Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Hulladékfából gőz A Kecskeméti Parkettagyártó Vállalatnál koráb­ban széntüzelésű kazánban állították élű az úgy­nevezett technológiai gőzt. Két konténeres olajka­zán is készenlétben állt, hogy csúcsfogyasztás ide­jén besegítsen. A szén- és olajszámla tekintélyesre duzzadt: az alapanyag előkészítéséhez, szárításá­hoz, a szalagparketta lakkozást megelőző előmele­gítéséhez igen sok gőzre van szükség. Eközben tonnaszám halmozódott föl a gyárudvaron a par­kettagyártás hulladéka: fadarabok, fűrészpor, csi­szolópor. Másfél évvel ezelőtt a lapunkban is hírt adtunk róla: osztrák gyártmányú hulladékégető kazán kez­di meg működését a parkettagyárban. A kezdeti műszaki kiforratlanságoktól és néhány kisebb üzemzavartól eltekintve a berendezés azóta is fo­lyamatosan működik. Az eddigi tapasztalatokról Katona Ferencet, a gyár energetikai csoportvezető­jét kérdeztük. 9 Így fest a BERTSCH, .amelyet csupán begyújtania kell Bozóki János szakképzett fűtőnek, mert a működése ettől kezdve teljesen automatikus. 9 — A dara­bológép nyu­gatról származó éleit sikerült hazaival helyettesíteni — mutatja Katona Ferenc energetikai csoportvezető. (Opauszky László felvételei) i* O, Q ■ i V — A BERTSCH típusú kazán óránként 6 tonna gőzt tud leadni. A gyár gőzigénye az évszaktól, a külső hőmérséklettől függően en­nél több, vagy kevesebb. Tapasz­talataink szerint márciustól októ­berig a hulladéktüzelésű kazán egyedül is képes ellátni az üzemet gőzzel, a szociális létesítményeket pedig meleg vízzel. A szenes ka­zánba csak a téli hónapokban gyújtunk be, az olajkazánok közül pedig az egyiket leszereltük, a má­sikat is csupán vésztartaléknak tekintjük. A vállalatnál 1981-ben 4000 ton­na, 1982-ben —, amikor már dol­gozott a BERTSCH — 1700 tonna szenet használtak fel. De a meg­takarítás ennél is több lehetett volna, ha az aprítógép importból származó kései a használat követ­keztében el nem kopnak. Mielőtt azonban erről faggatnánk az ener­getikust, tekintsük át hogyan is működik ez a rendszer. — A gyár valamennyi üzemét csővezeték köti össze a kazánház melletti tartállyal. A faforgácsot, a fűrészport. az apró darabos hul­ladékot sűrített levegő szállítja emberi kéz érintése nélkül. A na­gyobb darabokat pótkocsis vonta­tó viszi az aprítógéphez, amelyik fél gyufaszálnyi nagyságúra ha­sogatja, majd ugyancsak a tar­tályba továbbítja a fát. A kazán alatt magyar gyártmányú égéstér helyezkedik el, a berendezés mű­ködése teljesen automatikus. Ami­kor a gőznyomás lecsökken, be­kapcsolódnak a ventillátorok és a tűztérbe továbbítják a fűrészpor­ral elegyes felaprított fahulladé­kot. Az alátüzelés addig tart, amíg a gőz nyomása el nem éri a beál­lított felső értéket. Akkor a be­rendezés kikapcsol. Az aprítógép kései egy idő után megkoptak: újakról kellett gon­doskodni. Sikerült hazai gyártót találni: a Mátravidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fejlesztési üzeme vállalkozott a feladatra. Három garnitúrát elkészítettek, s a próbaüzem jól sikerült. A ma­gyar kések minősége vetekszik az osztrákéval. Havonta körülbelül 200 tonna fahulladékot égetnek el az ener­giatakarékos kazánban, amelyről Hajagos József szakképzett fűtő így nyilatkozik: — Kezdetben nem ismertük a berendezést, volt aki félt tőle. M^st már mindent tudunk róla, amit kell, azt is, hogy nemcsak gazdaságos, de a beépített hatá­roló és leállító szerkezetek révén igen biztonságos is. összességében tehát jól vizsgá­zott a BERTSCH, de a tűztér ha­tásfokával a szakemberek még­sem elégedettek. Ezért az idén át­építik a berendezést, korszerűbb tűzteret kap, s ezzel még gazda­ságosabb üzeművé válik a hulla­dékfát hasznosító kazán. S. B. Űrkutatás a Föld szolgálatában A képen látható Szputnyik—3. szovjet műhold az ötvenes évek végén került a világűrbe az űrkutatás korszakának hajnalán. Az elsők egyike volt az azóta fellőtt sok száz szovjet műhold között, amelyek egy része Földünket figyeli. Az erőforráskutató műholdak segítségével adatokat kap az ember a geológia, az ásványkincskutatás, a geodézia, a vízrendszerek terü­letéről. Ezek végzik még a tengerek vizsgálatát, a hő- és a jégkutatást, a halászat irányítását, a lég- és a vízszennyezettség vizsgálatát. Adatokat szolgáltatnak a műholdak a mezőgazdaság, az erdészet, a környe­zetvédelem, a városrendezés stb. számára. Kozmosz­műholdak adatai révén gyors ütemben halad előre a kazahsztáni aszályos földek öntözése. A műholdak az Ili folyó deltavidékéről felvételeket készítettek. Ezek értékelése után, a szovjet szakemberek kijelölték az új vízművek építésének területeit. ÉPÜL A KRÍMI NAPERŐMŰ I Bács-Kiskun szovjetunióbeli testvérmegyéjében, a Krím-félszi- geten öt megawattosra tervezett kísérleti naperőmű épül. Arányo­san kicsinyített makettje Moszk­vában, a Népgazdasági Kiállítás egyik pavilonjában látható. Ukrajnában ez az első ilyen be­ruházás. A nap járását automa­tikusan köveitő, 1600 tükör ösz- szesen 40 ezer négyzetméternyi felületről sugározza tovább a hőt, ami 75 tonnás befogadóképessé­gű gőzkazán vizét melegíti egy torony nyolcvan méter magas te­tején. A Heti Világgazdaság nemrég azt is megírta róla, hogy „a kazánban a közvetlenül su­gárzó hő által termelt gőz for­gatja az áramfejlesztő turbinát. Az erőmű' a tervek szerint 1985- ben áll üzembe”. Jó néhány más adatot a kiállításon lehet meg­tudni. Közéjük tartozik, hogy a tükrök egyenként 25 négyzetmé­teresek, nyaranta 12, télen 5 órát működnek naponta átlagosan. 9 A naperőmű makettje. OLCSÓ ENERGIAFORRÁS - LEHETETLEN HASZNOSÍTANI? Egy sikeres kísérlet kilátástalanságai 0 Az első kompresszorra felszerelték a kísérleti hőkicserélő beren­dezést. A biztonságos földgázellátás ér­dekében az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nagy teljesítmé­nyű {nyomásfokozó állomásokat létesített az országos távvezeté­kek mentén, ahol a Gáz- és Olajszállító Vállalat gázturbina­meghajtású kompresszorokat üze­meltet. Ezek a mechanikus ener­gia mellett jelentős mennyiségű hulladékenergiát is termelnek, amely hő formájában a szabadba kerül, élvész. A Magyar Szén­hidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet dr. Zentai Károly által vezetett kutatócsoportja foglal­kozott a turbinák kipufogódob- ján kiáramló hőenergia haszno­sításával. A kompresszorokból méretük­től függően óránként 50—60 ton­na, csaknem félezer Celsius-fo- kos hőmérsékletű füstgáz távozik, amelynek energiatartalma 5,5 megawatt. Ezzel 125 köbméter, 130 Celsius-fok hőmérsékletű for­ró víz állítható elő. Az ország­ban meglevő kompresszorok ösz- szesen annyi hőenergiát termel­• Hulladék-hőenergiával fűtik a fóliasátrakat. (Méhesi Éva fel­vételei) nek, mint egy közepes hőerőmű. Mindezt azonban eddig sehol sem hasznosították. A kutatóintézet, a gázszállító vállalat és a Városföldi Állami Gazdaság két évvel ezelőtt írt alá együttműködési megállapodást a hulladékhő hasznosítására. Az állami gazdaság területén kiépí­tett kompresszorállomás ugyanis jó lehetőséget kínált. Az eddigi kísérletek igazolták az előzetes számításokat. Egy kisméretű, 400 kilowattos — a lehetségesnél tíz- szerte kisebb — hőkicserélő be­rendezést szereltek fel, amellyel fóliasátrakat fűtenek. Akármeny- nylre is kedvezőek a tapasztala­tok, a hasznosítás gondjai csak­nem kilátástalanná teszik a nagy­méretű berendezések telepítését, az elképzelések megvalósítását. Nem a berendezéssel, annak költségeivel van baj, hanem az­zal, amire használják a vissza­nyert energiát. Elméletileg vil- iamosáram-előállításra, lakások távfűtésére, üvegházak fűtésére egyaránt alkalmas lenne, csak­hogy az országnak nincs szüksége erre a többlet-villamosenergiára, az egyéb létesítmények beruhá­zási költsége pedig olyan nagy, hogy ilyenre nem akad vállalko­zó. A városföldi kompresszorál­lomástól Kecskemétig kiépíten­dő vezeték 400 millió forintba kerülne ... egy hathektáros üveg­házé íélmilliárdba... Az országban még két helyen — Leninvároa és Beregdaróc kö­zelében — van hasonló gáznyo­másfokozó rendszer. Ezek is tá- voliak a lakó- és ipartelepektől, vagyis azonosak a gondok, mint a Kecskemét szomszédságában levőnél. Mi legyen tehát a hulladékhő­energiával? Az átlagostól eltérő — éppenséggel fordított — helyzet adódott: van olcsó és nagy meny- nyiségű energia (a hagyományos, mint például a gázfűtés költsé­gének harmadába sem kerül), de nincs mire felhasználni, fonto­sabban, nincs pénz létesítmény megépítésére. Valódi ok, vagy te­hetetlenség? Nehéz eldönteni, mi az igazság, az viszont bizonyos, e helyzetbe belenyugodni, ener­giában nem bővelkedő orszá­gunkban, ennyit szélnek eresz­teni — hiba. Mindannyiunk zse­bére megy. Érdemes lenne az il­letékeseknek megvizsgálni: meg­éri-e kistérségi összefogással, ál­lami támogatással és hitellel a reménytelen helyzeten változtatni: Csabai, István összeállította: Sitkéi Béla HÓDÍTÁS Csakugyan bolondos áprilisi idő- Odakint tombol a fergeteg. Apokaliptikus villámok hasgat- ják az ég sötét kárpitját. Szürke, végtelen esőcsíkok paskolják a vonatablakot. A folyosón álldo­gálók szorongó gyönyörűséggel élvezik a kora tavaszi égihábo- rút. Meg-megrezzennek az éles villogásokkal szinte egyidőben feldübörgő égzengésekre, melyek a gyorsvonat zakatolását is köny- nyedén elnyelik. A szüntelen mennydörgés és a vonat döröm- bölése — együtt — olyan hatású, mintha üres, göröngyös vasgöm­bön szaladna a szerelvény. A szőke és barna kislány meg­megborzong az elemek ádáz dü­höngésétől, ennek ellenére jól ér­zi magát. Hogyne, mikor ide­bent megvan a kellemes „ellen­súly” a külső ijesztgetések elvi­selésére. Komoly, szemüveges, vasutas egyenruhás fiatalember korrekt — ámbár néma — oltal­mában épp egy szilke-kerek fe­jű, vörös kis mitugrász ostromát állják. A tökmagjancsi harsányan hahotázik saját, üres kis szelle­meskedésein; legalább a neveté­sén lehet nevetni. Mindenáron bizonyítani akarja, hogy ő bizony tavaly is „felejthetetlen” ismeret­ségeket kötött Halasra bejáró diáklányokkal. Olyanokat szóra­koztak, hogy csak ' no. Hű-de- mennyien voltak! — Hogy is hív­ták őket? — teszi fel ma­gának a kérdést s ahogy ösz- szeráncolt homlokkal, az erőlkö­déstől megfeszülve számlálná az ujjain, sehogyse jut eszébe az a rengeteg. — Ott volt a Csöpi... meg ... meg ... tudja az ördög, ki még. Mivel azonban úgy érzi, hogy ennyivel is jogot nyert á közele­désre, annyira széttámaszkodik a keskeny folyosóin, hogy szinte rá­borul a szőkére. Majd — miután az odébb húzódik — a barnára. A barna sikkant egyet, elugrik a fülke tolóajtajától. Nő nem a pukkancs dörgölődzése miatt, hanem mert háta mögött, bélül, valaki felrántotta a zöldesszürEe vászonfüggönyt, s mivel nincs üveg az ablakon, a függönyt hú­zó kéz végigszaladt pámás hát­só felén. De már meg is vigasztalódik, Két kiskatona dugja ki a fejét, s a gyors szemle kecsegtető ha­tására mindketten * teljes terje­delmükben kilépnek. Egyikük vállas, fekete fiú, keskeny ba­jusszal, a másik előresimított frizurájú szőke gyerek. A terepet eddig uraló vakarcs legény láthatóan megszeppen. Ta­lán ennek palástolására még fal- rengetöbbeket röhög, mintha viszketegség bántaná, sőt „átka­roló” mozdulattal igyekszik men­teni, ami menthető. Ám erősza­koskodása is annak előérzetét jelzi, hogy alul -fog maradni a „honvédséggel” szemben. — Ilyen szép kislányok, s nem félnek ebben a zivatarban? — kezdi, nem éppen logikus össze- függésű kérdéssel a fekete kato­na, és kivillant a viharba. A bar­na kislány ezért is hálásan mo­solyog, mialatt nemet int. — Ilyenkor még szebbek, ha félnek egy kicsit — zárkózik fel a szőke bajtárs kedvesen, és ön­bátorításért cigarettára gyújt. Talán az „örök” női dialektika igazolásaképpen — mert nem hozzá beszélnek — a szőke kis­lány szól vissza. Morcosán, eluta­sítóan. — Kopjanak le! Katonák nem érdekelnek... A fess és kitartóan hallgatag vasutasfiú kihúzza magát, meg- dicsőülten szippant egyet ciga­rettájából. A fanékdugasz vér­mes lovag is új reményre kapva gyűrkőzik az udvarlás folytatá­sának. öntudatosan megrántja sötétkék bársony zakója alját. A katonák támadókedvét nem lohasztotta a kis koccanás. Aki harcászatot, taktikát, stratégiát tanul, tudja értékelni a nyugodt­ságban rejlő erőt. Szemük se reb­ben. Mintha nem is hallották vol­na a gorombaságot. A fekete lassan, elszánt határozottsággal kérdi. — Van neked bátyád? — Nem tudom, mikor őriztünk együtt disznót? — replikázik a szőke, miközben a barátnője me­nekülő szemmel lesi cipője orrát; látszik, kényelmetlen neki barát­nője régimódi flörtölése. — Igen­is, hogy van bátyám. Mit szól hozzá? Most vonult be. A bajuszos honvéd halvány mosollyal él az új „fámadási le­hetőséggel”. — Na, és mit szólnál hozzá — folytatja konok nyugalommal a tegezést — ha te itt állnál, és innen nem messze a bátyáddal is ilyen modortalanul viselkedne egy kislány?... Mi az, hogy „Kato­nák nem érdekelnek?” A szőke fruskában megszorul a szó. A visszavágásért még dur- cásabban löki ki a választ. — Azért, mert a katonákra nem lehet számítani. Kétszer-há- romszor eljöttök velünk táncolni, aztán ha a z t nem kapjátok meg, már is hütty! — mutatja — re­pültök másik világra. Bolondítjá- tok a következő lányt. Mi értel­me van ilyen ismeretségnek? Most a szőke katona „céloz”. — Tulajdonképpen mit Veret­nétek? Hogy azonnal vegyünk feleségül benneteket? Onnan a laktanyából? Annyira sürgős ne­ked, hogy csak így tudsz ránk „számítani” ? Hátha éppen azért „szálltak el” eddig mellőled a katonák, mert a természeted nem tetszett? Nézd. Van egy leszerelt barátom. Mint katona ismert meg egy rendes kislányt, végig kitar­tott mellette, és már házasok. Tavaly töltötte ki az idejét. Azt hiszed, ez a fiú más kislányt nem ismert addig? Gyere, kérdezd meg a századot. Nem mondom, neked van mire rátartiinak len­ned ... — géppuskázza incselke­dő tekintetével a kislány begyes halmocskáiit, úgy, hogy a szőke is, barna is megzavarodva huzi­gálja még feszesebbre a pulóvert. — De ez még nem minden, tu­dod-e? A házassághoz több is kell... — Igen ám, de sok szemtelen is van közietek — magyarázkodik nekihevülten a barna lány. örül, hogy enyhítheti a feszültséget. A katonák „szerelvényt lazíts” jelzéssel pislantanak össze. Kö­zelebb vonulnak a lányokhoz. A rikító viselkedésű apró civil, meg a vasutas férfias helyzetfelisme­réssel visszavonul. Átengedi he­lyét a céltudatosabb harcosoknak. Á fekete magától értetődően fog­lal állást a szőke mellett, karját a kocsi oldalához — s egy kissé a kislány derekához — támaszt­ja. A szösz! nem szabódik, de aminit a fiú kezére téved a sze­me, felvidul. Pici gúnnyal kont­ráz az eddigi pedagógiára. i— De te nős ember vagy, ott a karikagyűrűd. Arról nem pré­dikálsz, hogy mit szólna a fele­séged, ha látná? Há? Meg hogy így összetegeződtünk ? — Nézd, én nem szégyellem, hogy nős vagyok. A gyűrűt még nem húztam le az ujjamról, csak mert lányokkal vagy asszonyok­kal szóbaálltam... Most már ne merjek nővel beszélgetni, mert gyűrű van az ujjamon? ... Meg aztán mondtam én, hogy el akar­lak venni feleségül?... Azon nem gondolkoztatok még, hogy ne­künk is hiányzik az otthon, sze­retnénk többször hazamenni a feleséghez, gyerekhez, csak ezt nem tehetjük, amikor nekünk tet­szik? ... A lányok szemmel láthatólag megtörnek. Szemük különös fényt kap, szájuk kissé kinyílik. Lopva sandítanak a fiúkra, aztán vég­telen megnyugvással bámulnak ki az égszakadás-földindulásba. Mint a világtörténelem sok kis és nagy csatája — ez Is eldőlt. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom