Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-18 / 195. szám

1083. »uffusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 8 A bugaci kulcsofíházba hirdet­te meg a megyei KISZ-toizottsáig, de az ottani áldatlan állapotok, miatt végül Tabdihan, a Kiskő­rösi Állami Gazdaság építőtábo­rában jötték össze a szakmunkás­tanulóik idei megyei olvasótábo­rának résztvevői. Aznap, amikor ott jártunk, éppen iDobozy Eszter, a Kodály iskola magyar szákos pedagógusa foglalkozott a gyere­kekkel. A témakörök — hogyan született az emberi beszéd, a nyelvek kialakulása, a finn-ugor nyelvcsalád, a magyar őSkölté- szet — szorosan kapcsolódtak az előző napok anyagához, amikor is Bognár András, a kecskeméti Ka­tona József Könyvtár tudományos főmunlkatársa tartott rendkívül izgalmas előadásokat a szent nyelvekről, a keresztény .mitoló­giáról, a bibliáról, hogy a gaz­dag tematikából csak egy-két példát említsek. Az apró helyiség, ahol a fog­lalkozásokat tartják, véletlenül sem emlékeztet osztályteremre; asztalak és székek helyett ké­nyelmes matracokká! rendezték be a szobát, aki fázott, meleg ta­karót húzhatott a vállára. Az egyik sarokban tekintélyes könyv­hegy tornyosult, vetítő, magnó, lemezjátszó egészített,» ki a be­rendezést. Volt, aki „csák” a fe­jében rögzítette az elhangzotta­kat, mások kezében jegyzetfüzet lapjai zizegtek. A szekrény: nyitottság és bezártság •Nem „olvastató” táborban vettek részt, mellben iskola# sza­bályok, feladatok és követelmé­nyek jelentik a mércét, hanem a lehetőségek szerint ,»gy életfor­ma-műhelyben, ahol a személyi­ségünk tiszta értékeit próbáljuk meg a felszínre hozni: egymás szeretetét,, megbecsülését, a szo­lidaritás érzését, az egyéni nyílt­ság és a közösségi nyitottság tu­datát, készségét és gyakorlatát. Mindazt, amihez tanulságul az emberiség egyeteme® kultúrája szolgál, amire a művészet, az iro­dalom tanít. Az Olvasótábor elne­vezés tehát egy metafora, szim­bólum, ami arra a tényre utal, hogy az egyetemes kultúrából művészetből az önki teljesedé­sünkhöz még mindig az olvasás­sal sajátíthatunk ki a legtöbbet. A gondolkodó ember előzménye az olvasó ember kell legyen”. Az előbbdéket albból a szemé­lyes hangú levélből idéztem, ame­lyet Csató Károly, a tábor művé­szeti vezetője írt a résztvevő fia­taloknak. Ügy hiszem, a mű­helyben folyó munka lényegét ennél hitelesebben nem lehet megragadni. Ide kívánkoznak még azok a gondolatok, amelye­ket Kriskó János kiscsoportveze- tő, egyébként a kecskeméti Városi Tanács közművelődési csoportvezetője fogalmazott meg. — Ebben a táborban semmi sincs előre szabályozva. Persze vannak olyan, dolgok, amelyek ettől függetlenül is természete­sek: vigyázni .kell a testi épségre, nem szabad alkoholt fogyasztaná. A csoportok — mivel a kezdeti időszakban közösségről még nem beszélhetünk — önszabályozóvá válnak, nem használunk direkt pedagógiai módszereket, az önne­velésen van a hangsúly. Ezek a gyerekek már elég felnőttek ah­hoz, hogy tudják, mit szabad és mit nem. A tábor a maga mód­ján komplex, hiszen az irodalmi alkotások mellett, illetve velük együtt foglalkozunk zenével, képzőművészettel is. Az első né­hány napot alapozással töltjük, a történelmi, irodalmi, művészet - és társadalomtörténeti összefüg­gések felismertetésére és tudato­sítására törekszünk, úgy, hogy ezzel a jelen viszonyainak és lé­nyegének megértéséhez segítsük hozzá a gyerekeket. Kreatív szisz­téma szeriint dolgozunk, hagyjuk, hogy a gyerekek kibontakozza­nak, nincs előre meghatározott tematika, a program majd1 az ér­deklődésnek megfelelően, alakul. Ettől függ az is, hogy később mi­lyen művészeket, előadókat fo­gunk meghívni. Sokat foglalko­zunk a különféle jelentéstartal­makkal, a szimbólumokkal. Meg- próbájuk ráébreszteni a gyereke­ket arra, hogy például a szek­rény, azon kívül hogy ruhákat akasztunk bele, mást is jelenthet, nyitottságot, bezártságot. Vagy: mit szimbolizál a fehér vagy a fekete drapéria, mondjuk egy könyv mellé fektetve. A napok éjszakába nyúló beszélgetésekkel fejeződnek be. Sokan meglepőd­ve hallgatnák, hogy az általuk „eltemetett” s zakmunkás tanulók, mekkora biztonsággal foglalkoz­nak az emberiség jövőjét érintő kérdésekkel... Sci-fi után a Gilgames Déltől három órányi pihenő jár mindenkinek: van aki alszik, ze­nét hallgat, olvasgat. Az egyik lakatlan háló már-már egy mű­terem benyomását kelti. Hárman hajolnak egv nagyobb kartonlap fölé. A papírról villogó, sárga szemekkel néz vissza egy vám- p í rf okú, porszívócső-nyakú fan - táziaszülte lény. Nem nehéz kitalálni, hogy sci-fi rajongókkal van dolgom.. Szvetlik Tamás és Lakos László a kiskunhalasi 618-as számú Ipari Szakmunkás­képző Intézetből Tóth György pedig a félegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakiközépiskolából jött. iLakos László a trió szóvi­vője: — Nagyon jó itt, szabadnak érezzük magunkat, nincsenek kö­töttségek. Tegnap is éjiéig raj­zoltunk, igaz, reggel alig bírtunk felkelni. Már kialakulóban van egy Mis közösség is1. Szerintem ta­valy Baján jobb volt, mert ki le­hetett menni a városba, többen is voltunk, több embert ismer­hettünk meg. Engem a sci-fi ér­dekel a legjobban, de történelmi regényeket is olvasok a légrégeb­bi korokról. Most fogtam bele a Gilgames eposzba. Itt hívták fel rá a figyelmem. Már csak azért is izgalmas lesz, mert ugyanott játszódik, ahol az egyik kedvenc fantasztikus regényem, az Ami­kor megháltak az istenek szto­rija. Kovács Ildikó most végezte az elsőt a kecskeméti 823-as szak­munkásképzőiben. Műszergyártó és karbantartó tanuló, tudomá­nyait már itt is kamatoztathatta': ő találta meg a tábor egyetlen írógépén az „elveszett” b betűt. A csavarhúzó helyett most köny­vet szorongat a kezében. A világ- irodalom legszebb drámáit. — Nem nagyon szoktam ol­vasni, inkább kézimunkázok és főzök. Mégis, nem bánom, hogy eljöttem. Szívesen hallgatom az előadásokat, a magyart és a tör­ténelmet egyébként is kedvelem. Ezekre az ismeretekre nemcsak addig lesz szükségem, míg isko­lába járok, hanem egész életem­ben. Az én szívem játszik Vallomások a fenti című fali­újságról: „Szerintem ez a tábor nagymértékben fejleszti az em­berek világnézetét, amj úgy ér­zem, a mi korunkban nagyon fontos. Nagyon jó érzés az, ha az emberrel foglalkoznak.” — „Én nem nagyon érzem jól magam. Egészen másnak képzeltem el.” — „Jó éhben a táborban, hogy őszinték vagyunk egymással és mindig kimondjuk az igazat.” — ,.... néha egy kicsit unalmas, mert egész nap csak . ülünk.” .— „Nekem nagyon tetszik, hogy mindent magunknak kell megol­dani. Olyan, mint egy képzelet­beli szigeten, ahol teljesen ma­gára van utalva ez a kis közös­ség. Itt csakis úgy alkothatunk vaLamí csodálatos dolgot, ha ösz- szefogumk.” Vagy csak úgy egyszerűen: „Jó itt!” Kár, hogy mi ndössze húszon- ketten jöttek el Tabdiba! Kormos Emese MELEGÍTŐBEN AZ ÖRZSE-JELÖLT - FOLYTATÁS A GERŐ-MAJORBAN EPIZODISTÁBÓL T , J 1 rr TT r rí rí mária lujza? Jókedvű Hary-probak csaik jelöltek vannak. Aszalós Me­linda ügyesen mozgott epizodista- kénit egy jelenetben, most Mária Lujzaként is kipróbálják. Ha mindent jól csinál, a már említett Berta István lesz az udvari fő­ember unszolása ellenére bajuszá­hoz, parádés ruhájához ragaszko­dó kocsisa. Vörös Kati — az ötö­dikes kislányt csütörtökön este a képernyőn is láthattuk a Vas Irén tanár vezetésével az esztergomi nemzetközi zenei táborban közre­működő kórus [tagjaként — na­gyon boldog lenne, ha övé is ma­radna örzse szerepe. Biztatás nél­kül tanulja szövegét, otthon is eljátssza a várható szituációkat, hogy valamivel meglephesse Kar­csi vagy Pista bácsit. „Azt szeretnénk, ha nem kicsi­nyített felnőttek szerepelnének a Hárybam, hanem Olyan gyerekek, akik önfeledten, szinte a maguk örömére eljátsszák a közismert történetet. Mintegy hatvanan— hetvenen szerepelnek a mozgal­masnak. látványosnak ígérkező előadáson. Hamarosan táncosok is bekapcsolódnak a próbafolyamat­ba. A kórust Szabó Márta tanár irányítja, a kis szólistákkal Korb- né Hajdú Katalin foglalkozik.” Közben Kanizsai Pista — úgy látszik, bízik az újságíróban — az iránt érdeklődik, hogy a sze­replőknek hol kell bemenni a színházba, mivelhogy legközelebb ott próbálnak. Augusztus 22-től a Gerő-majorban tanulnak játsza­ni és játszva tanulni mindvala­mennyien. Ott lesz Háry János, tisztelt baráti köre, a burkus ki­rály, számos előkelőség: egytől- egyig kecskeméti kisdiák; egy rit­ka, Kodály városához méltó kez­deményezés részesei. H. N. Még az a gyerek is titkolná, hogy szívesen menne nyáron is­kolába, aki többre becsüli a ta­nulást a vakációnál. A hatodikos kecskeméti Kani­zsai István azonban alig várta, hogy augusztus 12-én, és azóta naponta elindulhasson a suliba. Mégcsak nem is osztálytársai kö­zé, a Hunyadivárosba, hanem vendégként a Kodály Zoltán éne­kes iskolába. Egy hét sem kellett ahhoz hogy jó barátokat szerez­zen az ének-zeneis diákok közül. Berta Istvánnal olyan jóízűt be­szélgetnek a próba ( szünetében, mintha ki tudja mióta ismernék egymást. „Elszóltam magam”! Szó sincs •nyári iskoláról. A Háry János be­mutatójára készülődnek az előze­tesen válogatott szereplők a Sza­badság téri zenepalotában. Jön­nek szívesen, mert jól érzik ma­gukat a játékos foglalkozásokon. Találkoztak már Jan cső Miklós­sal. A próbákat Karcsi bácsi, azaz Szigeti Károly irányítja. Ottjár- tunkkpr Kulcsár István dramaturg kérésére különböző játékhelyzete­ket képzeltek el a fiúk, lányok. Még nincs végleges szereposztás, (i így jobb. vagy így? Vörös Kati és Aszalós Melinda. (Méhesi fiva felvételei) Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról KÖNYVESPOLC (GYORSULÓ IDŐ) Sokan állítják, hogy a nyári napok nem föltétle­nül kedveznek a magvasabb gondolatokat tartalma­zó könyvek olvasásának. Mégis derűlátóan ajánl­hatjuk Szűcs Jenő újabb munkáját, mert a törté­nelmi témák mostanában kedveltek. Mindezt erősí­ti a szerző személye is, hiszen a neves középkorku­tató eddig megjelent írásai szinte minden alka­lommal szellemi! pezsgést jelentettek. Most sem lesz másként. Történelmi esszéjét Bibó István nevével kezdi Szűcs Jenő. Maga ez a tény egyesek számára szen­zációt sejtel másokban esetleg további merev el­utasítást várnak. Holott a szerzőtől semmi sem áll távolabb, mint az, hogy ily módon keresse néhány felszínes érdeklődő „kegyeit". Sokkal inkább fon­tosnak tartja azt a tényt, hogy Bibó felfogása „elég szuggesztív ahhoz, hogy a történészt továbbgondol­kodásra sarkallja, éspedig ama dimenziókban, ahol a jogelmélet és a politikai tudomány (nemkülönben a közigazgatási gyakorlat és a politikai publiciszti­ka) elhunyt művelője is elsődlegesen, kereste a ma­gyar történelem regionális helyét: állam és társa­dalom viszonyában. A könyv címében ez áll: vázlat. Szerzője nem ke­vesebbre vállalkozik, mint hogy áttekintse több év­század történetét: Európa fogalmának megszületé­sétől földrészünk részekre szakadásáig. Érdeklődé­sének középpontjába — újahb keletű meghatározás­sal — Közép-, Kelet-Európa áll. Módszerére jellem­ző. hogy eszmefuttatásában nagyobb figyelmet for­dít a nyugati és a keleti irányra, mint arra a terü­letre, melyhez Magyarország is tartozik. Ezzel plasz- tikusabbá teszi hazánk történelmének',,közép-kelet- európai” sajátos képletét. Írásának műfaja — és terjedelme — sem teszi lehetővé, hogy részletekbe bonyolódjon, vagy minden esetben következtetése­ket vonjon le. Mégis néhány megjegyzése — mint például az, hogy a hűbéri udvarok és a lovagi mi­liő hiányából következik az is, hogy a magyar nyelv a Nyugathoz képest vagy három évszázados késés­sel merészkedett az írásbeliségbe — újszerű. Ugyancsak a műfaj következménye, hogy az olva­sótól feltételez bizonyos történelmi, tárgyi ismere­tet, de mindez nem kell, hogy elriasszon bennün­ket a kézbevételtől, mert Európa nyugati fele társa- daLomszerveződésének fontos elemeit és Kelet-Eu- röpa fejlődésének menetét pontosan nyomon követ­hetjük ebből a munkábóL A nagyvonalú gondolko­dás mód így teszi lehetővé, hogy Európa három tör­téneti régiójának látszólag egymástól független his­tória szálai összefussanak. Mivel összetartoznak, ha­tással vannak egymásra a valóságban is. Miben látja Szűcs Jenő a magyar történelem „kö­zép—kelet-európai” jellegét? Sajátos képlet — írja —, mert hibrid módon kettős arculatú: egyrészt kora újkori „kelet-európai” fordulata a nyugati képlet­hez képest szélsőségessé fokozta a gazdasági-társa­dalmi szerkezet torzulásait és kiegyensúlyozatlan­ságát (következésképpen a társadalmi és politikai erőviszonyok megmerevedését), másrészt azonban a fordulat századokon át sem volt képes kiiktatnia szerkezet „nyugatias” alikatelerheit. Ügy vélem, hogy e könyv alapján nemcsak a tör­ténelmet ismerjük meg jobban, hanem választ kap­hatunk mai életünk kérdéseire is. Biztos vagyak benne, hogy a szaktudósok vitatkoznak majd né­hány készletével. De ettől függetlenül: Európa tör­ténetéről megalapozott, és a dialektikus matériáidz- mus módszerével írott, népszerű formában közre­adott könyvet kaptunk kézihez. Reméljük a további folytatást. Komáromi Attila 14. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a káro­sultak. nemi peresíthető a kárösszeg stb.), a károsul­lak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt ... a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, er­re a célra külön rendszeresített számlára kellene be­fizetnie ... A kárigénynek az OTP általi történő érvényesíté­sére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kár- érvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezékben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók he­lyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvé­nyesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kár­térítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tu­lajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra ala­pozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. paragra­fusa értelmében akire pénzt ruháznak át, tulajdo­nossá lesz. Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tu­lajdonába kerülnek.” A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vé­ri ényéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncse­lekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP — és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság — sajátos helyzete is az ügyben. A Ferihegyi repülőtéren órjás tömeg üdvözli az olimpiáról hazaérkező különgépet, A focisták inte­getve szállnak ki. Köztük integet Sárközi István is. Ez a kép jelenik meg előttem, miközben Sárközi éppen arról mesél nekem, hogy két cellatársa közül az egyik egy kisstílű betörő, a másik pedig szurká- lásért van vizsgálati fogságban, * Részlet Sárközi István kihallgatási jegyzőkönyvé­ből 1982. december 16-án: „A gyanúsítást megértettem, kihallgatásom ellen panaszt nem jelenték be. Az alapos gyanú közlé­sében nem érzem magam vétkesnek.” Majd néhány óra múlva így folytatódik a jegyző­könyv: „Nem tagadom azt, hogy felhívtam a csapatokat, megtudakolva azt, milyen eredmény várható, illetve milyen lesz a felállásuk a hét végén. Ebből követ­keztettem a játék kimenetelére. Ezen személyeket azonban megnevezni nem kívánom.” Sárközi, a még ma is jónevű focista most már mo­solyogva gondol vissza arra az időre, amikor eny- nyire buzgott benne a betyárbecsület. * Hát igen. Ma is él bennem az a labdarúgóérzés, amikor még én magam is játszottam. Tudtam, hogy ez keményebb dolog, Azt is sejtettem, hogy mi jár az ilyesmiért. Eltiltás s a többi. De mint volt lab­darúgó megértettem őket. Egy kis pénzt akartak keresni a nyári szezonban. Aztán láttam, hogy én hiába nem mondok neveket, a vizsgálat során val­lanak ők maguktól is. Szóval belekeveredtem. Csak az a baj, hogy az ember nem tudja azt, itt mindenki bún. . . Még az a szerencséim, hogy már abbahagytam a labdarú­gást. Nagy ciki lett volna, ha mindez akkor törté­nik, amikor én még aktívan játszottam. Most lega­lább nem mondhatják azt, hogy tessék, futballozott, és még ő is csinálta. Jelenleg bedolgozó vagyok al- jflmez- és Rostfel­dolgozó Háziipari Szövetkezetnél Ez nekem csak átmeneti megoldás, mert júniustól edzősködni akar­tam a ... az egyik csapatnál. De ez most egy ki­csit vissza fog dobni ebben a témában. Biztosan előítéletek is lesznek. Ha vége lesz ennek az egész­nek, akkor megpróbálok majd valami mást kitalál­ni. Addigra talán elfelejtik ezt a kis baklövést. Egy biztos, hogy a vendéglátóiparba nem megyek többet vissza. Voltam már üzletvezető-helyettes is az egyik sportpálya büféjében. De azt hiszem, egy kicsit bo- héman vettem a dolgokat. Nem éreztem súlyát az egésznek. Hál’ istennek, nyereséggel adtam le, több mint ezer forint többlettel, és gyorsan ki is léptem. Egy háromszemélyes boltot egyedül csinálni, ahol csapolt sör, fröces, kimértből pedig háromfajta van, ezt egyszerűen nem bírtam. Szóval, jó lett volna edzősködni. Tizenöt évig fo­ciztam, nehéz ettől elszakadni. Elvégeztem az ed­zőit is, megvan a képesítésem Most rám jött kli­max. Megint úgy érzem, hogy jó lenne egy kicsit focizni mozogni. Később szeretnék nyitni egy zöld­séges üzletet is. Faragónak biztosan Bernáth Zoli említette meg, hogy ismer engem és a barátomat, Kaszner And rást, akivel korábban együtt fociztam a Spartacus- ban. Faragónak azért kellettünk, mert tudta, hogy lab­darúgók voltunk. Arra számított, hogy ha mi oda­megyünk egy csapathoz, és azt mondjuk a gyere­keknek: ez oké, akkor ők azt nekünk el is hiszik, ö hiába ment volna oda, és kért volna tőlük kau­ciót, ki lett volna az a hülye, aki vadidegen ember­nek pénzt ad. Szóval azért kerestek meg bennün­ket, mert mi mindenütt ismertünk játékosokat. Akiket pedig nem, azok ismertek minket. (Folytatás a következő lapszámunkban.) Életforma-műhely T abdiban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom