Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

S • PETŐFI NÉP * * IMS. 4U*us«tu» f. KÉTNYELVŰ NEMZETISÉGI FALU A legfontosabb, hogy megértsük egymást V ÜINÜtKbBKUn '*/Z\ s* ISKOLAÉPÍTÉS APOSTAGON Amikor ráikórdezitiem Fé­derer Józsefre, Nemesnád­udvar község és a Kossuth Tsz párttiitkárára, beszél-e németül, nevetni kezdett, — Jól értem, de beszélni nem tudok. Lehet, hogy két kislányom, akikre sűrűn vigyáznak szüleim, jól meg­tanulnak. .. Komolyra for­dítva a szót, a község la­kossága valóban kétnemze­tiségű, a 2410 lakos 60 szá­zaléka vallja magát német­ajkúnak, s bár két nemze­tiség él itt együtt, mégis egy nyelven beszélünk. . . Az utóbbi megjegyzés természetesen nem az egy- , más közötti kommunikáció­ra. hanem az összefogásra, az egy üli gondolkodásra vonatkoz.- .t. S nem ok nél­kül. Annak ellenére, hogy a falu munkaképes Lakos­sága két helyen, a Kossuth Tsz-ben, illetve a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságban találja meg a megélhetés­hez szükséges anyagi java­kat, a község fejlesztésé­ben, szépítésében egyet akarnak. — A tanácsnak nincs pénze, s ezért csak társa­dalmi összefogással léhet enyhíteni égető gondjain­kon — folytatta Féderer József. — Az óvoda felújí­tásához a tsz, az állami gazdaság és a lakosság .ho­zott össze” másfél milliót, s ezzel elértük a célunkat: minden óvodáskorú gyer­meket elhelyezhetünk. Az iskolában is megvalósítot­tuk az egyműszakos taní­tás feltételeit, igaz, van még két szükségtanter­münk, de két év múlva az újak felépítésével ezen a bajon is segítünk. A német szó nem idegen a faluban, mert nagyon okosan az óvódéban két­nyelvű oktatást kapnak a csemeték, s bár az iskolá­ban ez már fakultatív, nem hiányzik egyetlen nebuló sem a németórákról. Saj­nos, a továbbtanulók zöme már nem részesülhet né- moinyelv-ok tatás ban, mert a szakmunkásképzőkbén — ahová a nyolcadik osztályt végzettek 50 százaléka je­lentkezik — nincs német­óra. Mégsem szenved csor­bát a németnyelvtanulás lehetősége, hiszen a műve­lődési ház, a szülők, roko­nok. — még akkor is, ha vegyes házasságról van szó — tanítják, frissen tartják a nyelvtudást, a nemzetisé­gi hagyományokat.' , • — A művelődési ház új* jáépíitése is társadalmi ősz-‘ szefogással történt, ahol német tánccsoport, díszítő-, színjátszó és bábszalkkör működik, de ez egyben a falu filmszínháza is. Szíve­sen járnak ide a fiatalok, idősek egyaránt, amikor nincs munka a földeken. S ha már iitt tartunk, eldi­csekszem azzal is, hogy Egy felépült új ház, s mögötte egy félig kész épület. utat is építettünk saját erő­ből, s nincs a községnek egyetlen utcája, ahol lega­lább az egyik oldalon ne lehne kiépített járda. Érdekes, hogy a népesség megoszlása nem. nemzeti­ség, hanem mnkahely sze­rint történt. A gazdasági egységek egészen nyilván­való módon arra töreked­nek, hogy megtartsák a munkaerőt. Erről így vall a párttitkár: — Nagyon jó a kapcsola­tunk az állami gazdaság­gal, de miután náluk több a szociális juttatás, kom­fortosabbak a munkahe­lyek, mi kénytelenek va­gyunk. a közös gazdaságban nagyobb jövedelmet bizto­sítani. A Kossuth Termelő­szövetkezetben — amely ép­pen augusztus 20-án ün­nepli fennállásának 34. év­fordulóját — az évi jövede­lem átlagosan 60 ezer fo­rint. A háztájiból — ahol főleg szarvasmarha-, sertés- tartás, -paprikatermesztés a jellemző — még 20-25 ezer forint jövedelemre számít­hatnak személyenként. A kedvezmények sem elha­nyagolhatók. Házhelyet jut­tatunk az építeni szándéko­saknak, a közművesített 1300 négyzetméteres telek ára 30—40 ezer forint, de ha a férj és a feleség is itt dolgozik, 75 ezer forint tá­mogatást kapnak 15 évre, s 30 ezer forint szállítási ked­vezményt, amelyet nem kell visszafizetni. Talán ezért van az, hogy a családokból ketten, hárman is tsz-tagok, de olyan is akad, hogy a feleség, a felnőtt gyermek nálunk talál munkát, a férj pedig az állami gazdaság­ban dolgozik. Nem csoda, ha évente 20—30 új ház épül a köz­ségben, s egyre-másra újít­ják fel a régi lakóépületé­ket. önmagában ez a tény arra is utal: jómódú a fa­lu népe. Bizonyíték? Tíz év alatt 260 új lakóház épült, köztük- nem ritka az emeletes, a tetőtér-be- építéses. S gyarapodásuk jele a 200 személygépkocsi és a 40 millió forintnyi ta­karékbetét-állomány is. A község arculatát — a takaros épületeken, a szé­pen berendezett lakásokon kívül — a tisztaság, a rend, a szorgalom határozza meg. S .az sem meglepő, hogy a 45 tagú párfalap- szervezet fele német, fele magyar, s ugyanígy „osz­lik meg” a község vezeté­se is. lfit* 1 ­— Természetesnek talá­lom ezt az állapotot — mondta Féderer József —, bár sohasem törekedtünk valamiféle arány betartá­sára. Egyszerűen így ala­kult. Egy példa. Dr. Laka­tos József állatorvos, a Ha­zafias Népfront községi el­nöke — magyar létére •— falumúzeumot hozott létre, összegyűjtve a nemzetiségi tárgyi emlékeket, eszközö­ket, dokumentumokat, ugyanakikor Heckenberger Péter tanár feldolgozta a község történetét. Hivat­kozhatnék önmagámra is, hiszen családunkban én képviselem a nemzetiséget, a feleségem magyar lány, és mindketten tagjai va­gyunk a pártnak. Nincs különállás, ellentét, senki­nek sem származik előnye, hátránya abból, hogy mi­lyen nyelven beszél ... A legfontosabb, hogy meg­értsük egymást, s ebben — szerencsére — nincsenek nyelvi nehézségeink. Gémes Gábor Jószomszédság a Hunyadi utcában • Féderer József párttit­kár szívesen beszél az óvo­da újjáépítéséről. Borzasztó ez a hőség! Verejtékezik az egész ország. Izzó katlanok az autóbuszok. A kormánynál illőkre és az utasokra egyaránt tűz a nap. Többeket rosszullét kerülget A rádió tanácsolja: mit tegyünk és mit ne tegyünk a kánikuláiban.. Ősztől tizenegy tanulócsoport „Tartózkodjunk szellös, ámyékos he­lyen!" Apostagon nem hallgatnak a jó ta­nácsra. Szombaton társadalmi munká­sok érkeznek a Hunyadi utcába, hogy együtt iskolát építsenek. Akármilyen is az időjárás, ez most mindennél fon ­tosabb. Reggel hat óra. Tizenhét ember ma a vállalkozó. Későn jövő egy sincs köz­tük, mert hamar megkapná: „Mi az? Délutánas vagy?" Eljött Bekecs Pista bácsi; nyugdíjas is. Házfl az épülő isko­lával szomszédos. Míg a betont lapátol­ja és döngöli, négy unokájára gondol. Értük és a többi gyerekért dolgozik ma reggel. Búzás Sándor, Kocsis Mihály, Komá­romi József, Sparing Bélával a nagy­étkű betonkeverőt eteti sóderrel és ce­menttél. Forog a gép, szakadatlan. A zetoros. kis pótkocsival épp hVgy győ­zik hordani az alaphoz a frigs betont. Nem szeretnének lemaradni a kun- szentmiiklósi vízműves Vasvári Pál szo­cialista brigádtól, amely idejében, még július ©lején végzett a földimunkával. A cél, hogy a Hunyadi utcai öt tante­rem az év végére készen legyen. — Nagyszerűen haladunk! — fújja ki magát pár pillanatra Bolvári József ta­nácselnök, aki iminden hét utolján ru­hát vált A civil helyett társadalmi munkához illőbb öltözéket vesz fel, és beáll Bekecs Pista bácsi, az iskolaigaz­gató és a többiek mellé lapátolni. Nem szégyenli sem ő, sem más, hogy a la­pátnyéltől kérges a tenyere. A szükség nagy úr. Az ősszel tizenegy tanulócso­portot szerveznek; a szeptemberi első­söknek már nem egy, haneim két tan­terem kell, és szomorú valóság, de így igaz, hogy a régi gyakorlati foglalkoz­tató helyiség fala megrepedt és bedőlt. Mit tehet ilyenkor a falu iskolás gyer­mekeiért? Minden követ megmozgat, hogy a felnövekvő utódokról gondos­kodjék. Száz, ezer és százezer forintok A betonkeverő és -rakó tizenhét tár­sadalmi munkás az iskolaépítésben, mint jó szomszédokra, számíthat egy egész hátországra. Após tag lakói az öt tanteremhez 200 ezer forint pénzbeli hozzájárulást adtak Száz forint Babu- csík Ferencnétől, kétszáz Béres Károly- tói ötszáz Szállási Sándortól, hatszáz Kiss Györgytől, ötszáz Gubányi István­tól, kétezer Párrúczky Zsomboráétól, kétszáz Sparing Pálnétól... Hej, hosz- szú ám a lista a kétszázezerig! S jelentkeztek újabb segítők! Ginál József kőműves és kisiparos társai: „Megépítjük u széntárolót és a kazán- házat." Király József faipari szakmun­kás, kitüntetett kiváló társadalmi mun­kás: „Az ácsolást és a hatszáz négy­zetméteres tető palázását vállalom." Segítőiként Őri János, Valaczka Lajos és Lakai László jelentkeztek. A falakat, Együtt, gyorsabban A száz és száz segítő ké2 ezekben a hetekben és a következő hónapokban szinte csodát müvei a népes Hunyadi utcában. Megsokszorozza a megyei ta­nács kétmillió-kétszázezer forintos tá­mogatását és a helyi tanács kevés pén­zét. Így hoznak létre valójában 3 mil­lióból 16 millió forintos értéket, ameny- nyibe ma öt tanterem kerül, a hozzá­juk tartozó helyiségekkel együtt. — Ügy fogtunk hozzá ehhez az épít­kezéshez, hogy — a falu pénzét leszá­mítva — nem volt egyebünk, csak a puszta elhatározásunk — így Bolvári József tanácselnök. O A jó szomszédok, ha összejönnek ... ki vül-ibeliüi, hat, helybéli szobafestő meszeli. A Kőbányai Hőerőmű szocia­lista brigádja nevében Brezsnyei Má­tyás és Lázár Jenő az öt tanterem épí­téséhez és villanyszerelésre hatszázezer forint értékű társadalmi munkát ígért. Szabó József, a solti tanács költségve­tési üzemének vezetője a tervezést vál­lalta magára, önzetlen munkájával 400 ezer forintot takarított meg a községi tanácsnak. Akik pedig oroszlánrészt vállalnak a terv megvalósításából: a dunavecsei Béke Tsz építőbrigádjának tagjai. Ö'k, Mojzes János és Balázs Mi­hály vezetésével dolgoznak hét közben az apostagi iskolaépítkezésen. (*> Búzás Sándor (elöl) társaival a betonkeverő-gépnél. Három nappal később, kedd délelőtt száldeszkával rakott lovas kocsival hajt ötvös Károly fuvaros a Hunyadi utca 9. szám alatti telekre. Az ülésről látja, Antal József dunavecsei ács és társai igencsak várják a deszkát, hogy zsaluz­hassanak tovább. Hamarosan, kezdik a felmenő alapot építeni. Arra jön a szi­getelés, egy betonkoszorú és rá a fai. Antal József kezében szekerce. Dere­kán bőrtáska, tele szöggel. Egy nap tíz kilogrammot is beüt. Fogy a szög szaporán,. Hiába 30 fok fölött a hőmérséklet! Nincs megállás ilyenkor sem. Beveszik-e a „várat”? Félig nyers itt még minden. Az alap­ból kilapátolt földet az augusztusi hő­ség szikkasztja. Az egyik halom tete­jére mászóikötél vastagságú fagyökeret fordítottak. Mellette kődarabkák. Eze­ken át kanyargó gumicső vezet. A vé­génél ott látom a szorgalmas szomszé­dot, Bekecs Pista bácsit. Öntözi a szom­baton készített betonalapot. — Ha már leraktuk, hadd kössön! — üzeni' a mohón szomjas betonról Pis­ta bácsi. Úgy jár-kel az alapon, irá­nyítva a vízsugarat, mint egy győztes várikapitány az első ütközet után. A vár bevételének java — az öt új osztály, a gyakorlati foglalkoztató, a tornaterem és a szertár birtokba véte­le — azonban még hátravan. Az is­kolaépítés határideje az év vége. S no­ha nem kerget senkit a tatár, a Hu­nyadi utcában mégis úgy érzik: mint­ha túl gyorsain szaladnának a napok mostanában ... Gyorsan, de nem hasztalanul. Apostag, lakossága, az idén a Duna menti településekkel együttműködve, közösen építi iskoláját. Kohl Antal Lakatos András-Láng Zsuzsa (16.) Volt más olyan eset is, ami kor elég volt te­lefonon is egyezséget kötni. A 29. héten játszódott Motiim TE—Győri Dózsa mérkőzés előtt Kaszner leutazott Győrbe, és Glázer Györggyel megállapod­tak a döntetlenben. Miután ez már bizonyos volt, én felhívtam telefonon a motitmos Juhász Miklóst, és megbeszéltem vele egy döntetlent 15 ezer fo­rintért. Mivel a mérkőzésre személyesen nem tudtam le­menni, egy barátomat kértem meg, hogy vigye le a pénzt a csapatoknak. * Részlet Sárközi 'barátjának tanúvallomásából: „1982 nyarán, a pontos dátumra már nem emlék­szem, véletlenül találkoztam Budán, a Zöldfa ven­déglőiben Sárköziivei. Sárközi azt a szívességet kér­te tőlem, hogy egy bizonyos összeget vigyek le Mo­sonmagyaróvárra, az ott meccset játszó csapatok részére. Kocsiról sem ikell gondoskodnom, mert egy ismerőse ilevisz a 126-os Polskijával. Azt is mondta még, hogy a pénzt a Győri Dózsa 4-es számú játé­kosának kell átadnom. Tudomásom szerint az ismerősnek a másik csa­pat, a Motiim TE részére kellett a pénzt átadnia. Az összeget egyben kaptuk meg Sárközitől, és valahol menet közben mi osztottuk kétfelé. Mind a ketten megnéztük a mérkőzést. Én a szü­netben intettem a 4-es számú játékosnak, jelezve azt, hogy a mérkőzés után, jöjjön oda hozzám. így is történt. Azt követően, hogy átöltözött, kijött a 4-es a pá­lya szélére, átvette tőlem a pénzt, és figyelmezte­tett, hogy az ellenfélnek is adjuk oda, ami neki jár. Abban maradtunk, hogy ő szól nekik. Amikor a kocsihoz értem, közölték velem, hogy már volt is itt egy Motiim-játékos és elvitte a pénzt. Megjegyzem, arról nincs tudcfnásom, hogy a jel­zett összegek milyen oéLból kerültek átadásra.”. * Persze, nem mindig ment minden ilyen simán. Egyszer például telefonon hívtam fel Patvaros Lászlót, az Egri Dózsa játékosát. Megkérdeztem tő­le, hogy a következő mérkőzésüket győzelemre játsszák-e, vagy elég nekik a döntetlen is. Patvaros azt válaszolta, hogy a mérkőzést feltétlenül szeret­nék megnyerni. Ez nekik presztízskérdés, mivel edzőjük, Szén tmar jay Tibor régebben ellenfelük, a Kazincbarcika edzője volt. * Ugyanezt a történetet tanúvallomásában, így mondja el Patvaros László: „Sárközit közel 10 éve ismerem. Ekkor ő az Egri Dózsában játszott, én ugyanott, az ifiben. Sárközi­vel utoljára 1975-ben találkoztam személyesen Bu­dapesten, ahol csapatommal mérkőzést játszottam. Ez alkalommal — a mérkőzés előtt — megszólított, és arról érdeklődött tőlem, hogy mi újság Egerben. 1982. február 25-én este a lakásomon csengett a telefon. A feleségem vette fel, és szólt, hogy a Sár­közi' keres. Amikor átvettem a kagylót, ő arról ér­deklődött, hogy hogyan áll a csapat, miilyen ered­ményre számítunk a hét végén. Ekkor a Kazincbar­cikával kellett játszanunk, és esélyűink volt a győ­zelemre. Sárközi ekkor közölte velem, hogy rendszeresen totózik, és nagyon szeretne egy döntetlen ered­ményt. Megkért, hogy a csapatból beszéljek néhány emberrel, és ha döntetlenre játszunk, akkor adna nekünk 30 ezer forintot. Közöltem vele, hogy ilyen ügyletekbe nem me­gyek bele, és jätekostärsalmmial sem vagyok haj­landó beszélni'. Sárközi a továbbiakban megpróbált rábeszélni, hogy nekünk megérné a döntetlen, mert ebben az esetben a 30 ezren kívül kapnánk még 6 ezer forintot, amelyet — emlékezetem szerint így mondta — a Kazincbarcika játékosai hoznának magukkal... Erre is határozott nemet mondtam, amire az volt a válasz, hogy azért a hét végén még egyszer fel fog hívni. A beszélgetést követően feleségemnek elmesél­tem, hogy mire akart, rávenni Sárközt. Arra kértem őt, ha újria keresne, tagadjon le a telefoniba. Másnap este újból csöngött a készülék. Én va­lóban nem voltam otthon. Egy nő telefonált Sár­közi megbízásából, és egy üzenetet akart átadná. Feleségem nem iis hallgatta meg, hanem közölte vele, hogyha nem hagynak nékem békét, komoly következményei lehetnek az ügynek. Én ettől a má­sodik telefontól függetlenül még ugyanennek a nap­nap a délutánján, az edzésen elmeséltem Szentmar- jaynaik a Sáriközivel folytatott beszélgetésemet. Ezt követően jelent meg egy cikk a helyi lapban.” * Amikor először haLlottaim arról, hogy ebből' a te­lefoniból újságcikk lett, nem is reagáltam rá. Egy­szerűen nem is hittem el. Aztán hibáztam még egyet. Amikor már biztos voltaim abban, hogy a megjelent ciklk rólam szól, le kellett volna utaz­nom Egerbe, és meg kellett volna mondanom, hogy nem így történt az a beszélgetés. Helyreigazítás! kellett volna kérnem. Azt, hogy Patva.rossa.1 beszél­tem, nem is tagadom, de az biztos, hogy nem üz­letről volt szó. Visszagondolva, így ez a Nyári Totó Kupa tény­leg borzalmas volt. Én eleinte azt hittem, hogy se­gítségünkkel Faragó 3—4 fixet variál és ebibe fek­tet nagyobb pénzt. Ha ő valóban ezt játssza, ak­kor nem is lett vollna ennyire gusztustalan a do­log. Később már láttam én iis, hogy zsinórban jöt­tek a 134-1-esek. Volt, hogy több mint 50! Ha csak az általam hitt 3—4 fixszel variál, akkor, ha ren­desen játszik is, széfjén nyerhetett volna. Az már undorító volt, amikor 57 darab 13-fl-est csinált. Emiatt a nyáni időszákban egy 13+1-es már nem ért többet 40—50 ezer forintnál. Faragó még emiatt is miniket kezdett szapulni. Afczal gyanúsított meg, hogy Kasznerral együtt másnak is eladjuk az álta­lunk intézett meccsek eredményeit. Ezután meg is sértődtünk, és most már valóban elcseréltük az ál­talunk ismert biztos tippeket. Tudtunk 4—5 fixet, íbevettünk 2—3 gyereket, akiknek volt pénzük, a biztos tippeket megjátszották, a többit pedig befi­zettük kétesélyesre. (Folytatjuk a következő lapszámunkban)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom