Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

1983. július 1. • PETŐFI NÉPE • 5 TÁBOROZÓ GYERMEKSZEREPLŐK Évad végén, évad előtt A szegedi televíziónak adott nyilatkozatában Jancsó Miklós és Her­nádi Gyula egyaránt kifejezte azt a reményét, hogy sikerűi tartal­mas kapcsolatot kialakítani a nézőkkel. Jól tudják: a közönségszava­zatok támogatása élteti, éltetheti a népszínházát. Mindent megtesznek munkatársaikkal az igények megismeréséért, a kecskeméti színház művészi, társadalmi súlyának növelésében hivatal vagy szív szerint érdekeltek támogatásáért. Amit mondtad, komolyan gon­dolják. Erről az Erdei Ferenc Művelő­dési Központban kecskeméti pe­dagógusokkal tartott találkozón is megbizonydkodhattam. Első­sorban ők válaszoltak a társulat igazgatósága nevében a tanítók, a tanárok kérdéseire. Az úgyne­vezett beavató színház keltette a legnagyobb érdeklődést. A jelen­levők egyetértettek a Rüszt Jó­zsef által kezdeményezett ..isko­la-színház” felújításával, tovább­fejlesztésével. Megoszlottak a vé­lemények céljáról, módszereiről. Volt, aki a tananyagban szereplő drámák bemutatását szorgal­mazta, mások —-e sorok írója is velük ért egyet — a színház meg­szerettetését tekintenék a leg­fontosabbnak. Meg kell ugyanis ismerkedniük, barátkozniok e művészet sajátos kifejezésmód­jaival, eszközeivel ahhoz, hogy jól érezzék magukat az előadá­sokon, szellemi gyarapodást je­lentsen számukra a színház. Megkezdődtek a ' Háry János előkészületei. A Kodály Zoltán énekes iskola tantestületének tá­mogatásával kiválogatták az ok­tóber közepére tervezett bemu­tató gyermekszereplőit. Az érde­kelt édesanyák, édesapák szülői értekezleten találkoztak Jancsó Miklós rendezővel. A számára szokatlan szerepkörben gyorsan feltalálta magát, szívesen hall­gatták tájékoztatóját, örülnék a Magyar—Szovjet Barátság Mező­gazdasági Termelőszövetkezet tá­mogatásával tervezett augusztusi szereptanuló táborozásnak. Tud­ják, gyermekeik sokat tanulnak majd a próbáikon, érzik: életre szóló élmény lehet számukra a világhírű rendezővel való együtt­dolgozás. Néhány évtized múltán talán úgy emlékezhetnek erre a vállalkozásra, mint — például — a hódmezővásárhelyi diákok Né­meth László óráira. A színházi zenekar is re­ménykedik. Reménykedik és bi­zakodik. MaczeLka Ferenc szó­lamvezető által gondosan veze­tett naplójuk tanulsága szerint, hosszú idő óta most kérték véle­ményüket a társulat vezetői. Jó hangulatú megbeszélésen tisztá­zódott; az új évadban mit vár­nak a zenekartól, mit kér a lét­számban sajnos megfogyatkozott együttes. Mivel előreláthatóan minden előadás zenés lesz, nö­vekszik az igénybevételük. A színház vezetői megígérték a több és jobb munka erkölcsi és anyagi méitánylását. Sokat vár­nak a zenekar új vezetőjétől. Az együttes fontos tényezője lehet(ne) a népszínház újjáéledésének. Fo- gadkoznak, rajtuk nem múlik. Gondia Györgytől, a színház nemrégiben kinevezett igazgató, helyettesétől (a színművészeti fő­iskolán Béres Ilonával, Szegedi Erikával járt egy osztályba, több társulatban játszott, majd külön­féle tisztségekben szolgálta a színházkultúrát), értesültem ar­ról, hogy rövidesen megalakítják a színházbarátok körét. Tagjai a társulat vezetőjéhez közvetlenül eljuttathatják véleményüket, ja_ vaslataikat, találkozhatnak a mű­vészekkel, előnyben részesülnek a jegyvásárlásnál. A tavalyinál ugyanis lényegesen kevesebb bér­letet adnak ki, így több jegy ma­rad a többé-kevésbé rendszere­sen. vagy alkalmilag színházba járók számára. A nézők és a szín­ház megszokott, némileg megme­revedett kapcsolatait frissítő kez­deményezést idejekorán, részle­tesen ismertetjük lapunkban. Nyári szünet, tudatja Kecske­méten a hirdetőtábla. Kiveszik szabadságukat a színészek, a mű­szakiak, a zenészek, de az igaz­gatóság a nyáron sem tétlenke­dik. Fontos új évadot kezd három bemutatóval ősszel a kecskeméti színház! Heltai Nándor- g gggg ggsssgp ‘v ü 8 Äs?Üt U ü ^ illllll iiÉ|p Táncostalátkozó Szalkszentmártonban Színpompás műsorral és hajna­lig 'tartó bállai zárult szombaton, a 9. Duna menti táncostábor. Ez alkalommal Szalkszentmártcn adott otthont a- rendezvénynek, amelyen — -a Vendéglátó terme­lőszövetkezet táncosain kívül — négy neves együttes vettj-észt. A Duna menti Termelő- és Fogyasz­tási Szövetkezetek csoportjai: Adonyból, Mezőfalváról, Sárbo- gárdról és Hartáról. Három együt­tesnek eljött a zenekara, vala­mint utánpótláscsoportja is. A tábori bulletin szerint a ta­lálkozókat a táncpedagógiai mód­szerek hatékonyabbá tétele, va­lamint az intenzív néprajzi és művészettörténeti ismeretterjesz­tés érdekében szervezik évről év­re. Az amatőr művészeit közös­ségek tagjai ugyanis az évközi — legtöbbször munka vagy tanulás mellett vállalt — próbákon szá­mos táncformát és népdalt tanul­nak meg. Ezáltal cselekvő alkal­mazóivá válnak a népi kultúra egy-egy egységének. A tábor szer­vezői azt szeretnék, ha a fiatalok nemcsak használói, hanem értői is lennének pnnak. amit sikerült magas színvonalon elsajátítaniuk. Itt — a hét nap alatt — több idő van a beszélgetésre. Rá lehet kérdezni a dolgokra. Annál is in­kább, hiszen a válaszadók között a hazai táncoktatás és néprajz- tudomány legjelesebb képviselői vannak. Jól ismert, rendszeres vendég a táborban Vásárhelyi László, Falvay Károly és Dolsvay Imre —, hogy csak a „legeket” említsem. Ugyanilyen ,fontos, hogy az egymástól talán csak né­hány kilométerre munkálkodó együttesek évenként találkozhat­nak, megismerhetik egymás mun­káját, tanulhatnak egymástól, sőt egyfajta egészséges realizálás is megfigyelhető: kik a legjobb tán­cosok, ki mennyit fejlődött az el­múlt év alatt stb. ...nem kap Pinczel András fözt- jéből... • Aki nem lép egyszerre ... Gála a vadászháznál Röviddel az ünnepi műsor meg­kezdése előtt érkeztem a remek kömyzetben — erdei tisztáson — épült táborba. Megfogott az ün­nepi, fesztivált vagy egy nagy család ünnepet idéző hangulat. Lehettünk vagy kétszázan. Az óriási tér közepén, a táborzászló­nál, nagy tömeg mulatott, táncolt a hantai sramlizenekar nótáira. Ugrált, tapsolt, karilkázott nyolc­évestől nyolcvanévesig mindenki, aki csak ott volt. (Erre a délután­ra sok vendég érkezett: családta­gok, munkatársak és a „kiörege­dett” táncosak, gyerekeikkel.) A tisztás másik felén, a szalkszent- mártoni vadásztársaság klubháza melletti színpadon a hartai és az adonyi együttes próbálta közös műsorát. Kísért a mezőfalvi népi zenekar. A színpad mögött pedig Pinczel András — a tábor alkal­mi szakácsa — nagy, lakodalmi bográcsokban főzte a birkapör­költet. (Mint elmondta, nem a tán­cosokkal, inkább a focistákkal ba­rátkozik, de a faluban híre járt, hogy milyen jó itt a hangulat, igy elvállalta ezt az igen fontos megbízatást. Wuntsch László koreográfussal, a táborok fáradhatatlan szerve­zőjével csak a látványos gálamű­sor után tudtam beszélgetni. A táborozás következik — kezdte —, így elmondhatom: a kilencedik találkozó is a terveink­nek megfelelően, zökkenőmentesen bonyolódott, ez mindenekelőtt a fönntartó szövetkezetek, illetve intézményéknek az érdeme, akik mindent megtettek, hogy a nyolc­van táncoslábú fiatal gond nél­kül pihenjen, szórakozzon és ta­nuljon. Külön köszönet illeti a házigazdákat, a szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövetkezetet és táncosait, akik mar a negyedik alkalommal vállalták föl a tábor­gazda teendőit. Nehéz abbahagyni Wüntsh tanár úr — aki az el­múlt húsz évben fölmérhetetlenül sokat tett a Duna-melléken a néptánckultúra megszerettetéséért — ajándékért, emlékzászlóért ment, de nem maradtam egyedül. Megérkezett Czuczor Lajos, a he- lvi szikvízüzem vezetője, akit rég­óta ismerek. Arról nevezetes, hogy vagy féltucatszor búcsú­zott el a csoporttól —, mondván, hogy kiöregedett —, ennek elle­nére még nem látták nélküle, sőt: vezetése és irányítása nélkül tán­colni a szalki együttest. Az sem véletlen, hogy most is itt van. Tapintatlanul megemlítettem a Szocialista Kultúráért kitüntetés­sel is jutalmazott táncosnak, a művelődési házuk átadásán ünne­pélyesen bejelentett búcsút... — Bizony nem könnyű ezt ab­bahagyni — mondja szemlesütve. — Én például mind a kilenc tá­bor munkájában részt vettem. Most, hogy újra ránk került a sor, nem maradhattam otthon ... Először akt gondoltam, hogy csak a végére jövök, de hallottam az előadásokról, meg a kalocsai né­piegyüttes vendégszerepléséről, hát itt voltam végig. Mi, „öregek” a folytonosságot, a hagyományt képviseljük itt. És ez — úgy hi­szem — fontos, mert olyan sok az új arc. Németh József művelődésiház- igazgató, a tábor helyettes veze­tője, búcsúzáskor a következőkép­pen summázta az elmúlt hetet. — örültünk, hogy ismét mi kaptuk a „rendezés jogát”, ugyan­is kilenc évvel ezelőtt itt volt az első találkozó is. Szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk. Nem volt fönnakadás. Jó, hogy a részt­vevők aktivitásukkal, fegyelme­zettségükkel sikerhez segítették munkánkat. Nincs igazuk a hitetleneknek Csak néhány órát tölthettem a finálén, de ennyi idő alatt is meg­erősödött bennem, nincs igazuk azoknak, akik a mozgalom len­dületvesztéséről, a fiatalság nyo­masztó passzivitásáról, érdekte­lenségéről szónokolnak. Az önte­vékeny művészeti mozgalom — amely, mert a produkció a tel­jesítményre orientált, talán a leg­értékesebb — itt jelenlevő kép­viselői ugyanis ennek ellenkező­jéről tettek tanúságot. És nem utolsósorban arról a nagyszerű tudásról, melyet kitartó munká­val, türelemmel a táncpróbákon sajátítottak el. A szalkszentmár- toni erdő hangos volt a három zenekar és másfél száz fiatal ze­néjétől, dalától. A szabadszállási makadámútól! még sokáig figyel­hettem ezt a danát, találgatva — távolodva egyre kevesebb remény­nyel —, hogy épp most mit ját­szanak. Később az egész egybe­olvadt a természet csodás, nyár­esti harmóniájával. Farkas P. József fiatalokról - fiataloknak i AZ ÉN PORTRÉM „ha kigy úlnak a villanyok” Molnár Róbert a kecskeméti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben a második esztendőt fejezte be. — Az első ikét évben mivel fog­lalkoztak a tanműhelyben? — Gépekkel, motorokkal ismer­kedtünk, vezérlési kapcsolásokat készítettünk. Villanyszerelőnek készülök. — Hol dolgozol majd? — Mivel a DUTÉP-nél kézilab­dázóm, jó lenne ott munkát kap­ni. — Mit gondolsz, mennyit fogsz keresni? — Nem tudom. — Mennyit szeretnél? — Minél többet. — Mégis, mennyiből tudnál megélni? — 2500—3000 forintból. — Miért kedvelted meg a szak­mát? — A villanyszerelés fizikai és szellemi munkát is igényel. Öröm­teli érzés számomra, ha sikerül egy gépet beindítani, ha kigyúl- .nak a villanyok. Ezért szeretem a szakmámat. Bár kényszerből vá­lasztottam. , — Hogyhogy? — Az elektroműszerész foglal­kozás vonzott. A felvételin azon­ban nem remekeltem, így vil­lanyszerelést kezdhettem el ta­nulni. — Mi tetszik még ebben a szakmában? — Az. hogy megbecsülik u vil­lanyszerelőket. Az árammal nem mindenki dolgozhat. Érteni, tud­ni kell ezt a munkát. — Hallgatsz-e az idősebb sza­kik szavára? — Elfogadom a tanácsaikat. — Minden osztálytársad így tesz? — Van, aki másképp viselke­dik. Róbert bizonyítványa 4,1 lett. Gyakorlatiból tavaly ötös, most négyes jegyet szerzett. A tanítás után edzésre járt, utána utazott haza, Hetényegyházára. Tanulás­ra este jutott ideje. —k Száz év Elég nagy idő- Aki megéri e szép kort, azt a legjobb szándék­kal sem nevezhetjük fiatalnak. A most véget ért tanévben mégis az elmúlt száz esztendőre emlékez­tek a megyeszékhely szakmunkás­tanuló fiataljai- Mondanom sem kell, hogy nem a saját, hanem a szakmunkásképzés századik szü­letésnapját ünnepelték. — Szép gesztus a megemlékezés. Különö­sen akkor, ha tartalmas, ötletes programokkal tudatosan gazda­gítjuk. miközben a hagyományok­nak, az úttörő szerepet vállaló elődöknek tisztelgünk. Minden bizonnyal so>káilk emlé­kezetes marad az 1982—83-as tan­év a kecskeméti intézetekben mesterséget tanuló diákoknak. Az eltelt tíz hónap ugyanis valóban tartalmas, érdekes programok so­kaságát kínálta számúikra, a cen­tenárium jegyében. Gondosan elő­készített, nagyszerűen szervezett rendezvénysorozattal rukkolt elő például a „jogutód’’ 607. sz. Gás­pár András Autószerelő Szakkö­zépiskola és Ipari Szakmunkás­képző Intézet. Céltkitűzésük volt, hogy a centenáriumi tanév je­gyében lezajlott országos, terüle­ti, városi, illetve intézeti szintű rendezvényeik az oktató-nevelő munka színvonalának emelését, a hazafias nevelést, az oktatás-, if­júság- és művelődéspolitikai ha­tározatok megvalósulását szolgál­ják. Kiállítások. vetélkedők, szakmai versenyek, kulturális he­tek, sportrendezvények, országos MSZBT-tanácskozás... — íme, csak címszavakban néhány, a ta­nárokat és diákokat „mozgató” események sokaságából, amelye­ket egy díszes embléma, és ez a felirat fémjelzett: „100 éves a kecskeméti szakmunkásképzés”. S a centenáriumi rendezvények lebonyolításába bekapcsolódott a megyeszékhely további négy szak­munkásképző intézete — a 623. sz. ipari, a mezőgazdasági, a ke­reskedelmi és az egészségügyi — vagyis csaknem ötezer fiatalt ak­tivizált tartósan a szakmai, a kul­turális és sportprogramok arze­nálja. Száz év — nagy idő. A fentie­ket tekintve azonban, akaratla­nul is megfogalmazódik egy (idő- torpantó, az időre fittyet hányó) óhajtó mondat:. Bár csak minden tanéjy centenáriumi lenne ...! K. E. TE IS PÁLYÁZHATSZ! Veled mindig történik valami Ugyan, nekem ne mondd, hogy veled nem történik semmi. Egy tanév alatt rengeteg olyan sztorit gyűl­hetsz, ami érdekes, nemcsak neked, hanem másoknak is. Beköszöntött a nyári vakáció, tudom, most is meg­számlálhatatlan élményben van részed, s néha mulat­ságos szituációkba keveredsz: kiránduláson, nyaralá­son, építőtáborban, munka közben. Most itt az alkalom, hogy elmondd! Ragadj tollat, ve­gyél elő papírt, s írd meg a szerkesztőség címére (Pető­fi Népe, Fiatalokról — Fiataloknak, Kecskemét, Szabad­ság tér l a 6001) a számodra legérdekesebb sztoridat. A beérkezett írásokat ezeken a hasábokon adjuk közre, s az érte járó honoráriumot postán küldjük el. _______ O tt van a könyvespolcodon? Nem kérdezősködtem mostaná­ban a fiatalok körében, hogy mi­lyen könyveket olvasnak, mit vesznek meg (pénztárcájukhoz, zsebpénzükhöz mérten), mit tesz­nek a polcukra. Ám a kérdés el­hangzott egy főiskolai felvételi al­kalmából, nem is olyan rég: — Mit olvasott legutóbb? — Mol­dova György A napló című Che Guevara gondolatait idéző-meg- örökítő könyvét — hangzott a válasz. S lám, milyen a diákok fifikája? Az összes többi meg­kérdezett mind azt válaszolta a felvételiztetőnek, hogy Moldova Naplóját forgatta ... Van bőven miből válogatniuk a fiataloknak, ha csak az ünnepi könyvhétre megjelent köteteket nézzük. Szinte napok alatt elkap­kodták Csörsz István Sirig tartsd a pofád című dokumentumregé­nyét. Már az első megjelenéskor is kézről kézre forgott a könyv, s úgymond a beatirodalom egyik alapmunkájának számít. Most is­mét sláger, miután Csörsz az egy­kori szereplőket — Zord Khánt, Bőrlábút, Maxot, Patkányt — új­ra megkérdezte: hogyan alakult életük, miként vélekednek egyko­ri önmagukról. Ötödik kiadását érte meg Sa­linger Zabhegyezője. Remélhető­leg a tinik nem azért olvassák el az amerikai gimnazista életvallo­mását, mert John Lennon gyilko­sa, Marc Chapman kezében ezt a könyvet találták szörnyű tette után. Ott van a könyvespolcodon a Ra—Re-sorozatban napvilágot látott Diákregény? Lipp Tamás szereplői 1967-ben kezdik el ta­nulmányaikat egy vidéki főisko­la népművelés szakán. Történe­tei a kollégiumban játszódnak. A fpszál: az évfolyam KISZ-vezető­ségi választásának viharos ese­ménysora. A Diákregény — látle­let Lipp Tamás szemén keresz­tül, hiszen amit leír, azon érző­dik: maga is szemtanú volt. S ebből született (diák)regény. Szeretném, ha kezedbe kerülne Tüskés Tibor irodalomtörténész, szociográfus Nagy Lászlóról írott könyve, öt esztendeje veszítettük el a magyar irodalom egyik ki­emelkedő alakját, s azóta ez az első 208 oldal, ami költői pályá­járól, munkásságáról szól. Nagy László műfordítói munkája mel­lett, képzőművészi tevékenységé­ről is találunk méltatást. (b. t.) VISSZHANG Pop, jazz, rock: menet” Az országban rendszeresen megrendezik az amatőr pop-, jazz-, rook- együttesek felmenő rendszerű versenyét, megyénk azonban csak har­madik alkalommal vállalkozott a találkozó lebonyolítására, s a két utóbbi „csak” bemutató jellegű volt. Sokáig nem tartották Kodály városához méltónak a műfajjal való foglalkozást, de rá kellett jön­ni: a gombamódra szaporodó együttesek fiatalok tömegeit vonzzák, s jelenleg az amatőr művészeti mozgalom egyik legnépszerűbb ága. A velük való foglalkozás közművelődési feladat. A Petőfi Népe június 17-i számában olvashattunk kritikát a me­gyei pop-, jazz-, rockfesztiválról, mely az alábbi reflexiókat váltot­ta ki belőlünk. Való igaz, hogy a fesztivál színvonala mutatója lehet a magyaror­szági (vidéki) amatőr könnyűzenei élet jelenlegi állapotának. S mint ilyen, véleményünk szerint nem mutatott túlzott negatív eltolódást az előbbihez képest (a „profivilág” neves együttesei sem nyújtanak mindig egyértelmű képet újhullámos kísérletezéseik során), ami tér-* mészetesen nem jelenti azt, hogy az amatőrök törvényszerűen a bé­kaperspektívát célozzák meg, mint elérendő lehetségest... Igaz, hogy jellemző a zenei és szövegmondási igénytelenség, de egyre több fantáziával tervezik meg az együttesek a látványosságot, s a produk­ciók jobban hasonlítanak ötletes amatőr színi előadásra, mint zene­kari műsorszámra. De ez az újhullám egyik jellemzője! (S ki tudja, hogy a kis híján 30 éves konvencionális pop előadói stílusa ma az egyedül üdvözítő?) A fesztivál szervezőinek tisztában kellett lenniük azzal, hogy ezen a rendezvényen nem mindig „Ki mit tud?-szintű” produkciókban fog gyönyörködni az érdéklődő. Elsődleges szakmai cél volt az al­kotó kedvű (és alkalmasint tehetségű) fiatalok összefogása, illetve az együttesek segítése előremutató, jószándékú kritikával, vélemény­nyel, hozzászólással. Victor Máté, a zsűri elnöke is hasonlóan vélekedett, mint a cikk hója, amikor szigorúan, szókimondóan értékelte a fiatalok produk­cióit. Éppen ezért a csak rosszat kiemelő, hangsúlyozó kritika köny- nyen elveheti a résztvevők kedvét a további alkotó munkától, s többet árt, mint használ az amatőrmozgalomnak! Nem csupán kri­tizálni kell, hanem segítő kezet is kell nyújtani az arra érdemesek­nek, s helyes irányba terelni a rossz úton járókat. (Sajnos, remény­telen eset is akad . . .) Csak újhullámos együttesből 15 van Kecske­méten, minden stílust beleszámítva az amatőr zenekarok száma meg­haladja a harmincat! S ez „csak” a megyeszékhely! A megyében kö­rülbelül hatvan együttes lehet... Sohasem lehet tudni: a sok rossznak, tehetségtelennek minősített zenekar (zenész) között nem akad-e új irányzatot képviselő tehetség, nem fedezünk-e fel alkotó egyéniségeket!? Szabóné Mikus Edit és Strohner József S-J3-------­a rotok » ISTVÁN KIRÁLY. Koltay Gábor, A koncert rendezője újabb, látványosnak ígérkező produk­cióra készül. Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról, az István királyról forgat filmet. A film alapanyagául szolgáló monst­re előadásra augusztus 20-án, várhatóan az óbudai amfiteát­rumban kerül sor. A szereplők között lesz Nagy Feró, VikidáL Gyula, Berek Kati, Balá- zsovits Lajos, Hegedűs D. Géza, Madaras József. Mellettük o/.er néptáncos, statiszta, lovas vesz részt az ezredfordulót és Ist­ván király alakját felidéző rock- operában. A különleges díszle­tek között játszódó produkció ka­merájának forgatására Ragályi Elemér operatőr vállalkozott. (cs) összeállította: Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom