Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

ÉSSZEkÜEN, GAZDASÁGOSAN Szövetkezeti laboratórium Kiskőrösön A magyar orvostudomány szervezője: Markusovszky Lajos Az Alföldi Mezőkémiai Közös Vállalat csaknem tíz évvel ezelőtt alakult Kiskőrösön, főként mezőgazdasági szövetke­zetek összefogásából. A társulásnak jelenleg harminchárom taggazdasága van. Létrejöttét és állandó fejlődését az élet sürgette, a tudományos kutatások eredményeinek a gyakor­latban történő alkalmazása céljából összefogtak a gazdaságok. Laboratóriumukban agrokémiai és mikrobiológiai vizsgálato­kat végeznek, amelyeket szaktanácsadással egészítenek ki. Minden év végén felkeresik partnerüzemeiket, értékelik a munkát és meghatározzák a soron következő feladatokat. Megtakarítás A vizsgálatok főiként a talaj tápanyagikészletére, a növények ásványi anyag szükségletére, va­lamint a takarmányok béltartal­mára vonatkoznak. A növényter­mesztéshez például segítséget ad­nak talajerőgazdálkodási, mű­trágyafelhasználási, növényvé­delmi javaslatokkal, amelyek cél­ja a gazdaságosságra való törek­vés. Emellett lényeges a minősé­gi termelés elősegítése is. — Ésszerű talajerő-gazdálko­dással magasabb hozamokat le­het elérni — mondja dr. Franek Béla igazgató. — A keceli Szőlő­fürt Szakszövetkezet a talajvizs­gálatnak köszönhetően kétmillió forint értékű műtrágyát takarí­tott meg az egyik esztendőben. Másszóval olyan adagolásban pó­tolta a talajerőt, amely a legha­tékonyabb eredményt hozta. Eh­hez az kell, hogy a gazdaságok ismerjék: egy bizonyos termés- mennyiség eléréséhez az adott területen mennyi tápanyagra van szükség. Imre Béla laboratóriumvezető mindehhez hozzáteszi: — A gazdaságok a vizsgálatok alapján adagolják a szükséges ásványi anyagokat. Mi fejlődés közben is ellenőrizzük például a búzát. Bokrosodás után és szárba szökkenés előtt is megállapítjuk, hogy mennyi tápanyag kell még a növénynek. Kísérletek Jávorka Lajos szaktanácsadó elmondja: — Az egyik alapító szövetke­zetünkkel, a kedvezőtlen körül­mények között gazdálkodó orgo- ványi Sallal Termelőszövetkezet­tel megállapodást kötöttünk egy sor témában. Többek között a növénytermesztésben a cukorré­pa béltartalmának vizsgálatát vállaltuk. Azt kutattuk: miként lehetnek a technológiát úgy kiala­kítani, hogy a cukortartalom né­gy óbb mértékben növekedjen. A gyepgazdálkodásiban a szudáni- fű lomhtrágyázási kísérleteivel azt kívánjuk elérni, hogy minél jobb minőségű takarmányhoz jussanak a jószágok. A borjúel­hullás csökkentésére szintén végzünk kísérleteket. Megálla­pítjuk — laboratóriumi vizsgá­latokkal —, hogy milyen talkar- mánykiegészLtésre, esetleg mik­roelemek pótlására van szükség az eredményesebb állattenyész­téshez. Ehhez hasonló feladatok­kal más taggazdaságok is meg­bíztak bennünket. • Nédó Judit laboráns egy ta- karmányminta foszfortartalmát vizsgálja. Önerőből Imre Béla azt is hangsúlyozza, hogy a takarmányok béltartalmá­nak vizsgálatánál figyelik a fe­hérje- és a keményítőérték ará­nyát, az ásványianyag mennyi­ségét. Segítséget adnak a jobb takarmányozáshoz, meghatároz­zák, hogy a tartás színvonalának növelése érdekében milyen ki­egészítőkre van szükség. A vállalat megalakulásától kezdve önfenntartó, a bevételék­ből fedezik a kiadásokat, állami támogatást nem kapnak, hitele­ket nem vesznek igénybe, ennek ellenére a közös vagyon a meg­alakulás óta hétszeresére emel­kedett. Ez következett abból is, hogy a taggazdaságok száma je­lentősen gyarapodott. K. S. A sörgyártásban nélkülözhetetlen A komló egyike az emberiség legrégebben ismert növényeinek. Eleinte a kuruzslásban, a népi gyó­gyászatban alkalmazták a komlótobozkák