Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1983. július 10. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó Moszkvában. — Többszöri halasztás után befejeződik a világkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó UNCTAD-ülésszak Belgrádban. — A francia külügyminiszter Szíriában. KEDD: Ellentmondó jelentések a palesztin bel viszályról. — Heves harcok Csádban — A Habré-kormány Franciaországtól cs Zairétől, Gukkuni Veddei ellenkormánya Líbiától kér segítséget. SZERDA: Jaruzelski köszöntése 60. születésnapján. — Shultz amerikai külügyminiszter eredménytelenül tárgyal Damaszkuszban. — A görög miniszterelnök madridi útja. CSÜTÖRTÖK: Amerikai kongresszusi küldöttség Moszkvában. — Mitterrand és Marchais találkozója. — A bécsi haderőcsökkentési értekezlet ülése. — Merényletkísérlet a libanoni kormányfő ellen. ' PÉNTEK: Plenáris ülés a madridi Európa-találkozón. — A közös piaci tízek külügy- és pénzügyminisztereinek rendkívüli tanácskozása. — Feszültség Párizs és Teherán között a gépeltérítés ügyében. SZOMBAT: Nyugtalanság és összecsapások Cisz-Jordániában. — Stone, amerikai különmegbízott a közép-amerikai térségben tárgyal, A hét három kérdése: Mi a jelentősége a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak? Az enyhülés időszakának csúcstalálkozóit rendszerint a széles körű együttműködés tervei, fontos szerződések jelezték. Egy feszültebb szakasz szerényebb elvárásokra késztet: már az is eredmény, ha nert) szakad meg a párbeszéd, a tárgyalások folytatódnak A moszkvai szovjet—nyugatnémet csúcstálálkozótól aligha remélhetett bárki látványos eredményeket, hiszen Helmut Kohl kormánya határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok rakéta-telepítési tervei mellett, s ezzel eleve korlátozta saját mozgásterét. (Sőt, a tervek szerint éppen az NSZK területén helyeznék el az összes Pershing—2 típusú rakétákat, számszerűen 108-at, s a ' 464 robot repülőgép ió egynegyedét) A moszkvai eszmecsere természetesen nem hozott alapvető yál- tozásokat az egy más tól ankers aziöt egymással ütköző mégis hasznosnak bizonyult hiszen módot nyújtott az első kézből származó, hiteles tájékozódásra. Az NSZK kancellárja előtt maga Ju'rij Andropov hangsúlyozta: hamis az a Nyugaton széltében-hosz. szában elterjedt nézet, miszerint a telepítés megkezdése „komoly tárgyalásokat”, értsd: komoly engedményekre szorítja majd a Szovjetuniót. Ezzel az érveléssel NATO-kürök tulajdonképpen új erőpolitika jogosultságát igazolnák, hogy az egyoldalú fölény erőszakolása hozna megoldást. Az SZKP főtitkára, a* szovjet államfő joggal mutatott rá, hogy a telepítés kihívása az Atlanti Szövetség részéről nem önmaga gyengítésére, hanem az egyensúlyi hl lapot fenntartására ösztönzi majd a Szovjetuniót, s ezért logikusan megtesz minden szükséges ellenintézkedést védelmének, biztonságának szavatolására. A sokat emlegetett stratégiai egyensúlyt tehát nem lehet megbontani, de ha a NATO részéről a fegyverkezés; hajsza új fordulóját, erőltetik, akkor ez az egyensúly a korábbiaknál magasabb szinten, magyarul : költségesebb és bonyolultabb módon, több terheléssel valósul meg. Miért ne lehetne mindezt elkerülni — ez volt a szovjet fél visz- sza-visszatérő kulcskérdése, s Mosz.kvában ismét aláhúzták, jóllehet jócskán benne járunk a „rakéták évében", van még idő és lehetőség a megállapodásra. Ehhez egy dolog szükséges: becsületes, konstruktív megközelítés mindkét oldalról, a kölcsönös biztonsági érdekek figyelembevétele. A régi bölcsesség szerint utólag könnyű