Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

Kecskeméti újítók, feltalálók

A cint nem egészen pontos. A megyeszékhely nem minden újítójáról, feltalálójáról szólunk ugyanis, hanem azokról, akik klubba tömörültek, azazhogy igyekeznek tömörülni. Mi célból, mikor jött létre a kecskeméti újítók és feltalálók klubja, mi a haszna tevékenységüknek és mit csinálnak mostanában? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Horváth Bélától, a klub elnökétől és Slavitsek Endrétől, az SZMT Művelődési Központ igazgatóhelyettesétől.

— A klub több mint húsz esztendeje alakult és eredményes múltra tekinthet vissza válaszol Horváth Béla, a MEZŐGÉP Vállalat nyugdíjas tervezörrtér- nöke, két bejegyzett szabadalom tulajdonosa. — A cél, amit tavaly ősszel magunk elé tűztünk, a klub megújítása, a kapcsolatok szorosabbá tétele volt. íme: adott egy város, ahol feliélhető bizonyos — nem is jelentéktelen — szellemi kapacitás. Igen ám, de a mérnökök, technikusok, újító szakmun. kasok nem ismerik egymást, a villamosmérnöik, ha gépészeti problémába ütközik, nem mindig tudja, kihez forduljon.

— Ezen segít a klub?

Slavitsek Endre hiába tagadná,

úgy is látni: neki sem kevésbé szívügye a dolog.

— Talán kétszáz—kétszázötven újító él, dolgozik Kecskeméten a különböző vállalatoknál. Van úgy, hogy az egyik helyen kidolgozott megoldást másutt is lehet, ne alkalmazni. Vagy két félmegoldásból születhetne egy igazi. Nem én mondóim, az újítók hangoztatják, hogy kontrollnak sem rossz a hozzáértő kollégák véleménye. Mi azt szeretnénk, ha az SZMT Művelődési Központ égisze alatt működó klub kapocs lenne a vállalatok, az újítók és feltalálók közölt.

— A megújulás gondolata a tavaly őszi - kecskeméti szakmaközi napokon vetődött föl. Mi történt azóta?

Horváth Béla nem örül ennek a kérdésnek. Hogy miért nem, az kiderül a válaszból.

— Kevesebb, mint szerettük volna. Megmondom őszintén, nagyobb érdeklődésre számítottunk. Meghívót küldtünk az üzemek újítóinak, újítási előadóinak és megfogalmaztuk a működési sza_ bályzat-tervezetet. Ám a’ decemberi alakuló taggyűlésre a vártnál kevesebben jöttek el. Jelen, leg 18 aláírt belépési nyilatkoza. tot őrzünk, köztük tíz mérnökét.

— Gondolkodtunk rajta, mi le. hét az oka a passzivitásnak — töpreng még most is Slavitsek Endre, aki a kecskeméti szakmaközi bizottságnak is titkára. — Lehet, hogy túl sokat akartunk? Működési szabályzat, belépési nyilatkozat, tagdíj... Azt hiszem, túlontúl merev szervezetet igyekeztünk létrehozni.

A szakmaközi bizottság is tanácskozott erről, és úgy foglalt állást, hogy lazább, rugalmasabb keretek között célszerű újjászervezni a klubot. Legyen az valóban kötetlen, klubjellegű csopor. tosulás, nyújtson szakmai segítséget, adjon tanácsot. Hozza ősz. sze, ismertesse meg egymással az egy-egy részterületet kiválóan is. merő szakembereket.

Horváth Béla bízik abban, hogy sikerül mindezt megvalósítani. A legjobb propagandának a cselek, vést tekinti.

— Meg vagyok győződve róla, h>a a klubunk a következő egykét évben kirukkol néhány sikeres újítással, megpezsdül körülöttünk a levegő.

Máris van miről beszámolni. A klub elnöke, az MMG Automatika Müvek és a DUTÉP néhány mérnöke kidolgozott két újítási javaslatot a Kecskeméti Baromfi, feldolgozó Vállalat számára. A konvejor.sorra aggatott baromfiak megbízható számlálására a korábbi fotócellás helyett fénysorompós megoldást javasolnak. Kifejlesztettek egy módszert a baromfitól! abszolút és relatív nedvességtartalmának megállapítására is. Üj rendszerű, kapa- citiv mérést alkalmaznak: az eredmény a digitális kijelzőin jelenik meg. ' S. B.

EGY KÉP — EGY HÍR

• Svéd technikuaok tízéves kutatás után új Stir- lingmotort mutattak be, amely halk, a környezetet alig szennyezi és igen gazdaságos.

• Az 1966-os földrengés óta Taskent több mint 12 millió négyzetméter — földrengésálló — lakóépülettel gazdagodott.

Taxibuszok a városi közlekedésben

Az új személyszállítási változat, a taxi busz-rendszer — amelynek szülőhazája az USA —, Nyu- gat-Németonszágban hézagpótló szerepet tölt be a városi közlekedésben. Ez az új szolgáltatás bejelentett utazási igényeken alapul, amelyben az utas elfogadható viteldíjért élvezheti a háztól-há- zig szállítás előnyét, a közlekedési üzem pedig elkerülheti a felesleges üresjáratokat. A taxibusz telefonhívásra vagy hívóoszlopról adott jelzés nyomán viszonylag rövid időn belül felveszi utasait, átszállás nélkül szállítja őket a körzeten belüli úticélhoz, és a személygépkocsikhoz hasonló kényelmes ülőhelyet nyújt. A taxi- busz-rendszerek járművei rádió adó- és vevőkészülékkel felszerelt kisautóbuszok, amelyekben általában ,14—20 ülőhely van. A forgalomba küldött járművek körzetükben cirkálnak: nem kötött vonalakat szolgálnak ki, hanem egy területet, nincs tehát menetrendjük. A forgalomirányító 'központ összegyűjti az igényeket, mikor, honnan és hová, hány személy kíván utazni. A következő lépés a területen tartózkodó taxibuszok olyan mozgatása, hogy a' felmerült igényeket minél gyor• Képünkön az egyik nyugat-németországi városka taxibuszrendszerének hívóoszlopát láthatjuk.

sabban kielégíthessék, ugyanakkor kihasználatlan férőhelyük minél kevesebb legyen.

• Angliában mágneses adatrögzítő rend. szer segíti a „keleti” szőnyegek mintázását komponáló iparművész munkáját.

Gumiabroncsból koksz

Az USA-ban sok millió gépkocsiabroncs kerül évente a szemétdombra. Megsemmisítésükre a Firestone üzemekben eljárást dolgoztak ki: az abroncsokat magas hőmérsékleten elkokszosítják.

Az abroncs főleg szerves anyagból, gumiból és textíliából, valamint szervetlen töltőanyagokból, koromból és kénből áll. A szerves anyagokból hőkezeléssel használható anyagok párolhatok le: telítetlen szénhidrogének, olefinek, aromás szénhidrogének és naftének. Bizonyos mennyiségű fűtésre alkalmas gáz is keletkezik. A szilárd maradék aktív szén: füst nélküli kokszpótlékként vagy szennyvízderítéshez szűrőként használható.

Ha a mintaberendezés gazdaságosnak mutatkozik, az ország különböző részein tíz ilyet építenek, amelyeknek mindegyike évente 80 ipillió használt abroncsot képes majd feldolgozni, a levegő, a víz és a táj szennyezése nélkül.

SZÁMÍTÓGÉP KÉSZÍTI A DIAGNÓZIST

A Grúz SZSZK Egészségügyi Minisztériumának Onkológiai Tudományos Központjában kifejlesztették a „Rubin" új számítógépes berendezést, amely lehetővé teszi több személy gyors és pontos vizsgálatát, a betegségek idejében való észlelését és jellegének megállapítását.

Az új gyorsdiagnosztikai módszer a paciens teste által kisugárzott hő regisztrálásán alapul. Ennek az a lényege, hogy a test egészséges és beteg részeinek hőmérséklete különböző. Egy különleges hőmérő adatokat szolgáltat a komputer számára. A „Rubin" számítógép egy munkanap folyamán,200 személyt vizsgál meg. Ennek során a vizsgált testrész 16 ezer pontját regisztrálja.

• A „Rubin” működés közben. Ennél a páciensnél rosszindulatú daganat gyanúja merült fel. A betegség sajátosságait megállapítva a gép a fent olvasható következő döntést hozta: „Rosszindulatú daganat kizárva”.

Kísérleti kábítószer-elemző Fémfa10 baktérium

Egy amerikai orvos olyan elektronikus eszközt fejlesztett ki, amelynek segítségével perceken belül meg lehet mondani, hogy valaki kábító- vagy egyéb szer hatása alatt áll-e. Dr. Thomas Westerman, a New Jersey állambeli Shrewsburyből azt mondja, hogy kísérleti kábítószer-elemzője, vagy ,,narcométer”-je 800 próba során bizonyult sikeresnek.

A narcometer módosított változata az ENG-gépnek — ez a szédülés kimutatására szolgáló orvosi műszer. Elektródokat erősítenek a beteg homlokára és halántékaira, s azok felveszik az agy elektromos impulzusait. Az impulzusokat görbében ábrázolják (mint az EKG-nál), és azonosítani tudják a különféle kábítószereket. Mindegyik kábítószerre annak jellegzetes görbéjét kapjuk" — mondja Westerman.

Most már két éve működik együtt a bűnüldöző hatóságokkal és más New Jensey-i orvosokkal, s ezalatt Westermannek sikerült gyorsan és határozottan kimutatnia a betegeikben az olyan kábítószereket, mint a heroin, a kokain, a barbiurátok és a marijuana. Csecsemőgyógyászok egy csoportja Westerman készülékét arra használta, hogy terhes nőkön, illetve újszülött csecsemőkön kimutassa a kábítószertől függést. Az eszközt arra is akal- mazták sikerrel, hogy öntudatlan betegeken diagnosztizálják a kábítószert. „A szokásos vér- vagy vizeletvizsgálat órákat vagy napokat venne igénybe” — mondja Westerman.

A műszerre szabadalmat kértek, de nincsenek közeli tervek kereskedelmi forgalomba bocsátására.

A Thiobacillus Ferooxidans, vagy ahogyan „szülei”, Bruynes- teyn professzor és a Mining Research Company nevezik „fém- faló baktérium”, csemegéje a réz, a cink, a nikkel, a vas stb., amelyekből oldat formájában kivonja a fémet Étvágyának felkeltéséhez és munkára serkentéséhez elegendő, ha ezt a „kohászati terméket faló” organizmust ammó- niákot, foszfátot és szénmonoxi- dot tartalmazó, 35 Celsius-fokos savas oldatba helyezzük.

Előfordulhat, hogy a közeljövőben ezt a baktériumfajtát felhasználhatjuk a szennyezés elleni harcban. Tökéletes szűrőnek bizonyulhat, amely a szennyvizekből eltávolí.thatná a beléjük került fémhulladékot.

összeállította: Sitkéi Béla

Bora néni bemutatója

Még gimnazista koromban — sajnos úgy 1940 táján — olvastam a középiskolás havilapban, egy verset. Kedves, arany szívű és kedélyű volt tanárunk, dr. Kónya Sándor írta, aki' a Nagykunságból került fel a fővárosba, a Lányai utcai gimnáziumba. Arról szólt a költemény, hogy a világvárosi forgalom közepén egyszeresek feltűnik egy szénásszekár. Az émberek megállnak. rácsodálkoznak a látványra. Beleszagolnak a levegőbe,/s nagy-nagy vágyakozással suttogják: „Szénásszekér ... Szénaillat...”

Mennyi klasszikus, sőt szédületes hatású modern költeményt elolvastam azóta, ám még,is ennek a kis versekének a hangulata tért vissza a minap érzelmi em- lékképeim rejtekéből.

Feleségem nagy. mosolygós titokzatossággal hívott ki a délutáni napsütésben izzó erkélyre. „Nézd csak!” — mutatott le a földszintre*.

Az alattunk lakó 'szomszédék ajtaja, ablaka előtt tenyérnyi be- tonplacc. .kőkorláttal, kőlépcsős

lejárattal. Néhány józan kaktusz személyesíti meg a természetet a kőskatulyában. A kis térség ; közepén apró cseréptál, körülötte hat kiscsirke sertepertél. Hat nagyranőtt, krémsárga vatta- gombóc, vagy — ha úgy tetszik — üdezöld fűzfavesszőről lepattogott óriásbarka. Annyira si- pognak, olyan gyámoltalanok szegénykék. Még a vízről is akkor fedezik fel, hogy „innivaló”, amikor hol egyiket, hol másikat markolja fel valaki, s 'dugja oda parányi csőrkúpocskáját a kis tál pereméhez; látná már meg, mi van benne. Nem, még ez sem elég: bele kell „szurkáltatni” azt a picunka csőrt a vízbe, és csak azután hajtja hátra fejét valódi csibe módjára a csepp jószág. De még mindig nem azért, hogy igyon, hanem, hogy leszaladjon tarkán a víz, ami „orrlikát” eldugaszolta.

Ezzel megrovó nyilatkozatra készteti az ügyvédnőt.

— Biztosan csirkegyári származék, I az anyja is csak neonfényt, meg tápot ismert. Eleven

füvet sose látott, élő vizet se...

A nyugdíjas építész felesége — hol s mikor szerkesztette oda? — kenyérhéldarabkákat vesz elő köténye zsebéből, s maga elé mor- zsikálja. Pi-pi-pipi, pí-pí-pipi!” — variálja a csalogató dallamát, ütemét — „Pippi-.pippi!” — gondolva. hogy, ő szerzi meg elsőnek a kiscsibék rokonszenvét. De biz’ azok rá se hederítenek. Még akkor se veszik észre a kasztot, amikor ketten, sőt hárman is átkaroló mozdulattal terelnék oda őket. Hiába, az ismeretlen környezet, nem szólva a körülöttük zsibogó ember sereg létről, most csak riadalmat kelt a megzava- rodottan guruló házimadárkákban, s a félelem — tudjuk — emberi körökben sem étvágyesi- náló.

Mert nézzenek csak oda! Odalent — végig a falak méllett, „körbe” ülve a négyzet alakú be- tonterecskét, félmeztelenre, ingujjra, fürdőruhára, pongyolára vetkőzve sorakoztak fel a földszintiek. Mint valami közös, ünnepi szertartás Résztvevői, áhíta- tosan, némán, önkéntelen mosolyba feledkezve bámulják a síró-rívó, majdhogynem síp- hangon acsarító kiscsirkéket. Adják ők a tanácsot felváltva, hogy kellene ' megbékíteni a sárgalábú, gördülő gömböcskéket. de semmi látszatja.

Míg meg nem szólal idefent az emeleten rokon vendégünk, Borosa néni.

— Nem úgy kell azt... Várjanak!

Már plattyog is lefelé a lépcsőn, s terjedelmes alakját meghazudtoló tempóban veszi a fokokat. Lent aztán meg sem áll a betonra szórt morzsákig. Sötét ruhás tömegétől mintha a csirkenyáj is megilletődne. Pár pillanatra elhallgat a csibenép.

— Hogy megijedhettek?! — súgja az érettségire készülő diáklány.

De rosszul sejti!

Borcsa néni már guggol. Jobb keze mutatóujját meggörbíti, körme hegyével a követ kopogtatja. Se nem gyorsan, se nem lassan,7 csak úgy, mint mikor folyamatosan kocogtatja az ember az ablaküveget.

A csirkék már az első koppan- tásoikra hanyatt-homlok robognak a „kitálalt” ételekre. Még az oldalukon is meg-megimoccan az a parányi csúcsocska, amiből valamikor szárny lesz. Nagy igyekezetükben egymást is felborítják.

De csak úgy kattog a beton, ahogy Borcsa néni körme kopogására, avval valami esőcseppzilálta „összhangban”, kiéhezetten kapkodják a morzsákat. Két- három perc múlva nem marad belőlük egy szem se! Igaz, Borcsa néni szájából szakértelemmel hangzott a pi-pi-pi is, jóllehet, az itt most csak afféle aláfestő muzsika volt. Mert ,a lényeg — ahogy Borcsa néni ki is mondta, amit akkorra a többiek is kitaláltak.

— Azt hiszik a kis bolondok, Hogy a kotló, az anyjuk kótog nekik a csőrivel, ahogy a magot, bogarat szedegeti...

— Jééé!... Nahát, de muris . .. Igazán, mit tud a néni!

Van lelkendezés odalent, csakúgy ajnározzák a mamát, aki szerényen legyint, és szabadkozik.

— Nincs ebben, semmi. Aki — mint én is — tíz gyereket felnevelt, sok mindent megtanult az életben. Ha akarta, ha nem ...

No — azt már mi és később meséltük el a földszintieknek, hogy Borcsa néni nem csak gyakorlati tapasztalatokból tanult. Világéletében igen-igen szerette a könyveket. Még kiscseléd korában kapott rá az olvasásra. Eleimondogatja ma is, hogy „Paradicsomban éreztem magam, amit kor az úrék ^nyaralni mentek Franciaországba Olaszországba.

Levettem egy könyvet a polcról, beültem a fotelbe, amibén a nagyságos úr szokott szivarozni, és olvastam, olvastam. Sokszor arra eszméltem, hogy már haj- nalodifc...”

A könyvéhség férjhezmenelele után is megmaradt benne. A gyerekek jöttek sorra, egyik pici a másik kicsi, és Borcsa néni mindent „úri módon” ellátta. Mikor valamennyit rpegvaesoráztatta, lefektette, s a „tatus” is elkezdte húzni a bőrt a fagyon. Bora né- népk fogta a petróleumlámpát — nehéz időkben a gyertyát —, másik kezében egy könyvvel az ablakhoz ment. Felhajtotta a függönyt, lámpástól, könyvestől alábújt, és ott az ablaküveg meg a függöny közt olvasott, míg csak ő is el nem álmosodott.

De ez csak olyan közbevetés volt most. öreg rokonnénék a földszinten olyan ritka sikerélményben részesült a Csiirkeetetési bemutatóért, hogy annak ..súlyától” legalább négyszer annyi idő alatt sikerült neki visszadöcögni az emeletre, mint a leffelé-út tartott. Idefent aztán kiderült, miért ... Alig győztük őt vigasztalni.

— No ... Bori néni... Mire való ez?.... Ejnye na, csak nem sír?... Tóth István