Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

1983. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Jó utat Hegedűsék Erdélybe, figyeljük, igyekszünk Magyar népzene a Fekete-tenger partján Igazán készséges a Hegedűs­együttes. Szívesen, unszolás nél­kül muzsikálnak, beszélgetnek, ha idejük enged-i. 1983. július 31-én, vasárnap dél­ben csak néhány percig jegyez­hettem Hegedűs Zoltán prímás, okleveles gépészmérnök szavait. Egy-egy kólával öblítik le a zo- mánckiállíitás megnyitóján adott tapsos műsoruk fáradalmait, és máris indul (ná)nak, mert svédek es finnek várják Bugacon az ifjú muzsikusokat. A világért se szeretném, ha az interjú miatt késnének. Rövidre fogom kérdéseimet. — A többiek is kecskemétiek? — Csaik Kovács László, a kis- búgős. Okleveles villamosmérnök a Mechanikai Mérőműszerek Gyá­rában. Králik Gusztáv kontrás hangszerész, D. Tóth Sándor kcntrás, főiskolai hallgató és fari János nagybőgős, főiskolai hallgató szegedi. — Hol találkoztak össze? — A Népművelési Intézet tá­mogatásával szervezett. Halmos Uéla vezetésével működő szegedi uepzenei tanfolyamon. Tavaly februárban határoztuk el. hogy együtt csináljuk. — Mire szövetkeztek? — A régi népzenei stílust mű­veljük. Amennyire lehetséges, eredeti forrásokból merítünk. Gyűjtöttünk az. Alföldön. járunk ellesni a népi szokások hangszer- technikáját, ritmusait. A Magyar Tudományos Akadémia népzenei, archaikus gyűjteményét is tanul- mányozgatjuk és természetesen hasznosítjuk mindazt, amit Sze- geden tanulunk. — Ez a fajta népzene — amennyire tudom — elsősorban táncok kíséretére alkalmas. — így igaz. Sűrűn szerepelünk az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban rendezett táncházakon, mi kísérjük a Kecskemét Nép- táncegyüttest. Tapasztalhattuk. hogy idehaza és külföldön szíve­sen fogadják önálló műsorunkat. — Külföldön? — Januárban a Kecskemét Néptáncegyütlessel jártunk Fran­ciaországban. Szerdán Szimfero- polba repülünk. Az ottani filhar­mónia egyik vezetője hallgatta meg tavaly együttesünket. Ügy látszik, tetszett műsorunk, mert több fellépést szerveztek szá­munkra. Főként üdülőközpontok­ban lépünk föl egyhetes turnénk során. — Jó utat Bugacra és a Krím­félszigetre. H. N. KÉPERNYŐ Ki mit tud? Dicsérjem Végh Miklós szer­kesztőt és Csányi Miklós rende­zőt a pergő műsorért? Tekintsek el apró figyelmetlenségeiktől? (Szokolai Péter kezeit — például — mintha a vasorrű bába csúfí­totta volna el, amikor a kamera felé gesztikulált.) Említhetném, olyan magabiztos volt p műsor­vezető, mint az a Limonade Joe, akit délután az ő hangján hall­hatunk. Megszavaznék neki is egy kubai utat. azzal a föltétellel, hogy százszor leírja a repülőn: soha-soha többé „nem konferá­lok vissza" semmit, mert magyar­nak születtem. A jó szívvel meg­ajánlott — elvégre nem én fize­tem — hosszú úton azon is el­gondolkozhatna: a legjobbak ho­vá „jutottak tovább’. Elfeledte volna: vége a Ki mit tud?-nak. Kicsire ne nézzünk, mert a sok­oldalú színész maga is egyéniség­nek bizonyult, elegánsan és könnyedén játszott. * * * Szokványos, „szabályos” tévé­kritika helyett érdemesebb a Nagy Játék tanulságain elgon­dolkodni. A világért sem szeret­nék túlzott következtetéseket ki­hámozni sokak öröméből, a jól szervezett, jól közvetített műsor­ból, de föl ikell tennem a kérdést: miként, hogyan válhatott 1983. július 24. „a zene ünnepnapjá­vá"? Az ilyen ügyekben feltétle­nül mértékadó Petrovics Emil százezrek véleményét mondta ki azon a szép estén (éjszakán). An­nak a több milliós T. Nagyérde­műnek a zöme is örült a rendkí­vüli zenei tehetségek felbukkaná­sának. amelynek többsége azon­nal és ingerülten kikapcsolja a készüléket, ha „szonátáznak” vagy „szimfóniáznak”. Tapsolni szeret­tem volna, amikor az egyik ta­nár megjutalimazását javasolták. Megemlíthetődött volna azonban a Kodály elvein alapuló magyar ze­neoktatási, nevelési módszer. Ez produkál olyan lelkületű, olyan fogókonyságú, olyan képzettségű ifjú muzsikusokat, minit a. Ki mit tud? legjobbjai. A közművelődés a néptáncosok csodálatos versengésével bizonyí­tott. Éppen Kecskemét, Bács-Kis- kun megye volt a már százezre­két örömre hangoló foklórmozga- lom egyik kiröppenitő fészke! Il­lik tudni és becsülni! A bizony ma is sokszor dedósán botladozó népművelésé a ritka bravúr: amikor a táncikoló. háziünnep- ség-kitöltő csoportocskák majd­nem lejáratták a magyar táncos- hagylornányt. sikerült a táncmoz­galmat újjászülő, kivirágoztató formákat találni, pontosabban az efféle kezdeményezéseket intéz­ményesíteni. Aligha tartanánk itt, ha ez a mozgalom nem vá­laszthatta volna ki legalkalma­sabb vezetőit. Vásárhelyi László és jó néhány kiváló társa min­dig az egész magyar táncos kul­túrát szem előtt tartva dolgozott,’ intézkedett, szervezett, küszködött a megalkuvásra hajlamosakkal. És itt van köztünik Major Ta­más! Szívmelengetően haragudott a beszédünket, a versmondást, az életünket elszürkítőkre. Példának tekinthetnők alkotó, minden fó­rumból szószéket teremtő köz- életiségét. Díjra érdemes a bíráló bizott­ság is. Népművelési katedrává alakították szerepüket. Benkó Sándornak. Petrovics Emilnek, Szinetár Miklósnak- és társaiknak is köszönhető, hogy a jövőben ta­lán a mostaninál gazdagabb lel­kületű közönség élvezi majd az amatőrök, hivatásosok java tel­jesítményeit. És többen észreve­szik, tisztelik ápolják környeze­tük képernyős hírnévvel nem hi­telesített értékeit! A zsűri- tamfo- lyamot indíthatna a meggyőzés művészetéből! Szívesen gratulálunk Rajz Ist- vánnénak, a kecskeméti ének- zenei iskola pedagógusának. Ha ő nem dramatizáltat meséket nyölc-tízéves napközisekkel, ha nem viszi el tanítványait a me­gyei könyvtár gyermekrészlegébe, aligha tudna fél ország az ősztől elsős gimnazista kecskeméti Szo­kolai Péterről. 1978. december 17-i számunkban méltattuk a kezdeményezést .— két fölvételen is ott mosolyog Péter — a kez­deményezést, az iskola és a könyvtár példás együtltműködé- sét, a legügyesebbekből akkori­ban alakított Kincskereső-klubot és menedzser könyvtárosát, Ram- háb Máriát. A rokonszenves fia­talember sikere a tehetségkuta­tás és -gondozás szép példája. Beszélgetések Az a jó riporter, aki többet „ki tud hozni” a megkérdezettől, mint amennyi szellemi önsúlya, rakománya. Az Óriáskerék ripor­HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Kecskeméti tanárok az önkényuralom korában A Jelenkor összevont száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti fo­lyóirat összevont nyári szá- mánaik élén Cseres Tibor: A terebesi kastélyban című történelmi játéka kapott hdlyet. Az egyfelvonásos dráma főhőse a fiatal Kos­suth Lajos. A prózai írások sarában Albert Gábor szo­ciográfiájának újabb feje­zetét és Thiery Árpád el­beszéléséneik befejező ré­szét közli a folyóirat. A lírai rovatban Kálnoky László Napló-ciklusát és Weöres Sándor 70. szüle­tésnapját köszöntő verseket olvashatjuk. Weöres Sándor költészetét elemzi Kenyeres Zoltán tanulmá­nya, és újabb összeállítást találunk a számban Weöres Sándornak Takáts Gyulá­hoz írott levéTeiből. Mé­szöly Miklós és Nádas Pé­ter esszéi történelem- és Irodalomelméleti kérdé­sekkel foglalkoznak. A művészeti rovat Koltai Tamás, Pályi András és Bécsy Tamás kaposvári, pécsi és budapestT színházi beszámolóját, valamint Martyrx Ferenc és Tüskés Tibor pécsii kiállítás-meg­nyitóját foglalja magába. A kritika rovat élén Ki­rály István: Intés az őr­zőkhöz című Ady-mo- nográfiáját elemzi Kulcsár Szabó Ernő írása. tere nem tartozik a jól kérdezők közé. A külsődleges hatások nem pótolhatják az újságíró fölké­szültségének hiányait. Egyszer fenn, egyszer lenn, sugallta az óriáskerék, és mondta ki gyen­gébbek kedvéért Regös István. Aligha gondolhatja komolyan bárki Magyarországén, hogy egy öntclegény vagy művezető „lenn” van. Még vezérigazgatói szem­pontból sincs alant. Különösen Borovszki Ambrus, a Dunai Vas­mű munkás-vezérigazgatója, szakszervezeti tisztségviselő ese­tében elhibázott az ilyen fölszí­nes, hamis, megengedhetetlen „ötlet”. Jobban tétszett a dr. Mátyus Gáborról készült film, noha a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója nem olyan színes egyé­niség, mint Borovszki, de azért annál érdekesebb, izgalmasabb ember, mint az Ütjaink... sej­teti. Jobban tetszett, mert a kör­nyezet bemutatása jobban sike­rült, mint a vidám parki óriás­kerék esetében. Távolról ismerem Mátyus Gábort, tudóik egyet s mást az általa irányított gazda­ság remek eredményeriről, nagy­szerű vállalkozásaikról, merész kezdeményezéseikről, az igazgaó kiváló adottságairól, szerencsére. Itt is a bölcs, tárgyszerűen nyi­latkozó interjúalany emelte meg a műsor színvonalát. Meg a gaz­daság gyönyörű látványa, sok-sok örvendetes eredménye! örültünk így is az Ütjainik .. ,-nak, mert né­hány százezren megismerkedhet­tek .egy 'kiváló vezetővel és egy modern mezőgazdasági nagyüzem­mel. Hcltai Nándor A reáliskoláidat az 1849-es Thun-féLe őktatásii reform hívta életre. Az iskolatípus létrehozásá­nak elsődleges célja a reáltudo- mánydk felkarolása volt a hagyo­mányosan humán jellegű gimná­ziumokkal szemben. A Kecskeméti Alreáltanoda 1856-ban az első reáliskolák kö­zött alakult meg, de rövid, nem egészen ötévi működés után, 1861-ben megszűnt. A város ve­zetősége mint az önkényuralom egyik megnyilvánulási formáját számolta fel a Februári Pátenst követő enyhülés légkörében, nem véve tekintetbe annak kétségte­lenül hasznos, a jövő technikai fejlődése irányába mutató törek­véseit. Az alreálisfkola igazgatója I.ah­nt h Ágoston, a pedagógiatörténet jeles egyénisége volt. Kecskeméti tanárkodása előtt a szegedi taní­tóképzőben tanított, ahonnan az önkényuralommal szembeni ál­lásfoglalása miatt kellett távoz­nia. Kecskeméti működésével i.s a jó tanár, a jó nevelő és a jó hazafi mintaképéül szolgálhat ké­sei utódainak. Lubrich Ágoston írta 1859-ben az alább ismertetendő, valamenv- nyi reáliskolai tanártársa által aláírt beadványt, amelyben fize­tésemelést kértek a városi tanács­tól, és amelyből igen szemlélete­sen bontakozik ki a jobb sorsra érdemes tanárt kar küzdelme a mindennapok anyagi gondjaival. A kérelemben az igazgató el­mondta, hogy bár a reáliskolai tanári állásokra kiírt pályázati k- ban ‘közölt? Csekély fizetés „nem igen édesgette a pályázókat, még­is a tanárkar ily nagy városban többféle mellékforrást remélvén, lelheti anyagi jólétének eszköz­lésére — szívesen, megnyugvással vállalkozott”. Időközben azonban kiderült, hogy mellékjövedelem szerzésére nincs lehetőség, és így kizárólag a fizetésűikből kell meg­élniük. Azt kérték, hogy a város 600 forintról 800 forintra emel­je fel az évi tűzetésüket, bizto­sítsa számukra a nyugdíjjogosult­ságot és minden 10 évi szolgálat után adjon 100 forint fizetéseme­lést. Indokolásul elmondta az igaz­gató, hogy Kecsikemét piaca egyike a legdrágábbaknalk, emiatt az évi 600 forint a legfontosabb szükségleteket sem fedezi. Hi­szen: a „két szobából álló. nem mondjuk, kényelmes, de még ki sem elégítő szállásért 140 p. fo­rintot kell fizetnür>.<, ehhez hoz­zájárulván az egy évre csak ta­karékos gazdálkodás mellett ele­gendő 6 öl keményía ára. mint­egy 75—80 p. ft, — ez már 2(10 forinton túl van. Kérdezzük már most: a tanár, aiki nemesebb él-’ veket is ösmer, képe.s-e 400 fo­rintból élni, cselédet tartani, ma­gát é3 családját ruház.ni, önkép­zésére nélkülözhetetlen roppant áru (könyveket szerezni?! — Éa jelenjének ily mostohasága mel­lett mi jövő vár öregségére (?) Valóban csak egy pillanat jö- vőnkbe, és akaratunk ellen is el­komorul arcunk: és ha mégis megmaradunk az életadó, de har­cosai számára többnyire csak az öntudat jutalmát fönntartó küz­dőtéren. ezt csák az öntudatos és munkás hazaszeretet eszközölhe­ti.” Ezek előrebocsátása után ke­serűen állapította meg: „Ezrei csupán önsorsukkal bibelödó, tormába esett féregként állati szűk korlátok közt tengődő em­beralakoknak bőség szaruja alatt állanak: míg a nemzet legértéke­sebb napszámosainak osztályré­szé: cifra koldúsbot.” 1 A szép, veretes magyar nyelv, amelyen a beadvány íródott, már maga is a nemzet ügye melletti kiállás. Ne feledjük, hogy ön­kényuralom idején magyai for­dulni bármely hatósághoz, ma­gában is állásfoglalást jelenteti. De a beadvány szövege sem hagy kétséget eíelői, amikor kifejti: „A szellemi küzdelmek odavitték a dolgot, hogy a külnemzetek általi bersültetésból csak annyira tart­hatunk igényt, amennyit a népek közműveltségének mérlegében sa­ját belértékünkkel, erkölcsi sú­lyunkkal nyomunk. Mi magunk­tól függ tehát, hogy a utaság és ezzel járó erkölcsi .omlottsag láncait széttörve erény- és szel- lemlényt árasszunk e hazára, s így magunkat szellemi vívmányok által — való szabadságra íöl- küzdjük:- vagy, hogy üres szó, sivár eszmék püngetésével meg­elégedvén, s az édes semmit­tevés karjaiban ringatózván, számtalan veszélybe, s talán örök álomba merüljünk." Amit a nemzetnevelés és a ta­nárok eikölcsi és anyagi megbe­csülése közötti összefüggésről el­mond, akár ma is elhangozhatna, bőt, el is hangzik, ha más. maibb szavakkal is. Idézem: „Nemzetet csak szellemi és erkölc erőfe­szítés óvhat meg az er, szettől: s így a nevelő- és tanintézetek vii ágoztatására semmi erőt sem lévén szabad kímélni". A tanárok pedig, mint e tevékenység fő le­téteményesei, éppen ezért „lehető­leg méltányosán jutalmazandók” lennének. így látta a tanárok, és köztük a maga helyzetét a nemzet egyik legkitűnőbb pedagógusa. És hogy ilyen körülmények kozott is meg­maradt — megmaradtak — a „többnyire csak az öntudat jutal­mát fönntartó küzdőtéren", ro­konszenves például szolgálhat a ma tanárai számára. Ami a konk­rét ügyet, a fizetéseméiért ké­relmet Illeti: minden maradt a régiben. Hármas kérésük egyikét sem teljesítette a város, sőt, alig két év múlva megszüntette az iskolát. Keményiné Péter Ilona Lakatos András-Lánq Zsuzsa I a/.es Ll. l.i rend if «zá/ado» 1967 óta dolgozik a Belügyminisztériumban. Nyolc éve a Budapesti Uendör-főkapitányság népgazdasági és társadalmitu- lajdon-védelmi osztály nyomozója. * 1982. július 23-án az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága a 30. játékhé­ten. a Nyári Totó Kupa 5. hetében bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságra arról, hogy a szelvények értékelésénél szokatlanul magas volt a 13+1-es találatok aránya, és a nyertes szelvények sorszáma több csoportban egymást követő. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy valami rend­ellenesség van a totójátékban. Ezel egyidőben ugyancsak bejelentések érkez­tek hozzánk részben névvel, részben névtelenül to- lózók részéről, akik a Sportfogadás című újság el­olvasása után — ahol a nyertes szelvények számát sorrendben közük — arra a megállapításra jutot­tak, hogy bunda van a totóban. Ekkor kaptam feladatul, hogy állapítsam meg a bejelentések valódiságát, mert ezek adatai nem vol­tak elegendőek a bűncselekmény alapos gyanújának megállapításához, így a nyomozás elrendeléséhez sem. Tudniillik a bejelentésekben nem voltak konk­rétan feltüntetve az elkövetők, és a gyanút olyan általános dolgokra alapozták, amelyek, figyelemmel a játék szabályaira, akár véletlenek is lehettek. Kezdetben azt hittem, hogy egy vagy két isme­retlennel állok szemben, és az ő kilétük felderítése lesz csak a feladatom. Rövid idő alatt megdőlt u-zonban az elgondolásom. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóságtól hamaro­san megkaptam egy olyan nyereményjegyzéket. amelyen a 10 ezer forint tfletti nyeremények fel­vevői voltak feltüntetve. Ennek alapján olyan kö­vetkeztetésre jutottuk, hogy ety országosan működő hálózattal ullunk szemben. De ez is csak következ­tetés volt. és nem konkrétum. Mindenesetre pa­rancsnokaim létrehoztak egy 5 fős csoportot, amely­nek tagjai folytatták egyes pénzfelvevők meghall­gatását. Később megkaptuk a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságtól a nyertes szelvények sorszámait. Ebből mi Összeállítottunk egy olyan kimutatást — rész­ben a sorszámok, részben a pénzfelvevők neve sze­rint —. amelyből következtetni lehetett a szelvények eledelére és arra, hogy a pénzfelvevők név szerint mely totózókhoz kapcsolódnak. Ez a lépés azért volt lényeges, mert kiderült, hogy a totózók másokkal vetették fel nyereményeiket, azt gondolva, hogy így nem lehet a nyomukra akadni. Az ügy valódi körvonalai csak a rendelkezésünk­re bocsátott dokumentumok feldolgozása után kezd­tek kibontakozni. Megállapítottuk, hogy mégsem pgy országos hálózatról van szó. hanem három, egymás­tól teljesen független — szekszárdi, budapesti és kecskeméti — totózó társaság tevékenykedik. A Tolna megyei csoport Molnár Tibor háztartási al­kalmazott. szekszárdi lakos, a fővárosi társaság Ber- náth Zoltán anyagbeszerző, budapesti lakos, a Bács- Kiskun megyei pedig Faragó József tsz*részlegveze- tő, kiskunfélegyházi lakos köré tömörült. E tények felderítésével alapossá vált a gyanú, és 1982 decemberének közepén Kecskeméten Pataki Miklós autófényező kisiparos és Perei Gyula lángos- sütő kisiparos, Budapesten Bernáth és Faragó, Szekszárdon pedig Molnár ellen elrendelték a nyo­mozást. Ennek során lett aztán teljes a három tár­saság tagjainak; a pénzembereknek, a játékoskijá- róknuk. a bírókat megkeresőknek a köre. A csoportokban mindenkinek megvolt a maga feladata. Voltak pénzemberek, akik valójában nem is ismerték mélységében a totózás kollektív szelvé­nyen való egyes változatait, csak a pénzükkel száll­tak be a játékba. Az úgynevezett játékoskljáró'k a csapatokat keresték meg, és a kívánt eredmény el­érése érdekében pénzt ajánlottak fel nekik. Mások feladata pedig a megvásárolt csapatok mérkőzései­nél a bírók megkeresése volt annak érdekében, hogy számukra kedvezően vezessék a mérkőzést. Megkezdődtek a kihallgatások. Ezek egyike, azt hiszem, örökre emlékezetes marad számomra. Ez Molnár Tibor, a totókirály kihallgatása volt. ame­lyet Jeles Miklós őrnaggyal, a Tolna megyei Rendőr­főkapitányság népgazdasági és társadalmitulajdon- védelmi osztálya helyettes vezetőjével folytattunk —- egyfolytában 17 órán keresztül. Mielőtt bárki bármilyen törvénytelenségre gon­dolna, el kell mondanom, hogy ez szerintem sem volt humánus éselekedet. Mármint Molnár részéről, akit több ízben is kértünk, hagyja abba vallomását egv kis időre, de ő azt válaszolta, hogy addig innen fel nem áll. amíg mindent el nem mondott nekünk. Kérte a Sportfogadásokat, és csak mondta, mondta, ami eszébe jutott. Legnagyobb bánata pedig az volt, hogy letartóztatásakor csak 20 ezer forintotja- láltunk nála. a többszörös milliomosnál, a tof$ki- rálynál. Bár a vizsgálat csak 1981-től folyt a totózók el­len, rövid idő alatt kiderült, hogy azok már koráb­ban is kerestek meg — egvmástól függetlenül — csapatokat, de abban «/ időben meg bizonyíthatóan nem ajánlottak fel komolyabb összegeket. 1931-töl azonban mar komolyabb ajánlatokat tet­tek unnak érdekében, hogy a csapatok ne a többi totózó által js megjátszott, az erő alapján valószínű­sített eredményeket hozzák, hanem meglepetésre játsszanak. Például a papírforma szerinti erősebb csapat kapjon ki. vagy az otlhon játszó a gyengébb csapattól szenvedjen vereséget. A totózóknak. bár ha név szerint nem js, de tu­domásuk volt egymás működéséről. A .szekszárdiak tudták, hogy van Pesten .egy csoport, és tudtak a kecskemétiekről is. E két utóbbi társaság azonban Faragó révén egyesült, ök is hallottak Molnárék* ról, de nem háborgatták egymást. Amolyan jó ke­resztapákhoz hasonlóan hallgatólagosan felosztották egymás között több területre az országot, a csapato­kat. Molnárnak például az. ország déli megyéiben vol­tak egyesületei, de azért felbukkant Gvőrben i ami egyértelműen Faragóék területe volt. Így for­dulhatott elő olyan is, hogy mindketten megvették ugyanazt a mérkőzést ugyanarra az eredményre. Erről persze u játékosok melyen hallgattuk. Alap­vetően azonban mindenki a saját környezetében mozgott: bizalom ugyanis csak ott volt irántuk, mert bizony elö-elöfnrdult, hogy a másik tál sasa a terüle­tén utólag nem fizették ki a kialkudott összeget a csapatok által hozott eredményért. Végül is két társaságról és két telje-an különálló ügyről volt szó. Így a vizsgálatot is külön-külön vé­geztük. Budapesten a BRFK vizsgálati osztályún, Szekszárdon pedig a megyei főkapitányság vizsgá­lati osztályán, de nem egymástól függetlenül. Az állandó kapcsolatot Egervári János százados biztosította, aki az Országos Rendár*! 'kapitányság munkatársa Feladata többek között az volt. hogy egy-egy újabb körülmény felbukkanása esetén a párhuzamos feladatot végzőket tájékoztassa, mun­kájukat koordinálja. Velem együtt még három nyomozó. Makai György. Czakó Péter és Ladó András került •ideialenc,.-n ál a vizsgálati osztályra Jandó István őrnagy mellé, aki Faragó és társai ügyének felderítését kapta fel­adatul. Erre azért volt szükség, mart a vi/sg; cl* rendelését megelőzően mi foglalkoztunk az ü yel. és egy új embernek újabb heteket Jelentett volna megismerkedni az általunk már leltárt részletekkel, a nagyszámú részvevővel. (Folytatás a következő lapszámunkban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom