Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
1983. április 13. • PETŐFI NÉPE • 5 HASZNOS BARÁTSÁG Magyar és szovjet úttörők közös programjai Kecskemét egyik peremkerületében, túl a Műkertvároson, van egy általános iskola, mely sok mindenbe;}— így például a magyar—szovjet barátság ápolásában is — jeleskedik. Jó néhány évvel ezelőtt történt, hogy az intézmény meghívta április 4-i ünnepségére a kecskeméti 64. számú szovjet iskola tanulóit és nevelőit. Senki sem gondolta akkor még, hogy e találkozásból maradandó, gyümölcsöző kapcsolat alakul majd ki, mely átszövi az iskolák ünnepeit, hétköznapjait. — Hogyan is történt? — kérdezem Halász Fe- rencnétől, a Kertvárosi Általános Iskola orosz—latin szakos (középiskolai képesítésű) tanárnőjétől, az együttműködés első számú szorgalmazójától. — Ä szovjet iskolások egy csoportja, pedagógusok kíséretében eljött a felszabadulási emlékünnepségünkre. A mi tanulóink műsort adtak, s ebbe bekapcsolódtak a szovjet gyerekek is. Nagy élmény volt ez minden jelenlevő számára. Ezután egy ideig hivatalos volt a kapcsolat: mi elmentünk hozzájuk november 7-én, ők eljöttek felszabadulásunk ünnepén. Ilyenkor mindig közös úttörő—pionír játékokon vettek részt a gyerekek. Éreztük, szovjet kollégáinkkal együtt, hogy e találkozások bármennyire őszinték és barátiak is, így önmagukban mégiscsak formálisak. Ezért kerestük az együttlét sűrítésének a lehetőségét, tartalmasabbá tételét. — És miben találták ,meg? — Az utóbbi két évben sikerült olyan programokat szervezni, amelyeknek kölcsönösen nagy hasznát látják pedagógusok és gyerekek egyaránt. Részt veszünk egymás sportversenyein, tornaünnepélyein, s közös szellemi erőpróbákat rendezünk. Tavajy például űrhajósvetélkedőre hívták ki iskolánk ta- nulóiit, s nem kis büszkeséggel mondom: a mi gyerekeink nyerték meg a pontozásos versenyt. A szovjet pajtások ajándékokkal kedveskedtek kertvárosi barátaiknak. Programba vettük a közös, csoportos kirándulásokat. Tavaly Budapest és Szeged nevezetességeit ismertük meg együtt. Fenyőünnepélyre is eljöttek hozzánk. A múlt nyáron két tanulónkat — a legjobb oroszosok közül — jutalmul eredményeikért, a csillebérci nyelvi táborban üdültették szovjet barátaink. — Mit jelent a ,nyelvoktatásban ez a bővülő tkapcsolat? ^ — Nagyon sokat. Talán elég, ha csak azt említem meg, hogy Tamara Nyikolajevna Lavnyicsaja igazgatónő úgy osztja be három tanárnő óráit, hogy rendszeresen eljöhessenek hozzánk és besegíthesseI Szovjet pajtások műsora a kertvárosi iskolában. nek az orosz nyelvoktatásba. Mondani sem kell, hogy mennyivel többet jelent ez, mint a magnós tanítás. — Kik a segítők? — Nyolcadikosaink nyelvtanulását Ludmilla Pavlovna Bázina segíti, a megosztott hatodik osztályosaink jobbik csoportjában Ludmilla Vlagyimirovna Boszenkó, a gyengébb tanulócsoportban pedig Álla Ivanovna Jegorova tart órákat, kéthetenkénti rendszerességgel. Nagy segítség ez nekünk, s külön élmény a gyerekeknek. Az eredmény abban is megmutatkozik, hogy tanulóink már párbeszédre is vállalkoznak orosz nyelven a szovjet tanárokkal. A szívességüket én úgy próbálom viszonozni, hogy hetenként egy alkalommal magyar nyelvtanfolyamot tartok a szovjet iskola pedagógusainak. Ebben meg engem segít iskolánk igazgatója, Kasza Sándor, oly módon, hogy szabaddá teszi a csütörtök délutánjaimat. — Miből áll még e hasznos kapcsolat? — Közös városnéző sétákra viszünk el iskolai csoportokat, mert igyekszünk minden lehetőséget megragadni azért, hogy szovjet gyerekekkel oroszul társalogjanak tanulóink. Az is ide tartozik, hogy orosz nyelvtanárainknak továbbképzéseket tartanak a szovjet pedagógusok. S az, hogy személyes barátság alakult ki több pedagóguscsalád között. Az idei nyáron, a kapcsolat új' vonásaként, csereüdülést szervezünk, melyen tizenöt kertvárosi és ugyanennyi szovjet tanuló vesz majd részt Munkács környékén,- illetve Zánkán. Rapi Miklós KÖNYVESPOLC Csoda az óvodában A gyermekeknek nagy szükségük van a népmesékre. Sajátos -?9zbfflél§tdtp5«éfe.ltet, igaZ'Sáftét&ftrf “’egy riéfitóéF Vágy az £gé$í',%tftbéÚ- üéris^Hlág?at, Wékvéséit Risili¥MKn meg belőlük. A kápzeletfejiesz- tésnek — amire gyermeknek, felnőttnek egyaránt szüksége van — talán nincsenek is célravezetőbb eszközei. Soha ki nem fogyó tarisznyát adhatnak útravalóul gyermekeiknek azok a szülők, nevelők, akik jól megtömik azt népmesékkel. Méghozzá a nekünk legszebbekkel, a magyarokkal. Meggyőződésünk azonban az is, hogy a meseélményből se szabad egyoldalúan juttatni. Ebből is sokfélét kell felkínálni a gyermekeknek. A Csoda az óvodában című kötetben 31 új mai magyar mese ■ jelent meg. Írói közül a legismertebbek műveit már megkedvelték a gyermekek: Bálint Ágnesét, Csukás Istvánét, Gazdag Erzsiét, Horgas Béláét, Osvát Erzsébetét, Petrolay Margitét, Tarbay Edéét. Jelentkezett azonban e körletben több olyan író is, akikről érdemes lenne bővebben is szólani. Miért? Mert mai gondolatokat öntenek a mese formáiba, mert számolnak a jelen gondjaival ás gondolataival, mert rendkívül humánnak és jó a humoruk. A mesék eseményei nyugodtak, inkább elmondásokból, mint át- • élésből fakadnak. Az ilyenek meg szokták nyugtatni a gyermekeket. Szép, békés álomba ringatják őket. A mesék segítenek abban is, hogy a gyermekek egy kicsit másképpen tekintsenek világunkra, érzelmileg is gazdagodjanak. Szeressék az óvónániket, akjk ezeregy mesét tudnak; a piros labdát, amelyet azért érdemes odadobni, hogy „hadd örüljön más is”; a kis cicát, amelyik boldogságában eljátszik egy színes kis madártollal; az erdőt, amely „igazi aranyos-lombos, füvesbokros, nekünk való”; a kisfiút, aki rádöbbenti- a mesebeli Esze- sincs királyt, hogy nem kell keresni „hová lett a tegnapi nap”; a fabatkákat,, akik elmagyarázzák,, hogy a türelem és a vidámság „az a kincs, ami mindenkinek jut, vehet belőle”. Ezeknek a mai meséknek a segítségével gyermekeink jobban láthatnak, többet tapasztalhatnak, megtudhatják, -hogyan háríthatók el bajaink, hogyan ölthető'k ösz- sze a szakadások, hogyan lehet í könnyedén áthidalni a szakadékokat, nem nagyítani fel a kicsit, röviden: megértést, tapintatot is tanulhatunk belőlük. Szívesen szólnánk külön is néhány meséről, de csak egyet tudunk kiemelni. Simái Mihály: Versenyló strandpapucsban című meséjét választjuk. A kevéssé ismertek közül való. Egy kisfiú mondja el betegségét. Azt, ahogyan kibámészkodott .lóTiF itoelogagi. m tip laiíi íss^'jjWuffe[ • Simái Mihály Versenyló strandpapucsban című meséjét is Szenes Zsuzsa illusztrálta. az ablakon és megismerkedett a — gazdáját önérzetből elhagyott — versenylóval. Természetesen meghívta magához, megetette befőttel, jól elmúlatták együtt az időt. Amikor a földszinti lakó felszólt a hangos lódobogás miatt, a paripa udvariasan felvette az apa strandpapucsait. A versenylovat később elhívja a kötelesség, a kisfiú azonban felölti a papucsokat, és mire édesanyja hazajön, már egészségesen száguldozik a lakásban. A „Versenyló” magyar rokona Ericb Kästner Május 35. című meseregénye hősének. Jó azoknak a szülőknek, akik ilyen irodalmi „hősök”, képzeletbeli pajtások társaságában tudhatják gyermekeiket. Mind a 31 mese 1982-ben hangzott el a rádió Tarka mese, kis mese sorozatában. Jó annak a gyermeknek, aki a kötet segítségével most újra átélheti a történéseket, és így nem felejti el, „ami régen volt”. Jó annak is, aki újonnan ismerkedik meg evvel a képzelettel kiszínezett világgal és indíttatást kap arra, hogy megint újabb irodalmat kérjen, olvasson vagy hallgasson meg a rádió gyermekműsoraiban. A Közgazdasági és Jogi Kiadó gyorsasága és igényessége biztató, örülünk, hogy ezzel a kötettel is segíti a mai magyar gyermekirodalom fejlődését. Finomak és könnyedek Szenes Zsuzsa illusztrációi. A három-, négyévesek, a kisiskolások is szívesen nézegetik. T. Újhelyi Mária A múltról, a jelenben a jövőért Ifjúságmozgalom-történeti pályázat A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága Politikai Képzési Központja az elmúlt évben pályázatot hirdetett a megye haladó ifjúsági mozgalmainak feltárására. A bíráló bizottság (Bársony Ferenc, a bíráló bizottság elnöke, a megyei pártarchivum vezetője, Bálint Béláné, a megyei levéltár főlevéltárosa, Békevári Sándor, az MSZMP Oktatási Igazgatóság tanára) javaslata alapján: első helyezést ért el és 6000 forintos díjat nyert: Kovács Gyula: A Magyar Üttörők Szövetsége pedagógiai törekvéseinek megvalósulása Kecskemét városában 1946—1956. között című pályamunkája. Második lett és 4000 forintos díjat nyert: Koós Zoltán—Adám László—Jakkel János: A demokratikus ifjúsági szervezetek megalakulása és főbb tevékenysége Kiskunfélegyházán az 1945—1950. közötti években című pályamunkája. Harmadik helyezést árt el és 2000 forintos díjat nyert: Fekete Dezső: Adalékok Észak-Bácska és Kiskunhalas város ifjúsági mozgalmának’ történetéhez, 1944 december—1950 április (Válogatott cikkbiibliográfia) című pálya., munkája, és dr. Pap Istvánná Tóth Katalin: A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség fejlődése Bács-Kiskun megyében a zászlóbontástól 1964-ig című pályamunkája. A kutatás folyamatosságának ösztönzése, a dokumentumok gyűjtése, rendszerezése céljából; de a tavalyitól eltérő rendszerben ebben az évben is meghirdetik az ifjúságmozgalom történeti pályázatot a KISZ-szervezetek, -bizottságok, önálló alapszerveze-* tek számára. A pályamű a bizottság (alapszerve- zet) történetét tartalmazza megalakulásától az 1982-es mozgalmi év zárásáig, minél több dokumentummal alátámasztva. Az elbírálásnál a tartalmi követelmények mellett (alaposság, kpnkrétság, hitelesség) a dokumentumok „gazdagságát*', sokrétűségét is figyelembe veszik. Díjak: első hely: 4000 forint, második hely: 3000 forint, harmadik hely: 2000 forint. Az a városi-járási bizottság, amelynek területe összességében a legeredményesebben szerepel, 6000 forint kü- löndíjat nyer a területén folyó ifjúságmozgalom történeti kutatás támogatására. A díjakat a beérkező anyag színvonalától függően átcsoportosíthatják, illétve visszatarthatják. A pályamunkákat 1983. november 1-ig ^tell megküldeni a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottság Politikai Képzési Központja címére: Baja, Pe- töfi-sziget 5. 6500. Telefon: il-605, 12- 742. Értékelési határidő: 1984. március 15. A pályamunkákat a politikai képzési központ dokumentumtárában, illetve állandó kiállításon helyezik el. Az arra érdemes pályamunkákat publikálják. Nyugalomra vár az iskola SAJÁTOS világ az iskoláé. A társadalom többi intézményétől egyebeken kívül az is megkülönbözteti, hogy mindennemű társadalmi-politikai, tudományos vagy műszaki változás jóval később csapódik le az oktatási intézményekben, mint másutt. Mondják is ezért némelyek, hogy az iskola eredendően konzervatív intézmény. Amikor a 800. esztendő karácsonyán császárrá koronázott frank uralkodó, Nagy Károly — így nevezték el később a történetírók — a kiépülő feudális rend szerves részeként létrehozta a területi megoszlás elvén alapuló iskolahálózatot, tulajdonképpen a ma is létező iskolarendszerek alapjait vetette meg. Nincsen Európának olyan országa, amelyben az iskoláztatás gyökeresen eltérne az 1200 éves fundamentumtól: az egymásra épülő iskolafokozatok, a rendszerezett tan- anvag, a módszerek, a tankönyvek, a főhivatású nevelők foglalkoztatása stb. — lényegét tekintve mind-mind ide nyúlik vissza. AZ INTÉZMÉNYES iskola tehát ősi eredetű, századokat túlélő hagyományokkal, amiket nem lehet és nem is kell egvik naoról a másikra felszámolni. Minden iskolának égetően nagy szüksége van nyugalomra, külső és belső állandóságra, mai divatos kifejezéssel: stabilitásra. Mióta csak iskola létezik, a stabilitás né.külözhetetlen feltétele az eredményes tanításnak. Érvényessége kiterjed a tananvagra, az iskola szervezeti rendiére, az oktatás irányításának rendszerére eevaránt. A gv^xrs, ugrásszerű változások legtöbbször súlvos zavart okoznak az iskolában, kaokodóvá teszik, elbizonytalanítják a oe- dagógusokat. végeredményben az oktató-nevelő munka színvonala csökken ezáltal. Mostanában nálunk is, más országokban is sokan túlzó következtetésekre jutnak a szaporodó tudományos ismeretek láttán, azt sürgetik, hogy az új kutatási eredmények minél előbb épüljenek be az iskolai tananyagba. Ha a művelődésirányítás helyt adna az ilyen igényeknek, akkor legalább öthat évenként ki kellene cserélni az iskolai tanterveket, tankönyveket, ez pedig képtelenség. Persze, azt se higgyük, hogy hosszú évtizedekig nincsen szükség a tananyag hozzáigazítására a kor követelményeihez. Igaz, hajdanán akár ötven— száz évig is vagy még tovább ugyanaz a tananyag szerepelt az iskolákban. Amikor például a XVI. században a jezsuiták Európa-szerte létrehozták híres középiskoláikat, a mai gimnáziumok ősét, központi tantervet is kidolgoztak Rómában; a kísérleti kipróbálás után ez volt érvényben 1599-től 1773-ig, ennek alapján folyt a tanítás a jezsuiták iskoláiban mindenütt. Hivatkozhatnánk Mária Terézia nevezetes Ratio Educatio- nisára is, amely egyetlen korrekcióval csaknem kilencven éven át volt érvényben. HASONLÓ IGÉNNYEL porondra lépni ma esztelenség volna, viszont évtizedenként sem szabad megváltoztatni a tananyagot. Ne feledjük, amilyen gyors mértékben születnek az új tudományos ismeretek, oly mértékben el is avulnak, ezért semmi esetre sem az iskolában kell lecsapódniuk a tudományos változásoknak! Az iskola akkor áll feladata magaslatán, ha nem évenként elavuló ismereteket közvetít, hanem szilárd alapműveltséget nyújt minden nemzedéknek, természetesen felkészítve őket a változáshoz való hozzáido- mulásra. MINDIG A TANANYAG reformja szokta kiváltani a legerősebb földlökéseket a pedagógusok körében. A stabilitás megingása azonban egyéb tényezőkkel is összefügghet, nemegyszer a magasabb szintű oktatási irányítás hibáival. Az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtásának tapasztalatait értékelve a Központi Bizottság tavaly áprilisban leszögezte, hogy „a változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megalapozottsága kedvezőtlenül befolyásolta az iskola stabilitását, nem szolgálta az oktatás színvonalának, illetve a tanulók ismeretszintjének kívánatos mértékű emelkedését, elbizonytalanította a pedagógusokat, s bírálatot váltott ki a közvéleményben”. Vannak olyan elemei is a stabilitásnak, amelyek munkahelyenként eltérőek, ilyen például az iskola légköre, a tanács iskolafenntartó tevékenységének színvonala, az iskolai demokrácia állapota stb. Néha az is bizonytalanságot szül, ha a művelődéspolitika céljai túl általánosak, amiből aztán sokféle értelmezés származhat, és a pedagógusnak nem alakul ki saját meggyőződése. Káros az is, ha az iskolákat irányító, ellenőrző tanácsok nem a tanárok érdemi munkáját helyezik előtérbe, tehát hogy színvonalasan tanít-e, hanem a tanítással nem összefüggő, külső feladatok teljesítését. NYUGALOM és folyamatos fejlesztés, erre van szükség most az iskolákban; a két fogalom egyébként nem zárja ki egymást. Eötvös József 1868- ban, a népoktatási törvény elfogadásakor óva intette közvetlen munkatársait és a pedagógusokat az elsietett lépésektől: a pedagógiai siker szerinte nem a pillanatnyi hevülettől függ, hanem a tevékenység folytonosságától és a következetességtől Nemzetközi pedagógiai ösz- szevetések szerint mostani tanterveink tartalma korszerű, ezért bátran ki lehet állni az újítások mellett. Az iskolák nyugalmát a következő években nem éri támadás erről az oldalról. Mindenfajta stabilitásnak persze, csak akkor van értelme, ha az egy korszerű és kiegyensúlyozott helyzet fenntartására irányul. Iskoláinkban ilyen helyzet van most kialakulóban, ennek megőrzéséhez várják a pedagógusok a társadalom segítségét. K. I. KALOCSÁN, KISKŐRÖSÖN A LEGJOBBAK A KÖRÜLMÉNYEK GONDOK KISKUNFÉLEGYHÁZÁN, KECSKEMÉTEN Városi gyermekkönyvtárak 9 A kiskőrösi gyermekkönyvtár. (Archiv felvétel) Húsvéti rigmusokat, köszöntőverseket kértek kiskőrösi úttörők a könyvtáros nénitől. Természetesen kaptak egy nyalábbal: válogassatok. A mintaszerűen felszerelt, ahány nap, any- nyd ötlet könyvtárban arra szoktatják a gyerekeket, hogy maguk keressék meg az olvasnivalót, a számukra szükséges könyveket. Petőfi szülővárosában az általános iskolásak mintegy 75— 80 százaléka beiratkozott olvasó. A szakmában méltán elismert és ami ennél is fontosabb, a gyerekekkel nagyszerűen szót értő könyvtárossal a legtöbben már óvodásként megismerkedtek. Látogatásaik során nemcsak játszottak, hanem megtudták: ha majd megtanulnak olvasni, innen vihetnek szép és érdekes meséket, történeteket. A gyermekkönyvtár több mint kölcsönző, több mint olvasóterem. Hosszan sorolhatnám, hogy milyen foglalkozások révén hasznosulnak a régi és új kötetekből szerzett ismeretek. Petőfi szülővárosának 240 négyzetméter alapterületű gyermekkönyvtárában kitűnően élnek a nagyszerű lehetőségekkel. Kalocsán is felvidulnak a gyermekkönyvtárt meglátogató ifjak, az odatévedt felnőttek. Nagyon szép környezetben, a városi művelődési és ifjúsági házban áttekinthetően, vonzóan elrendezett könyvek csábítják olvasásra a kisdobosokat, pajtásokat. A polcokon színes hazai és külföldi folyóiratok kínálják magukat. Ezerkétszázan fizették be tavaly az 1 Ft-os (!) tagsági dijat. Ennyiért a közeli zenei részleg programjait is élvezhetik. Rendszeresen megemlékeznek a művészeti évfordulókról. Klubjukat dicsérjem, vagy a könyvtárosok bábelőadásait? A József Attila Művelődési Központ jóvoltából újabban a bajai gyerekek is kulturált körülmények között juthatnak könyvhöz. Ügy segítettek a nehéz helyzetben sínylődő könyvtárnak, hogy ők se jártak rosz- szul. Klubhelyiségekben rendezkedett be a gyermek- és ifjúsági részleg. Továbbra is várják a felnőtteket, akik szívesen lapozzák a könyvtár által megrendelt újságokat. Amióta új, nagyobb helyiségben kölcsönöznek lényegesen növekedett a forgalom. Az úttörőházban jó körülmények', között várja olvasóit a kiskunhalasi gyerekkönyvtár. A kiskunfélegyházi könyvtárosok sem mennek a szomszédba jó ötletekért, ügyszeretetért. Ajánló kiállításokkal fontos kiadványokra hívják föl nagyszámú olvasóik figyelmét. Klubjaik több pályázaton szerepeltek sikerrel. Ügyes, az irodalmat népszerűsítő, a tartalmas olvasást segítő műsoraikat nemcsak belterületi iskolákban, hanem városkörnyéki, tanyai körzetekben is bemutatják, mégis napról napra több a gondjuk. Tenyérnyi, a kiskőrösinél hatszor kisebb helyen szinte lehetetlen további terveik megvalósítása, sőt a meglévő színvonal fenntartása. A 45 négyzetméteres gyermek- és ifjúsági részlegben olykor alig férnek el a látogatók. Kecskemét rég kinőtte a Kisfaludy utcai gyermekkönyvtárat. Egyre bőv,ülő állománya, 1 sok kezdeményezése nemcsak a városközpontból vonzza a látogatókat. Itt is sokat tesznek azért, hogy ifjú olvasóik minél biztosabban ismerjék föl az igazi értékeket, többet tudjanak az írókról. Műfordító-gyermekrajz- pályázataik, az évenként ismétlődő Szép magyar beszéd vetélkedők sikeresek. A többi városhoz hasonlóan, itt is jó a kapcsolat az iskolai és tanácsi könyvtárak között. A jó együttműködés is hozzájárul ahhoz, hogy tavaly kilencezer Msdobos, úttörő iratkozott be az említett könyvtárakba. ö. n.
