Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

4 • PETŐFI NÉPE © 1983. szeptember 4. PN MAGAZIN „Igazi mester az, aki nem szűnt meg inas lenni egész életen át”, mondta az emberi történelem egyik legművel­tebb személyisége, Goethe. A tovaszállt idő megerősítette szavainak igazságát. A lét, a társadalom új és új törvény- szerűségeit fedezi föl a csodás .gépekkel képességét megsok­szorozó emberi elme. Mind több ismeret, információ szük­séges ahhoz, hogy eligazodjunk a napi életben. Mind töb­bet kell tudnunk, hogy választhassunk a tudnivalók közül, megtaláljuk a tudás számunkra legfontosabb, legbővizűbb forrásait. Ma is a lassan-lassan átalakuló iskola a fölhalmozódott ismeretek továbbadásának, a gondolkodás tanításának leg­főbb otthona. Ez az iskola azonban nem zárhatja be ka­puit, mint a régiek, hiszen ezzel megkérdőjelezné létét, ku­darcra ítéltetne. (Hajdan — például — egy falusi iskolá­ban, annak kertjében és otthon, a családban megtanulhat­tak mindent, amire az életben szükségük volt.) Ma? Föl­néz az égre a diák: repülők kondenzcsíkjai mintázzák. Ma? ül padjában és egyidejűleg értesül a tőle tízezer kilométerre szervezett tudományos kísérletről. Ma? A föld mélyéből kicsalogatott gáz fűti az iskolát, hamarosan a hasadó anyag energiája világítja meg az osztálytermeket. A tanulás több kötelességnél, több személyes örömnél; emberi létünk lényege. Gyönyörűen fejezte ki ezt a nem­zedékek sorát összekötő gondolatot Madách Imre: „Amit ta­pasztalsz, érzesz és tanulsz / Évmilliókig lesz tulajdonod”. összeállításunk: buzdítás. Kicsit korunk tükre is: lám, kaphatunk ismereteket Tévé tanár úrtól, eligazíthat ifja­kat és felnőtteket a rádió. Bővülhetnek ismereteink, gaz­dagodhatnak érzeményeink egy könyvtári kirakatot néze­getve és a látványon elgondolkozva. Bepillantunk egy jól felszerelt falusi iskolába és szakfolyóiratokat lapozunk. ÜJ SOROZATOK, ÜJ MŰSORREND! Házi feladatot is ad(hat) a Tévé Tanár úr! A tanév megkezdése előtti na­pokban minden tanáriban kifüg­gesztették az Iskolatelevízió 1983 —84-es ajánlatát. Noha gondosan gazdálkodtak a hellyel,« alig fér el a sok műsor a hatalmas falra­gaszon. Első olvasásra feltűniik, hogy több újdonságot ígérnék er­re a tanévre. — Tudományos? Fantasztikus! címmel jelentkezik egyik új so­rozatunk — tájékoztat telefonbe­szélgetésünk elején Székely Ró- bertné, az Iskolatelevízió helyet­tes vezetője. — A Tömegkommunikációs In­tézet kiadványaiból, tapasztalat­ból tudom, azért is szeretik, ked­velik műsoraikat, mert minden tanévben új sorozatokat mutat­nak be. Idén a műsorrend is vál­tozik? — A látszólag formai változá­sok lényege: az alkalmazás mód­ja szerint differenciáljuk műso­rainkat. A tanórákon hasznosát­ható, azokat kiegészítő, dúsító — keddén, szerdán, csütörtökön és pénteken délelőtt képernyőre ke­rülő — összeállítások, filmek köz­vetlenül alkalmazkodnak az adott tárgy tantervi követelményeihez. Kevésbé kötött műsorokat igényel a délután fél 4 órakor kezdődő, 60 perces napközis idősáv. Remél­jük, hogy megkönnyíti az általá­nos iskolás diákók ' felkészülését. A látottak, hallottak feldolgozá­sában, hasznosításában sokat se­gíthetnek a napközis nevelők, kü­lönösen akkor, ha az osztályban tanítók és köztük rendszeres szak­mai kapcsolat alakul ki. — Szinte minden családban van már tévékészülék . .. — Az általános és középiskolás fiúknak és lányoknak szánjuk a péntek délutánonként sugárzott tantárgyiközi, vagyis egy-egy té­makört több szempontból vizsgá­ló, áttekintő és az esztétikai kul­túrát terjesztő összeállításokat, de feltehetően számos felnőtt is „be­ül” az Isíkolatelevízió onszáginyi tantermébe. Reméljük, olyanok is lesznek, akik kedvtelésiből, tudá­súk ellenőrzésére, maguk