Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
család * otthon» szabad idői Csíkos a divat Vászonból, pamutból, selyemből, elegáns és s-por. tos viseletnek egyaránt kedvelt a csíkos anyag. Rajzainkon bemutatunk néhány merész megoldást. 1—2. A kosztüm kissé karcsúsított kabátkával, egyenes vonalú szoknyával, illetve felsőrésszel egybedolgozott ruha-szoknya. Elütő színű paszpól teszi mutatóssá. Színiben a fehér-kék, vagy piros-kék kombinációt ajánljuk. 3. Bő ing-kabátka mintás csíkosból. Rövid be- varott ujjakkal, és elöl mélyen nyitható paszpólo- zott nyakkal. Mindenféle szoknya vagy nadrág lehet kiegészítője. Jól összehangolt azonos színösszeállítások más-más csíkos minta felhasználásával is kivitelezhetek. 4. Ez a ruha egyaránt alkalmas molett és sovány nőknek. Különböző korosztályok is választhatják. A megköthető övvel készített blúz nemcsak önállóan. hanem kosztüm alá is igen divatos. 5. íme, a matróz tunika. Ez a forrnia magas, vékony nőknek előnyös, és nagyon divatos. Nádor Vera SZÜLŐIEK, GYEREKESEK A nyári szünetre ajánljuk Janiikovszky Évát, a kötet szerzőjét a legjobb mai magyar gyermekprózairók között tartjuk számon. Külföldön is igen népszerű. Igaz meséinek könyveimé ás mutatja olvasmányosságukat, könnyed humorukat, pergő párbeszédességüket. Említünk néhányat: „Ha én felnőtt volnék”, „Akár hiszed, akár nem”, „Velem mindig történik valami”, és — „Felelj szépen, ha kérdeznek!”, „Már megint”. Janikovsaky Éva sajátos szemléletű író. Gyermekszemmel néz a világira. Egyszer az óvodás hangján szól, másszor a kisiskolás véleményét mondja. Mindezt úgy, hogy a kicsik és a felnőttek egyaránt értsenek belőle, egyúttal mulassanak magukon. Meg egymáson is. A „Már iskolás vagyok”, a „Már óvodás vágyóik” című gyermekikönyv folytatása. Szellemében, mondanivalójában, stílusában. A szereplők is újra megjelennek. Valójában azonban mindkettő önálló kötet. A „Mór iskolás vagyok” című jgaz mesében egy első osztályos kisfiú vall arról, hogy szeret-e iskolába járni. Azt mondja: „Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, amikor nem.” „Amikor reggel kijövök a kapun és végigmegyek az utcán az iskolatáskával, és mindenki látja rajtam, hogy én már iskolás vagyok, akkor szeretek iskolába járni. Amikor Klári néni olyat kérdez, aimire senki sem tud felelni, csak én, akikor szeretek iskolába járni ... Szóval soikszor szeretek iskolába járni, de van, amikor nem szeretek. Almikor reggel csak az osztályban veszem észre, hogy otthon felejtettem a pálcikákat, akkor nem szeretek iskoláiba járni. Amikor olyan sokáig kell egy helyben ülni... Amikor sehogy se akar vége lenni az órának ... És, ha a többiek nevetnek ezen... mikor véletlenül nem arra figyelnek, amire kell . . .” Nagyon érdekesek gyermeki észjárásra, érzésvilágra vallók, elgondolkoztatóak a felsorolások: miért vonzódik a gyerek az iskolához és miért nem. Érdemes elolvasni ezt az igaz mesét a kisiskolásoknak, hogy tudják, hogyan érez más; a szülőknek, hogy jobban belelássanak gyermekük életébe; az óvónőknek, tanítóknak, hiszen olyan régen voltak már hatévesek. Az igaamese cselekménye teljesen egyszerű, hétköznapi, a gyermek közvetlen környezetében, az óvodában, az iskolában, a téren játszódik. Át- meg átszövi az elsős kisfiúnak, Daninak, meg Pasakénak, a nagycsoportos lánykának a vitája arról, érdemes-e iskolába járni, olvasni, számolni tanulni. A gyermekek az egymást győz- ködésben jó szórakozást találnak ki, a „mirejót”. Evvel nagy élvezettel, hosszasan foglalkoznak és igen hasznosan töltik az időt. Meg kell tanulni tőlük ezt a játékot. Janiikovszky Éva hosszú esztendők óta dolgozik együtt Réber László grafikusművésszel, aki visszafogottan, mégis színesen, néhány egyszerű vonallal, de sokatmon- dóan, képben jeleníti meg a gyermekkönyv mondanivalóját: az óvodásnak, az iskolásnak is érdekes az élete, ha tudja mi mire jó, ha van kötelessége, ha szerethet és őt is szeretik. Az óvoda nagycsoportosainak, a hamarosan első osztályba kerülőknek, a kisiskolásoknak, a gyermek megnyilatkozásokat szerető és értő felnőtteknek ajánljuk értékes nyári szórakozásul Janiikovszky Éva újabb kötetét. Kellemes meglepetés, hogy a szép kiállítású, könnyen kezelhető, jó szerkesztésű színes gyertmekkönyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. T. Üjhelyi Mária A gomba — fehégeforrás A tápanyagok biológiai értékét mindenkor az szabja meg, hogy milyen alkotóelemekből épülnek fel, ezek milyen mennyiségben fordulnak elő, illetve milyen mértékben hozzáférhető az emésztőenzimek számára, mert csak a felszívódásra alkalmas alkotórészeket tudja a szervezet hasznosítani. Az élelmiszerekben a szabad víz elvonása után visszamaradó szárazanyagok közül táplálkozási szempontból legfontosabbak a fehérjék. Az ember napi fehérjeszükséglete 70—120 gramm, amelynek körülbelül 40 százalékát állati eredetű fehérjéből, húsfélékből, tejtermékekből és tojásból kellene felvenni, mert ezek a teljes értékű fehérjék. A növényekben az állati eredetű tápanyagokhoz viszonyítva nemcsak kevesebb fehérje van, de ezek minőségileg is kisebb értékűek. A növényi fehérjék legtöbbjéből vagy hiányoznak, vagy nem megfelelő arányban vannak meg azok az ami- .nosavak (például metionin, lizin, tripto- fán, fenil-alanin stb.) amelyek az ember számára elengedhetetlenül fontosak. Ha csak növényi, tehát hiányos értékű föhér- jét fogyaszt valaki, akkor a szervezet működésében zavarok, megbetegedések léphetnek fel Ezért táplálkozásunkban a biológiailag teljes értékű fehérjék fogyasztására kell törekednünk. Ilyen szempontból igen értékes tápláléknak számít a gomba, amelynek aminosav-összetétele sajátságos módon az állati eredetű fehérjékhez hasonlít. Helytálló te!há.t az a vélemény, hogy a gombák bizonyos mértékig húspótlók, pontosabban húskiegészítők. A gombák további értékes sajátosságai: zamatuk, ízük és vitamintartalmuk sem hanyagolható el. Az sem mellékes szempont, hogy a gomba a kalóriában szegény táplálékok közé tartozik. ányai Pataky István Művelődési Központban a közelmúltban ízlésesen, stílusosan, a környezetbe illeszkedően mutatták be R. Búza Márta keramikusművész, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Fiatal Iparművészek Stúdiója tagjának több szép alkotását. HORGÁSZOKNAK Újra az OB I-ben A MiEDOSZ Bács-Kiskun megyei Intéző Bizottságának csapata részt vett az országos halfogó CSB OB II-es csoportversenyén Bácsalmáson. Együttesünk tíz helyezési számmaL megnyerte a versenyt, s egyéves OB II-es szereplés után visszajutott a legmagasabb osztályba. Amint Jégár Antal versenyfelelős beszámolt róla. együttesünk nehéz körülmények között vívta ki az elsőséget. Már a sorsolás sem a legjobban sikerült. Az A-szektorba az ifjúsági, az F-be a női versenyzők kerültek. Az ifik mellé, a B-szektorba Engert János, a Ohe Zoboki Mihály, a D-be Varga György, az E-be Katus Gyula került a megye képviseletében. A háromórás verseny a mieink számára a vártnál rosszabbul kezdődött. Szerencsére ifjúsági versenyzőnk, Móczán Tibor remekelt, mert 105 halat fogott, 6830 gramm súlyban. Ezzel az egész mezőnyből .kiemelkedett, hiszen, a legjobb férfi versenyző is csak 3685 gramm halat zsákmányolt ö is Bács-Kiskun megyei volt (Varga György). Ennek ellenére sem volt biztató a Bács-Kiskun megyei csapat teljesítménye. Versenyzőink csak a CSB harmadik órájában használták ki az ottani edzések tapasztalatait. A verseny végére nemcsak behozták korábbi hátrányukat, hanem előnyt is szereztek a riválisokkal szemben. így lett első a B-szektorban Engert János, a D-ben Varga György, az E-ben pedig Katus Gyula. A C-szektorban Zoboki Mihály tíz deka hallal szorult a második helyre. Gyengébben ment a nők mezőnyében Kalapos Józsefnénak, aki negyedik lett. összességében, nagy örömöt akozott a győzelem a Bács-Kiskun megyei táborban. Bebizonyosodott, hogy jó volt a felkészülés. Hobler János hasznos szakmai tanácsokkal látta el versenyzőinket. Különösen nagy segítséget nyújtott az ifjúsági és a női versenyzőnknek. Húszkilós amur a horgon Szerencsés napja volt Janik Mihálynak, a fülöpszállási Vörös Csillag Mgtsz. HE horgászának junius 26-án. Mirelit kukoricával csalizott horgára, 13.30 órakor egy 20 kg-os amúr kapott a Kiskunsági csatorna Kostök nevű holtágában. Az ügyes horgász 20 perces fárasztás után számolta meg a kapitális példányt. A kunszentmiklósiak nyerték a vándorserleget Június 26-án meleg reggelen találkoztak a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok, költségvetési üzemek sporthorgászai a tassi horgászparadicsomban, a Kiskunsági csatornán., Kilenc munkahelyről több mint hatva- nan gyűltek össze a megnyitóra és a sorsolásira. A három órás verseny után azt nyugtázhatták, hogy a haljárás nem volt kedvező. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a kunszentmiklósi költségvetési üzem ebédlőjében került sor. Palsouics József, a HVDSZ megyei bizottságának titkára adta át az okleveleket és a jutalmakat. Eredmények: A csapatversenyben első lett a Kunszentmiklósi Költségvetési Üzem A csoportja, második a BKm-i Műanyag és Gumifeldolgozó Vállalat, harmaduk a kunszentmiklósi Költségvetési Üzem B csapata. Egyéniben: 1. Szabadi János (KALOPLASZTIK), 2. Staub György (Kunszent,miklós KV. ü.). 3. Szabó Gyula (KALOPLASZTIK). Az 1980. évben alapított vándorserleget ismét a Kunszentmiklósiak nyerték és így végleg a birtokukban is maradt. MA: A fülöpszállási Vörös Csillag Mgtsz. HE versenye: Kiskunásgi Öntöző Főcsatorna (Kostök): 8—11 óra. PIACI KÖRKÉP Arak Kecskeméten Ft/;kg Élő csirke (pár) 100-180 Elő tyúk (pár) 160-230 Élő liba (pár) 300 Elő kacsa (pár) 160—'170 Tej filter) 7 Tejföl (liter) 60 Tehéntúró 50—60 Juh- és tehénsajt 80—120 Tojás (db) 1,30—4,80 Burgonya 7—10 Sárgarépa i(csomó 4—8 Petrezselyem (csomó 4—8 Vöröshagyma (csomó) 5—8 Fejes káposzta 6—10 Kelkáposzta 16—20 Saláta (db) 4—6 Karalábé 6—10 Karfiol 15—20 Pardicsom 10-18 Zöldpaprika 10—26 Főzötöik 3—5 Uborka 4—12 Zöldbab 6—10 Zöldborsó 20—30 Hónapos retek (csomó) 5—7 Zöldhagyma (csomó) 2—3 Fokhagyma (db) 3—5 Paraj, tisztított 15—20 Sóska, tisztított 15—20 Sárgadinnye 15—25 Nyári alma 5—15 Körte 8—18 Cseresznye 15—30 Meggy 10—18 Sárgabarack 10—18 Őszibarack 10—25 Szilva 8—10 Málna 35—40 Ribizli 18—20 Egres 18—20 Savanyú káposzta 30 Arak Kiskőrösön Üj rózsaburgonya 10—12 Üjburgonya fehér 10 Sárgarépa (csorpó) i 5 Gyökér (csomó) 5 Vöröshagyma (csomó) 4 Fokhagyma (db) 1,50—2,50 Dióbél 100 Szárazbab (liter) 35 Mák 100 Savanyúkáposzta 25 Uborka 10—12 Paprika hegyes (db) 1—2 Paprika tompa (db) 2—3 Paprika tompa 25—30 Paradicsom 18—25 Karalábé (db) 3—4 Zöldborsó 18—25 Karfiol 20 Zöldbab 10 Cseresznye 12—15 Meggy 12—16 őszibarack 12—18 Sárgadinnye 40 Ribizli 20 Piszke 25 Padlizsán 20 Tök 8 Tejföl (liter) 35 Túró 30 Tojás (db) 1,50 Elő csirke 60 Élő tyúk 35 A bosszú Ha valami fájt odabent, mindig ide bújt el a világ elől. Ide a vén bozontos fűzfák árnyékába. El- kucorgott a víz partján, farkasszemet nézett a békákkal, fűszálat rágcsált, s apjára gondolt. Az öreg mondta valamikor, hogy egyszer majd megszületik a legnagyobb vajda, aki törvényt szab arról, hogy a cigányak épp olyan emberek, mint mások. Aztán — ha megunta a magányt, felkúszott a dóimból, ahonnét belátta a napfényben villogó várost. Nagyokat sóhajtott. Azért csak johb már odabent. mint kint, a vadvizek mellett, a -hevenyészve euzikábált putrikban. Igaz, ha úgy támadt kedvük egyik óráról a másikra szedték a sátorfájukat, is — illa bergk, nádak erek — szabadon szálltak más tájakra. Mint a vadmadarak . . . Rég belátták már, hogy mondvacsinált volt az a vándormadár-szabadság. A nyomorúság lépvesszőként ragadt a szál.lyukra. Városszélen laknak, de új lakótelepen, s onnét, a negyedik emeletről messzire ellátni a szelíd . lan- kás, erdőkkel, mezőkikel felszőnyegezett vidékre. Nem tagadja, ha méla alkonya,tokon elkönyököl- get at. ablakban, s egyszercsak felhangzik a felhők alatt V-alakban tovaihúzó vadludak bánatos krúga- tása, benne is feltámad valami ősi mehetnék-vágy. De 0/ csak addig tart, míg a kislánya nesztelenül mellé nem lopakodik. — Bakk! — csimpaszkodik a karjába, s húzza. — Apus, eyere vacsorázni. Lakásuk tiszta, rendesen bebútorozott, takaros függönyöTi, tüzes-tarka szőnyegek — ablakon, padlón —, s már a televízió is régen .beépült” a családba ... Megnézhetné az a nagysága, aki valamikor — te jó isten, ki hinné, hogy majd harminc esztendő telt el azóta! — családostul zavarta ki őt a tejcsarnokból: „Kifelé, kifelé! Akikor kaptok tejet, ha bögrét hoztok magatokkal!” Pedig akkor érte az első nagy boldogság a demokráciában. Az ő cigány-oséplőbrigádjuk lett első a járásiban, a szép kereset mellé tisztességes prémium is kijárt. Üj ruhába öltözőit az egész família — igaz, hárjnan voltak még mindössze —, s ■azzal akarnak ünnepelni, hogy kakaót isznak a tejcsarnokban. Ez akkoriban még luxusnak számított a magukfajtánál . .. Ám mire belül kerültek, elment a bátorságuk, és csak tejet kértek. Meg ne vágják már őket szóval ... De hiába voltak tiszták, a maguk cigány ízlése szerint vidám-színesen ’kiöltözöttek, még csak arra se érdemesítették őket, hogy csészét kapjanak, mint mások. Akkor megfogadta, hogy visszafizeti még ezt a sértést. Dolgozott feleségestül több tsz-ben is. Valahogy ezekből is kimiacerálták őket. Végül üzembe került. Először takarított, majd kiismerve akkurátusságát szorgalmát, örök érdeklődő természetét, kiemelték segédmunkásnak egy jóindulatú, idős gépész mellé. Hamar kiismerte magát a Zetoron. Néha már ő kérte a szakmunkást, hogy ha valami baja volt a gépnek — hadd fedezze fel ő, mi a hiba. Mikor aztán az egyik mérnök csak úgy játékból faggatni kezdte, mi ez, mi az a gépen? Mit csinálna, ha? — kiderült, hogy a masinának hátat fordítva is el tudja sorolni a motor alkatrészeit, s mi — hol van. Ha nem is éppen szabatos nevükön, de olyankor körülírta szóval, ez a csavar, vagy az a bevágás hogy néz ki. Tanfolyamra fogták. Ott is akadt egy-kettő, aki kigúnyolta. Annál jobban tanult. Ügy érezte, ez sarkallta, hogy hamarosan eljön a bosszú ideje —>a tejcsarnoki megszégyenítésért. az irigy gúnyolódásokért. Ám a vizsga előtti napon megint kibabrált vele egy irigye. Kihirdették a gyárban, hogy aki akar, vihet haza bontásból kikerült hulladékfút. olcsón, majd levonják a fizetéséből, ö is íratott. Egy nagy mélák, veres hajú, szőrmák embert bíztak meg vele, hogy rakja tele a többiek zsákját. Az tömte meg az övét is. Mégmeg betyárul. Megizzadt, míg hazacipelte. Otthon derült ki, miért volt olyan nehéz a teher. A tönmelékfa közé jókora vasbetonsziiklát dugott a veres... Nem is tudott az asszony szemébe nézni, csak menekült keserűségében — akkor is ide, a füzesbe. Vizsgáztatása előtt nagyon megkérte az igazgatót, hogy ha minden jól sikerül, jutalmul engedje meg, hadd vihesse saját maga a vontatóval feleségét, s három gyerekét a városba, egv kis körutazásra. Nagyszerűen ment minden, persze hogy megkapta az engedélyt. Mire a Zetorral kipöfögött a kapuhoz, az egész gyár őt figyelte a műhelyaj tokiból, ablakokból. Érezte, látta, hogy örülnek a sikerének. A motor kékesfehér füstjében csak úgy ragyogott barna képe, ahogy fél kézzel kormányozva, másik kezével integetve, kifordult az üzem udvaráról. Otthon már ünneplőben várta a család. A pótkocsira felrakták az újonnan vásárolt székeket; ez lesz méltó „felszentelésük”. Az asszony s a három gyerek, úgy foglalt helyet rajtuk, mintha trónus lenne alattuk. A feleség furcsa csomagot babusgatott az ölében. Óvatosan rá-rátapogatott, nincs-e valami baj. Pedig férje, a kiválónak minősített szakmunkás igazán finom érzékkel vezetett. A főutcán lassabban is hajtott. Büszkén konstatálta, hogy annyian fordulnak utánuk, mintha lakodalmas menet része volnának. A tejcsarnoknál megálltak. Leszállásuk s bevonulásuk a nagy alkalomhoz illően ünnepélyes voLt. — Ötször fél liter kakaót kérünk, ugyanannyi fonott kaláccsal — rendelt könnyedén Lázók Dezső. Az a bizonyos nagysága elgondolkozva mozdult. Emlékezetében kutatva, összehúzott szemmel méregette őket, s indult volna a bögrékért. De Lázók visszatartotta. •— Pardon, nagysága. Nem iszunk mj mindenki után. Ezekbe öntse, legyen szíves. Felesége ekkorra kibontotta a csomagot, s mint hírnes tojásokat adogatta oda egyenként emberének a szép piros pettyes, magas, karcsú poharaikat. Az pedig rátartian .nyújtotta át azokat, s csak a szeme sarkából élvezte, mennyire nekivörösödött a nagysága ... Hej, de régen volt a bosszú napja. Ma — annyi év után! — az édes-bús öröm hozta ki ismét Lazák Dezsőt a füzes csendjébe. Nemsokára leszáll az este. A tücskök tapintatosan hangolnak, a békák is visszafogottan ümgetnek. Hanyatt nyúlik el a selymes fűben, tekintete a magasan gyülekező felhőkön. De képzelete nem a mesébe tűnt vadludak dudolászva elúszó ékalakzatát varázsolja oda a lágy barnáslila, aranyszélű fellegekre, hanem egy fekete Volga csillogó suha- nását. M.a reggel azt küldték ki érte a megyei központból, hogy — feleségével együtt — bevigyék őt, nyugdíjba vonulása előtt, a Munka Érdemrend kitüntetés átvételére. Az asszonyt is vendégül láttáik a fogadáson, ahol egy tiszta fehér hajú nénike, szintén az ünnepeltek egyike, emelte egyszer csak rájuk a talpas konyakos poharat. — Gratulálok . . . Nem ismernek meg, ugye? Hát igen ... Ennyi idő alatt mindnyájan megváltozunk ... t Először Lázók kapcsolt. — Nini, csakugyan, a kakaós nagys ... izé, ejnye na ... Az elvtársnőnek is gratulálunk. És most a „bosszúálló” pirosodott el iszonyúan. Dehogy tudott ő már haragudni!... Mikor elégtételt adott a'világ. Csak kár, kár, hogy szörnyű gyorsan elrepült az a három évtized. Tóth István
