Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

1883 május 24. © PETŐFI NÉPE © S ^ bolgár kultúra ünnepén Űigy tudom, Bulgária az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti kultúrának saját pirosbetűs ünnepe van. Május 24-e Bulgáriában a szláv írásbeliség, a bolgár kultúra, közoktatás és a sajtó niapja. Vala­mikor a múlt század közepén alakult ki a szokás, hogy az iskolák tanévzáró ünnepélyeit Cirill és Me­tód napján, május 24-én tartsák meg. Az ünnep­ségek azonban hamar túllépték az iskolák falait, s ahogyan terjedt, erősödött a műveltség, úgy vált az ünnep is fokozatosan az egész nép ügyévé. Jó negyedszázada', hogy életemben először .magam is részt vettem a bolgár kultúra ünnepén. Előző nap tettem le első vizsgámat bolgár nyelvből — Plovdivban tartultarrr ösztöndíjasként —, s még ugyanaznap este átestem a tolmácskodás tűzkereszt­ségén is. Magyar gyermekek érkeztek Plovdlvba, s másnap velük együtt én is részt vettem a május 24-i felvonuláson. A kavargó, színpompás, tavaszi virágos'.menetelés feledtette a tolmácsolás nehézsé­geit, s emléke írna is bennem él. Talán ezért tar­tom én május 24-ét a legszebb, legbolgárabb ün­nepnek. A gyermekek ezen a napon ma is koszorúkat köt­nek, virágokat csokróznak, hogy a két néptanító fi. vér — Cirill és Metód — képeit övezzék velük. A legkisebbek ma is- a Cirill-álbécé betűit emelik ma­gasba. Ma is felhangzik szerte az ünnepi felvonu­lásokon Cirill és Metód himnusza. Ezt játsszák az iskolai zenekarok, ezt éneklik a fiatalok, az idő­sebbek. „Haladj, népem, újjászületve, haladj fénylőbb napok felé”. Cirill és Metód tizenegy évszázaddal ezelőtt a be­szélt népnyelv alapján állította össze a szláv népek első ábécéjét. Morvaországban végeztek hittérítő te­vékenységet, de a mai Magyarország területén is megfordultak. Jártak a zalavári szláv fejedelmi ud­varban, Metód Pannónia püspöke is volt. Tanítvá­nyaik a bolgár királyságban találtak menedéket, így lett Bolgárország a szláv írásbeliség bölcsője. Cirill és Metód tette forradalmi és demokratikus ■tett volt. Forradalmi volt, mert bátran szembe szállt a kora középkori dogmával, az úgynevezett „háromnyelvűség” elvével, mely szerint az isten­tiszteletek nyelve csak a három szent nyelv, a héber, a görög és a latin lehet. Demokratikus volt, mert minden nép számára hozzáférhetővé kívánta ten­ni az írás és a tudás kincseit, s ezért szállt síkra, hogy minden nép a saját beszélt nyelvén írjon és olvasson. ötven évvel ezelőtt, 1933-ban, a lipcsei perben Georgi Dimitrov büszkén mondta, vádlói szemébe: „Egy olyan nép, amely 500 évig élt idegen elnyo. más alatt, és hem vesztette el nyelvét és nemzeti jellegét, .. .nem vad, és nem barbár. .. .Jóval ko­rábban ..., amikor V. Károly német császár azt mondta, hogy németül ő csak a lovaival beszélget, • Bolgár népi együttes a Duna menti folklór, fesztiválon. • A rilai kolostor udvara. amikor a német nemesek és tanult emberek csak latinul írtak és szégyelltek németül szólani, a „bar­bár” Bulgáriában Cirill és Metód apostolok megte­remtették és elterjesztették az óbolgár írásbelisé­get”. Bulgáriában május 24-e a szocialista bolgár kultúra ünnepe. Az ünnepi felvonulások tarka for­gatagában transzparensek is feltűnnek. Szá­mok vannak rajtuk, a bolgár kultúra ered­ményeit tükröző