Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-22 / 172. szám

1983. július 22. O PETŐFI NÉPE • 5 MÉG EGYSZER A NYELVTANULÁSRÓL Ugató macska... Az idegen nyelv tanulása so­kakat érintő, rendkívül fontos do­log, mégis hadd kezdjem egy tan­mesével: A kisegér lélekszakadva menekül a macska elől, de sze­rencséjére idejében be tud sur­ranni az egérlyukba. Miközben a kellemetlen esemény fáradalmait piheni, kívülről vad kutyaugatás hallatszik. Gondolván, hogy most eddigi üldözője vette át kényel­metlen szerepét, kimerészkedik a Íjukból. Még körülnézni sincs ideje, lesben álló ellensége be­kapja. A macska a finom falatok után, bajszát elégedetten nyalo­gatva csak úgy magának meg­jegyzi: Lám, milyen jó, ha az „ember” idegen nyelven is be­szél ... Szép és hasznos Ez a kis történet jóllehet nem vetekedhet az aesopusi állatme­sék bölcsességével, még is azt bi­zonyítja, hogy idegen nyelvet ta­nulni és tudni nemcsak szép, ha­nem hasznos dolog is. Az előre­látó szülők már óvodás korban elkezdik csemetéjüket okíttatni, s a többiek is, ha máshol nem, az általános iskola negyedik osztá­lyában találkoznak az idegen nyelvvel. Itt most nincs arra alkalom, hogy a hazai nyelvoktatás hely­zetével bővebben foglalkozzunk, annyit azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a rend­kívüli erőfeszítések ellenére az idegen nyelvet (ne adj’isten nyel­veket) beszélők száma kevés, és többségük megelégszik a mini­mum szintjéhez közelebb álló, valamiféle konyhainyelv elsajátí­tásával. Szórakozva gyarapodni Ha nyelvtanulásról beszélünk, szinte mindig az iskolai nyelvok­tatás, a TIT és a művelődési in- tézményök által szervezett tanfo­lyamok, a magánórák kerülnek terítékre. Pedig azok, akik vala­mennyire jártasaik egy nyelvben, más módon is csiszolhatják ne­hezen megszerzett tudományukat. Mindenki tapasztalhatja, hogy a nyelvtudás legkíméletlenebb el­lensége a felejtés. Kinek van azonban ideje — s főleg kedve — naponta a nyelv­könyveket bújná azért, hogy is­mereteiből valamicskét megőriz­zen. Ilyenkor a legcélszerűbb szó­rakozva tanulni. Remeikül gyara- píthatjulk szókincsünket, ha ide­gen nyelvű könyveket, képes ma­gazinokat, napilapokat olvasha­tunk. Számos olyan közkeletű szó­ra, kifejezésre bukkanhatunk, amelyek véletlenül sem fordul­nak elő a nyelvkönyvekben. Ha könyvet választunk, .nem kell rögtön háromkötetes családre­génnyel, vagy éppen az Ulysses- szel kezdeni, hiszen ebben az esetben nem irodalmi műveltsé­günket akarjuk tökéletesíteni. A célnak remekül megfelelnek a könnyű olvasmányok,' például egy jó krimi, amelyen akkor is átrág­juk magunkat, ha közben gyak­ran kell a szótár után nyúlni. A moziban is lehetne... A nyelvtanulásban még több segítséget nyújtanának a külföl­di filmek, hiszen ekkor nemcsak látjuk, hanem halljuk a szöve­get. A filmek mellett még egy érv szól: egy látványos, harcos-kalan- dos történetet az is szívesen meg­néz, e|ki nem szeret olvasni. Nem is beszélve a televízióról... Ennek a nyelvtanulási módnak „csaik” egy akadálya van: a leg­több film szinkronizálva kerül a nézők elé. Ezzel persze a kö­zönség többségének kényelmét szolgálják, a feliratos filmet ol­vasni kell, s ez zavarja a „mű­élvezetet”. Pedig, hogy lenne igény a nem szinkronizált fil­mekre, mi sem bizonyítja job­ban, mint a megyei moziüzemi vállalat remek kezdeményezését, az idegen nyelvi mozit kísérő rendkívüli érdeklődés, amelyről már lapunk hasábjain is beszá­moltunk. A szinkronizálás nem olcsó mulatság, s ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvet tanulók és tudóik tábora egyre nő, Kiderül, hogy nem pusztán egy szűk ré­teg igényéről van szó. A televízió is sugározhatna gyakrabban fel­iratos filmeket, mondjuk a kettes műsorban. Korábban már volt rá példa, hogy francia és orosz nyel­vű alkotásokat tűztek műsorra, igaz, a késő éjszakai órákban. Kár, hogy ennék a „sorozatnak” is hirtelen vége szakadt. Érde­mes lenne elgondolkodni azon, hogy ha már annyira propagáljuk az idegen nyelv tanulását, nem le­hetne-e a cél érdekében ezt a kéznél levő lehetőséget kihasz­nálni? — kormos — A kiállítások „megszólaltatásáért” „A lakásból való kimozdulást igénylő művelődé, si alkalmak közül a múzeumok vonzzák legdina­mikusabban a közönséget”, állapították íVieg a leg­utóbbi negyedszázad közművelődési statisztikái alapján. Az illetékes szakemberek sokat tesznek azért is, hogy minél többet mondjanak kiállításaink a látogatóknak. Lassanként sikerül érvényesíteni azt az elvet, hogy a ma emberét főként az érdek­li. hogy miként éltek elődei, milyen körülmények között laktak, minek örültek, miért bánkódtak. Csak akkor válhatnak a közgyűjtemények „a tör. ténetem illusztrációivá”, h,a — mint ezt kifejtették a múzeumigazgatók miskolci tanácskozásán —, a mú­zeumok szociológiai szempontú életmódkütatást (is) folytatnak. A kiállításokon fölhalmozott ismeretanyag to­vábbításában mind nagyobb szerepe van — lehet­ne — a múzeumi népművelői hálózatnak. Szegedi tanácskozásukon a néprajzi kutatómunka és kiál­lítások: közművelődési hasznosítását vizsgálták. Föl­hívták a figyelmet a kiállításokon és a raktárak­ban elhelyezett tárgyakkal való közvetlen kapcso­lat szükségességére. Elmondták, hogy — például — gyermekfoglalkozásokon Arany Toldijával ismer, kedve mintegy 73 olyan tárgyat és munkafolyama­tot tudnak bemutatni, amelyek nélkül az Arany János által ábrázolt világot nehezen közelíthetnék meg. Javasolták: a tájházak is a mindennapi élet bemutatására törekedjenek. Dr. Bárth János, a ka­locsai Visky Károly Múzeum igazgatója azt hang­súlyozta: ..Bármilyen jó egy kiállítás, jó tárlatve­zetés nélkül nem szólal meg”. Sajnos a kisebb vi­déki múzeumokban kevés a képzett tárlatvezető. Általános volt az a fölfogás, hogy múzeum, intéz­ményhálózatunkban többet kellene foglalkozni a tudományos és közművelődési célok egyensúlyával. H. N. Szlovák táj ház Kiskőrösön Néhány éve készült el a szlovák tájház Kiskőrö­sön. A szépen rendbehozott parasztporta pontosan úgy van berendezve, szobától kamráig, ahogyan az a múltban volt. Az összegyűjtött anyag mindig szaporodik újabb és újabb érdekes jellemző tárj gyakkal, bővül a gyűjtemény. W Bábukon láthatjuk a díszes népviseletet. (Pász­tor Zoltán felvételei) Ä Az udvart ma is házilag készített seprővel ta­karítják. PÁL VÁZ ATI FELHÍVÁS! A Magyar Üjságírók Országos Szövetségé­nek fotószakosztálya, a Kecskeméti Katona József Színház és a Petőfi Népe Szerkesztő­sége ismét, meghirdeti a „MINDENNAPOK A VIDÉKI SZÍNHÁZAKBAN” című fotópályázatát. A pályázatra elsősorban olyan témájú képe­ket (vagy sorozatokat) várunk, melyek a vi­déki színészekről, színházi munkatársak min­dennapi munkájáról, munkakörülményeiről, szociális helyzetéről ad képet. A pályázaton elsősorban nem a színházi előadásokon ké­szített jelenetfotókat, vagy a sajtóban meg­jelenő szokásos színházi riportképeket érté­keljük. Azt szeretnénk, ha a szerzők a szín. házak belső életének alaposabb ismeretében készítenék el pályaműveiket. A pályázat jeligés. Minden kép hátoldalán fel kell tüntetni a kép címén kívül a jeligét is. A képek mellé jeligével ellátott boríték­ban kérjük csatolni a szerző nevét, címét. A pályázatra egyedi kép és sorozat is küld­hető. Egy szerző maximálisan öt képpel pá­lyázhat. A sorozat egy képnek számít. A so­rozaton belül a képek sorrendjét jelölni kell. A képek hosszabbik oldalának maximális mé­rete 40 cm. A képeket kasírozatlanul kér­jük. A beküldött képekből 1983. november 11- én. Katona József születésnapján, szakértők­ből álló zsűri három díjazott kollekciót vá­laszt ki. A díjak összege: I. díj 4000 Ft II. díj 3000 Ft III. díj 2000 Ft. A képekből ugyancsak a zsűri javaslata alapján a Katona József Színházban kiállí­tást rendezünk. Beküldési határidő: 1983. október 31. Cím: Katona József Színház Kecskemét, Katona József tér 5. 6000. . GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Zene és nyár A vakáció vidám időtöl­tés, de nagyon sok hasznos ismeret szerzésének lehető­sége is. A kecskeméti gye­rekek fehértavi napközis tá­borában Leskowsky Albert népzenekutató mutat be kü­lönféle hangszereket és a le­mezjátszó segítségével kü­lönféle muzsikát hallgatnak. Természetesen valamennyi kérdésükre is választ kap­nak, így ismerve meg a hangszereket, a kort, ami­kor játszottak rajtuk végvá­rakban, pusztákon, vagy fé­nyes palotában. Hátamon már az iskolatáska... — Ébredj, kisfiam! — költögette Zsoltit az édesanyja. — Ma nem mész oviba, bebuszozunk a városba, megvesszük az iskola­táskát. Zsolti felébe hagyott egy jóízű nyújtózkodást, sebtiben kiugrott az ágyból, és az ablakhoz szaladt. — Már kint vannak a gyerekek az udvaron — csodálkozott, mert éppen szentben volt velük a falusi óvoda. — Bizony sietnünk ikell, hogy elérjük a reggeli buszt, hisz nyolc óra régen elmúlt — nógatta a lurkót az édesanyja. Nem telt el negyedóra, kint álltak az autóbuszmegállónál. Zsolti kezében szorongatta a hajthatós kistraktor kormányát. Nem utazott túl gyakran autóbuszon, s most nemcsak utasként akart felszállni, de a maga kis játékvolánjával ő is részt akart venni az autóbusz vezetésében. Begördült a városi járat. Zsoltiéknak jobb oldal felől jutc/tt hely. Innen jól nyomon követhette a kisfiú a buszsofőr minden mozdulatát. A vezető, szőke, mosolygós fiatalember, rögtön ész­revette, hogy a kisfiú a nikkelezett rúdhoz támaszkodott kis volánjával hűen utánozza minden mozdulatát. Hol az utat fi­gyeli, hol a vezetőt, akárcsak egy miniatűr buszsofőr, olyan élethűen vezette a maga képzeletbeli járművét. Mikor megérkeztek, a vezető kinyitotta az ajtót, s elsőnek Zsoltit segítette le a buszról. — Mit csinálsz ma a városban? — érdeklődött. — Táskát veszünk, mert ősszel már iskolás leszek — vála­szolt örömmel a kisfiú. — Megtanulsz írni, olvasni... .talán már azt is eldöntötted, hogy mi akarsz lenni? — Hát persze! — vágta rá a fiú. — Mi más, mint buszsofőr! Kellemes nyári délelőtt volt. A kisfiú és az édesanyja járták az üzleteket. Megvették az iskolatáskát, a füzeteket, a ceruzá­kat. Zsolti fel is próbálta a táskát, s le se tette .többet. Azután tarisznyából ebédeltek a buszváróban egy pádon, miközben az ebéd után induló járatra vártak. Mikor begördült a buszuk, a vezetőfülkéből ismét a reggeli mosolygós fiatalember lépett ki. Zsoltit felkapta, s feltette a lépcsőn. — Látom már táskád is van, kiskomám! — mondta, s lát­szott érti, megérti a kisfiú büszkeségét. Zsoltiék újra jobboldalt, elöl foglaltak helyet. A kislurkó az ölében tartotta táskáját. — Elő a volánt, pajtás! — szólt hátra a vezető, mikor begyúj­totta a motort. — Indulhatunk? Zsolti felnyitotta a táska fedelét, s egy piros kis autóbuszt vett belőle elő. Egy kicsit megberregtette a kerekét, és magasra tartva az apró alkotmányt jelt adott: — Mindenki beszállt, indulunk! Á. L. % Vakáció a Szelidi-tóná! SITKÉI BÉLA: Krokodilkönnyek # A kecskeméti járás úttörőinek kedvelt pihenőhelye a Szelidi-tó. Itt van napközis- és képzőtáboruk is. A csapatok rendszeresen szer­veznek kerékpártúrákat, hétvégi fürdéseket ezen a helyen. Képünk az elmúlt napokban készült, amikor a víz hőfoka elérte a 27 Celsius- fokot... (Kiima- Győző felvétele) Olyan unalmas a Nílus! — nyafogott a krokodilus. Összeszedte cókját-mókját; fogkeféjét, pecabotját; aztán bátran nekivágott felfedezni .a világot. Elindult a krokodilus, mögötte maradt a Nílus, őserdőben, sivatagban masírozott szakadatlan, s megért vagy hat tucat reggelt, mire elérte a tengert. Ott azután felkiáltott, félelmetes, amit látott: Egy hajó úszott .a partra; sok-sok puskás ember rajta. Jajong Kroko: — Fog az átok! Ezek krokodilvadászolk! Megrémült a szegény pára: Nem Ikér lyukat a hasára! Hanyatt-homlok hazaszaladt, örömében sírva fakadt. Zokogott a krokodilus. Megáradt tőle a Nílus. Beatrix naptára Amikor befejezte az első osz­tályt, és megtanult írni, olvasni, továbbra is sokat rajzolt, filctol­lal, zsírkrétával, ceruzával, tem­perával. Lerajzolta egész környe­zetét, megjelenítette olvasásélmé­nyeit, az iskolai eseményeket, ősszel, amikor a papírboltok ki­rakataiban meglátta a következő esztendőre szóló naptárakat, elha­tározta, hogy ilyent csinál saját magának is ... Elővett tizenkét rajzlapot, fel­írta a hónapok nevét, és nyom­ban nekifogott: minden lapra egy, a hónapokra utaló eseményt rajzolt. Januárban nagy hóem­bert építettek a gyerekek, feb- tuárban jelmezes karnevál részt­vevői nevetnek a papírfűzések alatt, márciusban szedik a hó­virágot ... Tanulóasztala felett ott a nap­tár, minden hónap végén fordít egy lapot, és mosolyog a színes rajz láttán, néha pedig új voná­sokkal is kiegészíti. A naptár lapjai közül a feb­ruárt választottuk iki, ezt mutat­juk be, remélve, hogy kedvet kaptok ilyen rajzos naptár ké­szítésére is. KÉJT'VÉN YF EJTÖKNEK Az itt látható ábrán a sakk.játék egyik lépésváltozatával induljatok el, keressetek egy közmondást! A megfej- téseket a szokásos módon, levelező­lapon küldjétek címünkre: Petőfi Né­pe Szerkesztősig. Kecskemét, Szabad­ság tér 1 a. július 31-ig. A levelező­lapra írjátok rá: Üttörörejtvény. A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, postá­zunk címükre. VENDÉGEKET VÁRUNK Még javában tart a vakáció, a táborozok hűsölnek a hegyekben vagy a vizek partján, járják az erdőkben a kijelölt utakat, hogy megismer­jék hazánkat, a földrajzkönyvön túl, a valóságban is. Sok úttörőt ért az a kitüntetés, hogy a nyár folyamán valamilyen képzőtáborba me­het, s így a következő tanévben már tisztséget viselhet a csapatban. A legkiválóbbak külföldi jutalomtáborozáson vesznek részt, ezekben a napokban a napfényes Krím terület úttörőinek vendégeiként. Ter­mészetesen mi is fogadhattunk szdvjet pionírokat testvérmegyénkböl. A hét végén Romániából, Gyulafehérvárról várunk vendégúttörő- ket. Gondosan megszervezett programjukban a Tőserdő, a tiszakécskei úttörővasút, valamint Bugac megtekintése szerepel. Ezután mennek Balatonfenyvesre, ismerkedni a megye úttörőinek táborával, vala­mint a Dunántúl nevezetességeivel. A hónap végén a Csillebérci Nemzetközi Úttörőtáborból negyven . gyereket várunk: csehszlovák, francia,-szovjet és nyugatnémet fiúk és lányok jönnek hozzánk kísérőikkel. A tervek szerint a Tőserdö- vel, Kiskunfélegyházával, Kecskeméttel és Bugaccal ismerkednek, ahol kérésükre lovásbemutatóra' ,sétakocsikázásra, valamint a Pász­tormúzeum megtekintésére is szakítanak időt. Szeretettel várjuk őket, és reméljük sok érdékes emléket visznek magukkal megyénkből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom