Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-09 / 213. szám

1983. szeptember 9. ® PETŐFI NÉPE • 3 PROGRAMOK KÖZÖTT TALLÓZVA Üj művelődési évad Kalocsán A korszerű iskola számol az iskolán kívüli neve­lési lehetőségekkel is. így a művelődési házakban meghirdetett tanfolyamok, szakkörök, műsorok, ki­állítások és más szórakoztató-művelő programok a pedagógiailag megtervezett oktató-nevelő munkát is segíteni hivatottak. A kalocsai művelődési köz­pont több új kezdeményezéssel és jól bevált ren­dezvényeivel várja a város és vonzáskörzetének la­kóit. Több éves hagyománya van már az irodalmi elő­adóesteknek. Az érdeklődők Inke Lászlóval, Sárosa Katalinnal, Nagy Attilával, Zsoldos Imrével, Almása Évával, Garas Dezsővel és más neves művészekkel találkozhatnak. Először jelentkezik a művelődési központ kamaraszínházi előadásokkal. Zorin Varsói melódiáját Zsurzs Kati és Benkő Péter mutatja be: a fővárosi és vidéki színházak hosszú időn keresz­tül telt házak előtt játszották a lángoló szerelem, az öröm, a szenvedély, az igazi emberi kapcsolatok szövetéből felépített lírai játékot. Tito Strozzi Já­ték és valóság című kétrészes színműve Váradi Hé­di és Nagy Attila közreműködésével lesz majd lát­ható. A darabot Zsurzs Éva állítja színpadra. A re­neszánsz komédiázás világába vezeti a nézőket Ru- zante Csapodár madárkája, amelyet Mikó István, Zsurzs Kati, Benkő Péter, Tahi József elevenít .meg. Az Országos Filharmónia nangversenysorozatá- ban a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Katona Ágnes zongoraművész, Xénia Jankovic gordonkaművész szerepel. A gyermek- és ifjúsági előadások közül a Magyar Rádió Gyermekkórusa, a Tinódi Kamara- zenekar, Bodza Klára népzenei összeállítása, új gyermekopera bemutatója érdemel külön figyel­met. A Zenélő órák a Város vonzáskörzetében élő gyermekekhez juttatják el az élő zenét. A Muzsiká­ló zenetörténet címet viselő összeállításban a kalo­csai Állami Zeneiskola növendékeinek produkcióit hallhatják az érdeklődők. Az óvodások és kisisko­lások szórakozásáról a Tolcsvay-trió, a Bóbita báb­együttes, az Állami Bábszínház művészei gondos­kodnak az új évadban. Tovább folytatódik a sike­res hétvégi komplex rendezvénysorozat, a Hétvégi vigadó. A színházbusz a művelődési központ autóbuszai­val fővárosi és vidéki társulatok sikeres műsoraira viszi el az érdeklődőket. Nem maradhatnak el a közkedvelt könnyűzenei hangversenyek, kabaréműsorok, többféle műfajt öt­vöző szórakoztató összeállítások sem. Az Ismerős nevek — Ismerős arcok sorozatban aktuális politi­kai kérdésekre kaphatnak választ a kérdezőik. A Magyar Rádió ötödik sebesség című műsorának szerkesztői és a Magyar Ifjúság munkatársai idő­szerű, az Ifjúságot érintő problémák felvetésére, kö­zös megválaszolására vállalkoznak. A Fiatal értel­miségiek klubja a nyílt baráti beszélgetésre, eszme­cserére vágyó érdeklődőkot várja a jövőben is. A régi kismesterségek technikájával, szépségeivel is­merkedhetnek meg a pingáló, a szövő, a faragó és népi játékkészítő műhelybe jelentkező gyerekek és felnőttek. A néptánc- és a karatecsoport mellett társastánc-, jazzbalett- és aerobic-tanfolyamot is szerveznek az idén. Az angol, német, francia, orosz, eszperantó nyelvek iránt érdeklődő felnőtték és gyerekek részére október elején indulnak kurzusok. A szabás-varrás és a gépihámző tanfolyamra folya­matosan lehet jelentkezni. A képzőművészet iránt ér­deklődők többek között Kiss István szobrászművész, Szegvári Károly és Dulity Tibor festőművész alko­tásait, valamint a nyíregyházi Országos Népi Díszí­tőművészeti Tárlat díjnyertes munkált tekinthetik meg a művelődési központ kiállításain. T. L. FILMJEGYZET V ízipók—csodapók Ez ideig még nem adatott meg egyetlen kecskeméti újság­írónak sem, hogy Kecskeméten készült, egész estét betöltő mozifilmről írhasson recenziót. Tehát ez az első alkalom, így elképzelhető, hogy egy csöppet elfogult e sorok írója, mi­közben véleményt mond a Vízipók—csodapók című rajzfilm­ről, melynek minden mozzanatát a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében „rajzolták életre”. A megyeszékhelyen, a Városi moziban, a napokban volt az új animációs alkotás díszbemutató­ja, amelyen gyermekek tarka tö­megével, izgatott zsibongásával telt „csordultig” a nézőtér. Két­ségtelen, (hogy az érdeklődés nem csupán a színes mesefilm helyi születésének, a díszbemuta­tó ünnepélyes jellegének volt kö­szönhető — amelyet több érde­kes programmal, látványossággal igyekeztek még felejthetetleneb­bé tenni a szervezők —, hanem annak is, hogy a Vízipók bájos figurájában régi kedves ismerő­süket akarták viszontlátni a gyer­mekek a mozivásznon. Hiszen a Vízipók már évek óta népszerű a televízió jóvoltából, amely két­szer tizenháromrészes sorozatot sugárzott róla eddig. A képer­nyőn bemutatott huszonhat epi­zódból végül is tizenötöt használ­tak fel a mozifilm-változat al­kotói. A főhős és szárazföldi barátja a Keresztespók mellett, apró ál­latkák sokaságával ismerteti meg nézőit az új rajzfilm. Szorgos méhek és hangyák, játékos mol­nárkák, parányi, színes vízicsi­gák, köpcös katicabogarak és karcsú szitakötők, páncélját le­vető, öreg rák, békakórus és bé­kaóvoda, lárvák, levéltetvek ... — Többségük olyan rovar vagy kétéltű, amely egyébként viszoly­gást, sőt undort kelt az emberek jórészében. A kisgyermekek azon­ban még mentesek az efféle, in­dokolatlan előítéletek hizlalta rossz érzésektől. Ráadásul mesés környezetben, ötletes, kedves rajz­filmfigurák formájában ismer­kedhetnek meg az apró állatkák­kal; szokásaikkal, átváltozásaik­kal. S minden bizonnyal ez a film legszembetűnőbb erénye, hiszen nem csak a gyermekek, a felnőttek többsége előtt is eléggé ismeretlen, különös vízi és rovar­világra nyit ablakot. Az pedig kétségtelen, a forgatókönyv író­ja, dr. Kertész György tisztában van e mikrovilág minden föld vagy viz alá rejtett titkával, ami egyértelműen kiérződik a rajz­filmből. (Dr. Kertész György az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara ál­latrendszertani és ökológiai tan­székének docense ...) Látványos, hasznos alkotás a Szabó Szabolcs, Haui József és Szombathy Szabó Csaba rendez­te Vízipók—csodapók. Gyönyö­rű színekben, érzékletes háttér­képek előtt tökéletesen mozgatott, bájos figurák ... Valami mégis „döcög”, valami mégis hiányzik. A történet. Mert minden látvá­nyossága és erénye ellenére is, egy játékfilmtől — s a Vízipók— csodapók ennek készült — elvár­ja a néző, hogy története legyen. Leegyszerűsítve: a konfliktusról, az események ikibontakozásárói és a megoldásról van szó, ami hiányzik ebből az alkotásiból. A konfliktushelyzetek balesetek csupán. Nincs jó és rossz, vala­mennyi hősre pozitív szerepet osztott a forgatókönyv írója. Ez nemcsak a játékfilm, a mesék ese­tében is eléggé szokatlan. Ha pe­dig a biológia szemüvegével néz­zük az új alkotást, szép dolog vagy sem, igenis az egyik élőlény fel­falja, elpusztítja a másikat, s éppen ezért szinte mindegyiknek vannak ellenségei. Ez a termé­szet törvénye, amelynek érzékel­tetése talán csökkentette volna a rajzfilm idillikus rovarvilágát, ám egyrészt izgalmasabbá — hi­szen e törvény számtalan konf­liktus melegágya —, másrészt még több valóságismeret hordo­zójává tehette volna a Vízipók történetét. Így azonban apró, ked­ves epizódok maradtak, amelyek hullámzó, itt-ott hézagos cselek­ménysora nem kerek egész: nem az a fajta rajz-játékfilm, amilye­nekkel például Walt Disney ké­nyeztette el az animációs művek rajongóit. Mindent egybevetve — s az említett „döcögök”, kifogásolt hiányosságok ellenére — jó me­sefilm a Vízipók—csodapók. Olyan alkotás, amely képes arra, hogy lekösse és új ismeretek so­kaságával gazdagítsa a gyermek­közönséget. Olyan alkotás, amelyre büszkék lehetnek a kecs­keméti műterem művészei. — Ezt támasztja alá az a hír is, misze­rint eddig négy ország már meg­vásárolta, és egyre több érdeklő­dik hasonló céllal a Vízipók iránt. Koloh Elek Döntő után, döntő előtt Nehéz feladattal birkóztak a múlt hét végén azok a fiatal szakmunkások, akiket vállalatuk a „Ki minek mestere” vetélkedő­re benevezett. Kecskeméten a forgácsolásban, Kiskunfélegyhá­zán a csontozásban mérték ösz- sze tudásukat a megye legjobbjai. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál két kategóriában ver­senyeztek a vállalat és a regioná­lis üzemek fiataljai. A négy győz­tes, köztük Csenki Ferenc az ÁHV dolgozója, Miskolcon talál­kozik majd az ország minden megyéjéből érkező versenytársak­kal. — Hogyan készültök az orszá­gos döntőre? — Mint az előző években — 'hangzik Csenki Ferenc válasza. — Nem ez az első országos ver­senyem, ha jól számolom, már négyszer jutottam be. — Mi volt a legjobb eredmény? — Negyvenkét indulóból a 12. helyen végeztem. Most szeretnék bejutni az első tíz közé. — Mi a gyakorlati versenyen a feladat? — Marhacsontozás ás kivágás, ahogy szaknyelven mondjuk. Ez azt jelenti, hogy 140 perc alatt kell egy fél marha darabolását, csontozását, a hús előkészítését elvégezni, export minőségben. — Ez a munkahelyen is a fel­adatod? — Hatodik éve a pácolóban dolgozom, úgy, hogy csak néha — amikor a munka ritmusa en­gedte — mentem át eddig a cson- tozókhoz. Most persze komolyabb felkészülés következik! Az esztergályosok közül a „ha­ladó” kategória győztese lett Gö­rögik Mihály, aki másodmagával képviselte az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi közpon­ti gyárát. — Elég nehéz volt a verseny — válaszolja a faggatásra —, hiszen két óra alatt kellett elkészíteni egy bonyolult munkadarabot, majd közvetlenül utána válaszol­ni az elméleti kérdésekre, amik között akadt néhány „fogós” is. — A jelek szerint jól vetted az akadályt. — A győzelemre igazán nem számítottam! A vállalatnál? Hát, talán titkon reménykedtek, hi­szen azért indítottak bennünket, mert megfelelőnek tartották a felkészültségünket. Egy verseny kimenetelét viszont annyi minden befolyásolja ezen kívül! — Egy NC-gép mellől hívtak el, amikor kerestelek. Ezek sze­rint nem egyezik |a mindennapi munkád a versenyfeladattal. — Számjagyvezérlésű horizon­tál mélyfúrón dolgozom, amelyen kevesebb a fizikai munka, in­kább a gyakorlat és az elméleti felkészülés dominál. — Hogyan fogadták munkatár­said a győzelem hírét? — Az NC-brigád jó, egymásra támaszkodó kis közösség. Az ered­ményben nekik is részük van, hiszen a kollektíva segíti az embert a célok, tervek megvaló­sításában. Most a versenyre való készülésben, máskor a középis­kolán, vagy a teohnikusminősítőn a helytállásban. A pihenés minden győztesnek csak rövid ideig tarthat, hiszen hamarosan itt az országos döntő. Sok sikert, jó szereplést kívá­nunk a megyénket képviselő fia­taloknak. F. E. Aprócska hír volt a Petőfi Né­pében, hogy a Kazinczy-díj bi­zottság a kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium beszédművelő korét a helyes és szép magyar •beszédre nevelés terén