főzetének kivonatát nyugtató, altató hatása miatt. Az erjesz­tett árpalé, azaz a sör komlóval való ízesítésére a középkori kolostorok sörfőző fráterei jöttek rá. Termesztéséhez sok csapadékra és jó (földre van szükség. Kényes, érzékeny növény, sok gond van vele. Számtalan gomba- és rovarkártevő ellen kell védeni, sarjihajtástól a szüretelésig permetezni. Ám a gondos kezelést .meghálálja: hektáronként 1000— 1200 kilogramm termés is leszüretelhető. Az ültetvényeket .már messziről felismerhetjük a magas fa- vagy betonoszlopok hosszú soráról, a mértani pontossággal épített támrendszerről. Az óriás „acélpókhálón” az idő előrehaladtával hara- goszöld, fodros komlóhajtások kapaszkodnak mind 'magasabbra, mígnem elérik az öt méter magasan húzódó hosszanti és keresztdróto'kat is. A komlóültetvényekhez, az ott végzendő őszi— tavaszi .munkákhoz traktorra szerelhető speciális hidraulikus emelőszerkezetek tartoznak (képünkön), amelyek magasban tartják a kétszemélyes 'kast, hogy az abban álló munkások kényelmesen végezhessék a huzalok kifeszítésének kényes műveletét. A megyében csupán egy mezőgazdasági nagy­üzem, a sükösdi Május í. Termelőszövetkezet fog­lalkozik termesztésével, ötven hektáron. A gazda­t * ság vezetői elmondják, hogy eddig az alacsony fel- vásárlási ár miatt nem volt nyereséges a komló, de az idén 30 százalékkal magasabb összegért veszik át a szárított termést. A szövetkezet csaknem min­den évben átlagosan ezer kilogramm körül taka­rít 'be a söripar alapanyagából. A legnagyobb magyar orvos­egyéniségek között tartják szá­mon a kilencven éve elhunyt dr. Markusovszky Lajost, a legrégibb magyar orvosi folyóirat, az Or­vosi Hetilap, alapítóját, a hazai egészségügyi és orvosi felsőokta­tás európai szintre emelőjét.. Markusovszky 1815. április 25-én született a Liptó megyei Csorbán. Középiskoláit Rozs­nyón és Késmárkon végezte. Édes­apja korai halála miatt nehéz anya® helyzetbe került, ezért csak a Festetich családnál vég­zett házitanítóskodás mellett, megszakításokkal tudta folytat­ni 1834-ben megkezdett tanulmá­nyait a pesti egyetem orvosi ka­rán, így 1844-ben lett orvos-dok­tor. Ezután Stáhly Ignác orszá­gos főorvos támogatásával Ba­lassa János mellett „tiszteletbe­li segéd” lett, majd Párizsban és Bécsbe küldték ösztöndíjjal. Bécsiben kötött életreszóló barát­ságot Semmelweis Ignáccal. Visszajövetele után nevezték ki a pesti egyetemen „rendes se­géddé” ugyancsak Balassa mellé. 1848-ban lelkesen a szabadság- harc mellé állt, előbb a honvéd orvosoknak hadisebészetet adott elő, később tábori orvos lett Gör­gey Artúr hadosztályában. A sza­badságharc bukása után elbocsá­tották egyetemi állásából. A rab­A sajt dicsérete A sajtok olyan tejtermékek, amelyekben koncentrálódnak a tápanyagok. Ez elsősorban a fe­hérjékre vonatkozik. Az úgyne­vezett natúrsajtok — tehát a minőségi, nem ömlesztett sajtok — 20—25 százalék fehérjét tar­talmaznak. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 200 gramm sajttal egy felnőtt ember napi fehérjeszük­ségletét fedezni tudja. Hozzá kell tenni, hogy ennek nemcsak a mennyisége, 'hanem a biológiai értéke is kielégítő. A tejfehérje lényegében ugyanolyan értékes­nek tekinthető, mint a tojás-, vagy húsfehérje, ezt minden meg­figyelés és az aminosav-összeté­tel nagyfokú hasonlósága is igazolja. A szervezet vitaminellátásában is nagy szerepet töltenek be a sajtok. Mindenekelőtt a zsírban oldódó A és D-vitamin van meg bennük nagy mennyiségben. Napi 100 gramm sajt fedezi a D-vita­min szükségletünket. De az ér­leléskor, a fermentáció során a nemes baktériumtörzsek és pe- nészkombák Bi-, B?- és B^,-vi­tamint termelnek. A tejtermé­keknek igen nagy a kálciumtar- talma, ezért a gyermekek egész­séges csontfejlődését segítik a sajtok. Magnézium-tartalmuk miatt pedig fontos szerepet játsz­hatnak az érrendszeri megbete­gedések megelőzésében. Az élet- folyamatainkban fontos szerepet betöltő nyomelemek közül a saj­tokban a cink és a króm fordul elő nagyobb mennyiségben. Ságból kiszabadult Balassa sie­tett a segítségére azzal, hogy ma­gánsegédként alkalmazta. Köz­ben a Trefort és Eötvös család magánorvosa lett. Élete egyik legjelentősebb kez­deményezése volt, hogy az ön­kényuralom idején, 1857-ben meg­alapította a ma is élő Orvosi He­tilapot, amely köré a nehéz kö­rülmények ellenére fel tudta so­rakoztatni a teljes hazai orvosi társadalmat. Másik jelentős kez­deményezése volt 1863-ban a Ma­gyar Orvosi Könyvkiadó Társu­lat megalapítása. Közéleti tevékenysége 1867 után kiterebélyesedett, ugyanis Eötvös ’József miniszter hívására jt val­lás- és közoktatásügyi miniszté­riumban az orvosképzési ügyek, később az összes egyetemi ügyek előadója lett. Sikerült az orvos­kari tanszékek számát tizenhá­romról huszonkettőre emelnie, és ezek számára új, korszerű — ma is meglévő — épületeket épít­tetni. Többek között jelentős szerepe volt a hazai közegész­ségügyi , törvények megalkotá­sában, a Közegészségügyi Ta­nács megalakításában. Sokat tö­rődött a főváros közegészségügyé­vel, a vízellátásával és a gyógy­fürdőkkel. Nem volt az ország­ban olyan orvosi közügy, amely- lyel ő és közeli munkatársai, az úgynevezett Markusovszky-kör tagjai — Korányi Frigyes. Lumy niczer Sándor, Than Károly stb. — ne foglalkoztak volna. Szerkesztői munkássága mel­lett kétszáznál több orvosi cikke, tudományos dolgozata jelent meg. Írásai széles látókörről és sokol­dalúságról tesznek tanúbizonysá­got. 1892-ben ment nyugdíjba. Vas megyében. Szombathelyen, kórházat neveztek el Markusovsz- kyról. Bronzszobra a kórház'ud­varán áll, Emlékezetére osztják ki évenként a Markusovgzky-dí- jat a legkiválóbb orvostudomá­nyi dolgozatok szerzőinek. B. Gy. Utazás a mozgólépcsőn Az első moz­gólépcső szü­letési dátu­mát nem könnyű fel­adat felderí­teni. A krónika szerint 1892- ben egy New York-i mér­nök kapott szabadalmat az escalator- •ra. Kezdetben nem tulajdo­nítottak nagy jelentőséget a találmány­nak. Az első példányok­nak az volt a legfőbb hibá­juk. hogy nem volt be- és kifutási terük, az utasnak azonnal az emelkedő pá­lyára kellett rálépnie, és ez bal­esetveszélyes volt. A városiasodás, a földalatti vasutak, az aluljárók, a nagyméretű íruházak építése azonban hamaiosar szinte köte­lezte a tervezőkel. hogy divatba hozzák a mozgólépcsőket. Érdemes röviden összehasonlí­tani az eddig ismert tömegközle­kedési eszközöket a mozgólépcső sajátos tu'ajdonságaival. A mozgólépcsőn más a hely­zet. Itt mozgásban levő lépcsőre lép, sőt a rálépés után maga is haladhat a szalagon.. Végül pe­dig a mozgásban levő lépcsőről lép le ismét a mozdulatlan ta­lajra. Mindez az utastól sokirá­nyú alkalmazkodást, más szóval közreműködést kíván. Adottsá­gaitól, magatartásától függ, meny­nyire biztonságosan utazik a lépcsőn, sőt az a többi utas biz­tonságára is hatással van. A bal­eseti statisztikák elemzéséből az derül ki, hogy a veszélyes ese­mények bekövetkezésében na­gyobb szerepe van az utasok ma­gatartásának, mint a zsúfoltság­nak. Összeállította: Kereskedő Sándor GÁBOR LÁSZLÓ: A hűség vásznai A mikor még élt az uram melegebb volt minden nyaram / nem volt ilyen hideg te­lem, / mert az uram itt volt ve­lem. Mióta temetőbe költözött / szívem gyászba öltözött / árnyék bor... Az öregasszony nehezen éb­redt. Jó lett volna még feküdni az este bevett altató kábulatá­ban, szőni az egymáshoz simu­ló sorok rendjét, de a piszkos ab­laktáblákon már fény szivárgott be. A kopott bútoroik félszegen állták körül a széles családi ágyat. Fölkelt, göcsörtös > ujjai­val végiigsimogatta mindkét ol­dalon a takarót, ott is, ahol már több mint két évtizede nem fe­küdt senki. Fölvette kötényét. Az öregember alacsony díványa mel­lett megállt, nézte az alvó nyu­galmas arcát, figyelte a .rávetett nagykabát emelkedését, az­után kiment a konyhába. — Már megint nem mosta el ai fözőt! — mérgelődött, ahogy föl­rakta a teát. Együttélésük két hónapja alatt nem hangolódott még ös.sze .min­den szokásuk. Az öregasszony korábban kelt, hamarább fe­küdt. Az öregember szerette vol­na még végignézni a ‘tévé mű­sorát, mert nehezen aludt el. Amikor még szokatlan volt az idegen lélegzetvétel, az öreg­asszony. az altató ellenére is so­káig hallotta forgolódását. Ta­vasszal vagy nyáron már ott toporogna a piacon, a többi ko- faasszony között, hogy közösen panaszkodjanak a korai fölkelés­re, hidegre, fájós derékra. A for­ró csuprot két kézre fogta, hogy jól átjárja a meleg,, és apró kor­tyokban kiitta. Fogatlan szájá­val elnyámmogott egy kis puha szalonnát kenyérrel, majd ki­húzta a sparheltet, és kivette a vedret. Fűzős cipőjében meg­megcsúszott a behavazott, alat­tomos jegeket rejtő udvaron. Kö- hécselve, nehézkesen döcögve tért vissza a házba. — Jó regggelt... Az öreg már ott ült az alacsony székén az asztalnál, és békésen falatozta füstölt szalonnáját. — Gyújtson 'be gyorsan, Já­nos! — modta az asszony. — Nal- gyon hideg van. Az öreg nem válaszolt, csak bólintott, és még összébb húzta magát a széken. — Amikor még boldogult uram élt — ült az asztalhoz amaz —, abban az időben soha nem volt ilyen, hideg. Az öregember né­mán hallgatta. Csak olyankor in­tette le, ha vendég érkezett a házhoz. — Mi szükség erről most ibe- szélni? — vetette föl alázatojs szemét, ha az ilyenkor hosszú­hosszú történeteinek egyikébe vágott. A kis öreg megbékélt már a halottal, elfogadta élettársul az özveggyel együtt, türelmesen meghallgatta már százszor éle­tét és halálát. Ilyenkor a búto­rok fölragyogtak, mintha mos­tani kísértetlétükben valódi élet­re eszmélnének: a halott férje, aki húsz évvel ezelőttt itt ült, a városháza dicsfényével a feje kö­rül. Az öregember megvárta, míg abbamarad a mese, kiment - fát vágni, majd a vödör szén tete­jén óvatosan beegyensúlyozta a gyújfóst a szobába, és begyújtott a kis cserépkályhába. A kiszóró­dott hamut beletaposta a pisz­kos szőnyegbe. Amikor fölemelte a fejét, az asszony már a nagy, kerek asz­tal mellett ült, előtte papírok he­verték. Az öreg lábujjhegyen ment ki, tudta, most nem za­varhat, hiszen vers készül. Ha kész lesz, majd fölolvassa, s csak riadt pislogással, alulról felfelé lehet figyelni a lehunyt szemű recitálást, a sorok ölelkezését: a megfoghatatlan tudományt. Ugyanazokról szóltak, mint az örökös mesék, az öregasszony húsz évvel ezelőtt meghalt férjé­ről. Olyanok, mint fiatalkorának legszebb nótái, némelyiknek még mintha a dallamát is tudta vol- - na. Most is, mikor az öreg kiüli: a konyhába, egy ilyet dúdolga- tott. Leült a spanhelt mellé, s összefagyott kezeit melengette. Mióta az eszét tudta, mindig má­sok kedvében kellett járnia. Ti­zenkét éves koráig intézetben nevelkedett', majd különböző gazdáknál napszámoskodott, így élte le az életét. Megnősülni? Napszámos fizetésre? El sem tud­ta volna képzelni azt a nőt, aki meg tudja osztani vele a sorsát. Szófukar embernek ismerték, olyannak, aki tisztességgel vég­zi a dolgát. Jelentkezett az öreg­asszony hirdetésére, az állandó munka, a kertes ház, a nyugodt öregkor vonzották. Megkapta a fizetséget, külön éltek, külön gazdálkodtak. A bejárati ajtó nydtódására kelt föl, hogy fogadja az érkezőt. — Jó napot — vonult be az öregasszony idősebb lánya, — édesanyám benn van? — Csókolom — felelte az öreg, és zavartan tessékelte beljebb. Az öregasszony fölnézett . írásai­ból, levette szemüvegét. A lány azt kereste, hová ülhet a nagy rendetlenségben, majd nagy kö­rülményesen helyet foglalt az egyik széken. Kicsit őszült már a haja, de az ügyes fodrász ezt is előnyére változtatta. Jól fe­szült alakjára az új kiskosztüm. — Régen jártál itthon — für­készte az öregasszony. — Tetszik tudni, mama, milyen sok dolgom van. — Egy asszonynak az a dol­ga, hogy gyerekeket neveljen. — Ne kezdjük újra ezt a vitát — dőlt előre székén a lány —, hiszen én is dolgozom, mert a ház kellett, utazni kellett, amit a mama úgysem ér,t meg, élni a sa­ját életünket! — Milyen jó, hogy apád nem hallja — hunyta le a szemét az öregasszony. A lánya hallgatott. — Én soha nem voltam külföl­dön ... apád sem volt, mi a gye­rekeinket neveltük ... titeket neveltünk, hogy nektek jobb le­gyen ... a húgod beteg, hiszen tudod, neki nem lehet szülni, de te ... az unokámat szeretném lát­ni, míg élek... az uram helyett is —, az apád helyett is. — Már kiabált, de a lány erősen meg­fogta a karját. — Ugyan mama, hagyjuk ezt, nem ezért jöttem. Halottam, sza­nálni fogják a környéket. — Igen, tegnap mérték föl a házunkat. — Mi lesz most a mamával? Hiszen a kertből él, jóformán álig kap nyugdíjat. ­— Majd lesz valahogy... — fordította el az öregasszony a fe­jét. Szétnézett a szegényes búto­rok között és megborzongott. — Hogy mehetnék el innen, itt éltem le az életemet — motyogta maga elé. i — Jöjjön el hozzánk, jobb lesz úgy, hiszen már alig bír dolgoz­ni, látja már embert - is- kellett maga mellé fogadnia, sokkal könnyebb lesz velünk. Az öregasszony a konyhában meglátta az öregember tűz felé hajoló alakját. — A pénzen majd autót ve­szünk, amit a házért adnak, és velünk fog jönni majd sok hely­re. Ott lakhat az alsó épületben. Amaz nem válaszolt, összeszo­rította a száját, és maga elé né­zett. — Hallja, mama ... — ért hoz­zá kedvesnek szánt mozdulattal. Az öregasszony megrázkódott. — Törődnétek is ti velem — mondta keserűen —, legalább gyerek volna, akkor szívesen mennék, annak apád is örülne. A lány arca összerándult, az anyja felé hajolt, és szinte szó­tagolva sziszegte: — Apám meghalt húsz éve, s nem támad föl! Az olyan kicsire húzódott ösz- sze, amekkorára csak tudott, és csak suttogott: — És vele, vele mi lenne? — mu­tatott a konyha felé. — Az, mint eddig elélt, meg­lesz ezután is. Az öregasszony arca bezárult. — Megleszek én is. Kapóik egy tanácsi lakást a házamért, ott lesz víz, nem kell a sarokról hor­dani, és lesz központi fűtés is. — Ki sem tudja a nyugdíjából fizetni a lakbért! — Marad még a ház árából, és a kettőnk nyugdíjából kitelik, meg is élünk. — De hát egy idegennel élne? Mit szólna ehhez a papa? — Az uram húsz éve meghalt. Amikor elment á lánya, nem kísérte ki. Sokáig ült hall­gatagon a szobában, miköz- az öreg csendesen végezte dolgát a ház körül: sep- regetett, megetette a csirkéket. Lassan rájuk esteledett. Az öreg­ember kissé csodálkozott, hogy most elmarad a versolvasás, de nem kérdezte, hpgy miért. Ültek, a homályban, és halkan beszél­gettek, Később bekapcsolták a televíziót. Az asszony megnézte az öreg nyugalmas arcát a kéke- fényben.. — Húsz év — gondolta, húsz magányos év. Az éjszaka szövőszékei ma üre­sen jártak. Sokáig nyitott szem­mel feküdt az ágyban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom