Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
PN MAGAZIN SZÁMÍTUNK A MUNKÁJUKRA Ax építészeti napok alkalmából köszöntőm a Magyar Építőművészek Szövetsége kecskeméti csoportját, valamennyi építészt. A rendezvény- sorozat, ezen belül Is a helyi alkotó építészek legjobb munkált bemutató kiállítás jó lehetőséget kínál arra, hogy eddigi, elismert tevékenységüket számba vegyük, és egyúttal az előttünk álló városfejlesztési terveinkhez további segítségüket kérjük. Mai városépítési feladataink egyet jelentenek a Kecskemét egész területére kiterjedő rekonstrukcióval. Jelentik az új lakások ezreit, az intézményeket, a nagy áteresztőképességű utak rendszerét, közművek kiépítését, valamint a parkok és pihenőhelyek több tízezer négyzetméterét. Ahhoz, hogy mindez közmegelégedésre megvalósuljon, jó tervekre van szükség. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a város építészei szeretik, védik városunkat, ez nyilvánul meg minden egyes munkájukban — ami számomra a minőség biztosítéka. Ügy érzem, hogy segítségük jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a megyeszékhely az eddigi városépítések során is meg tudta őrizni sajátos vonásait, megmenekült az uniformizálódás veszélyétől, karakterében Kecskemét tudott maradni. Kérem továbbra is, hogy tervezett új munkáik jól alkalmazkodjanak a hagyományos beépítéshez — anélkül, hogy feladnák korunk építészeti kifejezésmódját. Épületeikkel ne csak megőrizzék, hanem javítsák is az utcakép látványát, illeszkedjenek a környezetbe, beépítéseik adjanak humánus életkeretet a városlakóknak. Óvják a várost, hogy örömet találjon benne ne csak a most élő, hanem az utánunk jövő nemzedék is. Dr. Mező Mihály a Kecskeméti városi Tanács elnöke HÁROM ARANY ÉS A Önmagával versenyez a Gagarin brigád Kiskunfélegyházán, az új lakótelep egyik épületében lévő tízemeletes házának negyedik emeletén találok rá Szikszai István csapatára, a Gagarin ifjúsági szocialista festőbrigádra. Egyrészük éppen áttelepülni készült a kecskeméti munkahelyre. Vezetőjük sajnálkozva magyarázza, hogy ritkán van együtt a brigád 22 tagja, általában csak akkor, ha DUTÉP nagyobb építkezéseire rendelik őket. S ezzel máris a kollektíva tevékenységéről való beszélgetés közepébe vágtunk. Hogyan tovább, városépítészet? Az utóbbi néhány évben egyre több kritika éri a település tervezés hazai gyakorlatát. A bíráló észrevételek többsége összefüggésben van azzal, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyre nagyobb hangsúlyt kap a gazdasági helyzetünkkel kapcsolatos kérdéskör. Mindez, természetes folyamatként, racionálisabb gondolkodást követel meg az építészetben is. Szerencsére idejét múlta már az a városépítészeti szemlélet, amely szerint új értéket csak a meglevő épületállomány bontása árán lehet teremteni. A változást elősegítette, hogy a 'helytelen gyakorlatot az egyébként szükségszerű tömeges lakásépítés még jobban kiélezte az elmúlt két évtizedben. A városépítési munka során ugyanis nem fordítottak kellő gondot a humánus építészeti megfogalmazásra, a történelmi és építészettörténeti kontinuitás biztosítására sem a beruházók, sem a tervezők. A jogos és gyorsan kielégítendő igények miatt előtérbe került a rekonstrukció, amely az elavult, felújítással gazdaságosan nem fejleszthető területek teljes bontását és akciószerű átépítését jelenti. (Ez persze nem helytelen, ha az avulást, a felújítási lehetőséget és a bontások mértékét alapos megfontolások után állapítják meg.) Utólag elemezve azonban kiderült: a rekonstrukciós területeken igen sokszor tévesen határozták meg az átépítések módját, s legtöbbször — indokolatlanul is — a bontást választották. Ezeket a hibákat azonban a világon szinte mindenütt elkövették, ahol nem tulajdonítottak fontosságot az apró értékeknek. Számos megvalósult példa támasztja alá a francia Fernand Ponillon ironikus 'megállapítását: „Amióta városépítészettel foglalkozunk, nem építünk városokat!” A kijelentésben — a túlzásokat is leszámítva — bőven van igazság. Ezért — okulva a hibákból — egyre inkább előtérbe kerül a várostervezési gyakorlat néhány alapvető elméleti tételének átértékelése. Akadnak, akik így teszik fel a kérdést: Van-e egyáltalán kiút, s a hazai építészek felvázoltak-e már valamilyen megoldást? Igennel lehet felelni, mert az építészek 1982. évi nemzetközi kongresszusán többek között magyar szakemberek is ismertettek néhány lehetséges utat, megoldást kínáló javaslatot. Most már felismerjük — mert rákényszerülünk — az eddig elavultnak tekintett városrészek és épületele értékeit, és előtérbe kerül megmentésük is. Ezért minden bizonnyal sokszor találkozunk majd új fogalmakkal. Ilyen például a rehabilitáció, amely a bizonyos elemeiben korszerűtlen, de összességében a távlati igények .befogadására alkalmas területek átépítését jelenti, ahol fenntartható a település történelmileg kialakult szerkezete, jellegzetessége és városképi megjelenése. ■Fel kell kutatni, melyek azok a városrészek, ahol a revitalizá- ció, a műemléki vagy városképi értékeket tartalmazó területek átépítése (új életre keltése) oldja meg a városépítészet problémáit. Megoldja, mégpedig úgy, hogy az épületek és együttesek jellegét megőrző korszerűsítések elvégzését javasolja, az eredeti funkció részbeni, vagy teljes megváltoztatásával. Az említett .módszereket a gya_ korlatban várhatóan széles körben alkalmazni fogják, hiszen a lakásépítési program módosítása révén fontossá vált a belső városrészek átépítése. (Ezt bizonyítja az eddigi építési tilalmak feloldása is.) E munkát csak nagy körültekintéssel lehet végezni, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni a történelmi és városépítési folyamatosságot. Ahhoz azonban, hogy építészeti kultúránk és városépítésze, tünk fejlődjék, és a felelősséget átérezze minden állampolgár, érdemes megszívlelni Pierre Vágó, a világhírű, magyar származású építész közelmúltban elhangzott szavait: „Jó, korunkhoz méltó építészet csakis úgy alakulhat ki, ha művelője a közösséggel együtt lélegzik, a közvéleményt, a mindennapi embert is bevonja abba a küzdelembe, amelyet a különböző akadályok, például az üzleti szempontok, a bürokratikus megkötöttségek vagy az egyszerű' elkényelmesedés ellen folytat." Farkas Gábor építész Sorház után átriumház? Taxival utaztam Kecskeméten a Hu- .nyadivároisha. A nemrég épült csoport- házak egyikében lakó ismerősömet ke- restem feL Kiszálltam, majd néhány .perc múl-tva tovább folytattam utamat. Am a gépkocsivezető, akivel mór eddig is jót beszélgettem, most hirtelen még bőbeszédűbb lett. „No látja, ez már valami!” — kezdte. „Én összejártam megtakarított pénzemből .mondhatni; ai fél világot, és így sok fejlett országban, szép városban megfordultam. Ott láttam az újak között ilyen épületeket! A házban volt a garázs, előtte kis zöld terület, 'betonút. Az alacsony, legfeljebb kétszintes ‘lakást cserép vagy valamilyen más, de hasonlóan szép, színes tető borította. Az épület mögött pedig .belsőudvar, terasz, kert, vagy park.” Amikor szóhoz jutottam, csak azt jegyeztem meg hogy a most látott épületek mind panelból készültek. Természetesen még nagyobb volt a csodálkozás, és önkéntelen a kérdés: Hát lehet ilyet is? ■Lehet. Panelből mindent lehet, mert szerencsére nem házakat gyártunk, hanem elemeket. A hunyadivárosi csoportházak paneljei is hasonló sablonban épülnek, mint a lakótelepi többszintes épületeké. A különbség: a termékről hiányzik a gyári felületkezelés. Simák a homlokzati elemek, amelyeket ugyancsak a helyszínen vonnak be tetszés szerinti színű műainyagf estékkel. A néhány évvel ezelőtt meghirdetett korszerű családi házas beépítés — ha nehezen is — kezd elterjedni Kecske• Már kész és még épülő panel-sorház a Hunyadivárosban. méten. Noha a 'Hunyadiváros első sorházát még hagyományos faiazóanyag- gal és eszközökkel építették, a második tömb — és a többi — már panelból készült. A lakóépület egy-egy, tömegében elválasztott egysége általában 6—8 lakást foglal magába. Az egymás mellé helyezett lakások sorozata különböző szélességű lehet. Minden épület tetőterét beépítették, van ahol egy szintben, vagy a nagyobb tetőszerkezetnél akár kettőben is. Az itt telepített épületek kis magasságuk miatt közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ez nemcsak kedvezőbb területfelhasználást jelent, hanem otthonosabb, meghittebb, összetartozó közösséget — föld- és természetközeiben. A hunyadivárosi kistelepülést a maga. sajátos tormájával, legyezőszerűen elhelyezkedő sorházaival jól illeszkedik a zömében földszintes családi házas beépítésű környezethez. Persze igaz: sokat jelent lakónak és szemlélőnek egyaránt az így kialakuló, és az emberhez közelebb álló arány, de azt is meg kell említeni, hogy mindennek ára van. A szűk terület megkívánja a gazdagabb, jobbat! felszerelt, kiépített környezetet. Itt nem lehet földuta- kon járni, az elektromos energiát légvezetéken behozni, vagy házi szikkasztókat építeni. Szükség van a teljes közművesítésre. A villany földkábelen érkezik, s a víz-, gáz-, csapadék- és szennyvízcsatorna, valamint a burkolt út is hozzátartozik a korszerű sorházhoz. A családi házaknak természetesen — a taxisofőrnek oly nagyon tetsző hu- nyadivárosi típusúak mellett — még számos változata ismert. Például az átriumház, ameLyet ugyancsak szívesen látnék Kecskemétem Neuhauser László építész — Két hete sincs, hogy megkapta az Aranykoszorús KISZ- jelvényt — emlékeztettem Szikszai Istvánt. — A kitüntetést csak én vettem át, lényegében a kollektíva dolgozott meg érte — szerénykedett a brigádvezető. — Négy évvel ezelőtt ugyanis — az egy brigád, egy KISZ-szervezet mozgalom keretében — mi is létrehoztuk a saját KlSZ-alapszerve- zetet. Én ugyan már akkor is túl voltam a harmincon, de megmondom őszintén, érdemes volt.— Mikor tartanak KISZ-taggyűléseket és hogyan hangolják össze a termelőmunkát, az ifjúsági szervezet tevékenységével? — A havi brigádértekezlet egyúttal KlSZ-taggyű- lés is. Mondhatják mások, hogy ez túlzott leegyszerűsítése a brigád- és a KISZ-munikának. Mi azonban nagyon komolyan vesszük mindkettőt. KlSZ-szer- vezetünk titkára szoros kapcsolatot .tart , a vállalati KISZ-bizottság osúcstitkárával. így azután életkori sajátosságainknak megfelelő programokban veszünk ■ részt. Szervezünk például kirándulásokat, sportrendezvényeket. A Gagarin brigád saját csapattal vesz részt a vállalati kispályás labdarúgóbaj- n okságiban. — A hármas jelszó egyike, a tanulni! Hogyan tükröződik vállalásaikban, eredményeikben? — A brigád hét tagjának már megvan a vállalati mesterszakmunkás-vizsgája, s ugyanezt megszerezték a KlOSZ-nál is. A cél természetesen az, hogy valamennyiünknek meglegyen ez a képzettsége. Emellett mindnyájan állandóan tanulmányozzuk az új anyagoikat, s azok felhasználási technológiáját, nehogy lemaradjunk szakmailag. — A legfőbb mérce természetesen a termelésben elért eredmény. E téren milyen sikert mondhat magáénak a brigád? — Ügy érzem, számontaftanak bennünket. Ennek jele például, hogy a legutóbbi országos ágazati ifjúsági parlamenten a mi brigádunk egyik tagja képviselte vállalatunkat, a DUTÉP-et. Tavaly több kiemelt munkán dolgoztunk. Ezek közé tartozik a kecskeméti árpádvárosi iskola, * a minigarzoníház, az új szákszervezeti Székház és' természetesen .sok-sok .lakóház. Részt , vettünk a bugáéi Kulcsosház festésében is. Az ott végzett jó munka alapján kapott Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést' brigádunk tagja, Farkas Imre. — Milyen kitüntetéseket, illetve címeket kapott eddig a brigád? — Nem sorolom valamennyit. Háromszor nyertük el a szocialista cím arany fokozatát, kétszer á Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja, s egyszer a Vállalat Kiváló Brigádja címét. Tavaly a szovjet Krím-beli testvérvállalat által adományozott verseny zászlót is mi nyertük él. Tavasszal a kecskeméti Városi Tanácstól kaptunk emlékplakettet társadalmi munkánkért. Három óvodát patronálunk, s eddig minden’ kommunista műszakón teljes létszámban részt vettünk. — Nemrég volt a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása. Mi a véleménye arról a megállapításról, hogy a mozgalomnak megújulásra van szüksége? — A megújulás nagyon fontos kérdés. Szerintem egy-egy brigádnak önmagához képest kell megújulnia mindig többet, minőségileg jobbat nyújtania. Évről évre ezt kell tennie. Mi huszonketten most külön-külön kis csoportokat alkotva egymással versenyzőnk, jutalmazzuk, vagy elmarasztaljuk egymást. Ez a módszer is a megújulás következménye, de ezt tovább fogjuk korszerűsíteni. • A brigád az építők napja alkalmából miniszteri kitüntetésben részesült, elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet Javaslatok az alföldi falvak folyamatos átépítésére A magánlakás-építőket következetesen támogató kormánypolitika szellemében számos intézkedés történt az elmúlt években. Így egyebek között a műszaki tervezés, a lakásépítés tervellátása terén kaptak iránymutatást a helyes telek-, és területrendezési megoldásokra, a célszerű és gazdaságos portaközmuvesítésre is az érdekeltek. E tevékenység szerves részeként több eredményes építészeti tervpályázat szolgálta a településfejlesztést, illetve a területrendezést. E gyakorlatot kívánták a kiírók — Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a megyei tanács — folytatni. De okulva a múltbeli pályázatok lakóházcentrikus szemléletéből és eredményéből, komplex választ vártak a pályázóktól az alföldi falvak folyamatos átépítésének, ezen belül is kiemelten a „porta” hagyományos funkcióinak továbbfejlesztésére. Jogos kérdésként merülhet fel, hogy mi tette szükségessé a lakóház-porta kapcsolat újszerű végiggondolását? Az Alföldön, így Bács-Kiskun megyében is az elmúlt évtizedekben településfejlesztési gyakorlatunk alapvetően követte a gazdasági irányítás változásait. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a háztáji és kisegítő gazdálkodás fejlődése és elterjedése, a tanyarendszer fokozatos átalakulása új helyzetet teremtett és teremt településeinken. Ezzel párhuzamosan megkezdődött fal- vaink urbanizálódása. Lakói keresték a városiasodás útját, és városias jellegű otthonokat építettek, figyelmen kívül hagyva a falusi életforma sajátosságait, a ház körüli gazdaság porta-alakításának korábbi rendjét, a népi építészet hagyományait. A növekvő építési kedv telekigényét a meglevő település növelésével és egyre fokozódó mértékben új területek bevonásával elégítették ki a tanácsok. Az indokolatlan belterületi terjeszkedésnek szabott határt a földvédelemről megjelent törvény. Mindezek településpolitikai, -építési, környezeti és gazdasági hatása napjainkra vált gyakorlati problémává mind a településfejlesztésben érintett szervek tevékenysége, mind az állampolgárok igénye oldaláról. Amelyek ellentmondásokat, feszültségeket is hordoznak. Egyrészről adminisztratív eszközökkel szorítják a település-igazgatást a meglevő belterület mind racionálisabb felhasználására, a rekonstrukciós folyamatok alapjainak megteremtésére, valamint az urbánus faluszerkezet kialakítására. Másrészről az egyént (építtetőt, gazdálkodót) portájának a lakásfunkción túlmenően mind teljesebb és intenzívebb gazdasági célú hasznosítására ösztönözik. Az érdekütközések miatt az elmúlt években számos település- környezeti probléma került felszínre, melyeket sem a rendezési tervekkel, sem az építési szabályozásokkal megnyugtató módon eddig nem lehetett megoldani. A tervpályázat ezekre az ellentmondásokra kereste a választ — sikerrel. A nyertes pályaművek bebizonyították. hogy létezik olyan rendező elv, amely a szabályozást, az öntörvényű folyamatokat, múltbeli értékek átmentését képes megfelelően ötvözni. A kérdéskör lényege ebben rejlik. Ezért a terv- pályázat eredményét — előremutató gondolatait — ez év végére elkészülő kiadványban közzéteszik, ajánlva építtetőknek, magántervezőknek, településrendezőknek és az építésügyi szakigazgatási szerveknek egyaránt. Borbély Lajos építész EGY TERVPÁLYÁZATRÓL • Egy változat a lehetséges portabeépítésekből. • Falusi ház udvar felőli homlokzata.