végzett példamutató munkájáért, és a Magyar Rádió „Beszélni nehéz” című előadássorozatában való eredményes részvételéért Kazin- czy-jutalomban részesítette. — A látványos eredmény mö­gött látszólag egy évi munka van, viszont a gyökerek mélyebb­re nyúlnak vissza — mondja dr. Sárkány Ernőné tanárnő. — Be­szédművelő nyelvi játékok meg­oldásait próbálgatták tanítvá­nyaim az első időkben. A jelen­leg harmadéves bölcsészhallgató Nyúl Edit Kazinczy-versenyen második helyezést ért el évekkel ezelőtt. Szafckörszerűen nem mű­ködtünk, ennek ellenére egyre töibb vetélkedőn szerepeltek di­ákjaim sikerrel. Sátoraljaújhe­lyen az Édes anyanyelvűnk, Győr­ben pedig a iKazinczy-venseny adott lehetőséget a kiugrásra. Az elmúlt tanévben egy kisebb cso­port — valamennyi tagja peda­gógusnak készül — elhatározta, hogy intenzívebben ápolja nyel­vünket. Kiss Judit adta a leg­több és a legjobb ötletet, ugyan­is ő tavaly nyáron nyelvi előké­szítő táborban járt. — Eleinte azt a szakkört hasz­náltuk föl, amely a Magyar Rá­dió „Beszélni nehéz” című műso­rában szerepelt — mondja Gogo- lák Edit, majd hozzáteszi. — Nincs lekottázva a magyar nyelv. Ahhoz, hogy valóban helyesen, odaillően, a mondanivaló értel­mét meg nem változtatóan hang­súlyozzunk, nagyon komoly mű­helymunkára van szükség. Mód­szerünk igazodik a rádióéhoz. A minden második héten ,elhangzó műsort hangszalagra rögzítjük — különös figyelemmel a példamon­datokra — és visszahallgatva egyenként próbáljuk megoldani azokat. Sokszor parázs vitát foly­tatunk egy-egy helyesnek vélt Hazánk tíz különböző településén csaknem 2300, Jugoszláviában, Bul­gáriában és az NDK-ban pedig több mint száz megyénkben diák vett részt az Idén építőtáborokban. Pon­tosabban csak azokban, amelyek fenntartóival, a nagyüzemekkel, ter­melőszövetkezetekkel és állami gaz­daságokkal a megyei KISZ-bizottság kötött szerződést, mert ezeken kívül — más megállapodás alapján — pél­dául még a 607. sz. Szakmunkáskép­ző Intézet tanulóit Is fogadták a Szovjetunióban. Hogyan dolgoztak a szakmun­kástanulók, közép- és főiskolások, .miiyen tapasztalatokkal, benyo­másokkal érkeztek haza? Mivel még nem készült el a személyes élményekkel, beszámolókkal is kiegészített értékelés, így ezek­re a kérdésekre még pontos vá­laszt sem lehet adni. Annyi azon­ban bizonyos — tájékoztat Sár­közi Sándor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának cso­portvezetője, hogy a diákok min­denütt teljesítették az alapnor­mát. Sőt, mivel a KISZ ennek éppen a kétszeresére, 100 forint­ra kötött szerződést, egyetlen ki­vétellel valamennyi táborban a dupláját is. A kivétel: Zalaegerszeg — ér­dekes módon ide akkora volt a túljelentkezés, hogy a diákok egy részét máshová kellett irányíta­változat elfogadtatásáért. Mondat- fonetikai szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy hová helyez­zük a fő- és a szakaszhangsúlyt. Célunk a „kimondottan” szép beszéd. — A belső hallást kialakítani ugyanúgy nem könnyű, mint a szép hangzást — folytatja Szabó Emma, aki szintén Kazinczy-dí- jas. — Ha nem érzi valaki mon­dandójának lényegét, ha nem tudja eldönteni, melyik részének kíván nyomatéket adni, nem va­lószínű, hogy szépen fog beszél­ni. Leginkább feleléskor figyel­hető meg diáktársaimon, hogy mennyire képesek rendszerezni gondolataikat. Ha egy kicsit is izgul valaki, már nemigen tud figyelni arra, hogy miiként be­szél. Saját környezetemben — otthon, iskolában — sokszor szó­lok annak, aki helytelenül önti formába gondolatait. Igaz, ez nem minden esetben talál egyér­telmű helyeslésre. A kíváncsiság hozott jó néhány elsőst a beszédművelők közé. Ró­zsa Erika előtt nem volt teljesen ismeretlen a nyelvnek ez a terü­lete, hiszen általános iskolás ko­rában is jeleskedett alsóbb szin­tű versenyeken, sőt Kazinczy-jel- vénnyel is elismerték felkészült­ségét. Koczka Csilla sokszor állt szavalóként iskolatársai előtt. Alig több mint egy hete gimna­zista és máris jelentkezett a kör­be, mert úgy érzi, ez lehetőséget kínál arra, hogy kiejtése pódium- képesebb legyen ... Az idei táborban Bárány Olga és Kapocsi Andrea járt. Legna­gyobb élményüknek a chy Blankával való találkozt-auKat tartják. A művésznő dicsérete hosszú ideig kíséri majd őket. Nemcsak ők ketten, hanem a nyelvművelő kör valamennyi tag­ja bízik abban, hogy fáradozá­suk, az elismeréseken túl sem hiábavaló. Ha másokban is föl tudják kelteni az igényt a he­lyes beszéd, s nyelvünk ápolása iránt, már megérte. T. B. ni —, ahol a gyümölcsszedésre vállalkozott építőtá'borosoknak a rendkívüli időjárás miatt már úgyszólván nem volt mit szedni­ük. A legnehezebb munkát — a kukoricacímerezést és -fattyazást — a Mezőhegyesen táborozóknak kellett végezni, felnőttet is pró­bára tevő kánikulában. A telje- sítménycsiúcsok — a 154 forintos „tumusrekord” és a 140 forintos átlag — mégis itt születtek, s — különös véletlen lenne? —, érzé­kelhetően itt volt a legjobb han­gulat, a legvidámabb tábori élet. Végül még egy „leg”: mind a lá­togatók tapasztalata, mind a diá­kok véleménye alapján a Nagy­kőrösi Konzervgyárban volt a legszervezettebb a munka, vala­mint a helyi és városi KISZ- szervezetek itt tettek legtöbbet a táborozok szabadidős program­jainak megszervezéséért. A jövöröl is érdeklődve, megtudtuk Sárközi Sándortól, hogy megyénk diákjai általában minden esztendő­ben ugyanazokra a helyekre jelent­kezhetnek. Az idén a kör bővült, a tápiószelei nemzetközi táborral, ahol a részvevők az angol, német, szovjet, orosz nyelvet Is gyakorolhatták. A következő év nyarán előreláthatólag a mostanihoz hasonló számú — több mint 250 — megyénkben középiskolást fogad a nyelvi tábor. K. K. Építőtábori gyorsmérleg Lakatos András-Láng Zsuzsa 32. A vádlottak a vádirat szerint az alábbi bűncse­lekményeket követték el: totózó társaságnak voltak tagjai, és a totómérkőzéseket játszó labdarúgócsa­patok kulcsjátékosait nagyobb összegek juttatásá­val oiyan mérkőzéseredmények biztosítására bír­ták rá,^ amelyek nekik — mint totófogadóknak — kedvezőek voltak A kívánt cél érdekében az el­követőik bűnszövetkezeteket hozitak létre, melyeknek tagjai tudtak arról, hogy a mérkőzétseredmények be­folyásolása a totóeredmények erdőkében' történt. A bűncselekményeket szervezetten követték el. Ügyü­ket a BRFK vizsgálati osztálya, a Fővárosi Főügyész­ség, illetve a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság és a Tolna megyei Főügyészség vizsgálta. Az ügyészség vádiratának állásfoglalása alapján a totózással kapcsolatos bűncselekményekre vonat­kozóan összegezve az alábbiak állapíthatók meg: 1981-ben Molnár Tilbor vádlott és társai 22 totójá­tékhetet érintően 88 esetben: 1982-ben 20 to­tójátékhetet érintően 58 esetben befolyásolták a mérkőzéseket. A mérkőzések befolyásolására fordí­tott összeg: 1 892 000 forint. A két év 42 totójátéfk- hetében összesen 124 alkalommal, ebből 34 eset­ben vesztésre, 21 esetben döntetlenre és 24 esetben nyerésre kérték fel a csaiplatokíatt; a többi esetben visszaadták a pénzűiket. A totózással összefüggően a vádlottak az alábbi jogtalan nyereményekre tették szert: Molnár Tilbor 1 495 787 Ft Molnár Tilbor és Lipovsáki Tibor közösen 2 024175 Ft Mészöly József 2 796 850 Ft Vígh Sándor 44 644 Ft Molnár Tilbor és Víglh Sándor közösen 651 705 Ft Molnár Tilbor és Czeiner Ferenc közösen 265 834 Ft Molnár Tibor és Csötönyi Dániel közösen 50 962 Ft Molnár Tilbor és Mészöly József közösen 19 852 Ft Törőcsik Béla, Vígh Sándor és Zala István közösen 506 499 Ft Csötönyi Dániel és Vajda László közösen 103 932 Ft 438 715 Ft 21 848 .Ft vádlottaktól lefog­47 263 Ft 37 580 Ft 64 544 Ft 300 000 Ft-of Törőcsik Béla Vajda László A büntetőeljárás során a lalt pénzösszegek: Csötönyi Dániel vádlottól Havasi Lajos vádlottól Molnár Tilbor vád-tattól Szalai Imre Gusztávtól Zala István vádlott az általa felvett1 jogtalan nyereményt kánmegtérítés óimén befizette (152 188 forintot). A vádlottak által okozott kár megtérítése érdeké­ben zár alá vettek: Csötönyi Dánieltől 3 000 000 Ft-ot Lipovszlki Györgytől 2 300 000 Ft-ot Mészöly Józseftől 1 000 000 Ft-ot Törőcsik Bélától 900 000 Ft-ot Vígh Sándortól 500 000 Ft-ot Szalai Imre Gusztávtól 300 000 Ft-ot VajidJa Lászlótól 100 000 Ft-ot Czeiner Ferenctől 45 000 Ft-ot A Fővárosi Főügyészség Faragó Józsefet és tár­sait szintén folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével vádolja. Faragó József, Bernáth Zoltán, Pataki Miklós, Pe­rei Gyula. Sárközi István, Kaszner András és Pécsi László, valamint társaik a fogadási hetenként kez­detben 1—2, később egyre több totómérkőzés ered­ményét határozták meg előre. A Fővárosi Főügyészség megállapítása szerint a vádlottak cselekményei folytán a többi fogadónak az OTP kezelésére bízott pénze — ami a nyerési esély ellenértéke volt — veszendőbe ment, és ennek megfelelően Valamennyien károsodtak, de kárulk a társadalmi vagyoniban jelentkezik. E- kár összege nem határozható meg pontosan, de legalább 100 000 000 forint, melyet a vádlottak egymás te­vékenységéről tudva közösen okoztak. Faragó Jó­zsef, Pataki Miklós, Perei Gyula, Bernáth Zoltán. Bodnár Dezső, Száraz Zoltán, Lados Tibor, Kaszner András, Sárközi István, Lőrincz József, Kovács Gá­bor, valamint Fejes Ferenc vádlottak összesen 27 254 703 forint nyereményhez jutottak. A vádlottak álltai okozott kár nem térült meg. A nyomozás során a nyomozó hatóság Faragó József vádlott ingóságait és ingatlanát, Pataki Mik­lós vádlott ingóságait és ingatlanát, Perei Gyula vádlott készpénzét, ingatlanait és ingóságait, Ber- náth Zoltán vádlott ingóságait, Bodnár Dezső in­góságait, Kaszner András ingóságait és ingatlanát, Sárközi István vádlott ingóságait, Lőrincz József vádlott tákarékíbetétteönyveit és ingóságait, Kajtár István vádlott ingóságait és ingatlanát bűnügyi zár alá vette. A Fővárosi Ügyészség, illetve a Tolna megyei Fő­ügyészség 183 gyanúsítottal szemben megszüntette a nyomozást és megrovásban részesítette őket. A Fővárosi Főügyészség indítványozta, hogy a bíróság kötelezze a 32 vádlottat, hogy kártérítés jog­címén az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 na­pon belül 30 millió forintot, az ezen összeg után 1982. június 15. napjától számított évi 5 százalékos kamatot az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatósá­gának mint magánfélnek, 1 800 000 forint le nem rótt illetéket pedig a Fővárosi Illetékkiszabási Hi­vatal felszólítására az ott megjelölt módon és idő­ben az államnak fizessenek meg. A Tolna megyei Főügyészség indítványozza, hogy a Bíróság kötelezzen 12 vádlottat, hogy térítse meg az OTP-nek a 8 540 000 forint értékű kárt, a vád­lottak a károsodás bekövetkezésének időpontjától a kártérítési összeg után fizessenek 5 százalékos ka­matot, továbbá, hogy a kártérítési összeg 6 százalé­kát kitevő eljárási illetéket fizessék meg. (Vége; BESZÉLNI NEHÉZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom