarányosan teljesítettük a szerződést. A most folyó tárgyalások sikere esetén az év végéig'újabb 3 millió forintos megrendelést kapunk, s ebben az esetben csaknem 10 milliós értékű lesz a tőkés exportunk. Más termékeink jórésze közvetett úton jut kül­földre, tőkés és szocialista államokba. A magyar gyógyszer, kozmetika és más iparágak tonnaszám­ra rendelik tőlünk a különböző csomagolóeszközö­ket, valamint címkéket. így azután termékeink Kanadától Kínáig a világ nagyon sok országában növelik a magyar, illetve a kecskeméti nyomda­ipar hírnevét — hallottuk Szántó Béla termelési osztályvezetőtől. O. L. » Az angol exportra gyártott kifestőkönyvek bo­rítótábláinak minőségét ellenőrzi Petri László of­szetgépmester. Nyomdaipari termékek exportra

Next

/
Oldalképek
Tartalom