Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

1983. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE O 5 SZILÁDY GALÉRIA Sikeres tíz esztendő Egy évtizeddel ezelőtt még eléggé távoli ismerősök voltak. Mármint Kiskunhalas és a képző­művészet Legfeljebb a város mú­zeumában rendeztek olykor egy- egy kiállítást. Azután jött az is­teni szikra: mi lenne, ha... Igen, úgy vetődött fel az ötlet, ahogy azt már megszoktuk tőle, hétköz­napi gúnyában, a „mi lenne, ha ..kérdésen libikókázva. Ha­marosan kiderült azonban — s ma már biztosan állítható —, hogy szó sincs hétköznapi szok­ványosságról. Az ötlet a város la­kóinak „aranyruhás” szellemi gazdagságot kínált; azaz a mű­vészetet, ahogy a Szilády Áron Gimnázium dísztermében meg­született a Szilády Galéria. Ezt követően kezdték közelebbről megismerni egymást. Mármint Kiskunhalas és a képzőművészet. S talán nem túlzás azt állítani, hogy az ismeretség jó barátsággá mélyült az évek folyamán. Ha már újszülött, legyen kö­vér! — adaptálták a régi szólást a galéria „bábái”, hiszen az első kiállításon, amelyet 1973. május 27-én nyitottak meg, nem keve­sebb, mint tizenhárom képzőmű­vész (közöttük két Kossuth- és hét Munkácsy-díjas) alkotásait mutatták be. íme néhány név, a rangos listáról: Czóbel Béla, Bar- csay Jenő, Asszonyi Tamás, Kli- mó Károly, Ligeti Erika . . . Igaz, az első követő, csaknem negyven kiállítás egyike sem volt ilyen népes, ám a „mércét”, a színvo­nalat mind ez ideig tartotta a Szilády Galéria. A kortárs ma­gyar képzőművészet reprezentán­sainak pazar kiállításai követték egymást Halason. Ismét csak né­hány kiragadott név: A szobrá­szok közül Kovács Margit, Shaár Erzsébet, Kiss István, Var­ga Imre, Somogyi József, Kiss Nagy András, Kő Pál, a festők kö­zül Kakas Ignác, Hincz Gyula, Schéner Mihály, Drégely László, Dienes Gábor, a grafikusok közül Bognál Árpád, Csohány Kálmán, CrinJce Ferenc, Pásztor Gábor alkotásaiból rendeztek kiállítást a halasi galériában, összesen több mint hatvan művész mutatkozott be itt az elmúlt tíz esztendő so­rán. Tavaly például Amerigo Tot és Szabó Iván önálló tárlatát csodálhatták meg a látogatók a galériában. Szóval jött az ötlet, ami életre keltette a Szilády Galériát. De mi keltette életre az ötletet, a szikrát? Csupán egy „pihent agy”? — Nem valószínű Logiku- sabb, s éppen ezért hihetőbb az a magyarázat, hogy a képzőmű­vészet jelenlétének hiánya szülte az ötletet, majd a galériát. Pon­tosabban a „távoli, gyatra isme­retség” tarthatatlansága. Mindez kiegészítendő egy konkrét célki­tűzéssel, amit Szemerédi László­tól, a galéria egyik „bábájától” hallottam: „Alkalmat, lehetősé­get akartunk teremteni, hogy a Kiskunhalason, illetve a város környékén élő diákság közvetlen módon ismerhesse meg a kortárs magyar képzőművészetet”. — E nevelési célkitűzés minden bi­zonnyal sikeresen megvalósul, különösen, ha arra gondolunk, hogy a galéria a gimnázium épü­letében van, diákok segédkeznek a kiállítások rendezésében, ők vállalják a teremőri ügyeletet, személyesen találkoznak, beszél­getnek neves művészekkel... Persze, nemcsak a házigazdákat illeti a kegy. A környék általános és középiskoláinak, szakmunkás- képző intézeteinek mindegyike szervez látogatásokat, különórá­kat a galériában, egy-egy kiállí­tás alkalmával. Kettőt ősszel és kettőt tavasz- szal, azaz évente négy kiáillítást rendeznek, s általában mindegyik két hétig tekinthető meg. «(ól be­vált gyakorlat, hogy egy-egy irányzat, stílus két rangos képvi­selőijének (például egy festő és egy szobrász) alkotásait egyszer­re mutatják be. Talán a kiállítások színvonalas lebonyolítása, talán a körültekin­tő, konkrét koncepciók szerinti szervezés, talán a közművelődési és oktatási célkitűzések vonzó összefonódása, talán az igényes válogatás, az évek során meghí­vott nagy nevű művészek „arany­osokra”, talán mindez együtt... — Szóval a „talánokból” nincs hiány, vagyis megannyi módon, számtalan pozitívummal magya­rázható, hogyan tett szert hírnév­re a Szilády Galéria az elmúlt tíz év folyamán. Mert az vitatha­tatlan, hogy ma már a képzőmű­vész-berkekben, országos vi­szonylatban is rangot jelent Ha­lason bemutatkozni. — Remélhet ennél többet egy kiállítóterem? — Végül egy pillantás a közeljö­vőbe: Szeptemberben Kiskunha­las szülöttének, Csorba Tibor festőművésznek, a Varsói Képző- művészeti Főiskola professzorá­nak alkotásaiból rendeznek kiál­lítást a galériában. Koloh Elek A bábuk különös élete Megkapó kiállítás nyílt a na­pokban a Vigadó Galériában. A bábuk különös világa című be­mutatót Ország Lili festőművész, Bródy Vera, Munkácsy- és Já- szai-díjas tervezőművész, Koós Iván kétszeres Jászai-díjas érde­mes művész, valamint Ambrus Imre festőművész bábterveiből ál­lították össze. A földszinti teremben a gyer­meki mesevilág ismert figuráival találkozunk a kedves Furfango­sok alakjaitól A néző ember nagy­ságú, már-már életrekelő lényén át Berzsián és Dideki oly emberi 9 Néző I. Tervező: Bródy Vera, vonásaiig. Mint ahogy az emeleti térben is az Állami Bábszínház­ban bemutatott klasszikus irodal­mi művek méltó kifejezőivé vál­tak — válhattak — az itt bemu­tatott bábok. Valóban különös vi­lág ez, és mégis mily közelinek, mily ősi emberinek tűnik nem­csak a kicsinyek számára, hanem nekünk, felnőtteknek is. Nem ok nélkül állapította meg Moholy Nagy László, hogy értő kezekben a bábalkotás képzőművészetté ne­mesül. Erről a Vigadó kiállítása valóban meggyőzi a látogatót, s érthető, hogy az idei nyár egyik legsikeresebb bemutatója ez. ő Csajkovszkij—Hoffman—Szilágyi: Diótörő. Tervező: Bródy—Koós. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Bunyevác tájház Baján • Katica néni a szövőszéknél. öt évvel ezelőtt az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetsége és Baja város Tanácsa egyetértésben és közösen kijelölt egy épületet Bajaszentistvánom, a Pandúr utcáiban, bunyevác táj- háznak. Egy évre rá a város nem kevés anyagi és erkölcsi, segítsé­gével már fel is avatták. Azóta a vendégkönyv tanúskodik az ér­deklődő bei- és külföldi látoga­tók népes táboráról. Baj asz antis tván 1030-tól Bajá­hoz tartozó városrész, eredetileg azonban önálló község volt, amely 1805-iben létesült az ártérből fel­épített Pandúr és Kákony közsé­gek egyesi léséből,. Kákony község nevével már 1488-lban találko­zunk, A Duna partján' fekvő Ba­ja vámsát — kedvező földrajzi, természeti, gazdálkodási viszo­nyai miatt — a magyar etnikumú lakosság mellett szívesen válasz­tatták lakóhelyiül más népcso­portok képviselői is. A kutatók bebizonyították, hogy az ország török megszállása előtt is voltak már ezen a területen „délszlávok”. A korabeli krónikáik nem tettek különbséget az egyes délszláv népcsoportok között. A török ter­jeszkedést követően — a magya­rok által elhagyott területekre — más nyelvet beszélők telepedtek le, s folytatták korábbi életfor­májukat: földet .művelték, álla­tokat tenyésztettek. Az áttelepü­lők közül többen' zsoldba álltak, sokan pedig' mint naszádosok ke­resték 'kenyerüket. E dél felől jö­vő, két jelentős délszláv népcso­port közül a szerbek és horvá- tők több hulláimban érkeztek. A horvátok egyik etnikai csoportját képezték a ibunyevácok, akik Ba­ján és környékén a, XVII. szá­zadtól nagyobb számban élnek. A horvát etnikumú lakosság a város két pontján, északon és dé­len, Bajaszentistvánon és az Al­végen koncentrálódott. A város e két részében ma is jelentős szá­mú a bunyevác lakosság, A tájházat 1863-ban építették. A településszerkezetet tekintve fésűs beépítésű, hosszú kis teltek és gazdasági udvar tartozik hoz­zá. Utolsó tulajdonosa a ház mai gondnokai, Sokcsevics József né Katica néni. Ellentétben az országos tapasz­talattal, itt ne várjanak fehér- fa­lakat, mert az utcai homlokzaton és a gazdasági épületeken kiviül minden, mintásra van festve. A századforduló óta maigy gonddal alkalmazták ezeket a díszítéseket. A festés nem egyszerű hengerelés­sel készül, hanem papírsablonnal, amelyet a minta gazdagságának megfelelően több lapból állítanak össze. Az épületben hat — ma is berendezett — helyiség található. Először a pitvarba lépünk be, majd a sízafaadkéményes kony­hába. A „tiszta” szoba a tulajdo­nos vagyoni hovatartozását is mu­tatta. A berendezési tárgyak visz- szafogottan egyszerűek, az ágyte- rítők. párnák, sllngelt függönyök fehérek. Ez a fehér szín volt jel­lemző egyébként a bunyevác ru­haviseletre is. A hátsó szobában merőben más berendezési tárgya­kat láthatunk, mint az elsőben. Az asztal, a szekrények és az ágy mellett itt találjuk a lakóházban végzett munka eszközeit is, pél­dául a szövőszéket. Ez a szoba alápincézett, itt bort és zöldséget tároltak a tulajdonosok. A pincét elhagyva a telken belül kerítés­sel leválasztott gazdasági udvar­ba érünk, amelynek első helyisé­ge a kamra, itt halmozták föl mindazt, amely a mindennapi megélhetéshez szükséges volt. Az istállóban egy pár ló és a tehén fért el, benne a szerszámokkal. A gondosan művelt szőlőlugas mel­lett az udvari és utcai Virágoskert, valamint muskátlis ablakok dí­szítik a házat, teszik otthonossá. Így a látogató nem csupán az élet­telen tárgyakat látja, hanem a „falu” hangulatát is maga körül érzi. Mándics Mihály HOL VANNAK A VŐFÉLYMONDÓKÁK ? Tájékoztatószolgálat a könyvtárban A Katona József megyei Könyvtár olvasószolgálati osztá­lyán sokoldalú munka folyik. Kölcsönzik a kért könyveket, elősegítik a kutatómunkát, és külön részleg foglalkozik a tá­jékoztatással. Juhász Ferencné osztályvezető ez utóbbiról részletes felvilágosítást adott beszélgetésünkkor. Elmondta, hogy személyesen, telefonon és levélben egyaránt érdeklőd­nek a kíváncsi olvasók, ügyfelek. Látogató Hamburgból Egy friss élmény ezen a mun­kahelyen: tegnap egy hamburgi nő kereste fel az intézményt. El­mondta, hogy disszertációja meg­írásához, mely a finnugor nyelv- történettel foglalkozik, régi ma­gyar nyomtatványokra, kiadvá­nyokra van szüksége. Miután a kért segítséget, felvilágosítást megkapta, munkához láthatott a hűvös, csendes kutatószobában. A könyvtárosok mutatnak egy le­velet. Ebben egy mélykúti ember érdekes kéréssel áll elő. Két olyan Babits-verset keres, mely szerinte hiányzik a nagy költő összegyűj­tött műveiből Nos, máris kész a válasz: itt és itt jelentek meg a versek; fellelhetők ebben és eb­ben a gyűjteményes kötetben. Mióta ég a villany? Lapozgatom a tájékoztató szol­gálat naplóját. Érdekel, hogy mi minden érdekli a világ esemé­nyeire, jelenségeire kíváncsi em­bereket. Ilyen bejegyzéseket lá­tok; milyen az amerikai népzene: mik jelentek meg az Erdélyi