is meg­próbálkoznak a képernyőn fel­adott sok diák számára tanára által kötelezőnek megszabott léc*- ke elkészítésével. — Az említetten kívül jelent­keznek-e új sorozatokkal? — Igen. Szabó Sípos Tamás a tőle szokott szellemességgel is­merteti az új mértékegységeket. Űj műsorainkat először vasárnap délelőtt vetítjük, hogy a gyerme­keken kívül a pedagógusok is megtekinthessék és énnek isme­retében építhessék be a hallotta­kat, látottakat saját tanítási gya­korlatukba. MÚLT SZÁZADI TANKÖNYVEK Mulatva oktató könyvecske Régi kiadványok hívják fel a járókelők figyelmét a megyei könyvtár egyik kirakatában. Múlt századi iskolai tankönyvek­ből ad ízelítőt az intézmény. Csak helyeselhető, hogy a tanévkezdés napjaira időzítették ezt a tanul­ságos látnivalót. Szokatlanok, furcsák számunk­ra a címek: „Egyetemes földle­írás”, „Kis természettan tanuló gyerekeknek s olvasni kívánó köznép számára”. „Elemi fiú- és lánytanulók szavaló s olvasó könyve” stb. Többségük a múlt század köze­pén jelent meg. A Kecskeméten, Pesten, Tasson és másutt nyom­tatott könyvek között kiállítottak archeológiái, nyelvészeti, vegyta­ni, matematikai tankönyvet és sok más egyebet. A szerzők kö­zött olyan tekintélyes múlt szá­zadi kiválóságok vannak, mint például Tatai András, Bátky Ká­roly, Tömöri Szabó Sándor. Tatai egyik könyvének címlap­ján a nyomtató mester szomorú, megható mondata olvasható: „Az én könyvemben levő fametszetek mind néhai fiam készítményei.” V.' M. (iKAWIATIkAI ÉS I’OLGÁIK TANULÓK 10- IS ÉVES HU VAGY LÁSÍ TANULÓK AKAII NYILVÁNOS, AKÁR MAGÁNYOS HASZNÁLATÁ­RA, - UGYANEZEKNEK KORÁHOZ, FÜLFOGÁ­SÁHOZ 'S ÉRDEKÉHEZ, — SZINTÚGY 1JLNT A' NEVELÉSTANNAK SZEMPONTAIHOZ SZABVA , HIUUMTÜ TATAI ISTVÁN. MIÉRT NEM KELL A VERS? A „MAI” ÉS A „TEGNAPI” ARANY Paj'/tanitas Gazdag, sokrétű a megyei könyvtár pedagógiai állománya. Itlyen szempontból az egyik leg­jobban ellátott vidéki közgyűjte­mény. Az olvasószolgálat dolgo­zói szívesen aidlnak tájéikoatatást a régi és az újabb beszerzésekről. Mi ezúttal szakifolyóirataiikna hív­juk fel a figyelmet. Természete­sen nem törekedhettünk teljes­ségre. Nem említjük pétidéül az általános iskolai tanítók és taná­rok számára kiadott Módszertani kiadványt — szerkesztő bizottsá­gának a bajai Juhász Károly is tagja —, noha időszerű, gyakor­latias közleményei igen haszno­sak. (Csak azt a sok, fölösileges idegen szót felejthetném . . .) A szép kiállítású Történelemtanítás­ban is mindig találók figyelmet érdemlő cilkket, tanulmányt. A Művelődési Minisztérium évente tízszer megjelenő szakok­tatási folyóiratának különösen neveléselméleti rovata változa­tos. Kutasi Ferenc az olvasás ér­zelmi, hangulati vonásairól int igen figyelemreméltó megállapí­tásokat. Sajnálatosnak tartja, hogy „a költővel harmonizáló versélményre például a gimna­zistáknál is csák álig-aliig buk­kanhatunk, a költészettel és fő­leg a modern költészettel való el­lenállásit azonban még fokozot­tabban érezhetjük a szakmunkás­tanulók esetében ...” Az általa végzett vizsgálat szerint az olva­sott műfajok között döntő helyet foglal el a regény, azon 'belül pe­dig szinte „kóros” jelenségként a Berkesi, Szilvása és a „jó krimi”. A Magyartainítás két cikkben is vizsgáltja, hogy a száz éve el­hunyt Arany János költészete mi­lyen helyet foglal el irodalom­tanításunkban. Megállapítják: „A tankönyvek között meglevő^ sok­szor lényeges különbség ellenére is, hagyományozódott az Arany Jánosról tanított kép. A hosszú évtizedeken át hitelesnek tartott Arany-képet tanulták és tanítot­tuk a gimnáziumban,” Űjáhban úgy vélik, hogy a Toldi trilógia szerzője elsősorban nem epikus költő. A Művelődési Minisztérium és a Bolyai János Matematikai Tár­sulat folyóirata, A matematika tanítása, számomra — sajnos —, nehezen érthető. Mi még nem ta­nultunk kombinatorikus geomet­riát, a Gráf-elméletről nem is 'hallottunk. Azok a mai gyér ékek, akikkel olyan korszerű módsze­rekkel foglalkoznak — miint ahogy például dr. Varga Tamás a függvényfogalmat magyarázza —, természetesebb közegnek érzik a imatematika csodás világát. Nagyon tetszik, hogy a Rajzta­nítás legújabb száma közli Andor György a Fotóművészet történeté című könyvismertetést. „Olyan könyvet kap kezébe az olvasó Szilágyi Gábor művével, melyet mind a tanórán, .mind a tanóráin kívül nemcsak a fotószakkörök- ben otthoni, egyéni felhasználás­ra is csak javasolni tudunk.” Bács-Kiskun megyei vonatkozású cikkeket is közül a XXV. évfo­lyam 3. száma. A kalocsai Vin­cellér Imre a képzőművészeti ne­velés történetéhez fűz érdekes megjegyzéseket és elemzi a je­zsuita rend kalocsai internátusá- ban meghonosított esztétikai ne­velést, Véleménye szerint, tan­rendszerük összességében nem tartott lépési a kor szükségletei­vel. Majsai Károly múzeumigaz­gató a szalkszentmártoni refor­mátus templomról írt gazdagon illusztrált alapos cilkket. A Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Inté­zet folyóirata, a Pedagógai Szem­le összevont július—augusztusi számának rovatciimei: Tanulmá­nyok, Vita a pedagógusképzés to­vábbfejlesztéséről, Figyelő, Mű­hely, Folyóiratok, Könyvek, Kró­nika Külön felhívjuk a figyelmet az összehasonlító pedagógiai ku­tatásokat ismertető cikkökre. Nem gyakorló pedagógus számára is izgalmas olvasmány V. K. Kotir- lo Az óvodások és kisiskolások akaratlagos viselkedésének fej­lesztése című tanulmány. H. N. KEDVELTEK AZ OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRÁK ,, Ugróiskola” a rádióban Két és fél hétig ülhetnénk egyhuzam­ban a rádiókészülék mellett, ha folyama­tosan sugároznák az iskolarádió műsorát. Mégsem érzi senki hosszúnak a számuk­ra megszabott adásidőt. Több kifogást hallani a Bródy Sándor utcai intézmény­ről: mindenki azt szeretné, ha az ő elkép­zelése szerint alakítanák a műsort, neki kedves dalokat, színdarabokat közvetíte­nének. Elképzelhetetlen olyan összeállítás, amelyet mindenki tökéletesnek minősíte- ne. Az iskolarádióról azonban még sen­kitől sem hallottam rosszat. Hallgatósága jóval nagyobb, mint sokan gondolják mert a felnőttek közül is jó néhányan odafi­gyelnek egy-egy érdekesebb előadásra. Jászberényi Klára gyártásvezetőtől tud­tuk meg; 64-féle sorozatot gondoznak. Különösen kedveltek az . osztályfőnöki az ének- és irodalomórák. Főként tanyai iskolákban tartják számon az iskolarádió adásait, hiszen sok esetben a szaktanárt pótolják a műsorok. Az „ugróiskola” fel­tehetően sók ezer diákban és számos pe­dagógusban éleszti a hasznos versengés szellemét. Kéthetente 30 perces adásidővel jelentkezik az az újszerű vetélkedő, amely­ben 4 fős felső tagozatos csapatok döntik el, hogy melyik sajátította el alaposab­ban a tananyagot, melyiknek a tagjai ér­tik jobban az összefüggéseket, tudják al­kalmazni az iskolában szerzett ismerete­ket. A kieséses rendszerű verseny máso­dik szakaszában már a legjobb egyéni tel­jesítményeket is jutalmazzák. Az iskolarádió élénk kapcsolatot alakí­tott ki számos iskolával. Rendszeres diák­levelezőik pontosan tájékoztatják a szer­kesztőket a műsorok fogadtatásáról, a gye­rekek javaslatairól. FÜLÖPSZALLASON LÁTTUK, HALLOTTUK Városi? Falusi? Alaposan meglepődik, akinek a fülöpszállási is­kolában van dolga. A kissé elhanyagolt homlokza­tú épületben belül minden ragyog. Most fejezték be a tantermek fölújítását. Az alsó tagozat új bú­tort is kapott. A felszerelés megerősíti azt a véleményt, hogy napjainkra majdnem teljesen megszűnt a városi és a falusi iskolák közötti különbség. Valamennyi