Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. július 16. • PETŐFI NÉPE • 3 . FIGYELEM ÉS FEGYELEM — ENNYI AZ EGÉSZ Számítógépes tábor Baján Első fiatal: — A táborvezetőt tetszik keresni? Jó, rögtön szólok neki a hangosbemondón. Második fiatal: — Csakhogy azt most nem kapcsolhatod be, mert folyik az előadás. * Első fiatal: — De hallod, hogy fontos dologról van szó: a bácsi újságíró és rólunk akar írni. Biztosan siet is. Második fiatal: — Akkor se lehet. Persze, felőlem bekap­csolhatod, csak akkor vállald is érte a felelősséget, mert én nem vállalom, az már tuti... ismerős terepen Ez a bejáratnál elhangzott párbeszéd — minden látszat el­lenére — szorosan hozzátarto­zik a IV. számítástechnikai tá­borról írott beszámolómhoz. Egyrészt azért, mert szinte minden szó valami lényegre — utal. A hangosbemondó említé­se sejteti például, hogy a tábor mintegy negyven résztvevője — stílusosan — komfortos körül­mények között ismerkedik a kor­szerű technikával. Másrészt, ké­pet ad a hét megyéből öss.zese- reglett középiskolás csapat lel­ki arculatáról, pontosabban a lelki arculat egyik legfontosabb vonásáról: a nagyfokú ügybuz­galomról. Mert bár vitáztak egy­mással, mindketten jót akartak. S nehéz volna eldönteni, hogy melyiküknek volt igaza: annak-e aki a házirend szigorú előírásai­ra hivatkozott, vagy pedig an­nak, aki a szituáció rendkívü­liségére apellált? — bizonyára a harmadiknak, aki a vita kellős közepén mellém lépett, és azt mondta: tessék velem jönni, megkeressük a táborvezetőt. így összességében persze van némi humoros színezete is a tör­ténteknek, ami engem megnyug­tatott: bár képtelen vagyok fel­fogni hogy egy kockacukornyi, sőt egy gombostűnyi szerkezet miként tárolhat több százezer in­formációt, sőt idegenül állok a mikroprocesszoros világról fes­tett jövőképek előtt is (amikor állítólag már minden fizikai mun­kát gépek végeznek) — nos en­nek ellenére talán nem okoz különösen nagy gondot e riport megírása. Hiszen a titokzatos jö­vőre való készülődés tipikusan mai körülmények között folyik. Ismerős tehát a terep. Rögtön .megtetszett Ami nem jelenti természetesen azt, hogy nem értek további meglepetések. Mindjárt az első: a folyosók üresek és csendesek. Mindenki bent ül egy számítógépekkel kör­berakott teremben, és feszülten figyel a zöldes fénnyel villogó képernyőkre. Kell hozzá némi lelemény, hogy valakit rábeszél­jek: menjünk ki a társalgóba, és beszélgessünk néhány percig. Mint hamarosan kiderült, Raf- fai Zsolttal, a kecskeméti Kato­na József Gimnázium végzős diákjával állok szemben: — Hova tovább? — Villamosmérnöknek jelent­keztem, most várom a felvételi eredményemet. — A számítógép tehát csak hobbi? — Nem. Ha végzek, akkor a számítógépek szerkezeti részé­vel, az úgynevezett hardverrel szeretnék foglalkozni. — Hol látott először ilyen ma. sinát? — Amikor a gimnáziumba ke­rültem. Azonnal megtetszett és év végén jelentkeztem ide a tá­borba. — Akkor tehát nem először van itt. Mi mindent tud már megcsinálni egy ilyen géppel? — Elég sok mindent. Amikor ön bejött, éppen lóversenyeztünk a segítségével, és ezt a prog­ramot is én csináltam. Tegnap meg zenéltünk: tangót, rumbát és csacsacsát játszott a gép, szin­tén az én programom alapján. — Az osztályban, ahová eddig járt, hányán tudnak progra­mozni? — A harminckettőből heten, vagy nyolcán. — Akkor ez nem olyan min­dennapos dolog? — Nem. Főleg azért, mert a mi gimnáziumunkon kívül ezt tud­tommal más megyei középiskolá­ban nem tanítják, és ilyen tan­folyam sem volt másutt eddig, csak Baján. Jöhet a jövő A táborvezetői szobában szin­tén nagy a nyüzsgés: vendégek érkeztek, egyszerre több helyről is. Végül Borka Lászlóval, Leit- ner Lászlóval és dr. Sárkány Je­nővel ülünk le az egyik sarok­ban. Egyikük a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságát képviseli, amelynek oroszlánrésze van a tá­bor életrehívásában, és évről év­re való szervezésében. A mási­kuk az egyik legtöbb támogatást nyújtó vállalatnak, a kecskeméti SZÜV-nek az igazgatója. A har­madik igazgatóhelyettes a Ka­tona József Gimnáziumban, amelyik az elsők között jutott számítógéphez. Az általuk elmon­dottakat röviden így lehetne ösz- szefoglalni: Az, hogy a számitógépes jö­vő milyen lesz, arról lehet vitat­kozni. Tény viszont, hogy a ka­puja előtt állunk. Fel kell tehát készülni rá. Bács-Kiskunban ugyan viszonylag kevés ilyen gép működik még, ám annál dicsére- retesebb, hogy a fiatalok felké­szítését elsőként ez» a megye kezd­te. Nem azzal a céllal természe­tesen, hogy szakembereket ad­jon a népgazdaságnak, hanem, hogy a számítógépek kezelésé­hez szükséges gondolkodásmó­dot kifejlessze, elterjessze, s ez­által az általános műveltség ré­szévé tegye. Vannak bizonyos készségek, amelyeknek a hiánya egyre több gondot okozhat. Ilyen például a fényképezés, vagy az autóvezetés tudománya. És holnap ilyen lesz az algoritmusok készítése — az­az a számítógépek programozá­sa is. Ezek a berendezések ugyanis mind szélesebb körben válnak használatossá a hétköz­napi életben is. Egyszerű példát mondok: az automata mosógé­pet is egy kis számítógép irá­nyítja valójában. Ami a felké­szítést illeti: nem túl bonyolult. Igaz az algoritmusok megszer­kesztéséhez ki kell fejleszteni a gyerekekben a logikus gondol­kodást, és emellé egy eléggé nagyfokú koncentrálóképességet, mert itt egy felesleges ponttal is sokat ronthat az ember. Egyéb­ként a gyerekek nagyon élvezik. S amit különösen fontosnak tar­tok: nemcsak a gépekkel — egy­mással is jó viszonyba kerülnek, mert ahogy látom, szívesen se­gítenek azon, aki véletlenül el­akad ebben vagy abban. Tehát ennyi: egy kis figyelem, egy kis fegyelem — és jöhet a jövő. Káposztás János | A hírnév kötelez A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek mél­tán érdemelték ki az elismerést a külföldi piacokon. Nem is beszélve a kapós ,.echte ungarische” áruféleségekről. Gon­doljunk csak a szegedi téliszalámira. Az egyik rádióműsor­ban. megkérdezett külkereskedő képletesen legyintett, ami­kor a riporter a nyugaton egyre terjedő hamisítvány szalá­mik sorsát firtatta. A válaszból ország-világ megtudhatta, hogy számunkra ez alig jelent konkurrenciát, mert igaz: a címke vásárlásra csábító, de az íz és a zamat már utánoz­hatatlan. A kényszerű ízpróba után a becsapott kereskedő és a vevő legközelebb jobban figyel az áru származási he­lyére ... Napjainkban, amikor a gazdasági élet fejlődésének irányt szabó határozatokban első helyen szerepel az export növe­lése, bizony aligha van olyan üzem, vállalat, ahol valami­lyen úton-módon ne igyekeznének a kivitelre számot tartó termékek körét növelni, bővíteni. Sőt, ehhez még bankhitelt kérhetnek, jó néhányan kapnak is, ahogy a lakiteleki Szik­ra Termelőszövetkezet a hűtőház építéséhez. A két hét múl­va már üzemelő hűtőből szállítják ezután a környéken ter­melt zöldséget és gyümölcsöt Ezzel némileg csökken a kecs­keméti ZÖLDÉRT-kirendeltségre nehezedő nyomás, hiszen az itt működő szűkös hűtőházban tavasztól tél végéig zsú­folásig halmozzák a vagonokban, kamionokban útnak indí­tandó gyümölcsöt. x Egyes előrelátó üzemek hosszú időre elkötelezve magukat, gyakran erejüket, pénzüket szinte teljesen kimerítve vál­lalkoznak a jobb minőségű, magasabb értéket képviselő áru termelésére. Mások viszont vicclapba illő hibákat halmozva rontják nem könnyen kivívott hírnevüket. A korábbi években pontosan teljesített szállítások mosta­nában hozzák meg a kívánt eredményt. Ugyanakkor a cso­magolásra fordított kisebb figyelem a népgazdaságnak je­lentős kárt is okozhat. Képzeljük magunkat annak a svájci vevőnek a helyébe, aki az egyik híres alföldi konzervgyár­tól paradicsomport rendelt. A vagonban a várt áruféleség mellett még talált tévedésből (?) elcsomagolt két karton na­rancsport is. Ugyanez a gyár hasonlóképpen küldött Norvé­giába egy lapátot. Hollandiában találtak egy ugyanilyen ásóalkalmatosságot. Ezt egy Duna menti termelőszövetke­zetben felejtették a szárított petrezselyem levelei között. Nem növelte hírnevünket némelyik külföldre küldött va­gon állapota, sem. Jogosan kifogásolta a tisztaságra oly ké­nyes Svájcban az egyik legismertebb levesporgyár vezető­sége, hogv miért trágyamarádványokkal és mészdarabokkal szennyezett vagonban érkezett a Magyarországon termelt és szárított hagyma. Apró és könnyen orvosolható bajok ezek, mert maga az áru szinte minden esetben kifogástalan és jó minőségű volt. A tisztaságra és az ilyen tévedések elkerülésére könnyen le­het vigyázni. A hírnév kötelezettséget is jelent, ezért kár lenne a még előttünk lévő zölség-, gyümölcsszezont bosszantó hibákkal elrontani. Czauner Péter Hmiim Elektronmikroszkóppal a múltba A Magyar Állami Földtani In­tézet kutatóinak munkáját elekt­ronmikroszkóp segíti. A megvizs­gálandó anyagokról (40—50 mil­lió éves ősmaradványok, kőze­tek) ezerszeres nagyítást is tud­nak készíteni. A vizsgálatok eredményeit felhasználják a szén- és a bauxitbányászatban is. A képen: Eocén kagyló két­százszoros nagyításban (fent). Takács Barnabásné technikus munka közben (balra). Aranykezű Feri bácsi ... Igaza van, drága telep­vezető kartárs, tökéletesen iga­za van! Hétfőn a kettes rak­tárban egy nagy darabon le­szakadt a vakolat a mennye­zetről, értékes műszereket, alkatrészeket tett tönkre, és ma már szerda van, a kőmű­ves pedig még mindig nem kezdte el a plafon bevakolá­sát. Tudom, azt is tetszett kérdezni, hogy per momentán mit csinál az az ember. Ké­rem tisztelettel, ha szabad vé­leményt mondani a dolgok folyásáról, szóval Feri bácsi, a kőműves egy végtelenül szorgalmas ember... Ezt én mint a telep gondnoka tanú­sítom! ... Ö most is dolgozik, kérem tisztelettel, ő nem te­het a késésről, ő mindig azt csinálja, amit mondanak ne- ki... Ahogy én ismerem az öreget, ő már rég megreparál- ta volna azt a francos meny- nyezetet, de ha egyszer más­hová küldték őt dolgozni! igazam van, telepvezető kar­társ? Mert szegény, megboldogult nagyanyám szorult helyzetben mindig emlegette azt a nagy igazságot, hogy lében unc lé- benc lassen, ami magyarul annyit tesz, hogy ne szólj szám és nem fáj a főnököm feje! Csak azért idézem klasz­szikusainkat, mert tetszett kérdezni, hogy most hol dol­gozik az az aranykezű Feri bácsi. Nem akarok ünnepron­tó lenni, de hétköznapi egy­szerűséggel azt kell monda­nom, hogy ha jól emlékszem, hétfő óta a telepvezető kar. társ szíves engedelmével Ada- mec telepvezető-helyettes kar­társ hétvégi farmján, a Du- na-kanyarban tüsténkedik a keresett dolgozó. És azt is tudja, drága te­lepvezető kartárs, hogy én precíz ember vagyok. Mivel már beindult a nagy nyári szezon, így hát ebben az épí­tőipari kapacitáshiánnyal kín­lódó világban naprakészen el­számolok Feri bácsi munka­idejével. Kezdem azzal, hogy a múlt héten ennek az arany­kezű embernek az összes vál­lalati munkája annyi volt, hqgy húzott két rabicfalat a központban, aztán usgyi, tü­neményes gyorsasággal a Sze- lidi-tó partján találta magát a kisöreg a főkönyvelő társasá­gában. Hogy miért ilyen ka­pós munkaerő Feri bácsi?' Ké­rem, a különböző beosztásban dolgozó kollégáink egész se­rege tanúsítja, hogy ez az aranykezű mester a tetőbe. épitéstől a derítők, emésztő­gödrök építéséig minden kő. művesmunkához kitűnően ért. Elég csak olyan illusztris ne­veket említenem, mint Pus­kás doktor, a vállalat jogá­sza, Faludi osztályvezető kar­társ, Soponyai Boldizsár üzempszichológus, és még so­rolhatnám a Feri bácsi nevét imába foglalók névsorát, akik rendszeresen ideszólnak ma­gának, hogy drága telepvezető kartárs, Béluskám, ‘aranyko­mám, küldd már ki hozzám azt a bácsit, tudod, aki a múltkor is kint dolgozott a telkemen. És ilyenkor a te­lepvezető kartárs sem tehet mást, szól nekem, a gond­noknak, mert ugye a karban­tartók hozzám tartoznak, én meg küldöm az öreget oda, ahová az urak, akarom mon. dani, a kedves kollégák pa­rancsolják. Nem akarom elkeseríteni, telepvezető kartárs, de még a jövő héten sem tudjuk meg­javítani a mennyezetet. Hét­főn az öreg a központban be­vakolja a rabicfalat, az két- napi munka, szerdán usgyi, kezdődik az ország járás: most a dadogás Nádori kartárs vi­szi magával vidékre az öre­get... Azt kérdi, mit lehet tenni? Nagyon egyszerű!... őszig egy ember fogja a pla­font, hogy le ne szakadjon. Ha meg beáll a rossz idő, valahonnét majd csak előke­rül az az aranykezű Feri bá­csi! Kiss György Mihály A NEMZETISÉGIEK NYELVI KULTÚRÁJA Idén először: értékelik a gyerekek munkáit Az idén el&saör pályázatot ír­tak ki a szervezők a nyelv és a hagyományok ápolását szol­gáló nemzetiségi, olvasótáborok résztvevői számára: a gyerekek tábori! munkáját, élményeit tük­röző, az olvasási és a nyelvi kultúrával, a nemzetiségi ha- gyományokikal összefüggő alko­tásokat — meséket, verseket, ri­portokat, az úgynevezett készség­fejlesztő foglalkozásaikon készí­tett tárgyakat — várva. Az idei nyáron országszerte 15 nemzetiségi olvasótábort szer. veztek a fiataloknak, ezeknek mintegy fele júniusban fogadta a gyerekeiket, a többi az elkö­vetkező napokban, illetve augusz­tusban nyitja meg kapuit. A tá­borok vezetőinek szakmai, mód­szertani segítséget nyújtó Álla­mi Gorkij Könyvtár illetékesei a különböző helyszíneken szerzett tapasztalatokat összegezve az MTI munkatársának elmondot­ták: a hetedikes és nyolcadikos diákokat foglalkoztató herceg- szántói szerb-horvát olvasótábor programjában a néphagyomá­nyok felelevenítése, a népdal- gyűjtés dominált. A gyerekek a környékbeli horvát települé­seken kutattak népi értékek után. Kedvezőtlen tapasztalat: elő­fordult, hogy egy-egy táborban a pedagógusok az iskolai munka meghosszabbításának tekintették a gyerekek tevékenységét. Ez a helytelen szemlélet főleg a tan­óra-szerű nyelvgyakorlásban nyil­vánult meg. A táborvezetők általános vé­leménye: a gyerekek nyelvtudá­sa gyakran alacsony színvonalú, az együtt töltött idő — 7—10 r.ap — olykor csak az ismerke­désre elég, s nem teszi lehető­vé az elmélyült munkát. Kötetlen légkör jellemezte a Baranya megyei, bári — ugyan­csak felső tagozatosokat fogadó — délszláv olvasótábor munkáját. A mohácsi nemzetiségi bázis- könyvtár szervezte tábor különö­sen gazdag témaválasztékával tűnt ki: a sokszínű program keretében horvát írókkal, gyer­mekköltőkkel, a népművészet, a népzene jeles mestereivel talál­kozhattak a gyerekek. Neves szerb-horvát szakértők tartattak irodalmi, néprajzi előadásokat. Népi játékokra, dalokra tanítot­ták a diákokat. Sajnos, fennáll­hat annak a veszélye — figyel­meztetnek a szakemberek —, hogy az olvasótáborban megszo­kott szellemi pezsgés után az is­kolai munkát esetleg kevésbé tailálják érdekesnek majd a ta^ nulók. Épp ezért a táborokban részt• vevők utólagos foglalkoztatására is figyelmet fordítanak: az ifi­vezetők, a kiscsoportok vezetői — nemzetiségi gimnáziumok diákjai és főiskolások — felke­resik a gyerekeiket lakóhelyükön, s leveleznek is velük. A július végén megnyíló bári német nemzetiségű olvasótábor­ban az előre összeállított prog­ram szerint — a kétnyelvűség fontosságát tudatosítva — önálló gondolkodásra, munkára kíván­ják nevelni a gyerekeket. A foglalkozások gerincét a könyv- és könyvtárhasználattal kapcso­latos ismeretek alkotják majd; a színjátszással, a nyelvjárásokkal, a néprajzzal ismerkedő csoportok számára naponta egy-egy foglal­kozást szerveznek. A Tolna megyei Sötétvölgyben augusztus 1-től német nemzeti­ségi olvasótábor várja a diáko­kat. A tíznapos program idején az előadók a népmese világába kalauzolják el a gyerekeket. Üj színfolt a tábori munlkábaln a szakosodás: a kiscsoportokat a tanulók érdeklődési körének megfelelően alakítják ki. Az ukrán falu új arca Valamikor az ukrán Zlatousz- tovka település egyetlen neve­zetessége a szélmalom volt. Nap­jainkban a faluban modern- la­kóházak, tanácsház, iskola, kul­túrpalota, óvoda, áruház van. A Rosszija kolhoz központi épületét díszes parkok veszik kö­rül. A tej, hús, zöldség és más termények eladásából a kolhoz­nak komoly bevétele van, amely­nek jelentős részét lakások, szol­gáltató intézmények és utak épí­tésére fordítja. Nemrég adták át a több tízezer kötetből álló könyvtárat. A Fekete-tenger partján több üdülője is van a kolhoznak. A fiatalság visszatér Zlatousz- tovkába. Vonzza őket a magas­fokú gépesítettség, a változa­tos munkalehetőség, a magas fi­zetés, és természetesen maga a falu, amely ma már semmivel sem marad el a város mögött. A régi szélmalom pedig ma már múzeum. Képünkön: Za- bolockij kolhoztag családja, a házuk előtt. Ljubov — kiváló gépi fejőnő; férje, Iván kombáj- nos, fiuk, Valentyin még isko­lás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom