Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
PN MAGAZIN Szakítás AJÁNLÁS — Ebben a hőségben még olvasni sincs kedvem! —- jelenti ki fülem hallatára az újságosbódénál valaki. — Legfeljebb valami érdekeset, könnyűt, amire oda sem kell figyelni, mégis érthető. Aztán az sem baj, ha az ember nyomban elfelejti. .. Hát tessék! Ezek után legyen bátorsága az újságírónak magazint készíteni, hinni abban, hogy csupa érdekes, könnyű írást sikerült összegyűjteni. S azzal az ígérettel ajánlani az olvasóknak, hogy különösebben nem kell elgondolkodni rajtuk. Az Esti Hírlapot áruló diákoknál vagy az Északi-sarkkörön is túl expedíciózó hegymászóknál sokkal bölcsebb és mélyebb tartalmú témákon törheti tovább mindenki a fejét. Például azon, mit is főzzünk ilyenkor, amikor az ember még enni is fáradt! Ámbár, előfordulhat, hogy mire e sorok megjelennek. enyhül a kánikula, — kívánja ezt mindany- nyiunknak az oldal összeállítója: Kovács Klára AZ ÉRZÉKENY CSÁRDÁS ESETE Gyorsított eljárással... NYÁRIDŐBEN TÚRÁZNAK A JEGES ÉSZAKON Kecskemétről a Spitzbergákra Enyhén ittas állapotban tért be június 11-én, a déli órákban Sz. L. (helybéli lakos) a k-i csárdába. A halászlé mellé a pincértől „megrendelte" a vendéglő vezetőjének élettársát is, aki a félre nem érthető invitálást visszautasította. A csalódás úgy elkeserítette Sz. L.-t, hogy a halászlének csak a felét fogyasztotta el jóízűen, a maradékot fitymálni kezdte, s hangosan becsmérelni. Majd egy darab halat elcsomagolt, kijelentve, hogy ezt pedig elviszi a KÖJÁL-hoz, vizsgálatra. Távozása után röviddel a csárda vezetője gépkocsiba ült, azzal utolérte a kedves vendéget, akit egy kis beszélgetésre hívott. Az Az Üdülőben már vagy egy hete jöttek-mentek egymás mellett a nyaralók szótlanul, legfeljebb ha kGszBn- tek egymásnak. Aztán egy este, amikor eget beborító, esőt Jósló felhők miatt a szokottnál is mordabb, nyomottabb volt a társaság, valaki fel- sikoltott: tele a szobája hatalmas, fekete szárnyas hangyákkal! Pillanatok alatt oda futott az egész folyosó, néhány perc múlva az emeleten, sőt más épületszárnyakban lakók Is odaEstisek A címszereplők ezúttal nem valamelyik felsőoktatási intézmény egyik tagozatára járnak, hanem valamennyien középiskolások. Délutánonként ők árulják Kecskemét forgalmasabb útvonalain az Esti Hírlapot. A fél négyes gyorssal mindennap befut a nagyállomásra Budapestről mintegy 1700 példány. A hírlaposok vezetőjének, Komfós Zoltánnénak elmondása szerint ebből hat-ihétszáz újságot e diákok kapnak. Már negyedórával a szállítmány érkezése előtt összegyűlik a maroknyi csapat. Mindhárman lányok, és a kecskeméti közgazdasági szakközépiskolában tanulnak. — Miért vállaltátok ezt a mindennapos rohammunkát? — Szeretnék tíz napra külföldre utazni — mondja Sinkó Klára —, azért gyűjtöm a pénzt. Négy héten keresztül napi százötven lapot kell eladnom, s akkor négy és fél ezer forint körüli összeget kapok. — Délután, ha az idő is nekem kedvez, három óra alatt 150 forintot szedek össze — szólal meg Fülöp Andrea, aki ruházkodásra szeretné költeni a keresetét. — Esőben viszont még este nyolckor is vadászom a vevőket. — Legtöbbször csak lassan gyűlik a pénz — mondja utolsóként Badacsonyi Bea — de akadnak gavallérok is, akiktől több borravalót kapok. Én gitározni sze1 retek, és valószínűleg egy új hangszert veszek majd. Percek múlva megérkezik a gyors. A zsákokba gyömöszölt hírlapokat hamar szétosztják. Az első vevő én vagyok. Aztán már indulnak is tovább a lányok, hogy a kecskemétiek minél rövi- debb idő alatt megtudják a legfrissebb híreket. eszmecsere hamar véget ért, mert a vendéglős egy pofonnal befejezte. Nem múlt el ilyen gyorsan a következmény: Sz. L.-t orr- és arccsonttöréssel még sokáig ápolták. A gyorsított eljárással lefolytatott ügyben a bíróság öt hónapi, három évre felfüggesztett szabadságvesztéssel és háromezer forint pénzbírsággal sújtotta az erős kezű, ám érzékeny szívű csárda- vézetőt. A rendőrségi krónika arról nem szól, vajon mi esett neki ennyire zokon. Az-e, hogy élettársát a vendég molesztálta, vagy az, hogy a halat a KÖJÁL-lal akarta megvizsgáltatni?! K. K. sereglettek, s megkezdődött az irtás. Visongva, kuncogva. S a végén — természetesen — előkerültek a bütykösök, az üvegek is. Az eseményre megérkezett gondnok pedig — az összebújó párok láttán — azon tűnődött, vajon valamelyik társkereső szolgálatnak — újítási díj igénye nélkül — érdemes lenne-e javasolni: szerezzenek be hangyákat. Garantálja, ezek a legjobb kerítők! — vács — Lenyűgöződ ve az egyik községi posta vezetőjének szakmaszeretetétől, az újságíró kétkedőén fag- gatózik: — Ugyan ,mi az érdekes, a szép ezen a pályán, hiszen nap mint nap ugyanazt a monoton, gépies munkát kell végezni? — Dehogy! — tiltakozik a főnök —, itt mindig történik valami, s mindig akad valamilyen sztori. A múltkor például jön a távirdász, mutat egy sürgönyt, amelyet egy tizenöt év körüli, a helyi állami gazdaság építőtáborában dolgozó fiú adott fel. Egy másilk községbe „a” -kislánynak címzett távirat szövege: „Ű'j nőm van, szakítottam Veled!” Azért megható, hogy addig sem akarta bizonytalanságban hagyni volt szerelmét, amíg hazaér! Bár gyanítom — ismerve a nőket. magam is az lévén — hogy inkább az új kislány sürgette, sürgethette, valahogy így: — Legalább -már öt perce kijelentetted, hogy engem szeretsz, ^s még mindig nem szakítottál a másikkal?! . . . —cs—a Az itthoni 36 fokos hőségben már rágondolni is jó, milyen kellemes. hűvös lehet az idő a Norvégiához tartozó Svalbard-szi- geteken — régebbi és ismertebb nevükön a Spitzbergákon. Erre a 62 050 négyzetkilométer nagyságú. az Északi-sartakörön is túlnyúló, négyötöd részben jéggel borított területre szervezett expedíciót a Magyar Televízió közösen a hegymászó-szövetséggel. A 15 tagú csapat -már jó ideje a helyszínen tartózkodik, dolgozik, ahol a naptár szerint sarki nyár van: állandó nappal, s enyhe fagy. Persze lehet, hogy a túrázóknak ez utóbbi -miatt van éppen melegük. Az expedíciónak tagja a 30 éves kecskeméti dr. Sidó Zoltán, a Repülőorvosi Kutató Intézet orvosa is, aki hármas minőségben került be a.z utazó csoportba. Egyrészt az esetleges gyógyítás vár rá másrészt orvosi kutatásokat végez, és -természetesen részt vesz a hegymászásban is. Noha dr. Sidó Zoltán nem alpi• Dr. Sidó Zoltán — még idehaza. nista, a hegymászóknak a ROV- Kl-beli felkészítése, ellenőrzése közben végigcsinálta a teljes tesztsorozatot, és eredménye nem volt rosszabb, mint társaié. Az úticsomagja viszont nehezebb, hiszen a szükséges személyes felszerelés, a 45 napra elegendő élelem, s a puska mellett viszi még az orvosi műszereket és — a gitárját isAz expedíció a tervek szerint a nyolcvanadik szélességi körig jut el. S igaz. a szigetcsoport norvég felségterület, bármely nemzet létesíthet rajta kutatóbázist. A beutazási engedély: az ott-tar- tózkodás idejére elegendő élelmiszer! A magyar hegymászók mintegy 80 kilométerre távolodnak el az utolsó kiépített bázistól. s e táborhelyüktől indulnak napi feladataik elvégzésére. Tapasztalataikat a tévések kamerával- is megörökítik. Lapunkban azonban a filmbemutatót megelőzően, az expedíció visz- szatérése után, beszámolunk az utazásról. (váczi) „Én is szeretnék nyerni! ” Kisizsákon Aranyi Gyula nem hódol semmilyen káros szenve. délynek. Se nem iszik, se nem dohányzik, de még csak feketekávét sem fogyaszt. Egyetlen hobbija a létramenés. * * * — Láttalak a tévében, apu! Mentél egy létrával — top,pant hatéves fia Aranyi Gyula kisi-zsá- ki szobafestő elé, miután a papa a július 8-i „Leg— leg ... leg ...” című -műsorban, ország-világ előtt bemutatta, hogy ő csakugyan létrára termett. Az érdes bitumen, a Budapest Sportcsarnokban, igaz, kissé visz- szafogta a lendületben, egyszer meg is billent, de szerencsére nem esett el. Létragyorsasági időeredménye így öt ven méteren 120 másodperc volt. A 27 esztendős, száz kilogramm súlyú, erőteljes Aranyi Gyulának persze volt, és ma is van módja gyakorolni a létrajárást. 1972-ben egy falubelije, Gáspár László rábeszélésére választotta a szobafestő és mázoló szakmát, amelyre aztán Véber György tanította meg Izsókon. Az első nap létrázással telt el. A fokokra hogyan lépjen? Előre-, hátraeséskor földet érés. Dőlés jobbra. Dőlés balra. Amikor .mindez jól ment, aztán következett a meszelés, a hen- gerezés és a v-onalzás. 1977-től a Sárfehér Tsz dolgozója Gyula, aki a kisebb üzemi, gazdasági és szociális épületekben, s a 26 helyiségből álló központban, festéskor létráról dolgozik. A létrázás mun-kája és egyben kedvtelése is. A kisizsáki ember és az MTV közti eddigi, négyszeri táviratváltás a jelentkezéstől, a próbától a bemutatóig viszont arra vall, hogy a televízióban még láthatjuk őt. — Igen, a feleségem és a barátaim biztatására indulok ismét Rózsa György műsorában. Augusztus 12-én lesz a következő felvétel, és körülbelül egy hónapra rá az adás. Addig készülök.. Létraljárás közben választok egy olyan ritmust, amit tovább bírok gyorsítani, úgy, mint a futók. A fő, hogy ne legyek majd lámpa-1 lázas, és ne szorítsam túlságosad magamhoz a létrát. A legjobb, időm száz méteren — itt, Kisizsákon mérték — három és .tfél perc. Ezt szeretném tartani... — Sikerül? — Remélem. A „legek” között én is szeretnék nyerni! K—I VIRÁGCSOKOR HELYETT.,. T anácstalan jogtanácsos Három évtizedes jogászprakszissal — vélhetnék — aligha érheti, meglepetés a bonyolult családi, munkahelyi, vagyoni viszonylatokban- eligazodni képes téesz-jogtanácsost. Ebben a hitben élt a to-i közös gazdaság jogsegélyszolgát,tatója is, egészen addig a napig, amíg fiatal és csinos adminisztrátor kolléganője fel nem -kereste „panaszával”. Az Ujjú hölgy élt azzal a lehetőséggel, hogy -munkakörén és -idején -kívül szólamunkat végezhet a termelőszövetkezetben. Kapott, is két -hosszú sort, s kora tavasszal megmetszette, mint ahogy a gondos gazda. Amidőn elérkezett a kötözés ideje, azonmód ment, hogy tegye a dolgát. Nagy meglepetésére mind a két szőlősoron ikelllő helyre voltak rögzítve a vesz- szök, a fölösleges hajtásokat is eltávolították. Mégpedig olyan, tökéletes kivitelezésben, hogy a leg- sasszeműbb ágazatvezető se talált volna abban hibát. A „kárvallott” elébb a sorszomszéd-okat faggatta, netán tévedésből munkálkodtak a felségterületén. De erről szó sem völt. (Persze, a „szájhagyomány” útján terjednek olyan esetek, hogy valakik „tévedésből” a más háztájijában ‘törték le a kukoricát. De az, hogy kapálni, idegen- földre tévedtek volna, még sohasem fordult elő.). Azután hozzátartozóit vette vallatóra, hátha azok segítettek be. Senki sem vállalta a cselekedetet. Célzásokat tett ismerőseinek, hátha az illető elárulja magát. Semmi. Ütja ezután vezetett a jogsegélyszolgálathoz. Hallgatva az esetet, a jogtudor igencsak sajnálta, hogy nincs -melléig érő szakálla, meg dús, konyuló bajusza/ min-t hajdani elődeinek. Merthogy e szőrzetek alá könnyedén elrejthette volna mosolyát. Töprengve az ügyön-, ugyanis erre a végkövetkeztetésre jutott: Miután a jó cselekedet elkövetője -inkognitóban kívánt ma-ra-d-ni, nincs kizárva, hogy valamely ifjú és félénk fiatalember így akarta az eladó sorban lévő leány figyelmét fölkelteni. Vélhetően romantikus lélek az illető, s abban -bízik, hogy e tettével minden más „legyeskedőt” leköröz. Elvégre változnak az idők, s virágcsokornál, éjféli szerenádnál jobb szószóló az elvégzett munka: ez a legény aranyat ér ... A -magyarázat tetszett is a lánynak, csak a lelki nyugalmát nem hoziía vissza. Mert azóta azon töpreng, ki lehet a szorgos ifjú? Hisz — motorizált világban élünk — nemcsak a falubéli legények jöhetnek számításba... De ebben a kérdésben, már a jogtanácsos is tanácstalan volt. Az „igazit” — mégha ilyen furfangos is — a szívnek kell megtalálni ... Dr. S. J. TCSSili. ■•Ctms.7V .T f f 9 Nem lehetne a tűzoltás helyett inkább fürödni a vízben? Q Édes anyanyelvűnk, óh! — Szerencsére még senki sem csengetett be azért, mert szeretné gyermekét megfertőzni. (Tóth Sándor felvételei) • De nehéz egy „családfő" sorsa! 0 Totálkár. Kerítő hangyák > Hoc, hoc katona, hatan ülünk egy lóra.
