Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-15 / 88. szám

1983. április 15. 9 PETŐFI NÉPE 0 5 A LAJOSMIZSEIEK, A KISKUNMAJSAIAK, A FELSŐSZENTIVÁNIAK KÉRDEZTEK fiatalokról - fiataloknak Szombaton megyei falufórum a Kossuth adón! A magyar rádió falufórumának hangfel­vételével a köztudatban agrármegyeként élő Bács-Kiskunban meg kellett várni a műsza­ki hónap kicsit elhúzódó megnyitójának a befejezését. (Hazánk és a világgazdaság kap­csolatáról beszélt a tekintélyes előadó.) A megyei pártbizottság tanácstermében készü­lődő rádiósok és a helyi segítők beszélgetés­sel ütötték el az időt. Szó esett a külföldi munkákon dolgozó építőipari vállalatok gondjairól, a bajai rókatenyésztőkről... 9 Perjés Klára, Romany Pál, dr. Gajdócsi István. (Tóth Sándor felvétele) Simon Ferenc, a Bródy Sándor utcai intézmény mezőgazdasági rovatának a vezetője otthonos tá­jékozottsággal, ha úgy tetszik, Ibe- avatottsággal kérdezett, helyeselt, aggódott, örvendezett. Jól ismeri Bács-Kiskunt. Zavarba jönne Perjés Klára szerkesztő, műsor­vezető is, ha föl kellene sorolnia: hány riportot készített mifelénk, ügyeinkben hányszor buzgólko- dott a Falurádió riportereként. Hétfőn délután mégis drukkolt. Munkatársain is érződött a fel­lépés előtti feszültség: vajon ho­gyan alakulnak a műsor sikerét befolyásoló körülmények. A kör- kapcsolás helyszíneit hívogatja. Egyelőre minden rendben. A ti- szakécskei származású Lakatos Pál jól érthetően jelentkezik Kis- kunmajsáról, A Tanyamúzeum előtti Magvető-szobor modellje, Kovács Jenő népes társaság gyű­rűjében várja Lajosmizsén a kezdést, Zala Simon Tibor is tu­datja, hogy szerencsésen eljutott Felsőszentivánra. Mindhárman alaposan körülnéztek a számukra kijelölt településen. Ügy érzik: mintha maguk is ott éltek volna. A megyei tanács is megadta a módját: öt órára megtelt a tár­gyalóterem. Osztályvezetők, cso­portvezetők vaskos dossziékkal fölfegyverkezve állnak készen- létben. Természetesen már előre tájékoztatták Romány Pált és. df.nötyd$cfit^%?^ánt, a háro^k:öf-r[ ségböí.VájjhaVó^ Vk'érdésekrőL ’ megyei pariiDi'zpufag első titkára és a megyei tanács elnöke jól is­meri a kiválasztott, éltárő jellegű falvakat. Készültek is, hogy mi­nél rövidebb, minél pontosabb válaszokkal minél több felvetett ügy tisztázására jusson idő. Szinte megkönnyebbülnek a rádiószerepléshez szokott jelenle­vők, amikor Perjés Klára közli: kezdünk. Kedveskedő évődés, tré­fa oldja a hangulatot. (A világért se merevedjen hivatalossá a lég­kör.) A műsorvezető ügyesen, az első titkár előszobájában olvas­ható Petőfi-idézettel, a tanácste­remben kifüggesztett térképekhez fűzött megjegyzésekkel bemutat­ja Bács-Kiskunt. A történelmi örökség, az ország gazdasági éle­tében növekvő részesedésünk fe­lelős munkát követel mindenki­től, veszi át a szót az első titkár. Dr. Gajdócsi István újabb ada­tokkal egészíti ki a rádióhallga- -tók előtt a fórum hatására és ko- ' rabbi tapasztalataik, ismereteik alapján kialakuló képet. Sajnos, nem mindig értik meg egymást a szomszédos községek, a megyei szakosztályok és a falvak — a je­lenlevők meglepve fölkapják fe­jüket —, mert korszerűtlen, meg­bízhatatlan a telefonhálózat. (Ne­vetés, igenlő bólogatás.) Mintha szavait igazolná a posta: zümmö­gő zúgás kíséri Kovács Jenő la- josmizsei köszöntőjét. (Megizzad­nak a kiváló hangtechnikusok, amíg valamennyire kiszűrik a bántó zörejeket.) Felsőszentiván meg el-eltünedezik ... Szerencsére jó a hangulat, a rutinos közreműködők föltalálják magukat. Jönnek, áradnak a kér­dések, a kérések. A megyei vezetők érvelve, meggyőzve, helyeselve, vitatkoz­va válaszolnak. Illúziókat kerget­nék, ha Kiskunmajsán, Felső- szentivánon, Lajosmizsén nem vennék, figyelembe a világgazda­sági válságot, népgazdaságunk gondjait. Még nagyobb hiba len­ne, ha föladnák indokolt, hasz­nos, jobb helyi szervezéssel, na­gyobb öntevékenységgel, a lakos­ság alkotóenergiáinak tudató-' sabb mozgósításával a kisebb központi támogatással megvaló­sítható elképzeléseiket. Buzdításként jó példákra hi­vatkoznak. Az alapelv: a megye csak oda ad forintot, ahol a he­lyiek legalább annyit letesznek. Többször kiderült, hogy az érvé­nyes rendelkezések módosításá­val valószínűleg gyorsabban ha­ladnának az elakadt ügyek. A megyei tanácselnök javaslatát az OTP megyei igazgatóságának jelenlevő képviselője és a kiskun- majsai érdekeltek egyaránt he­lyeslik: dr. Gajdócsi István je­lenlétében megbeszélik, hogy mit tehetnének a telekellátás javítá­sáért. Tetszik, hogy illő tisztelet­tel, de vitatkoznak is. Több hely­ről is közlik, hogy a tartós bér­lettel nehezen barátkoznak meg falun, szívesebben megvásárol­nák a családi háznak kiszemelt telket. Érvek, ellenérvek ütköz­nek, az ügy hasznára minden­képp. A műsorvezető közben egyre lemondóbban pillant az órára. Már nyolcvan perce dolgoznak a magnetofonok. Udvariasan tö­mörségre szorítja a mondandóju­kat kicsit hosszabb lére eresztő­ket, de mindenki megkapja—a szólás jogát. A végén nyilvánvalóvá válik, hogy a Magyar Rádió negyedik falufórumán megszólaltatott tele­pülések örömei, gondjai közül a legtöbb általánosítható: a soha nem tapasztalt ütemben gyara­podó magyar falvak örömei, gondjai színeződnek a helyi sa­játosságokkal. Mindenütt, megfi­gyelhető, hogy a korábbinál -na­gyobb, "szélesebb döntési hatás­kört szeretnének. Értik a korpa­rancsot, a megyei biztatást. Ro­mány Pál így összegzi az elhang­zottakat, a magyar falufejlesztés tanulságait: „annak a település­nek nincs miért félni a jövőtől, amely képes az önállóságra”. Érdemes lesz bekapcsolni a rá­diót szombaton délben fél kettő­kor. Jó falufórumot hallhatnak a Kossuthon. Heltai Nándor MŰEMLÉKEK BÁCS-KISKUNBAN A kiskunfélegyházi plébániatemplom A két faluból Mária Terézia uralkodása elején újjáépült Kis­kunfélegyháza lakói közösen épí­tették új templomukat. Tervet Osvald Gáspár piarista fráter­től kértek, irányító mestert Deb­recenből szerződtettek. Kővágó­érből nehéz, vasalt szekerekkel hoztak alföldi mészkőtömböket. Téglát helyben égettek. Jól haladtak, amikór váratlan baleset miatt szinte elölről kel­lett kezderiiök a falazást. Az összeomló, félig kész torony ma­gával rántotta az épület egy ré­szét is. A terv hibádzott, vagy a kivitelezésben ' vétettek el va­lamit? így csak- 1761. júliusá­ban szentelhette föl a váci püs­pök a barokk jellegű, 24 méter gerincmagasságú templomot. A tornyon karzatot építtetett és az 1803-as korszerűsítés óta csak­nem 54 méter magasba nyújtó­zik. Oláh József főesperes, plébá­nos szíves tájékoztatójából tu­dom: 1773-ban a városi tanács a tornyon karzatot építetett és négy órát is bészerzett közkí­vánatra. Hamarosan már orgo­nával kísérték a hívek énekét. A XVIII. század nyolcadik és kilencedik évtizedében ékesí­tették belülről a hat mellékoltá- ros templomot. 1932-be,n kezd­ték meg a zsindely-tetőzet ki­cserélését. Ekkoriban vezették be a villanyt is az egytornyú épületbe. A legjelentősebb és legszakszerűbb restaurálást 1958-ban határozták el és tíz év múltán fejezték be. A hívek ado­mányait a megyei tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség is megtoldotta. A barokk oltárt négy korin- thoszl oszlop tartja. (Felette a t város ősi címere látható.) A mel­lékoltárok közül négy barokk, kettő klasszicista jellegű. Az új­barokk szószék 1768-ban ké­szült. A műemlék orgonaszek- rényben elhelyezett három ma- nuálos, 17 regiszteres hangszert 1964-ben teljesen újjáépítették. A templomhoz hasonlóan mű­emlék-jellegű, a boltíves, 1755- ben terméskőből és égetett tég­lából épített barokk óplébánia is. A templom előtti téren látha­tó Jézus-szobrot 1760 táján farag­ta egy ismeretlen mester. H. N. „Apunak volt igazá!” címmel Deme László, az ismert nyelvész fogalomtisztázó cikket írt a kom­munikáció ENSZ-deklarálta nem­zetközi éve kapcsán. Érdekes kör­interjút közöl a folyóirat Szépvöl. gyi Zoltántól, a Fővárosi Tanács elnökétől, Duschek Lajosnétól, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökétől és Farkas Bertalan űr­hajóstól. Megszólal a lapban a 20 ország részvételével és az UNES­CO támogatásával nemrég Buda­pesten rendezett Nemzetközi szá- mitógéptudományi konferencia nyolc külföldi és egy magyar résztvevője — beszámolva a nem­csak számunkra értékes tapaszta­lataikról. Japánról szóló különleges ri­portsorozat kezdődött a folyóirat­ban, még pedig egy fiatal magyar matematikus tollából, aki egy ja­pán kulturális vállalat úgyneve­zett „Zöld Csillag” ösztöndíjával most éppen egyéves tanulmány­úton van a távol-keleti szigetor­szágban. Az idén tízesztendős fo­lyóirat első ízben folytatott köz­véleménykutatást olvasói között és erről átfogó, elemző beszámolót közöl; ennek érdekességét az ad­ja, hogy a válaszokból kitűnt: a lap előfizetőinek, vásárlóinak többsége nem eszperantista, de ér­dekli őket a nemzetközi kapcsola­tok nyelvi problémáinak az a sok­színű társadalompolitikai és kul­turális vetületű megvilágítása, amelynek a Világ és Nyejv, a fő fóruma. E sokszínűség legfrissebb bizonysága a Berek Kati színész­nőről szóló sajátos riport. ESZME ÉS VALÓSÁG 3. Munka szerint — Ha nem hisz nekem, jöjjön ki a vállalatunkhoz, s győződjön meg róla, igazat mondok-e? Ná­lunk a gépíróknak nincs ideje la­zsálni, szinte megállás nélkül dol­gozunk, ötünk közül mégis csak egynek a fizetése éri el a négyez­ret, a többieké kevesebb. Ezzel szemben ott vannak a lakatosok, kőművesek — szintén nálunk —, akik ötezer alatt elvétve keresnek. Nem akarok vádaskodni, de érde­mes lenne odafigyelni, naponta hány órát dolgoznak a vállalat­nak ... Kérdezem, ránk, gépírók­ra szükség van-e? Nyilván, külön­ben nem foglalkoztatnának ben­nünket. Akkor viszont hogyan ér­vényesül — illetve miért nem ér­vényesül — a gyakorlatban a munka szerinti elosztás? A fentiekhez hasonló kérdései nemcsak annak a gépírónőnek vannak, akivel nemrégiben be­szélgettem, hanem igen sokunk­nak. Hiszen saját munkájának ér­tékét, nehézségét mindenki maga érzi —, s akár alappal, akár nem —, gyakran véli úgy, hogy más szakmákban könnyebb a megél­hetés. Túlzottan egyszerű lenne erre azt felelni, hát próbálja ki a másikat, hiszen ennek többnyire a feltételei is hiányoznak, ráadásul célszerű sem lenne. Jól tudjuk, a szakmaváltás, pályamódosítás te­rén még elég sok a tennivalónk, másrészt pedig mindenki ott tud a legtöbbet tenni, amihez ért, s amihez kedve van. Ez utóbbi elv, s aközött, hogy a társadalom anyagi ösztönzéssel is próbálja befolyásolni, orientálni a pályaválasztást jól érzékelhető az ellentmondás. Ez azonban érthető, hiszen a munka nem öncélú tevé­kenység, hanem az emberi szük­ségletek kielégítésére irányul. (Még akkor is, ha a fejlődés kö­vetkeztében ez csak közvetetten jelentkezik, például a termelést kiszolgáló, segítő folyamatokban.) Tény az is, hogy a munka — pon­tosabban egyes munkakörök — társadalmi elismerése nem csupán központi akarattól vagy társadal­mi hasznosságától függ, hanem hagyományoktól, előítéletektől, sőt ideig-óráig tartó „divat”-tól is. Hogyan érvényesül tehát a munka szerinti elosztás elve — térjünk vissza az eredeti kérdés­hez. Kezdjük azzal, hogy mint minden társadalmi törvény ez is tendenciajellegű, azaz fejlődésé­ben, kibontakozási irányában ér­vényesül. Törekvéseinknek meg­határozott célja, hogy munkája szerint részesüljön mindenki a létrehozott, megtermelt javakból. Fejlődésünkből adódik azonban egy másfajta probléma is, még pedig az, hogy ugyanaz a tevé­kenység koronként és helyenként más-más fizikai ‘és szellemi erőki­fejtést kíván. (A példa kedvéért gondoljunk csak a mechanikus, il­letve a villanyírógéppel "dolgozók­ra.) Törekvéseinket segítendő, a tár­sadalmi igazságosságnak legin­kább megfelelő gyakorlat megta­lálásához tehát a vitának, a közös töprengésnek feltétlenül helye’ van. Várjuk a hozzászólásokat, a kér­déseket (a szerkesztőség címére, Fiatalokról — Fiataloknak jelzés­sel) mind ebben, mind az előző két témában. Hiszen mindany- nyiunk ügye, hogy az eszméből valóság legyen! K. K. $ n . a ro c k n • Koncert Pesten. Farkas Tibor felvétele Manfred Mann sport- csarnokbeli koncertjén készült. A Budapest Sportcsarnok májusi vendége: a Santana-együttes. 9 Korálmérleg. Cseppet sem zárt rossz évet a romantikus ne­vű Korái együttes. Országos turné az East-tel, tapsvihar által elmo­sott %áróbuli a Kisstadionban, vendégszereplés az NDK-ban, Ausztriában, tévéshow-felvétel és persze A’túlsó part című album. Március végén újra összeállt a csa­pat, hogy készítsék az MHV-val kötött exkluzív szerződésük sze­rinti harmadik nagylemezüket. Közben készülnek a nagy Can- nes-i hanglemezvásárra, a májusi MIDEM-re, amelyre a KFT, Szűcs Judit, az East, Soltész Rezső és Katona Klári társaságában utaz­nak. A tengerparti fesztiválon a Maradj velem és a Homok a szél­ben című dalaik angol nyelvű fel­vételeivel hangolják rá a magyar rock dallamvilágára a fesztivál remélhetőleg andalító muzsikára vágyó közönségét. 9 Rocklegendárium. Elkészült és nyomtatásra vár A magyar rock története. Szerzője Sebők János. Sajátos látásmódjával, egyéni hangjával, stílusával, rendkívüli felkészültségével a műfaj állóvi­zében a legtöbb hullámot kavaró teoretikussá nőtte ki magát, rövid idő alatt. Popkritikusi grimaszai­ra a zenészek gyárán úgy ref­lektáltak, hogy cikkeit a koncert­színpadon látványosan tiporták, ■ tépték. Agresszivitásuk megté­vesztő manőver csupán, nem lep­lezheti, hogy joggal nyöszöröghet­nek Sebők és a többi popkritikus tollának kíméletlen megállapításai alatt. Nos, az ötvenes évektől nap­jainkig terjedő magyar rockhistó­ria még tovább borzolja majd a muzsikusok kedélyeit. A könyv nem szabályos popéletrajz: jelen­ségek, karriertörténetek, szakmai kulisszatitkok leírása, interjúk váltják egymást sok-sok fénykép­pel illusztrálva. 9 Saro(c)k-rejtvény. Legutób­bi kérdésünkre a helyes válasz a következő: Déry Tibor, Vígszín­ház. Popzsebkönyvet küldünk Ádám Gábornak, Jánoshalmára. Következő kérdésünk: — Mi volt Kovács Kati első nagy sike­re? A válaszokat a Petőfi Népe címére várjuk, egy hétig. AZ EN PORTRÉM A számítógépek „szerelmese A kecskemé­ti Katona Jó­zsef Gimná­zium számí­tógép-progra­mozó csapata kellemes meg­lepetést oko­zott. A Neu­mann János Számítógép- tudományi Társaság és az Eszperantó Szövetség or­szágos verse­nyén negyven iskola közül a harmadik helyet szerezték meg a „katonások”. A csapatot dr. Sárkány Ernő készítette fel, Nagy Márton, a csoport egyik tagja egyéniben kilencedik lett. Hogyan jutott el ehhez a szép eredményhez? — erről kér­deztem Mártont. — Van egy komoly számológé­pem, amibe' akár kisebb progra­mokat is betáplálhatok. A gépet meglátta Sárkány tanár űr, és megkérdezte: lenne-e kedvem igazi programokat is készíteni? Igent mondtam. Azóta a szabad időmet a számítógépek között töl­töm, az iskolában fakultatív fog­lalkozásokon ismerkedem a szá­mítástechnikával. — Milyen volt a nagy, orszá­gos „összecsapás"? — Voltaképpen ez volt az el­ső komoly verseny, amelyen el­indultam. Két programot készí­tetünk el — eszperantó nyelven. Az egyéni versenyben tesztet töl­töttünk ki: rövidprogramokat ír­tunk, matematikai feladatokat ol­dottunk meg. — Előfordul-e, hogy a számító­gép túljár az eszeden? — Amit kigondolok, azt meg is tudom valósítani. Az iskolai gép a matematikával, a fizikával, a kémiával és a földrajzzal kapcso­latos játékok kemény diónak szá­mítanak, azonban sokat segíthet­nek a tananyag megértésében. — Érdeklődésed, hobbid meg­határozza a jövödet is? — Igen, a szegedi József Attila Tudományegyetemre készülök, matematikus szeretnék lenni... B. E. Az öltözőben Kovács Kati vasárnap Kaposváron énekelt, hét­főn Kecskeméten. Sok- ■ felé hívják, várják. Gyűl­nek a kilométerek, az élmény­nek épp nem nevezhető éjsza­kai kocsikázások. Kevés ide­je jut pihenésre, hisz szerző­dések kötelezik. A vidéki fel­lépések mellett Pesten is akad bőven dolga: tévé, rádió, le­mezgyár. Az öltözőben hatalmas uta­zótáskák, ezekből „lépnek ki" a ruhaköltemények. Gyors va­salás — ha lenne vasalódesz­ka. Fokozódik az idegesség: hamarosan színpadra kell lép­nie. Talán egy >kávé segít? Idegeneknek belépni tilos! — az énekesnő sminkel, ké­szülődik. Mégis kopogtatnak: „Kérek egy autogramot” — mondja egy nagymama. Kati néhány szót vált vele ... Nincs tovább, hívják a szín­padra. Várja a közönség, aki a friss, vidám, mosolygós Ko­vács Katinak tapsol majd ... — bor — • Fellépés előtt. (Somos László felvétele) Összeállította: Borzák Tibor. A Világ és Nyelv új száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom