Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

IDŐJÁRÁS Szerdán már csak időnként növek­szik meg erősen a felhőzet, de zá­porra, zivatarra továbbra is számítani keil. A megélénkülő északnyugati, északi szél elsősorban a Du­nántúlon erősödik meg. A legalacso nyabb éjszakai hőmérséklet IX és 20, a legmagasabb nappali hőmér séklet szerdán 22 és 27 fok között alakul. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE A* MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxviH. évi. 164. szám Ára: 1,40 Ft 1983. július 13. szerda DUNAVECSÉTŐL BÁJÁIG Vízitúra a Dunán A Bács-Kiskun megyei KISZ- bizottság munkatársai a fiatalok szabad idejének hasznos eltölté­sét szem előtt tartva feltérképez­ték, hogy milyen lehetőségeket rejt a Duna. A vízitúrát találták a legkézenfekvőbbnek, igaz ugyan, hogy ez a sportág nem mozgathat olyan nagy tömegeket, mint például a foci. Már öt éve is van, hogy az első dunai csil­lagtúrákra elindultak a fiatalok. Az idén megyénk vízi határa mentén szállnak vízre, és Duna- vecsétől Bajáig „csorognak le”. Erre a hosszabb útra most vállal­koztak először a főiskolások, s ugyanebben az időben Győr és Baja között is megrendezik a tú­rát a győri sportbarátok. Az első héten — július 18-tól — Baján, a KISZ-iskolán készíti fel a diákokat az útra Szirmai József, a vízügyi főiskola testne­velő tanára, Bene Erzsébet és Sáfár József, a megyei természet­barát-szövetség képviselője, vala­mint Szenási Tibor, a "negyei KISZ-bizottság munkatársa. A vizek, vízpartok sajátos élővilá­gáról nemcsak előadásokon, ha­nem a természetben is szerezhet­nek ismereteket. Szóba kerülnek a vízrendészeti szabályok, meteo­rológiai tudnivalók, a tábori fő­zés titkai. Az állóképességet is próbára teszik — edzések során. Ezután dől el, hogy kik maradnak fenn a rosta szűrőjén, azaz kik bírják majd a túra várható „vi­szontagságait”. Harmincegyen jelentkeztek a megyei főiskolai vízitúra táborba Bács-Kiskunból. Sokan már nem először töltik el vízközeiben a nyár egy részét. A tábor második hetében — július 25-től — százhuszonhat fo­lyamkilométert tesznek meg a fiatalok, Dunaveesétől Bajáig. Az első pihenőhely Solton lesz, tizen­öt kilométer evezés után. Az erő­gyűjtést követően Harta az úti­cél, majd Kalocsán és Faj szón állnak még. Bajáig szép termé­szeti környezetben a Rezéti- és a Grébeci-holtág vizén evezhet­nek a túra résztvevői. B. T. TAZLÁRRÓL AMSZTERDAMBA A Kiskunhalasi Népművészeti Szövetkezet tázlári üzemében hol­land megrendelők részére köntösöket varrnak. Hetenként ezer női, férfi- és gyermekruha készül el. A nyugati partner szállítja az anya­got, Tázláron szabják és elkészítése után itt történik a rendkívül igé­nyes minőségi ellenőrzés is. ® A Martos Flóra szocia­lista brigád az idén elnyerte az aranyko­szorút. (Pász­tor Zoltán fel­vétele) MADRIDS TALÁLKOZÓ „Az utolsó centiméterek” Király Ferenc, az MTI tudósí­tója jelenti: MADRID „Az utolsó centiméterek” még mindig hiányoznak ahhoz, hogy sikerrel fejeződjék be a madridi találkozó. Miközben a tanácsko­zás titkársága már megkezdte a technikai előkészületeket a 35 külügyminiszter fogadására, a keddi teljes ülésen sem sikerült kimondani az utolsó szót, tovább­ra is várat magára a teljes meg­egyezés. Pedig ahhoz — a helyzet jó ismerői szerint — „már csak a végső simítások hiányoznak”. Az 1980 őszétől számított 71. diplomáciai munkahét keddi ülé­sén a Közös Piac miniszteri ta­nácsának soros elnöki tisztét be­töltő Görögország képviselője a tízek nevében kifejtette, hogy a máltai küldött által a közel­múltban előterjesztett módosító javaslatokat nem fogadják el — a Földközi-tenger térségével kap­csolatos indítványoknak tehát nincsen esélyük a konszenzusra. Felszólította a máltai küldöttet, hogy javasolja kormányának a találkozó mielőbbi befejezését célzó spanyol javaslat teljes egé­szében való elfogadását. Figyelembe véve, hogy a ta­nácskozás rendkívül közel került a végső megegyezéshez, a kül­döttek úgy döntöttek, hogy — az eddigiektől eltérő módon — na­ponta döntenek a következő ülés­ről. Keddi döntésük értelmében ma teljes üléssel folytatja mun­káját a madridi taláikozó. KÁDÁR JÁNOS FOGADTA PIERRE MAUROY-T A francia miniszterelnök elutazott hazánkból Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden délelőtt az Országiliázban fogadta a hazánikhan hivatalos látogatá­son tartózkodó Pierre Mauroyt, a Francia Köztársaság miniszter- elnökét. Szívélyes légkörben be­szélgetést folytattak a francia kormányfő mostani, első magyar- országi látogatásának jelentősé­géről, annak eredményeiről, és a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének fontosságá­ról. A találkozón jelen volt Nagy János külügyi államtitkár, Bé- nyi József, hazánk párizsi nagy­követe, valamint Thierry Pfister, a francia miniszterelnök különle­ges tanácsadója, Bemard Garda, a miniszterelnök diplomáciai ta­nácsadója és Hubert Dubois, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára a KB székházában fogadta Pierre Ma- uroy-t. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kér­déseiről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműkö­dés problémáira. Áttekintették a magyar—francia kapcsolatok hely­zetét és továbbfejlesztésük lehe­tőségét. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy országaink együtt­működése kedvezően alakul és megerősítették szándékukat a köl­csönösen előnyös kapcsolatok to­ft Kádár János fogadta Pierre Mauroy francia miniszterelnököt. vábbfejlesztésére. amely a ma­gyar és a francia nép érdekeit egyaránt szolgálja. A találkozón jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Bemard Garda, a francia mi­niszterelnök diplomáciai tanács­adója, valamint Bényí József és Hubert Dubois. A magyar—francia .tárgyalásók keddi programja során Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára megbeszélést foly­tatott Alain Savary közoktatási miniszterrel a KB székházában a két ország kulturális és tudomá­nyos együttműködéséről, az okta­tási és az egyetemek közötti kap­csolatok bővítéséről. Alain Savary ezután a Művelő­dési Minisztériumban találkozott Korcsog András művelődési ál­lamtitkárral, akivel a francia nyelv magyarországi, illetve a magyar nyelv franciaországi ok­(Folytatás a 2. oldalon.) Importmegtakarítás Kiskunfélegyházán A Yillamosszigetelő és Mű­anyaggyár 940 dolgozót foglal­koztató kiskunfélegyházi gyára a múlt évben 530 millió forint értékű terméket állított elő. Az idén többet kell termelniük ah­hoz, hogy elérjék 590 millió fo­rintos árbevételi célkitűzésüket. Most, a második félév kezdetén már kirajzolódnak a teljesítés körvonalai. Az üzem vezetői tud­ják, hogy mire kell nagyobb fi­gyelemmel lenni, milyen gondok megoldását előtérbe helyezni. Bá­lint László főmérnök bizakodik. — Krónikusnak mondható ná­lunk a létszámhiány. Szerencsére a gépek kezeléséhez értő, de más munkaterületen foglalatos­kodó dolgozóink vállalták, hogy időnként néhány hétre, vagy hó­napra lemennek a műhelycsar­nokba. Jelenleg huszonötén vesz­nek részt ily módon eredményeink növelésében, s három, sőt négy gépen termelnek egyszerre. Nagy gondunk volt eddig az alapanyaghiány is, mert a koráb­bi években termékeink mintegy 30 százaléka tőkés importból ké­szült, aminek a beszerzése egyre nehezebb lett. Az idén sikeres kí­sérleteket folytattunk szocialista W Zombor Gábor elégedetten állapítja meg, hogy a kiselejtezett gépeket sikerült felújítani. országokból hozatott, valamint hazai anyagokkal való helyettesí­tésükre. Jelentős eredmény, hogy az első félévben termékeinknek már csak húsz százalékát gyár­tottuk tőkés importból. S ezt a második félévben még további 5—7 százalékkal csökkentjük. — Eredményeink közé tarto­zik, hogy az akkumulátor-edényre — amelyet tavaly kezdtünk gyár­tani — az idén már dollárelszá­molású rendelést kaptunk. Jú­nius végéig Jugoszláviába szállí­tottunk egymillió forint értékben, és az év második felére hasonló megrendelésre van kilátás. Űjítóink jelentős megtakarítást tettek lehetővé. A tmk-ban dol­gozók például tíz anyagfelszívót készítettek, amelyek a nagy telje­sítményű, több méter magas gé­pekbe adagolják az alapanyagot. Az ehhez hasonló nyugati gyárt­mányú berendezések darabon­ként egymillió forintba kerülnek. A mi dolgozóink 400 ezer forint­ból megoldották elkészítésüket. Az első félévben végre befeje­ződött az anyagtároló silótelepünk építése. A három 100 és a három 50 köbméteres silóba tartályko­csin érkezik az alapanyag, és in­nen csővezetéken jut a gépekbe. Ezzel lehetővé vált, hogy 17 ne­héz fizikai munkát végző dolgo­zónkat más munkaterületre irá­nyítsunk. Elégedettek lehetünk a gazda­sági munkaközösségekkel is. Egy gépgyártó és egy felújító kollek­tíva már igen aktívan 'tevékeny­kedik, és most van folyamatban egy szerszámkészítő, valamint egv fröccsöntő közösség szervezése. Külön említést érdemel a gépfel­újítók munkája. Az év első felé­ben öt kiselejtezett fröccsöntőgé­pet — amelyeknek új ára dara­bonként 900 ezer forint — tel­jesen felújítottak, egyenként 220 ezer forintos költséggel — mond­ja befejezésül a VSZM főmér­nöke. O. L. KECSKEMÉTI HELYEZETT Magyar sikerek a párizsi diákolimpián Kedden hazaérkeztek a július 4—11. között rendezett párizsi nem­zetközi matematikai diákolimpia magyar résztvevői. A nem hivata­los pontverseny alapján, több mint 30 ország versenyzői közül a hat fős csapat — az NSZK és az USA válogatottja mögött — a harma­dik helyen végzett. Magyar Ákos, a kecskeméti Katona József Gim­názium tanulója harmadik helyezést ért el. Az értelmiségi lét nem (me­rül ki abban, hogy valaki já­ratos egyik vagy másik tu­dományban, és hogy megszer­zett ismereteit eredménye­sen alkalmazza-fejleszti a gyakorlatban. Elválaszthatat­lan attól még valami \más is: az alapos életismeret. A min­dig naprakész tudása annak, mitől fáj a fejük, s mikor miért dobog kissé rendetlenül a szívük azoknak, uk.ik.nek a körében élnek, s akiknek a sorsa ilyen, vagy olyan for­mában, rájuk bízott. — Vala­hogy így summázta eszme- futtatását Veres Péter abban az írásban, |amelyikben arra keresett választ milyen he­lyet, milyen feladatot kaphat az értelmiség az új. a szocia­lista társadalomban? Véleményét kár volna fi­gyelmen kívül hagyni falusi értelmiségiről szólván, mert ennek tükrében látható csak igazán, milyen nagyot lép­tünk telőre az utóbbi néhány évtizedben, s milyen sürge­tő parancsokra! Mert nagyon korszerűtlen volt már a régi falvak értelmiségének kép­lete: a pap, ta tanító és a jegy­ző háromsága. Napjainkra.• e \helyzet gyö­keresen megváltozott: öt-hat tucat ember az átlagos nagy. ságú falu értelmisége, és nin­csenek ikivételezett helyzet­ben. líázaik már nem ismer­hetők fel messziről, az első pillantásra. Mint ahogy ba­jos volna kiválogatni — a puszta ruházat alapján —, hogy az ünnepi sokadalomban ki az értelmiségi, ki nem. Az ifjú tanácsi előadót fa segéd­jegyző utódját) nem köszön­ti alázatosan, kalapját levéve sem az idős tsz-tag, sem a fa­lun élő ipari munkás. Bele­olvadtak a falu közegébe: érintkezésük a más munkát végzőkkel természetes, min­dennapi. De nem csupán a megtett — a még előttünk álló út is plasz­tikus rajzolatot kap a Veres Péter-i igény tükrében. Mert egy dolog a mind tömegesebb, a mind természetesebb I je­lenlét, és más dolog a mind intenzívebb szellemi-erkölcsi kisugárzás. Márpedig, ameny- nyire nyilvánvalóak az ered­mények az előbbit illetően, annyira letagadhatatlanok iaz utóbbival kapcsolatos hiá­nyosságok is. Mert, ha a fogorvos ugyan­olyan giccsesen cifra házat épít, amilyet a hirtelen meg- tollasodott kőműves kisipa­ros; ha a fiatal tanítónő ugyanolyan feltűnést hajszo­lban öltözködik, mint u cuk­rászdái presszógép kezelője; s ha a jogot végzett, tanácsi vb-titkár ugyanazzal a nyeg­leséggel szólítja „apikámnak” az idős parasztembereket, mint a fővárosból odacsöp­pent inszeminátor — nos, ak­kor ez már messze nem fala­kat lebontó közvetlenség, messze nem beolvadás és el- vegyülés. Mindez együtt: le­mondás az értelmiségi rang­ról, hivatásról. Lemondás 'ar­ról, amire pedig oly nagy szükség van napjainkban: a személyes példamutatásról. Tegyük hozzá gyorsan: bár sajnos eléggé elterjedt, sze­rencsére nem kizárólagos, sőt még csak nem is uralkodó e jelenség, amit — más tüne­tekkel együtt — az értelmiség „szerepbizonytalanságaként” ér­tékel a szaktudomány. Nem, mert mind tömegesebben ér­keznek hírek az ellenkezőjé­ről is: hogy egy-egy szépen fejlődő vagy fejlődésnek in­dult faluban megtalálta he­lyét az értelmiség. Mi több: éppen ők a fejlődés motorjai, az új meg új célok megfogal­mazói, a valóraváltás szer­vezői, irányítói. Az például, hogy Császár- töltésen a tanterem, az uszo­da után most komplex egész, ségügyi ház épül, <nem valami különleges adottságnak kö­szönhető, hiszen ebben a fa­luban sem áll sokkal több pénz a rendelkezésre, mimt másutt. Lehetséges viszont, hogy több azoknak a lelkes pedagógusoknak, orvosoknak és mezőgazdászoknak a szá­ma, akik tudják:{csak a tet­teket is vállalva tudnak azzá lenni, amivé lenniük kell: önmagukat és környezetüket formáló értelmiségiekké. Káposztás János A NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTÁK Erős mezőgazdasági nagyüzem, életképes község Szokatlan módon fogott neki a megyei népi ellenőrzési bizottság dr. Király László által irányított csoportja annak a vizsgálatnak, melyben arról szerettek volna tájékozódni, milyen szerepe van a mezőgazdasági nagyüzemeknek a falusi népesség élet- és munkakö­rülményeinek alakulásában. A három állami gazdaság, 19 tsz és 4 szakszövetkezet majd mindegyikében ankétot tartottak, az ott el­hangzott vélemények egyben már társadalmi kontrollt is jelentettek arra nézve, hogy a nagyüzemek által tett intézkedések mennyiben találkoztak az emberek megelégedésével, végső soron: megfeleltek-e a központi politikai és társadalmi célkitűzéseknek. A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elé tegnap délelőtt előterjesztett összefogla­ló jelentés a várhatónál is na­gyobb érdeklődést váltott ki, szo­katlanul szerteágazó vita alapjául szolgált. Érthetően, hiszen „hús­bavágó” kérdésekről esett szó a dokumentumban; a megyében működő mezőgazdasági nagy­üzemek, szövetkezetek, társulá­sok, illetve a 148 ezer mezőgaz­dasági kistermelő éve?1 ie 43—45 milliárd forint értéket állít elő. A falvak, tanyák, kis- és nagy­községek lakosainak közérzetét — ragaszkodásukat lakóhelyükhöz — egyértelműen meghatározza, hogy miként találják meg egyéni bol­dogulásukat. A biztos munkahely, a jövedelem, az életkörülmények folyamatos javulása a népesség- megtartó képességet növeli. Ezt mi sem bizonyítja beszédesebben, mint az, hogy a megyéből gya­korlatilag megszűnt az elvándor­lás, bár az elöregedés újabb gon­dokat hoz magával. A mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásuk megszilárdítása mellett számtalan módon segítik a kistermelőket, integrálva, a kis­gazdaságokat. Ez annak eredmé­nye, hogy a megyei vezetés a szo­cialista fejlődés minden szakaszá­ban támogatta, s társadalmi ügy­ként kezelte a kistermelést. Ért­hető ez, hiszen a megye lakossá­gának 70 százaléka valamilyen módon közvetlenül is érdekelt a mezőgazdasági termékek előállí­tásában. A munkaadó,' a dolgozók és a lakóhely szoros kapcsolatát, az együttműködés lehetőségeit nem kellett „kitalálni”. A szükségsze­rűség, a kölcsönös érdekek dik­tálták az összefogást. Ahol ezt idejében felismerték, a mezőgaz­dasági nagyüzemek hathatós tá­mogatásával valósultak meg be­ruházások, szinte városinak mi­nősíthető kulturális, sport, egész­ségügyi, valamint kereskedelmi létesítmények szolgálják a lakos­ság igényeit. A közösségi élet gazdagítását — az elmúlt három esztendőben — több mint 68 mil­lió forint értékű társadalmi mun­kával segítették a nagyüzemek, a lakosság megtartását saját gaz­dasági érdekükként kezelve. A vizsgálat alapján körvonala­zódott, hogy a népesség fogyása megállt, a településszerkezet át­alakulásának üteme kiegyenlítet­tebbé vált. A mezőgazdasági üze­mek munkaerőhelyzete stabilizá­lódott, a munkakörülmények, a dolgozók egészségügyi, szociális, (Folytatás a 2. oldalon.) 1 Diplomások falun

Next

/
Oldalképek
Tartalom