ta­nulócsoportnak van lemezjátszója, egy kivétellel minden tanteremben televízió segíti az oktatást, írásvetítő is lenne elegendő, ha valamennyit hasz­nálhatnák. Gyakran elromlanák és csak Soltvad- kerten vállalják javításukat. Jó légkörben kezdődött a tanítás. Néhány peda­gógusállást csak üggyel-bajjal tudtak bétölteni, mi­vel többen csak a nyáron jelezték távozási szándé­kukat. Nyugdíjasokat szerződtettek és egy képesí­tés nélküli fiatalt. Bizonyára jó néhány szülő örül annak a hírnek, hogy előreláthatóan mintegy húsz, nem napközis diák is kaphat majd ebédet a men­zán. összeállította: Keltái Nándor Lakatos András-Láng Zsuzsa 28. A totócsalás ténye — egyáltalán az a tény, hogy nálunk ilyesmi előfordulhat — megrázta a közvéleményt. Részben azért, mert a hasonló külföl­di botrányok után számos újságcikk nyugtatta a ke­délyeket: nem kell aggódni, nálunk ilyen veszély nem fenyeget. Mindennek ellenére igazán nem érte derült ég­ből villámcsapásként a hír az aktív totózókat (akik rendszeresen töltögették vasárnap a szelvényeket, aligha gondolták véletlennek, hogy hétről hétre, meccsről meccsre mindig a „kontra” jön be, még csak véletlenül sem a papírforma) és azokat az új­ságolvasókat, akik már megtanultak a sorok kö­zött megbúvó információkból is hírekhez jutni. A „népharag” elsősorban a korrupt futballistá­kat és játékvezetőiket sújtja, de igazságtalanság len­ne megfeledkezni arról a tényről, hogy ezek a fo­cisták csapatokban játszottak, a csapatok pedig ki­vétel nélkül mindig valamelyik klub színeit képvi­selik. Érlemes tehát néhány olyan adatot is szem ügyre venni, amely a klubok szerepére vet fényt — ha nem is mindig jót. A totóvisszaélés vizsgálatánál bebizonyosodott, hogy a csalókkal egyezkedő csapatok többségében csupán egy-két játékost avattak be a bundába a szervezők, néhányról viszont kiderült, hogy „testü­letile»” benne voltaik az üzletben. A nyomozás során napvilágra kerülő adatok alap­ján nem fér kétség ahhoz, hogy például a Nagybá- tonyi Bányász szervezője a totócsalóktól felvett 135 ezer forintot szétosztotta — különböző arányban — a csapat valamennyi tagja között. A játékosok a pénz eredetét nem ismerték, a jogtalanul felvett össz'#;et hiánytalanul visszafizették, amikor kide­rült, honnan származik. Recsken is osztogattak kisebb-nagyobb pénzeket a felvett 21 ezer forintból a teljes csapatnak, Gyöngyösön szintén jutott a 80 ezernyi „közösből” minden fiúnak. A Péti MTE együttese tagjainak markát összesen 25 ezer forint ütötte. A MOTIM TE csapata is igen bőkezű volt, az átvett 70 ezer fo­rintból nemcsak az összes csapattag kapott, de még a tartalék játékosoknak is jutott valamennyi. A Győri MÁV DAC-ban a szervezők voltak az ada­kozók (110 ezer forintot adtak a csapat tagjainak). A felsorolt csapatok tagja! többségükben nem is sejtették, miből származik a váratlan pénz, s je­lentős hányaduk vissza is terítette azt az első adan­dó alkalommal. Csak valahogy azt nehéz megérteni, hogy mégis mit gondoltak egy-egy ilyen pénzosztás után? Ha nem is kaptak, vajon miért nem kértek magyarázatot az összeggel kapcsolatban? Nincs okunk feltételezni az ellenkezőjét, de önkéntelenül felmerül a kérdés: valóban nem is sejtették az ösz- szefüggést a váratlan „prémium” és néhány olyan meccs között, ahol — nyilván a csapat vétlen tag­jainak legnagyobb meglepetésére — egy-két fut­ballista szinte menekült a lalbda elől, ha netán a közelébe jutott? Talán némi magyarázatot ad a sportkörök „leve­gőjére”, a nehezen érthető és magyarázható síri csöndre a Keszthely csapatának esete. A Keszthely csapatában Antoni János szerepéről már esett szó, azonban az együttes, a klub tevé­kenységéről még van mit mesélni. Legalábbis an­nak a játékvezetőnek, aki az 1982 októberében, a 44. játékhéten sorra kerülő Keszthely—Nagykani­zsai Olajbányász mérkőzést vezette, volt. Vallomá­sa során jegyzőkönyvibe diktálta, hogy a meccs napjának reggelén a keszthelyi Helikon szállóban együtt reggelizett a helyi csapat szakosztályveze­tőjével és egy nagyabb társasággal. A szakosztály­vezető kiment valahová, majd kihívta maga után a játékvezetőt is. A szálloda előterében bemutatta a bírónak Molnár Tibort, és elmondta róla, hogy Szekszárdról jött. Molnár közölte, hogy rendszere­sen totózik, és ezért szeretné, ha a mérkőzés vég­eredménye 1-es lenne, vagyis a Keszthely győzne. Ehhez kért bírói segítséget, majd felajánlott 10 ezer forintot előre, és oda is akarta adni a játék­vezetőnek. A játékvezető akkor a pénzt nem fogad­ta el, de megígérte, hogy megpróbál segíteni. Szalay Imre — szakosztályvezető! — felajánlot­ta, hogy a 10 ezer forintot magához veszi, és a mér­kőzés után, persze csak ha az eredmény bejön, Rú­zsa játékvezetőnek átadja. A megoldás módjába Molnár beleegyezett, és a pénzt átadta Szalaynak. A mérkőzés természetesen 3:1 llett a Keszthely javára, az 1-es eredmény bejött. Rúzsa egész idő alatt látta, hogy a csapatok tagjai is tudnak az egyezségről, azok is le vannak fizetve. Rúzsa meg­állapította, hogy a Keszthely jól játszik. Egyébként az Olajbányásznak ezen a meccsen három sárga lapot osztott ki reklamálásért — rejtély, hogy miért kellett a kanizsaiaknak reklamálni, hacsak nem a forma kedvéért —, és a Keszthely javára megítélt egy 11-est is. A mérkőzés estéjén, a Helikonban rendezett va­csorán Szalay félrehívta Rúzsát, és a szálló halijá­ban átadta a bírónak a 10 ezer forintot, majd — közvetítés címén — visszakért belőle egy ezrest. A Keszthely csapatáról a vizsgálat folyamán be­bizonyosodott, hogy nem ragaszkodott csupán a to­tómeccsekhez, más csapatokkal is előszeretettel egyezkedett, a mérkőzések során. Az egyik vallo­más meglehetősen szemléletesen eleveníti fel azt az évadzáró vacsorát, ahol a ■ csapat tagsága átvet­te az idényért járó honoráriumokat. A borítékok vas­tagsága attól függött, hogy ki hány bundameccsben vett részt, és milyen teljesítményt nyújtott egyrészt a gyepen, másrészt a szervezés területén. Amikor a BRFK vizsgálói az összegeket tételesen kérték szá­mon, a Keszthely labdarúgói olykor kénytelenek voltak helyesbíteni: „Bocsánat, ez nem totózásból eredt, ezeket a pénzeket a Dunaújvárostól kaptuk x-ért. . .” Nem csoda tehát, ha a totócsalás botrányos ada­lékait olykor mágnessel sem lehetett szétválasztani a csap>atok, a klubok és sajnos az egész labdarúgó­sport — totótól független, de annál semmivel sem tisztább — más jellegű visszaélései közül. A Keszthely vezetői aktívan bekapcsolódtak a visszaélésekbe. Néhány egyesület nem vett részt a meccs-adásvételben, de mindent megtett annak ér­dekében, hogy a klub hírét és nevét ne érje túlsá­gosan sötét árnyék, legfeljebb — ha már kivéd­hetetlen — aprócska szeplő. A Szekszárdi Dózsa mindent megtett, hogy az egész csapat szennyesét egy-két résztvevő számlá­ján mossák patyolatfehérre. A Tolna megyei Népújság 1983. február 27-i szá­mában közleményt bocsátott ki a Szekszárdi Dózsa SE intéző Bizottsága. Takács Józsefné, a Dózsa SE ügyvezető elnöke annak közlésére kérte fel az új­ság szerkesztőségét, hogy „az OTSH elnökének ál­lásfoglalása ailapján a Tolna megyei TSH és a Szekszárd városi TSF vezetőinek szóbeli utasításá­ra a Szekszárdi Dózsa SE állományába tartozó 12 személy esetében vizsgáltuk meg a sportfogadás kapcsán fennálló visszaélésekkel kapcsolatos tevé­kenységet. (Folytatás a kővetkező lapszámunkban) , Szakfolyóiratokat lapozgatva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom