Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-06 / 106. szám

1983. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Kazinczy-verseny Kecskeméten Tízéves hagyományra tekint vissza a kecskeméti általános is­kolások körében szervezett Szép magyar beszéd verseny. Ez év­ben az úttörő- és ifjúsági otthon fogadja a tizenihat' iskolából ne­vezett pajtásokat, ennek a nem könnyű verseny próbájának a ki­állására. Alhban, hogy ez a több­ségnek sikerült, jelentős szerepe van a folyamatos, kitartó mun­kának. A versenyzőknek ugyanis csaknem a fele már a korábbi években is részt vett a Kazinczy- versenyen. Az értékelő bizottság tagjai kö­zött régi ismerőseinket — A. Molnár Ildikót, az ELTE Fone­tikai Tanszékének tudományos munkatársát, Losoncz Mihálynét, az Óvónőképző Intézet tanszék- vezetőjét és Széki Bálintnét, a városi tanács művelődésügyi osz­tályának vezetőijét — köszönthet­tük. Véleményük szerint áz idei verseny mezőnye kiegyensúlyozot­tabb volt az eddigi éknél. Sok­kal magabiztosaibban, színvona­lasabban olvasták fel a gyerekek a kötelező szöveget, amelyet ez­úttal Varga Domokos Népek ke­nyere című ismeretterjesztő köny­véből, illetve Pap Károly Az őzi­ke című írásából jeilölt ki az or­szágos úttörőelnökség. A szabadon választott szövegek listáját változatlanul Fekete István és Jókai Mór vezették, mellettük azoiiban többen megszólaltatták Illyés Gyula, Sánta Ferenc, Ko­dály Zoltán értékes gondolatait is. A választásnál sokan figye­lembe vették azt is, hogy egy- egy mű kiragadott részletét ak­• Pillanatkép a versenyről. kor lehet igazán értően, jól tol­mácsolni. ha valaki a mű egészét ismeri. A tiszta hangképzés, a hangok időtartama ezúttal nem okozott különösebb problémát a versenyzőiknek, ám még mindig kevesen éltek a hangsúly, a hang­lejtés, a szünettartás eszközeivel. Az ötödik-hatodik osztályosok korcsoportjában ismét König Anett, a Kodály iskola tanulója bizonyult a legjobbnak. Méltán került a második helyre Homoki Márta, a Jókai iskola tanulója. Kovács Agnes a katonatelepi és Nagy Enikő, a Béke tér.i Iskola diákja osztozott a harmadik he­lyen. A 7—8. osztályos pajtások közül is ketten értek el harma­dik helyezést; Góg Tímea a Zrí­nyi és Parádi Agnes a Jókai is­kolából. Megelőzte őket Török Krisztina, a Petőfi iskola tanuló­ja. A versenyben kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott Rózsa Erika, a Tóth László Általános Iskolá­ból, akit kitartó munkája jutal­mául a bírálóbizottság a legjob­baknak járó Kazinczy-jelvényre is felterjesztett. A Katona József megyei Könyv­tár és a városi úttörőelnökség v elhatározta, hogy év végén — a 10 éves jubileum alkalmából — találkozóra hívja mindazokat a pajtásokat, akik eredményesen bekapcsolódtak a szép magyar beszéd ápolásába, azokkal a szak­emberekkel és pedagógusokkal együtt, akik kitartó szervezői, se­gítői ennek a mozgalomnak. Ramháb Mária NAGY DRÁMAI SZEREPEKRE VÁR Volt Solvejg, Beatrix királyné Nincs bizonytalanabb sors, mint a színészeké. Hiába lenne valaki csodá­latos Tiborc, ha Bánk sze­repét kapja; s Júlia szen­vedélyével töltekezett mű­vész csak vergődik epi­zódistaként. Több éves si­kersorozatot kínos tétlen­ség követhet, az alkalom buzdítása sokáig rejtőző képességeket csillanthat föl. Thália papjainak és papnőinek boldogulását a műsorpolitika, a körülmé­nyek alakulása legalább annyira befolyásolja, mint egy-egy társulat összeté­tele. Jaj annak, aki meg­feledkezik önmaga fizikai, szellemi karbantartásáról, amikor megy a kocsi. Még rosszabbul járhat, aki pá­lyafutása átmeneti szél­csendjében reménytvesz- tetten bevonja tehetsége vitorláit, föladja ambícióit, mert készületlenül érheti a fordulat. Fabó Györgyi jól tudta, hogy sok még a tanulnivalója, ami­kor a főiskolán Izoldaként re­mekelt. Ádám Ottó tanár úr csak ámult az elsős növendék kifejezőerejét látván. Akkor sem keseredett el, amikor a Velencei kalmárban rábízott szereppel kínlódva, sírva küsz­ködött. Rossz hetekben sem bánta meg, hogy a családi ösz­tönzés ellenére a színészi hiva­tást vállalta a tanári pálya he­lyett. A tanácselnök-jogász apa és pedagógus-népművelő anya lánya, Fedák Sári távoli roko­na már kisdiákként próbálgat­ta- előadói képességeit. Pest megyei lakóhelyükön mindenki természetesnek vette, hogy Györgyi a helyi ‘ zenekar prí­mása és szép szavalatokkal gazdagítja a társadalmi ünnep­ségeket. Első próbálkozásra fölvették a színművészétire. József Atti­la-, Arany-, Petőfi-verseket vitt megméretésre. Őket érzi közel magához. Oféliával is ké­szült. Addig erősködött, amíg elénekelhetett egy megzenésít tett verset. Jól ment, csak ar-’ ra gondolt: miről szól a vers. Simon Zsuzsától tanult szí­nészmesterséget. Hosszas un­szolás után böki ki: „sok min­dent tudott, de azt követelte, hogy mindent úgy csináljunk, ahogyan ő előjátszotta. Tudom azóta: sokféle színük van a dolgoknak, így is, úgy is fölfog­ható egy-egy szerep, ezerféle megoldás van, de ha nem be­lőlem jön, ha nem tükrözi egyéniségemet, semmit sem ér." Shakespeare Szentivánéji álom vígjátékának a szüneté­ben beszélgetek Fabó Györgyi­vel, „Hippolytával”. A harcias, szerelemsóvárgó amazonkirály- nő csak a komédia elején és végén van színen, Theseussal tervezett nászuk csak keretezi a nyáréjszakai történetet. Szé­pen, stílusosan mondja kevés szövegét. „Akarom, hogy szeressetek”, üzente három éve, amikor négy gyönyörű pécsi év után ide­szerződött. Volt Solvejg, Beat­rix királyné, Dajka a Titus Andronicusban, és Mária fő­hadnagy a dunántúli nagyvá­rosban. Többet remélt ettől az évadtól, kár tagadni. Pedig jól kezdődött. Több kritika is mél­tányolta Izidóráját az erős, cél­tudatos, nagyindulatú thürin. giai lányt. A folytatás? Egy kis szerep Mátyás király juhászában. Szerencsére megmaradtak a könyvek. Sokat olvas. A város­sal kevés a kapcsolata. A hét­végeket, szabad idejét pesti la­kásában tölti. Nincs telefonja, így lassan kikopik a szinkron­ból. (A szervezők csak a gyor­san elérhető művészekkel tár­gyalnak.) Néha fölkéri a rádió. Lett volna egy nagyobb tévé­szerep, de ütközött itteni elfog­laltságaival. Néha meghívják József Attila-műsorával. Leg­utóbb egy költészetnapi ünnep­ségen szerepelt. „Akarom, hogy szeressetek” kérte, mert a színészt a biza­lom élteti. Igaza van. A bizalom előbb- utóbb meghozza a várt nagy drámai szerepeket is. H. N. (Straszer András felvétele.) RÖVIDESEN AVATÁS ! Elkészült az apostagi Nagy Lajos- szobor A képző- és iparművészeti lek­torátus az elmúlt napokban zsű­rizte Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész életnagyságú Nagy Lajos-szobrát. A Bács-Kiskun megyei Tanácstól és a lektorátus­tól 1982-ben kapta a megbízást a hazai szobrászat európai rangú al­kotója. A művész így vall a szobor szü­letéséről : — Nem voltunk barátok, de jól ismertem Nagy Lajost. Az And- rássy úton volt egy könyvkereske­dése, oda jártam rendszeresen. Megfogott különös egyénisége. Komor, hideg, de mégsem elutasí­tó tekintete. — Ilyen fényképe, ahogyan áb­rázolom, nem maradt fenn. Ilyen, kalapban, nagykabátban, könyv­vel a kézben sétáló, vágott szem­üvege fölött gyanakodva, bizal­matlanul kinéző mogorva ember volt, jóvátehetetlenül sértett, „hét- próbás pesszimista”. Nem hitt a „bazári optimistáknak”, de nem volt hitetlen ... — Csak a határidők miatt ér­dekel, hogy most van a születési centenáriuma. Ügy vagyok Vele: az évfordulók elmúlnak, de ez a szobor ott fog állni, marad ... — Többször is lementem Apos- tagra ismerkedni a szülőfaluval. Nagyon szimpatikus, tiszta, gon­dozott település. Sajnos, nincsenek még olyan architektúrái, melyek feltétlenül szobrot kívánnának. Nagy Lajos azonban mindenkép- pe szobrot kíván. így alkotásom sem a falura, hanem az íróra ha­sonlít ... A szobor bronz öntvénye néhány hét alatt elkészül. Az avatás idő­pontjáról később döntenek az il­letékesek. F. P. J. GYERM EKÉVEK - GYERMEKÉLET Országjáró kisdobosok • Szegeden is megfordultak az országjáró félegyházi kisdobosok. (Az álló sorban középen Hídvégi Erzsébet látható.) Tegnap jöttek haza Pécsről, még fáradtak kicsit, de élményei­ket valamennyien egyszerre akar­ják elmondani... mert olyan jó volt! A félegyházi Dózsa György utcai iskola harmadikosai Hídvégi Erzsébet vezetésével már gyakorlott turisták, hiszen havonta (!) mennek egy várost, egy jelzett utat vagy egy tájegy­séget „felfedezni”. — A pécsi kirándulás kétnapos volt, és Baján át mentünk. Meg­néztük a Sugovicát, a Jelky And- rás-szobrot, még a főteret — kez­di a beszámolót Gyenes Noémi. — Azután Mohács következett! Nagyon érdekes volt. Jártunk az emlékparkban, megnéztük a Ka­nizsai Dorottya-emlékimúzeumot. A buszban pedig megbeszéltük, hogy ezen a helyen volt a nagy csata, 1514-iben, amikor a törökök egy egész napig várták a magyar sereget, mert az első ütközetet csak „ismerkedésnek" vélték — ezt Horváth Andris fűzi hozzá. — Abaiigeten a cseppkőbarlan­got néztük meg, és a tanárnénink mindent elmondott erről az ér­dekes barlangról. Szigetváron, a várban aludtunk, a kazamaták­ban — ezt Gémes Gábor mond­ja, és részletes beszámolóval egé­szíti ki a cseppkőbarlangban lá­tottakat. — Reggel körbejártuk, és ala­posan megnéztük a Várat. Itt harcolt Zrínyi Miklós, itt rohant ki a várból. Álltunk a bejáratnál, és elképzeltük, hogyan történt — tűnődik Tapodi Anita. Bakó Gyuri még csak két hete az osztály tagja, Kiskőrösről ér­kezett. Nem kellett nagyon rábe­szélni, hogy velük tartson, nyom­ban beilleszkedett a közösségbe is. Számára Pécs emlékezetes. — A Misina-tetőn a tv-torony egy kicsit ködben volt, de azért szép volt a kilátás ... És elmen­tünk Jakovali Hasszán dzsámiját, meg a minaretet megnézni. Ne­kem legjobban a rózsafából fara­gott imafülke tetszett... és az állatként... Az állatkert említésekor min­denki mond valamit. A terré­numnál Tóth Tamás táborozott, Szabó Gabit a majom és a hiúz látványa kötötte le, de nagy si­kere volt az oroszlánnak is. A Vasarely-múzeuimról idegen- vezetőnek is elegendő tudniva­lóval rendelkezik Takács lrénke. Cserép Zsoltot a Zsolnay-múzeum és kút fogta meg leginkább. És, hogy mi jut eszükbe váro­suk és a Zsolnay-kerámia kap­csán, arra nyomban felel Tapodi Anita: a mi városházánk díszíté­se, a cserepek, mind ott készültek, Pécsett! Hazafelé a Csele pataknál va­csoráztak. Erről Veréb Imre be­szél, a kilencévesek igazi érdek­lődésével. — Ott megnéztük a hasáb ala­kú szobrot, amellyel megjelölték II. Lajos király halálának he­lyét. Egy reliefet is láttunk, Kiss György alkotását. Még sokáig beszélgettünk Mohácsról, és gon­dolkoztunk azon, hogy milyen is lehetett ez a csata... — Most Pécsen voltatok. de szeretném tudni, merre jártatok még ebben az évben? — Október elején Szegeden! A várost néztük meg, a Fogadalmi templomot, az árvízi emlékművet, a Móra Múzeumot, a botanikus­kertet. Azután Pesten voltunk. A Planetáriumban, a Közlekedési Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban — mondja Lengyel Kati. — Túráztunk Budán is. a he­gyekben, ültünk a libegön. a fo­gaskerekűn, láttuk a Normafát, és azt is tudjuk, hogy ki készítette Gábor Áron emlékművét — fele­li Szabó Árpád. — És jártunk márciusban Csongrádon. Itt értettük meg, hogy kik voltaik a kubikosok. Lát­tuk a Körös-torkolatot, és fü­rödtünk a fedett uszodában — foglalja össze Kocsis Szilvia. — Most a Pilisbe készülünk, nagy gyalogtúrára! — folytatja Szabó Attila. Nagyon jó lesz! — Hatvan—kétszázhatvan fo­rintba kerül egy-egy utunk, és mondhatom, nagyon megszerették a gyerekek! — összegzi a túrák fáradhatatlan szervezője, Hídvé­gi Erzsébet. Hogy a sok új isme­reten, élményen kívül az ország­járásunknak milyen jellemala­kító jelentősége van, azt vala­mennyien érezzük: néhány hónap alatt igazi közösséggé lettünk! S. K. Az X»reg halász és a tenger fi Ezt a címet adta linómetszetének az ötödikes Pálfy Katalin, a kun­szállási képzőművész-szakkör tagja. REJTVÉNYFEJTŐKNEK A R E GY N N E E / A G M K A K E M E N N G 1 1 A V E Az elmúlt al­kalommal kö­zölt rejtvény helyes megfej­tése: az első sor harmadik és a negyedik sor harmadik áb­rája volt egy­forma. össze­sen harminc jó megfejtést kap­tunk a szokásos 6—700 helyett. Így nem volt nehéz a sorsolás, minden harmadik r.ejt- vényf ej tőnek el­küldjük a nye­reménykönyvet : Törteli Flórián és Dobos Erzsé­bet, Kecskemét; Nagy Piroska, Gátér; Szendrei Szilvia, Gara; Gubicza György, Kecel; Klocker Hajnalka, Vas­kút ; Lomjánsz- ki Erzsi, Kiskő­rös; Almási Ani­kó, Lajosmizse; Geleta László, Tompa; Farkas Ilona, Orgovány. Ezen a héten egy közmondást keressetek az itt látható ábrán. Induljatok el az egyik betűnél, egy- egy sakklépés szabálya szerint ha­ladva olvassátok össze a szöveget. A rejtvényfejtők ezt a közmondást küldjék be levelezőlapon szerkesz­tőségünk címére — Petőfi Népe Szer­kesztősége, Kecskemét 6001. Pf. 76 — levelezőlapon, május 16-ig. A levele­zőlap címoldalára írják rá: Üttörőrejt- vény. A helyes megfejtést beküldők között tíz jutalomkönyvet sorsolunk ki. Csapatújság Kunszálláson „SZÓLJ, TÉGY, TÖREKEDJ, HÁSS!” — ez a jelmondat díszíti a kunszállási úttörőcsapat újság­jának címlapját. A rendkívül so­kat mondó jelmondat szellemé­ben tevékenykednék, szerkesztik lapjukat, szervezik mozgalmi munkájukat, dolgoznak iskola- boltjukban. készítik rádióműso­raikat. Lapjuk egyébként az idén. lé­pett nyolcadik évfolyamába. a száz példányt a helyi termelőszö­vetkezet segítségével stencil­technikával állítják elő. Tartal­ma csak dicsérhető: ismertetők hazánk nagyjairól, ötletes szóma­gyarázatok. rejtvények, szellemi totók, humor, sport. A lapkészítő úttörőket — Lan­tos Orsolyát, Piti Évát, Makány Bertoldot, Forgó Editet és Handel Zsuzsannát — Grafl Rezső tanár irányítja biztos kézzel, jó úton. A csapaton belül hat szakkör­ben tevékenykednek a gyerekek, az utóbbi időben különösen az asztalitenisz iránt nőtt meg az érdeklődés, és egyre több a si­ker is... Rádiójuk havonta tájékoztatja őket a fontos eseményekről, ér­tékeli a sikereket, zenei rejtvé­nyeket ad fel. és kínál a megfej­tésért hanglemez jutalmat! Ezekben a napokban már ja­vában készülnek a gyermeknap­ra! Olyan emlékezetessé akarják tenni, mint az eddigieket, hogy akár egy álló évig is örömmel gondoljanak rá. SITKE/ BÉLA: Anyák napja hajnalán' Kipi-kipp, kopp: ki kopog? Találd ki, hogy ki vagyok? Tán a postás, a házmester zörget ilyen korán reggel? Sem az egyik, sem a másik. Nem a harkály fönn a fán. Boldizsár az, aki itt jáll. Én kopogok, anyukám! Korán keltem, halkan léptem. Az ajtóból visszanéztem. Kipi-kipp, kopp: meg sem álltam, míg a rétre ki nem értem. Patakparton, kint a réten anyák napja hajnalán kipi-kipp, kopp: ezt a csokrot neked szedtem, anyukám!

Next

/
Oldalképek
Tartalom