Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

1983. június 16. 9 PETŐFI NÉPE • 5 PEDAGÓGUS KOMMUNISTA AKTÍVÁK UTÁN A cél változatlan Az elmúlt néhány hetes idő­szakban három alkalommal — Baján, Kecskeméten és Kiskun­halason — tartott pedagógus kommunista aktívát a megyei pártbizottság. Az utóbbi években a közoktatás területén végbe­ment változások sok esetben élénk vitát váltottak ki. A „leg­népszerűbb” témák — az új tan- tervek, új tankönyvek, ötnapos tanítási hét, fakultáció — már régen kikerültek az utcára a ta­nári szobák falai közül, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a társa­dalmi érdeklődés középpontjában állnak. Hogy melyek azok a kér­dések, amelyek a leginkább iz­gatják a pedagógusokat, arról o.l_ vasóink is képet kaphattak la­punk hasábjain. Eredmények is Egyoldalú lenne azonban a közoktatással kapcsolatban min­dig csak a problémákat emleget, mi. tNem árt visszatekinteni az elmúlt tíz évr€ és számba venni azokat az eredményeket, ame­lyek az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat végrehajtása során születtek. A három kiemelten fejlesztendő terület, az óvoda, az általános iskola,, és a szakmun­kásképző közül, az elsőnél sike. í ült maradéktalanul teljesíteni a célkitűzéseket. A művelődésbeli egyenlőtlenségek csökkenése statisztikailag igazolható: a ta­nyai gyerekek nagyobb része .ma már korszerű, jól felszerelt ta­nyai kollégiumokban készülhet középiskolai tanulmányaira, egyenlő eséllyel tudja felvenni a versenyt városi társaival Haté­konyabbá kell tenni viszont a fizikai dolgozók tehetséges gyer­mekeivel és a cigány tanulókkal való törődést. A legtöbb intéz­ményben a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítése kimerül a gyengébbek korrepetálásában, a tehetségesek kiválasztásával pe­dig nem foglalkoznak. Megnyerni a fiatalokat A párt 1983. áprilisi határoza­ta egyes oktatáspolitikai célokra különös hangsúlyt helyezett. így például megállapította, hogy megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az ifjúság politlkai-ivi- lágnézeti nevelésére és elő kell segíteni, hogy zökkenőmentesen be tudjanak illeszkedni szocia­lista társadalmunkba. Harcolni kell az ifjúság eszmei megnye­réséért, s ez manapság nem köny- nyű feladat, A fiatalok a rosz- szabb gazdasági körülmények következményeire gyorsabban, érzékenyebben reagálnak, bonyo­lultabbá vált az ifjúság és a szocializmus viszony^, eszmei, ideológiai zavarok tapasztalha­tók. Nem szabadna eláltatni az ifjúság köréből kiinduló kezde­ményezéseket sem, hiszen közük van a jövő szocializmusához, így a tervezésben is részt kell vál­lalniuk. Mindezek után furcsa, hogy éppen a világnézeti neve­léshez nincs megfelelő tankönyv. Igaz, erre a kérdésre a pedagó­gusok némiképp megnyugtató vá­laszt kapták az aktívákon. Az új tankönyv kiadása mellett fon­tos feladat a pedagógusok felké­szítése a tantárgy oktatására. Oktatáspolitikai célkitűzéseink között a legfontosabbak közé tartozik az oktatás tartalmi kor­szerűsítésének folytatása. Az 1982-es állásfoglalás is megállapította, hogy a végrehaj­tás folyamán gyakran keletkez­tek feszültségek, az intézkedések nem voltak mindig kellően át­gondolva és előkészítve. Ennek alapján az irányelvek leszöge­zik, hogy az új tantervi progra­mok bevezetésével egyidőben hozzá kell látni az elemzésekhez, értékelésekhez és a szükséges korrekcióik előkészítéséhez. Az iskolai munkában és az iskola társadalmi megítélésében pedig olyan feltételeket kell teremte­ni, amelyek a továbhi fejlődés érdekében serkentik a pedagó­gusok kezdeményezőkészségét. A közoktatás fejlesztésével kapcsolatos elgondolások, törek­vések közül számosat érintettünk Kérdések és válaszok című soro. zatunkban is, de egy-két kér­désre még érdemes kitérni. A távlati fejlesztés irányai között sem szerepel iskolarendszerünk gyökeres átalakítása: a struktú­ra alapja továbbra is a nyolc­osztályos általános iskola- marad, erre épül a középfokú oktatás. Az iskolakezdéssel összefüggő problémák arra ösztönöznek, hogy rugalmasabban, a gyermek fejlettségét az eddiginél sokkal jobban figyelembe véve bíráljuk az iskolaérettséget. Van olyan elképzelés, hogy a hatodik élet­évet már betöltött, de még nem eléggé érett gyermekek az iskola előtt más fajta, intézményes ne­velésben részesüljenek. Az álta­lános iskola korszerűsítési törek­vései közé tartozik a különböző szakaszok kialakítása: a kezdő szakaszban, első, második és har­madik osztályban készségek és képességek fejlesztésére esne a hangsúly, a negyedikes és ötödi­kes átmeneti szakasz után kez­dődne a teljes szakrendszerű ok­tatás, erőteljes pályaorientáció, vall 1985—86-ig el kell végezni a szükséges korrekciókat is. Ide tartozik a túlságosan magas kö­vetelmények leszállítása és a túlméretezett tananyag csökken­tése is. Az általános iskola kiemelt fejlesztését a jelenlegi gazdasági körülmények között is folytatni kell: a legfőbb hangsúly a tan- teremépíitésre és a diákszociális ellátás javítására esik. Kötelező érettségi ? Az évtized második felére a demográfiai hullám eléri a kö­zépiskolákat, s ez jelentős háló­zatfejlesztést követel. Azonban ebben a kritikus időszakban is fokozatosan az érettségiztető kö­zépiskoláztatás felé kell haladni, s nem a szakmunkásképzőkben kell levezetni a hullámot. A gim­náziumi fakultáció bevezetése a vártnál kevesebb gondot okozott. A továbbiakban a túlszabályo­zottságot kell oldani és nagyobb gondot fordítani a munkára elő­készítő .tevékenységre. A gyakor­lati fakultációt nagyon kevesen választják, többnyire csak azok. akik nem akarnák továbbta­nulni. A Művelődési Minisztérium napirendre tűzte a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel foglalkozó programok kidolgo­zását. Valamennyi téma közül a legfontosabb a bérkérdés. Glo­bális bérrendezésre egyelőre nem lehet számítani, de egyes pedagógusi-,étegeknél 1— így _ a pályakezdők, a nyugdíj előtt állók, vagy bentlakásos intéz­ményben dolgozók esetében — kompenzáló intézkedések várha­tók, természetesen a munkavég­zés színvonalától, függően. Terv­be vették a pótlékrendszer fej­lesztését' is. Érdemes még utá­nanézni a helyi lehetőségeknek is, akadhatnak olyan tartalékok, amelyekkel javíthatók volnának az életkörülmények. Kormos Emese KÖNYVESPOLC Rácz István: A vikingek öröksége A magyarok nyilaitól ments meg uram minket — így imád­koztak hajdanán a svájci szerze. tesek. „Az északi emberek dühé., tői óvj meg kegyelmesem!” — énekelték Írországban, Galliában, Hispániában; egyszóval minde­nütt, ahol gyorsjáratú hajóikkal a vikingék megjelentek. Kik is voltak—pontosan? La­kóhelyük szerint a mai Dánia, Norvégia, Svédország területéről kerültek ki; a Kola-félszigettől Izlandon, Grönlándon át Észak- Amerikáig, Itálián, Szicílián át Bizáncig húzódott „hatókörük”, Kelet felé a Néván és a Dnye­peren át — keresztül a Volgán — pedig a Fekete-tengerig. Gyors naszádjaik a legváratla­nabb helyeken bukkantak fel, hamarabb voltak Amerikában, mint Kolumbusz. A Képzőművészeti Kiadónál megjelent új kötet, Rácz István A vikingek öröksége című mun­kája _ természetesen nem az „északi emberek” történetét me­séli el, bár erről is szót ejt. Ré­gészeti leletek alapján művésze­tüket mutatja be. Ennek gazdag, ságáról hihetetlen sztorik mesél­nek. Például: 1639. július 20-án egy szegény csipkeverő leány megbotlott Gallehus község ha­tárában. Lábujját alaposan meg­ütötte, kíváncsi lett, mi volt az akadály a földben: kiderült, hogy egy 67 centis, 2,7 kilós színarany kürt — rögtön be is szolgáltatta királyának, aki még aznap ré­szegre itta magát belőle. Száz év múlva — majdnem ugyanott — egy 3,6 kilós aranykürtöt leltek. A páratlan kincsek olyan sze­rencsétlen véget értek, amilyen szerencse megtalálásuk volt: 1802. május 5-én betört a kincs­tárba egy hamispénzverő, s el­lopta, majd beolvasztotta mind­RÁCZ ISTVÁN A VIKINGEK ÖRÖKSÉGE két kürtöt — ma már csak má­solatuk látható. Ez a kiragadott példa termé­szetesen inkább csemege, mintsem kultúrtörténeti érdekesség. Más az, ami miatt a vikingek művé­szete külön fejezete a művészet- történetnek — északi állatstílus néven — amint arról a Finnor­szágban élő Rácz István beve­zető tanulmányából is értesülhe­tünk. A szerző nem ismeretlen a magyar olvasó előltt: néhány éve az ő fordításában jelent meg a Kalevala, s több művészeti tár­gyú fotóalbuma jeleit meg ha­zai kiadóink gondozásában. Eb­ben a kötetben is pompás felvé­telek során mutatja be a skan­dináv országokban fellelhető legszebb vikingemlékeket. A szép kötetet Csatlós János tipografizálta, a Kossuth Nyom­da állította elő — méltón a tar­talmához. B. J. A Holiday \ on Ice Budapesten Június 22-től 28-ig naponta két előadáson, összesen 10 alkalommal lép a magyar közönség elé a Holiday on Ice, a hires jégrevű- társulat a Budapest Sport- csarnokban. A közönség számos Európa- és világ­bajnok jég­táncossal találkozhat. VÉDETT NÖVÉNYEINK Az orchideák Az orchideák zöme a tró­pusokon pompázik, számos fajuk, kereszteződésük üveg­házi növény. A háziasszo­nyok által kedvelt fűszer, a vanília is közéjük tartozik. Az orchideák családjának tagjai az o'rchideafélék. Me­gyénk területén 15 faj él. Közülük a legelterjedtebb a réteken fellelhető lila virá­gú mocsári kosbor, vitéz kosbor. Gyönyörködjünk a látvá­nyukban, de sohase tépjük le! Ötszáztól ötezer forintig terjed a névleges értékük. % Mocsári kosbor. (Kispéter Imre felvétele) BÁN JÁNOS Idő­zónában III. rész Pontosan fél háromkor a két Benson ugyanazon a helyen állt, a ház laboratóriumában, ahol a múltkor. Az üveggömib a helyi­ség közepén pihent. Michael tel­jesen elsötétítette a házat, csu­pán néhány gyér lámpácska vi­lágított. — Nos, Mich,' azt hiszem, in­dulhatunk. Megtesszük az első időutazást a világtörténelemben — mondta kedélyesen A léc —, majd hozzátette: tisztelt öcsém, fáradjon az utastérbe — ezzel be­szálltak a két oldalon elhelyezett üvegajtón. Letelepedtek a szé­kekbe, és becsatolták a biztosító zárakat — Nos, ha nincs kifogásod el­lene, akkor induljunk. Célunk le. gyen .mondjuk a jövő. — Michael izgatottan hallgatott. — Mondjuk: 2321983. Ez két­millió év múlva lesz. — Jó, jó, csak induljunk már! — sürgette Alec-t Michael. Az öreg professzor elkezdett babrál­ni valamit az előtte levő műszer, falon. — Látod, Mich, ez a zónaidő- szabályozó. Ezen a számlapon beütöd az évszámot — így ni, kész. — No persze a mi időszámí­tásunk szerint. Most figyelj. Az út elkezdődött, a hajtómű­vek felbúgtak, ök ketten csak azt látták, hogy lassan eltűnik a szoba képe, és máris valami fo­lyosón száguldottak. Vakító fé­nyek villantak előttük és külö­nös sípolás töltötte be a kis te­ret. A két utas teljesen elvesztet­te az időérzékét. Nem láttak, nem hallottak semmit, szinte önkívü­letbe jutottak. Aztán a gépet ha. talmas robbanás rázta meg. Hogy mindez meddig tartott, azt nem tudták. Amikor maguk­hoz tértek, az üveggömb már egyhelyben állt. Először csak egy. inás verítékező homlokát látták, aztán kivilágosodott az üveg és feltárult a kinti táj képe. — Megérkeztünk. A Földön vagyunk 2321983-ban — mondta megilletődötten Alec. Ameddig csak a szem ellátott, kopár homoksivatag borított mindent. Élőlénynek nyoma sem volt. Sehol egy fa, egy cserje, akár egyetlen zöld pont. Michael keserűen felnevetett. — Íme, ez a házad helye 2 millió év múlva. Kiszálltak az időgépből. — De hát mi történt, hiszen itt gyönyörű villáknak kellene HÓBÓL A MILÓI VÉNUSZ? Egy elfelejtett színésznő: Nikó Lina Akadt Kunszentmiklós jeles szülöttei közt színésznő is. Or­szágos hírét jelzi, hogy minden jobb lexikon szán rá néhány sort. „Nikó Lina, született Kunszent- miklóson, 1853...” — de innen már eltérnek az adatok. Három lexikon közül kettő április 10-re. a harmadik május 26-ra teszi a születésnapját. A helyi katolikus egyház anyakönyve szerint vi­szont május 25-én született Nikó Rozália, apja Nikó Mátyás, any­ja Juhász Terézia. A család itteni életéről alig van adatunk. A Magyar Színmű­vész Lexikon (1931, szerk.: Schöpflin. A.) szerint „jómódú haszonbérlő” az apa, az anya­könyv viszont egyszerűen „pór”- nak jegyzi a szülőket. Két nővére született még Kunszentmiklóson, Mária 1847-ben, Julis (!) 1850­ben_ negyven év után, a „vígszínházi csatában” pusztul el. Rozália-Lina 1868-ban pécsi zárdanövendék, ahol hangja ki­tűnik a templomi kórusból. Az énekes aztán még abban az év­ben átköltözik a templomból Thá- lia szentélyébe, mert Lina tizen­öt éves fejjel beáll Károlyi Lajos színtársulatába. A következő év­ben már operettszólista, majd 28 év alatt „végigjátssza” szinte az egész országot. Szabadka, Szeged után egy idényt tölt Pesten is, a Népszínházban (1877), ahol az akkoriban sokat betegeskedő Sol- dosnét keli. helyettesítenie. Két divatos népszínmű primadonnája — mérsékelt sikerrel. Persze SoJ- dosnét — Blaha Lujzát! — a népszínmű állócsillagát pótolni nem is lehetett. A pesti kitérő után Miskolc, majd Kassa következett Nikó Li­na életében, miközben 1889-ben „szerepét vált”; komika lesz. Éle­te nagy lehetősége, amit biztos kézzel ragad meg, 1896-ban jön el: május elsején ,„ .. kinn a vá­ros szélén, a malmok közt, az Újvilág kocsma mellett” megnyí­lik a Vígszínház. Néhány ismer­tebb pesti színész mellé csupa vidékit, csupa ismeretlent hoztak ide — komikának Nikó Linát. A ikívül-belül ultramodern színház­ban a játékfelfogás is korszerűbb lesz. Könnyű .francia 'bohózatokat játszanak frissen, pózok nélkül, „világvárosi modorban”, vérbő ; humorral. Lassan odaszokik a kö­zönség is (a Nyugatitól gyalog keli menni, a villamos csak odáig jár!), kedvencekké válnak a szí­nészek, s köztük is az egyik leg­jobb: Nikó Lina. 1901-ben játszik az első -magyar filmben a legnagyobb korabeli sztárok oldalán. (A film címe A tánc, alkotója Zsitkovszky Béla, szereplői -Blaha Lujza, Fedák Sá­ri, Márkus Emília, Varsányi Irén, Hegedűs Gyula,) Az 1905-ös tavaszi idényt még végigjátssza Nikó Lina (ekkor már az életben is nagymama, leánya, Nikó Júlia szintén színésznő), majd kórház­ba kerül, és rövid betegeskedés után, július 26-án meghal. Három nap múlva búcsúztatják a színház előcsarnokálból, majd vonattal viszik Székesfehérvárra, ahol eltemetik. Még 1905-ben- föl­állítják bronzszobrát a Vígszín­ház előcsarnokában. A szobor Egy rajz, és két fénykép: eny- nyit őriznék Nikó Lináról az archívumok, meg két pályatárs Hegedűs Gyula (Emlékezések, 1921) és Bárdy Ödön (A régi Víg­színház, 1957) szerető-meleg, tisz­telgő sorait. Bárdy szerint „a komikák ki­rálynője”, akit csodálatos színé­szi ösztöne segít át műveltségbe­li fogyatékosságain. Egyforma be­leélőképességgel játszotta a szá- jas házmesternél az angol ladyt, a francia kerítőnőt, a kiöregedett, ripacs operettprimadonnát. Kriti­kusai is félreismerték: művelt­nek, „tanultnak” hitték, pedig „csak” zseniális tehetség volt. Nyitott kérdés — mondja Bárdy —j hogy fejlődhetett volna mű­vészete, ha tanul. (Ne feledjük: tizenöt évesen már játszik!) He­gedűs Gyulának gyakran volt partnere: hol az anyósát, hol a feleségét játszotta. „Itt volt a színház megnyitásától kezdve, és legelső szerepével a legelső lett.” Ellenállhatatlan humora, sokszí­nű, kifogyhatatlan ötletei min­dig megnevettetők. „A .Felesé­gem nem sikkes’ című francia vígjátékban mint vidéki nyárs- polg ár-házaspár — megjelentünk egy párizsi -mulatóhelyen. Karon­fogva vonultunk be. Szinte né­majátékká lett a jelenet — emlé­kezik Hegedűs Gyula —, mert sokáig nem tudtunk beszélni, úgy nevetett a jtözöriség Nikó Lina pompás Kosztümjén." Ez pedig a nagyszerű 'színésznő egyedüli ér­deme, hisz akkoriban a színészek még maguk „jelmeztervezőjük” is voltak. Művészsorsok közül kirívó a színész tragédiája: alkotása a le­hulló függöny szelével libben eL Életműve a színész „hulltával hull”. Hóból a milói Vénusz, kár­tyából a Notre Dame. És mindig különös ízű a könny, ha olyan színészért hullik, akinek vállalt szerepe a nevettetés. Mégis, ha igaz, hogy színészgenerációk les­nék- tanulnák el az elődöktől egy- egy hangsúlyt, mozdulatot, le­gyintést vagy mosolyt, italán köz­tünk van a nagyszerű komika, a most 130 éve született -Nikó Lina is úgy, hogy akik ma idézik a színpadon, nem is tudják, hogy kit idéznek. Balogh Mihály lenniük, fasoroknak, parkoknak! Hol vannak? — Alec nekitá­maszkodott az időgép falának. — Nem tudom ... még nem tudom! Tailán valami katasztró­fa? — Hát nem erre számítottam! — Én sem. — No és most mit csinálunk, Alec? Visszamegyünk? A professzor a fejét rázta. Nem, nem. Még maradhatunk. Nézzünk szét a környéken. Rend­ben van? — Michael sóhaja meg­remegtette a levegőt. — Menjünk — mondta. Beszálltak az időgépbe, és re. pülésre állították. Legalább fél órája -haladtak már, amikor vá­ratlanul rábukkantak az élet el­ső jeleire. Egy folyó keresztezte útjukat. A túlparton jó néhány fa- terpeszkedett, a távolban pe­dig ingoványok és mocsarak ké­pe látszott. Átrepülték a gömb­bel a folyón. Ott aztán találtak egy kis helyet a leszállásra. Kint minden csöndes volt. A két em­ber a folyót és a növényeket vizsgálgatta egy darabig, de az­tán megunták. — Ügy látom Mich, hogy ezek közül egyik sem azonos a mi nö. vényeinkkel. Hasonlóak, de nem ugyanazok. — Igeh. A legjobb lenne, ha most már visszamennénk. — Alec bólintott. Beszálltak az idő­gépbe, és el akarták indítani. De a várt motorbúgás elmaradt. Alec elkeseredetten felkiáltott. — Nem működik az indító! Alighanem valami talajvíz szi- várgOitt be az egyik fúvócsőbe. Ki kell cserél-nii! Kiszálltak és hozzákezdtek a szereléshez. Találtak egy másik csövet, amivel lehetett pótolni a rosszat. — Hát, nehéz munka lesz, az biztos, és eltart egy ideig. — Nem valami rózsás a hely­zetünk, úgy látom — sóhajtott Michael. — Hát, nem az. Ha Aem si­kerül megcsinálnom, akkor örök­re itt maradunk — pillantott fel nem túl bizakodó arccal Alec. De itt hirtelen megmered*. Tekinte­te megakadt valamin. A távol­ban, a mocsártól, tíz hatalmas mozgó pont közeledett feléjük. — Mik ezek? — dünnyögte Alec, miközben távcsövével a pontokat kémlelte. — Istenemre, olyanok, mintha -mammutok len­nének. Igen ... teljesen olyanok. Legalább hasonlítanak... — Ugyan már, a mammutok több millió éve kipusztultak a Földön — mondta MiohaeL A tíz nagytestű állat pedig döngő léptekkel közeledett. — Egyenesen felénk jönnek — mondta Alec. — Pedig viszony­lag lassúak. — Akkor nincs sok időnk! — Bizony, hogy -nincs! Azon­nal folytassuk a szerelést! — és lázas igyekezettel kezdtek ismét a munkához. Elég jól haladtak. Közben ki-kikémleltek a távolba. — Mondd, Alec! Bennem már korábban is felmerült a gyanú. Nem lehetséges, hogy a jövő he­lyett a múltba kerültünk? Az őskorba. Így az egész érthető lenne! — Nem, nem. Lehetetlen. E2 a jövő. 2321983-ban vagyunk. — S a mammutok egyire közeled­tek. (Folytatjuk) Kezdeményezőkészség — pedagógusokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom