Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

1983. szeptember 14. 9 PETŐFI NÉPE • 5

KODÁLY ÉS DALCROZE

Bemutató tanítás — nemzetközi fórumokon

#

Az Esztergomi Nyári Szabadegyetem rendezvénysorozatéin vendégszerepeit a közelmúltban a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola huszonnégy diákja — első, negyedik és hetedik osztályos tanulók — Vass Irén tanárnő vezetésével. Tizenhat ország száznegyven zenepedagógusa, zeneelméleti szakembere előtt tartottak bemutató tanításokat két héten át,, azzal a céllal, hogy a külföldiek betekintést nyerhessenek a magyar zeneoktatás „kulisszái” mögé, s hogy érzékelhessék, hogyan valósulnák meg Kodály Zoltán zenei nevelési elvei a gyakorlatban. — A különböző korosztályú diákok közreműködésével bemutatott tanítási órák mindezt szemléletesen jelezték.

Négyévenként kéthetes nemzetközi kurzust szervez a genfi Jacques-Dalcroze Intézet, s nem először fordult elő, hogy a magyar, úgynevezett „Kodály-mód- szert” is bemutatták ezen azlé.nek- zenei seregszemlén. Az ÉZI tizenhét tagú csoportja a napokban érkezett haza Svájcból. Vezetőjük, Sípos Erzsébet tanárnő az alábbiakban összegezte a genfi élményeket:

— Nagy élményt jelentett ez az út... Persze kétségtelenül nagy felelősséget is, hiszen egy nemzetközi fórumon kellett bemutatnunk városunk szülöttének, iskolánk névadójának immár világhírű zenepedagógiai módszerét, s mi mindenképpen méltóak akartunk lenni e feladatra. Ügy érzem, ez sikerült is. A tizennégy harmadik osztályos gyermek, akikikel együtt utaztunk a középeurópai országba, megértette, milyen komoly feladat ez, s mindannyian eszerint dolgoztak, viselkedtek a kéthetes kurzus alatt.

Eredetileg a Jacques DaLcroze Intézet csak egy bemutató tanítást kért iskolánktól,. de olyan nagy volt az érdeklődés — főleg a zenetanárok részéről —, hogy két ráadással meg kellett toldanunk. A Dalcroze-imódszer nagy nemzetközi tekintélynek örvend, s különösen a házigazdák kritikusi szemmel figyelték, hogy mit produkálunk, Végül is elismerően bólogattak, s a ,;két módszer”, egymás jelentőségét elismerve, „kezet fogott”. Egyébként éreztük, hogy a fokozott érdeklődés nemcsak a sokat emlegetett „Ko- dály-imódszernek” szólt, hanem nekünk is, magyaroknak, hogy milyenek vagyunk, hogyan élünk, tanítunk, tanulunk .. .

És nem vallottunk szégyent, ezt büszkén állíthatom. A diákjaink, akik részt vettek a Dalcroze-fog- lalkozásokon is, végig kitartóan, lelkiismeretesen dolgoztak. Előfordult, hogy amikor a nagy melegben a spanyol vagy a francia gyerekek már régen „kidőltek”, a kecskemétiek még mindig kömy- nyedén végrehajtották az utasításokat, s a különböző nemzetiségű tanárok elismeréssel szóltak Ügyességükről, felkészültségükről. Számunkra ez épp úgy nagyszerű érzés volt, mint amikor a kéthetes nemzetközi kurzus alatt, az egyik zongorahangversenyen a klasszikus művek között felcsendültek Liszt és Bartók szerzeményei.

— A Kodály- és a Dalcroze- módszernek egyaránt fontos eleme a népzene. Nekem az volt az érzésem a genfi bemutatón, hogy a svájciak népzenéjét kedves nyugalom, boldog derű jellemzi, vagyis jócskán különböznek a mi népdalainktól, melyek többsége keserű, szomorú hangvételű. Ám talán éppen ezért mélyebbek, tartalmasabbak, sokrétűbbek is, így — remélhetőleg — tanításuk gazdagabb személyiségeket formál . ..

K. E.

KÉPERNYŐ

Ördöngösök

Hála Polner Zoltán hozzáértő ügybuzgalmának, fogékonyságának és a televízió szegedi stúdiójának alapos képet kaphatunk a dél-alföldi hiedelemvilágról.

Csupán dokumentumértékük miatt is érdemes volna feltérképezni a tanyaiak, kisfalusiak által őrzött, színezett, formált történeteket. Tanulhat (na) ezekből a filmekből a közművelődés: az irodákban kiagyalt tervekben szá- moltak-e azzal, hogy Magyarországon még ma is így látják sokan a világot? „Műsorként” is érdekesek, igen: szórakoztatóak ezek az elgondolkoztató dokumentumfilmek.

„Micsoda útjaim..

Szenvedélyesen csodálják, ádázul viszolyognak tőle: Törőcsik Mari. Művész! Nem nagy, nem csodálatos: egyszerűen művész. Fokozhatatlan a minősítés. Vagyis egyéniség, vagyis van mindenről véleménye, vagyis minden verset, szerepet, dalt sajátjává formál. Zerkovitz, Eísemann melódiái ezért lettek többek önmaguknál. A „Micsoda útjaim” sikere Maár Gyula rendezőt minősíti. Márk

Iván operatőr gyönyörűen megkomponált képei felerősítették a dalok mondandóját. Mert Törőcsik által az olyan habkönnyű dalocska is fényt kap, mint a Lesz maga juszt is az enyém.

A béke szigete

A cím kissé porol Nemeskürty István és Hajdüfy Miklós tévéfilmjével, mert Komáromban sem menekülhettek meg az üldözöttek. El kellett pusztulnia Deutschnák, Kelevéznek, Silbermann Mihálynak. Alapy Gáspár polgármester élete árán sem segíthetett a tisztességes embereken. Talán az ő szívében volt az' a bizonyos „béke szigete”: megtette, amit az emberség, a haza, önbecsülése kívánt tőle. Lelkiismeretes ember lévén ennél többre aligha vágyhatott. Akkor is beáll a mártírsorsra szántak menetébe, ha megsejti, hogy — ki tudja miért — évtizedekig csak hajdani ismerősei, rokonai tudnak hőstettéről.

Nemeskürty iá igazság bajnoka. Az általa felvázolt képlet pontos, meggyőző. Főként a személyes tapasztalatok alapján jobban ismert középosztály magatartásának, vívódásának, önáltatásának, kényszerű tehetetlenségének az ábrázolása sikerült. A felidézett köznapi mikrovilág az ebben a közegben élőket is jellemezte. A stílus is hitelesítheti a történéseket, az emberi reagálásokat, mint ez esetben. A kétkeziek, meg a nyilasok ábrázolása már szürkébb, egysíkúbb. A világért sem lekicsinylésnek szánom: Nemeskürty inkább pedagógus, mint író, inkább történész, mint művész. Ezért érezhettük olykor: akkor is megmagyaráz egy-egy szituációt, ha az a tévéfilmből — külső információk nélkül is — logikus, érthető. Emiatt veszt ugyan valamennyit drámaiságából, felkavaró szenvedélyéből, de százezrekkel tudatja: A béke szigete több a szokásos péntek esti, vacsora utáni szórakozásnál.

A színészek a vállalkozáshoz méltó teljesítményekkel növelték a tévéfilm jelentőségét. Bessenyei Ferenc, Mádi Szabó Gábor, Gáti Oszkár, Reviczky Gábor a jók közül is kiemelkedtek.

Pesti laptársunk szerint két éve dobozban várta bemutatását a kész film. Ez a nehezen megmagyarázható, még inkább megmagyarázhatatlan óvatoskodás jelzi, hogy szükség van ilyen őszinte, történelmünkkel szembesítő alkotásokra.

Heltai Nándor

Olaf

Icuka nem különösen csinos kislány, de azért — miként mondani szokták — elmegy a többi közt. Azazhogy elmenne, ha nem hordaná olyan magasan az orrát. Mármint a vállalatnál, ahol titkárnő, és — hivatását rriegfhazudtolóan — egyszerűen keresztülnéz a férfiakon. No — azért a szükséges gyakorlati érzék e téren is megvárj benne. Tudniillik csak osztályvezetőktől lefelé olyán gőgös, távolság- tartó. Mert e középfőnökökkel kezdődően felfelé már erősen munkál benne a.... hogy is mondjam? ... szóval a szociális érzés. Mondják, hogy azzal aztán nem is takarékoskodik.

Pedig a fiatalabb férfiúi évjáratok az osztályvezetői bungalow-kon innen, tehát lefelé helyezkednek el. És hát eme korosztálybeliekben legalább annyiszor támad fel egy kis női melegség, gyöngédség, megértés utáni vágy, mint az „osztályon felüli” korosztályokban.

De Icuka nem olcsó nő. Elve az, hogy egy titkárnőnek addig van ázsiója, míg nagyok a feltételei, magyarán, ameddig igényes.

Egyetlen terület mégis van, ahol enged a negyvennyolcból. Pia külföldi férfiakról van szó. Ott aztán nincsen nagyságrendi kikötése. Legyen az a külföldi valaki — trösztigazgató, lord, sofőr, avagy kutyamosó, neki mindegy. Egyforma készséggel keveredik velük bensőséges idegenforgalomba.

Hozzátehetjük még, hogy bőven volt lehetősége évek során rutinszerzásre, — lévén a kislány vállalata tekintélyes exportcág is.

Persze — magunk közt megvallhatjuk —, hogy világviszonylatban véve, a külföldi férfi is ember, ennélfogva nőügyekben legtöbbjük megéri a pénzét. Már csak vízum-okok miatt is — idejekorán dobják Icukát. Nos, olyankor napokig ziláltan, kókadtan jár-ikél. Megnagyobbodott kerek szemében majdhogynem naiv csodálkozás honol: „Hát már megint átvertek...?” Idővel tágyilagos rezig- nációvá módosul szembogarában az iménti kérdőjel: „Ennek is vége... A fene bele.”

Ebben az időszakban barátnői iránt is visszauta- sítóan zárkózott. Pedig szerfölött nyitott számukra mindaddig, amíg virágjában tart az idegenforgalom külföldi fiújával. Nagyvonalúan közlékeny a legintimebb momentumokról is. Minek is takargatná azokat, hiszen esküvel erősített ígéret van birtokában afelől, hogy „Csárl”, „Omár”, netán „Dome- níkó" nem holmi hófehér paripán, hanem csillogó Cadillacon viszi majd magával külhonba, s címzetes araként.

Mert — míg ki nem felejtjük —, a nyolchengeres energia is jellemző Icuka minden külfiújára, legyen bár spanyol grand avagy cicasétáltató.

Egyik importfiújáról sem áradozott azonban olyan határtalanul, mint a legutóbbiról, a svéd Ólairól. Hosszú napokon át „Olaf” szőke hajával, muszkli- jával, erőszakos szájával s természetesen nyolc- hengeres potenciájával volt felfűtve a vállalat iro“- daházának mind a tizennyolc szintje. Már tudniillik női berkekben, ahol is Icuka Berzsenyit megszégyenítő pátosszal magasztalta a „svéd oroszlán” külső s belső energiáit. Mert ugye az is magától értetődő, hogy az említett ígéretek fejében dukált Ólainak bőséges nászágyi előleg. Minélfogva Icuka akként közlekedett munkahelyének folyosóin, mint egy — Chemotoxtól szédült légy, mivel hogy szociális áldozatkészségéből kifolyólag dolgozni is egyenesen a szállodából járt be.

Icuka boldogsága már magasabbra hágott, mint ahol a jelenlegi űrállomás tartózkodik, amikor ... Ó — borzalom!!!

Ábrándozva jön-megy az irodák labirintusában, midőn a közönséges firkászok régiójában ismerős hang üti meg a fülét. Ám oly hatásosan, hogy egész valója belerendült, aminek következtében merengésének boldog éteri magaslataiból egyből a poklok mélységes fenekére zuhant.

„Olaf” beszéde szüremlett ki — mit szüremlett, tódult! kifelé az egyik résnyire nyitott ajtó mögül, mégmeg a legékesebb magyarsággal,

„Ez nem lehet igaz! — mondott ellent kétségbeesetten saját fülének Icuka. — Olaf lenne ez? És itt a plebsz között, az alja népség körében? ... És mióta tud ...”

Az „ilyen jól magyarul ?!”-riál már nem volt türelme további késleltetett meditációra, önkéntelenül billentett egyet mutatóujjával a nyitott ajtón, de csupán akkorát, hogy a rés kétszeresére tágult Ez is elég volt ahhoz, hogy a „tiszta hallás” mellé mindent tisztán lásson is.

Igen, odabent „Olaf” ágált, a „svéd oroszlán", a maga letagadhatatlan valóságában. Akivel mint exporttitkárnő folyvást svédül társalgóit, évődött Icuka az első találkozás óta. Utcán, hivatalban, nemkülönben a „menyasszonyi” ágyban. Igen, ö hado- vázott odabent — mostmár tökéletes pesti kiszólásokkal. Fent ült az íróasztalon, lábát lógázta, és teli szájjal magyarázott Fikarc Pityunak, akivel — a szövegből egyértelműen kivehetően — évfolyam- társak voltak az egyetemen.

— öregem, igazán örülök, hogy találkoztunk. Én már egy éve tolmács vagyak a minisztériumban. Ha látnád, mennyi hasznát veszem a svéd nyelvtudásomnak! . Pajtikám, ezek az északi „bugyel- lárisok” csuda hálásak a tájékozottságomért... Tudod, pipik, diszkréció .. . Társaságukban nekem is csak a kezemet kell kinyújtanom, s kapom a nőt. Nem is képzeled, az „Olaf” névnek milyen varázsa van . . .

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

Strandok Baján, 1921-ben

1921 -iben két strand volt Baján. A „Dunai Fürdő és Uszoda”, ahol 120 kabin és négy különálló für- dőkabin állt a látogatók rendelkezésére, Ács János tulajdonában volt. A másikat, egy úgynevezett ingyenfürdőt, a szegények és a gyermekek részére a város tartotta fenn.

A városi fürdő bérletére pályázó Ács János fürdőtulajdonos szerint ez a strand „sem hivatásának, sem címének” nem felelt meg, mert minden volt, csak nem ingyenfürdő. A tanoncokat és a gyermekeket be sem engedték oda, mert néhány jómódú család borravaló ellenében lefoglalta magának, és — nehogy valamijük elvesszen — „mert hát ez ugye tolvaj népség” — a szegény gyerekeket kitiltatta.

A2 ingyenstrandon a kialakult szokás szerint csak az úszónadrágért és a törölközőhasználatért lehetett pénzt szedni, magáért a fürdésért nem. Ács János e feltételek betartásával is kész volt üzemeltetni a fürdőt. Sőt, felhívta a városi tanács figyelmét arra, hogy a szabad fürdőzés sok szerencsétlenségnek lehet előidézője, és hogy a szabadban történő vetkőzés a fiatalság erkölcseire sem hat előnyösen. Hivatkozott Zombor város tanácsi határozatára, amely a közelmúltban szigorúan megtiltotta a szabadban való vetkőzést. Hozzátette azonban, hogy a síntérháztól a zsilipig sohasem korlátozták a szabad vetkőzést és fürdést, és most is csak néhány jómódú család kívánja ennek megszüntetését.

A fürdőbérlet megszerzésében Ács Jánosnak, a Bajai Football és Testedző Clubban vetélytársa támadt. A klub is bejelentette igényét a strandra. Döntésével a helyi sport érdekeit kívánta szolgálni, birtokában az ifjúság testi nevelését akarta eredményesebbé tenni. Felhívta a' tanács figyelmét arra, hogy ha a strand bérleti jogát Ács János kapná meg, akkor a bajai strandok egy kézbe kerülve valóságos monopóliummá válnának, és ez magas árakat eredményezhetne. Ha azonban a Bajai Football és Testedző Clubé lesz a városi fürdő üzemeltetési joga, akikor a másik fürdő tulajdonosa a kialakuló verseny miatt olcsóban lesz kénytelen a jegyeket árusítani, így a város lakói járnának jól, mert olcsóbban tudnának hódolni a szenvedélyüknek.

A klub önkéntes kötelezettséget vállalt arra, hogy a másik fürdőnél olcsóbb árakat szab meg, és a városi tisztviselőknek ötven százalék engedményt ad. A fürdésért pénzt nem szed, így megmarad annak ingyenfürdő jellege. Fizetnie csak annak kell, aki ruhatárba adja a ruháját, illetve aki ruhát kölcsönöz. A helyi szokások ismeretében jelezte a klub azt is, hogy az igazán szegény lakosok így sem fogják felkeresni a strandot, hanem, mint eddig is, egyebütt keresnek maguknak fürdési alkalmat.

A városi tanács az áprüis 21-i ülésén az ajánlatok összevetése után az előnyösebbnek ígérkező klub-ajánlatot fogadta el. Kikötötte, hogy az köteles a strand ingyenes jellegét feltétlenül fenntartani. Pénzt csak a ruhák megőrzéséért, illetve a fürdőruhakölcsönzésért szedhet, a tanács által meghatározott tarifa szerint. A fürdő ingyenes voltát és a szolgáltatások áraiit a fürdőépület két sarkán, feltűnő helyen, táblán kell jelezni. Ezenkívül a táblán fel kell tüntetni azt is. hogy borravaló adása a szolgaszemélyzetnek nem kötelező. A klub köteles a fürdőépület megfelelő karbantartásáról egész évben gondoskodni. Köteles ezenkívül a népfürdő előterében állandó jelleggel egy mentőcsónakot tartaná, és azt a szükséges felszereléssel ellátni. Az úszni nem tudók számára mind a nők, mind a férfiak oldalán külön elkerített helyet kell kialakítani úgy, hogy az igazítható legyen a változó vízállásokhoz, és a kisgyermekek is veszélytelenül fü- rödhessenek benne.

—ny —s

A MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMBAN

A politikai karikatúra története

Torz korképek 1848—1919 címmel karikatúra-kiállítás nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. E kiállítással sorozatot indított a múzeum, amelyben korszakonként mutatja be a magyar poütikai karikatúra történetét.

Látványosan;-Hcoráöeli hangulatot Idézőén tárják a néző éle a múlt század közepének, a századfordulónak s a háborúk viharának élclapjaiból, folyóirataiból a kor politikai szatíráit, karikatúráit.

A karikatúra ősi műfaj. Már az ókori művészetben is jelen volt, mint a gúnyoros, eltúlzott, a léDARVINIZMUS.

Hogyan lesz a pénzes zsákból képviselő ?

nyeget humorosan kiemelő művészi ábrázolás — képben, rajzban, szoborban —, jelentősége a kapitalizmus korában nőtt meg. Ekkor a legnagyobb művészek — Hogarth, Goya., Daumier — éltek a karikatúra eszközével, s agitáltak, harcoltak eszméikért, s nevetségessé tették rajzaikkal a bürokráciát, a pénzhará cső lést, a polgári jólétet, a kizsákmányolást, a társadalom megannyi feszültségét.

Népszerűségét a karikatúra akkor érte el, amikor a plakátoktól, nyomatoktól, kiállítási termekből eljutott az igazi nyilvánosságig — az újságok, folyóiratok fokozódó elterjedésével. Amikor sorra jelentek meg a főleg karikatúrát tartalmazó élclapok. hogy csak hazai példákat idézzünk, a Borsszem Jankó, az Üstökös, a Bolond Istók, a Kakas Márton, a Mátyás Diák, vagy a ma is megújult formában létező Ludas Matyi, S amikor olyan neves magyar képzőművészek fordultak a karikatúra műfajához, mint Vértes Marcell, Jankó János, Major Henrik vagy Pólya Tibor.

Szellemes, kellemes, mulattató vagy éppen felháborító karikatúrák sorakoznak a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításán.

K. M.

Egy tapintatlan ember

Potya tihor

Tóth István

.l*\