okosnak lenni. A moszkvai csúcstalálkozón, ha szorít is az idő. mégis időben hangozhattak el a józanságra, realizmusra hívó szavak. A szovjet álláspont, s ezt képviselte a hét szocialista ország, köztük hazánk vezetőinek moszkvai nyilatkozata is, lehetségesnek tartja az ésszerű tárgyalásokat, s kompromisszumos megegyezést. A válasz sora most az atlanti hatalmakon van. Miért látszik közelinek a madridi találkozó sikeres befejezése? Holnap lép harmincharmadik hónapjába az a tanácskozás, amelyet a helsinki záródokumentumot aláírt 35 európai és észak-amerikai ország képviselői folytatnak Madridban. S akármilyen megkapó látvány is Juan Miró nagyméretű homlokzati festménye a spanyolé főváros konferencia központjának épületén, talán ideje lenne.,OülL.,hPgy..a sikeres befejezés utján, u.4őkismert kép-egy időre .Jgkgraijön a^képerrji^őkről, újságok nasáDjalrol’ A madridi konferencián kez- deltől fogva két vélemény csatázott egymással. A szocialista országok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy tovább kell vinni az európai biztonsági folyamatot, s a következő láncszem egy olyan kontinentális konferencia lehetne, amely a katonai enyhülés, a leszerelés, a bizalomerősítő indítványok kérdéseivel foglalkozik. A NATO-hatalmak valamiféle „elszámoltatást" akartak végrehajtani, először az emberi jogok ürügyén próbálták támadni a szocialista országokat, utána a lengyel kibontakozást igyekeztek gátolni. Igaz, a nyugati táborban nem lehetett teljes összhangról beszélni: a legkevésbé az Egyesült Államok mutatkozott érdekeltnek a madridi találkozó sikeres befejezésében, néhány szövetséges viszont rugalmasabbnak tűnt. Már-már úgy tűnt, hogy a találkozó zátonyra futott, amikor nyolc semleges és el nem kötelezett állam 1981 decemberében előterjesztette RM—39 számú dokumentumát. (Ez voltba 39. javaslat a madridi találkozón, amelynek spanyol nyelvű rövidítése az RM.) Mindez hasznos tárgyalási alapul szolgált és csaknem másfél esztendős újabb vitaszakasz után, a nyolcak módosított formában újra asztalra tették az RM—39-et, most már a különböző ellenvéleményeket is figyelembe véve. A szocialista országok ugyan nem értettek egyet minden megfogalmazással, de a találkozó sikere érdekében elfogadták ezt a javaslat-csomagot — • Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök fogadta a Moszkvában hivatalos látogatáson lévő Helmut Kohlt, az NSZK kancellárját és Hans-Dietrich Genscher külügyminisztert. ® Ronald Reagan amerikai elnök Los Angelesben, a Tanítók Szövetségének gyűlésén érzékeltette, hogy esetleg indul a következő elnök- választáson is. több NATO-ország azonban ismételten nehézségeket támásztott. Végül a házigazda Spanyolország lépett szőri tóba, s június közepén további • finomításokkal próbált egy általánosan elfogadható záró- dokumentumot indítványozni. Ennek nyomán új tárgyalások kezdődtek, s minden jel szerint közel járnak a megállapodáshoz. A nyolcak egyike, Jugoszlávia azt javasolta, hogy június 18—20. között, a külügyminiszterek részvételével fejezzék be a tanácskozást. Remélhetőleg így történik majd. A fogalmazás óvatossága csupán azért indokolt, mert az európai tanácskozáson érvényes konszenzus előírja valamennyi résztvevő egyetértését, tehát akár egy ország észrevételei módosíthatják a tervezett dátumokat. (Korábbi példa: a tárgyalások egy alkalommal a máltai igény miatt csúsztak, hogy vegyenek figyelembe bizonyos földközi-tengeri vonatkozásokat.) Ha július második fele valóban meghozza az eredményes madridi zárást, ez kedvező fordulat lesz. Jelezheti a helsinki elvek érvényességét, a tárgyalások hasznát egy feszültebb helyzet körülményei között, amikor nemigen lehetünk elkényeztetve a jó hírektől. Mit végzett Shultz a Közel-Keleten? A Közel-Keleten igazán nem ritkák a váratlan menetrend-változások. Ez történt a héten is, amikor az ázsiai körutat tevő Shultz amerikai külügyminiszter utasítást kapott a Fehér Háztól, hogy a tervbe vett hazautazás helyett látogasson a közel-ikeleti térségbe. A szokott városnevek (Rijad, Bejrut, Jeruzsálem) mellett a legnagyobb érdeklődés a damaszkuszi megállót s az Asszad elnökkel folytatott ötórás tárgyalásokat kísérte. Közismert tény ugyanis, hogy a libanoni különalku után alaposan lehűltek a két ország kapcsolatai és sem Habib, sem Draper nem volt kívánatos tárgyalópartner a szíriai fővárosban. Áttörést azonban Shultz útja sem eredményezhetett, sőt az amerikai sajtó — a finomabb hivatalos megfogalmazások ellenében — az üres kézzel távozó külügyminiszterről ír. Legfeljebb az jelenthetett szépségflastrofnot a kudarcra, hogy egy alacsonyabb szintű tárgyalócsoport megpróbálja folytatni a kétoldalú viták csomójának bogozását. Az eredménytelenség oka, hogy Washington eltekintett a „nothing for nothing” . (szószerint: semmit semmiért, de értelemszerűen valamit valamiért) elvtől. Legfeljebb azt ajánlhatta Szíriának,,hogy hagyja jóvá a hármas különszerződést, cserébe viszont feltétel nélküli csapatkivonást kívánt Damaszikusztól. Szíria ezt nem fogadhatta el, mert ha beleegyezik, egyenlőségjelet tesz az érvényes arabközi megállapodások alapján Libanonban tartózkodó szíriai. valamint a behatolt izraeli csapatok között; .kedvezőtlenebb biztonsági helyzetbe hozzá magát, hiszen egy esetleges általános kivonulás után is maradna izraeli s különösképpen amerikai katonai jelenlét Libanoniban; végül, de nem utolsósorban nem esik szó az Izrael által bekebelezett szíriai területről. a Golan-fennsíkról. Szíriának, mint gyakorlatilag az egyetlen arab frontállamnak helyzete kétségkívül javult az utóbb;, hetekben. Védelmi képességei. a Szovjetunió közreműködésével, erősödtek; a Libanonban tartózkodó szíriai csapatok diplomáciai adut jelentenek; a palesztin mozgalom belviszályának egyik következménye, hogy a PFSZ kapcsolatai minden bizonnyal szorosabbak lesznek. Ugyanakkor fokozódik a Szíriára gyakorolt nyomás is — az izraeli csapatösszevoniásoktól jobboldali arab .rendszerek által gyakorolt pénzügyi megszorításokig. Amikor, a . sikertelenség ellenére, Shultz nem vetette el egy újabb jövőbeni damaszkuszi utazás tervét, ez is mutatja, hogy nem ért véget a közel-keleti játszma legújabb szakasza . . . Réti Ervin LENGYEL PÁRTKÖZI TANÁCSKOZÁS Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: ' Lengyélországban fokozatos haladás mutatkozik a válságjelenségek leküzdésében, a gazdaság felélénkítésében. A szocialista megújulás irányvonalának következetes folytatása eredményeként stabilizálódnak a társadalmi kedélyek, az állampolgárok döntő többsége ma már saját ügyének tekinti a szocialista Lengyelország jövőjének alakítását. Ez a tény jelenti á közös platformot mind a nemzeti megegyezés kialakítására mind a Lengyelországgal és a szocializmussal ellenséges erőkkel való harc folytatására. tgv értékelte az ország belső helyzetét a LEMP, áz Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt Központi Együttműködési Bizottsága, amely pénteken ülésezett Varsóban. A tanácskozáson Woj- ciech Jaruzelski, Roman Malinowski és Edward Kowalczyk mellett a három szövetséges párt több más vezetője, valamint Henryk Jablonski, az államtanács, Stanislaw Gucwa, a szejm elnöke, és Adam Lopatka miniszter, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője is részt vett. Az ülésen ismételten visszatér, tek II. János Pál pápa közelmúltban tett lengyelországi látogatására.. Megállapították, hogy az nyugodt, méltó légkörben folyt le, annak ellenére, hogy az országon kívüli és belüli csoportok megpróbálták megzavarni. A résztvevők kifejezésre juttatták azt a meggyőződést: kívánatos, hogy az ország javára tovább fejlődjék az a konstruktív párbeszéd és együttműködés, amely az állam és az egyház között a pápalátogatás előtt és alatt folyt.-Egy további témával foglalkozva a pártközi együttműködési bizottság teljesen indokoltnak minősítette a Hazafias Nemzeti Új- jászületési Mozgalom (PRGN) kongresszusának azt a kezdeményezését, hogy a lengyel alkotmányban rögzítsék a PRON szerepét és helyét az ország politikai rendszerében. Az ülés résztvevői megállapították, hogy, e kérés teljesítése egyértelmű . lesz a Lengyel Nemzeti Egységfront (FIN) működésének megszűnésével. Ugyanakkor hangsúlyozták,, hogy meg kell őrizni a FJN minden pozitív hagyatékát, s felhívták a nemzeti egységfront aktivistáit, hogy tevékenységüket folytassák a PRON keretein belül. SZUDÁN: Kiszabadították a túszokat A szudáni hivatalos hírügynökség közleménye szerint a kormány különleges alakulata pénteken kiszabadította a június 24. óta az emberrablók fogságában levő összes túszt: két amerikai, egy holland, egy nyugatnémet és egy kanadai állampolgárt. A jelentés szerint a katonák a dél-szudáni Boma helységben rajtaütöttek az emberrablók tanyáján. A harc közben 13'terrorista — akiknek szervezete dél- szudáni feiszabadítási frontnak nevezi magát — meghalt, sok megsebesült, a katonák közül pedig egy vesztette életét. Pierre Mauroy életrajza Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke 1928- ban született az észak-franciaországi Cartignies-ban. Apja tanító volt. Tizenhat éves korában csatlakozott az ifjú szocialistákhoz, 1950-ben megválasztották a mozgalom országos titkárának. 1950— 1955. ,között történelmet és földrajzot tanított párizsi elővárosokban. 1951-ben iné galakította a Leo Lagrange klubok országos szövetségét, mely az egyik legnépszerűbb népi ismeretterjesztő szerv Franciaországban. A pedagógusok szakszervezetének tagja lett, #najd a, szakoktatók szakszervezetének főtitkára volt 1955-től 1959-ig, 1963-ban az SFIO {a francia Szocialista Párt) igazgatótanácsa és Politikai Bizottsága tagjának választották. 1965 és 1971 között a szocialista és demokratikus baloldalnak egyik fő szervezője. Tevékenysége nagy részét annak szentelte, hogy előkészítse az Epinay-i kongresszust, amelynek során Francois Mitterrand-t választották a szocialista párt élére. 1973- ban Lille képviselőjévé és polgár- mesterévé választották. 1974-ben Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsának elnöke lett. 1974-ben a szocialisták országos értekezletének egyik fő kezdeményezője volt. 1977-ben a baloldali szövetségbe tömörült tanácstagok újból Lille város polgármesterévé választották, majd 1983-ban ismét elnyerte ezt a tisztet. 1971-—1979-ig a szocialista párt országos titkárságának koordinációs feladatait látta el. Pierre Mauroyt a Metz-i kongresszuson a párt végrehajtó bizottsága tagjává választották. E tisztégét 1981 májusáig, miniszterelnöki kinevezéséig megőrizte. (MTI) LEVELET ÍRT ANDROPOVNAK Samantha Moszkvában „Zdravsztvujtye” — így,’ oroszul köszöntötte pénteken a moszkvai repülőtéren az őt várókat Samantha Smith, az a 11 éves amerikai kislány, aki Jurij Andropov meghívására érkezett a Szovjetunióba. Samantha néhány hónappal ezelőtt levelet írt az SZKP KB főtitkárának, s kérte Jurij And- rupovot, nyugtassa meg őt, hogy a Szovjetunió nem akar háborút. A kislány nem csupán részletes választ kapott levelére, hanem egyben meghívást is: az iskolai szünetben jöjjön el a Szovjetunióba szüleivel együtt, s nyaraljon szovjet kortársaival együtt a híres artyeki úttörőtáborban. Samantha érkezésekor azt mondta: nagyon örül, hogy eljöhetett erre a nagy útra, igyekezett legalább néhány szót megtanulni oroszul, s alig várja, hogy minél több kortársávál ismerkedhessen meg. PFSZ—SZÍRIA-l IBANON Damaszkuszban békéltetnek Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: hivatalos palesztin forrásból is megerősítették, hogy a jövő héten szovjet meghívásra Moszkvába látogat a Palesztinái Feiszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának küldöttsége, élén Jasszer Arafattal, a VB elnökével. Első ízben nyílik mód arra, hogy Arafat közvetlen tájékoztatást adjon az El-Fatah szervezet két hónapja kezdődött válságáról. Ez, mint ismeretes, a PFSZ VB elnökének kiutasításában megnyilvánult feszültséget idézett elő Szíria és a palesztin ellenállási mozgalom viszonyában. Mivel Jasszer Arafat szerint a sziriai—palesztin nézeteltérések tisztázásán, a közte és a szíriai vezetés között támadt konfliktus rendezésén át vezet az út a belső válság megoldásához, a legutóbbi tuniszi konzultáció során arra kérte a PFSZ jelenleg Damaszkuszban tárgyaló békéltető bizottságát, hogy a szíriai—palesztin kapcsolatok normalizálására összpontosítsa erőfeszítéseit. A hattagú közvetítő bizottság (vezetője Haled el-Fahum, a Palesztinái Nemzeti Tanács elnöke) szombaton találkozott Abdel Halim Haddam szíriai külügyminiszterrel. A találkozóról nem közöltek részleteket, de időközben ismeretessé vált, hogy Arafat elvetette az El-Fatah-ellenzék több követelését. így nem járul hozza három, mellette kitartó parancsnok leváltásához; nem hájfándó kinevezni Abu Mussza ezredest a Libanonban állomásozó palesztin fegyveres erők főparancsnokává; nem járul hozzá a legutóbbi átszervezési intézkedések érvénytelenítéséhez és ahhoz, hogy a lázadók részvételével összehívja az. El-Fatah Központi Bizottságát. Damaszkuszi eredetű hírek szerint több befolyásos palesztin személyiség, így a parlament szerepét betöltő nemzeti tanács néhány tagja, javaslatot nyújtott be a PFSZ vezetőségéhez a palesztin állam és a száműzetésben működő palesztin-kormány kikiáltására. Magyar—csehszlovák tárgyalások Marjai József miniszterelnök- helyettes, a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar társelnöke szombaton Komáromban Rudolf Rohli- cek miniszterelnök-helyettessel, a bizottság csehszlovák társelnökével tárgyalt. Tárgyalásuk során áttekintették a Gafoesikovo—nagymarosi dunai vízlépcsőrendszer közös építésével összefüggő teendőket. A megbeszélések a testvér; barátság légkörében folytak és a napirenden szereplő kérdésekben a tárgyaló felek teljes egyetértésre jutottak. A találkozón jelen volt Andrej Barcák, a Csehs?ló- vák Szocialista Köztársaság budapesti. valamint Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete is. A találkozó alkalmával a csehszlovák vendégeknek a megyéi és helyi vezetők bemutatták a Komáromi Állami Gazdaságot, együtt ellátogattak a gazdaság szarvasmarha-telepére és megtekintették az aratási munkákat.
