Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-20 / 118. szám

1083. május SO. • PETŐFI NÉPE 9 3 m ÉVADZÁRÓ ELŐADÁS UB Szigligeti: Liliomfi A szájbarágós előképben kódorgó vándorszínészek kocsijáról a hosszú úton elveszett a rendezői kon­cepció. Sajnos, az előadás végéig sem került elő. így a Csáky Lajos szép színlapjához hasonlóan üde, ábrándos, alig titkoltan költői örökzöld Szigligeti- bohózat helyett kielemezhetetlen, népszínműveske- désbő.1, operettes betétekből, talán paródiának szánt, de műkedvelősdire sikeredett vidámkodást kaptunk. Ezt'az előadást látva igazat kell adnunk a kátudja- milyenfunkciójú záróképben citált Petőfinek: „Ba­rátom,, ez fáj énnekem s neked .. A hangulattalan, ügyetlen játéktérben minden színész úgy próbált sikert elérni, alhogy tudott. Ki — helyesen — némi iróniával tompítva komolyra vette szerepét, ki a régi dalitársulatokat idézte já­tékával, ki egyszerűen fölmondta a szöveget, ki ol­csó fogásokkal, próbálta a közönség kegyeit meg­nyerni. A Liliomfit éltető nemzedéki, ellentétek, a szelíd, ám meghatározó szatirikus ábrázolatok egy­ként elsikkadnak a megkomponálatlan jelenetek­ben. Sokféleképp színrevihető Szigligeti romantikus, önéletrajzi ihletésű derűs története, de ha Kamilla, Szilvái, Kányay, Swartz nem eléggé félelmetes a maga csökönyös maradiságával, ha a közönség nem fogadja szívébe ellenükben Liliomfit és Mariskát, nincs miért izgulnunk, nincs igazi konfliktus. Mi sem bizonyítja szemléletesebben Szélyes Imre (Szellemű), M. Horváth József (Gyuri pincér) te­hetségét, mint az, hogy a hosszadalmas előadásban is végig fenn tudják tartani szerepük iránt az ér­deklődést. ök érezték meg legpontosabban az igazi Liliomfi stílusát. Néhány remek pillanattal ajándé­kozták meg a közönséget. Tetszett még Kiss Jenő (Szilvái Tódor), Lakky József (Swartz Adolf foga­dós), Réti Erika (Kamilla) csipetnyivel harsányabb-- ra. Varga Katalin (Erzsi) negédesebbre vette a fi­gurát az érzésem szerint kívánatosnál. Lamanda László (Liliomfi), Holl Zsuzsa (Mariska) és Major Pál (Kányái fogadós) jobb színész, mint ebből az előadásból sejthető. Az előadást Beke Sándor ren­8 Major Pál (Kányái fogadós), M. Horváth József (Gyuri pincér). (Straszer András felvétele) dezte. Egy közepesnek mondható évad végén többet vártunk. így csak a csuda tudja miért idézett Petőfi- sorokkal fohászkodhatunk: „Az isten adja, hogy mi­nél előbb — Akképpen álljon színművészetünk, — Amint valóban kéne állnia”. H. N. CÉL: A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE Népművelők munkaközösségben 0 Színházbuszok indulnak Dunavecse főteréről. (Archív felvétel.) öt község: Apostag, Dunaegy- háza, Dunavecse, Szalkszentmár- ton és Tass művelődési házának igazgatói 1981. január elsejével közös tevékenységbe fogtak. A cél: hatékonyabb,' módszeresebb közművelődés — egymást segítve. Az érintett intézmények adottsá-/ gai hasonlóak, de van ahol a nél­külözhetetlen diavetítő is hiány­zik, és van ahol a legújabb tech­nikai berendezéseket is megvásá­rolhatják. Az épületek állaga jó. Apostagon és Dunaegyházán nem­rég korszerűsítették, Dunavecsén és Szalkszentmártonban új intéz­ményt adtak át az elmúlt hóna­pokban. Tasson négy éve volt át­építés. Dunavecse kivételével mindenütt egy-egy szakalkalma­zott dolgozik: az intézmény veze­tője. A kezdeti lépések A településeket 1970-ig Dunave­cse mint járási székhely fogta egybe. Az egykori járási intézmé­nyek közül máig sem mind köl­tözött el (OTP, Állami Biztosító, SZTK) bizonyos fajta központi szerepe továbbra is maradt a nagyközségnek. Hasonlóan kapcso­latot jelent a települések között, hogy áz ingázás folytán nemcsak Dunaújvárosba, hanem egymás között is utaztatják a dolgozókat a községek. A legnagyobb vonzó­ereje a Fejér megyei acélváros­nak van, bár a szalkszentmártoni és a tassi gazdaság is nagy lehe­tőség. Közös szövetkezet felelős a kereskedelmi ellátásért, a Duna­vecse és Vidéke ÁFÉSZ. A kultu­rális hagyománykincs is elősegíti a kapcsolatok ápolását, ugyanis Szalkszentmárton és Dunavecse Petőfi-emlékhely. 1979-től a kör­zet pedagógusai is együtt igyekez­nek alkalmazni az új nevelési tö­rekvéseket: körzeti munkaközös­ség működik sajátos programmal. Á közművelődési szakemberek sem 1981-től dolgoznak együtt: az ekkor szerződésbe foglalt együtt­működési formák jobbára addig is megvoltak. Előfordult, hogy megvitattak műsort, véleményez­tek szervezőt, kiraktak olyan pla­kátokat, amelyek a szomszéd te­lepülés műsorát reklámozták, de nem rendszeresen, tehát építeni nem lehetett erre. Elvek, szervezeti forma Az együttműködési szerződés­nek alapvető megállapítás^, hogy az intézmények továbbra lis az eddigiekhez hasonló szervezeti rendben működnek, nincs alá- és fölérendeltségi viszony közöttük. Mindegyik intézményvezető felel a rábízott intézmény tevékenysé­géért, és a saját fenntartójának számol be. A szakmai felügyele­tet ellátó művelődési osztály sze­repe sem változik meg. A társu­lásnak csupán egy titkára van. Az ő teendői közé tartozik, hogy szer­vezze az együttműködést, össze­hívja vagy személyesen felkeresse a munkaközösség tagjait a terve­zés, egyeztetés ügyében, ö fogal­mazza meg az alapvető célokat, összegyűjti a dokumentumokat, feldolgozza a körzet demográfiai, néprajzi, gazdasági adatait, mód­szertani elgondolásokat dolgoz ki, s ezeket a közösség megvitatja és elfogadja. így készülnek el az éves munka- és rendezvényter­vek. A titkár' hívja össze havonta egyszer a munkaközösséget, hogy megvitassák az időszerű feladato­kat, a műsorokat, konkretizálják a terveket, s összeállítsák a havi műsorfüzetet. A titkár gyűjti a műsorajánlatokat, felelős a közös programok lebonyolításáért, kiad­ja a műsorfüzetet, kapcsolatot tart a nyomdával, grafikussal, szá,t- küldi a propagandaanyagot. Nem­csak egyezteti a közös tevékeny­séget, hanem képviseli is az in­tézményvezetőket. (Munkájáért tiszteletdíjat, valamint útiköltség­térítést kap, ezt a társközségek a költségvetésükből fedezik.) Találkozások, eszmecsere \ Fontosak a munkamegbeszélé­sek, hiszen ezekben a művelődési házakban egyedül dolgozik a nép­művelő, alig van módja arra, hogy problémáit, elgondolásait egyeztesse, megvitassa valakivel. Most havonta megtárgyalják az elmúlt időszak problémáit, a kö­vetkező hónap várható esemé­nyeit, új módszereket ajánlanak stb. Eddig négy alkalommal találko­zott, a továbbiakban félévenként ül össze a kibővített ülés, ahová a fenntartók és a felügyeleti szer­vek képviselőit is meghívják. Min­den intézményvezető köteles szól­ni valamennyi beszámolójában az együttműködésről is. A vélemé­nyek segítik önértékelésüket, és módot adnak a folyamatos és ru­galmas módosításokra. Az intéz­ményvezetők együttese nyitott kö. zösség. Kapcsolatot tart a járási­városi művelődési központokkal, meg a megyeivel. Ezek különös figyelmet szentelnek az e körzet­ben folyó munkának, segítik azt, s ez a közösség együtt dolgozik a területtel érintkező más települé­sek kulturális vezetésével; így a kecskeméti járási Kunszentmiklós és Szabadszállás nagyközségekkel, valamint a déli szomszéd Solttal. Módszerek Az együttműködés alapjaként meghatározták, milyen elvek sze­rint, milyen módszerekkel kíván­nak dolgozni. Tevékenységük egyik területe a munkatervek és más dokumentumok közös elkészí­tése. A másik a szervezés. Arra törekednek — például —, hogy a haknibrigádokat kiszorítsák az intézményekből, s értékes műso­rokat kutassanak fel. Színesítik a formákat: a műsoros esteken kí­vül ankétot, bemutatót, vitát is szerveznek. Ügy hangolják össze rendezvénytervüket, hogy az egy­re növekvő szállítási és útikölt­ségek ne. terheljék külön-külön az intézményeket. Nagyobb rendez­vény esetén kölcsönösen szerve­zik a közönséget a másik telepü­lés intézményének műsorára, gon­doskodva az érdeklődők oda-visz- sza utaztatásáról is. Közös dekorációs műhelyt mű­ködtetnek és Dunamenti Hívogató címmel havi műsorfüzetet adnak ki, amely a kulturális programo­kon kívül más fontos információ­kat is tartalmaz. Együtt szervezik a szinházbusz-szolgálatot. Ennek köszönhetően például az elmúlt évadban hétezer nézőt utaztattak budapesti és vidéki színházakba értékes darabok megtekintésére. (Az autóbusz —, amelyet az e te­rületen működő gazdaságoktól bérelnek — Dunaegyházáról in­dul, minden község művelődési háza előtt felveszi a színházked­velőket A járatok száma havi 8— 10.) ízléses táblákon jól tájékoz­tató plakátok hirdetik a műsoro­kat. Ha több szakalkalmazott szükséges egy nagyobb rendezi vény lebonyolításához, segítenek egymásnak. Mindent elkövetnek, hogy jövedelmező is legyen a te­vékenység. Együtt használják a technikai felszereléseket: szükség szerint kölcsönöznek egymásnak paravánokat, emelvényeket dia- és filmvetítőt más kellékeket. A szerződésbe még nem került bele, de továbbképzéseket és tapaszta­latcseréket is szerveznek új'mód­szereken munkálkodó intézmé­nyek megtekintésére. Arra törek­szenek, hogy jó közösséggé ala­kuljanak: évadzáró találkozót, tá­borozást tartanak ennek elősegíté­sére. *Ádám István GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLEI Hogy vagytok Lajosmizsén? 9 Úttörők sportbemutatója. Ezen a héten a megye egyik legnépesebb csapatát, a lajos- mizseit látogattuk meg. Tiszta, ápolt, modern iskolába járnak, magukénak mondhatnak egy nagyszerű sportcsarnokot is. ösz- szesen ezerötszázhúszan tartóz, naik az Ady Endre úttörőcsapat tagjainak sorába. Csak a legna­gyobb eseményeken vannak mind­annyian együtt. Mégis ismerik egymást, kapcsolatuk igazán jó, a „stafétabotok” átadásával sincs soha gond. Hogyan dolgoznak, érnek el kiemelkedően jó ered­ményeket —, ezt tudakoltuk egyik napon a tanítás után.' — Sokan vagyunk, a karnevált sem tudtuk közösen megtartani, hanem előbb az ötödikesek—ha­todikosok, azután a hetedikesek— nyolcadikosok indulhattak jel­mezbálba ... — mondja Nagy Kersztin. Ezért találtuk ki a rá­diós rajfoglalkozásokat! Ebben mindig tizenkét osztály vehet részt egyszerre, és mindenki ma­radhat a saját termében! — A műsorokat pedig egy-egy téma köré csoportosítjuk! Leg­utóbb természetvédelmi műsort állítottunk össze, és a Sandokan. film zenéjét használtuk fel hoz­zá —, mondja tovább Bujdosó Gellert, aki tagja a rádiós-szak­körnek. — Szóval a rádió remekül ösz- szeköt benneteket! És mi még? — A sportolás — mondják kó­rusban. — Rendszeresen járunk edzés, re! Négy. és öttusaversenyre ké­szülünk, labdajátékokat gya­korolunk — és van köztünk olyan is, aki rendszeresen jár a kecs­keméti uszodába — ezt Halasi Attila mondja. — Másik nagy összefogó erőnk a természetjárás. Minden nyá­ron többnapos gyalogtúrán ve­szünk részt. Jártunk a Bükkiben, a Zemplénben, tavaly a Duna-ka- nyar.ban. Számomra az egri ki­rándulás volt a legszebb, a Sza- lajka völgyében kisvasúttal vol­tunk ... — tűnődik Garay Krisz­ta-, a , ai . — Mi is tervezünk egy utat Pestre, Tary Endre tanárunkká!. A Nemzeti Múzeumba. készü­lünk, és a Budai-hegyekbe! — közli Hubay Krisztina. — Van boltunk is! November­ben kezdtünk árusítani füzetet, tollat, radírt, papírt. Mindennap tanítás előtt és nagyszünetben nyitunk ki — mondja a két ötö­dikes, Berki Éva és Bujdosó Jut­ka. (Annát nem mondanak el: na­gyon szépen, pontosan dolgoz­nak, soha nincs hiányuk!) — Beszéljünk a könyvtárról is! Nagyon jó iskolai 'könyvtárunk van, mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő, és a .tananyaghoz kapcsolódó köny. veket! És van könyvesboltunk, ahol vásárolni lehet, hétfőn, szer­dán és csütörtökön! — szögezik le ketten: Szabó Tünde és Szu- jovszki Gabriella. — A sok tartalmas rendez­vényéről híres Údry Árpád Mű­velődési Házba jártok-e? A nyolcadikos Szőrös Ágota fog­lalja össze a választ: Ott tart­hattuk a március 15-i ünnepé­lyünket, ott volt a tánciskolánk, és részt vettünk a Kaláka-kon­certen. — Történt mostanában humo­ros esemény nálatok? — A tanáá^sdiálc meccs,- ápri­lis 1-én f Nagyon jó ’Volt, “ féme­kül szóraközott ' mindenki, áz eredmény pedig döntetlen lett! — ez Tapadi Zsolt válasza. — Szakköreitekről kérek be­számolót! — Van orosz-, földrajz-, egész­ségügyi, sport-, biológia-, mate­matika-, s búvárszakkör, ami nagyon népszerű. Dr. Adonyi La- josné vezeti, sokszor hív hozzánk TIT-előadókat! Van társadalom­kutató-szakkörünk, erre meg azért vagyunk büszkék, mert en­nek a szakkörnek a tagjai szere­peltek jól a legutóbbi Tudomá­nyos Technikai Űttörőszemlén —- feleli Váradi Jutka és Mayer Pi­roska. — Tudom, hogy van újságotok is! — A HÍRÍiARANG! Mindig másik osztály vállalja az írások elkészítését, összegyűjtését, rend­szerezését, Van rejtvény, vers, mókás, rajzos fejtörő, értékelés, dicséret, és jobb munkára ser­kentés. Hasznosan forgathatja a csapat bármelyik tagja — mond­ja Balia Beatrix. Búcsúzóul a HlBHARANG egyik számából Garay Kriszti­na 7/c-s egyik kedves versét kö­zöljük, és kívánunk további ha­ts onlóan • lelkes, vidám mozgal­mi -életet -minden lajosmizsei kisdobosnak, úttörőnek! S. K. Tudósítóink jelentik HetényegyházáróL a Móricz Zsig_ mond úttörőcsapattól Zsurek Éva küldött tudósítást, egy jól sikerült vers- és prózamondó versenyről. A gyerekek két kor­csoportban mérték össze tudá­sukat: az ötödikes-hatodikos és a hetedikes-nyolcadikos szereplők valamennyien alaposan felké­szültek! Kiemelkedően szép versmondásért könyvjutalmat kapott: Valtek Éva, Kormány Il­dikó, Termózes Edit, illetve Dö­mötör Margit, Répás Andrea és! Polgár Katalin. A prózamondók sorából kiemelkedett: K. Kovács Béla, Balogh Ildikó és Nagy Zsolt. (Valamennyi helyezettnek és résztvevőnek gratulálunk!) Érdekes, figyelemre méltó le­velet küldött Bajáról, v a Jelky András úttörőcsapattól Eveto- vics Anikó. „Csapatunk orosz társalgási szakköre és a 7/c raj a Győzelem napja alkalmából a Szovjet Kul­túra Házában orosz nyelvű mű­sort mutatott be. A ház igazga­tónője valamennyiünket meg­dicsért szép kiejtésünkért, elis­merő sorait a csapat-, illetve a szakköri naplóban hazahoztuk. Örömünkre szolgált, hogy talál­kozhattunk a főváros egykori szovjet városparancsnokával, aki beszélt nekünk a felszabadító harcokról, — és mi szavait tol­mácsolás nélkül megértettük! Nagyon emlékezetes, szép élmény volt ez a látogatás valameny- nyiünk életében”. Kunfehértóról Kovács Erzsi­kétől kaptunk beszámolót. Mint írja, nagyszabású eseményre ké­szülnek a Sziklai Sándor úttörő- csapat tagjai: ebben az esztendő, ben ünneplik a csapatnévadás 15. évfordulóját. Valamennyien azon igyekeznek, hogy az ünnepség méltó legyen a névadóihoz, a csa­pat mindéin tagja ismerje meg a hős férfi életútját. Ebből az alka­lomból egy újság megjelenteté­sét is tervezik, Sziklai-szikrák — címmel. Ebiben összefoglalják mindazt, amit az elmúlt tizenöt esztendő alatt a tervekből valóra váltottak. Igazolásául annak, hogy méltók Sziklai Sándor nevének viselésére. „Tanulmányi kirándulást szer­veztünk Kecskemétre — írja le­velében Lantos Péter, a hajai gyakorló általános iskola ötödi­kes úttörője. — A kirándulás előtt vetélkedőt rendeztünk. Ki tud többet Kecskemétről? — címmel. Azután elindultunk, mégnéztük a Kodály Intézetet, a Tudomány és Technika Házát, a színházat, a városháza dísztermét, a művelő­dési központot. Jártunk a vadas­kertben és a Szórakaténuszban. Az utóbbiban megnéztük a já­tékkiállítást és részt vehettünk egy műhelymunkában is: gyön­gyöt fűztünk! Nagyon jól szóra­koztunk, és köszönjük az intéz­mények vezetőinek, hogy lehető­vé tették számunkra azok meg­tekintését, a kirándulás szerve­zőinek pedig azt a munkát, amit értünk vállaltak”. Pajtások! Következő tudósításaitokat május 30-ig postázzátok! Köszöntjük a HUH-ot! Hetenként mutatunk be egy-egy megyénkben készülő úttörőújsá­got, így került sor a HUH-ra is. A mókás cím a Halasi Üttörő Hír­adó rövidítése, és a Jurinovits Miklós Űttörőházba járó gyerekek írják, végzik a sokszorosítással, grafikák készítésével járó mun­kákat is. A lap csaknem húsz éve min­den hónapban eljut az olvasók­hoz, nyáron pedig dupla számot készítenek, ugyanis a szerkesztő­ség tagjai is táboroznak... Nagyon jónak tartjuk, hogy az állandó rovatok között a ház ha­vi programjának ismertetése az első. Így mindenki pontosan tud­ja: mikor mehet a következő szakkörre, foglalkozásra. Helyet kapnak az ifjú riporterek, van mese, vers, kiszámoló. Rendsze­resen megemlékeznek a munkás- mozgalom kiemelkedő egyénisé­geiről, a legutóbbi számban Móra Ferencről, a zsombói direktórium tagjáról írtak szép gondolatokat. Rejtvényfejíőknek Az elmúlt héten közölt rejt­vény helyes megfejtése: AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MA­GARA! Sok, jó megfejtést kap­tunk, különösen Söltvaöfeerírol —, illesse ezért dicséret őket! Könyvjutalmat nyert: Szendrei Agnes, Gara; Gyarmati László, Qrgovány; Eiler Krisztina, Soli- vadkert; Bszáki Anikó, Kunfe- hértó; Patik Krisztián, Ágasegy­háza; Kovács Piroska, Nemes- nádudvar; Cseri Eszter, Tisza- kécske; Magyari Levente, Kecs­kemét; Koraács -Ildikó, Felső- szentiván; Beck Zoltán, Hajós. Ezen a héten Ismét érdekes fejtőrőt kínálunk. Az itt látható ábrába ír­játok be a felsorolt neveket úgy, hogy a körökbe került betűk egy híres írónk vezetéknevét adják. A nevek: ÁRPÁD, HELGA, IZSÁK, KOLOS, MARIA, SIMON, TESSZ, ZADOR. Megfejtésül az Író teljes nevét és bár­melyik müvének elmét kérjük bekül­deni, a szokásos módon, levelezőla­pon, szerkesztőségünk elmére: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001. Pf. 76. A beküldési határidő: május 31. A helyes megfejtést beküldők kö­zött tíz könyvet sorsolunk ki. Összeállította: Selmeci Katáim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom