Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
« • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 19. HÁZUNK TÁJA A gyümölcsöskertekben — szüret után A túl enyhe tél, az aszályos tavasz és nyár eléggé meggyötörte kertünk növényeit. Gondoljunk csak az egész megyében észlelt vashiányra, a klorózis nagyarányú jelentkezésére, A kártevők és károkozók is a szokottnál (többet pusztítottak. A jövő évi jó minőségű és mennyiségű termés érdekében igen fontos, 'hogy ne hagyjuk abba a már leszüretelt gyümölcsféléink ápolását. A málnaszüret után a leter- mett — második éves — vesszőket mielőbb tőből metsszük ki, mert ezek úgyis rövid időn belül elpusztulnak. Sajnos sokan késő őszig, sőt tavaszig is meghagyják ezeket. 'Ez azért helytelen, mert így a száradófélben lévő vesz- szők nemcsak akadályozzák a sar- jak növekedését, de elősegítik a kórokozók, kártevők továbbterjedését, átvándorlását. A késői vesszőeltávolítás különösen kedvez a málna legveszélyesebb betegsége, a vesszőfoltosság elterjedésének. A levágott vesszőket azonnal gyűjtsük össze és égessük el. A csonthéjasok — a cseresznye, a meggy, a kajszi, az őszibarack — különösen igénylik a szüret utáni gondoskodást. Jóval kevesebb elszáradt, tönkrement fát kellene kivágni, ha a termő fák kezelésére is időben gondolnánk. Ezek a gyümölcsfélék ugyanis különösen érzékenyek a sebzésekre. Ritkításukra, az elszáradt gallyak, ágak levágására legalkalmasabb a szüret után időszak, mert ekkor még a sebek könnyen, gyorsan gyógyulnak, nem fertőzik ezeket gombák és baktériumok. A termés leszedése után minél előbb vágjuk le a monilia által elpusztított, elszáradt vesszőket (a mézgafolyásról jól felismerhetők), a gyümölcs- múmiákat, mert a betegség kórokozója tovább él és ha nem tá-' volítjuk el, nemsokára az idősebb részeket is tönkreteszi. A hajtásválogatás során távolítsuk el a felesleges, a korona belseje fölé növőket, s a vízhajtásokkal együtt a fertőzötteket is. Ügy alakítsuk ki fáink koronáját, hogy tavasszal lehetőleg ne kelljen metszeni. A sebek felületét vágjuk éles késsel simára. A sebek jobban és könnyebben forrnak be, ha Santar SÍM, Cellcid, vagy a kajsziifákat Cellsect kombinált sebkezelővel kenjük be. Mindegyik gyümölcsféle esetében nagy figyelmet fordítsunk az amerikai fehér szövőlepke elpusztítására. A meggy hajtásválogatása során ne csak a feleslegeket metsz- szük ki a tőből, de a hosszúra nyúltakat i& vágjuk vissza. A meggy ugyanis különösen hajlamos a felkopaszodásra, ha ápolását elhanyogoljuk, csak a hosz- szúra nőtt vessző végén hoz egykét szem gyümölcsöt. A visszavágott hajtásokon a termőrügyek beérése kedvezőbb, s így a téli fagyokat is könnyebben elviselik. A meggy blumeriállás betegsége ellen a leveleken 2—3 mm átmérőjű, többnyire vékony erektől 'határolt, szögletes, barnásvörös foltok jelennek meg, az erősen fertőzött levelek lehullanak) Orthociddal, Zinebbel vagy Chi- noin FundazolLal védekezzünk. A permetezéseket ajánlatos két- három hetenként megismételni a lombhullásig. Növényvédő szerek mustban, borban A szőlőtermést növény védő széfek nélkül a gombáktól és a kártevőktől megvédeni képtelenség. Minden készítménynek, főleg ha közvetlen szüret előtt használjuk, hatása van a végtermékre, a borra. A bor sajátságos mikroflórá- jának összetételét befolyásolják. A túl intenzív növényvédelem nehezen induló, tökéletlen erjedéshez vezethet. A borélesztők elszaporodását meggátolja, a későn használt Ortho-Phaltán, az Qrthocid hatóanyaga. A szermaradványok eltávolítására legalkalmasabb a must erjedés előtti1, bentonitos ülepítése. Ezután illatban és zamatban gazdagabb bort készíthetünk. Sok a baj a 'kéntartalmú szerekkel. Ezek is gátolják az élesztők szaporodását, sőt a hasznos baktériumok kéntartalmú vegyü- leteivel kénhidrogént képeznek. Nagyobb mennyiségű kén maradhat a szőlőbogyón, tehát kerülhet a musba, ha az utolsó permetezés után hűvös az időjárás és nincs csapadék. Az esetleges kellemetlenségek elkerülése miatt ajánlatos a musthoz fajélesztőt keverni, amellyel dús élesztőkon- centrációt juttatunk a leendő borba. A napsütésről i SZOMSZÉDUNK A füsti fecske A ház körül élő madarak közül talán a legkedvesebb az ereszek alatt, az istállókban, busz- várókban költő füsti fecske. Homloka és torka rőtbama, merész szárnyfordulatai közben farktol- lain felvillannak a fehér foltok. Ez a madár bizonyos értelemben a család mintakép#, is lehetne. A tojó jó két hétig üli magányosan 4—5 barnáspettyes tojását. A fiókák három hétig maradnak a fészekben, mialatt a hím is eteti őket. Eleségük a szúnyogok, legyek tízezrei. Augusztustól a felnőtt fiókákkal nagy, vonuló csapatokba tömörülve készülnek a hosszú, őszi útjukra, Közép-Afrikába. Joggal tartják a fecskéket időjósoknak: ha alacsonyan repülnek, eső ígérkezik. Természetesen ilyenkor csak az apró rovarokat követik, amelyek a talaj közelében igyekeznek átvészelni a süly- lyedő légnyomást. Ilyenkor fejtik ki teljes repülőművészetüket. Amikor alacsonyan a föld felett • Egy-egy fészekalja tátogó aprósága több kilogramm rovart elfogyaszt, mire felnő. száguldanak, már úgy látjuk, hogy nekiütköznek valami akadálynak, ám merészen feli-veinek a magasba, majd iramló sebességgel fordulnak meg és egy szempillantás alatt eltűnnek tekintetünk elől. • A napfénytartammérő egyszerű optikai eszköz. Az üveggömbön át fókuszba hozott és felerősített sugárzás a műszer „vállára” erősített órabeosztású papírcsíkra lyukat, csíkot éget. Az égés hosszából következtethetnek a szakemberek az aznapi napsütés időtartamára. A napsütés formájában Földünket érő energia jelentősebb része a talajnedvességet párologtatja, és csak kisebb része emeli a talaj hőmérsékletét. Az első félévben 1024 órán át sütötte a Nap Kecskemétet, és a megye nagy részét. A sokéves átlag 993 óra. Ez és a csapadék hiánya néhányszor kritikus helyzetet teremtett a sekélyen gyökeresedő, tehát öntözés hiányában szomjazó zöldségnövényeknél. Ezért akinek kevesebb öntözővíz áll rendelkezésére, annak jó tudni, hogy a felszín párolgását sekély talajműveléssel csökkenteni lehet, ugyanis ilyenkor a kialakult hajszálcsöveket megszakítjuk, s kisebb lesz a talaj „vízleadása”. Ügyes kezű asszonyok, lányok szorgoskodnak a kadmium-, horgany- vagy nikkelfürdővel telt galvanizálókádak körül a móriegáti tanyaközpontban. Ajtózárat, fogaskereket, gépjárműalkatrészt, csavart és egyéb kötőelemet rozsdamentesítenek. Tennivalójuk akad, mert a vállalatok sűrűn érdeklődnek a külterületi üzem, a Petőfi Tsz ipari szolgáltatásai iránt. Különösen azóta, hogy a fővárosban bezártak néhány elavult felületnemesítő telepet. A környezetüket szennyezték. Ipari szakmák és a homok művelői Móricgáton Itt, Móricgáton, az 1960-os években épített és legutóhb 1982-ben korszerűsített munkatermekben, műhelyekben, a korábbinál sokkal jobb körülmények között dolgoznák a galvanizálók. A szövetkezet szakemberei pedig a móariegáti homokbuckák között megtalálták azt az alkalmas helyet, ahol a vegyszer-maradványt elraktározhatják. Egyszer talán azt is megérik, hogy a mai nyersanyagszegény világban, végre akad olyan vállalat, amelyik a Petőfi Tsz és a többi gazdasági egység vegyiszertemetőjének kincseit, az értékes fémsókat tartalmazó iszapot összegyűjti, hasznosítja. A jobb megélhetésért — Az ipari ágazatok megteremtésével teljesen új szakmák honosodtak meg a múlt év elejéig Szánkhoz, azóta Jászszentlászlóhoz tartozó, tanyiavilág- ban. A pár száz hold föld összeadásával 1954-ben megalapított Petőfi Tsz gazdái csakhamar ráébredtek arra, hogy a vízben egyre szegényebb móriegáti határiban csak a növénytermesztésből az eddiginél johban megélni aligha képesek. Az átszervezés után megnagyobbodott közös gazdaságban sem változott a helyzet, hiszen a kiskunsági szövetkezetek közül csupán a zsanai téesznek van kedvezőtlenebb termőhelyi adottsága a Petőfi Termelőszövetkezeténél. Nem cserélné fel a munkahelyét A szövetkezet vezetősége a tagság támogatásával, jól átgondolt, ipari szolgáltató üzemeket, kiegészítő ágazatokat nyitott, felkutatva az ehhez szükséges vállalati kapcsolatokat. Napjainkban már hétszázan dolgoznak a Petőfi Tsz móriegáti, szanki, kiskun- majsai üzemeiben s híradástechnikai, háztartási fémtömegcikkgyártó, lakatosipari és egyéb szak- mákbani A galvanizáló teremben, ahol tavaly új berendezéseket szereltek fel, Herédé Szabó Lajosné az egyik legrégebbi dolgozó. 1970 óta jár ki Jászszentlászlö- rtU, de nem cserélné fel a mostani munkahelyét közelebbivel sem. — Tizenhárom esztendeje utazgatom ide és haza. Juhász Sándornéval, Pallagi Józsefnéval vagyunk • A tanyaközpont ipari ágazatában ónozott acéllemezből tésztaszaggatót, paradicsompaszírozót és egyéb tömegcikket gyártanak az asszonyok. egy műszakban. Jól megértjük egymást. Nap nap után gyakoroljuk a galvanizálás mesterfogásait. Ez a legfőbb munkánk, a megélhetésünk forrása. Nem, szakadtunk el teljesen a mezőgazdaságtól. Van joe- teményeskertünk a ház körül. Nekem bent Jász- szerntíászlán, Juhásznénak, Paillaginénak itt, Móvic- gáton. Baromfit, sertést is (tartunk. Az idén sok baj volt a zöldségfélével — mondják az asszonyok. A paprikát elég nehéz értékesíteni. Itthon keveset fizették érte, a szegedi üzletekben. pedig 20 forintot is kértek kilójáért. A kényes zöldárut Mérlegétről elszállítani sem könnyű. A rövidabb útvonal több kilométeres szakaszon nincs kikövezve, a másik irányban meg nagy kerülő. A magas fuvarköltség miatt sem bírja a hoisz- szabb szállítást a vélemény. A kertek öntözése is sok gonddal járt. Kiapadtak a kutak. A Petőfi Tsz három víztározójából csak egyikben maradt kevés nedvesség. A szövetkezet a legforróbb időszakban inkább szüneteltette a gyep öntözését, csak hogy a háztáji kertekre jusson locsolóvíz. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy inkább dohányt termesztenek. Sertések hét és fél millióért Tavaly a Petőfi Tsz közvetítésével 1766 sertést értékesítettek a háztáji gazdaságok 7,5 millióért. Az idén fél év alatt 4,9 milliót érő vágósertést adtak át. Nemrég a kiskunhalasi járási népi ellenőrzési bizottság a háztáji tej gyűjtését, forgalmazását vizsgálta meg. Úgy találta, hogy a móriegáti szövetkezeté a legeredményesebb. A Petőfi Tsz azzal a zsírszázalékkal adta át a feldolgozóiparnak a tejet, amellyel a termelőtől átvette. így minden érdekelt jól járt. Vajon másutt miért nem így csinálták? A Petőfi Tsz tanyaközpontjának szomszédságában utcasorok alakulnak ki az új háziakból. Távolabb az erdősarokban inkább az erdészet dolgozói építkeznek, és költöznek saját otthonukba. Közelebb a munkahelyükhöz. Kiss Antal AKI A TERMESKELTETÉST FELTALÁLTA A nyugdíj nem végleges búcsú Kedves, meleghangú ünnepség volt nemrégiben Kelebián a Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezetben. Dudás József ágazatvezető köszöntötte Korpa Károlyt, a közös gazdaság baromfikeltetőjének vezetőjét, aki 42 év fáradságos munkája után nyugalomba vonult. Nem volt könnyű sorsa a Sövényházán született zísellérfíú- nak. Nagy nehézségek és lemondások árán még a múlt rendszerben végezte el a mezőgazdasági szakiskolát, majd Gödöllőn szerzett baromfitenyésztő oklevelet. Békéscsabán keltetőállomás-vezető lett, s tehetségét bizonyította, hogy újabb üzemeket bíztak rá. A felszabadulás után tagja lett a pártnak. Az ötvenes évek sok változást hoztak életében. Állami gazdaságban baromfitenyésztési előadó, majd a Földművelésügyi Minisztériumban főosztályvezető, s nem sokkal később a Csorbái Állami Gazdaság igazgatója lett. — Életem nagy szerelme a baromifi keltetés — vallotta Korpa Károly —, s 1957-ben végre vi6Z- sza/térhettem a szakmámba. A megyei tanács a kiskunhalasi baromfikeltető állomást bízta rám, amelyet 12 esztendőn át vezettem. Itt kísérleteztem ki a terméskeltetést. Ezt a módszert 1980- ban szabadalmaztattam és terveim alapján már négy ilyen állornás működik ... Azt már a termelőszövetkezet párttitkárától, Gilányi Ferenctől hallottuk, hogy Rémen az ő iránymutatásával építették fel a keltetőállomást, amellyel megalapozta a Dózsa tsz jóhírű baromfiágazatát. — Termelőszövetkezetünkben tizenkét évet töltött el mint keltetésvezető — tudtuk meg Gilányi Ferenctől —, s az ő vezetésével hoztuk létre az üzemet, amely azóta is kimagasló eredményeket és nagy jövedelmet jelent a közös gazdaságnak. Emberi magatartása példakép a párt tagsága és a tsz dolgozói előtt, beosztottai rajongtak érte. A nyugdíj nem végleges búcsú, mert Korpa Károly — mint ezen a kedves kis ünnepségen elmondta — továbbra is a párt- alapszervezet aktív tagja marad, s ha szükség lesz rá, szívesen segít a közös gazdaságnak is. D. J. Lakatos András-Láng Zsuzsa (15.) Amikor megismerkedtem Faragóval, már tudtam róla, hogy nagyban totózik. Én is szerettem volna játszani, és ezért kölcsön akartam kérni tői#, 50 ezer forintot, ö ekkor nem adott határozott választ a kérésemre. Elleniben kilátásba helyezte, hogy ha Kasznerrel együtt besegítünk neki abban, hogy bizitos tippeket szerzünk a totómecs- csékről, akkor ő hajlandó anyagi áldozatot is hozni. Ha pedig mérkőzéseket vásárolunk, részünkre is kiállít nyerő totószelvényeket, amit mi válthatunk ki. Miután vállaltuk, hogy a Nyári Totó Kupa néhány csapatát meglátogatjuk, adott nekünk 10— 10 ezer forintot benzinre és egyéb reprezentációra. Az első ilyen alkalom még a totó kupa előtt történt. Még 1981 kona tavaszán Bernáth Zoli felkeresett és megkért, hogy hozzam őt össze Antoni Jánossal, a Keszthely játékosá/val. Antoni ekkor még Zalaegerszegen volt. Lakásán kerestük fel, ahol Zola arra kérte, hogy a soron következő mérkőzésüket veszítsék el a Sabária ellen. Felajánlotta azt is, hogy 30 ezer forintot ad ebben az esetben, de biztosítékként kért. 15 ezret. Azt, hogy egyáltalán mi a kaució. Zoli magyarázta el Anion inak. A játékos nem tudott azonnal választ adni, így pár nappal később Zoli újból leutazott. Ekkor Antoni azt mondta, hogy vállalják a vereséget. A Zoli tóT kapott 30 ezer mellé pedig letett 15 ezret, de ezt Zoli a bizalom jeléül ott hagyta. Jól emlékszem arra, hogy a Keszthely mégis nyert. Az első közös megmozdulásunk Kasznerrai Faragó részére az 1982-es Nyári Totó Kupát megelőzően, az utolsó bajnoki fordulóban, a Keszthely— Ajka mérkőzés eredményének intézése volt. Ezt tulajdonképpen próbatételnek szánta Faragó. Kíváncsi volt, hogy él tudjuk-e érni a csapatoknál a kívánt eredményt. Kasznerrai együtt lementünk Zalaegerszegre, hogy megkeressük Antonit, de ő akkor már Keszthelyre költözött. Ott viszont senki nem ismerte a lakcímét. Tudták viszont egy másik játékosét, Gálán - taiét. Fel is mentünk az ő lakására, ahol elmondtuk, hogy 50 ezer forintunk van arra, ha kikapnak az Ajkától. Gálántai azt felelte, hogy egyedül nem tud ebben dönteni. Később gyanakodva megérdeklődte, hogy kinek a megbízásából vagyunk ott. Mint kiderült, ez azért érdekelte őt, mert régebben már megkereste a csapatot.egy szakállas férfi, de becsapta őket. Egyből tudtuk, hogy ez csak Faragó lehetett. de nem árultuk el,- hogy ő a mi megbízónk is. Végül is abban maradtuník, hogy szombaton késő délután újra megkeressük őt. így is történt, de Ga- lántai helyett Antoni és F.iló vártak bennünket. Mind a négyen ismertük egymást, így bátram elmondták, hogy vállalják a vereséget. Hozták az óvodékot is. Megállapodtunk abban, hogy ha kikapna^ ákkor a következő hétfőn Siófokon találkozunk az Európa szálló parkolójában. Mi visszük a pénzt, és visszaadjuk a kauciót is. Kikaptak. Hétfőn Faragó átadta a pénzt és a biztosítékot Kasznemialk, aki feljött értem a lakásomra, majd együtt mentük Siófokma. Arrtoni és Filó már várt bennünket, a pénzt átvették és megszámolták. Ezen a héten Kasznerrai együtt totóztunk, és ennek a mérkőzésinek az eredményét fixre vettük. És ide tartozik még valami, amit már azóta, itt bent tudtam meg. Amtoni nemcsak nékünk adta el 50 ezer forintért a mérkőzést, hanem még két totós társaságnak is. Azért, mert vesztettek, 150 ezer forintot kaszáltak. Ráadásul ez a veszteség nekik mindegy volt, mert biztos harmadikként áLltak. Akár nyernek, akár veszítenek, &#> jobbak, se rosz- szabhak nem lettek volna. Kiálltuk a próbát — megkezdődött a Nyári Totó Kupa. A 25. héten a Zirc—iDudar játszott a Motion TE-vel. A mosonmagyaróváriaknál Juhász Miklóst kerestük fel, aki vállalta, hogy 15—15 ezer forintért döntetlent játszanak a Zinc—Dudar-ral. Mi odaadtuk a pénzt, amit aztán, nekik hamarosan vissza is kellett juttatniuk, mert az eredmény 3—2 lett. A visszatérült 30 ezret és a bukott 10 ezer forint biztosítékot visszaadtuk Faragónak. Ugyanezen a héten a Szondi SE játszott totómérkőzést a Győri Dózsával. Velük — úgy emlékszem — 20 ezer forintban és döntetlenben állapodtunk meg. A Szondi SE 10 ezret kapott. Biztosítékként a Dózsa 5 ezer forintot, a Szondi SE pedig három arany karikagyűrűt adott. Hoziták is az eredményt. A pénz kifizetése és a kaució visszaadása jó alkalom volt Flanagőmák arra, hogy megbeszélje a kővetkező heti Győri Dózsa—Péti MTE végeredményét. A Győrnek megint vesztenie kellett. 50 ezer forint volt a felajánlott ösiszeg, de Glázer György csapatkapitány ezt nem merte vállalni társai nélkül. Ezért csak valamivel a mérkőzés előtt, a velük való megbeszélés után adott konkrét választ és 20 ezer forint biztosítékot nekem. Hozták az eredményt, a pénzt egy eszpresszóban adtam át nekik. Azt sajnos« nem tudom, hogy a Péti MTE kapott-e pénzt valakitől, mert én. ott nem tárgyaltam senkivel. (Kapott. Faragó megbízáséiból Bodnár Dezső repülőgép-szerelő 10 ezer forintot adott a pétieknek. — A szerk.) Ezt csak azért mondom, mert ekkor már gyanús volt nekem, hogy Faragó nem-' csak minket foglalkoztat, hanem másokat is. ö(k ‘"'az ellenféllel rendezik az anyagiakat. Amikor először kérdeztem Faragót, hogy a másik oldalt nem kellene-e biztosítani, azt felelte: „Ezzel te ne törődj!” Vagy egy másik esetben, amikor arról érdeklődtem, hogy nem kell-e fixre az egyik .csapat, az volt rá a válasza: azt már intézi valaki. Ekkor már éreztem, hogy nagyiban megy a játék. Később már olyan is előfordult, hogy mind a két csapatot én. kerestem fel. A 29. héten játszották a Toldi SE—Latin’ka SE mérkőzést. A Toldi SE csapatkapitányával beszéltem, és 15 ezer forintért döntetlent kértem. Ebbe ő nem ment bele, inkább vereségre vállalkozott ezért a pénzért. Aztán a mérkőzés megkezdése előtt szóltam az ellenfél csapatkapitányának, hogy hajtsanak rendesen, mert akkor kapnák egy kis pénzt. Miután hozták a beígért eredményt, közvetlenül a mérkőzés után mind a két csapatnak átadtam a megígért pénzt. Ugyancsak Faragó kérésére a Pénzügyőr—Motim TE mérkőzés előtt telefonon hívtam fel Juhász Miklóst, a Motim TE csapatkapitányát, és közöltem vele, hogy most győzniük kell. Ha jól emlékszem, 10 ezer forintot ajánlottam fel neki. Beleegyezett. A 0—2 után át is adtam a kialkudott összeget. Jól emlékszem, hogy ez előtt a mérkőzés előtt is megkérdeztem Faragót, hogy beszélt-e valaki a Pénzügyőrrel, de ő újra azt válaszolta: ne törődjek ezzel. (Faragó nyugodtan mondhatta ezt, mert éppen ebben az időiben adott át Bernáth Zoltán a másik csapatnak 30 ezer forintot. — A szerk.) (Folytatás a következő lapszámunkban.)
