Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

[I ______ZU család • otthon « 'szabad idői M i ndenekelőtt ejtsünk' né­hány szót Bács-Kiskun leghosszabb, .nyolcvan va­lahány kilométeres, jelzett turis* taösvényéről, mely a Zöld úton a Kiskunságban fedőnevet viseli, s amelyhez egy alig kétéves túra- mozgalom kapcsolódik. Az akció annak idején, 1981-ben kettős cél­lal szerveződött. Egyrészt: be­mutatni a természetbarátoknak, a táji, botanikai, zoológiái stb. szépségek, értékek iránt fogé­kony gyalogos turistáknak sző­kébb hazánk eddig kevésbé is­mert zugait, de főképp a Kiskun­sági Nemzeti Parkot. Másrészt: a Pest megyei piros sávhoz La- dánybenénél csatlakozva meg­valósítani azt a régi elképzelést, miszerint a főváros közvetlen kö­zeléből — sőt: Nagymaros fölött az országos kékkel találkozva a legszebb honi tájakról — jelzett úton lehessen eljutni a világhírű bugaci pusztára. A volt Kiskun túrát fölváltó és azt részben magába foglaló zöld esíkoc&ka tehát Bugac-Felső va­sútállomástól indul ki és észak— északnyugati irányt fölvéve a ladánybenei autóbuszmegállónál ér véget. Fussuk talán be most gondolatban ezt a kacskaringéé pályát, annak hangsúlyozásával, hogy testi-lelki felüdülést keresve — egyénilég vagy csoportosan, — bármikor, tetszés szerint bárme­lyik szakaszt ki léhet választani. A Kisasszonyerdőben Starthelyünk a kecskémét—kis- kummajsai kisvasút festői kör­nyezetben megbújó Bugac-felsői állomása. Változatos vegyeserdőn vágunk át, majd kisebb-r.egyobt,-sáfc * \1 i Vlft* v. i-hí Szabad gyalog! (Kiskunsági túrakalauz — természetbarátoknak) megperzselt-kiifakult tisztások előterében, vakítósárga buckák közt bukdácsoló dűlőutakon nagy ívben kerüljük ki a falut. Ezután gyönyörűséges fenyvesbe csalogat a jelzés, majd ki&parcelláik sora, nagyüzemi szőlőtábla, s vadvi­rágos rét következik. És a mocsa- ras-hínáros, náddal jóformán tel­jesen beborított, felbecsülhetet­len kiterjedésű Kerék-tó. Egy hosszú, akácosba „vájt” ár­nyas alagutat elhagyva fatörzsre szegeit táblácska igazítja el a ván­dort: a Kisasszonyerdőben jár, és abból — akárhány kunkort ír is le — ki nem talál Jakabszállás határáig. Közben néhol fakiterme­lés sebeit látja, s lépten-nyomon a boróka, a nyár, a fenyő és a he­pehupás aranyhomokon sarjadó cser jék, virágok minden képzeletet felülmúló csoportképei, külön­legesen harmonikus szín- és for­mavilága bilincseli le, ragadja magával. Ágasegyháza felé A folytatásban ismét egy vas­útállomás — a jakabszállási — szolgál támpontul. Mögötte mind­járt egy lustán nyújtózó, ezer színben pompázó, tüosöktől-bo- gártól zsongó, tágas vizenyős le­gelőn visz keresztül a jelzés, A környék gólyák vadászó-, bíbicek fészkelőhelye. Pár száz méter után szinte kételyei támadnak az embernek: Valóban az agyonci­vilizált huszadik század végén él? Elszórtan, vakító-fehér tanyák, tá­voli kutyacsaholás, tehénbőgés, legelni kicsapott aprójószág, a halovány szekérút porában ló­patkó, kerékabroncs nyo­ma, arrébb kaszáját villogtató pa­raszt — háborítatlan, idillikus kép; ötven-,hatvan évvel korább­ra, vagy akár a múlt századba képzelhetjük magunkat. Később, akácos-nyár jas1 liget mentén érkezünk a mintegy 50 hektár kiterjedésű, átlag 60—70 «centi mély, szikes Ludas-tóhoz. A másik, a Kiskőrösre tartó sín­páron átkelve telepített feny­ves, illetve változatos-szép homoki vegyes erdő vár ránk, friss levegőjével, kötetlen,' mély talajával. Odább, az ágasegyházi— orgoványi természetvédelmi te­rületen, tocsogós, zsombékos ré­tek, nádasok, elvétve művelt kis birtokok, ismerős kunhalmok szegődnek melléník útitársul. A legmagasabb dombon harminc­méteres kilátó ítgér páratlan pa­norámát. A Csiraszéki csatornán túl a valamikori Platter nagybirtokot érintjük. Jobbról kiterjedt lege­lő — ez az igazi puszta — balról bekerített mocsár. A sándortele- pi iskola után szaporodó tanyák, gyümölcsösök között széles ho- mokúton jutunk Ágasegyháza fő­utcájára. Buckák és tavak » Kecskemétről Solt felé utazva, az 52-as főút 21-es kilométertáb­lájánál figyelhetünk fel a dim- bes-dombos, messziről teljesen ko­párnak tűnő, félsivatagi tájra, mely több miint 1600 hektáron a Kiskunsági Nemzeti Park 4-es számú egysége. Ide, s ehhez ha­sonlatos vidékre, valamint Fü* löpháza határába, a szikes ta­vacskákhoz irányít a túraút har­madik szakasza. ötven méterre sem kell eltá­volodni az aszfalttól, máris az igazi, hamisítatlan, nemcsak ha­zai, de közép-európai viszony­latban. is egyedülálló futóhomo­kon, -az UNESCO által is szigorú­an védett bioszféra-rezervátum­ban járunk. S^hol másutt nem ily látványos a szél felszínformá­ló munkája, a homok állandó vándorlása. A nyílt buckaolda­lakat egymást néhány centire követő, a szél irányára me­rőlegesen futó, kicsiny homok- fodrok enyhén hullámos raj­zolata díszíti. Rácsodálkozhatunk a sok különleges homokalakzatra: a barázdára, a garmadárá, a para- bolabuckáira, bálnahátra és az1 arénára. Minden évszakban szemet gyö­nyörködtető a szinte steril ho­mokvonulatok szívós vegetáció­ja; kezdve a zuzmóktól, mohák­tól, a homoki pirosítón és napró­zsán át a közönséges borókáig, galagonyáig és fehérnyárig. Nincs az országnak még egy porcikája, ahol ennyire élethűen elevened­nének meg Petőfi árvalányhajas, szamárkenyeres verssorai. A kö­zelben hasaló, ’ lúgos vizű, szikes tavak — a Szappan-, a Szívós-, a Hattyú-szék és a Kondor-tó — a víziimadarak, főleg a récék és a sirályok fajainak otthonai. Az 52-es főúttól a zöld kereszt jelzésen — kis kört leírva — visz- sza is térhetünk Ágasegyházára. Méghozzá az egész Duna—Tisza köze táj.képiLeg talán legmegka* póbb vádékén át. Ha nem zavar­na a vakító sárga homok, s kilát­szana néhol egy-egy mészkő, akár a Bükk-fennsík varázslatos karszt­jelenségei közé képzelhetnénk ma­gunkat. Az egzotikus boróka, a mélyzöld fenyő, illetve az ezüst­nyár — s imitt-amott a nyír — természetes kompozíciója pá­ratlan esztétikai élvezetet nyújt. A kristálytiszta levegő, az énekes madarak, egy-egy ijedten fölröp­penő fácán, fürgén tovacsörtető gyík révén pedig végképp szí­vünkbe lopja magát a táj. Sarlóspusztára A Zöld úton a Kiskunságban című túraút utolsó fejezetét a Kondor-tó északi csücskétől, Szabadszállás—Balázspusztától Ladánybenéig tárgyaljuk. A 25 kilométer — dűlők és kerékvága­tok — kísérői Kunadacs, Kun- baracs és Kunpeszér határában: változatos vegyeserdők, fenyők minden korosztályból, az elmarad­hatatlan borókacsokrok; kiszik­kadt csatornamedrek: ritkás akácok; nekivadult szőlő-, do­hány- és kukoricasorok; bozótos, dús aljnövényzetű rengeteg; te­lepített erdőfoltok; zsombékos és vadvlrágos kaszálók; mocsaras- ingoványos, füzekkel, égerekkel tarkított, élénkzöld lápok. A táv háromnegyedénél, „fönt” Pest megyében a Pegazus Tours lovastúra-hálózat sarlóspusztai központját találjuk, fogadóval, úszómedencével, sportpályákkal, lovardával, ősparkkal. Itt buk­kanunk rá a bevezetőben emlí­tett piros sávra is, mely a zöld­del együtt végcélunkig kísér ben­nünket. Kutasi Ferenc Bugac és Toserdo A nemzeti park e két terü­letén kaphatnak még piros, il­letve sárga színű biztos „fo­gódzót” a természetjárók. Ugyanakkor ez az a két föld- rajai név, mely a hazafi és a külföldi turisták fülében is a legjobban cseng, ha Bács-Kis­kun megyébe készülnek. Tehát Bugacpuszta. Leg­egyszerűbb, ha a kisvasútiéi a Móricgáti-tamyák megálló­nál szállunk le. Mély, homo­kos, nem könnyen járható úton közelítjük meg az erdőt. Elszórtan galagonya- és kö- kénybokrök színesítik a tájat. az erdészházait követően a jeizés egy nyiladékban vezet a nires ősborókás felé. Egyre több lesz a bucka és feltűnő a talpunk alá pázsit- szerűen simuló mohaszőnyeg. Az ösvényről már teljes pom­pájában látható a Kiskunság egyik, legértékesebb része, az ősborókás. Ahogy közeledünk a boró­kás és a puszta széléhez, egy­re gyakoribb a lombosfa, a fehémyár, a kökény és a ga­lagonya. A kőrises égerláp fö­lött 100—150 méter hosszú bü- rün kelünk át, majd óriás tölgyfák árnyékában pillant­juk meg a Pásztormúzeumot. Az épület mögötti legelőn szabadtéri kiállításit fedezhe­tünk fel: az ősi pásztorélet ..kellékeit”, cserényt. szárnyé- kot. gémeskutat. stb. mutat­nak litt be. Tavasztól, őszig itt delel a szürkegulya, a rac- kajuh-nyáj és a buga/di mé­nes. A turistaút ezután gyü­mölcsösök. szépen karbantar­tott tanyák mellett vezet a csárdához. Ide már közel van Bugac-Felső rvasútállomás, a már ismertetett zöld jelzéssel. A Tőserdő mévem ismert, mintegy inégy kilométer hosz- szú Jakitelekli Tisza-kanyar a múlt század közepén végre­hajtott folyószabályozás ered­ménye. A holtágat kísérő ga­lériaerdőben ártéri bokorfüze­sek, tölgy-, kőris- és sztilfa. ligetek magyairfcőrises égeresek, gyöngy virágos tölgyesek vált­ják egymást, a vízben pedig bőségesen terem a rucaöröm, illetve a tündér- és bavirózsia. Rendkívül gazdag a környék madárvilága Is. A Tőserdő déli feléhez és Tiszaalpárhoz csatlakozik az a honfoglalás­kori eseményt őrző nevezetes rét, ahol 895-ben Árpád feje­delem megfutamította Zalán seregét. A vidék vonzerejét fokozza a 60-as évek végén talált 40 Celsius-fokos termál­víz, ami a parkerdővel együtt országos jelentőségű üdülő­körzet kiépítését itette lehe­tővé. A kb. öt kilométeres, min­den korosztály által kényelme­sen, különösebb megerőltetés nélkül teljesíthető, sárga csíkkal ellátott gyalogút jel­legzetessége, hogy egy nagy kört ír le, vagyis bárhol be lehet kapcsolódni. Mégis ta­lán legcélszerűbb az üdülő­falu központjából, a vizet át­szelő kőhídtól indulni, onnan, ahol ízléses szemléltető-tá- jékozt.ató tábla igazítja el a vállalkozókat, a környék nö­vény- és állatvilága iránt ér­deklődőket. —i —c HORGÁSZOKNAK Busa horoggal és villantóval Hosszú ideig tartatta magát az a hiedelem, hogy a busa nem horgászhal, és nem lehet horog­gal megfogni. Az utóbbi három horgászévem tapasztalata alap­ján bátran ki merem jelenteni, hogy a busa horoggal jól fog­ható, sőt horgászataimon rend­szeresen számítok kapására és fogására. Igaz, hogy tapasztala­taim csak a Kiskunsági Öntöző Főcsatornán szereztem, és így le­het, hogy csak itt, illetve a ha­sonló, busával jól telepített vi­zekre lehetnek érvényesek. Meg- jegyzem, nagyon sok horgász zsákjában látok busát a Kígyó­son. Azt hiszem elég széles kö­rű lehet a busafogók tábora, csak éppen tollat nem fognak, hogy megírják tapasztalataikat. Beszélgetve a vízparton, hal­lottam már, hogy rendszeresen horgásszák pufókával, pattogatott kukoricával, ízesített hungaro­cell golyóval, úsztatott kenyér­héjjal, konzerVkukoricával stb. A saját tapasztalatom, hogy fogá­sában nincs semmi különös új­donság, új csali, vagy módszer. A jól ismert, jól bevált feneke- zős-önetetős módszerrel, 2—3 ho­roggal horgászom, csalinak szin­te kizárólag konzervkukoricát, vagy pufókát használok. Ezzel a módszerrel a Kígyóson a halak több fajtája fogható: keszegfé­lék, kárász, ponty, busa, amúr, compó. A zsinórméret 30-as, kö­zepes. inkább kisebb méretű, és nagyon hegyesre megfent horog. A busa leggyakrabban akkor jelentkezett, amikor a szerelést a fősodrásba, vagy annak szé­lére, de még jól mozgó vízbe dobtam. Tehát a víz mozgatta a csalizott horgot és az nem fe­küdt el az iszapban. Az önetető­ben olyan anyagot használtam, amely könnyen oldódik a mozgó vízben. Tehát a keményre főzött grízek, gyurmák nem megfele­lőek. A használt anyag egyéb­ként nem titkos: áztatott kenyér és finom kukoricadara keveré­ke. Vékony zsinórt, maximum 30- ast használtam, kisebb (könnyű) horoggal. A horognak nagyon hegyesnek kell lenni. A vége a csaliból kissé álljon ki. A busa fogása élvezetes, erő­teljes kapása van, és jól védeke­zik. Sokszor előfordul, hogy he­ves kapása után kiugrik a víz fölé, szinte megelőzve a bevá­gást. Ilyenkor van nagy jelentő­sége a jól megfent horognak. Ér­dekesség, hogy fogtam busát ok­tóber végén két esetben is úgy, hogy a közepes méretű villantót mélyen bekapta. Természetesen sok egyéb halat is fogtam a Kígyóson, azonban a több éve vezetett horgásznaplóm összesítése alapján megállapít­ható, hogy a busák súlya 2—3- szorosa volt a pontyokénak, és majdnem annyi, mint az ' egyéb vegyes halak súlya. A busák sú­lya zömmel 2 és 3 kg közötti volt. Gyüre Tibor a kecskeméti Zalka HE elnöke Szabadkaiak nyerték a bajai nemzetközi versenyt A Bajai Sport Horgász Egye­sület a közelmúltban rendezte meg szokásos évi meghívásos nemzetközi versenyét. Ezen a megye négy csapatán: a tassin, a kalocsain, a tiszakécskein és a bajain kívül a Tolna megyei IB együttese, valamint a szabad­kai és a zombori egyesület vett részt. A nagyszabású vetélkedőre a Sugovica új pályáján, a nem­zetközi szabályok szerint került sor. A versenyt a szabadkaiak nyerték a bajai és a kalocsai csapat előtt. Egyéniben a fel­nőttek mezőnyében Katus Gyu­la kalocsai horgász lett az első. A második helyet Várszegi Fe­renc, a Tolna megyei IB ver­senyzője szerezte meg, míg Bó­ján Markov szabadkai horgásza harmadik helyen végzett. Az if­júságiak közül az első Pálinkás Péter (Tiszakécske), a második Ledenszki Zoltán (Szabadka), a harmadik Rendes Róbert (Kalocsa) lett. Jäger Antal a Bajai Sport HE elnökhelyettese „ Szellőztessük” állóvizeinket A kevés ítéli csapadék és a száraz tavasz miatt nemcsak holtágaink, víztárolóink, tavaink, hanem folyóink jelentős részén is jóval alacsonyabb a vízállás az ilyenkor szokásosnál. Könnyen veszélybe kerülhet a halállomány. Ilyen helyzet már májusban ki­alakult egyes vízterületeken. A soltvadkertiről mi is beszámol­tunk. A plalnktondúsulás fokozza ugyan halaink természetes táp­lálékkészletét, ennék ellenére egy bizonyos határon belül a vízi virágzás miatt kialakuló oxigén­hiány komolyan veszélyezteti a halállományt. Míg nappal a nö­vényi planktonok oxigént ter­melnek, addig fény hiányában éjjel a lebontási folyamatokhoz oxigént használnak fel. Ha a termelt és a felhasznált oxigén egyensúlya megbomlik, komoly, kárát láthatja a víz élővilága. Az oxigénhiány általában haj­nalban, vagy erősen borult, (fényhiányos) időszakban fordul­hat elő. Oxigénelégtelenséget okozhat még az erősen feltöltő­dött tavakban, az iszapban folyó redukciós folyamatok során ke­letkező gázbk felszabadulása. Ezzel elsősorban légnyomásvál­tozások esetén kell számolnunk. Oxigénhiány észlelésekor nem szabad megvárni, míg a víz hal­állománya tömegesein „pipálni” kezd. Már előbb közbe kell avat­kozni. Nézzük, melyek lehetnek a beavatkozási módok. Részle­ges. vagy teljes vizesére, szi­vattyús vízfrissítés, vagy vízfor­gatás, kompresszoros oxigóndú- sítás és vízdúsítás csónakmotor járatásával. A vizesére csak kivételes eset­ben lehetséges. Általában csak szivattyús locsolásra és csónak- inotor-járatásra van lehetőség. Ezek csak tüneti kezelések le­hetnek. A megbomlott egyensú­lyi helyzet megváltoztatására ta­nácsos égetett mésszel való sávös meszezés (adagolás: 1,5—2 má­zsa hektáronként). Fokozott ve­szély esetén alkalmazhatnak az egyesületek klórmeszezést is (adagolása: 7—10 kilogramm hektáronként). Ez átmenetileg károsíthatja a haütápilállék egy részét, MiSzont alkalmas az eset­leges kopolltyúbántalrhak gyó­gyítására. A vízkezelők nem rendelkez­nek megfelelő eszközökkel az oxigénhiány elhárításához, ellen­ben kérhetik a környező ipari vagy mezőgazdasági üzemek se­gítségét. De a vízügyi igazgató­ságoknak is van már korszerű levegőztető berendezésük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom