Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
1983. szeptember 22. W PETŐFI NÉPE # 5 KAMARASZÍNHÁZI SZÁNDÉKOK — SZŐKE KISLÁNY A STÚDIÓ K-BÓL — PREMIER A HÁRY UTÁN A közművelődés szolgálatában Gimnasztikázó színészek Törzstagokat, régi kecskeméti színészeket is látok a Kamaraszínház nézőterén. Kíváncsiak a hazánkban csak amatőr színpadon bemutatott Garcia Lorca-egyfelvonásosra. A folyosói barométer izgalmas, jó előadást ígér. Személyesen szeretnének meggyőződni arról: valóban olyan lelkesen készülődnek a fiatalok, mint azt a társalgóban beszélik. Fölkészültek az újdonságra, mégis meglepődtek, amikor a tempós bemelegítő tornával, gimnasztikával, majd szellemi összpontosítással kezdődő próbát nézték. Noha már több hete dolgoznak, ismerkedési estet is rendeztek, mégis olykor csak úgy mondják: az a jókötésű fiatalember, a hosszúhajú kislány. Október 14-én este már valamennyi újonnan ideszerződött ifjú színész nevét hibátlanul tudják majd remélhetően az érdeklődők. A Háry János első kecskeméti színházi bemutatója után kezdődik a közeli Erkel utcában a Don Cristobal premierje. (Kiváló újítás!) Vándorfi László ismerősként tért vissza Kecskemétre. Ruszt József hívta annak idején a hírős városba. Hamarosan rendezőként is bekapcsolódott a város kulturális életébe: amatőrcsoportot vezetett, szavalóversenyeken zsűrizett, szerepelt az országos Ady-vetélkedőre benevezett, ezen megosztott első helyen végzett csapatban is. Művászetpedagó- gusi hajlamainak, képességeinek, az egyetemi színpadon és másutt szerzett rendezői tapasztalatainak nagy hasznát veszi a szervezetileg nem, de gyakorlatilag kissé elkülönült kamaraszínháziak irányításában. A fárasztó próba után azt kérdeztem először, hogy miért fiatalokból szervezték a csoportot. — Azzal a céllal alakult újjá a társulat, hogy valami módon más legyen, mint a többi színház. Szeretnénk a színész kollégák új csoportszerhléletét közösen kifejleszteni. Erre. koruknál fogva talán a legfiatalabbak, a 22—23 évesek a legalkalmasabbak. Nyilvánosak próbáink; bárki láthatja, hogy megszállottan dolgoznak, a szakszervezet által engedélyezett időn túl is. Így van a szomszédos nagyszínházban is. összetéveszthetetlenül kecskeméti játékstílust szeretnénk rövid időn belül kialakítani. — Azaz? — Az a meggyőződésem, hogy úgy lehet európai módon színházat létrehozni, ha Kecskemétről nézzük Európát. Voltak Magyarországon olyan európai igényű színházak (erre törekvő társulatok, amatőr csoportok), amelyek divatos stílusok átvételével próbáltak európaiak lenni. Nem érdekelte őket: mi kell Magyarországon, mire van igény. A hazai színjátszás szükséges megújítása nem megy rögtön, mert sok mindent meg kell tanulni. Olyat is, ami színházi hagyományainkba egyáltalán nem épült be, vagy csak részben. Nálunk például kisebb fontosságot tulajdonítottak a mozgásnak, a test kifejezőkápességé- nek, mint például a lengyel színházakban. Kiálakulásának folyamányaként inkább nyelvvédő (szó-színház) színház volt. Ez a nagyon szép hagyomány egy idő után rossz irányba fordult. Csökkent a színpadon elhangzott szónak az értéke. Nem mindig köti le eléggé az embereket, halványan adja visz- sza a szerző szándékát, ha két ember áll a színpadon és beszélget. Más (mozgás, ritmus stb.) eszközök növelhetik a megjelenítés hatását.- Mit is értsünk tehát „európaiságon”? — Nem akarjuk, hogy mondandónk és az alkalmazott játék csak ezen a provincián legyen érvényes. Sőt! Ha egy német, egy francia, egy angol, egy orosz megnézi előadásain<9 Tóth Rita, Gazsó György, Kovács Gyula (a hegedű mellett) és Vándorfi László rendező. (Straszer András felvétele) I kat, akkor az a nyelvi korlátok ellenére is hasson rá. — Tudatos válogatás eredményeként alakult ki a próbán is látott csapat? — így igaz. Az a szőke lány a Stúdió K-ból, a másik a Nemzeti Színház' stúdiójából, a harmadik a Várszínházból jött. Az egyik fiú itt játszott a GAMF amatőr színjátszócsoportjában, a másik korábban a kecskeméti színházban; valamennyiüket ismertem. Közös színházi dolgainkban azonos hullámhosz- szon gondolkodunk. — Miért Lorca- és Blok-egyfelvonásost választottak? — A tragikusan elhunyt spanyol költő Don Cristobalja arról szól: egy társulat megszökik vaskalapos direktorától, mert szeretné commedia del’ arte stílusban eljátszani Don Cristobal ismert történetét. A gazdag öregember csak erőszakkal szerzett pénzzel tudja rávenni a gyönyörű fiatal nőt, hogy legyen a felesége. Az ifjú hölgy azonban már a nászéjszakán megcsalja. Ez az alaptéma. Másként ítélik meg a szereplőket, kommentálják a történteket az ifjú színészek, másként a direktor... Mejerholdnak ajánlotta Biok a Ko- médiásdit, amit műsorunk második részében mutatunk be nézőinknek. Addig is hajrá fiatalok! Heltai Nándor Harmincéves. Az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem magyar- népművelés szakán szerzett diplomát. A városföldi klubkönyvtár vezetője, Csörszné Zelenák Katalin így vall a hivatásáról: „Az általános iskolában kezdődött, amikor megszerveztem — persze tanári segítséggel — a kiskórusok versenyét. Abban az időben szociális otthonokba jártunk műsort adni. Hajnal Irma tanárnőnek sokat köszönhetek. A gimnáziumi évek alatt tovább nőtt az érdeklődés bennem a kultúra iránt. A „Katonában” Szekér Endre és Orosz László nagy hatással volt a tanítványokra. Jó, hogy találkozhattunk költőkkel, írókkal — Németh Lászlóval, Váci Mihállyal, Buda Ferenccel és Fodor Andrással például —, ez is erősítette eltökéltségemet, hogy kulturális munkával foglalkozzam majd. Több egyéb apróság is közrejátszott ebben. Részt vettem az „így írunk mi" diáikpályázaton, angolból fordítottam, s az országos tanulmányi versenyen ötödik lettem. Ez azt jelentette, hogy felvételi nélkül lehettem egyetemista ... Közben férjhez mentem, ezért levelező úton folytattam a tanulmányaimat. A diploma megszerzése után a megyei művelődési központba kerültem. Erre vágytam régóta. A felnőttnevelés — oktatás volt a reszortom. Szabadegyetemeket, klubokat, szakköröket szerveztünk. Közben kísérleteztünk, a Népművelési Intézet megbízásából. A téma a felnőttoktatás volt, azon belül a Csörszné Zelenák Katalin tanulást segítő foglalkozások módszertana. Együttműködtünk a dolgozók iskolájával. A tananyaghoz alkalmazkodva Kecskeméten, Félegyházá.n és másutt kerestük annak a módját, .miként segíthetnénk, gyorsíthatnánk meg a felnőttek intézményes tanulását. Mi volt a lényege ennek? Az hogy az egyes előadásokhoz sok és korszerű szemléltető eszközt használtunk. S hogy neves előadókat nyertünk meg az ügynek. Előadást tartott nálunk Lőrincze Lajos, Czeizel Endre. Megkaptuk ehhez a munkánkhoz az Országos Közművelődési Tanács támogatását. Végül elértük, hogy a módszer országosan elterjedt. A továbbiakban? Szociológiai, politikai szabadegyetemeket szerveztem, s ezek a sorozatok négy éven át egymásra épültek. Sikere volt a tudománytörténeti sorozatunknak is. Olyan tudósok tartottak előadást, mint Benedek István és Vekerdi László. Kedvenc területem volt a népművészet is. Örülök, hogy éveken át szervezhettem a majsai fafaragótábort. És most? Egy idő óta Városföldön vagyok. Tudni akartam, hogy egy kistelepülésen, nehezebb körülmények között, kevesebb anyagi eszközökkel mit tehet az ember, a jószándékú igyekezet? Az első az volt. hogy megszépítettük a környezetet. Azután megnyertük a gazdaságok vezetőit, a támogatás érdekében. Közben az itt élők igényeit próbáltuk megismerni, majd összhangba hozni a saját elképzeléseinkkel és a lehetőségekkel. Örülök, hogy viszonylag hamar sikerült eredményeket felmutatni. Beváltak a gyermekfoglalkozások, a szombati játszóházak. Sikeresek a rendhagyó órák és a művészi torna-foglalkozások. Érdeklődést keltenek a népzenei műsorok. És örvendetes a könyvtári munka sikere. Már háromszázötven olvasónk van. Látogatottak a filmvetítések és érdeklődés mutatkozik a vetélkedők iránt. Szeretném, ha a már beindult bábszakkör és a szerveződő karatetanfolyam is eredményesen működne majd. összességében a művelődés közösségi jellegét akarjuk hangsúlyozni, s az ilyen elképzelések életrevalóságát bizonyítani”. Lejegyezte: V. M. A SZOVJET BALTIKUM IPARMÜVÉSZETE Reprezentatív kiállítás nyílt Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A helyet adó intézmény és az Iparművészeti Vállalat rendezésében, amely tíz éve forgalmaz szovjet iparművészeti tárgyakat. A balti köztársaságokban közismerten magas szintet képviselnek az egyedi és a szériában gyártott iparművészeti alkotások. Hagyományt őriznek, és napjaink követelményeinek megfelelően megújulnak. A népművészetből táplálkoznak, nemesen egyszerűek, és mint praktikus tárgyak a használhatóság funkciójával Is rendelkeznek. A textilek — faliszőnyegek, kendők, térítők, függönyök sorakoznak a leg- nagyobbb változatosságban, mértéktartó színvilágukkal, a természetes szálak felhasználásával a tengerpart dünélt, a kékbe, zöldbe hajló tengert, az erdőt idézve. Különleges bőrmunkák — dísztárgyak, dobozok, könyvborítók, tárcák — sorakoznak a kiállítási teremben. Árnyas kidolgozás jellemzi a fémmunkákat, szellemes megoldásúak a fém és ezüst ékszerek. Róma Lehet itt kormányozni ? A magyar utas keblét kétségkívül némi honfiúi büszkeség dagasztja, mikor Róma vasúti kapujához, a Terminihez érve feltekint a modern pályaudvar bejárati frízére. Azt ugyanis hazánkfia, az itt Amerigo Tótként tisztelt Tóth Imre készítette. Itália fővárosába; a közel négymilliós Rómába érkeztünk. A modern ember hozzászokott, hogy a nagyvárosok éltetője lakosságszámának gyarapítója az ipar. E tekintetben az olasz főváros igencsak kivétel. Itt ugyanis semmiféle említésre érdemes ipari nagyüzem nincs. Szinte hivatalnokvárosnak tekinthető, mivel a lakosok nagy része valamilyen minisztériumnak, közigazgatási szervnek a dolgozója. Róma egyébként is furcsa főváros. Ilyen furcsasága például, hogy szinte a közepén 1929.. a pápa és Mussolini között kötött la- teráni paktum óta egy önálló állam található. Ez a Vatikán, melynek mintegy ezer saját állampolgára van. És a város különböző pontjain még öt nagy bazilika élvez területen kívüliséget, mert szintén a Vatikánhoz tartozik. Egyébként, . ha már Mussolini szóba került, ő annak idején azt mondta: „Itáliát lehet kormányozni, de nem érdemes.” A második világháború óta eltelt közel négy évtized tanulságai alapján a mondat inkább így lenne helyes: Itáliát érdemes kormányozni, de nem lehet. A képeslapon a Termi- ni-pályaudvarhoz közeli, szép szö- kőkúttal díszített tér látható, a Piazza della Repubblica. A név arra emlékeztet, hogy Itália az 1948-os népszavazással levetette a háborús bűnökkel terhelt Savo- yai-ház uralmát, köztársaság lett. Az ország élén azóta már a 41. kormány áll. Átlag tízhavonta egy új kormány, ez legalábbis Euró- pa-csúcs. De mi a stabilitás szemmel látható hiányának oka? Nos, a szavazópolgárok mintegy háromnegyede már évtizedek óta két nagy párt köré tömörül. A keresztény- demokraták fénykorukban az ösz- szes szavazatok közel felét képesek voltak megszerezni, az idei választásokon már csak 33 százalékot. Az ország második legnagyobb pártja az Olasz Kommunista Párt, melyre általában a szavazatok egyharmada jut. Az ösz- szes többi pártnak (ilyen a parlamentben még hat van, a parlamenten kívül több tucatnyi) a maradékkal kell beérnie. Mindebből jól látható, hogy a kommunisták jelentős tömegbázissal rendelkeznek. Ezt a realitást azonban a kereszténydemokraták nem hajlandók tudomásul venni, féltékenyen őrzik hatalmi pozícióikat az ország érdekei ellenében is. Ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi miniszterelnök a szocialista párt vezetője. A hatalom így is a régi kezekben maradt. A polgári politikusok és az üzleti élet között egészségtelen összefonódások jöttek létre. Ez a kiindulópontja az ország életében szinte már megszokottnak tekinthető botrányoknak, panamázási ügyeknek. Egyik hazai áruházunk reklámmondata, hogy „Nálunk mindig történik valami”, fokozottan érvényes Itáliára. Az olasz újságolvasó reggelente azzal veszi kezébe kedvenc lapját: lássuk, ki bukott le tegnap. A „lebukottak” között nagy nevek találhatók. így az előző köztársasági elnökről, a kereszténydemokrata Leonéról kiderült, hogy két hadügyminiszterhez hasonlóan ő is csúszópénzeket fogadott el az amerikai Lockheed-repülőgépgyártól a cég termékeinek előnyben részesítéséért. Ily módon került a köztársasági elnök székébe a közkedvelt utód, az Itália első számú focidrukkerének is nevezett Pertini. A lebukottak közé tartozik Giorgo Mazzantj professzor, az állami kőolajipari vállalat, az ENI vezetője is. Az itteni sötét ügyek főszereplője szintén a csúszópénz. A becslések szerint 120—130 millió dollár került az állam pénzéből különböző pártkasszákba. De a legnagyobb hatású és legrejtélyesebb ügy a P—2 botrány, a titkos szabadkőműves páholyé, mely behálózta egész Itáliát és keze a tengerentúlra is átért. Szinte második (ha nem első) kormányként irányította az országot. A pontos tények felderítése rendkívül nehéz. A főszereplők hallgatnak, megszöknek a börtönből, mint a főnök Gelli, esetleg rejtélyes módon eltűnnek és holttestüket Londonban a Temzéből húzzák ki, mint ez Calvi bankár esetében történt. Nem csoda, hogy ennyi ügy megfekszi az olasz állampolgár gyomrát és elfordítja a politikától. Rómában jártamkor éppen kormányválság volt, megbukott a 40. kormány és még nem alakult meg (az egyébként változatlan összetételű) 41. kabinet. Mindez azonban meglehetősen hidegen hagyta az olaszokat, ők a nagy nyári vándor-táncdalfesztiválért lelkesedtek. Kérdésemre, hogy ez miért van így, egyik olasz ismerősöm ezt mondta: „Nézd, kormányválság évente több is van, de ilyen nagyszabású táncdalfesztivál csak egy.” Az állampolgári közömbösség egyenes következménye annak, hogy kormányok jönnek és mennek, de mindig ugyanaz az ötven—hatvan ember kerül egyik székből a másikba és minden marad a régiben. Legfeljebb az infláció növekszik, a megélhetés nehezedik. Az örök Városnak nevezett Róma helyenként több ezer éves kövei is közömbösen figyelik a mai élet fonákságait. Láttak ők már különb dolgokat is. Az ókori Róma botránykrónikája máig kimeríthetetlen forrás. Néró és Caligula rémtettei ma is alkotásra ihletik a művészeket. A félpornóra sikeredett Caligula-film épp az elmúlt évben futott az olasz mozikban, bár nem túl nagy sikerrel. A Colosseum kövei is sok mindenről mesélhetnének. A gladiátorjátékok véres borzalmai azonban eltörpülnek a Római Birodalom bukását követő évszázadok viharaihoz képest. A több, mint egymilliós' ókori Róma lakosainak száma a barbár támadások hullámainak elcsitultakor mindössze 30—40 ezer volt. Az új fellendülést a reneszánsz, a pápaság politikai és gazdasági hatalmának erősödése hozta meg. Ennek gyümölcseit láthatja a turista a Vatikáni Múzeumok, a Sixtus-kápolna, a Szent Péter bazilika megtekintésekor. De véres eseményekben ez a kor sem szűkölködött. Elég csupán a pápai tiarát is megszerző Borgia-család viselt dolgaira emlékeztetni. Sok mindent látott már az örök Város. Az emberiség történelmének ez az élő múzeuma ma is eleven. nyüzsgő város, mely évente a turisták millióit vonzza..A megtekintendő látványosságok közé tartozik a miniszterelnökség, a Chigi-palota is. Az az épület, melyben a polgári politikusok évtizedek óta úgy tesznek, mintha kormányoznának. (Folytatjuk) Gond a Lajos Ifjúsági könyvújdonságok A könyvkiadók és a terjesztők megkezdték a felkészülést a könyvszakma egyik legnagyobb akciójára, a téli könyvvásárra. A napokban formálódnak a Móra Kiadó tervej is, készül a legfiatalabb olvasóknak szánt újdonság lista. Megjelenik több generáció kedvenc olvasmánya, a „Tamás bátya kunyhója”, Bihari Klára hat éven felülieknek szánt műve „A fekete tündér lánya”, Cöoper „Nagy indiánkönyve”, s nem hiányzik majd az immár hagyományosan jelentkező Fiúk könyve és Lányok könyve. Kötetben is közreadják a nagysikerű Pom pom meséi sorozat hat kis darabját. A mai gimnazisták életéből választotta témáját Dániel Anna „Az együttes" című könyvében. A mű a közkedvelt csíkos sorozatban hagyja el a nyomdát. A diákkönyvtár egyik újdonsága lesz a Karinthy Frigyes novelláiból válogatott kötet „Gurul a pénz” címmel. Ugyancsak ebben a kiadásban jelenik meg Mándy Iván „Most mit akarhat egy író?" című műve és a magyar színműirodalom két klasszikusának, Szigligeti Edének és Csi- ky Gergelynek a Liliomfi és a Buborékok című darabjai. A Domokos-sorozat harmadik füzete a szavak birodalmába vezeti az olvasókat. ITÁLIAI KÉPESLAPOK III.
