Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

Gyógyító, szépítő növények „Fűben, fában orvosság" tartja egy régi mondái, aminek Igazsá­gában aligha kételkedhetünk, hi­szen a növények gyógyító hatását régóta Ismeri az ember, s nap­jainkban „újra felfedezik” a nö­vények teáival, külónbözó kivona­taival történd gyógyítást, szépség­ápolást. Bármennyire lg csodálatos, oly­kor megmagyarázhatatlan egyné­mely növény gyógyhatása, mégis óva Intünk mindenkit az öngyógyí­tástól, a kuruzslástól, mert min­dennemű gyógyítás az orvos fel­adata. Ha valaki bejeg, forduljon orvoshoz, aki tanácsot ad, hogy milyen gyógyteát, vagy a növé­nyek egyes részéből gyártott ké­szítményeket használjon. A fáraók korában Mindenkit foglalkoztat, va­jon hogyan fedezte fel az ember a növények • gyógyító hatását. Valószínű, hogy állatokat figyel­tek meg, amelyek betegek vol­tak, fájdalmukban, vergődésük­ben egyes növényi részeket rág­tak, s az emberek azt látták, meggyógyultak. Persze, egyéb véletlen körülmények és külön­féle tapasztalatok is ráirányítot­ták egyes növényekre a figyel­met. A gyógynövényekkel kapcso­latos legrégibb feljegyzés a hí­res Ebers-féle papiruszteker­cseken olvasható, amelyet 1873- ban Ebers talált meg Thébában és időszámítás előtt körülbelül 3500-ban írták. Több mint 800 különféle receptet tartalmaz. Egyebek között a retek, a hagy­ma, a fokhagyma gyógyító hatá­sút is megemlíti, valamint 'rán- cosodús elleni szerekről, száj- pasztillákról, hajfestő szerekről szól a helyes életmód kialakítá­sára vonatkozó egészségügyi szabályok mellett. Orvosi tanácsokat és kozmeti­kai recepteket közöl az Időszámí­tás előtt 2638—2696-ból szár­mazó Shen-Nung kínai császár füveskönyve. A babilóniaiak fe­dezték tel a cékla, a zsázsa, a kökörcsin és a csírázó gabona gyógyhatásút. A zsidók magas fokú közegészségügyi felvllágo- sultságáról tanúskodnak a Bib­liában és a Talmudban leírt egészségügyi rendelkezések. For- rázatokat, kenőcsöket készítettek, ismerték a ricinust, levendulát, korlandert, fahéjat. Az egyiptomiaktól, perzsáktól és zsidóktól a görögökhöz jutot­tak el a gyógyászati és kozmeti­kai ismeretek. A nagy görög hős­költeményben, az Odisszeában sokszor találunk említést a test- kultuszról, a fürdők fontosságá­ról. A görög—római kultúra or- vosnagyjal közül Hippokratész, Arisztotelész, Goíenus ókori gyó­gyászatról írott könyvel már rendszerezik bizonyos növények­nek az ismeretét és gyógyszer­ként való helyes felhasználását. Az Indiaiak legrégibb irodal­mi emlékében, az őslndlai Vé- dákban említést tesznek egy „Stoma” nevű növényről, amely­nek levét tejjel és liszttel kever­ték össze, majd erjedni hagyták. Áz így- nyert italnak gyógyító és pezsditő hatása volt. Azóta sike­rült meghatározni, hogy ez a növény nem más, mint a csikó- farkfű, amelynek nemrég fedez­ték fel antibiotikus hatását. A középkorban és a későbbi időszakokban többféle füvész- könyv jelenik meg, amelyek kü­lönféle recepteket és felhaszná­lási javaslatokat tartalmaznak. Amerika felfedezése és az on­nan behozott értékes gyógynö­vények beözönlése akkoriban el­ső helyet biztosított a növényi gyógyszereknek és egyben a tudományos növénytan fejlődésé­nek megalapozója is volt. Ren­geteg gyógyszer került forgalom­ba a XIX. századtól kezdődően, amikor is fejlődésnek indult a kémia, a vegyészetnek sikerült több gyógynövény hatóanyagát kivonni és ezeket különböző alak­ban a gyógyítás céljára felhasz­nálni. A vitaminok és újabban az antibiotikumok felfedezése mindjobban felkeltette az orvo­sok figyelmét a gyógynövények­kel való természetes gyógymód lránt. Winter német professzor és asszisztensei, Ltsel és Willke az 1940-es, 50-es években össze­gyűjtöttek 1248 fajta növényt, amelynek 30 százalékáról meg­állapították antibiotikus hatá­sát. Világszerte elismertek a magyar gyógynövények A magyar gyógynövénytörté­nelem Melius Juhász Péter ne­véhez fűződik, aki a XVI. szá­zadban int füvészkönyvében is­merteti a fák, füvek nevét és felhasználhatóságát. 1871-ben je­lenik meg az első magyar gyógy­szerkönyv, 1895-ben Issekut— Jakabházy—>Nyiredl Gyógyszer- Ismeret című könyve. 1904-ben ‘Kolozsvárott kísérleti gyógynö­vénytelep létesül, s így a gyógy­növények mindinkább tért hó­dítanak. Felhasználásuk az ipar­ban és a népgyógyászatban ál­landóan növekszik. Fellendül a gyógynövény-export, amely már az 1880-as években megkezdődött, amikor Is a falut járó kereskedők összevásárolták a gyógynövénye­ket, Budapestre szállították, in­nen pedig nyugat-európai orszá­gokba, sőt tengeren túli piacokra is. Az 1900-as években a magyar gyógynövény-kereskedelem vi­lághírű lett és nemzetközi elis­merést vívott ki magának. Ezt mutatja az Is, hogy 1928-ban 18 'európai állam részvételével Bu­dapesten tartották meg a Máso­dik Nemzetközi Gyógynövény- kongresszust. Az 1940-es években már 21 országba szállított Ma­gyarország gyógynövényt, s je­lenleg Is a legjelentősebb expor­táló országok közé tartozunk. Kifürkészni a „rejtélyt” A hatóanyagok a növény álta­lános anyagcseréje keretében képződnek, kimutatásuk nem könnyű, a kémiai analitika fel­adata. A növények ismert fő ha­tóanyagaik mellett sok más anya­got Is juttatnak a szervezetnek, emiatt komplex hatást fejtenek ki, ami a gyógyítás szempontjá­ból nem közömbös. Egyes gyógy­növényekkel, meg a jól összeállí­tott teakeverékkel olyan össz­hatást érhetünk el, amely az izo­lált — kivont — anyaggal eset­leg ilyenek összetételével nem vagy alig lehetséges. Példaként említhetjük, hogy a C-vltamin a csipkebogyóban sokkal hatáso­sabb, mint a mesterségesen elő­állított tiszta C-vitamin. R. Willstöitter Nobel-díjas müncheni professzor szerint nincs növény, amely ne védekez­ne az ismert és ismeretlen ellen­ség ellen. Ezért termelnek, tar- ■ talékolnak és készítenek elő szük­ség esetére különböző gátló és védő anyagot. Aligha akad más fajtájú receptlehetőség!, amely­ben a legkülönfélébb hatóanya­gokat, az éppen felmerülő szük­ségletnek megfelelően, olyan komplex módon, egyénileg és egyidejűleg lehetne kombinálni, mint a gyógyteákban. Helytelen volna azonban, a gyógyteákkal való krltlkátlan gyógykezelés hangoztatása, mert ez túlzott elfogultságot jelentene. A cél, hogy minden anyag és eszköz, gyógynövény vagy szin­tetikus gyógyszer, amely gyógyí­tásra alkalmas, rendelkezésre álljon, szolgálja mindenkor és mindenhol az emberiség javát. Szamártej és pomádé A kozmetika története is majdnem olyan régi, mint az em­beriségé, mert mindig élt a vágy az emberekben a szépség megtar­tása Iránt. Az ókori egyiptomi, görög és római leletek is bizo­nyítják, hogy szépségápoláshoz 'használtak növényi anyagokat, 'így például a hennát, kakukkfü­vet, majoránnát, ibolyát. A koz­metika szó görög eredetű: koz- meo, díszített szóból származik. Sok leírás maradt fenn a kü­lönféle kozmetikumokról egye­bek között Néró császár felesé­ge, Popped is foglalkozott ke­nőcsök előállításával. Híres volt az eperpasztája, mely tejjel el­dolgozott földieper volt. Sokat emlegetett szépítőkenőcse liszt­ből és olajból készült, ezzel ken­te be arcát, majd szamártejjel mosta le. Ez a „Poppeana pinge- cia” ugyanaz, am.it a franciák ké­sőbb „masque au mari"-nak ne­veztek, mivel csak a férj láthat­ta. A nők arcukat, szemöldöküket, körmüket már az ókorban fes­tették. Igen elterjedt a hajfestés, különösen Itáliában. A ma is ismert velencei szőke haj divat­ja Innen indult ki. Használták a természetes hajfestéket, a hen­nát Is, és szép. változatos színe­ket értek el vele. Kedvelték a kenőcsöket és a pumádét, mely a saját nedvében párolt almából és fahéjból állt. Innen a szó ere­dete: poma, alma. Fogápolósze­reket is . használtak: krétából, horzsakőből, datolyamagból álló • - Virágszirom -Zsírréteg • Otthon is lehet parfümöt ké­szíteni virágszirmokból, amihez segítséget adhatnak a rajzok. 9 Jacob von Warte Manesse- kódexéből való e rajz, amely a középkori testkultúrára, szépség- ápolásra utal. porokat és pasztákat. A közép­korban kezdték használni a mai szappan ősét — melyet szappan­gyökérből és bőrből állítottak elő. A milánói J. B. Porta, a rene­szánsz egyik jelentős fizikusa volt az, aki az utókorra hagyta évszázadokon át használt, mese­beli hatású „arczselé”-jét. Kissé titokzatosan hangzik a recept: ..Végy pásztortülköt, reszeld meg, a reszeléket addig forrald víz­ben, míg meg nem sűrűsödik, az­tán keverd hozzá duzzadt bab lisztjét, formáld kis golyóbissá, s árnyékban szárítsd meg. Hasz­nos, ha előzőén tömjént, halhó­lyagot, és némi porrá tört ele­fántcsontot, adsz hozzá”. Parfümgyártás otthon Lehetséges, bár nem könnyű, különféle kozmetikai szereket a háztartásban is előállítani. Aki viszont szereti a jó parfümöt, a házi pepecseléshez egy érdekes, egyszerűnek tűnő eljárást köz­lünk. Azonos méretű fakeretbe üveglap, olykor drótháló kerül. Az üveglapot legtöbbször hatvan rész disznózsír és 40 rész marha- faggyú keverékével kenik be. Használnak paraffinolajjal telített kendőket is és ezeket a dróthá­lókeretre helyezik, A zsíros ré­tegre vagy a paraffinkendőkre szórják a virágszirmokat, első­sorban jázmin, tubarózsa, gyöngyvirág, rezeda, nárcisz al­kalmas erre. A jól illeszkedő ke­reteket egymásra rakják és fél­reteszik. Általában 24—72 óráig. Ezután az oszlopokat szétszedik és leszedik a szirmokat, majd újat raknak a helyükbe. A virá­gok cserélését 20—30-szor is megismételhetik. Az illatanya­gokkal telített zsiradékot, illetve az olajos kendőket leszedik, majd tömény alkohollal kioldják. Ezt ’követően kifagyasztják belőle a zsírt, az alkoholos oldatból pedig elpárologtatják az alkoholt. Másik módszer a meleg úton végzett illóanyag-kivonás, ehhez ibolya, rózsa, akác és .nárcisz- virág alkalmas. A frissen szedett virágszirmokat tüllzacskókba rakják és zsineggel a melegen tartott zsiradékba lógatják. Bi­zonyos idő múlva a szirmokat kiemelik és kicserélik. A zsira­dékból a már előbb említett mód­szerrel előállítható a parfüm. MTESZ-rendezvények Március 7-től 12-ig A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei Szervezetének tagegyesületei a jövő héten Víz alábbi rendezvényeket tartják Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. Március 7.: Klubnapot tart a Magyar Agrártudományi Egye­sület nyugdíjascsoportja. Március 9.: Az Építőipari Tudományos Egyesületben a szak­ipari munkák minőségi problémáiról Fejős Éva, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium előadója tart konzultációt. Március U.: A Magyar Agrártudományi Egyesület állat, egészségügyi tanácskozást rendez. Március 12.; A Híradástechnikai Tudományos Egyesületben gyártmányismertető ankétot tartanak. Fél évszázad a drogériában Immár híressé vált nemcsak Kecskemé­ten, hanem távolab­bi vidékeken is a me­gyeszékhely egyet­len drogéria üzlete, amelyet Cseh Károly vezet. Csaknem öt­ven éve, 1935-ben nyitotta első üzletét, s ha kis megszakí­tással is, de azóta mindig jó szívvel kí­nálja a legkülönfé­lébb gyógynövénye­ket, az ezekből ké­szült kivonatokat, teakeverékeket. Ma­ga is sikerrel pró­bálkozott gyógynö­vények kivonataiból összeállítani hasznos készítményt, ez a vérzéses ínysorvadás és foglazulásos meg­betegedések kezelé­sére. megelőzésére szolgál és szabadal­maztatott készít­mény. Bár még nagy­üzemi gyártása nem kezdődött el, de erre is remény van. Az 0 Cseh Károly boltjában a gyógynövények és a kivonatokból gyártott készítmények mellé hasznos tanácsokat is kapnak a ve. vők. (Somos László felvétele) elismert gyógynövényszakértő üz­letében mindig nagy a forga­lom. Arról érdeklődtünk, hogy ezekben a napokban mit keres­nek leginkább a vásárlók, — Influenzajárvány Idején, mint ami most is van, sokan vá­sárolnak kakukkfüvet, borsmen­tát, kamillát, kőhársvirág teafü­vet és csipkehúst. Ez utóbbi kü­lönösen C-vitamlntartalma miatt előnyös, hiszen súlyegységre szá­mítva ebben tízszer több van, mint a citrofriban. S gondolom az sem mindegy, hogy itthon termeljük. — ön is fogyasztja ezeket a teá­kat? — Csipke- és borsmentateát iszom felváltva, az utóbbi ugyan­is hűsítő-fr.issítő hatású. — Melyik gyógynövényünket tartja a legfontosabbnak? — Kétségtelen, hogy ez a ka­milla. Ebből hazánkban terem a legjobb minőségű alapanyag, itt vannak olyan földek, például a szikes részék, és megfelelő fény, napsütés, amely a minőségét leg­jobban meghatározza. Azulántar- talma miatt közismert gyulladás­gátló és fertőtlenítő hatása. Is­mert kutatók szerint az azulén hisztamint szabadít fel, ami ak­tiválja a fagociták képződését. Ez magyarázza azt, hogy az azu­lén nemcsak baktericid hatású és gyulladásgátló szer, hanem an- tiallerglás hatású is. Fontosnak tartom még a Herbária által ké­szített gyermektea-keveréket, amelyet összetételénél fogva fel­tétlen javasolhatok elsősorban olyan csecsemőknek, akik hasfájósak vagy nyugtalanul al­szanak, éjszaka sokszor felébresz­tik a szülőket. — Sokféle gyógynövénydrog található az ön üzletében. Mi a tapasztalata: a vásárlók tájéko­zottak, tudják, hogy mi mire va­ló? — Legtöbben a panaszaikat, mondják vagy éppen hallomás­ból tudnak arról, hogy vannak gyógynövények, ezekből összeállí­tott teakeverékek, amelyek al­kalmasak bajaik kezelésére, de igen sokan jönnek orvosi tanács­ra is. Azt tapasztalom: újraéled a gyógynövények iránti bizalom és kereslet. Szívesen elmagyará­zom mindenkinek a különböző teák hasznát, ezt kötelességemnek ta^om, és elmondani azt is: nem csodaszereket ajánlok. Ügy gon­dolom és tapasztalom^ a drogok, a teák, a kenőcsök hasznosak, jól kiegészítik a „házipatikákat” és elősegítik az emberek gyógyulá­sát, közérzetük javulását. összeállította: Csabai István Balázs József tánciskola (5.) Olyan, mint egy erdész, gon­dolta Neviczky, amikor Kerczák odasúgta neki: „ö lőhetett ránk a szőlőben”, s még jobban össze- kuiporodott a széken. Gyorsan el­suttogta a barátjának azt is, hogy egy másik férfi ott áll a terem bejáratánál, a dupla kétszárnyú üvegajtó között, nem tudták, hogy miért figyeli még a próbát is vé­gig, ha már Ottilia asszony tánc- óráját is végigbámulta. Az ab­lakban álló puskás ember barát­ja lehet, biztosan nála is van va­lami fegyver, és most ez a két férfi nemcsak a fiúkat, de a ze­nekart is bekerítette. Hallották \valahol, hogy a zenekart isme­retlen, idegen emberek már má­sutt is meglesték, mert olyan dalt játszottak, amivel megza­varták a parasztok fejét. Ez volt ellenük a vád, de a gyerekek most csak azért gondoltak erre, hogy a maguk nehéz helyzetét enyhítsék, hátha nem is őket, ha­nem Ottilia asszony embereit ke­rítették be, azokkal akarnak va­lami rosszat. Dehát mit? Neviczky eldöntötte, hogy a végére jár a dolognak, ahogyan a templomban is, a rettegő, a templom hűvösében is izzadó Ba- csáki mellől kilépett a templom­kertbe, hogy megnézze azt az embert, aki a bejáratnál hallga­tózott, felállt a székről, a labdát mellére szorította, és szembefor­dult a puskás emberrel. Olyasmi­re emlékezett, hogy látott ő va­lakit a diófa ágán a szőlőben, egy kékesen villogó apró szemet, de az is lehet, hogy nem látott senkit, csak képzelődött. Kerczák- hoz hasonlóan 6 is megijedt, nem tudta még, hogyan fognak kijut­ni a kultúrházból. A vészkijáratnál nem mehet­nek ki, mert odahordták a szé­keket. Neviczky közben észrevette, hogy Libus is el-elbizonytalan- kodik az ajtószárnyban bámész­kodó ember láttán. A vadászpus­kás jelenlétét már megszokhatta, sokkal közelebb is esett hozzá, mint a másik, akinek a vonásait elmosta az ajtó koszos üvegtáb­lája. Libus odament Ottilia asz- szonyhoz, valamit súghatott ne­ki, mert Ottilia asszony intett: „Hagyják abba a próbát.” A Vak Légiós is eltette a hegedűjét, de nem mozdult a székről, mint aho­gyan a dobos sem. Szó nélkül vártak. Ottilia asszony leemelt a vészkijáratnál felstószolt székek­ből egyet és ráült. Mindenki yárt, de a két idegen csak nem akart mozdulni. Neviczky most már biztosan érezte, hogy nem őket várják azok az idegenek, hanem a zenekart. A nyitott ablakon át bezúdult az esti harangszó. A bámészko­dók egyenként oldalogtak el, nem értették, hogy miért hagyták ab­ba a próbát Libusék, meg hogy miért kezdtek annyit ásítozni, hi­szen még csak most esteledik. A puskás az ablakban lecsúsz­tatta a válláról a fegyverét, vizs- gálgatta, belefújt a csövébe, majd visszalökte a vállára. A két fiú most már csak a puskást nézte: kézfején sárga foltok éktelenked­tek, s fölényes, szigorú arckifeje­zése sehogyan sem illett apró szeméhez, meg lapos orrához, s mintha megállás nélkül mérle­gelne valamit, úgy mozgatta a homlokát, s vakargatta füle mö­gött a fejét. Ügyelt arra is, hogy ezek előkelő mozdulatoknak lát- szódjanak, mint az is, amivel új­ra és újra rríegingatta fején a kalapját. Lassan vette csak ész­re, hogy a zenekar hallgatása ne­ki szóé meg az ajtószárnyban álldogáló barátjának, s itt nem­csak szünetet tartanak. Egyálta­lán erről szó sincs, azt várják, hogy menjenek el, mert addig nem kezdenek újra játszani. Egy­re bosszúsabb lett. Várt még egy kicsit, majd lerántotta a puskát a válláról, és ott az ablakban, mindenki szeme láttára a leve­gőbe lőtt. ■Aztán eltűnt. A másik férfi még rágyújtott egy cigarettára a dupla ajtószárny között, majd ráfújta a füstöt az üvegre. így játszadozott egy da­rabig, majd ő is elment szó nél­kül. Az állomáshoz közeli kubi,k- ban kezdtek futballozni. Először csak Neviczky és Ker­czák, aztán jöttek a többiek is, egyre több református és kato­likus. Az új labdától mintha mind­egyik megrészegedett volna: aki tudta, a kezébe kaparintotta, fu­tott vele pár lépést, és kézből ha­talmasat rúgott bele, a többi ha­nyatt-homlok rohant a labda után, hogy ők is felrúghassák az égbe. Neviczky kiabált, azt javasolta, hogy álljanak fel két kapura, kü­lön a katolikusok, külön a refor­mátusok, de egyelőre senki sem hallgatott rá. Csak érinteni, meg- símogatni, az ölébe szorítani sze­rette volna mindegyik, így aztán nem lehetett megfékezni őket. A két fiú nem tudott rendet csinál­ni a rohangálók között, akik ba­kancsban, mezítláb, szakadt, fol­tos nadrágokban, bő gatyákban üvöltöztek, hadonásztak, lökdös- ték egymást a vakondtúrásos ku- bikgödörben. Közben lovasszekér állt meg a kubik mellett. A tanyáról jöhet­tek. Neviczky csak annyit tudott a szekérről lelépő két fiúról, hogy azok görögkatolikusok. Ráérősen, a helyzetet pontosan felmérve le­sétáltak a kubikba — mind a ket­tőnek újságpapírból sodort ciga­retta lógott a szájában — aztán a kubikot átszelő kis ösvény mellett leguggoltak _ Bakancsaikat lelök­ték a lábukról — mindent egy­szerre csináltak — a nadrágjuk szárát felhajtották, megvárták, amíg közel kerül hozzájuk a lab­da. Nem rohangáltak a többivel, csak éppen annyit, amennyi a lab­da megszerzéséhez kellett. Egy pillanat alatt félrehajigálták a ki­sebbeket, a nagyobb fiúk meg nem mertek kikezdeni velük. Ne­viczky tudta, hogy a görögkatoli­kusok el is vihetik magukkal a labdát, és akkor ő sosem látja többé, csak abban reménykedett, hogy a két fiú játszadozik egy ki­csit vele, aztán felhúzzák a ba­kancsukat, és hazamennek a ta­nyára. Kerczák, Neviczky mellett állva megjegyezte: — Látom, van nadrágszíjad... Neviczky megértette, hogy miért szólt a barátja: már kette­jüknek van nadrágszíja —, mert Kerczáknak is volt. Ha klottga- tyában ácsorgott is, a nadrágszíjat akkor sem csatolta le a derekáról. Annyira sosem vetkőztek le, hogy a nadrágszíjtól is megváljanak. Mivel játék közben gyakran elő­fordult kisebb verekedés is. a nadrágszíjat csak le kellett csa­tolni. A civakodók jobban féltek a nadrágszíj. csatjától, mint a négyujjú ólomboxertől vagy a gu­mibotba épített csavartól, amit a vasúti talpfákról loptak. A két tanyasi görögkatolikus nagyokat rúgott a labdába, a töb­bieknek félre kellett húzódniuk, s ők nyilvánvalóan úgy igyekeztek, hogy mind közelebb kerüljenek a szekérhez. „El akarják vinni...” Mindnyájan látták már, hogy mit terveznek a görögkatolikusok, de nem mert senki sem szólni. Neviczky a két fiúhoz futott, és felkapta előlük a labdát. A na­gyobbik fiú azonnal fellökte, a másik meg nyakon vágta. Meg­próbált elfutni, de utolérték, lete- perték a földre, kínkeservesen mégiscsak kiszabadította magát, maradt annyi ideje, hogy egy jó nagyot rúgjon a labdába, ami át­szállt a vasúti töltésen, s jó mesz- sze esett le a kukoricásban. Az egyik görögkatolikus lefogta hátulról, a másik meg gyomron rúgta. Ekkor rohant oda Kerczák, mert most már nem volt más kiút: verekedniük kellett. Az első pillanattól kezdve sejtet­ték, hogy a paptól kapott labdát csak egy verekedés árán tart­hatják meg, amióta leszállt a két fiú a szekérről, amióta először belerúgtak a labdába, amióta kézbe vették és mustrálgatták, mintha már az1 övéké lenne, egy­re közeledett a verekedés pilla­nata ... Nem csodálkoztak ezen olyan nagyon, a nyári hónapok­ban alig.múlt el' olyan nap, hogy ne verekedtek volna, hol a kublk- ban, hol a Kra,szna-pánton, hol a kertek alatt, ám még egyik sem látszott ennyire egyoldalú­nak, reménytelennek, mint ez a mostani, a kát görögkatolikus nagyon erősnek tűnt... És a vi­selkedésükben semmi tétovaság. \ Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom