Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

1983. június 83. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT Therése Hirsgberg, a Francia Közalkalmazottak Szakszervezete Szövetségének főtitkára Június 16-án Bács-Kisikun megyébe látogatott' a Francia Közalkalmazottak Szakszervezete Szövetségének háromta­gú delegációja, amelyet ,Therése Hirsg­berg, a Francia Kommunista Párt tag­ja, a szakszervezeti szövetség főtitkára vezetett. Hatnapos magyarországi tar­tózkodásuk során a francia szakszerve­zeti vezetők elsősorban a közigazgatás korszerűsítése és decentralizálása gya­korlati megvalósításának módszereit tanulmányozták, de megbeszéléseket folytattak a szakszervezeti munka és .érdekvédelem időszerű kérdéseiről is. „A két szakszervezet között régi és gyümölcsöző a kapcsolat, s barátságunk ezúttal is tovább mélyült, erősödött” — mondotta Therése Hirsgberg. aki öröm­mel vállalkozott arra, hogy a 70 ezres példányszámú Petőfi Népe olvasótá­borát tájékoztassa a francia dolgozók életéről, szakszervezetük munkájáról és magyarországi tapasztalataikról. — Hirsgberg elvtársnő! Mennyiben tér el a franciaországi szakszervezeti mozgalom felépítése a magyarországi­tól? Hányán vannak és kik a tagjai a Francia Közalkalmazottak Szakszer­vezete Szövetségének? — Mint azt bizonyára ön 'is tudja, Franciaországban sok szakszervezet, szakszervezeti szövetség működik egy­szerre, egymással párhuzamosan. A mi szövetségünk a CGT, ezen belül a Francia Közalkalmazottak Szakszerve­zete Szövetsége 150 ezres taglétszámú. Meg kell mondjam, nálunk mást érte­nek azon kifejezés alatt, hogy közal­kalmazott, mint az önök hazájában. Franciaországban mindenki közalkal­mazott. akit az állam alkalmaz. A mi szövetségünk tagjai az állami, a köz­ponti közigazgatásban, a minisztériu­mokban dolgozó tisztviselők. — Az önök delegációja, mint már szót ejtettünk róla, azért érkezett Ma­gyarországra, hogy tanulmányozzon bi­zonyos közigazgatási reformokat. Kö­vetkeztethetünk ebből arra, hogy Fran­ciaországban is hasonló feladatok van­nak napirenden? — Először is szeretném elmondani, hagy két esztendő óta — amióta a szo­cialista és a kommunista pártok alkot­ta kormány van hatalmon — teljesen új helyzet állt elő minálunk. Egyik legfontosabb feladatunknak most azt tartjuk, hogy segítsük azoknak a re­formoknak a sikeres megvalósítását, amelyekre a kormány készül. Össze kell gyűjtenünk és a megfelelő helyre kell továbbítanunk a közalkalmazottak kí­vánságait, kéréseit. Amíg a jobboldali kormány volt hatalmon, erre nem volt módunk. — Megelégedéssel tölti el mindez azo­kat a dolgozókat, akiknek az érdekeit képviselik? — Ha csak ennyit tennénk, természe­tesen nagyón elégedetlenek lennének velünk. Pusztán reformokból nem lehet megélni.. A dolgozók érdekeinek védel­mét elsőrendű feladatunknak tekintjük. Az ezen a téren jelentkező feladatok közül is a fő helyre kívánkozik a bé­rek és fizetések megfelelő rendezése. Franciaország, csakúgy mint a többi kapitalista ország, jelenleg gazdasági válsággal küszködik. A kormánytól azt várjuk, hogy olyan jövedelempolitikát dolgozzon ki, amely megfelel a dolgo­zók érdekeinek. A másik nagy gondunk a munkanélküliség Franciaországban kétmillió embernek nincs munkája. Ugyanakkor 58 milliós országunkban más fejlett tőkés országokhoz viszo­nyítva alacsony az államigazgatásban dolgozók száma. Amikor tehát a köz­igazgatás átszervezéséről beszélünk — amit szerintünk meg kell oldani —, az állampolgári igények jobb kielégítése mellett új munkahelyek tömeges létre­hozására is gondolunk. — E legfontosabb törekvések mellett mire összpontosítják még erőiket? Me­lyek azok a kérdések, amelyekkel a francia közalkalmazottaknak — s itt most elsősorban az önök szövetségéhez tartozó szervezett dolgozókra gondolok — szembe kell nézniük? — óz érdekvédelem fogalomkörébe természetesen sok minden beletartozik. Nem mindegy, milyen hosszú a munka­idő, milyenek a munkakörülmények. Harcolunk a dolgozók jogaiért, a szak- szervezeti jogókért. Mi kapitalista rend­szerben. élünk, 'ahol osztályharc van, s ahol a jobboldal a dolgozók jogairlak megnyirbálására törekszik. De ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik a szociálpo­litika is, aminek a jelentőségét csak fokozza, hogy az államigazgatás ná­lunk jeléntős mértékben elnőiesedett. A jobboldali rendszertől pedig olyan (Tóth Sándor felvétele) helyzetet örököltünk, amelyben a dol­gozó nők gyermekei számára nincs elég bölcsőde, óvoda. Így hát számunkra most az a legfontosabb, hogy végre el­értük: beleszólhatunk a reformokba, részt vehetünk azok kialakításában. Tulajdonképpen ehhez a munkához szeretnénk növelni felkészültségünket az önök hazájában. — ötödik napja tartózkodik nálunk. Milyen tapasztalatokat, szereztek Ma­gyarországon? — Én magam már többször vendéges­kedtem ebben az országban. Kolléga­nőm most van itt másodszor, kollégám pedig első alkalommal jár önöknél,, s egyszersmind szocialista országban. A véleményünk mégis megegyezik, és ugyanez valamennyi Magyarországon megfordult francia álláspontja is. Mind­annyian meleg, baráti fogadtatásban részesültünk, országaink között nyílt és őszinte a viszony, kapcsolatainkban nincsen semmi formalizmus. Termé­szetesen. mint minden országnak, az önök hazájának és a miénknek is meg­vannak a saját történelmi örökségei, jellegzetességei. Mi .nem kívánjuk, hogy önök lemásolják a francia modellt, s mi sem akarjuk önöket utánozni. De ez nem zárja ki, hogy ne tanuljunk egymástól, s ha lehetőség nyílik rá, ne alkalmazzuk a megismert hasznos mód­szereket. Elmondhatom, hogy hatnapos magyarországi tartózkodásunk során igen sok értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Sitkéi Béla Gyógyszer és egészség — Mennyit ér az életmentő gyógy­szer, kifejezhető-e az orvosság haszná­lati értéke, .ha fájdalmat enyhít, lázat csillapít, elaltatja az álmatlanságban szenvedőt? A gyógyszerek árát nem i6 lehet e szerint mérni, sok esetben megfi­zethetetlenek lennének. Még az előállítá­suk költségéhez sem mérhető fogyasztói áruk, mivel köztudomású, hogy jóval drágábbak, többe kerül gyártásuk, mint amennyiért hozzájuk juthatunk. Az ország lakossága tavaly 1,7 milli­árd forintot fordított gyógyszerek vá­sárlására, amely csak egy töredéke az egyre növekvő termelési költségeknek, ugyanabban az évben az állam nem kevesebb, mint 7 milliárd forint ártá­mogatást adott a hat évvel ezelőtti 4,3 milliárd forinttal szemben. Tehát a költségvetést terhelő kiadások jelentő­sen növekedtek. Így érthető, hogy idő­szerűvé vált az 1977 óta érvényben lé­vő térítési díjrendszer felülvizsgálata, a szakmai és szociálpolitikai célok szem előtt tartásával. A kormány jóváhagyásával az egész­ségügyi tárca 1983. július 4-től rendezi a gyógyszerek térítési díjait, azaz a belföldi és szocialista importból szár­mazó gyóyszerek árát (térítési díját) kevés kivétellel 10 forintban maximál­ja, míg a legalacsonyabb térítési díja­kat két forintról három, illetve négy forintra emeli. Ennek hatására mint­egy 110-féle gyógyszerkészítmény majd olcsóbban kapható. Ugyanakkor körül­belül 50 készítményhez átlagosan egy forint 50 fillérrel drágábban juthatunk hozzá. A változtatással megszűnnek az ár­aránytalanságok. A gyógyszerek térítési díjának rendezésével összességében a lakosságot többletkiadás nem terheli, mivel az árak növekedése és csökke­nése teljesen kiegyenlítődik. Sőt, ked­vezően érinti a nyugdíjasokat, a tar­tósan munkaképteleneket, mivel a vál­toztatás célja elsősorban az, hogy csök­kenjen e rétegek kiadása. Számítások szerint az idős emberek havonta nyug­díjuk 8—10 százalékát költik orvos­ságra, a jövőben 4—5 százalékra csök­ken majd gyógyszerköltségük. Ugyanis az öreg korban gyakoribb tartós be­tegségek gyógyszereinek térítési díja általában alacsonyabb lesz. A térítés- mentes gyógyszerellátás körének bő­vülése is segít a hátrányos helyzetben lévőkön. Az asztmás, daganatos bete­gek gyógyszerellátása ingyenes lesz (legyen az belföldi vagy külföldi ké­szítmény), ezentúl a körzeti orvos is kiadja részükre a vényt. Mindemellett az is szempont, hogy a gyógyszerek éves ártámogatására adott milliárdok összege ne növekedjék to­vább. A változtatás egészségpolitikai megfontolásokra is utal: még mindig túlságosan sok .gyógyszert fogyasztunk, s ennek gátat kell vetni Tavaly nyug­tátokból, Seduxen, Elenium, Andaxin, tablettákból több mint 400 milliót szed­tünk be, Nagy részét feleslegesen. Hason­lóan könnyen, nyúlunk az altatókért vagy az emésztést segítő Cotasym for­te-ért, ha túlesszük magunkat, holott ez utóbbit nem a nagyevőknek, hanem a hasnyálmirigy elégtelen működése miatt enzimpótlónak írja fel az orvos, s az egészségeseknek nem ajánlott, sőt rendszeres szedése árthat. Előreláthatólag a gyógyszerellátás­ban az év végére javulás. várható, fő­ként a most hiányzó vagy folyamatosan nem 'kapható készítményekben. me­lyek előállításához jelentős import­anyag-behozatalra kapnak támogatást a gyógyszergyárak. A térítési díjak változásával egy időben módosul a gyógyszervények be­válthatósága. Az eddigi háromszori is- mételhetőség helyett az orvos megíté­lése szerint legfeljebb egyszeri, illetve kétszeri kiváltásra lesz lehetőségünk. Ez az intézkedés azért szükséges, hogy az orvos sűrűbben kontrollálja betege gyógyulását, a gyógyszer hatását, s bi­zonyára viosszafogja a túlzott gyógy­szerfogyasztást, -felhalmozást. Néhány gyógyszer — köztük olyanok is, ame­lyekkel visszaélések voltak, s veszélyes tünetekkel jártak — ezen túl csak vény­re szerezhető majd be. Az új rendelkezés igyekszik jó irány­ba befolyásolni az anyatej pótlására némileg alkalmas gyógytápszerek hasz­nálatát. amelyek a csecsemő négyhó­napos koráig térítésmentesen vényre szerezhetők be. A Robébi A és B táp­szerek fogyasztói ára csökken — egyen­lő lesz az azonos mennyiségű tej árá­val —S de térítésmentesen nem rendel­hetők. Valójában az anyatej semmivel sem helyettesíthető, sem hígított tehén­tejjel, sem tápszerrel. A jövő nemze­dék egészsége lényegesen függ attól, hogy az anyák megértsék ezt és minél többen, akik tehetik, maguk táplálják gyermekeiket. Valójában tehát a .gyógyszertérítési költségek átcsoportosításáról van szó és ez a gyógyszerellátás javulását ered­ményezheti. H. A. VESZPRÉMBŐL JELENTJÜK _______________ So k ősbemutató, élénk külföldi érdeklődés Szakmai napok a Pannónia Vásáron • A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság borai, pezsgői, ivólevei kínálkoznak a vitrinben. A múlt szombaton meg­nyílt szabadkai Pannónia Vásáron nagy érdeklődés kí­séri a magyar kiállítók áru­kínálatát. A Szegedi Ipari Vásár és a Pannónia Vásár vezetői három alkalommal rendeztek szakmai napokat, amelyeken a magyar és a ju­goszláv szakemberek tárgyal­tak egymással. Június 21-én a mezőgazdaságban érdekel­tek találkoztak,. főbb témá­juk: a növénynemesítés és a vetőmagtermeltetés kooperá­ciós lehetőségei, 22-én a ke­reskedelem képviselőinek konferenciájára került sor, amelyen a határmenti és áru­házi termékcsere volt a téma. Ma a textil- és ruházati ipar szakemberei tárgyalnak a kapcsolatok fejlesztéséről. • A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat ipari termékei, a DUT-ISOLÄR, a hőszigetelt táv­fűtővezeték és az RGL gipszválaszfallapok. (Enye- di Zoltán felvételei) Saját feleséggel ■ VESZPRÉMI TALÁLKOZÓ Kezdem érteni a külföldről, na. gyobb távolságból időnként haza­látogatók lelkesedését. Pontosan egy éve, a „tizenkettediken" jár­tam utoljára Veszprémben és csak ámulok az új filmszínhá­zon: korszerű, szép mozi a „Séd". Űj üzletek nyíltak a közelmúlt­ban és a szakszervezetek megyei tanácsa is elbúcsúzott régi szű­kös irodáitól. Mondják, az új házsorok egészen Jutásig húzód­nak. A tévéstalálkozó színhelye is bővült. Folyosóval kötötték össze két különálló épületszár­nyát, néhány klubszobát is kiala. kitottak. A népművelők örülnek is, meg szomorkásak is az épít­kezés miatt. Ideköltözik a Pe­tőfi Színház, amíg átépítik a meg. rokkant, megkoipott teátrumot. Össze kell húzódniok: az átme­neti kényelmetlenséget gyorsan elfelejtik a megszépült, megfia­talodott színház láttán. A Stúdió ’83-nál dolgozó kol­légákkal utaztam Pesttől Veszp­rémig. Érdeklődéssel várják e tudósítás gépelésé — kedden dél­után — után néhány órával kéz. dődő fórumot. Kíváncsiak a veszprémiek és a máshonnan te­lefonálók véleményére, mert egy­más között is sokat vitatkoznak. Van, aki többet kockáztatva, vál­lalná a vitákat, az esetleges el. lentéteket, más félti a .műsor nép­szerűségét az újításoktól. Mindegyik álláspont képviselői szövetségest remélnek a milliós nézőközönségtől. A találkozó kezdetén egy pozi­tívum már megállapítható. Ta­lán sohasem mutattak be annyi új tévéjátékot, tévé. és mozifii; met, mint idén. Magam sem tud­tam az előbb, melyik ujjamat ha­rapjam meg: nézzem meg a Veszprémi Állami Gazdaságban a Kopás Dezső írásából készült „Vereség”-et, vagy mást? Várko- nyi Gábor rendező már dijat is vitt haza Veszprémből. Bízik ab­ban, hogy jövőre ismét láthatjuk alkotását, de már a versenykate. góriában. Sietnem kell: hamarosan kez­dődik a Dimitrov Művelődési Központ tanácstermében a Fia­tal Művészek Stúdiójának a be­mutatkozása. Mindig tartogat, nak ígéretes meglepetést. Kíván­csian várom a számomra isme­retlen Tolmár Kata „Fohász” cí­mű munkáját, Fodor Agnes „Ha. gyaték” című művét. Este a gyulafirátóti termelőszö­vetkezetbe vagyok hivatalos „A béke szigete” ősbemutatójára. A zsidóüldözéssel szembeszálló, ki­állásáért életével fizető komáro­mi polgármester mártíriumát dol­gozták fel, Nemeskürty István forgatókönyvíró és Hajdúfy Mik­lós rendező. Jó híreket hallani a mindig jólértesült klubban, kü­lönben ez a dráma is versenyen kívül megy. Így természetes, mert még nem volt műsoron és Ne- meskürty a zsűri elnöke. (Tagja Jancsó Miklós is, most várják vissza, hazautazott Kecskemétre, az évadzáró társulati ülésre. Itt is beszédtéma színházunk meg­újhodása: egyre többen drukkol­nak a kezdeményezés sikeréért.) A versenyfilmek kimaradtak a tudósításból. Ezek Bács-Kiskun. ban is láthatók. Még annyit: a szomszéd asztalnál külföldi tévés szakemberek beszélgetnek. Vége a délelőtti, úgynevezett kereskedel­mi vetítésnek (tavaly több fil­met megvásároltak a kínálatból), de valószítűleg megnézik a fia­talok műsorát, ismerkedni sze­retnének a magyar televíziózás ifjú tehetségeivel. Kifogyott a papírom, az időm is elszaladt, nekem is sietnem kell a postára. Az elmúlt év júniusá­ban még a Dimitrovval átellen- ben volt az öreg posta, most gyö. nyőrű modernet építettek, jóval odébb. A veszprémiek örülnek neki, én slattyoghatok, míg meg­találom. Ilyen örömöket és apró „kellemetlenségeket” tartogat az élet, amelynek szeretné legfon­tosabb mozgatóit, jellemzőit föl­tárni, segítőén ábrázolni a most önmagát a közönséggel hagyomá. nyosan is szembesítő magyar te­levízió. Heltai Nándor Már szinte elfelejtettem Min­dig Alajost, közismert és kitűnő barátomat. A napokban újra fel­keresett világmegVáltó javaslatá­val; — Űj társadalmi mozgalmat szeretnék indítani. Az lenne a cí­me: „Üdüljön a saját feleségével is!" Nem kellett kérdezni, már ma­gyarázta is a lényegét. Korábbi üdüléseinek felelevenítésével kezdte; — Tudod, hogy az elmúlt évek­ben igen sokszor üdültem egye­dül. Ügy hozta a sors, hogy egy­személyes beutalót kaptam, mert a feleségem nem ért rá, aztán valahogy ez szokássá vált. Azt is 4udod, nem vagyok nőcsábász hajlamú, de nehéz ellenállni az üdülőkben, ha ott van másnak a felesége, vagy másoknak a fele­ségei veszik körül az embert, s közülük sétapartner kínálkozik. Nehéz ellenállni, ha moziba lehet kísérni őket, ha másnak a ■ fele­ségével le lehet ülni egy kávé­ra, egy konyakra, fél cseresznyé­re. Persze, ez némi fáradsággal is jár. Kora reggel frissen borot­válkozva, nagy sétákat tesz az ember ilyenkor az üdülő körül, hogy a partner, a más, ismeret­len férfi felesége lássa az ablak­ból, milyen stramm, katonás ter­mészetű ember is vagyok. Fá­rasztók a séták a meredek erdei ösvényeken, különösen, ha az isiász kínozza az ember derekát, csikorognak az Ízületei, bántja a köszvény, de a partner azt hihe­ti, hogy a kísérő férfiú szavait valami belső hevület fűti, és az elragadtatástól liheg, holott csak kifulladt, s nem azért áll meg lépten-nyomon, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, ha­nem, hogy kifújja magát, leve­gőhöz jusson. Gavalléros maga­tartás kell ilyenkor, kávé, ko­nyak, -édesség, valami soha ko­molyan nem vett elméleti fele-fe­le alapon, virágszedés ürügyén sok kemény hegymászás, ebéd utáni szundikálás helyett báj- csevegés, alig palástolt ásítások­kal, melldöngető részvétel az üdülői spartakiádon és a kollektív kocogásban, izomláz, reuma. Al- gopyrin, szódabikarbóna és egyéb gyógyszerek szedése titokban. Mindig Alajos itt megállt az elbeszélésben. Lehet, hogy hatás­szünetet tartott, lehet, hogy ki­fulladt. Majd folytatta: — Most a sors.és a szakszerve­zet szeszélyéből közös beutalót kaptam a feleségemmel Nekeresd- hegyre. Hát ez egészen más. Reg­gel kései kelés. Reggelizés borot- válatlanul, utána kényelmes tisz­tálkodás, rövid séta kettesben az üdülő közvetlen környékén. Dél­előtt csendes beszélgetés a társal­góban nyugdíjas házaspárokkal az unokák kópéságairól, fénykép­mutogatással. Ebédnél a feleség kikészíti a gyógyszereket, a bü­fében asztalhoz hozza a feketét. Majd utána kis szundikálást ja­vasol. Vacsora után közös tévé­nézés, majd jó éjszakát minden­kinek, gyógyszerek bevétele és békés alvás. Másnap kezdődik minden elölről. Teljes pihenés. Két hét után a pihenéstől fárad­tan tér haza az ember. Hát így megy el ez a másfajta üdülés, és ez nem rossz. Ezért jutott eszem­be a régi reklám, amit korábban, vagy talán most is a cigarettás­dobozokra nyomtak azon az in­telmen kívül, hogy káros az egészségre, nevezetesen az, hogy szívjon időnként másfajtát is. S ezért akarom elindítani a moz? galmat: „Üdüljön időnként, a sáp ját feleségével is!" Üjra kis szünetet tartott,, majd elgondolkozva folytatta: — Egy-két probléma azért adó­dik ezzel a mozgalommal. Például a feleségem azt kérdezte, hogy korábban miért éreztem olyan jól magam mindig, amikor szerinte az egész meglehetősen unalmas­nak tűnik. A másik gond meg, hogy ha az ember így felhasz­nálja az üdülési lehetőségét, hon­nan és hogyan szerezhet egy újabb beutalót, hogy egy kicsit egyedül pihenhessen? ... \ Benedek Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom