Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-12 / 111. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. május 12. A PÁRT POLITIKÁJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A munkafegyelemről, a fiatalok életfelfogásáról A közelmúltban, tárgyalta a megyei pártbizottság a XII. kongresszus óta végzett munkát és feladatokat. A megyei pártbizottság többek között megállapította, hogy a határozatokban kijelölt irány szerint haladunk előre. A félidős értékelést követően arra kértük Szörényi Lászlónét, a Kismotor- és Gépgyár 5. számú bajai gyára diszpécser csoportvezetőjét, a megyei pártbizottság tagját, mondja el, milyen gondolatok foglalkoztatják munkahelyén a dolgozókat? — Gyárunkban megelégedve tapasztaltuk, hogy a Központi Bizottság április 12-i határozatában megjelentek azok a jelzések, amelyeket a napi pártmunka során különböző fórumokon megfogalmaztunk. Külön őrölünk annak, hogy a Központi Bizottság a társadalmi és ezzel együtt a párttagság igényét is felismerve — a belpolitikai helyzet értékelésénél — szigorúbb és Ihatározotabb fellépést kíván a szocialista közerlkölcsöt sértő magatartással szemben. Egyetértettünk azzal a megállapítással, hogy következetesen kell fellépni a munkafegyelem lazítóival, a társadalmi tulajdon megsértőivel szemben. Az erkölcsi lazaságok — amelyek a közvéleményt irritálják — gyárunkban is esetenként a vezetők személyes felelősségének erősítésével, a párttagságtól is fegyelmezett, lelkiismeretes, kifogástalanabb munkát követelnek. Dolgozóink véleménye szerint a munkafegyelem gyengeségeinek felszámolását különböző vezetői szinteken kell megkezdeni és következetesen végigvinni a munkapadokig. — A mai fiatalokkal sincs több gond, mint a korábbiakkal. Miben látja mégis annak okát, hogy a fiatalok közül jónéhányan nem találják a helyüket? — Köztudomású és a határozatban is megfogalmazódott, hogy van bizonyos gondunk a fiatalokkal. Ennek egyik okát abban látom, hogy a mai tizennyolc éves lányok és fiúik szüleinek többsége az iskolától várja elsősorban gyermeke nevelését. Ugyanakkor ez a szülő: mindent elkövet azért, hogy gyermekének a szó szoros értelmében mindent megadjon, még jelentős erőfeszítések árán is, mondván, ha neki nem adatott meg annakidején, legalább a gyermekének mindene meglegyen. Amikor a fiatal eléri azt a kort. hogy önállóan keres és családot alapít, rádöbben, hogy a kezdő fizetéséből nem telik rögtön új családi házra, személygépkocsira, és ebből azt a téves következtetést vonja le, hogy a szocializmus nem biztosítja száméira azt a megélhetési szintet, amit korábban a szülőktől megkapott. Nyilvánvalóan a téves következtetés éppen a téves nevelésből származik. Éppen ezért el kell gondolkodnunk azon, hogy a munkával megszerzett értékeink becsületét hogyan tudjuk elfogadtatni ezzel a korosztállyal. Ezzel kapcsolatiban azonban az is tény — ezt a Központi Bizottság határozata is rfiegállapítja —, hogy az életszínvonal azoknál a családoknál nem csökken, ahol mód és lehetőség volt akár gyáron belül vagy kívül, külön kereset megszerzésére. A külön kereset megszerzése már maga is differenciáltságot tükröz. Az a tapasztalatom, hogy az élet- színvonal alakulásával elégedetlenek között sokaknak nincs is lehetősége külön jövedelem megszerzésére, mások viszont nem is hajlandók szabad idejüket plusz munka vállalására fordítani. Ez néhány fiatalra is jellemző. — Hogyan vélekedik a kongresszus óta eltelt időszakról? — Erről nagyon sokat lehetne és kell is beszélni. INekem az a véleményem, hogy szilárdan 'haladunk a kijelölt úton, megvalósítjuk a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait. Az élet sokkal bonyolultabbá vált, a kommunistáknak sok olyan kérdésre is választ kell adniuk, amelyek eddig nem merültek fel. Úgy érzem, erőteljesebben kell foglalkozni a párttagság ideológiai nevelésével, az aktuális politikai tennivalók érveinek megismertetésével. Gémes Gábor HALASTÓ - ÖSSZEFOGÁSSAL mm# Építkezés Nagy bar acskán • Megkezdődtek a földmunkák. ] • Készül a vízszintszabályozó zsilip, (-iiii yiiüíiáiY JiaisQÖiíírJisA halhús fehérjében, .vitaminokban gazdag, sokféleképpen elkészíthető, ízletes étel. Az egy személyre jutó fogyasztás évről évre emelkedik, sajnos, az ellátás néha akadozik. Pedig az utóbbi esztendőkben számottevően emelkedett a kínálat. Mind több termelőszövetkezet fejleszti tógazdaságát, létesültek új halastavak is. Míg 1975-ben 900, addig tavaly már 2 ezer tonna halat adtak le a haltenyésztő gazdaságok. A mennyiségben benne van a természetes vizekből kihalászott zsákmány is. Nem szabad elhanyagolni, — ha a statisztikát nézzük, — a horgászegyesületeket sem. Ma már a megyében 44 egyesületnek van sajátkezelésű vízterülete, ahol tenyészhalakkal gondoskodnak az utánpótlásról. Egyébként összesen ötven horgászegyesület van, mintegy tizenhétezer taggal. Mivel a halastavak építéséhez nincs állami támogatás, ezért az utóbbi években — az egyre nehezebb gazdasági körülmények között — még a magasabb szinten gazdálkodó termelőszövetkezetek is alaposan meggondolják, hogy hozzáfogjaniaik-e ilyen beruházáshoz. A nagybaracskai Haladás Terme 1 ős zö ve tike ze t is csak összefogással tudja megvalósítani három éve húzódó tervét. Most már megkezdődött az építkezés. Megalakult egy egyszerű gazdasági társulás, melynek ügyintéző, je a nagybaracskai közös gazdaság. Varga Pál elnök elmondja: — A halgazdálkodás jól jövedelmező ágazat. Már régebben ta_ nulmányoztuk a Bikali .Halter- melési Rendszert. A társulás, amelyet létrehoztunk, csatlakozott ehhez a rendszerhez. A bika. liak szaktanácsadásai alapján igyekszünk majd minél eredményesebben gazdálkodni. A későbbiekben megtudom, hogy a társulás tagjai a nagybaracskai gazdaságon kívül a rémi Dózsa, a bajai Új Élet Halászati Termelőszövetkezet, valamint az Országos Horgászszövetség. Vala. mennyien egyforma arányban járultak hozzá a mintegy 42 millió forintba kerülő létesítményhez. Az említett összegből 24 millió forint a hitel, a többit saját anyagi erőből teremtik elő. A kivitelező Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat, amely a föld. munkákat, valamint a műtárgyak építését 31,5 millió forintért vállalta. A megállapodás szerint az első száz hektáros halastavat jövő év március 31-re átadják. A társulás azonnal betelepíti és innen már az ősszel szállítanak áruhalat. A másik száz hektár pe_ dig jövő év november végére lesz kész. Jr — Tetemes beruházás tehát a halastó építése — hangoztatja kissé elgondolkozva a szövetkezet elnöke —, de reméljük, hogy gyorsan megtérülnek költségeink. Olyan területen valósítjuk meg ezt a beruházást, amely mezőgazdasági szempontból nem sok eredményt hozott, gyenge termő- képességű. Hozzáteszem, nemcsak a nyereség a fontos, hanem a halellátás javítása is ösztönöz bennünket. A mi vidékünkön ugyanis népszerű eledel. Ha elkészül a beruházás, évente 400 tonna áru-’ és tenyészhalat adunk a kereskedelemnek, illetve a horgászegyesületeknek. A MOHOSZ ugyanis azzal a feltétellel lépett be a társulásunkba, hogy a horgászegyesületek kezelésében levő vizek részére meghatározott mennyiségű utánpótlást adunk. A beszélgetés során az is kiderül, hogy az első építési térvek alapján jóval drágább lett volna a beruházás. A kivitelező DUTÉP azonban számos újítást, ésszerűsítést javasolt, amelyet a tervező, a bajai Pollack Mihály Műszaki Főiskola elfogadott. Kolláth Mária, a főiskola adjunktusa kísérleteket végez, nyolc kisméretű tóba telepített halfajtákkal. Főként arról van szó — az elnök tájékoztatása szerint —, miképpen lehetne még gazdaságosabbá tenni az állomány takarmányozását. Kereskedő Sándor Kinek mi jár ? ATYAI jóbarátom meséli. A napokban találkozott egy férfiismerősével. Az illető részeg volt mint a csap. Megkérdezte tőle: „Mi J az, komám, talán szabadságon vagy?” — mi- ; velhogy munkanapon futottak össze, s még nem ütötte el az óra a delet. „Nem én — hangzott a felelet — kettőre megyek dolgozni.” „No de ilyen állapotban?!” — hűlt el a barátom. „Komám, ha a kapun belül vagyok — vágta ki aduját egy-két böffentés kíséretében a szeszember —, a pénz jár ...” AKITŐL az esetet hallottam, mélységes fölháborodással könyvelte \ el, hogy egyesek | ilyen könnyen juthatnak nem is olyan kies’ keresethez! A munkahelyükön — nyilván'a loan a szűkebb környezetük elnéző magatar- i tását kihasználva — elég, ha jelen vannak, > az óra ketyeg, a pénz jár nekik. Idősebb barátom számvetést rögtönzött, abból kiindulva, hogy csupán egyedül ő hány, a szóban forgó „dolgozóhoz” hasonló személyt ismer, akik : felöntenek a garatra munkába menés előtt is. Hányán lehetnek országszerte még? Ha hozzájuk vesszük a „hivatásos” lógosokat, s mindazokat, akik teljesítmény nélkül veszik | föl fizetésüknek legalább egy részét, igen ; jelentős szám kerekedik ki. És ez drágítja az életet! Mert egy kifizetett forintra lényegesen kevesebb előállított elfogyasztható, fölhasz- nálható termék jut, mint amennyinek kellene. VITA NEM parázslóit fel közöttünk, egyet kellett értenem vele e jelenség megítélésében. Csupán abban különböztünk, hogy ő a vállalat vezetőit tette felelőssé, amiért ilyen állapotban, ilyen szemlélettel beengednek egyé- | neket a kapun. Én .próbáltam meggyőzni, hogy a főnököknek nem a szondázás, vagy hasonló ellenőrzés a feladatuk, ahhoz vannak megfelelő beosztású alkalmazottak. Igaz, éberségüket ki lehet játszani, ha az éppen használhatatlan embernek falaznak a közvetlen munkatársai, ma te, holnap én alapon. S ez az a magatartás, amelyet nem szabad meg-, tűrni. AZT HISZEM, lassacskán viharfelhős lesz az ég azok fölött, akik bármilyen ok miatt nem veszik ki részüket rendesen a munkából. Nem mondok vele újat, hogy ettől az évtől $ kezdődően csak valóságos teljesítménnyel kiérdemelt forintokat fizethetnek ki bérként a vállalatok. Ez korántsem jelenti azt, hogy ezzel egycsapásra együtt jár valamiféle igazság- tevés is: aki jobban és többet dolgozik, az arányosan több jövedelmet vihet haza. Nem, a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése még kíván egyet s mást az üzemekben, a gazdaságokban, a hivatalokban, az intézményekben. De az valószínű, hogy az embereik most, amikor általában szűkösek a béremelési lehetőségek, fölemelik a szavukat, ha az egyenlősdi, az álhumanizmus azoknak is juttat ebből a kevésből, akik nem érdemelték meg. PAR NAPJA, a MEZŐGÉP Vállalat tisza- kéeskéi gyárában jártam. Elmondták, olyan az üzem, mint a felibolydult méhkas. Akkor vitatkoztak rajita, a műhelyekben és az irodaházban is, hogy kinek mennyi jusson a béremelés forintjaiból. Nem hiszem, hogy ilyenkor — a saját családja érdeke ellenében — a becsületesen, kitartóan, szakértelemmel dolgozók közül bárki lemondana az őt illető fizetésemelés egy részéről a léhűtők javára. VANNAK OLYAN helyek, mint például az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat bajai és halasi gyára, ahol a brigádok már évek i óta maguk osztják föl a nekik jutó béremelési keretet. Nem „hangtalan” ez az osztozkodás, de a tapasztalat szerint végül mindenki által belenyugvással fogadott, tehát igazságos. Mérhető és valóban le is mért teljesítményeiket vetnek össze, s szorgalmat, megbízhatóságot a lazító hajlammal. Követendő példa az övék annak eldöntésére, hogy kinek mi jár? Nem lehet kétséges, ha az atyai jóbarátomat felháborító ismerős üzemében ilyen módszerrel osztanák el a keresményt, az fölérne számára egy kijózanító kúrával. A. Tóth Sándor HATVANKILENC ARANYÉRMET OSZTOTTAK KI A megyei bor- és üdítőital-verseny eredménye A szőlőtermesztés és a borászat helyzetét értékelték áprilisban az ENSZ világélelmezésügyi szervezetének, a FAO-nak a kongresz- szusán. Eszerint a világ bortermelése elérte a 370 millió hektolitert, a fogyasztása viszont egyhelyben maradt, túlnyomórészt a gazdasági pangás miatt. A tengerentúl egyik nagy italfogyasztó államában mindössze négyszázalékos növekedésre számítanak, de ez is a lakosság lélekszámá- nak a gyarapodásával függ össze. Napjainkban az alacsony alkoholtartalmú. illatos, zamatos boroknak van inkább piaca. Újabban a palackozottak helyett elsősorban a fóliába és kartondobozba csomagolt, az úgynevezett zacskós kiszerelésű italt kedvelik. Tavaly a hazai bortermés meghaladta a hatmillió hektolitert. Természetes, hogy a hazai szőlészeknek, borászoknak és a forgalmazó szerveknek is célszerű alkalmazkodniuk a piac igényeihez. A jó minőségi borok előállításának alapfeltétele az ászokon történő érlelés még itt az alföldi borvidéken is. Ezt a kezelési eljárást hivatott elősegíteni az italkészletek meghitelezésének a lehetősége, bár ennek aránya még elég alacsony. A borászati technológia korszerűsítését is gyorr I A KecskemétSzikrai Állami Gazdaság a vegyésznapon Is bemutatta a megyei borversenyen dijat nyert italait. (Straszer András felvételei) sítani kell, mert sok helyen még a vegyszerező eljárást alkalmazzák a tartósításnál, de Bács-Kis- kun néhány állami gazdaságában áttértek az italok fizikai stabilizálására. Az elmúlt héten zajlott le a megyei borverseny, amelyen az előzetesen benevezett 455 helyett az újabb jelentkezésekkel 501 italmintát bíráltak el. Ezek 73,6 százaléka, vagyis 369 ital kapott érmet. Az 1982-es esztendő a hosszú* ősz ellenére,' jó közepes minőségű italokat adott. Az aszályos időjárás miatt ugyanis a szőlőben, gyümölcsben az íz- és zamatanya- gok nem tudtak teljesen kifejlődni. A megyei borverseny bíráló bizottsága a szigorított nemzetközi .minősítési rendszert véve alapul magasra állította a mércét. öt hibapontig adott arany, 6—8 hibapontig ezüst, és 9—10 hibapontig .bronzérmet. A versenyen szerepelt italok a nemzetközi mezőnyben is megállták volna a helyűiket. Az összes ital 13,8 százaléka, vagyis 69 minta részesült aranyéremben. 194 kapott ezüstérmet, ami 38,7 százalékos aránynak felel meg, és 106 ital lett bronzérmes. Ez 21,2 százalékos aránynak felelt meg. Nyolc mintát borkezelési hiányosság miatt kizártak a versenyből. Kiemelkedően szerepeltek az 1982-es évjáratú italaikkal az állami gazdaságok. A Kertészeti Egyetem Szőlészeti-Borászati Kutató Intézete, a Középmagyarországi Pincegazdaság a megszokott színvonalon mutatkozott be. Az állami gazdaságok közül a Hosszúhegyi 14 arany és 22 ezüstérmet kapott, a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaság 12 arany és 22 ezüstéremmel követte. Nyolc arany- és 19 ezüstérmet szerzett a Helvéciái, ugyancsak nyolc aranyérmet és 32 ezüstérmet kapott a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A Kunbaja—Bácsszőlősi Állami Gazdaság italai közül 7 szerzett arany- és 20 ezüstérmet. Az Izsáki Állami Gazdaság két arany- és hét ezüstérmet kapott, a Bajaj Mezőgazdasági Kombinát italai két arany- és öt ezüstérmet szerezték. Az Állampuszta! Célgazdaság egy arany- tíz ezüstérmet kapott. A kiskőrösi Állami Gazdaság négy ezüst-, a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet, öt arany - és nyolc ezüstérmet, a Középmagyarországi Pincegazdaság hét arany- és 17 ezüstérmet kapott italaiért. • A Középmagyarországi Pincegazdaság kecskeméti üzemében a Márka üdítő italt töltik. A szövetkezetek közül a jakab- szállási Népfront a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdasággal ágazati együttműködésben készített pezsgőivel szerzett három aranyérmet. A keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezet egy arany- és három ezüstéremben, a kiskunmajsai Jo- nathán Tsz egy aranyéremben részesült. A megyei borversenyben hat egyéni termelő nevezett italmintáival, közülük Önozó Imre Kecs- kemét-Törökfái lakos bora ezüstérmet kapott. Részt vett a megyei borversenyben a szegedi székhelyű Délalföldi Pincegazdaság is, amelynek balotaszállási intézete 8 ezüstérmet szerzett italaival K. A.
