Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

i ft PETŐFI NÉPE • 1983. július 19. Mfianyagfeldolgozás a lajosmizsei Béke Szakszövetkezetben A kedvezőtlen adottságú lajosmizsei Béke Szak- szövetkezetben nyolc évvel ezelőtt létesítették a műanyagfeldolgozó üzemet. Azóta egyre nagyobb árbevétellel járul hozzá a közös eredményekhez, s • ma már ötven dolgozónak — közöttük 36 nőnek — ad állandó elfoglaltságot és biztos jövedelmet. A napokban Mucha József üzemvezetővel és Gáspár Vilmossal', a szakszövetkezet főkönyvelőjével be- ■szélgettünk az év első felének eredményeiről. — A múlt év első hat. hónapjában 7 millió forint vdlt az árbevételünk, az idén pedig június végéig elértük a 9 milliót— mondja az üzemvezető. — Kö­szönhető ez elsősorban annak, hogy dolgozóink egy­re nagyobb gyakorlatra tesznek szert, és a. kezük alól kikerült termékek minősége kiváló. így azután gyártmányaink jó híre terjed, s egymás után je­lentkeznek régi ügyfeleink mellett újak is. — Melyik a főbb termékeik? — Üzemünk háromféle tevékenységgel foglalko­zik. Ezek közül a legfontosabb az üvegszálas poliész­ter feldolgozása. Egyik nagy partnerünk — immár három eve — a balatonkenesei Sirály Ipari Szövet­kezet. amely évente mintegy 5 millió forintos meg­rendelést ad 2—3 és 4 köbméteres-permetezőtartá­lyokra. Tavaly óta már vállaljuk a tartályok felújí­tását és javítását is. Ez elsősorban a közeli gazda­ságoknak kedvező, mert azelőtt Gyálra, Budapest­re vagy Tatabányára kellett vinniük a javítanivalóit. Mi két-három nap alatt elvégezzük ezt a munkát, és a megrendelő jelentős szállítási költséget takarít meg. Mindemellett. Balatonkenesére évente 3 ezer darab — ClaaS Dominátor kombájnhoz szükséges — íülketetöt szállítunk. Ott készre szerelik, majd Kis- kunmajsára küldik, ahol beépítik a nyugati export­ra kerülő fülkébe. A jelentősebb megrendelők közé tartozik a Fi­nommechanikai Művek esztergomi gyára. Részükre antennavédő Radom kúpot gyártanak. Tavaly 63-ra volt szükségük, az idén is várhatóan ennyire egé­szítjük ki a már leszállított 25-öt. A kecskeméti ME­ZŐGÉP Vállalattal az idén vették fel a kapcsolatot, az általuk gyártott pasztőröző gépsorhoz kilencféle védőburkolat-elemet szállítanak. Vegyitermék- gvártó részlegük évente 400 ezer tábla alágyújtóst készít. A Higiénia fertőtlenítőszerből 200 ezret, a le­vegői iiatosítcból 300 ezret gyárt. Az UNIVER ÁFÉSZ helényegyházi konzervüzeme is régi meg­# • Nagy Mária betanított munkás csiszolja az an. tennavédő Radom kúp felületét. rendelőjük, évente 50 ezer műanyag tégelyt vásá­rol tőlük. — Elismerés illeti üzemünk' minden dolgozóját a szorgalmas munkáért, és a terv túlteljesítéséért — jegyzi meg a főkönyvelő. — Sajnos, az alaptevékeny­séggel kapcsolatban nem sok a dicsekedni valónk. Az aszály jelentős terméskieséseket okozott. Ala­csony a búza és a rozs termésátlaga, s még ,nem tudjuk, hogy mennyit terem majd a kukorica és a napraforgó. Természetesen az alaptevékenységben dolgozók sem ülnek ölbetett kézzel, mindent elkö­vetnek a károk pótlására. A nyáron kihasználatlan istállókban tavaly kezdtük meg a pecsenyelibák ne­velését, Ák jdén is folytatjuk, és június végén 10 ezer naposcsibe érkezett; ezeket 7 hetes korukban adjuk el. Így az ágazati bevételt várhatóan 800 ezer forinttal tudjuk növelni. Az idén 300 hízott szarvasmarhát szállítunk exportra, s ez is növeli majd a bevételt. Áprilisban érkezett Lengyelország­ból bérhizlalásra 200 darab 230 kilogrammos bika. Ezeket 500 kilogrammnál nehezebb súlyra hizlalva decemberben küldjük vissza a baráti országba. Az eddigi hízási eredmények biztatóak, reméljük meg­találjuk mi is a számításunkat. O. L. BRIGÁDOK A KALOCSAI ÉPGÉP-NÉL Tisztes hagyományokkal, új utakon Kalocsa, hétköznap délelőtt. Schöffer tornyának forgó-moz­gó tükrein felparázslanak, majd megsemmisülnek a fények. Innen kőhajításnyira áll az Építőgép­gyártó Vállalat gyára. Az iroda­épület előcsarnokának falán függő MUNKAVERSENY-HÍR- ADÓ arról tudósít, hogy a szocia­lista brigádok új vállalások tel­jesítésén dolgoznak. Vessünk egy pillantást ide. A gyár 1983-as célkitűzései a fő he­lyen. Eszerint a kalocsai ÉPGÉP- esek a termelési tervüket decem- ben 20-ra megvalósítják. A gyári program mellett az újítási fel­adatterv olvasható. Ügy hírlik,’ a Delta brigád szerepel a legered­ményesebben az újítómozgalom­ban. „Kitüntetett brigádjaink” — ez a címe a következő tudó­sításnak. Megtúdhatjuk belőle, melyik közösség lett a Vállalat Kiváló Brigádja, kik kaptak arany-, ezüst- és bronzjelvényt. Újabb érdekes faliújságcikk. „Be­mutatkozunk” — közli az arra já­rókkal a Termelés brigád. Amit ott látunk: brigádtörténet, szí­nesen megírva, sok fotóval il­lusztrálva. Ezt az anyagot havon­ta cserélik. S végül: a vállalható társadalmi munkák lajstroma. Tessék, tessék, amíg a készlet tart! Jelentkezés: Halásznénál, aki oktatási előadó és munkaver- seny-felelős. Mire ezt megtudom tőle, ven­dége érkezik: Süli László, á szak- szervezeti bizottság titkára. Á legjobbkor. Megkérem, tájékoztas­sa a Petőfi Népét a munkaver- senymozgalom helyi eredmé­nyeiről. gondjairól. — Nálunk — áll rá a dologra — jelentős hagyományai vannak a szocialista munkaversenynek. A gyár 1960-bhn alakult, legré­gebbi brigádjaink több mint húsz évesek. A szocialista közösségek termelést segítő tevékenysége megmutatkozik az eredményeink­ben. Az ÉPGÉP kalocsai gyára eddigi fennállása alatt tizenhat- szőr volt élüzem. A vállalati munkaversenyben az elmúlt években háromszor végeztünk az első helyen. Hogy milyen erőfeszítések vannak e sikerek mögött, annak az üzemben jártunk utána. Ha­lász Istvánnéval először a Delta brigád „főhadiszállásárá” kuk­kantunk be. — Németh Károlyné vagyok, a Delta brigád vezetője. Arra kíváncsi, hogyan vettünk részt a félévés hajrában? — Igen. Ügy hallottam, hogy önök mind a heten műszakiak, és ennek ellenére a műhelyben dol­goztak. — Nem először és nem is utol­jára. Ilyenkor úgy van, hogy ki­csit korábban kelünk, aztán irány a műhely: nekilátunk a szerelés­nek. Később feljövünk ide, a mű­szaki osztályra, elvégezzük a dol­gunkat, s délután folytatjuk a munkapadok mellett. — Némethné szerénykedik — véli utóbb az szb-titkár. — Ar­ról sem szólt, hogy már másod­szor érdemelték ki a Vállalat Ki­váló Brigádja címet. S a műsza­ki könyvtárat sem említette, ame­lyet ugyancsak ők tettek rendbe. Egyébként én is csak úgy mon­dom a dolgokat, ahogy éppen az eszembe jutnak. Hiszen napestig sorolhatnám a kollektívák válla­lásait, tetteit. Említhetném a Vib­rátor I. brigádot, amelyik iskola­világítást korszerűsített, vagy az Ifjúságot, amelynek tagjai — valamennyien fiatal szakmun­kások — betegeskedő, nyugdíjas munkatársukat segítik. S itt van Bors József brigádvezető. aki most. az építők napján kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Voltaképpen három dolog­ról van itt szó — készül összeg­zést tenni Süli László szb-titkár. Brigádjaink segítik a termelést, s az eredmény: 1982-ben 108,5 százalékra teljesítettük gyártá­si tervünket. A másik dolog: a szociális körülmények. 1978 óta úgy képzünk szociális alapot, hogy annak forrása a gyári dol­gozók társadalmi műszakban végzett termelőtevékenységének munkabére. Telkünk van a Szeli- di-tónál, 1975-ben állítottuk föl rá az első faházat, s az idén már a negyediket helyezhettük el a szocialista brigádok jóvoltából. A harmadik: a város — azazhogy megint csak a magunk — megse­gítése. Brigádjaink óvodákat, is­kolákat patronálnak. Nemcsak adnak, kapnák is a szocialista közösségek: 1982-ben például tizenegy kirándulást, színház- és múzemlátogatást szer­veztek számukra. Az ÉPGÉP tár­sadalmi munkában készült sala­kos és bitumenes kézilabdapá­lyája egy kicsit a városé is, és nem ritka a közös kulturális ren­dezvény sem. Ami pedig a gyár­kapun kívül végzett társadalmi munkát illeti, Fogas Antal, gyár­fejlesztési osztályvezető kimu­tatása szerint az tavaly 1260, az idén május végéig 520 munka­órát tett ki. Halász Istvánnétól búcsúzóul megtudom, hogy márciusban új munkaverseny-szabályzatot ké­szítettek, és a korábbitól eltérő vállalási rendszert vezettek be. A korszerűbb módszerek jövőbe­ni alkalmazásáról, továbbfejlesz­téséről hat hónap tapasztalatai alapján szeptemberben dönte­Jubilál a rádiházi ménes NINCS BIZTOS RECEPT ft Harmincöt évvel ezelőtt, 1948-ban hozták létre Rádiházán a ma­gyar lósport bázisát jelentő, azóta már világhírűvé vált ménest. Az itt tenyésztett lovaknak külföldön is jó hírük van: Rádiházának több országból van rendszeres vásárlója. (MTI fotó: Arany Gábor felvé­tele — KS) Érdekeltség és szabályozás a mezőgazdaságban Milyen legyen a mezőgazda­ságban a bér- és keresetszabá­lyozás? Szakmai körökben évek óta parázs vita folyik erről a kér­désről. A vélemények mind a mai napig a lehető legnagyóbb mértékben eltérnek egymástól. Egy dologban, azonban nagyjá­ból egységes álláspont alakult ki: a többirányú igényeket egy típusú keresetszabályozással nem lehet kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési szerkezete, az ipari és mezőgazdasági tevékenység ará­nya, a munkaerő struktúrája, kép­zettségi szintje nagyon eltérő. E sokszínű, formagazdag és csak­nem másfél ezer gazdálkodóegy­ségből álló ágazat továbbfejlődé­se a nyolcvanas évtized elején elodázhatatlanná tette a központi keresetszabályozás korszerűsíté­sét. Egyes gazdaságokban például (főként, ahol nagyobb az ipari, vagy a szolgáltató tevékenységek részaránya) több helyütt meg­vannak a munkatermelékenység növelésének a feltételei. Hasonló helyzetben vannak azok a gazdaságok is, ahová jól felkészült, dinamikus vezetők kerülnek, és viszonylag rövid idő alatt kijavítják a korábbi gazdál­kodási hibákat. Az öröklött bér- színvonal korlátját azonban nem tudják áttörni. Nem kívánom to­vább sorolni az átlagbér-szabá­lyozás hátrányait, hiszen azok közismertek. Van viszont egy — jelenlegi gazdasági helyzetünk­ben — nem elhanyagolható nép- gazdasági előnye is: a vásárló­erő-kiáramlás leginkább ezzel a formával tartható kézben. Erre persze rögtön kontrázhat bárki, hogy ez igaz, de egyúttal visszafogja a teljesítményeket is. Ez pedig céljainkkal ellentétes. Kétségtelenül így van, de lát­ni kell, hogy minden keresetsza­bályozás örök dilemmája: vásár­lóerő-kiáramlást szabályozzon-e, vagy pedig ösztönözzön. A min­denkori gazdasági helyzet függ­vénye, hogy melyik élvezhet el­sőbbséget. További nyitott kérdés a sza­bályozással kapcsolatban, hogy a kereseteket központilag meg­határozott fajlagos mutatókhoz kell-e kötni, vagy nagyobb mér­tékben kell a vállalati önállóság­ra támaszkodni. Az év közben ki­fizetett munkabért kell-e meg­adóztatni, vagy csak az év végit, esetleg együtt kell szabályozni a jövedelmeket? A jövedelemnö­vekményben kell-e érdekeltté tenni az üzemeket, vagy az egész jövedelemben? Már néhány felvetett kérdés is azt bizonyítja, hogy nincsenek biztos receptek, egyedül üdvözítő módszerek. Örvendetes, hogy a nyolcvanas évek elején meg is kezdődött az útkeresés. A mezőgazdasági üze­mek 80 százalékára ugyan to­vábbra is *a bérszínvonal-szabá­lyozás érvényes. De az is igaz, hogy a fennmaradó 20 százalék­hoz tartozó üzemek kísérletkép­pen a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás vagy pályá­zat nyomán a legkülönbözőbb tí­pusú keresetszabályozási formák­kal próbálkozhatnak. Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a kísérletezés az üzemek számára sem kockázatmentes. Az ugyanis, hogy a szabályozás a bérkiáramlást összekapcsolja a teljesítményekkel, magában hord­ja annak veszélyét is, hogy tel­jesítménycsökkenés esetén csök­kenni fog az üzem dolgozóinak a keresete. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az üzemek tudtak a legjobban élni az új formák adta lehetőségekkel, ame­lyek már az átlagbér-szabályozás keretei között megtették az első lépéseket belső érdekeltségi rend­szerük tökéletesítésére. Ebből máris látszik, hogy bármilyen új keresetszabályozás csak akkor hozhat az üzem számára előnyö­ket, ha az üzem belső munka- szervezési megoldásai és érde­keltségi rendszere alkalmas a központi keretszabályok befoga­dására, s az általa közvetített kö­vetelményrendszer továbbadá­sára. B. K. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Traktoróriások Kártalanított turisták Az Egri Közúti Építő Vállalat a múlt évben a Volán 4. számú Vállalattal szerződést kötött. En­nek értelmében négy alkalmazott­ja személyenként 7500 forint részvételi díj ellenében a Volán utazási iroda által rendezett hat­napos autóbuszos ausztriai tár­sasutazáson'vett részt. A bonyo­dalmak azzal kezdődtek, hogy a csoport későn érkezett Salzburg­ba. Az idegenvezető javaslatára az utasok — a négy vállalati al­kalmazott kivételével — úgy dön­töttek, hogy a városnézés marad­jon ei. A négy ellenvéleményre tekintettel, . rövidebb autóbuszos városnézést rendeztek. Innsbruck­ban és Grazban azonban ez el­maradt. Mindezek miatt a válla­lat az alkalmazottai által kifize­tett összegből a Volántól 10 ezer forintot visszakövetelt. Az Egri Megyei Bíróság az idegenvezetőn kívül, két utast, és két autóbusz-vezetőt hallgatott ieg. Ennek alapján az derült ki, hogy a salzburgi és az innsbrucki városnézés formális volt. Grazban pedig teljesen elmaradt. A bíró­ság azonban azt is megállapítot­ta, hogy a programváltozás az utasok többségének elhatározása volt. ezért ítéletében kimondta: a Volán nem követett el szerző­désszegést. és a keresetet elutasí­totta. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a Volánt 5 ezer forint megfizetésére kötelezte. A döntés indokolása rámutat arra. hogy a vonatkozó rendelet értelmében, az utazási iroda felel a szerződésben vállalt szolgálta­tások teljesítéséért. Amennyiben ezt nem tartja be, a részvételi dijat arányosan le kell szállíta­nia. Nem fogadható el a Volán és a megyei bíróság álláspontja, hogy a program a résztvevők többségének szavazata alapján módosult, tehát szerződésszegés nem történt. Az utazási szerződés ugyanis az abban megjelölt prog­rammal, az egyes utasok és a Volán között jött létre. A kötele­zettség teljesítése a résztvevők szavazatának többségétől nem tehető függővé. Tehát a Volán a megállapodást megszegte. A visszatérítés összegének meg­állapításánál a Legfelsőbb Bíró­ság azt tartotta döntőnek, hogy az ilyen társasutazások elsődle­ges célja valamely ország törté­nelmi, kulturális és egyéb neve­zetességeinek megismerése. A Volán szerződésszegése, éppen ab­ban áll, hogy az építőipari vál­lalat négy alkalmazottját e ne­vezetességek megtekintésétől megfosztotta. Ezért — a részvé­teli díjhoz arányítva — szemé­lyenként 1250,— összesen 5000,— forintot köteles visszafizetni. Meszes gödörbe esett — megvakult Tragikus szerencsétlenség tör­tént egy községi tanács udvarán. A községházát tatarozták, és az udvaron frissen oltott mésszel teli gödör tátongott. Nem fedték le, nem kerítették körül, és így történt, hogy egy lakatos bele­esett. Egyebek közt oly súlyos sé­rüléseket szenvedett, hogy mind­két szemének látását nyolcvan százalékban elvesztette. Állapota véglegesnek bizonyult, és vaksá­gi járadékot'ás folyósítottak neki. A bíróság a tanács teljes kárté­rítési kötelezettségét állapította meg, és baleseti járadék fizetésé­re kötelezte. Nemrég a rokkant ember a já­radék felemeléséért pert indított. A járásbíróság abból indult ki, hogy a balesetet szenvedett la­katossal azonos beosztású dolgo­zók keresete jelenleg 4800 forint. A járadék összegfenek megállapí­tásánál azonban figyelembe vet­te, hogy az illető havonként két­ezer forint rokkantsági nyugdíjat kap. könnyebb fizikai munkával ötszáz forintot kereshet, és ezer- ötszázhuszonöt forint vaksági já­radékban is részesül. Mindezek alapján havi 775 forintot ítélt meg neki. A megyei bíróság által jogerő­re emelt ítélet ellen emelt tör­vényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A balesetből eredő munka- képtelenség vagy munkaképes­ség-csökkenés esetén, járadékul, az elmaradt- keresetnek (jövede­lemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell figyelembe venni. Kormány- határozat értelmében minden ti­zennyolcadik évét betöltött yak személyt — jövedelmi viszonyai­tól és a vakság okától függetle­nül — azonos összegű járadék­ban kell részesíteni. Ez a baleseti járadék szempontjából nem mi­nősül társadalombiztosítási ellá­tásnak. Bevezetésével ugyanis a vakok szociális helyzetét kíván­ták intézményesen javítani, ezért a károkozó felelősségének enyhí­tésére nem szolgálhat alapul. Té­vedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a vaksági járadékot csök­kentő tényezőként vették figye­lembe. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a baleseti járadék összegét 2300 forintra emelte. Naposlibavész Az egyik áfész részére egy vál­lalat- nagy mennyiségű másodosz­tályú naposlibát szállított. Az átvételt után két hét sem telt el, és az állatok kétharmada elhul­lott. Az. illetékes állategészség­ügyi intézet igazolása szerint a tetemek vizsgálata során több súlyos betegséget állapítottak meg. Ezek után az áfész a vál­lalat ellen kártérítési pert indí­tott. 'A Legfelsőbb Bíróság ma­rasztaló ítéletet hozott. Mint az ítélet indokolásából kiderül, a vállalat egyebek közt, azzal védekezett, hogy másodosz­tályú naposlibákért nincs szava­tossági felelősség. — Kétségtelen — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a szabványban nem szabályozott, másodosztályú minőségű, gyen­gébben fejlett, kisebb súlyú na­posállat csökkent értékű, ami árában is megmutatkozik. Az ilyennél nagyobb tartási költség­gel és nagyobb elhullással kell számolni. A továbbtartásra azon­ban alkalmasnak kell lennie, nem szenvedhet súlyos betegsé­gekben. Mindezekből következik, hogy a vállalat a kelésgyenge álla­tok szállításáért felelősséggel tar­tozik. Mentségére semmit sem tudott felhozni, tehát kártérítési kötelezettsége fennáll. Hajdú Endre Sikerrel folytatódnak a lenin- grádi „Kirov-gyár” K—710 típu­sú új traktorának üzempróbái. A gyári tervezők fáradhatatlanul dolgoznak újabb alkotásuk to­vábbi tökéletesítésén, a traktoro­sok munkájának könnyítésén. Az utolsó modelleken tökéletesítet­ték a vezetőfülkét, kényelmeseb­bé tették a kormányművet, a ve­zetőfülke hőmérsékletét és pára- tartalmát speciális műszerek el­lenőrzik. A K—710 típusú traktor egye­síti magában elődeinek legjobb tulajdonságait. Valóban óriási a teljesítménye is — ötszáz lóerő. A gyártás során több újítást ve­zettek be, amelyek megkönnyítik a gép kezelését és fokozzák a ha­tékonyságát. A traktor univerzá­lis, legkevesebb ötven különbö­ző művelet elvégzésére alkalmas — lehetővé teszi a munka ter­melékenységének jelentős mérté­kű növelését. A traktorgyártás a szovjet ipar egyik élenjáró ága. Az ország gépgyárai a tizenegyedik ötéves tervben (1981—í985-ig) egymillió 870 ezer traktort adnak a mező- gazdaságnak. Képünkön: próba- útón a Kirovok. Elöl a K—J10- es.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom