Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

1983. június 21. • PETŐFI NÉPE • 5

BÁCS-KISKUNBÓL INDULT

Pécsi Márton akadémikus

Keceli pályakezdés • A földrajztudomány haszna • Hol tartunk mi, magyarok? • Kutatócsoport Kecskeméten

KÖNYVESPOLC

Nlezmwsi cnémnüvészeb

Építkezési ügyekben a M*agyar Tudományos Akadémia Almanachja sem szentírás. Legfrissebb kiadása szerint földrajztudományi kutató intézete átmenetileg, 1982-ig költözött a Budafoki útra. Még mindig ott szoronganak! Az akadémia hatalmas kutatóházában szétszórtan helyezték el osztályait. Pécsi Márton akadémikus, igazgató szűkös irodájának az akusztikai kutató részlegnél jutott hely. Azonban a tudós sem magának, sem munkatársainak nem engedélyez köny- nyítést. Téved, aki arra gondolna, Hogy szép komótosan múlatják az időt az 1967-ben intézetté szerveződött tudományos műhelyben. Tempós, olykor feszített munkát követelnek a sürgető határidők.

Ottjártamkor sok százmilliós ügyben . kellett állást foglalniuk. Kimondottan örültem a néhány perces kényszerű várakoztatásnak: bizonyos módszertani kérdéseiket beszélt meg munkatársaival az Akadémia X. föld- és* bányászati tudományok osztályának helyettes vezetője, az állami-díjas, a nemzetközi tekintélyű geomorfológus.

Figyelem. Kiegyensúlyozott ember azoknak az értelmiségieknek a fajtájából, akik a háborús években jártak egyetemre, az ország újjáépítésekor kezdték ma már elképzelhetetlen gondokkal pályájukat. Akkor kerültek fontos pozíciókba, amikor a fölmutatott teljesítmény többet számított az érvényesülésben, mint például napjainkban. Jó kedélyű, barátságos, de a munkában nem ismer tréfát; ilyennek látom. Szakmai kivagyiságnak nyomát sem lelem.

Kicsit meglepődik, amikor keceli tanárkódás'ára emlékeztétem.

— Sokat1 nélkülöztünk a háború után a fővárosban. A Bölcsészsegítőben olvastam, természetbeniért középiskolai tanárt kerestek Kecelre. Pályázhattam, mert engedélyezték, hogy vidéken töltsük gyakorló évünket. Fölfogadtak a polgáriskolai tanfolyamra. Olyan gimnazistákat is előkészítettünk a vizsgákra, akik a rossz közlekedés miatt nem járhattak Kiskunhalason, Kalocsán gimnáziumba. Mostanában is találkozom volt tanítványaimmal.

— Tudtommal első tudományos közleménye is ehhez a tájhoz kötődik.

— Keceli éveim alatt — később az általános iskolában tanítottam — foglalkoztam a környék földrajzi, geológiai viszonyaival. Érdekes vidék, három földrajzi egység a homokvidék, a dunai ártér és löszös területek — találkozásánál. 1919-ben az egyetem természetföldrajzi tanszékére kerültem, de többször is visszatértem a számomra jóemlékű nagyközségbe. Akkor kezdődött a Nagyalföld jelenkori geológiai fölvételezése. Én kaptam ennek a területnek a térképezését. Doktori disszertációm is kapcsolódik Bács- Kiskunhoz. A Budapest és Baja'

Hatvan perc volt még a startig. Michael már jó' ideje kereste Alec-t. Végül a rakéta folyosóján akadt rá. A félig kibontott láda mellett feküdt. A fiatal tudós rögtön odarohant. A professzor még élt. Nehéz, ziháló lélegzete azonban nem sok jót sejtetett. S

Michael fölé hajolt, hogy hall-' ja mit akar még mondani. Alec hangja szinte suttogó volt, itt- ott elcsukló, de érthető.

— A ... szívem ... nem bírta már az izgalmakat... Meg vagyok győződve, hogy az én gépem ... az oka ... a ... katasztrófának ...

Michael nem akart ellentmondani. Haldoklót tartott a kezei között.

közötti Duna-szakaszról és a csatlakozó bal parti síksági területekről írtam.

— A morfológia, a földfelszín formáival foglalkozó tudományág legkivá- lóbb magyar művelőiéként tartják számon külföldön is. Különösen a domborzattannal foglalkozó megállapításait mondják figyelemre méltónak. Mi a morfológiai vizsgálatok célja, haszna?

— Különféle szempontok szerint minősíthető a domborzat. Elöljáróban talán annyit: korábban főként horizontálisan bővültek földrajzi ismereteink. Tudományunk romantikus korszakaiban új kontinensek, új szigetvilágok felfedezése volt a cél. Most a szinte mikroszkopikus szemrevételezés a feladat: az adott környezet mit nyújt, mit adhat a társadalomnak. Mit hasznosíthat a víz. a termőföld, a napsugár által létrehozott környezetből az ember. A gyakorlati hasznosítás szempontjából például' nagyon fontos, hogy a domborzatrészek egyensúlyban vannak-e a környezeti folyamatokkal.

— A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén is hangsúlyozták a tudományos eredmények minél közvetlenebb értékesítésének a szükségességét. Kérik-e az illetékes főhatóságok, vállalatok véleményüket, tanácsaikat?

— A településhálózati távlati fejlesztési terv ismertetése és megvitatása az idei közgyűlés központi témája volt. lEnyedi György összegezte a településhálózat új fejlődési szakaszában kívánatos változásokat. Közreműködtünk a turizmusra vonatkozó országos, fejlesztési koncepció vitájában, a Balaton távlati fejlesztési tervének kimunkálásában.

— Diákkoromban tanáraim büszkén hivatkoztak a hires magyar utazókra, a magyar földrajztudomány nemzetközi hírnevére. Tudtommal ma is nagy tekintélynek örvend a magyar földrajztudomány.

— A világ is sokat változik, a magyar földrajzkutatás is. de nyugodtan állítható, hogy az ország lélekszámúhoz, területi nagyságához viszonyítva, előkelő helyen szereplünk. Sokfelől keresik a kapcsolatot az úgynevezett magyar iskolával. Szá. munkra is nagyon hasznosak a brit—magyar, a szlovák—magyar földrajzi szemináriumok, kitűnőek a francia—magyar tudományos kapcsolatok. Közösen vitatunk meg bizonyos témákat, a két német államban, az Egyesült Államokban dolgozó geográfusokkal Mondani sem kell az újságolvasók számára, hogy milyen sokoldalú munkakapcsolat alakult ki a szovjet és magyar föld- rajztudományi intézetek között. Radó Sándor mintaszerű térképei' nagy megbecsülést szereztek hazánknak. Ennek is tulajdonít*

— Nincs ... nincs értelme további- kísérletezésnek;

— Épp elég katasztrófát okozott már az időgép. Most itt van. Rejtsd el a hajón. Aztán majd tedd ki egy bolygón, vagy egyszerűen dobd ki az űrbe. Tedd ezt meg Nékem! Légy szíves... ugye megteszed ... ?

Michael csak bólintott. Valami gombóc fojtogatta a torkát.

— Megteszem Neked — nyögte aztán.

Ez volt az utolsó szó, amit Alec Benson, a zseniális professzor életében hallott. Michael gyorsan cselekedett. Felkapott néhány szellőzőrácsot a padlóról. Jól sejtette. Jókora üreg volt alatta. Pár perc alatt óvatosan sikerült belecsúsztatnia az időgépet, így semmi baja nem 'esett. Ekkor kiáltást hallott kintről.

ható, hogy a nemzetközi koordinációban számottevő részt kaptunk a térképek elkészítésében, kiadásában. Szakkörökben az egész világon becsülik Enyedi Gyöngynek a falusi települések átalakulásával, az eltérő adottságú régiók hasznosításával kapcsolatos kutatásait. Elnöke a falusi térségeket vizsgáló nemzetközi bizottságnak.

— A Magyar Tudományos Akadémia évkönyveiből is tudom, hogy ön több nemzetközi tudományos egyesület, bizottság vezetőségében dolgozik.

— Beszélgetésünk elején említettem: már fiatalon foglalkoztam a lösszel. A magyar fölraj ztudo- mány általános tekintélyének is köszönhető, hogy engem választottak a löszkutató bizottság elnökévé. Ha valamiben, az alkalmazott domborzattanban sikerült valamelyest gazdagítani ismereteinket. Egy bécsi intézet minket bízott meg, hogy készítsük el a dunai országok geomorfológiai térképét. Minket kértek föl a hidrográfiai térkép elkészítésére is.

— Bizonyára erősen lekötik a Földrajzi Közlemények főszerkesztői tisztségével járó feladatok, a Magyar Földrajzi Társaság társelnökeként is bőven adódnak feladatok, Magyarország Nemzeti Atlaszának előkészítő bizottságában is számítanak közreműködésére. Min dolgozik mostanában?

— Többféle feladatom volt. Vizsgáltam a környezetre ható ökológiai társadalmi változásokat, dolgoztam az új környezettan kialakításán. A mérnöki továbbképzőn a környezetminősítéssel és tájanalízissel foglalkozó stúdiumot vezetek. A gyakorlati környezettan-kutatás mellett tovább foglalkoztat a lösz.

— Ismeretes előttem, hogy az ön személyes állásfoglalásának is része volt abban, hogy Kecskeméten létrejött az intézet új kutatócsoportja. Mit várnak az itt dolgozóktól?

— Olyan munkatársakat keresünk, akik képesek arra, hogy a helyi szakértőkkel, értelmiségiekkel elsősorban a kecskeméti és a Duna—Tisza közi területfejlesztési problémákat képeseik megvizsgálni, másrészt pedig összehasonlításokat tudnak tenni más magyar tájegységek között, főként a településtervezés korszerűsítése érdekében.

I Remélhető, hogy gyakrabban látjuk Bács-Kiskun- ban?

— Nemcsak hivatalból érdekel a helyi szervek támogatásával dolgozó új kutatócsoportunk munkája. Talán Kecelre is eljutok.

— A kecskeméti viszontlátás reményében köszönöm szives tájékoztatását, a beszélgetést.

Heltai Nándor

— Mr. Bensőn, siessen!

Michael gyorsan a helyére tette a szellőzőrácsokat. Nem látszott alatta semmi. Éppen ekkor lépett a raktérbe az egyik irányító. Meglátta Al,ec-t a padlón.

— Mi történt?

— Meghalt. Jöjjön, segítsen levinni az irányítóba.

Paul Haymis és Michael Benson készen állt az útra. Szkafan- derjeikbe burkolózva ültek az „Északi fény” utasterében és várták a startot. Egyre csak peregtek a másodpercek, a percek. Michael társára nézett. Paul középtermetű, szőke, szakállas fiatalember volt. Az imént tudta meg a szomorú halálhírt, és azt, hogy csak ketten indulnak el. Paul kiváló kutató és űrhajós volt. Erős szervezettel, de az idegeivel néhá voltak kisebb bajok. Sohasem bírta elviselni a leterheltséget. Olyankor pihennie kellett. De most frissen és élénken csillogott a szeme. A visszaszámlálás befejeződött, s a startot megkezdték. A karcsú fémtest iszonyú lángcsóvákat hagyva maga mögött, kiröppent a világűrbe.

Fedélzetén Benson professzor időgépével.

(Folytatjuk)

Jókor jött a segítség

Véget ért a tanítás, lassan elnéptelenednek az iskolák. Akad azonban néhány olyan gyermeknevelő intézmény is, amelynek a falai között nyáron sem csitul a gyermekzsivaly.

Ilyen többek között a felső- szentiváni nevelőotthon, amelynek 118 lakója közül sokan töltik vakációjukat is az intézetben. Leszámítva természetesen azt a 17 diákot, akik júniúsban végleg elhagyták a falut: közülük egy gimnáziumban, egy pedig szakközépiskolában folytatja a tanulmányait, hatan dolgozni kezdenek: a kiskunhalasi, illetve a szegedi textilgyárban, míg kilencen a tiszadobi gyermekvárosba kerülnek át.

A többiek egy része — legalább néhány hét erejéig —, hazautazik a szüleihez, rokonaihoz, vagy egy-egy ismerős családhoz.

Nem lesz persze élmény nélküli a nyár a helyben maradók számára sem. A nagyobbak munkát vállalnak a bácsbokodi vajüzem felsőszentiváni részlegében, a kisebbek pedig reggeltől estig élvezhetik a játék örömeit.

Annál is inkább, mert Kerényi József Ybl-díjas építész, Bács- Kiskun megye országgyűlési képviselője az általa tervezett nevelőotthoni épület kis lakóinak ajánlotta fel az Ifjúsági-díjjal együtt kapott tízezer forintot, azzal a meghagyással, hogy ezt az összeget — amelyet a megyei tanács ifjúsági bizottsága is megtoldott tízezer forinttal — elsősorban játékok vásárlására fordítsák az intézet vezetői.

K. J.

Avar kori temető Szarvason

ÜL

• Szarvason, Juhász Irén régész irányításával avarkori ' temető feltárásán dolgoznak. A kéthónapos munka után még 60—70 sír vár feltárásra az iu. 600—800 közötti temetkezési helyen. Az ásatás érdekessége, hogy a feltáró régészek fülkesírokat is találtak.

Ügy adódott a" minap, hogy három fiatalember társaságában beszélgettem el egy negyedikkel, aki már nem éppen fiatal, ha az évei számát vesszük, de fiatalnak mondható, ha a gondolkodása alapján ítéljük meg. Talán még annál a háromnál is fiatalabb, pedig azok mindnyájan és egyenként is dús szakállat eresztettek, s az üstökük is olyan dús még és göndör, amilyen az ifjú Odüsszeuszé lehetett.

Ez a negyedik, aki elindult már az ötven felé, bevallotta nekünk, idegeneknek, hogy elégedetlen magával, a sorsával, jneg egy kicsit az életével is, mert a sorsa nem úgy alakult, s ő maga se volt annak idején elég céltudatos és határozott, hogy olyan irányba terelte volna az életét, amelyikbe mindig is haladni szeretett volna. De sokan voltak testvérek, mindegyiket nem lehetett iskoláztatni,-s ő, mert talán engedékenyebb vagy magába húzódóbb volt, mint .a többi, itthon maradt. ,

(Néha rálesek a három fiatalember arcára, vajon figyelik-e a vallomástevét? Hát mintha nem nagyon figyelnék. Fűszálat rágcsálva bámulnak a messzeségbe, talán azt a „vízben álló” messzi jegenyesort studi- rozzák, vagy a zsendílld búzatáblák felett hullámzó forró levegőt, elég az hozzá, hogy nem nagvon vannak itt, gondolataik, ha vannak, messze szállnak vagy talán nyitott szemmel szunyókálnak, mert ilyen is van ...)

Jóval később, már felnőtt fejjel, beiratkozott egy esti iskolába. Nem olyanba, amilyenbe szeretett volna, hanem olyanba, amilyenbe lehetett. így még taA mikor 1856-ban a kecskeméti „Cirják Mihá” elkészítette a kígyófejes mángorlót, szerelmi ajándékképpen „Ződi Rozáliá”-nak, nem gondolhatott arra, hogy vallomását majdan könyvbe írják. S Herczeg József úr hitvese sem azért illegette magát „olaj szín” vagy éppen „vas színű” szoknyában, hogy nekünk tetsszék, hanem mert a XVIII. század végén az volt a divat. Később pedig sokkal fényűzőbb is. Vahot Imre jegyezte föl 1853-ban, hogy „A nehéz selyem és finom bársony öltözék, az úgynevezett paraszt leányon nem ritka tüne-. mény” Kecskeméten. . , r,^ Ma már másként öltözködünk, másféle tárgyakkal vesszük körül magunkat, de azért mindnyájan tetszéssel nézegetjük a múltból üzenő ruhákat, eszközöket a múzeumokban, vagy csak ábráikat is a régi könyvekben. S most egy egészen újban, mely a Mezővárosi népművészet — Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd címet viseli, s a minap jelent meg a nagykőrösi Arany János Múzeum kiadásában. Szerzője No- vák László körösi múzeumigazgató, de tartalmazza a könyv Sztrinkó István zárótanulmányát is. A tudós írásokat mintegy negyven ábra, s csaknem kétszáz fényképfelvétel illusztrálja.

A könyvújdonság kétségkívül tudományos munka, ám hivatása mégsem csak az lesz, hogy a szakemberek könyvtárában álljon megbecsült helyen. Azért készült, hogy eloszlassa azt a tévhitet, hogy mezővárosi népművészet itt a Duna—Tisza köKatedra a tanyán

Ián inkább hőstettnek nevezhető az a vállalkozás, amelybe belekezdett: minden előadás után gyalog ki a tanyára, mert olyan későn már nem járt a busz. Az iskolát idejében és sikeresen elvégezte, lediplomált.

Azóta már elmehetett volna a környékbeli birtokra tisztviselőnek, annál inkább, mert hívták is, s nem is egyszer. Inkább a tanyán maradt, azaz a földön, s diplomával a zsebében, amit olyan nagy áldozatok árán szerzett meg, továbbra is inkább szántott, vetett, minthogy elfogadott volna bent a birtokon egy íróasztalt.

— Dehát miért? Meg tudná “magyarázni? — fogyott el a türelmem.

— Meg.- A sokféle asztal közül engem csak egyetlenegy tudna kötni, igaz, az nagyon. De, az talán már nem is mondható asztalnak, mert katedra a becsületes neve. Mindig tanár szerettem volna lenni, sőf, még ma is, noha egy kissé már eljárt fölöttünk az idő.

Késő délután robogunk hazafelé. Váratlanul megszólal az egyik Odüsszeusz, azért váratlazén nem volt, vagy ha igen, akkor nagyon régen volt.

Napjaink könyvbarátja most kétszáz oldalnyi bizonyíték birtokosa lehet, s napokig olvashat arról, hogy igenis volt mezővárosi népművészet. Volt, csak emlékét kiszorította tudatunkból a sok híradás más tájak népművészetéről. Viselet dolgában a feledést maguk a mezővárosi polgárok is segítették, azzal, hogy már a XIX. század közepén kivetkőztek. Ez éppen a gyorsabb mezővárosi fejlődés következménye volt. A három város polgárai valóban korán polgárnak tudják már magúkat, s úgy is ^Itazjmdteíf, *•

NÖvaícTíSszIS Télfogása szerint a népművészet fogalma nem azonos a díszítőművészetével, hanem több annál. A népművészet a tárgyalkotó tevékenység esztétikai, művészi kifejezésmódja, amely a mezővárosi tárgyi kultúra alapján meghatározza a mezőváros, a három város népművészeti kultúráját. E koncepciónak megfelelően foglalkozik a szép kiállítású, s a Petőfi Nyomdában készült könyv a mezővárosi tárgyi ellátottság egykori mennyiségi és minőségi jellemzőinek meghatározásával. Majd leírását adja a mesterségek művészetének, mégpedig az iparosok jelentőségéhez mért terjedelemben. S mezővárosi sajátosság, hogy kevesebbet írhatott a szerző a paraszti, vagyis a háziipari, s végül a szakrális népművészetről.

A tanulságos kötet a kecskeméti városi tanács támogatásával jelenhetett meg. F. P.

nul, mert egész úton hallgatott, sőt mintha aludt volna.

— Ne haragudjon, de nem egészen normális az a maga barátja.

— Melyik?

— Az a szegény tanyai ürge.

— Mért ne volna normális?

— Mert nem az. Aki úgy beszél a tanári hivatásról, mint ahogy ő egész délután, az vagy dilis vagy abszolút tájékozatlan.'

— Gondolod?

— Száz százalék.

Ezt a másik két szakállas is megerősítette, azt ugyanis, hogy az a szegény tanyai barátunk, aki annyira szeretett volna tanítani (még ma is szeretne) nem lehet egészen beszámítható.

— Dehát miért? Meg tudnátok magyarázni?

— Mert a tanárt ma nem becsüli senki, legkevésbé a társadalom. Egy jobb cégnél a takarítónő többet keres, mint akármelyik iskolában egy tanár. Eny- nyit már a szopósok is tudnak:

Erről már én is hallottam, mégis a tanyai ismerősünk pártjára állok. Hiszen ő egész délután a hivatásról, az elhivatottságról beszélt nekünk, nem a kereseti lehetőségről, mert arra kínálkozott már alkalma ott a birtokon, ha elfogadja a fölkínált íróasztalt, nem neki lett volna a legkisebb a jövedelme.

De ebben a párbeszédben nem a jövedelem.a lényeges. Előfordulhat lám, igaz ritkán, hogy nem ez a fő szempont. Ezért tetszik nekem továbbra is annyira az a tanyai „ürge”.

(Magyar Szó — Vajdaság)

BÁN JÁNOS

Időzónában

VI.

TESTVÉRLAPUNK ÍRJA