Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

1983. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE •

NEMZETISÉGI NYELVOKTATÁS AZ ÓVODÁKBAN

Németül, szerbül, szlovákul

Bács-Kiskun megye tizenkét óvodájában oktatnak német nyelvet, tizenegyben szerb-horvátot és kettőben szlovákot. A nemzetiségi nyelvoktatásban összesen mintegy 1300 apróság vesz részt, 48 nemzetiségi óvónő irányításával. Négy olyan gyermekintézmény van, ahol német és szerb-horvát nyelvet egyaránt tanítanak az óvodásoknak.

Nemesnádudvar

m Bakosné Ritter Teréz

Nemesnádudvar lakóinak jelentős szazaiéira nemet ajkú. A Község ovudajaoa csaknem százhúsz gyermek jár, akikikel hét óvónő iugiaikozik jelenleg. Közülük ketten a pécsi óvónőképző szakközépiskolában, öten pedig az ugyancsak német nyelvű bajai Frankel Leó Gimnáziumban érettségiztek. Hárman szereztek diplomát a Soproni Óvónőképző Intézet német tagozatán, közöttük Bakosné Ritter Teréz.

— Mindén héten van egy nap, a kedd, amikor német nyelven tartjuk a foglalkozásokat az óvodában — magyarázta. — Sajnos, egyre kevesebben tudnak a kicsik közül svábul, amikor hozzánk kerülnek. Én még úgy nőttem fel, hogy alig hangzott el magyar szó a családban, sőt ma is németül beszélünk otthon egymás között. Ma úgy -tűnik, a szülők nem tartják annyira fontosnak, hogy átadják gyermeküknek nyelvtudásukat. Mindez nem csak azzal magyarázható, hogy felgyorsult az élet, kevés idejük van csemetéikre, hanem azzal is, hogy igen gyakori a vegyes házasság. Vagyis, ha csak az egyik szülő beszéli a németet, akkor magyarul társalognak a családban, következésképpen nem sók lehetősége van a gyermeknek „elhallgatni” a németet. Többnyire azok az óvodáskorú apróságok „értik jól a svábot”, akik sok időt töltöttek, töltenek a nagyszülők közelében. Igaz, a hétnek csak egy napján tartjuk foglalkozásainkat németül, de más napokon is ezen a nyelven szólunk azokhoz a gyerekekhez, akik igénylik. Gyakran előfordul, különösen a nagyobbaknál, hogy egymással is németül váltanak szót. Mindent összevetve az a tapasztalatunk, hogy az óvodában töltött évek alatt jól elsajátítják az alapokat, s miivel Nemesnádudvar általános Iskolájának minden osztályában tanítanak német nyelvet — heti két órában —, a továbbfejlődés lehetősége biztosított a számúikra.

óvónő közül egy beszéli ezt a nyelvel: Tóth tteláné.

— Csoportonként heti két foglalkozást tartok szlovákul, azaz összesen hatot — tájékoztatott. — Nem könnyű ... En ugyanis sosem jártam szlovák nyelvű iskolába, hanem a szüleimtől, nagy- szüleimtcl tanultam a tótot, ami ugyan nagyon hasonlít a szlovák nyelvhez, de mégsem azonos vele Nekiveselkedtem hát, s önképzés formájában sajátítottam el a nyelvtani törvényeket, jelentősen gyarapítanom kellett szlovák szókincsemet . . Jelenleg mintegy száz gyermek jár óvodánkba, akiknek á fele ma már elég jól beszéli ezt a nyelvet. A foglalkozásaimat egy szlovák—magyar kézi<önyv segítségével állítom ösz- sze, s természetesen játékos formában történik az' oktatás, bár jelenleg még igen kevés oktatási eszközzel — hanglemezzel, képeskönyvvel — rendelkezünk. Az idén először egy huszonhét fős szlovák tagozatos osztályt indítanak a helyi általános iskolában. Így az óvodából kikerült gyermekeknek lehetőséget kínálnak arra. hegy tovább folytassák e nyelv elsajátítását.

W Tóth Béláné

í

Katymár

Miske

Három éve oktatnak szlovák nyelvet a miskei óvodában. Hét

Bács-Kiskun megye egyik határ menti településén, Katymáron, német és szerb-horvát ajkúak egyaránt szép számmal élnek. A nemzetiségi község óvodájának vezetője, Dujmov Mátyásné huszonöt esztendeje foglalkozik szerb-horvát nyelven óvodásokkal. Megyei szakfelügyelő, a magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége anyanyelvókta- tási bizottságának tagja, a novemberben sorra kerülő IX. délszláv kongresszus küldötte. i — Szerb nemzetiségű a családom, hamarabb beszéltem ezt a nyelvet, minit a magyart — mesélte magáról. — A budapesti szerb-horvát gimnáziumban érettségiztem, majd Gyulán jártam óvónőképzőbe, szerb-horvát tagozatra. Ezt a tagozatot később, amikor a gyulai intézet megszűnt, a kecskeméti képző örökölte. Jelenleg egy német és két szerb- horvát nemzetiségű óvónőié van Katymárnak. A szülők döntik el, melyik nyelvet tanulja csemetéjük. Nálunk egy nemzetiségi nap

ló Dujmov Mátyásné

van hetente, kivéve a kiscsoportosokat, Velük ebben az esztendőben már heti két alkalommal foglalkozunk szerb-horvát nyelven, kísérleti jelleggel. Az Országos Pedagógiai Intézettől ugyanis kaptunk egy új nyelvoktatási tervjavaslatot az idén, s az elkövetkező három év során eszerint oktatjuk a gyermakeket. Bács- Kiskun megye óvodáiban általában dtt a legeredményesebb a szerb-horvát nyelv tanítása, ahol azt anyanyelvi szinten beszélik az óvónők. Például, Hercegszántón. Bácsalmáson. Garán, Csikérián, a bajai Kinizsii utcai óvodában... Nyelvoktatási eszközökkel — diáik, szerb-horvát nyelvű magnószalagok. meséakönyvek, a képolvasáshoz használt lapozgatok stb. — jól el van látva valamennyi gyermekintézmény. Gyakoriak, s kétségtelenül nagyon hasznosak a hazai, illetve külföldi nyelvi továbbképzéseink, amelyek lehetőséget nyújtanak módszertani . tapasztalatcserékre is. Vé’eményem szerint, a megye- székhely óvónőképzőiének szerb- horvát tagozatán végzett fiatal kolléeanők felkészültek, jól át tudiák adni nyelvtudásúkat az apróságoknak ..

Országos körkép

Magyarországon jelenleg 75 szerb-horvát nemzetiségű óvónő dolgozik, többségük a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben szerezte diplomáját. Ubavity Hadován, az intézet adjunktusa, az alábbiakban értékelte az elmúlt öt esztendőt:

— Ez idő alatt negyvenhatan végeztek szerb-horvát tagozaton. A hallgatók többsége nemzetiségi területről érkezett. Leggyengébb a nyelvtudásuk a Pest, illetve Zala megyéből jövő lányoknak, a Bács-Kiskun megyeieké általában közepes szintű. A gyakorlati képzés a katymári óvodában történik, ahol minden félévben egy- egy foglalkozást tartanak a hallgatók. Az eltelt öt évben végzettek közül tizeniketten Zalában, heten Bács-Kiskunban, hatan Baranyában helyezkedtek el. Hárman álltak munkába Győr-Sop- ron, s ugyanennyién Pest megyében, míg Békés, Csongrád, Somogy és Vas megyében egy nálunk végzett, szerb-horvát nyelvet beszélő óvónő vállalt munkát. Országos átlagot (tekintve nyolcvanszázalékos eredménnyel tudják a gyermekeket nyelvileg az iskolára felkészíteni a szerb- horvát nemzetiségű óvodák.

Koloh Elek

FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK

Az olvasás „stratégiája”

Beszélgetés Füleki Mihállyal, a Honvédelmi Minisztérium főinstruktorával

A Honvédelmi Minisztérium épületének egyik szooájaban Fu- ieki Mihály alezredes íróasztala fölött egy Bantok-portrét pillantok meg. Fűleki Mihály, a kulturális osztály föinstruktora arról oeszél, hogy mit mondott Yehudi Menuhin ezekről a „mindent átható” szemekről.

Csak sokára kanyarodunk visz- sza megbeszélt témánkhoz, az olvasás szerepéhez a néphadsereg életében.

— Bevonulnak-e analfabéták sorkatonának?

— Sajnos, igennel kell felelnem. Papíron ugyan legalább a négy osztályt mindenki elvégzi, de ez a gyakorlatban nem jelen- .ti azt, hogy írni—olvasni valóban tudnak epek a fiatalok. Ilyen esetekben a hadsereg intézményes kereteket biztosít a tanuláshoz. Vannak alakulataink, ahol szabályos általános iskolai osztályúk működnek. Nagyon komolyan vesszük ezt a feladatot. Voltaképpen ez nem is szorosan vett katonai kérdés, hanem társadalmi ügy. Kötelességünk, hogy ami tőlünk telik, | megtegyük. Van tennivalónk, feladatunk a középiskolát végzettek körében is. Mi úgy tapasztaljuk, hogy még mindig kevesen érkeznék olyanok hozzánk, akiknek beépült az életébe az olvasás, szokásrendjük szerves részévé vált volna, hogy mindronap könyvet vegyenek a kezűikbe. A hadsereg kulturális vezetésének egyáltalán nem titkolt célja, stratégiája; könyvbarátokként elengedni tőlünk a fiatalembereket. Az a tizennyolc hónap, amit nálunk töltenek, ilyen értelemben se múljék el haszontalanul.

— Mennyire sikeres ez az elképzelés?

— Mondjam azt, hogy nagyon? Sorolhatnék adatokat, hogy például nincs olyan laktanya, ahol ne lenne könyvtár. Több mint kétszáz köyvtárosunk van, akik nyolcvan százaléka rendelkezik közép- vagy felsőfokú szakképzettséggel. A sorkatonák több mint hatvan százaléka beiratkozott olvasó. Vannak alakulatok, ahol ez az arány eléri a nyolcvan százalékot is. Ezek a számok tények. Szép statisztikát lehetne belőlük készítem, de nem ez acélunk. Az, hogy ha katonáink visz- szatérnek a civil életbe, sorsukat végigkísérje a könyv, igényük legyen az olvasásra. Mondanom sem kell. hogy erről már lehetetlen kimutatásokat készíteni.

— Hogyan szervezik az olvasómozgalmat a katonaságnál?

— Parancsra nem lehet olvasóvá tenni senkit. Bár azt el kell mondanom, hegv bevonulás után az alakulatoknál szervezetten viszik be az újoncokat a könyvtárakba. De hát csak eddig lehetett parancsra szervezni az olvasást, és nem tovább. Utána már ügyesnek kell lenni. Ki kell találnunk és alkalmaznunk olyan formákat, amelyek vonzóak. Most például a felszabadulás negyvenedik évfordulójára szervezünk,- indítunk olvasói pályázatot. Ezek a pálvá- zatök rendszeresek. Itt egyrészt mindenkinek adva van a lehetőség. hogy személyes sikert érjen

el, másrészt komolyak a díjak, ami megint csak ösztönző dolog. A legfontosabb persze, hogy a pályázat közben olyan alkotókkal ismerkedjenek meg a pályázók, mint Illyés és Sctlohov, Gárdonyi és Hemingway, Szimonov és Cseres Tibor. Ezek a szerzők is szerepeltek például az elmúlt olvasópályázaton. amelynek azt a címet adtuk: Nem születünk katonának.

— A hadsereg tulajdonképpen kulturális missziót vállal?

— Nem kívánok illuzórikus képet festeni: a hadsereg azért hadsereg, és nem kulturális fellegvár. De nagyon nagy súlyt fektetünk a kulturális nevelésre, ezen belül különösen az olvasásra. És nem csupán egyoldalúan Olvasók és írók egyaránt bekapcsolódnak ebbe a mozgalomba. És j'.em csupán a szokásos író—olvasó találkozókra gondolok. Több mint másfél évtizedes például a minisztérium és az Írószövetség által közösen meghirdetett és rendezett pályázat, amelyen már eddig is jelentős műalkotások születtek, neves írók kapcsolódtak be e munkába. A haza, haza- szeretet, katonaélet témakört megjelölő pályázatra az idén is olyan írók küldték be műveiket, mint Garai Gábor, Módos Péter, Bertha Bulcsu. Iszlai Zoltán, Csa- nády János. Nem tagadom, hogy nekem személy szerint is szívügyem az irodalom. Meggyőződésem, hogy ma, a mozi, a televízió, a rádió korszakában, amikor valóságos elektronikus tömegtájékoztatási össztűznek vagyunk kitéve, egyik legalapvetőbb kulturális forrásunk, közös nyelvünk a könyv;

Sz. A.

aroicik

O Több nap. rqitft. László

filmrendező. jjptiroista. - A méhek szorgalmával, egy műfaj erejébe és hőskort is felmutatni tudó históriájába vetett hittel azon munkálkodik, hogy celluloids zalagra másolja a magyar pop húsz évét. Az elhatározás próbája az Egy nap rock című filmje volt. Ezt a koncertfilmet követné egy sok részes bealthistória, ami 1957-től, a műfaj hazai lábrakapásától napjainkig mutatná meg a pop fejlődését, megtorpanásait. Az archív felvételek, lemezek segítségével Sántha beattörténeti sorozatában egy sor legenda "újraéled majd: Dogs, Liversing, Kex,

Syrius Taurus Ex. T. Scam- polo, Sakk-matt... soroljam? Megszólalnak a műfaj itthon és külföldön élő legnagyobbjai. Presser, Bródy, Demjén és például Neményi Béla (Atlantis). Ba ksa-Soós János (Kex), Or- száczky Miklós (Syrius). És a sajnos, már történelminek számító hang: Radios Béla, a közelmúltban elhunyt legendás magyar gitáros. A film — amelynek mozi- és tóvéváltozata is lesz — nehezen álll össze, hiszen a hőskorból kevés felvételt találnak -• koncertekről, (cs)

A Nazaret Borosjenőn

• A színpad makettje.

A világhírű Nazaret együttes augusztus 13-án rockfesztiválon, Pi- lisborosjenőn lép fel. A Fenevadak című amerikai film egyik jelenetéhez óriási színpadot építenek. A koncert keretében világhírű együttesek szerepelnek, köztük a Nazaret együttes. Ezt az eseményt kihasználva a forgatás helyszínén az Ifjúsági Rendező Iroda hangversenyt szervez a részt vevő együttesekkel.

4 Lakatos András-Láng Zsuzsa

(10.) Ebben az időben esett meg velem életem legnagyobb szerencséje, vagyis most már azt hiszem — szerencsétlensége. A kevés pénzemmel nem tudtam beszállni az egyik társaságba, ezért társak után kezdtem bolyongan.i. Végül sikerült, és befektettünk négyezer-nyolcszáz forintot. És nyertünk a 13+1- gyel egymillió-háromszázezret! Tudom, meg kellett volna állni, de ákikorrfl már kialakult bennem, hogy

nem tudok veszíteni. Az előre megtudott eredmények birtokában egyre bátrabb lettem. Egyre több csapatot kerestem fel.

De nemcsak mi, totózók, vettük észre az ekkor meglévő pontrendszer hibáit a nemzeti bajnokságban, hanem a csapatok is.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki például, hogy ha egy csapat 23 pontot ért el, akikor kapott 100 ezer forintot, ha 27 pontot, akkor már 200 ezret lehetett osztani, és ha mondjuk 33-at, akkor már 400 ezret. Mi alakult ki ebből? Az, hogy a csapatok játékosai előre tisztában voltak azzal, hogy mennyit képesek elérni. És tudtak gazdálkodni is. Így például, ha még két forduló volt hátra, és nekik addig 37 pontjuk volt, de 42 pontnál kezdődött a következő kategória, akkor tudták: hiába nyerik meg mind a két hátralevő mérkőzésüket, úgyis csak 41 pontjuk lehet. Aztán jött az ellenfél, akinek addig 35 pontja volt. és feltétlenül kellett nekik a hiányzó kettő a következő kategóriába 'kerüléshez. És megindultak a tárgyalások.

Ebben az időben már több kisebb totótársaság is tevékenykedett egymástól függetlenül. Én is ismertem Faragóékat, Molnáré kát, Sárköziéket.

Tulajdonképpen Faragónak jutott eszébe, de hozzá kell tennem, hogy én is helyeseltem, hogy egyedül nem lehet annyi helyre eljutni, és érdeklődni az eredmények iránt. Azt mondta, inkább ő megszervezi az egészet. A különbség annyi volt közöttünk, hogy én szenvedélyes totózó voltam, ő pedig üzleti fejjel is tudott gondolkodni. Azt mondta, hogy kerüljön többe, de legyen biztos!

így le-lementünk egy-egy csapathoz, és azt mondtuk nekik, hogy itt van ötezer forint, és jó lenne, ha ezért azt az eredményt hoznátok, amit mi kérünk tőletek; vagy ha már meg volt véve a mérkőzés, akkor megkérdeztük az eredményt. Hogy ez nem volt nehéz feladat, arról Faragó így beszélt a Kék fény műsorfelvételénél; „Minden esetben a pályán kerestem meg. az egyik csapat valamelyik játékosát, akit nem is ismertem. Én annyira nem voltam benne a sportéletben, hogy tudtam volna, ki az illető, de megkérdeztem tőle, hogy mi lesz az eredmény, .milyen felállásban áll ki a csapat, vagy éppen azt, hogy megvették-e már a mérkőzést. És a játékosok minden esetben közölték, hogy milyen eredmény várható. Azt is megmondták, ha már eladták a mérkőzést”.

Aztán kialakult 'bennünk, hogy a csapatokat már nem lehet két-háromezer forintért megvenni, így emeltük a tarifát. Egy-egy csapat ára ekkor már tízezertől ötvenezerig terjedt. Ezt én imár nem bírtam anyagilag, ezért Earagó szerzett magának két pénzes társat, Patakit és Pereit. Együtt már százkétszázezer forintot is ki tudtak adni a csapatoknak. így érkezett. «1 az 1982. évi Nyári Totó Kupa ideje. Ekkor keresett meg Faragó, hogy úgyis tudja mindenki, milyen üli-buli dolog ez a kupa, játsszunk együtt.

Ebben a nyári kupában mérkőzésenként hivatalosan ötezer forint járt a csapatnak, ami elosztva a játékosok számával igazán nem nagy összeg. Hozzátartozik még az is, hogy nyári szabadságuk idején kell benne részt venni, és ez nem igazán kecsegtető ajánlat. Miután ezt a mérkőzéssorozatot az OTP írta ki, az MILSZ-nek nem is volt sok .beleszólása a dolgokba. Az OTP pedig nem ért a focihoz, így nem is tudhatta előre, hogy milyen kálvária lehet éhből.

Az egyik egyesület az első csapatával állt kis a másik pedig mondjuk az ifiivei, mert a nagyok mindenféle umbuldávaL, pihenéssel töltötték a hétvégéjüket. Aki pedig ezt eLőre tudta, annak nyert ügye volt. Szóval a játékosak nem vették komolyan a nyári kupát. Volt olyan mérkőzés, hogy nem jött össze a 11 játékos, ezért a nézőtérről kellett behívni valakit, aki tudott focizni .és volt igazolása.

Azt hiszem, hogy tulajdoniképpen csak az 4jónna/n igazolt játékosok játszottak teljes szívükből, őket ezen a nyári kupán próbálták ki a csapatok. Ment is így el fix tippünk, mert az újaikat a második félidőben beállították, azok pedig bizonyítani akartak, és gólt lőttek. Persze nem mert nekik szólni senki, nehogy feldobja a csapatot.

Visszatérve a kupa elejére: Faragó azt mondta, hogy most van pénze, és az első hetet teljes egészében ő finanszírozza. Én ebben a kupában négy csapatot ismertem, a Pénzügyőrt, a Nagybátonyt, a Vácot és Pétét, akikkel felvettem a kapcsolatot.

Ekkor Faragóhoz csatlakozott két volt focista is: Sárközi István és Kaszner András. Ok ugyanúgy intézték a meccséket neki, mint én, és még mint né- hányan, akikről időközben szereztem tudomást. Azért közben, mert Faragó eleinte úgy szervezte a dolgokat, hogy mi, akik a csapatokat ismertük, ne tudjunk egymás tevékenységéről, és a megtudott eredmények csak hozzá fussanak be. Késóbb aztán változott ez, mert végül megengedte, hogy mi is megjátszhassunk néhány fix tippet, amit megtudunk.

Mindjárt az első héten nyertünk is 72 ezret, aminek a fele Faragóé lett, a többit a négy kijáró kapta.

Ezután a hét után Faragó adott nekem pénzt, amellyel a csapatokat kellett megkeresnem. Róla annyit, hogy nem volt olyan harácsolós, mint a két társa, Pataki Miklós és Perei Gyula, akik csak maguk akartak nyerni, ö engedett 'minket is, hiszen igazából nem veszélyeztettük a játékát. Ha mi tudtunk mondjuk négy fixet, akkor ő nyolcat. Előfordult azt is, hogy figyelmeztetett bennünket, hogy ne mi vegyük fel a nyereményünket, hanem valaki más. Erre azért volt szükség, nehogy társai megtudják, hogy segít nekünk. Nagyvonalú volt

(Folytatás a következő lapszámunkban.)