Szép­míves Céh sorozatban; mióta ég a villany Kecskeméten stb. A napló sok mindenről árulko­dik. Valaki például azt kérdezte egyszer, hogy hol olvashatná el az 1711-es szatmári béke szövegét? A válasz félórán belül készen volt: 1788-ban jelent meg a Gróf Károlyi Sándor önéletírása es nap­lójegyzetei című kötet, abban megtalálja az illető. Még néhány példa arra, hogy mire kíváncsiak a tájékoztatásra szorult emberek: vőfélymcndó- kákra, karácsonyi népszokásokra, nyugdíjrendeletre, politikusok ne­veire, országok címereire és val­lásokra stb. V. M. •Xviiivé:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-;-:-:-:-:-:-;!: 30. Az MLSZ a bajnoki nyitány előtti szokásos sajtó- tájékoztatóján (február 24-én tartották) sem térhe­tett ki az elől. hogy szót ejtsen a totóbotráínyról. A szövetség azon álláspontját ismertette tehát az egy­begyűlt újságírókkal dr. Szepesi György elnök, hogy egyetlen olyan játékos, edző, vezető, bíró sem léphet pályára, aki visszaéléssel gyanúsítható, és az MLSZ- en 'belül új bizottság alakult (ellenőrzési), amelynek tiszte a szövetségi határozatok végrehajtásának el­lenőrzése lesz. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon nem tűnhet-e a „játék tisztaságániaik megőrzése” tócsáit kései, afféle „eső után, köpönyeg” programnak a so­rozatos visszaélések nyilvánosságra hozatala' — után ? A kérdésre rímelő, válasznak is beillő gondolatot a Hétfői ,Hírtek február 7-1 számából idézzük: „Szeretnénk olvasóink emlékezetét felfrissíteni Akár előzetesként ds, hiszen a totóügynek bizonyára hosszan tartó és mindenképpen érdekes lesz a foly­tatása. A H. H. 1982. augusztus 9-i szálmáiban egy úgynevezett tatótörténet kapcsán írtuk, hogy jócskán akadt „tuti”, azaz papírforma-mérkőzés. Ám alkal­manként két-három találkozón a jobb, a képzettebb, s az otthon játszó csapat kikapott: nagy nyeremé­nyeknél a. kettes! dominál. Mi történhetett? Semmi különösi. Csak néhány n.aigypénzű totózó összeállt. Nem játszottak sok szelvénnyel, a, pénzt az esélyes csapat .néhány játékosára költötték. Így történhetett, hogy a jó kapus lepkét fogott, a> remek középhátvéd luftot rúgott, a hasznos középpályás légszomjjal küz­dött, a góllövő csatár a bárányfelhőket bombázta, így lett négy fix egyesből négy meglepő kettes, az­az totógyilkosság. Telitalálat azért legtöbbször akadt...” Idáiig az idézet. Nos, a Hétfői Hírek .(és egyben országos napilapunk) jeles szerzője vagy az újság­írói mellett jóstehetségigei is megoldatott, vagy csak egyszerűen felfigyelt valamire — tehát akár az MLSZ elnökségében is lehetne a helye . .•. Dr. Pán esd cs Miklós, az MLSZ főtitkára február 17-én egy teljes újsáigoldialnyi. interjút adott a Nép­sportban az újjáalakult elnökség terveiről. Arra a kér­désre, hogy hogyan alkarjaik megvalósítani a kom­münikében bejelentett intézkedéseket azokkal szem­ben, ákik a Nyári Totó Kupában visszaéléseket kö­vettek el. a főtitkár így válaszolt: — Megdöbbenéssel értesültün/k a csalásokról'! Ügy látszik, a külföld gondjai dilyen értelemben is be­gyűrűznek hozzánk. Ahhoz, hogy az egészről részle­teiben beszélhessünk, meg kell várni a nyomozás végeredményét. A totójátékból az egész magyar sport évek óta rengeteget profitált, ezért azokat a játéko­sokat, bírákat és sportvezetőket, akik a csalásiban egyértelműen elimarasztalhatók, kiközösítjük a pá­lyákról ! Olyan időtartamra, amilyen mértékben' be­sározták magukat... Megfelelő intézkedéseket tet­tünk annak érdekében, aki a vallomása vagy a tár­gyi bizonyítékok alapján, alaposan gyanúsítható, az­az eljárás indül majd ellene, azoknak a játékjogát még a bajnoki rajt előtt felfüggesztjük. Az ügyük végső lezárásáig, mert akkor a sport fegyelmi bizott­ságai elé kerülnek majd. — És ml történik, ha egy csapat emiatt nem tud majd kiállni? — Szeretném elhinni, hogy erre nem kerül sor, mert akkor ifjúsági játékosaikkal szerepelnek a fel­nőtt bajnoki osztályokban. (Sor került. — A szerk.) Megdöbbenés, meglepetés, derült égből érkező villámcsapás. Az MLSZ vezetőinek reakciói több­nyire csodálkozásban merültek ki, felháborodásban és néhány olyan általánosságba hajló programnyi­latkozatban, amelyeknek kései születése inkább sza­porítja a kérdőjeleket, mintsem felszámolná őket. Az MLSZ vezetőit hallgatva olyan érzete támadha­tott az információra' éhes közönségnek, mintha a magyar labdarúgás Irányítói kívülről és meglehető­sen távolról szemlélnék az eseményeket. Mintha a totómeccsek valamiféle „futbaiLlon kívüli” kategóriá­ba tartoznának. A feltételezés már csak azért sem járhat távol az igazságtól, merít a vezetőség egyik, tagja (a vezetőség vezetője) egyik nyilatkozatában egyszerűen elhatárolta, magát (az MLSZ vezetősége nevében) a Nyári Totó Kupa sajnálatos eseményei­től. A szófuikar információk persze okot adnak a ta­lálgatásra^ a rémhírterjesztésre, a pletykára. Az eg­zakt, világos, névvel-címmel megjelölt visszaélők hiányában már általános fociikarrupdorál, NB I-es csalókról is szólt a fáma. A fekélyék kivágása he­lyett szemétre szánták a találgatásra, ítéltetett újság­olvasók és rádióhallgatók az egész magyar labdarú­gást. És cáfolat helyett ismét beállt a csönd. Ez a fajta némaság sokak fülét bántotta a szurko­lók körében is, de legőszintébben a Népszava szak értő-újságírója fogalmazta meg a kételyt Fülsértő hallgatás című írásában ,1983. március 27-én: „ •. A totócsalók szerencsére nem hivatkoznak ar­ra a környezetre (iRádió- és tévényilatkozataikban. — A szerk.), arra a légkörre, amelyben kisded játé­kaikat zavartalanul űzhették éveken ét. A hallgatók azonban erre is gondolnak, mert va­lójában ebben az egész totóbotrányban nem az az elsőrendű, hogy csalás történt . . . hanem az az igazi gond, hogy erre milyen különleges szemlélet és gyakorlat adott — és vigyázzunk, még adhat! — le­hetőséget. Az a rosszul értelmezett hagyomány, és az a sportszeretet vetette meg a visszaélések meleg­ágyát, ami a múlt baji a bunda címszó alatt vélt köztudottá, s amely ellen, soha nem léptek fel kellő eréllyel a----Kik is? Tulajdonképpen a szövetség­n ek keltett volna először felfigyelnie arra, hogy az élvonalban a csapatok régi tradíciókra hivatkozva — sokszor valóban csak barátságból — adogatták és vissza adogatták egymásnak a bajnoki pontokat. Eb­ből alakult később a már nemcsak sportszerűtlen, hanem becstelen, gyakorlat, aimeiy a föníciaiak talál­mányát is bevetette a cél (?) érdekében. Persze a bizonyítékokat mindig ügyesen eltüntették, annál is könnyebben, mert sokszor a klubvezetőik is sze­met hunytak, vagy csak a zárt ajtóik mögött kiabál­tak a történtek miatt, s ezzel akaratlanul is bűntár­sak lettek. . . .Ha így vizsgáljuk a történteket, akikor már világias, hogy hal indultak el a totócsalás szálai, és hogyan tudtak belekapaszkodni a futbálligépezet há­lójába! A sportvilág, pontosabban, a futballvilág er­kölcsi mélyén keresendő tehát a rendőrségi üggyé fajult bundák gyökere.. (Folytatjuk) (A befejező részt pénteki számunkban közöljük.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom