Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-03 / 130. szám

1983. június 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Pedagógusnap előtt Június alső vasárnapján a (pedagógusaikat köszöntjük: a cso­kor virág, a legjobbaknak jutó kitüntetés /mellett ez a társa­dalom elismerése az óvónők, a tanítók, ti tanárok rmtunkájáért, fiaink—lányaink neveléséért, \tanításáért. Változnak a korok, időnként vitáana'k, az őktatás-e, a nevetés-e a hangsúlyosabb — de nincs vita arról, hogy mindkettőben a pedagógus szerepe a legfontosabb. Példakép, ő, személyiséget formáló személyiség; Móricz szarint „Fáklya”, Gárdonyi szerint „Lámpás" külde­tésit. Valóban: a közvetlen családtagokon kívül senki sincs, akitől többet látna, többet tanulna a gyerek, mint a pedagó­gustól; hivatásának szépsége — s persze felelősségeI — éppen ebben áll. Az idei pedagógusnap előtt igyekeztünk olyan ta­nítók, tanárak, óvónők portréját felvillantani, akik a hétköz­napokon is ünnepi hivatástudattal dolgoznak gyerekeink t— a jövőnk — érdekében. Milyen a jó tanító? — az öregcsertői negyedikesek szerint — Maidics Zsuzsanna: „Mindig jó jegyet ad. Mindig könnyűt kérdez. Ügyes, jó akaratú. Segít a leckében. Amit nem tudunk, megkérdezhetjük. Amit akarunk, azt csináljuk.” Vén Csilla: „A jó tanító néni nem kiabál a gyerekekkel. Mindig jó jegyeket osztogat. Nem szigorú az órán és nem ad sok leckét.” Magyar Zsolt: „Rendes, jószívű, nem kiabál, jókedvű, barátságos ember. Szeret viccelni, nem iszik, de jól tanít, és okos. Sokat kedvez és segít.” Nagy Mónika: „A jó tanító néni akkor jó, mikor barátságosan beszél, és amikor ötöst ad a gyerekeknek.” Zorván Zoárd: „A jó tanító szerintem az, aki egy kicsit szigorú, leckét mindig ad. Órán azt a feladatot, amit nem értünk, elmagyarázza. Nem ad sok feladatot, de keveset sem. Olyan jegyet ad, amit megérdemlünik. Szerintem ilyen a jó tanár.” Szabó Júlia: „Reggel, mikor iskolába jövünk, a tanító bácsi nagyon jókedvű, megkezdődik a tanítás. Egész nap jó hozzánk, van, amikor kicsit szigorú, dé azért jó.” Pirisi Levente: „A jó tanár nem veréssel neveli a gyerekeket. Kedvesen beszélget velük. A jó tanár olyan, mint a mi iskolánk igazgatója. Ö mindig olyan jegyet ad, amilyet megérdemlőink.” Brandenburg Attila: „Aki nem szokott kiabálni és jókedvű, barátságos ember. Szeret viccelni és az órákon jól tanít. Jószívű és kevesebb egyest adjon.” Kis Vén Anita: „A jó tanító bácsi mindig ötösöket ósztania. Szereti a gyerekeket és nem ad nagyon sok leckét. És akkor játszunk, amikor akarunk.” A lehető legalkalmatlanabb idő­ben kértem meg egy rövid beszélgetésre Beke Artúrt. (Az írásbeli érettségi után lehet, hogy nem az újságíróval kívánt szót váltani.) A biológiai országos középiskolai tanulmányi verseny harmadik helyezettjétől, a kecs­keméti Katona József Gimnázium negyedikes diákjától csak egy kérdésre vártam választ: mi volt a legnehezebb az OKTV-n? — A harmadik forduló — vá­laszol Artúr. — A kísérletekre készültem a legtöbbet. A tanárnő­vel minden gyakorlatot részlete­sen átvettünk. Azután kiderült, könnyebbek voltak a feladatok, mint gondoltuk.. Artúr az orvosi egyetemre ké­szül. Alapos, szorgalmas — véle­kedik tanítványáról Vetéssy Ka­talin. — Mire kellett a legjobban oda­figyelni? — Az elmúlt év végén 8—10 ol­dalas dolgozatot írtaik a verseny­zők, ez volt a „belépőjegy” a ver­senyre. Januárban zajlott le a második forduló, ami a középis­kolás törzsanyagon kívüli isme­reteket is számonkérte. Az orszá­gos döntőbe jutottak gyakorlati feladatokat oldottak meg. Bíztam Artúrban, bíztam a sikerben. Ti­zenöt „katonás” közül hárman jutottak el a döntőig ... A Bányai Júlia Gimnázium diákjai szintén taroltak a tanul­mányi versenyeken. Lapunk is hí­rül adta, hogy Besztercei Gyula és Mészáros Róbert aranyérem­mel tér vissza az Irinyi János or­szágos kémiai versenyről, Varga Sándor pedig az OKTV-n kilen­cedik helyre került. Brenyó Mi­hály igazgató ottjártamkor már egy újabb eredményről számdlt be: Varga Sándor részt vehet a ELSŐ, HARMADIK ÉS KILENCEDIK HELYEZÉS Győztes diákok, győztes tanárok 8 Beke Artúrt, az OKTV harma­dik díjazottját Vetéssy Katalin készítette fel. 8 A Bányai Gimnázium sikere­sen szereplő versenyzői, tanárai: Besztercei Gyula, dr. Varga Sán- dorné, Varga Sándor, dr. Fodor Istvánná, Mészáros Róbert. XV. Nemzetközi Kémiai Diák­olimpián. Közösen elevenítik fel élmé­nyeiket a tanulók és felkészítő tanáraik. — Mikor drukkoltál a légjob­ban? — kérdezem Besztercei Gyulától, aki az elsősök aranyér­mét hozta haza. — Mindig. De legjobban a szó­belitől féltem... Óriási volt a tét. A megyei vetélkedőn negyedik lettem, azután sikerült az orszá­gos első helyre feljutni; ráadásul nyolcpontos előnnyel. — Ki izgult jobban? A diákok is, meg én is — fe­leli dr. Fodor lstvánné tanárnő. — Szoros volt a mezőny. Mi azért bizakodtunk: Gyuszi a gyakorlati feladatok megoldásában, Robi pe­dig a szóbeli előadásban reme­kelt. — Amikor kihirdették az ered­ményt, Gyulát alig lehetett lefog­ni — eleveníti, fel az emlékezetes pillanatot a másodikos Mészáros Róbert, a másik aranyérmes — röpdösött az örömtől... Napokig mosolyogva járkált az iskolá­ban ... Az igazgató is szót kap. — Babért csak a szívós, kitartó munka hoz, mondogatom mindig. Azt hiszem, teljes joggal; hosszú idő óta minden tanulmányi ver­senyen jól szerepelnek diákjaink. Varga Sándor túl van már az érettségin, s most pihenhet egy kicsit, hiszen az OKTV-n nyert kilencedik helyezésével mentesült az ELTE biológiai és kémiai fel­vételijétől. Tanulmányainak első két évében hetedik, majd harma­dik díjat szerzett az Irinyi-verse- nyen. Az OKTV-n harmadikos korában tizenharmadik • lett, most pedig az első tíz között végzett. Lehetséges, hogy örökölte a bioló­gia—kémia tudást édesanyjától? Dr. Varga Sándorné, a Bányai Júlia Gimnázium biológia—ké­mia szakos tanárnője nevet: — Az, hogy Sanyi a fiam, nem elég a győzelemhez. A kémiát imádja, s a jó helyezés reményé­ben a versenyek előtt 500 példát is megoldott. A kísérletekkel a szakkörben bíbelődtünk — együtt. Együtt, de nemcsak ketten, ha­nem mindazokkal, akiknek a ked­venc tantárgya a kémia ... Borzák Tibor ÖSZTÖNÖS BESZÉLŐBŐL — TUDATOS BESZÉLŐT DR. SÁRKÁNY ERNONE a kecske­méti Katona József Gimnázium peda­gógusa. Mint magyar szakos tanár- nak egyébként is kötelességei közé tartozna, hogy megtanítsa a gyereke­ket szépen beszélni, de 6 erre a fel­adatra különösen nagy gondot for­dít. Nem is eredménytelenül! Diák­jai sorozatban hozzák a dijakat Győr­ből, a Kazinczy-versenyről. 1982-ben tanítványai sikeres szerepléséért dr. Sárkány Ernőné Is Kazinczy-érmet kapott. ,.Sajnos édes anyanyelvűnk egyre romlik, a tanu­lók többsége otthon nem tanul meg szépen beszél­ni. Manapság sokan neveljük a gyerekeket, jó és rossz példát bőven hallhatnak. Az órákon nem­csak a kiválasztottakkal foglalkozom, és nemcsak a hanglejtésre, hangképzésre és kiejtésre, hanem a stílusra is ügyelünk. Minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a tanulók hosszasabban, össze­függőbben beszéljenek az órákon, persze erre egyre kevesebb idő van. Még rosszabb lesz a helyzet, ha majd emelkednek az osztálylétszámok. Most javí­tom az írásbeli érettségi dolgozatokat. Borzasztóan nehezen fogalmaznak, a tartalommal nem lenne baj, de mintha vasvillával hánynák össze gondolataikat. A Kazinczy-versenybe kezdettől fogva bekapcso­lódtam tanítványaiménál. Én rnagnm már az egye- temenris .részt vettem benne, afekpt.-.még más néven futott. A legnagyobb öröm számomra, mikor diák­jaim szerepelnek. Annak idején még csak magnó- felvételeket kellett beküldeni, de végül rájöttek ar­ra, hogy ilyenkor a személyes kontaktus is elenged­hetetlen. Az utóbbi hat-hét évben értünk el jobb eredményeket, tanítványaim már hatszor jutottak el Győrbe, közülük hárman nyertek: Bárány Éva, Varga Andrea és legutóbb Szabó Emma. Az iskolai Kazinczy-versenyeken változó az érdek­lődés, 20—30 tanuló szokott jelentkezni, de jó részük nem tudja, miből áll a szép beszéd. Hogy a készü­lés tudatosabb legyen, megalakítottuk a „Beszélni nehéz" kört. Kéthetenként találkozunk, megoldjuk a rádiós feladatokat — itt is több helyezést, jutal­mat nyertek már a gyerekek. Ezenkívül a mondat- fonetikai eszközök, nyelvtani, stilisztikai elemzések segítségével próbálom az ösztönös beszélőt tudatos beszélővé formálni, hogy tudja, mit. miért úgy kell hangsúlyozni, ahogy mondjuk. Tizenegynéhányan járnak most a szakkörbe, belőlük lesz az utánpótlás. Jót tett a társaságnak, hogy nemrég részt vehettek a rádióban a „Beszélni nehéz" körök tapasztalat- cseréjén. így fel tudták, mérni, hogy hol állnak és még milyen feladatok várnak rájuk. Szépen beszélni csak az tud, aki jól ismeri az anjyq,nyelvétf ezért nagy gondot kell fordítani a gye­rekek nyelvi képzésére. Az idén a sárospataki Édes anyanyelvűnk versenyen a megyét egyik tanítvá­nyom, Kiss Judit képviseli. Ha vannak tehetséges, érdeklődő gyerekek, szívesen foglalkozom velük. A legtehetségesebbekre nyilvánvalóan több időt áldoz az ember, de egyébként minden egyes tanulóval tö­rődni kell, hiszen belőlük lesznek a jövendő édes­anyák, édesapák, tőlük tanulják majd gyermekeik az édes anyanyelvet.” H. K. E. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK____________________________________________________________________________________________________________________________ _ Új tankönyvek a szakmunkástanulóknak „Szerencsésen alakult az életem" Pirisi Andrásné 1950-ben Al- páron kezdte óvónői pályafutását. Két év múlva már megyei óvo­dai felügyelői megbízást kapott. 1954-ben visszatért szülővárosába, Kalocsára, azóta a Petőfi Sándor utcai óvoda vezetője, emellett el­látja a város óvodafelügyelői te­endőit is. Óvónői rendszeresen díjat nyernek különféle pályáza­tokon. „Talán többet kaptam az élettől, mint amennyit megérde­meltem. Sokan vannak még raj­tam kívül, akiknek a munkáját észre kellene venni” — mondja. Több más kitüntetés mellett leg­utóbb Buday Dezső- és Pro Urbe- dijjal ismerték el kiemelkedő szakmai és közéleti munkáját. — Mikor csökken a szakközép­iskolai tanulók óraszáma elfogad­ható szintre? — A heti óraszám csökkentését magunk is szükségesnek tartjuk és bár nincs objektív mérőszám vagy eszköz, amellyel meghatá­rozható az optimális tanulói ter­helés. Azt tartjuk, hogy a tantár­gyak ésszerű elosztásával a kö­zépiskolákban a napi hat óra túl­terhelés nélkül teljesíthető. Jelen­leg a szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben gyakori a hét óra, amelynek csökkentése csak a tantervi anyag ésszerű át­rendezésével együtt lehetséges a követelmények és a színvonal süllyedése .nélkül. Erre terveink szerint az 1985/86-os tanévtől ke­rülhet sor, amikor is más ökok miatt — a technikusképzés meg­indításával egyidőben — egyéb­ként is szükséges lesz a szakkö­zépiskolák nevelési és oktatási terveinek jelentősebb módosítása. — Az új érettségi-követelmé­nyek nem egységesek, mert pél­dául az egészségügyi szakközépis­kolában a szakmai elmélet és gya­korlat tételcímeit közölni lehet a tanulókkal, a többi érettségi tárgyból pedig csak a témakörö­ket. Fizikából egy tanéven ke­resztül ismételnek az érettségi előtt, míg magyarból és történe­lemből erre nincs lehetőség, sőt a követelmények a gimnáziuméval azonosak. Félő, hogy a követelmé­nyeknek viszonylag kevesen tud­nak eleget tenni, vagy pedig az érettségi elnököknek kell a mér­cét lejjebb szállítani. — Az új érettségi vizsgasza­bályzatok követelményei a leglé­nyegesebb kérdésekben a gimná­ziumokban és a szakközépiskolák­ban egységesek. Példa erre a szó­beli tételekre vonatkozó rész, amely kimondja, hogy „a tételek­hez tartozó kérdéseket és felada­tokat a vizsgázók előre nem is­merhetik”. Arra viszont nincs til­tó rendelkezés, hogy az egyes tantárgyak szóbeli tételeinek cí­mét a tanulók megtudják. Az ismétlésre fordítható időt a tantervi követelményekkel össz­hangban az illetékes szaktanár önállóan szabja meg. Ebből adód­hat, hogy. az óraszámok tantár­gyanként eltérőek. Olyan, hogy egy tantárgy ismétlésére egy tan­év állna rendelkezésre, tantervi­leg nem létezik. Ami a követelményrendszert illeti, az függvénye a tanterv sze­rint az egyes tantárgyakra fordít­ható óraszámnak. A vizsgaköve­télményekből semmilyen címen sem lehet engedményeket tenni. — Az MSZMP KB áprilisi ál­lásfoglalásában megfogalmazó­dott, hogy a különféle iskolatípu­sok első és második évfolyamát tartalmi szempontból közelíteni kell. Az egy igazgatás alá tartozó azonos képzési célú szakközép- és szakmunkásképző iskola első év­folyamában évközben miért nem irányíthatók át a tanulók? — A középiskolák tervezett kö­zös alapozásának egyik célja a pályaválasztási kor emelése. Ek­kor sem arra gondolunk, hogy a tanulókat egyik helyről a másik­ra „irányítsuk", hanem hogy éret­tebb fejjel, több tapasztalat birto­kában, megfontoltabban döntse­nek továbbtanulásukról a máso­dik osztály befejezése után. Je­lenleg az átlépés, amelyet egyéb­ként a rendtartás jogilag rendez, azért ütközik a bizonyos akadály­ba, mert a két iskolatípus tan­anyaga között jelentős eltérés van. Az „átirányítás” pedig mint­ha sértené az önkéntességet, amellett, hogy a tananyagkülönb­ség úgy félév táján már megle­hetősen nagy valamennyi tan-; tárgyból. — Több szakmában jelenleg nincsenek meg a szóbeli, illetve írásbeli tételek. Várható-e ezzel kapcsolatban valamilyen intézke­dés? — A kérdést kétfelé kell vá­lasztani, ugyanis más-más ren­delkezés vonatkozik az írásbeli és a szóbeli tételekre. A vizsgasza­bályzat értelmében amennyiben a képzés főhatósági felügyeletét el­látó minisztérium központi írás­beli tételeket nem tűz ki, akkor azokat az iskoláknak kell elkészí­teni. Azokat a szakmákat, ame­lyekben az adott tanévben köz­ponti írásbeli tételeket .adnak ki, a főhatósági felügyeletet ellátó minisztérium az első tanév végéig közzéteszi és egyben közli az írásbeli időpontját is. Tekintettel arra, hogy a Művelődési Minisz­térium az első félév végéig nem tett közzé ilyen intézkedést, így ez évben nem lesz központi írás­beli. Tájékoztatásul annyit köz­lünk, hogy évente csak néhány szakmában fogunk a jövőben is központi írásbelit elrendelni. Az utolsó szakmunkásvizsga szóbeli tételeit május 3-án kiküld­ték az iskoláknak, vagyis a vizs­gák megkezdése előtt egy, másfél hónappal. Megítélésünk szerint ez elegendő idő. A tanulókat ugyanis nem a húsz-harminc tételre kell a három év alatt felkészíteni, ha­nem a szakmára. Amennyiben az egyes iskolák nem kaptak tételt, az feltehetően az ő hibájuk. A tankönyvraktár már többször je­lezte azt, hogy olyan iskolák rek­lamálják a tételeket, akik meg sem rendelték. — Tankönyveink zöme nem ve­szi figyelembe a szakmunkásta­nulók leterheltségét. Az elméleti és gyakorlati Ismeretek aránya rossz, tervezik-e új tankönyvek kiadását? — Az egyes, szakmák gyakorlá­sához szükséges elméleti ismere­tek mennyiségét a szakmai szin­tek tartalmazzák. Ezek, valamint az óratervek alapján készülnek a tantervek, majd a tankönyvek, s ezeknek tartalmazniuk kell a fent leírt dokumentumok alapján meghatározott ismeretanyagot. Egy-egy tanórára általában há­rom-öt I gépelt kéziratoldalt számí­tunk, ami véleményünk szerint nem sok. A tankönyvek bírálatá­ban mindig részt vesznek a szak­munkásképző iskolai tanárok is, akiknek többek között az a fel­adatuk, hogy a tankönyvek szín­vonala, tanulhatósága a tanulók életkori sajátosságaihoz alkalmaz­kodjék. Az elméleti és gyakorlati isme­retek jelenlegi aránya a hetvenes években alakult ki, véleményünk szerint megfelelően. A kérdésből nem derül ki,- hogy milyen irány­ban rosszak ezek az arányok. Egyes vélemények szerint az el­méletet kellene , növelni, mások viszont a gyakorlatot tartják ke­vésnek. Természetesen tervezzük új tankönyvek kiadását. Ezt a szakmai tartalom nagyarányú vál­tozása, a szakmai képzés struk­túrájának módosulása teszi a leg­több esetben indokolttá. — A technikusképzés fejlődésé­nek iránya még nem látható. Mi a garancia arra, hogy ilyen rövid idő alatt életképes elképzelés szü­letik a végrehajtással kapcsolat­ban? — A képzés bevezetését előké­szítő tartalmi munkálatok a szak­tárcákkal egyeztetett program szerint folynak és várhatóan ez év végén, a Jövő év elején befe­jeződnek. A képzés tartalmával, szervezetével kapcsolatos elképze­léseket folyamatosan, széles körű szakmai, társadalmi közreműkö­désre támaszkodva alakítjuk. — A technikusi szakok jegyzé­ke mikorra készül el? — A jegyzék tervezete elké­szült, most folyik az egyeztetés a képzés szakiránya szerint illeté­kes minisztériumokkal. A tartal­mi immkálatok alapjául szolgáló szakosítási jegyzéktervezetbe azok \ a szakok, ágazatok kerülnek, , amelyekkel kapcsolatban egyetér­tés lesz. Huszonöt év a kicsinyek között Lehr Imrénét nem kímélte a sors. Özvegy, férje odaveszett a háborúban, fia is meghalt, uno­kái sincsenek. Korábban a har- tai óvoda konyháján dolgozott, de amikor az egyik dajka férjhez ment, átvette munkáját. Az egye­dülálló asszony azóta is az apró­ságokat gondozza sok szeretettel, odaadással. Hatvanegy éves, már régen nyugalomba vonulhatott volna, de nem tette: szíve a gye­rekekhez köti. A kicsik pedig imádják... Összeállította: Kormos Emese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom