Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

1983. június 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Újságíró vendégek Álba megyéből A romániai Álba (Fehér) megyéből, az Unirea cí­mű napilap szerkesztőségétől hétfőn, a Petőfi Népe vendégeként két újságíró érkezett megyénkbe. Ghe- orghe Jutca főszerkesztő-helyettes és Gheorghe Ciul szerkesztő a testvérmegyei kapcsolatok fejlesztése érdekében riportútjuk során, felkeresik Bács-iKiskun több üzemét és gazdaságát, hogy odahaza beszámol­janak tapasztalataikról. Képünkön: egy kis újság- böngészés az érkezés utáni .percekben. Eszperantó |) W világkongresszus Budapesten ;/f|jlt 1987-ben .ünnepük a földkerekség eszperantistái a világnyelv és a hozzá kapcsolódó nemzetközi moz­galom megszületésének centenáriumát. Ludwig Zamenhof lengyel szemorvos ugyanis száz eszten­dővel ezelőtt adta ki első könyvét az eszperantóról, az eddigi legéletképesebb és legelterjedtebb mester­séges nyelvről. A rotterdami székhelyű Eszperantó Világszövetség (UEA) ötéves programot dolgozott ki a centenárium méltó megünneplésére, és a vi­lágméretű eseménysorozat az idén kezdődik. A világszövetség munkáját 1980 óta magyar fő­titkár, a Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvéd irányítja. Az MTI .munkatársának adott nyilatkoza­tában a centenáriumi programról elmondta: az egész világra -kiterjedő eseménysorozatnak az a célja,, hogy az emberiség figyelmét felhívja az eszperantó­ra, mint a soknyelvűségből eredő problémák megol­dásának lehetőségére. Minden ország eszperantistái elkészítik a maguk centenáriumi programját, ame­lyeket az UEA által létrehozott és a belgiumi Ant­werpenben működő f>izottság koordinál. Mind a nemzetközi, mind a nemzeti programok arra irá­nyulnak, hogy az embereket meggyőzzék a .világ­nyelv fontosságáról, hasznosságáról a népek közötti érintkezésben, a főbb nemzetközi szervezeteket és az egyes országok kormányait pedig megnyerjék az eszperantó' elfogadására: iskolai nyelvoktatásának bevezetésére és a különböző területeken való alkal­mazására. Az évforduló jegyében rendezik meg a következő öt év eszperantó világkongresszusait is, közülük az elsőt éppen hazánkban — Budapesten — tartják ez év nyarán. 1984-ben Vancouver, 1985-ben Augsburg, 1986-ban Peking és -1987-ben Varsó lesz a kongresz- szusi város. A főtitkár a napokiban tárgyalt -Lengyel- ország illetékes állami szerveinek és eszperantó szö­vetségének vezetőivel, s állást foglaltak amellett, hogy a centenáriumi világprogram egyik központja Ludwig Zamenhof szülőhazája lesz. A konkrét tervekről szólva, az UEA főtitkára el­mondta, hogy az eszperantó történetének megismer­tetésére, saját kultúrájának kifejezésére széles körű kiadói programot valósítanak meg a következő évek során. Az UNESCO párizsi székházában nyelvészeti világkonferenciát rendeznek. A legérdekesebb talán az, hogy világegyetemet szerveznék, amelynek hiva­talos nyelve az eszperantó lesz. Hallgatói a földke­rekség minden részéből —: leginkább mégis a har­madik-világ nyelvileg megosztott országaiból — le­velező úton tanulhatnak .majd a tudományegyetem- jellégű nemzetközi • intézményben. OLCSÓBB A TAKARMÁNY, HA HELYBEN TÁROLJÁK! Kereskedelem, szolgáltatás a kecskeméti járásban Nyolcvanhét és fél ezer ember él a kecskeméti járásban, közülük mintegy 26 ezer tanyán. Kereskedelmi és szolgál­tatói ellátásuk — nyolc községben végzett népi ellenőrzési vizsgálat szerint — részben kielégítő, de még van tennivaló jócskán az árukínálat, általában a kereskedelmi tevékenység javítására. Jobb az ellátás azokon a tele­püléseken, ahol helybeli áfész dol­gozik. Így a csaknem tizenhá­romezer lélekszámú Lajosmizsén a 16 bel- és a 10 külterületi üzlet jól szolgálja a fogyasztók érde­keit. Napi élelmiszerekhez, ház­tartási cikkekhez, tisztálkodósze­rékhez, terményhez és táphoz jut a lakosság. Gondot Okoz viszont — s ez más községekben is jellem­ző — a falazótégla, a cserép és a beton áthidalók hiánya. Tisza- kécskén kidolgoztak egy ABC- programot. Felmérték a 12 és fél ezer lakosú -nagyközség áruszük­ségletét. A számvetés eredmé­nyeként a külterületi boltokban, a napi élelmiszerek mellett kí­nálnak üveg-, porcelán-, festék- és papírárut, meg zománcos edé­nyeket, bár még nem mindenütt az igényekkel összhangban. Tiszaalpáron körülbelül kétezer­száz a külterületi fogyasztó. Köz­vetlen ellátásukra az áfész há­rom vegyes- és egy italboltot mű­ködtet, de ezek korántsem fedezik a szükségleteket. Találnak viszont a községben öt élelmiszerboltot és egy 600 négyzetméteres ABC-t, továbbá hús- és háztartási üzle­tet, három vendéglőt és egy ipar- cikk-áruházat. Ezenfelül nyolc magán-kereskedő virágot, zöldsé­get, gyümölcsöt, fűtőolajat, aján­déktárgyakat, divat- és rövidárut, s dohánycikkeket árusít a tele­pülésen. A táp- és takarmány­ellátásért az áfész, a Gabonafor­galmi és 'Malomipari Vállalat, a Kossuth és a Dózsa Tsz együtte­sen felelős. Kunszentmiklós 51 üzletéből öt; élelmiszer-, egy zöldség- és két italbolt tanyai. Ezekben a napi élelmiszer- és vegyescikkek, , a mosó- és tisztítószerek, a kézi- szerszámok,' a világítóeszközök, a papír- és az írószerek kínálatát megfelelőnek találták a népi el­lenőrök. Hasonlóképp értékelték a tüzelő- és építőanyag-ellátást is. Kivétel a cserép, a tetőnek való faanyag és a falazótégla, amelyek hiánycikknek számítanak. Külön foglalkoztak az ellenőrök az UiNIVER ÁFÉSZ kereskedelmi munkájával. A szövetkezet kör­zetébe tartozó Ágasegyházán, Fü- löpházán és Kunbaracson a né­pességben nagyobb mérvű csök­kenést tapasztaltak, amelynek egyik oka a nem kielégítő áruvá­laszték és a szolgáltatások fejlet­lensége. A kenyér és a péksüte­mény késve érkezik ezekre a he­lyekre, s szombaton, zárás előtt már egykét órával elfogy az üz­letekben. A kisebb értékű, de nél­külözhetetlen napi iparcikkek: a vas- és az edényáruk, a zoknik, a harisnya és az alsóruhák válasz­téka hiányos. Említést és dicsé­retet érdemel elleniben az áfész mozgóbolt-szolgálata, amely je­lenleg négyszáztféle árut szállít a máskülönben ellátatlan területek­re. Azért, hogy ez az árusítási forma még több tanyai lakos el­látását segítse, azt kérték az UNlVER-től: hosszabbítsa meg a mozgóbolt-járatát Galambházáig, és jusson el áruival Kunbaracs tanyáira is! Több, jó példa jelzi, hogy he­lyenként nem idegenkednek a korszerű ás hatékonyabb keres­kedelmi módszerektől. Az ágas­egyházi tanács kezdeményezésére, a Mathiász Szakszövetkezet táp- tároló torony üzembe állításával mázsánként 12 forinttal adja ol­csóbban a takarmánynak valót, mintha viszonteladóktól vásárol­nának a lakosok. (Fülöpházán ezt a feladatot a Zrínyi Szákszövet­kezet látja el.) Ugyancsak Ágas­egyházán, a húsellátás javítására a szakszövetkezet boltot nyitott — s a tanács magánkereskedők­nek zöldség, gyümölcs’,/virág és divatcikkek árusítására működé­si engedélyt adott. Lassan, de javul a szolgáltatói tevékenység. A járás 676 kisiparo­sából 152 dolgozik külterületen. A tanyás településeken az utóbbi időben 115-en váltottak kisipari működési engedélyt. Közülük 13 kőműves, 8 női szabó, 7 szobafes­tő, 6 teherfuvarozó, 3 szódavíz­gyártó — de férfiszabó, kútfúró, szőnyegtisztító, kárpitos és szűcs csak mutatóban van köztük. A szocialista szektor szolgáltatásait is fejleszteni kell, amire főként Tiszakécske nyújt jó példát, szol­gáltatóházával és a Vegyesipari Ktsz sokrétű munkájával. Bizta­tóan fejlődnek a szolgáltatások Tiszaalpáron is: fényképészettel, női fodrászattal, kozmetikai sza­lonnal, elektromos kanbantartő szervizzel és ruhatisztító-felvevő­hellyel javítanak a lakosság el­látásán. K—1 V ároskép(telenség)ek Ritkán találkozni olyan szeplős emberrel, aki méltányolná bőre finomságának eme megnyilvánu­lását. Szeplőt bájosnak legfeljebb egy kislány arcocskáján lát — más. A városkép szeplőire viszont senki sem tekint gyönyörködve, legfeljebb ha sokszor látják, nem veszik észre ... Kiskunhalas orcáját is csúfítja egypár, ezekről Straszer András fotóriporter készített „látleletet”. Eltüntetésükről Tánczos Sándor, a városi tanács elnöke a követke­zőket mondotta: — A filmszínház melletti utca haj­dani üzletsora valóban megko­pott. Ezt a rossz állapotú épületet le kell bontani, annál is inkább, mert ha egyszer - pénzünk lesz az új művelődési központra, ezen a területen épül majd. Sajnos, a szanálásra a Kossuth Lajos utcai foghíj-beépítések miatt nem ma­radt pénz. De amint lehetséges, eltüntetjük ezt a csúnya látványt. (Felső kép.) — A piactéri hirdetőtábla rendbe­hozásáról gondoskodunk. (Bal ol­dali kép.) A város főterének rekonstrukciója a Lenin téren már befejeződött. Most — tudtuk meg a tanácselnöktől — a rendezési terv alapján a kommunális költség­vetési üzem dolgozói hozzáláttak a templom melletti terület rendezéséhez. Ezért a „felfordulás”. A Petöfi-szobor és a Hősök emlékműve környékét célsze­rűen átalakítják, a gyalogos forgalom nagyságának megfelelő járdákat építe­nek. Előreláthatólag őszre elnyeri új formáját a tér (alsó kép). TANÁCSKOZÁS AZ ÖLTÖZKÖDÉSKULTÚRÁRÓL DÉLSZLÁV KÜLDÖTTVÁLASZTÁS HERCEGSZÁNTÓN Amíg a falugyűlés elkezdődik Kedden Boglárlellén: az Ipa­ri Minisztérium üdülőjében megkezdődött a KGST-országok Könnyűipari Állandó Bizottsága ruházati és öltözködéskultúra- munkacsoportjának ülése. A négynapos tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. Megtár­gyalják többek között a ruhaipar fejlesztési irányát, az öltözködés- kultúrával kapcsolatos tennivaló­kat, a ruhaiparban alkalmazott mikrotechnika kérdéseit, a kuta­tások terén folytatandó együtt­működést, valamint a jövő évi terveket. * — Gde sze mazsfe utyi? — Tamo! Emlékezetembe ivódtak e sza­vaik, de talán még jobban az a szívélyes gesztus, amely kísérte őket. Ugyanis szombaton este hat­kor, egy órával a délszláv kül­döttválasztó falugyűlés kezdete előtt, zárva találtam a herceg- szántói művelődési ház főbejára­tát. Ekkor megszólítottam egy idős bácsit: hol lehet itt bemen­ni, hol van a bejárat? ö sokácul továbbította a kérdést egy kultu­rális ügyekben, alighanem járato­sabb falubélije felé, aki az épület túlsó sarka felé lendítette karját: „Tamo!” — Azaz: ott! És készsé­gesen elkalauzolt a nyitott ajtajú, hátsó bejáratig. Mivel telt el a szombatja? Mindezt azért említem, mert a hercegszántói küldöttválasztás eseménye számomra nem lenne teljes az effajta hangulati mo­mentumok nélkül. S ezt figye­lembe véve, aligha tévedek, ha úgy gondolom: bizonyos esemé­nyek önmagukban bajosan értel­mezhetők. S hogy ehhez nagyon sok támponttal szolgálhat, példá­ul az előzmények ismerete. Ezért is tettem fel néhány résztvevőnek a kérdést: mivel telt a mai napja, mielőtt elindult a falugyűlésre? A válaszokból kikerekedő kép engem is meglepett: szinte min­den helyet kapott benne, amit egy ilyen falugyűlés kapcsán el lehet, el kell mondani... Sibalin József tanár: — Ma nekem nagyon bejött a dologidő: most, a gyermeknap al­kalmával avattuk úttörővé a ne­gyedikeseinket és hagyomány, hogy erre az ünnepségre a jugo­szláviai testvérfalunkból, Béreg- ről is érkezik küldöttség. Ezúttal is jött egy buszravaló gyerekcsa­pat. Az avatás után a két iskola növendékei együtt játszottak: fo­Páncsics István nyugdíjas: — Hajnali ötkor már talpon voltam: a szombat piacozó nap Baján, nekem meg volt néhány eladni való csirkém, tojásom. Ha­mar túladtam rajtuk, bár némi árengedménnyel: elég nagy volt a kínálat mindenből, én pedig nem akartam sokáig szobrazni, hiszen anyám bent fekszik, a kór­házban, őt is meg akartam láto­gatni. Sőt, a Baján élő húgómat is. Sikerült minden Kiér Márton, a Hazafias Nép­front helyi szervezetének elnöke: — A beszéddel már készen voltam: megírtam még a hét kö­zepén, egy esős délután. így az­tán a mai napom a kerté lehe­tett: megkapáltam a paprikát, a babot, rendbe tettem a szőlőtő­két és az ősziibarackfák alját. Hatszáz négyszögölnyi a telek: elég nagy, de nincs parlagon egyetlen négyzetcentimétere sem. Pedig sok segítségre nem szá­míthatok: a gyerekek, ha lehet, messzire elkerülik a kapanyelet. ciztak, kézilabdáztak. Mire elfá­radtak, a helyi termelőszövetkezet konyháján elkészült a finom pör­költ: — mehettünk ebédelni. Utá­na a vendégek indultak haza — én persze elkísértem őket a ha­tárig. Amikor visszaértem, már vártak a tanítványaim, hogy fel­készüljünk a ma esti kultúrmű­sorra. A legtöbb családban így van ez, legalábbis addig, amíg van rá más „vállalkozó”, őszintén szól­va, ezt nem egészen értem: én is iparos családból származom, a hentes és mészáros apám szakmá­ját én is kitanultam, aztán — közgazdász képesítés birtokában — a helyi takarékszövetkezet élé­re kerültem, azaz „nadrágos” em­ber lettem, a földet mégis szere­tem. Szinte élni sem tudnék nél­küle. Hogy lehetne ezt az érzést, ezt a ragaszkodást átültetni az utódainkra? — Ezen morfondíroz­tam, már idejövet. Több mint szórakozás Dr. Mándity Marin, a délszláv szövetség főtitkára: —■ Hogyan telt el a szombatom gyűlés előtti része? Boldogan me­sélem el, mert mostanában bi­zony eléggé ritkán lehet részem hasonló élményben: itt, Herceg­szántón, a szülői házban tölthet­tem néhány órát. Igaz, csak a délutániakat, mert pénteken Bács­almáson volt hasonló falugyűlés, ami csaknem éjfélig elhúzódott: felejthetetlenül szépen táncolt a Csitaonica együttes, egyszerűen képtelenség volt otthagyni a mű­sort. így aztán az éjszakát Katy- máron, apósoméknál töltöttem, és déltájban indultam útnak. Megér- * keztem, örültünk egymásnak, ki­csit beszélgettünk, aztán én átvo­nultam egy csöndesebb szobába, hogy. összeszedjem, miről is szó­lok majd a falugyűlésen. Először úgy gondoltam, hogy csak dicsér­ni fogom az itt élőket, elsősorban az anyanyelv .példaszerű ápolá­sáért. Aztán úgy véltem, hogy ta­lán nem leszek ünneprontó, ha szóvá teszek néhány, számomra fájdalmas dolgot is. Például azt, hogy már hónapok óta . vezető nélkül áll a tamburazenekar. Má­sutt, más körülmények között ta­lán említésre sem méltó apróság ez. De itt a zenekar nem csupán a szórakoztatást szolgálja; jtt ők a hagyományok, a nemzeti kultúra nélkülözhetetlenül fontos £ letéte­ményesei is egyben.^ Ez utóbbi véleményt hamaro­san igazolták az események: Bacs- kó Istvánná tanár, Gyurity Marin általános iskolai Igazgató, Gyu­rity Mátyás ács kisiparos, ’Sibalin József tanár és Vélin Marin ta­nácsi előadó küldötté választása után fergeteges sikert aratott a zenészek, táncosok, versmondók és színjátszók mintegy másfél órás műsora. Káposztás János A BUDAPESTI ZÖLDÉRT VÁLLALAT június 1-én, a Nágyvásártelepen termelői piacot nyit a kistermelők, az áíészek, a termelőszövetkezetek, a megyei ZÖLDÉRT-vállalatok számára. A termelői piac- működését korszerű szolgáltatásaival is segíti a Budapesti ZÖLDÉRT. 1083 Hagyomány — hogyan lehetne átültetni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom