Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
1983. május 15. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT Veress Péter külkereskedelmi miniszter A hét elején Kecskemétre látogatott Veress Péter külkereskedelmi miniszter, aki részt vett a Baromfifeldolgozó Vállalat ünnepi munkásgyűlésén, s átadta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint az EDOSZ elnökségének elismerő oklevelét az 1982-ben végzett eredményes munkáért, mint arról lapunkban beszámoltunk. Ezt megelőzően a Kecskeméti Konzervgyárban tett üzemlátogatást, majd jó kétórás eszmecserét folytatott a külkereskedelemről a megye különböző részeiből összesereglett ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőivel. — Megfelelő .partnereikre talál Bács-Kiskunban ia kül- .kereskedelem, ? | <' — A délelőtti beszélgetésen meggyőződhettem arról, hogy a megye gazdasági szervezeteinek vezetői mia már jól érzékelik a piaci igényeket, s meglepő jártasságról tettek tanúbizonyságot a külkereskedelem különböző kérdéseiben. Természetesen vala_ rtiennyien beszélték nehézségeikről, a termelést akadályozó gondokról. Szakaikból nagyfokú felelősségtudat áradt. Ez abban is érződött., hogy számos esetben a megoldást keresve közelítettek a problémákhoz. Elhangzott több olyan javaslat, amelyet érdemes lesz kormányszinten is megvitatná, s az egyes szabályozók hiányosságaira is rávilágítottak. — Mire tetteik 'javaslatokat a vállalatik lés .szövetkezetek vezetői? 1 — Többek között a szeszimport jelentős mértékű csökkentésére. Úgy vetették fel a kérdést, hogy nagy mennyiségű gyümölcs- alapanyag áll rendelkezésire. A magyar szeszipar tehát, ha keLl, kitűnő minőségben ki tudja elégíteni a belföldi igényeket. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának képviselője arról szólt, hogy a szocialista export gazda, ságosságának javításához átfogóbb műszaki fejlesztésre is szükség lenne. A vállalatok mégsem nyújtanak be fejlesztési pályázatot, mert a szabályozók nem ösztönöznek rá. Ezen Változtatni kellene. A’z. Április 4. Gépipari Művek megbízott vezérigazgatója javasolta, hogy egyszerűbbé kellene tenni az egy iparágba tartozó vállalatoknak, szövetkezeteknek a külkereskedelmi tevékenységű leányvállalatok alapítását: közelebb kerülnének a gazdasági szervezetek a világpiachoz. — Mibetn leérteik segítséget a iBács-Kiskun |megyei gazdasági 'szervezetek? — Sok mindenről szó esett, ezek közül kettőt említek. Az export és az import szorosían ösz- szefügg egymással Sokszor még úgy is, minit a Közép-magyarországi Pincegazdaságnál, amelynek — hogy minőségi exportot bonyolíthasson le — import parafára van szüksége a palaokozáshoz. A parafa-behozatal viszont akadozik. A külföldön építő vállalatok képviselői elmondták, hogy az építőanyagok odakint sokszor olcsóbbak, mint itthon. Kérték, hogy adócsökkentés enyhítsen ilyen jellegű, ' exporttevékenységüket befolyásoló gondjaikon. v — Milyen érdekesebb kér_ désekről esett még szó? r — Beszélgettünk például az .önálló exportjogróL Ennél a kér_ ,elésnél egyetértettünk abban, hogy a párhuzamos jog megadása két hasonló profilú vállalat részére káros lenne, mert a vevő egymással versenyeztetné őket, s leszorítaná áraikat. Szó esett Bács-Risikun megye egyik fő termékének, a bor exportjának fellendítéséről. Korábban könnyebb volt az értékesítés, ^1 tudtuk adni minden borunkat. Ma jóval igényesebbek a vevőik minden piacon. Javítanunk kell a bor minőségét, kelendőbbé tenni palackozását, címkézését, s árban sem mondhatunk le a versenyké. pességről. — Mit említene ja .főbb feladataik között? * — A piaci igényekhez igazodó termékszerkezet-módosításra van szükség több helyütt, például a hústermelésben is. Most a marhahús a legkelendőbb a külső piacokon, a sertés-, a baromfihús eladása nehezebbé vált. Ugyanakkor a szarvasmarha-tenyésztéssel nem szívesen foglalkoznak a gazdaságok, mert sok helyen ráfizetéses. Am éppen az itteni beszélgetésen mondták el, hogy Bács-Kiskuniban már folynak a kísérletek az olcsó szarvasmarha, tenyésztési technológia kidolgozására. Ez egyben bizonyos szemlélet kibontakozásának örvendetes jele is. Mégpedig annak, hogy nem lehet minden gond megoldását felülről várni. Ha csak az állam felsőszintű vezetőinek a feje fáj, abból még nem születik maradandó megoldás. Ha viszont az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői is ugyanúgy érzékelik a gondokat, s kollektíváikat mozgósítva megtesznek minden tőlük telhetőt az eredményekért, megőrizhetjük fizetőképességünket, megszilárdíthatjuk népgazdaságunk helyzetét. Nagy Ottó W 'Tájékoztató a konzervgyár munkájáról — termékbemutatóval egybekötve. V ároskép(telenségek) • Baján a frissen átadott Su- govica Hotel „pót” illemhelyét örökítettük meg. Űj sorozatot indíthatunk fotóriportereink jóvoltából, akik a megye városait, nagyközségeit járva, sok olyan jelenséget észrevesznek, ami mellet az ott lakók — sokszor az illetékesek is — észrevétlenül elmennek. Még mentségük is akad; a városfejlesztés nagy feladatainak végrehajtásában az apró „szeplőkre” odafigyelni szinte lehetetlen. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, — miközben a környezetvédelemről, úgy általában, sok szó esik — figyelmünket a legszűkebb környezet, a lakóhelyünk felé fordítsuk. Az elkészült felvételekkel megkeressük a szóban forgó települések tanácsait is, s megkérdezzük, mit kívánnak tenni a visszásságok megszüntetésére? Első környezetvédelmi fotósétánkon Baját, Kiskunfélegyházát és Kiskőröst ejtettük útba. • Kiskörösön azért aggódott fotóriporterünk, hogy nem szakad-é az erkély uz áruház előtt közlekedőkre. • Kiskunfélegyházán a konténeres szemétszállítás újszerű módozatait kérdőjelezzük meg. (Straszer András felvételei) VASÁRNAPI RIPORT Védelemre vár a Vadkerti-tó Május van, délelőtti verőfény, tavaszi majdnem-kánikula. Járóim a viruló, partmenti fövenyt, ■s ha nem tudnám is látom: baj ■van a vízzel. Jól ismerem a Vadkerti-tavat: akácvirágzás idején nem ilyen szokott lenni. Nem ilyen zavaros, sárgászöld, nem ennyire apadt. A Homokhátság egyik oázisa, a szikvidék gyöngyszeme beteg. Haliam vélem panaszos jajveszékelését, hurutos heirgését is ... Kezemben az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vízminőségfelügyeletének május 12-i jelentése. Nem akarok hinni a szememnek. Azt írja Simor József Osztályvezető, hogy bár „hálélet- tanilag kifogásolható oxigénhiányt nem észleltek, az ammónia-tartalom április 12-én 0,9— 1,5, május 5-én 2,3 milligramm volt literenként. A normális mennyiség: '0,3—0,5 milligramm. Ennek következményeként egy hónap alatt mintegy ötszörösére növekedett a kék algák száma (jelenleg 500—900 ezer milliliterenként). A kék algáké, amelyek tudvalevőleg. nappal oxigént termelnek, borús Időben és éjszaka oxigént fogyasztanak, s amelyek részben előidézői voltak az 1982. júliusi nagy halpusztulásnak. □ □ □ Köznapi emberek közül a vizek legmegbízhatóbb értői, gazdái mindig is a halászok, horgászok voltak. A strandöihölben Zsikla Zoltánt, a helybeli Petőfi Horgászegyesület elnökét faggatom. A csillámló távolba Tévedve, szomorkásán dörmögi: — Három éve nem tud kicserélődni a tó vize. Kevés a csapadék, száraz volt az ősz és a télutó is. Olyan ez, mintha hetekig tisztálkodnánk otthon egy kádban anélkül, hogy kicserélnénk a fürdőlevet. Ráadásul negyven centi hiányzik a maximális vízszintből. — Igaz, hogy a tavalyi, június végi állapotokhoz hasonlít a mostani? — Ugyanaz a helyzet. A beszivárgó, bemosódó ammóniától, nitrogéntől és foszfortól szaporodik az alga, de a 60—120 centi vastag iszap is nyeli az oxigént, így aztán hamar elhasználódik a viz. Még csak az hiányaik, hogy a néhány napos hőség után szélcsendes, borús idő jöjjön, lég- nyomáscsökkenéssel — máris bekövetkezik a katasztrófa. —i Hogy viselik ezt a halak? — Közvetlen veszélyben még nincsenek, dé ha 25 Celsius-fok fölé emelkedik a vízhőmérséklet, és ilyen ütemben fogy az, oxigén... □ □ □ Dr. Havasi Gyula tanácselnök arcáról leolvasható: ■ csalódott volna, ha nem ebben az ügyben zavarnám. A nemrég pont óikba Szedett "intézkedési tervet lapozgatjuk. — Mi hát a legsürgősebb tennivaló?, — A kotrás,, a vízszintszabályozás és a befolyóvizek tisztítása. — Ez egyben fontossági sorrend is? — Igen. Az elsőszámú feladat, hogy egy séreg honoló, szerves anyagot eltávolítsun.k a tóból. Több mint kétszázezer köbméterre becsülik a híg iszapot: ennék kitermeléséhez három-négy millió forint gyorssegély kellene. — És ha megkapnák? — A Dunarríenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat dunaharaszti főmérnökségén szeptemberre elkészül egy nagyteljesítményű tavi úszőkotró. Tárgyaltunk az üzem vezetőjével: elképzelhetőnek tartják, hogy a' gép az év végéig — próbaüzemben — kitakarítsa a Vadkerti-tavat. — A vízszintszabályozással' hogy állnak? — Az ADUVÍZIG készséges partner ebben is: tározókkal, zsilipekkel máris rendet teremtettünk. Két csapadékcsatorna táplálja a medret, mindkettőnél befolyásolni tudjuk a beömlés mértékét, ha egyáltalán van, ami becsorogjon rajtuk, nem úgy, mint az elmúlt napokban. — És a szennyvizek? — A szakemberek szerint a 150—200 méterre levő üdülőfalu szikkasztásos derítői nem ártalmasak. A közületi létesítményekben zárt rendszerű gyűjtőmedencék vannak. A parttól 200 méteres körzetben tilos a mezőgazdasági jellegű építkezés, a legeltetés, a műtrágyázás es a vegyszeres gyomirtás. □ n □ Dr. Itmnics Lajos, a kiskőrösi városi-járási pártbizottság első titkára egy lokálpatrióta, egy hivatásos természetvédő és egy sporthorgász szenvedélyével, elszántságával érvel. Pilanktonsűrű- södésről, meteorológiai előrejelzésről magyaráz, térképet kap elő, majd így folytatja: — Az egyetlen, elfogadható megoldás — mítöbb: égető szükségszerűség — a kotrás: Vízteret nyerünk vele, ugyanakkor rengeteg amimóniaforrást és oxigén• Nem csillog a tó homályos, zavaros a vize. A tavalyi katasztrófa, a halpusztulás képe figyelmeztetésül szolgálhat. irtó élőlényt számolunk fel. Higy- gye el: ez nem solfvadkerti érdek. A nagyközség lakosságának talán egytizede látogatja a tavat. A vendégeket Kecskeméttől Budapestig a fél ország adja. A külföldiek is kedvelik, legalábbis eddig kedvelték. Ha csak azt vesszük, hogy mentesíti a kiemelt országos üdülőkörzeteket, már megéri, hogy védjük, vigyázzunk rá. De ennél sokkal több forog kookán... □ □ □ Még egyszer végigpásztázom a duzzadó pázsit övezte szelíd víztükröt, távolabb, a nádas mögött az erdőfoltokat, s emitt a kempinget, a csinos hétvégi házak sorát és elérzékenyülés, pátosz nélkül jut eszembe, hogy á jövő generáció majd számonkéri, mit őriztünk és hagytunk meg e csodálatos tájból. Mert ha biológiailag elöregszik ez a tó, ha elpusztul ez a természeti környezet, ami miatt tízezrek vágytak s jártaik ide eddig, akkor... De ebbe még belegondolni se jó, ez teljességgel elfogadhatatlan, egyénileg is, társadalmilag is. A megváltáshoz léteznek jő tervek — korrektek és nem megalomániásak — és ezeknek meg kell valósulniok. Akkor is, ha milliókról van szó, s már csak azért is,' hogy az ember olyan vízben mártózhasson meg, olyan víz közelében pihenhessen, amely méltó hozzá. Mert a tiszta víz ezt is jelenti manapság... Kutast Ferenc