Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
HAMISÍTOTT HAMISÍTVÁNYOK? Kalocsai minták vándorúton Van a világnak néhány távol* keleti és más pontja, ahol ügyes — és főleg olcsó! — kezek gyorsan hozzáfognak egy-egy kuriózum tömeges gyártásához. így aztán nem csoda, ha Hongkongból kerülnek különböző üzletekbe kalocsai hímzések. Kérdés persze, hogy az eredeti hagyományt lopják-e meg. Vagy a hamisat hamisítják? Előfordulhat, hogy az utóbbi eset forog fenn. ha véletlenül nem ismerik Pécsi- né Ács Sarolta: Kalocsa népművészete, dr. 'Bárth János ■ utánnyomásban is megjelent Korai kalocsai hímzések című kötetét vagy a Viski Károly 'Múzeum gazdag néprajzi gyűjteményét. Ügy tűnik ugyanis, hogy idehaza sem föltétlenül hiteles forrásból merítenek mindazok, akik bizonyos üzleti érdekektől vezettetve gránit tányérok csiricsáré pingálására adják a fejüket, illetve eredeti kalocsainak vélt mintákat terjesztenek előnyomott térítőkön, egészen meglepő anyagú textíliákon. Mintha boldog- boldogtalan. jogot formálhatna a „tiszta forrás” kisajátítására és elegyítésére. Iparengedéllyel rendelkező és nem rendelkező egyének árasztják el az ország forgalmasabb turisztikai helyeit, a fővárost, a Balaton partját, üdülőkörzeteket mindenféle ál-kalocsai termékekkel. Nem lehet megálljt parancsolni az ilyen folyamatnak? Kár az eredeti jóhírért! A dolog úgy került ismét felszínre. hogy az idegenforgalom élénkülése növeli a népművészeti termékek és a népi motívumokkal díszített ajándéktárgyak iránti keresletet. A butikokat, vásárokat, különböző elárusítóhelyeket olykor szinte elönti a giccs. az ál-folklór. A kalocsai .példánál maradva: a hagyományos rózsa, nefelejcs vagy árvácska kiegészül újmódi virágdíszítésekkel, az eredeti fehér alapanyagot fekete váltja fel, pedig a kalocsaiak mindig fehérre dolgoztak. Rettentő, amikor zsákszerű szöveten tarkállnak kevertszínű, úgynevezett melírozott fonalak. t Al-kalocsaiság a bolti gránit- tányéron. KORA! KALOCSAI HÍMZÉSEK a V . J • v* • #*’/ *• * «Mi * I : ISI »I 5 . V •" • V. * * .4 *“ o • V;;v;si‘* J • Az igazi minták válogatását tartalmazza dr. Bárth János könyve. Sőt, egyfajta sárgásbarna, ó- arany szín is divatba jött és terjed futótűz módjára. Holott a teljes múzeumi gyűjteményben akár húsz-harmincféle színárnyalatot is föl lehet fedezni, de ez a barnás óarany teljességgel hiányzik. Minek akkor kitalálni és úgy árusítani, mint eredeti népművészetet? Igaz, hogy egy-egy tájegység motívumvilága közkincs. Lehet belőle meríteni: úgy látszik, hogy meg is lehet belőle élni, ami még nem lenne baj. Annál nagyobb baj az, hogy különböző kezek torz módon, hamis formában ajándéktárgyak díszítéseként ficamíf ják ki a hagyományokat, és termékeiket az eredetihez való hűség illúzióját keltve forgalomba is hozzák. A védettség csak zsűrizett vagy az elismert népi iparművészektől származó alkotásokra vonatkozik. Meg kellene oldani valami módon, hogy látható-tapintható védjegyhez jussanak a Kalocsai Háziipari Szövetkezet egyedi, hiteles munkái. Lehet, hogy az ezzel járó költségek elviselhetetlenül magasak? Alighanem megérné a helybelieknek — és az országnak! — a befektetés. Egyelőre — július 1-től — azzal próbálkozik a szövetkezet, hogy színes kalocsai népviseletbe öltözött leánykát ábrázoló fittg- gócímkével különbözteti meg a termékeit. Másik törekvésük, hogy olyan cseréptányérokat hozzanak forgalomba, amelyekre népművészek pingálják a motívumokat. Az időpont: június, a méret: 7-féle, az ár: viszonylag olcsó. .Elegendő ez vagy kevés? Majd kiderül. Csak nehogy késő legyen! Hiszen az idei idegenforgalmi szezon első jelei arra intenek újra, hogy ideje lenne átfogóan rendezni a népművészeti, kézimunka és az ajándéktárgyak készítési, forgalmazási körét. Mindig az eredetihez érdemes visszanyúlni, mert az — ráadásul — kimeríthetetlen. És nem utolsósorban: maradandó vagy érdemleges sikert még egyetlen hamisítvány sem hozott az elkövetőnek. De az is lehet, hogy mindezt Hongkongban még nem tudják. Halász Ferenc FORDÍTOTT PLÁGIUM r Alballádák nyomában Akad az életben és az irodalomban egyaránt jó néhány hamisítási ügy. Eleve sikeresnek tekinthető az a regény, amelynek a tartalmi kivonata som több, sem kevesebb, mint egy feltűnően csinos és még gyanúsaibb özvegy szerepeltetése kötegnyi hamis kötvények meg ál-dzsigolók, és hamiskártyások társaságában, valamilyen bűnügy fordulatait megelevenítve. A valóságban maradandó siker vagy igazi, tartós megbecsülés mégsem származik a hamisításokból. Előbb-utóbb fény derül az elkövetőkre, és tiltakozik az ember erkölcsi érzéke. Hogy ne menjünk távolabb az időben, a századelőn két irodalomtörténész és nyelvész — Riedl Frigyes és Tolnai Vilmos — egyidőben, de egymástól függetlenül megfogalmazták kételyeiket tíz kuruckorinak hitt ballada eredetisége iránt. Bebizonyították, hogy nem a Rákóczi-szabadságharc idejéből, elő- ■ vagy utótörténetéből származik az Esztergom megvételérül, Ocskay Lászlórul való ének, Bezerédy nótája. Nagy Bercsényi Miklós, A kölesdi harcrul, Balogh Ádám nótája, Német sas vert fészket, Űjváriak dicséreti, Dunántúli bujdosó kurucok éneke, sem pedig a Rákóczi nótája, mint ahogy hinni lehetett sokáig. Hanem több mint másfél évszázaddal később keletkeztek a versek. ‘Szerzőjük Thaly Kálmán, akit talán a ku- ruckor kutatójának elfogultsága, családi szálai vagy éppen hazafiúi érzelmei vezettek a furcsa hamisításban. Hiszen semmiképp sem szokványos dolog, ha valaki lemond saját műveiről, s azokkal egészíti ki, a népköltészeti gyűjtéseket, levéltárakban fönnmaradt hiteles sorokat. Szinte fordított plágiumnak, visszaélésnek lehetünk tanúi, ami mégis veszélyes, melt megtéveszt, félrevezet. Thaly rajtavesztett. Nyelvészeti és más bizonyítékok vallottak arról például, hogy a kuruckorinak mondott versekben olyan szavak is szerepelnek, amelyek csak a nyelvújítást követően jelentek meg, vagy korábban mást jelentettek, mint a múlt század végén. Leleplezték a műköltőt saját kifejezései is. Túl patetikus volt a képzelete. Ellentétben a szegénylegények nyomorúságával, realisztikus környezetrajzaival, az álballadák tele vannak perzsia-szőnyeggel, patyolat-sátorral, szikrát hányó patkóval, fényes tigrisbőrrel, rézdobbal meg csatadalos trombitával. Egy titokkal kevesebb maradt az utókornak? Meglehet. Az irodalmi hamisítások kiderítése módszertani tanulságokkal is járt. Az alkotó' képzelet, a közlő, ábrázoló és kifejező gondolkodásmód épp annyira kezd megismerhetővé, elemezhetővé és leírhatóvá válni az újabb lélektani, valamint nyelvé, szeti kutatások nyomán, ahogy az ihlet is elveszti ködös, misztikus jellegét. H. F. Olvasó galambok Az abc némely betűjét a galambok is képesek megtanulni, ez derült ki egy amerikai pszichológus kísérleteiből. Az állatoknak egyidejűleg mindig három betűt mutatott, s ha az egymás után vetített képeken a helyes betűt csipegették, önműködően eledelt kaptak. A megtanulandó betű mindig a képernyő más-más helyén, az abc- nek két másik, véletlenül változó betűjével együtt jelent meg. A galambok hibái jellegzetesen „emberiek” voltak. Gyakran összetévesztették az V-t és a V-t, illetve a C-t és a G-t. A napló-blöff A világszenzációról kiderült, hogy világblöff — Hitlernek sem 62 kötetnyi, sem két motesznyi naplója nem volt. A nyugatnémet Stern magazinnál nyilván úgy okoskodtak: nem volt, de lesz. Lett is — példátlan körülmények között. Nemzetközi sajtóértekezleten harangozták be a hihetetlen hírt: attól a Hitlertől, aki a Mein Kampfot is diktálta, teljes épségben maradt meg 62 kötetnyi, sűrűn teleírt bőrkötéses napló. Már a hír megért annyit, hogy a magazin árát 3-ról 3,5 márkára emeljék, elvégre 150 folytatásos közlés esetén ez sem két pfenninget hozott volna a konyhára. Igazi képeslapcsemege-sztorlt tálalt a napló felfedezője, megszerzője Gerd Heidemann, aki egyébként a legnagyobb jóakarattal sem volna antifasisztának nevezhető: legutóbbi házasságkötésén két exnáci tiszt volt a tanúja; ő maga pedig nem kisebb „ereklye” tulajdonosa, mint Göring- jachtja. Nos, a napló-isztori bővelkedik izgalmas, hihetetlen, hátborzongtató részletekben — s az ugyan kit zavar, hogy az utolsó pontig kitalált? A lényeg: a III. Birodalom összeomlása előtti zűrzavarban egy 0 Csabai István: t Szabó László: Elfény. Félakt. 9 Kot nyék István: Akta (díjazott) V | AKTFOTÓK KISKOROSON Egy kiállítás képei Aligha volna nehezebb egy aktfotó hamisításánál: ehhez, ugyebár, minimum egy meztelen nó (férfi?) kell. Érdekes módon még most is sokan megkérdőjelezik a szükségességet — s magát az aktfotográfia műfaját. Erkölcstelennek tekintik (a szó szoros értelmében) a fényképeket, elfeledkezve Platon esztétikájának kiindulópontjáról: „az embert test a földi szépség tökéletes típusa”. Érdekes módon nem tiltakoznak a prűdök, ha festményen, szoborban ábrázolnak meztelen testet — fotó elleni ' berzenkedésük talán abból ered, hogy — Krizslicz Pál szakiró szerint — „túlzottan direkt valóság a fénykép". Akárhogy is, az aktfotókiállftás mindenhol sikerre számíthat. Legutóbb Kiskörösön rendeztek egyhetes bemutatót: a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ által meghirde- teteU országos pályázat anyagát tárták a közönség elé (48 fotós 117 művét állították ki, de jelzi az érdeklődést, hogy 64 szerző 457 művel indult). Első alkalommal fordult elő, hogy — a költségek fedezésére — belépődíjat kértek a tárlatlátogatóktól. A potyá- zökat nem számítva, több mint ezren guberálták le ötösüket, s nem fukarkodtak véleményükkel sem. „Ez keU a mai ifjúságnak” — jegyezte be kalligrafikus betűivel Sz. „Harcolni kell a megcsontosodott prüdérla ellen — vélte F. R., majd Így folytatta: A művészet eszköze elég hatásos, csak önmagában kevés, egyelőre. A fotók Ízlésesek, nagyszerűek, bár nemcsak férfiaknak kellene őket nézni, hanem több nő: nek is. Remélem máskor is, többször is, fórumon is találkozhatom önökkel — a mielőbbi viszontlátásig!" „Nagyon megnyerő” — vallotta be K. „A természet tárgyai közül nincs szebb, mint a Nő, ezt a kiállítás Jól mutatja” — vélte dr. L. S. S bár a Nő legkevésbé sem tárgy, dr. L. S.-nek — a férfiak szerint — mégis igaza van ... —If ft Heidemann a Salzburg fölött lezuhant gép személyzetének sírjánál. A riporternek is jó üzlet volt... ti A napló eredetinek — látszott. repülőgép Hitler legszemélyesebb holmijaival kitört a szövetségesek gyűrűjéből, de Salzburg környékén szerencsétlenül járt. Heidemann nyomozása persze sikerrel: nem .mindennapi veszélyeket vállalva — elvégre az NDK-ból csempészte volna át a naplókat — szerezte meg a kincset érő dokumentumokat (igazán természetes, hogy korrupt, kolla- boráns NDK-tábornokok segítségével...). Az olvasók rávetették magukat a naplóra, a szakemberek pedig tovább hitetlenkedtek: hogyan lehetséges, hogy a feljegyzésekről ők maguk semmit sem tudtak? Még Hitler egykori adjutánsa, Below is így nyilatkozott: ,;Sokáig, éjjel háromig is fenn voltunk. Ezután Hitler lefeküdt. Egyszerűen nem volt ideje naplót írni.” A történészek — kétségeiket hangoztatva — az 1944-as merényletre emlékeztettek, ami után az egyébként is súlyos Parkinson-korban szenvedő Führer még a parancsait sem tudta aláírni.1 Három hétig tartott a szenzáció, s ezalatt, a hivatalos vizsgálatok során kiderült, a naplók durva, primitív hamisítványok. Készítőjük a 44 esztendős Konrad Fischer-Kujau régiségárus, aki — vallomása szerint — Heidemann megbízásából kör- mölt 62 kötetet tele, s hogy ezért a riporter rendelkezésére bocsátott kilencmillióból két és felet kapott. Egyelőre — Heidemahn-nal együtt — rendőrségi őrizetbe töprenghet a történteken. A Stren • Hitler kaján vigyorral: eredeti vagy hamisított? A Der Spiegelnek is megért egy címlapsztorit a napló-blöff: amennyit veszített a Stern, annyit nyert a konkurrencia ... bocsánatot kért olvasóitól, mert „a gondatlan közzététel tönkretette 35 év alatt kivívott szavahihetőségét”, s megkérdőjelezte a 'befolyásos lap li'berá. lis vonalának valódiságát. A nagy kérdésikinek és mennyit, miiben használt a naplóügy? íyi anyagiakon túl (Sternék több mint tízmilliót fizettek rá) felvetődik a politikai szándék: hatalomra jutásának fél évszázados évfordulóján tisztára mosni Adolf Hitlert, bebizonyítani, hogy — például — fogalma sem volt a zsidók elleni túlkapásokról, nem is akart háborút Anglia ellen, s hogy végső soron a nácik nem is voltak annyira embertelenek. A lapok — pártállásuktól függetlenül — egységesen ugyanazt a kommentárt fűzik blöffhöz: naplót Jehet hamisítani, történelmet nem... í