számok. Ünnepel a diákság, ünnepelnek a pedagógusok, a kultúra, a művésze­tek, a sajtó dolgozói. S velük ünnepel az egész nép. Szinte jelképnek tűnnek az elsősök kezében magas­ra tartott régi metszésű betűk. Azt szimbolizálják, hogy innen, a szláv ábécé betűitől kezdődött el a bolgár kultúra fejlődése. S a betűktől eljutott a könyvék és újságok millióiig, az ősi népdaloktól a világhírű operákig, az egykori székesfővárosok — Píiszka és Preszlav — romjaiban is lenyűgöző épü­leteitől a modem tengerparti architektúráig, a kö­zépkori naiv természettudományos megfigyelések­től a kozmosz titkait fürkésző műszerekig és mes­terséges holdig. Cirill és Metód műve ma jó kezekben van a test­véri Bulgáriában. A bolgár kultúra a nép kultúrája. A régi demokratikus hagyományok megújhodását jelenti az is, hogy a kulturális és művészeti élet irányítását állami-társadalmi alapokon végzik. Minden községtanács területén működik kulturális tanács. A megyékben a megyei kulturális tanács ke­zében van az irányítás, míg országos szinten a Kulturális Bizottság az irányító. Tagjait a bolgár kultúra ötévenként megrendezett kongresszusa vá­lasztja meg. A bizottság választja meg saját veze­tőségét és elnökét. Az elnök a kormány tagja. Az idén Cirill és Metód ünnepét követően, má­jus 25—27-e között ülésezik majd a bolgár kultúra IV. kongresszusa. Felméri a megtett utat, kijelöli a további feladatokat a fejlett szocialista társada­lom kultúrájának építésében. A budapesti bolgár kulutrális központnak régi és jó kapcsolatai vannak B ács-Kiskun megyével. Nagy öröm számunkra, hogy az idén a békehónap keretében és pontosan a bolgár kultúra kongresz- szusának napjaiban ismét ellátogathattunk a me­gyébe, találkozhatunk Kiskőrös, Tabdi, Baja és Gara dolgozóival, s közben ápolhatjuk és erősít­jük a bolgár és magyar nép szép barátságát. Lengyel Károly a bolgár kulturális központ munkatársa OTTHON ÉS CSALÁD HELYETT Iskola, amit nem akartak • Veszel! László nyugdíjasként foglalkozik a napközisekkel. Az 1070-es tanácsi átszervezés után tucatnyi középület funk­ciója változott meg Dunavecsén. Textilraktár lett a Magyar Nem­zeti Bank volt járási fiókja, ve­gyi bolt költözött az OTP helyé­re, és az egykori járásbíróság csendhez, fegyelmezettséghez szokott folyosóin is ismerőssé vált a ricsaj — itt iskola kapott he­lyet. Ebben a helyzetben, amikor rövid időn belül „mindent újra kellett fogalmazniuk” a vecseiek- nek, könnyen juthatott tágas, „űri” hely a tanyai diákotthon lakóinak, a volt járási pártszék­házban. Hamar be is rendezked­tek: hálók, tanulók, ebédlők, klub­terem, barkácsrhűhely. Köny- nyen lehetett osztogatni a cím­kéket, volt terem bőven. Változások gondokkal Néhány gondtalan év után je­lentkezett a „hogyan tovább” kérdése. Nem a . körülmények romlottak meg, hanem egyre fogytak a tanyán élő családok, vagyis a diákotthon utánpótlása. Ezekben az években zárult le a tanyáról való bevándorlás. Ag­gasztó volt, hogy „üresjártban” működik az intézmény. A hely­zetet látva a fenntartó tanács, a környező falvak veszélyeztetett körülmények között nevelkedő, hátrányos helyzetű gyermekeivel töltötte fel a létszámot. Ez a vál­tozás gazdaságosság szempont­jából eredményes volt, de más téren csak növelte a káoszt. A diákotthonban elhelyezett, más iskolákból „leadott” tanulókat nem szívesen fogadta a helyi ál­talános iskola, hiszen eredmé­nyeik — illetve eredménytelen­ségük — szinte rombolta a tanul­mányi átlagot, a fegyelmet. Eze­ket a válságos éveket — legalább­is úgy látszott — végre határo­zott állásfoglalás zárja majd le. A megyei tanács úgy határozott, hogy saját kezelésébe veszi az intézményt, és gyógypedagógiai iskolát, illetve nevelőotthont ala­kít ki benne.. Aki „iskolát” mond, mondjon ,,pedagógust” is 1980 szeptemberétől'—»az em­lített határozat értelmében.^, tel­jes egészében segítőpedagógiai céllal működik az intézmény. Ez a változás sem zárta le a hosz- szan tartó kálváriát. Nyomasztó problémák jelentkeztek. A nagyközség lakossága nem üdvözölte kitörő lelkesedéssel, hogy lakóhelyének ápolt, féltve őrzött főterén ilyen humanista célra használnak egy épületet. A lokálpatrióta vecseiek valami rangosahb intézményt szeret­tek volna látni a tanyai diákott­hon helyén: középiskolát, sport­iskolát (akkor nyílt meg a sport- csarnok!) vagy üsse kő! — szak­munkásképzőt. Nem gyógypeda­gógiait! Ez volt a kisehbik baj. Na­gyobb gond voltr-hogy az épület eredetileg nem iskolának épült, nem voltak meg az alapvetően fontos terek. Szűk udvar, védő­rácsnélküli emeleti ablakok, és a kijárattól húsz méterre, a nagy forgalmú 51-es főútvonal. (Ez a korábbiakban — bizonyos érte­lemben —, jobban fegyelmezhe­tő általános iskolai tanulóknál nem jelentett ilyen komoly prob­lémát.) Máig kísértő, nyomasztó prob­léma a szakpedagógusok hiánya. Az iskola életrehívásakor nem volt gyógypedagógus a faluiban. Jól képzett, nagy tapasztalattal rendelkező, férfi tanárok vezet­ték a két helyi — alsó, felső — ta­gozatot. A nevelőotthonban indu­ló hét tanulócsoportot helyi erők­ből verbuválódott tanítók, tanárok kapták. Az oktatás meg is indult rendben, de a nevelőintézeti stá­tuszokat — mind a mai napig — nem tudták hiánytalanul betölte­ni, meg képesítés nélküliekkel sem. Elviselhetetlennek tűnő megterhelést jelentett a szünet nélküli — télen, nyáron, éjjel nappal — szolgálat a frissen szer­veződött testületnek. (Voltak, akik közvetlenül a középiskolá­ból kerültek ide.) A végző gyógy­pedagógusoknak lakást ma sem tudnak ígérni, így szinte értel­metlen a tucatnyi álláshirdetést évről évre megújítani. A falu már megbékélt A fiatal - ’szakemberek megéri! keznek, körbenéznek, és mielőtt még az albérleti viszonyokat részletesebben elmagyaráznák nekik, búcsúznak. (Amikor lo­gopédusról, vagy pszichológus­ról érdeklődtem, lemondóan le­gyintett Bolváry László, az in­tézmény vezetője. ,Kérem — mondta — örülök, hogy nyugdíjas tanár barátom elvállalta a nap­közis csoportot, vagy, hogy két hónap óta nem ment el senki a nevelők közül. Amiről ön beszél, az itt csak álom”). Önmagát nem kímélő, áldoza­tos munkával tudta csak az is­kolai vezetés ilyen körülmények között fenntartani a rendet, fe­gyelmet és a nevelő-oktató mun­ka színvonalát. Nekik köszön­hető az is, hogy mára, a nagy­község lakói is „befogadták” az intézményt. 1981-ben megala­kult az úttörőcsapatuk. Tisztele­tül és emlékezésül a Dunavecsén meghalt néptanító-irodalmár, népdalgyűjtő-etnográfus, Vikár Béla nevét vették fel. Az alaku­ló csapatgyűlésen ott voltak az önkéntes patrónusok, akik ké­sőbb, az ünnepek után sem ma­radták el. Különösen az ÁFÉSZ és Béke Termelőszövetkezet bri. gádjai tűntek ki a segítségnyúj­tásban. A nevelőotthon lakói idővel bátran megjelenhettek más közösségi fórumokon is. Rendszeresen kedvezményes je­gyet kapnak a mozitól és a mű­velődési háztól. Szinte gondno­kaivá váltak a Petőfi Emlékmú­zeumnak. Nem maradhattak ki a település jellegzetes, nagy nyári „fiestájából”, a kajsziszü­retből sem, brigádjaik nyári dél- előttökön ott szorgoskodnak a szövetkezet gyümölcsösében. Másfél millió — felújításra Ha nem is építhet elegendő szolgálati lakást, az iskola gond- jait-bajait figyelemmel kíséri a fenntartó szerv is. Az elmúlt év­ben például másfél millió forin­tot Költött az épület tatarozásá­ra, felújítására, jelenleg a kony­ha korszerűsítése folyik. Remél- ifetőjeg a közeljövőben lehetőség lésiLa szert átrak feltöltésére, és nem keft fóliáig nélkülözni a ma már alapvető fontosságú film­dia- és írásvetítőket sem. A meghitt családi körben ne­velkedő, egészséges gyermekek­nek is éltetője a szeretet, nem kell tehát bizonygatni mennyivel inkább éhezik és sa&njazzák ezt az intézetben nevelkedő, fejlődés­ben visszamaradt fiúk és lányok. Nagy feladat hárul azokra, akik gondozásukat, oktatásukat és nevelésüket vállalják. Dicséret és tisztelet illeti azt a maroknyi csapatot is, akik — az említett problémák ellenére — otthont próbálnak teremteni en­nek a százegynéhány állami gon­dozott gyereknek. Az ő munká­juknak köszönhetően lesz e nem akart iskolából a család illúzió­ját adó, emberformáló közösség. Farkas P. József Gyermekmosoly• „Először megnézem ezeket a 'bácsikat a nagyteremben, a többiek is ott zsibonganak taost, mert állítólag nagyon érdekes dolgokat mesélnek, és együtt játszhatunk^ énekelhe­tünk velük... Azután csutka­babákat öltöztetek majd, meg 'sípot faragok, de az is lehet, hogy bábozok inkább ... Vagy táncolni tanulok a többi gye­tekkel ... Ha megunom, állat­kákat gyúrok Józsi bácsival agyagból, vagy színes gyertyá­ikat öntök ... Persze filmvetí­tés is lesz, és azt mondják, 'asudiaszép színes diáikat is mu­tatnak .. )S — Valahogy így tűnődhetett a minap 160 gyer­mek, a dunaszamtbenedeki mű­velődési házban. Mindenki vá­logathatott kedvére, a „Kalo- 'csai játszóház” néven hirdetett, egész délutánt betöltő, érdekes 'programokból. Mit takar, az idézőjelbe tett elnevezés? Lényegében a Ka­locsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház hétvégi vigadóra ‘keresztelt, immár közismert rendezvényeinek „kicsinyitett” Változatát; egy 4 gyermekeknek összeállított műsorcsokrot. Az 1200 lakosú, Duna menti község iskolás és óvodás korú emberpalántád' hol tágra-me- redt, csodálkozó szemekkel, hol önfeledt kacagással figyel­ték Levente Péter, Gryllus Vil­mos és Mérő Imre zenés, ver­ses, játékos műsorát, amit kis- filmek vetítése és táncház kö­vetett — Nem is emlékszem rá, mi­kor gyűlt össze itt utoljáira eranyi gyerek — mondta Ko- day József né, a dunaszentbe- nedeki művelődési ház veze­tője. — Működtetünk ugyan különböző szakköröket (ter­mészetkutató, fotó; báib, furu­lya) és rendszeresen .tartunk kiscsoportos gyermekfoglalko­zásokat is. de közel sem tu­dunk ilyen gazdag programot kínálni, mint amilyennel a kalocsai népművelők látogat­tak el most hozzánk ... A népművészek meghívott mestereinek irányításával ké- szültek'a régi gyermekjátékok, az agyagelefántok- és mókusok, a fűzfafütyülők, a csutka- és rongybabák ... Zsibongó cso­portok; lázas munkába merü­lő, vagy az elkészült „nagy mű” fölött örvendező leány­kák, legények... Egy élménygazdag, tartalmas . „kalocsai játszóház” vendége lehettem Dunaszentbenede- ken. És szép ajándékokat kap­tam (hozhattam); megannyi gyermekmosolyt... K. E. KÉREK B&Y AUTOGRAMOT! Johnny Cash ötvenegy éves. Az ugyan­csak félszá­zaddal ezelőtt megjelent első country - lemez óta a Johnny Cash-jelen­ség a legmeg­lepőbb, ami eb­ben a műfaj, ban történt. Művészi formába öntve adja elő gondolatait; s ezzel a country-zene legmeg­győzőbb képviselőjévé vált. »Fellépésein zsú­folásig megtelnek a nézőterek: a legnagyobb amerikai stadionok, a legelegánsabb európai színházak ,a nevadai show-központok. így volt ez legutóbb a Budapest Sportcsarnokban is. A szervezők hívását elfogadta Johnny Cash. Két fellépése előtt az újságírók kérdéseire is válaszolt. Arkansasban nőtt fel, ahol családja kis gya­potültetvényt művelt. A középiskola után a légierőkhöz került. Szolgálati idejének nagy részét Németországban töltötte. Akkor vásá­rolta meg első gitárját, és akkor írta meg egyik legismertebb dalát, a Folsom Prison Blues-t. A katonai szolgálat után visszare­pült az Egyesült Államokba, és „rádió isko­lába” járt, ahol countrylemezlovas-képzésfoen részesült. Még jobban szeretett volna azonban zenét szerezni. Rendkívüli kitartásának ered­ményeként lemezszerződést kapott a memphi- si Sun Records-tól. Johnny Cash hamar esz­ményképpé vált, nemcsak zenészként, hanem az igazságért, az őszinteségért küzdő ember­ként is. Hogyan látja a népszerű sztár a béke ügyét? — Túl sok ember tartja a kezét a rakétáik indítógombján — mondja. — Mindkét térfé­len. Remélem, bizakodom, hiszem, hogy sen­kinek sem jut eszébe megbocsáthatatlan cse­lekedet ... " Sok filmben, tv-műsorban közreműködött. Élményeit, életfilozófiáját könyvben örökítet­te meg, melyben foglalkozik vallási elképze­léseivel is. Legkedveltebb nagylemeze — száz albumából 40 .millió fogyott el — a Rookabil- li Blues. A kritikusok szerint Cash legjobb dalszövegeit ezen a lemezen hallhatjuk. A fénykor három túlélője véletlenül találkozott egy stuttgarti koncerten. Jerry Lee Lewis, Carl Perkins csak nézőként jelentek meg, de a szünet után Johnny a közönség tomboló tet­szésnyilvánítása közepette kérte fel őket a színpadra — egy rövid beugrásra. Nem volt sem előzetes megbeszélés,1 sem próba... „Csak” óriási siker. Felesége, June Carter — aki szintén éne­kel — elmesélt egy történetet az újságírók­nak: • Kéz a . kézben. Feleségével énekelt' együtt a budapesti koncerten. (Farkas Tibor felvé­tele) Johnny Gash a country koronázatlan ki­rálya. A 'király” magánrepülővel érkezett Budapestre, 18 kerekű teherautó hozta a fel­szerelést A hangosításról, a világításról „em­berei” gondoskodtak. Hogy üzlet-e a country? Cash tömören, szellemesen válaszolt a kér­désre: J ohnny-money 1 Borzák Tibor — Gyakran felléptem Elvis Presley műso­rában. Egyszer a rock nagymesterével beté­vedtünk egy kiskocsmáiba. Ekkor még nem is­mertem Cash-t. Elvis rámutatott az egyik asz­talnál búslakodó fiatalemberre: — litt van az a fiú, aki valamMlyesmit énekel: bamabla- mamabamabla...

Next

/
Oldalképek
Tartalom