Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-23 / 225. szám
« • PETŐFI NÉPE • 1983. szeptember S3 HÁZUNK TÁJA Ültessünk gyümölcsfát! MELROSE A Melrose amerikai fajta. 1944 óta termesztik. Szeptember végén a Jonathán után egy-két héttel szüretelhető. A gyümölcs legnagyobb értéke, hogy átlagsúlya 160 gramm, alakja pedig gömb, vagy félgömb alakú. Héja vékony, fedőszíne a felület kétharmadán piros. Húsa sárgásfehér, illatos, kissé savanykás. Tárolhatóságát a szüret időpontja nagyban meghatározza, tehát az optimálisnál korábbi vagy későbbi szedés az eltarthatóságát rontja. Előnye továbbá, hogy késői virágzású. tehát a fagyok ritkán károsítják. Porzófajtái a Golden Delicious, a Jonathán, a Téli arany parmen. Házikertekbe különösen ajánlható, mert fája mérsékelt növekedésű, és koronáját lekötözéssel jól lehet alakítani. Levél Bácsalmásról Egy bácsalmási olvasónktól, Marton Józseftől levelet hozott a postás. Az ismert kistermelő egy nálunk kevésbé elterjedt növény ültetésére hívta fel figyelmünket: A legértékesebb étkezési olajat adó növény, a földi mogyoró, könnyen emészthető, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, zsírtartalma mellett vitaminokban is gazdag. Magas fény- és hőigényű, de hazánk déli—délkeleti részén a termés 80 százalékosan beérik. Vetési ideje április vége, május eleje. Ekkor éri el a talaj hőmérséklete az átlagos 12—14 Celsius-fokot. Tenyészideje alatt megkívánja a 2500—2800 Celsius-fokos hőösszeget, ősszel az érés leáll, ha az átlagos hőmérséklet tartósan 12 Celsius-fok alá esik, szedésével ne késlekedjünk. Köztesként, vagy árnyékos helyre ne ültessük, mert semmit, vagy csak nagyon keveset terem. Vízigénye virágzáskor és terméskötődéskor a legnagyobb. Legjobban a humuszban gazdag, laza, homokos talajt kedveli, jól hasznosítja a kálium- és a ■ foszforműtrágyát. Két típusa van, fekvő és felálló szárú, nekem csak az utóbbiból van négy fajtám. A nagyszemű, amelyben 1—2 szem van, kissé kései fajta; a kisebb hüvelyűben 3—4 szem található, ez korábbi, egy tövön, jó körülmények között 50—100 szem is teremhet. A vetőmagot fagymentes, szellős helyen tároljuk, lehetőleg vetésig ne fejtsük ki a hüvelyből, mert veszít a csíraképességéből. 3—6 centiméter mélyre, 20—70 centiméteres kötésben vessük. Június közepén jelennek meg az első jelentéktelen, apró sárga öntermékeny virágok, akkor kezdhetjük az első töltögetést, mint ahogy a burgonyánál. Nem baj, ha a ki nem nyílott virágot is betakarjuk, az is teremni fog. Másodszor július vége felé töltsük fel, újra 10 centiméter réteggel, lehetőleg nedves földdel. A termés kifejlődéséhez 60 nap kell, szeptember végen, október elején a sárguló bokrokat, amelyek 30—60 centiméteresek, szedjük ki, s lombbal lefelé tegyük a napra, utóérlelni. Ügyeljünk a tökéletes száradásra, mert megpenészed- het. A száradás 10—12 esőmentes nap. Hat éve termelek kis mennyiségben. Nyersen, kifejtve, frissen, pörkölten igazán finom ízével lényegesen eltér a kereskedelemben árusított mogyorótól — fejezte be levelét Marton József. TURBÉKOLÓ FORINTOK Beszélgetés Tulipánt Józseffel, a galambászszövetség főtitkárával Míg a kisebb-nagyobb galambok békésen turbékolnak ketrecekben, a padlásokon, a dúcokban, ólakban, a galambászok nem ilyen gondtalanok. A negyvenöt- ezer tenyésztőt számláló Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének főtitkárával, Tulipánt Józseffel a bajok forrásáról, a tagságot foglalkoztató kérdésekről beszélgettünk. — Bármerre jár az utazó az országban a vadgalambok mellett szinte mindenütt láthatunk nemesebb, tenyésztett madarakat. Nem titok, hogy népgazdaságunk rászorul a külföldön is keresett, úgynevezett apró tételekért ikapott valutára. Ebből az alapállásból szemlélve úgy tűnhet, gondtalan a galambászok élete... — Elöljáróban néhány adat — kezdte a főtitkár. — Jelenleg 226 egyesületünk van, mintegy negyvenötezer galambásszal. Gazdaságilag legjelentősebb a húshasznú galambok tartása. Ennél az állatnál nem lehet az exportlehetőségeket ezer tonnákban mérni, hiszen a felvevőpiacokon is csemegének számít. Amikor 1932- ben a külföldre szállítás elkezdődött, a TERIMPEX még csak 260 kilogrammot adott el. A rekordunk 1978-ban volt: 898 tonna. Azóta az export 800—9Ö0 tonna között ingadozik. Nem azért, mert ekkora a kereslet, hanem mert ennyit tudunk feldolgoztatni. A baromfivágó üzemek ugyanis kevésbé érdekeltek és olyan magas rezsivel dolgoznak, hogy a termék — úgy is fogalmazhatnánk — még a magas értéke ellenére sem bírja ezt el. A külkereskedők pedig azt mondják, hogy a ga!ambe|xport csak akkor válhat biztonságossá, csak akkor növeLhetö, ha a termelők a minőségi előírásokat betartják. — Milyenek a külföldiekkel a / kapcsolataik? Hogyan ítéli meg a hazai tenyésztők szaktudását és nem utolsósorban az itthoni állományt? — Hivatkoznom kell a tavalyi Európa Kiállításra. Az egyéb kisállatok mellett 13 ország tenyésztői hoztak galambot Budapestre. Majdnem 300 oldalas lett az a sűrűn gépelt katalógus, amelyben minden egyes galamb és kiállítója szerepelt. A hazai ga- lambászat nagy eseménye volt ez a három nap, amikor a bemutatón több tízezer látogató előtt bebizonyíthattuk: a világ élvonalába tartozunk. A felszabadulás után hazánkban 36 fajtát tenyésztettek ki. Mostanában is alig múlik el nap, hogy ne hívnának külföldről telefonon, vagy ne jönnének személyesen azzal, hogy ebből és ebből a fajtából, tenyésztőtől vennének galambot. Hiába lobogtatják a pénzt, a szabály az szabály: csak a hiva- • talos úton lehet a magyar galambhoz hozzájutni. Ez pedig hosszadalmas, ezért a vevő gyakran el is áll díszgalamb-vásárlási szándékától. Érdemes lenne ilyen cikkek esetén ezen gyorsítani. Az biztos, a jelenlegi termelés a megfelelő érdekeltségi rendszer kialakításával két év alatt megháromszorozható lenne. — Véleménye szerint min kellene változtatni és mit tesz ezért a szövetség? — A küldöttközgyűlésünk az elnökséget felhatalmazta arra, hogy 1987. végéig a szövetség jelenlegi vagyonát a gazdasági tevékenység növelésével megduplázza. Ez akkor eléri a 40 millió forintot. A szövetség mindenkit támogat, csak az igény mögött épkézláb gondolat is legyen. Véleményem szerint a galambtenyésztés napjainkban olyan hasznos elfoglaltság, melynek során az egyéni érdek, a szórakozás és a népgazdasági haszon párhuzamba állítható. Amit mi megtehetünk: szakmailag képezzük a tagságot, a máshol be- szerezhetőnél olcsóbb ketreceket gyártunk, továbbá segítjük a .takarmányvásárlást. Tulajdonképpen gazdálkodunk mi magunk is, hiszen van néhány teherautónk, amivel bérfuvart vállalunk, vannak műanyag fröccsöntő- és gombkészítő üzemeink, emellett pyomdánk is. Jó lenne azonban, ha mások is felismernék a galambban rejlő lehetőségeket. Építeni kellene néhány te- nyésztelepet, esetleg olyan feldolgozó üzemeket, — nem nagyokat — amelyeket galambászszem- mel és -fejjel irányítanának. Ha ez megvalósulhatna, állítom bizonyítanának a szabad idejüket, pénzüket, munkájukat feláldozók: érdemesek voltak a bizalomra és az anyagi segítségre. Készülődés a zöldségtárolásra A tárolásra szánt káposztafélék, a kései karalábé, a fejes-, a kelkáposzta és a karfiol az intenzív növekedés utolsó szakaszánál tart. A hűvösebb éiszakák ellenére még mindig nagy mennyiségű vizet és 'tápanyagot vesznek fel. Ezért nemcsak öntözésük, hanem trágyázásuk is fontos. Erről — sajnos —■ sok termesztő megfeledkezik. Még jó másfél hét és megkezdhetjük a tárolást. Ezért célszerű, ha szabad időnk engedi, a vermeket, pincéket, a prizmák helyét kialakítani és megtisztítani a kártevőktől, kórokozóktól. A késői érésű szőlőkben még ha sietünk, egyszer védekezhetünk a szürkerothadás ellen. Különösen a vékonyhéjú fajtákra fordítsunk figyelmet, mert ezek hajlamosak a felrepedésre, ezért a fertőzésre. A 'rendelkezésre álló készítmények a Ohinoin Fundazol, a Rondán 0,1 százalékos, illetve a Rovtai 0,2 százalékos töménységű oldata. Amennyiben a faita érettsége már nem teszi lehetővé a védekezést, a szüret meggyorsításával mérsékelhetjük az esetleges rothadásból eredő veszteséget. Fokozottan ügyeljünk az előírt óvó rendszabályok betartására! Összeállította: Ozauner Péter „LEHET RÁJUK SZÁMÍTANI” A kiváló Szikra brigád — Lelkes fiatalok — mondta róluk a művezető. — Mert képzelje csak, amikor a brigád egyik tagját betegsége miatt leszázalékolták, a többiek addig látogatták, addig beszéltek a lelkére, míg annyira följavult, hogy csökkentett munkaidőiben ugyan, de ismét dolgozik. Vagy ott van a Petőfi-lakótelepi játszótér, amit közösen, társadalmi munkában újítottak föl. Utána meg „fehér- asztal-konferenciát” tartottak a » pinceklubban. Egyszóval jól együtt vannak, fiatalok, megértik egymást. — No és a termelőmunkában? Abban is élenjárnak? — Gyorsan és jól dolgoznak. Az igaz, hogy néha türelmetlenek, de hát ez a korra] jár. Van úgy, hogy egyikük-másikuk hétfőn reggel kissé álmosabban jön be, csakhogy később meg „ráhajtanak”. Tény, hogy lehet rájuk számítani. A kunszentmiklósi VÁV-gyár- egység Szikra szocialista brigádja — mert hiszen róluk van szó — a szerelőműhelyiben dolgozik. Feladatuk, a nagy- és kisfeszültségű villamosberendezések huzalozása: fölszerelik a panelekre, ajtókra a reléket, kapcsolókat, műszereket, bekötik a sorkapcsokat és elkészítik azt a szövevényes vezetékrendszert, „amelytől” a berendezés működni. élni fog. A kis közösség az idén elnyerte a gyár. Ki váló Ifjúsági Brigádja címet. Bolyó István elektrolakatos már 1979-ben, harmadéves ipari- tanulóként megismerkedett a brigáddal, hiszen ezen a munka- területen dolgozott. Amikor szakmunkás lett, brigádtaggá, két évvel később pedig brigádvezetőhelyettessé választották. — Jó a kollektíva, és ez a legfontosabb. A közösségünk tizenháromszoros szocialista brigád. Társadalmi munkától, kommunista szombattól nem idegen(é Együtt a fél brigád. Elöl Kutyifa János, mögötte Schloska Gyula. Lörincz Tibor és Szőke Ilona. (Bárdos Gábor felvételei) kedünk. A gyárkapun kívül meg? Többen segítettünk például Samu Lacinak, amikor házat épített, *de ott voltunk Bognár Esztiénél is, akik a lakásukat korszerűsítették. Kutyifa János két éve szerelt le'a honvédségtől, és amikor megkérdezték tőle, hol szeretne dolgozni, régi helyére, a Szikra brigádba kérte magát. — Nem dolgozunk rosszul az igaz, de azért volna némi javítanivaló. Lehetne még fokozni a munka intenzitását, gondosabb tevékenységgel elejét tudnánk venni néhány hibának. A minőségre érdemes volna valamivel többet adni. Kutyifa Jánosnak a felesége is a VÁV-gyóregységben dolgozik: új családi házukba 1982-ben költöztek. Bognár Eszter, Patai Sándorné és Kelemen Andrásné egy panelékkel megrakott asztalt körülülve dolgoznak. — Mivel érdemelte ki a Szikra brigád a kitüntető címet? — Jól helytálltunk a termelésben — válaszol elsőként Eszter. — Sok társadalmi munkát vállaltunk — csatlakozik Patainé. — Én ugyan gyesen voltam — zárja le a „vitát” Kelemenné —, de abban bizonyos vagyok, hogy nem érdemtelenül kapták. S. B. Kukoricabetakarítás Kiskunfélegyházán A kiskunfélegyházi Dózsa Tsz- ben a 800 hektáros kukoricaterületnek a feléről takarították be a termést, amely a tervezettnél kevesebb lett. Az aszály miatt hektáronként csupán négy tonna szemet tudtak gépeikkel kicsépelni a kombájnosok. Képünkön a betakarítógépek a telt magládából a szállítójárműre ürítik a kukoricát. (Rádj József felvétele.) Termelési nagy díj A mezőgazdaság az intenzívebb fejlődési szakaszba lépett az 1970-es évek közepétől. Ennek néhány jellemzője: nőtt a műszaki színvonal, a gépesítettség, a főbb. növények termesztése kézi munkát alig, vagy egyáltalán nem igényel. Előtérbe kerültek a biológiai alapok, fokozódott a kemikáliák felhasználása, egységnyi termés előállítására kevesebb’' időre van szükség. Ki- szélesedett az integráció az üzemek, vállalatok között és a háztáji gazdaságokkal. A termés- mennyiség mellett a minőség és jövedelmezőség a gazdálkodás középpontjába került, s nemkülönben az értékesítési kereskedelmi- munka is. Még lehetne sorolni a fontosabb tényezőket, amelyekkel bizonyítható: a mezőgazdaságban bekövetkezett minőségi előrelépés. Ugyanakkor az is igaz: nem volt mindez általános, valamennyi üzemre jellemző. A gazdaságok közötti 'különbségek — a tárgyi felkészültségtől, az irányításban részt vevő szakemberek ismeretétől, munkájától függően — növekedtek is. A kiemelkedő munka elismerésére a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1977-ben több kitüntetést alapított. Azóta az élenjáró gazdaságokat „MÉM Termelési Nagydíja” kitüntetéssel jutalmazzák, a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripar, a földügy ás térképészet, a faipar, az oktatás ás kutatás különböző részterületein kimagasló munkát végzők pedig a Fasching Antal, a Nagyváthy János, a Nyisztor György és az Újhelyi Imre Emlékérmet kapják meg, valamint az Eredményes fásításért emlékérmet és jelvényt. A MÉM Termelési Nagydíja kitüntetést évente az ország öt -mezőgazdasági üzeme nyerheti el. Oklevelet ás búzakalászt ábrázoló kisplasztikát kapnak a kitüntetéssel. Az utóbbi eredetije a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen látható, Kiss István szobrászművész alkotása. öt körzet — Észak- és Dál-Dunántúl, Tiszántúl, Észak-Magyarország és a Duna—Tisza köze — gazdaságai versenyezhetnek a kitüntetésért, s egy-egy körzet legjobbjának jutalma a nagydíj. Az erkölcsi elismerés mellé jár még százezer forint is, amelynek hatvan százalékát szociális ás kulturális célra, a többit az üzem dolgozóinak jutalmazására lehet felhasználni. A megyénkben dolgozó mezőgazdasági’üzemek közül eddig négyen részesültek ebben az elismerésben. Az első az 1977-ig — a megelőző öt évben — elért eredményekért a következő év - augusztus 20-án a vaskúti Bácska Tsz kapta meg, majd a hartai Erdei Ferenc, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ek ás az 1978— 82-es évek eredményeiért az idén a Bácsalmási Állami Gazdaság részesült a kitüntetésben. Az utóbbi három évben egymásután megyénkbe került a díj. A Pest megyében dolgozó versenytársak az alapítás óta két alkalommal értek el jobb eredményt a Bács-Kiskunban termelő gazdaságoknál. A díj elnyerésének feltételei szigorúak, amelyeket a miniszter 1982-ben módosított, s ebben az újabb elvárások is szerepelnek. A feltételváltozásokkal a mostani gazdasági céljaink teljesítésére ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket, egyebek között a gabonaprogram sikeres végre- h^jtásárs Ebből a szempontból is kiemelkedő eredményeket ért el a legutóbbi kitüntetett Bácsalmási Állami Gazdaság. Az ötéves búzatermelési átlaghozamuk 24 százalékkal több, mint az ország állami gazdaságainak átlaga. Kukoricából tíz 'tonnát takarítottak be tavaly hektáronként. A tárolásnál pedig a szárítás nélküli módszereket helyezték előtérbe. Igen jelentős a gazdaság háztáji integrációja, különösen a sertéshizlalásban. Példamutató, ahogy területüket kihasználják, növelik. Művelésbe vonták az útmenti sávokat is. Újításokat alkalmaztak, űj technológiai eljárásokat vezettek be. Napraforgó-vetőmagból az ország csaknem teljes mennyiségi és minőségi igényét teljesíteni tudják. Még sorolhatnánk azokat az eredményeket, amelyek bizonyítják: rászolgáltak a kitüntetésre. Ha visszatekintünk a korábban hasonló díjat nyert gazdaságok munkájára, ugyanerre a végső következtetésre juthatunk. Azóta is valameny- nyien a megye mezőgazdasági üzemeinek élvonalába tartoznak, jó alapokon, kitűnően felkészült vezetők irányításával, tájékozott, a célt és feladatokat ismerő, teljesíteni akaró tagsággal évről évre javítják a termelési eredményeket, a jövedelmezőséget és a hatékonyságot. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben az idén főként az aszály, de egyes helyeken jégverés is tizedelte a termést, csökkentette az eredményességet. Emeltet változatlan gond a külföldi termékértékesítés; az árak nyomottak, viszont az ipari eredetű — főként az importból beszerezhető — alapanyagok, valamint gépek, eszközök ára emelkedik. . . Mindez együtt újabb tennivalók sokaságával növeli a feladatokat. Ebben a helyzetben méginkább a termelési nagydíjat elnyert gazdaságokra irányul a figyelem. Miként tudnak úrrá lenni a gondokon, hogyan használják ki az adottságokat és lehetőségeket, milyen módszereket alkalmaznak, hogy fejlődésük az 4 idén se torpanjon meg. Munkájuk, példamutatásuk nem csak közvetlen környezetükre, hanem az egész megye mezőgazdaságára kedvező hatású, újabb lendületet ad, hogy úrrá lehessünk nehézségeinken. Csabai István Q Tulipánt József.
