Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

1983. március 5. *> PETŐFI NÉPE • 3 TÚL A MEGYEHATÁRON - SOMOGYI JEGYZETEK III. Könyvtár, színház, mozimúzeum Fogalom volt a könyvtárügy de­mokratikus átszervezése után a kaposvári megyei intézmény. A hasonló típusú könyvtárak kö­zül az elsők között vált kulturá­lis alkotóműhellyé. Nemcsak ki­szolgálták a meglévő olvasói igé­nyeket, hanem modern módsze­rek meghonosításával, korszerű szemlélettel újakat is teremtet­tek. Kultúrát terjesztő nagyüzem­mé fejlesztették könyvkölcsön­zőből a gyűjteményt. Remek ajánlójegyzékekkel, sokszempon­tú katalógusokkal, író—olvasó találkozókkal, ötletes figyelmes­ségekkel segítették a könyvek és az olvasók barátkozását. Állomá­nyukat példamutatóan gyarapí­tották. Ha emlékezetem nem csal. a felszabadulás után | legelőször ők költözhettek ' új, kimondottan könyvtárnak készült épületbe. Tematikus olvasósarkok Kicsit elszakadtam ettől a gyönyörű hivatástól, fogalmam sincs arról, hogy miként ítéli meg munkájukat a szakmai köz­vélemény. Tudom, hogy jó néhány korszerű ’ megyei könyvtár mű­ködik az országban. Magam is megcsodáltam a szombathelyit, a miskolcit, ismerem valamennyire a békéscsabait. A Somogy me­gyei — tanúsíthatom friss tapasz­talataim alapján — állja a ver­senyt. Ottjártamkor érdekes kiállítás fogadta a látogatókat. Mielőtt a ruhatárban elhelyezték volna té­li öltözéküket, csomagjaikat az olvasók, legtöbbjük megnézte, hogy mivel népszerűsítik a mezőgazdasági könyvhónapot. Az emeleti ■ szabadpolcos nagyon nagy teremben becslésem szerint legalább 40—50 ezer kötetet he­lyeztek el tematikus csoportosí­tásban. A hosszú állványsprok végén kialakított barátságos „olvasó- 'sarkokban” találhatók a könyv­utcákban tematikájának megfe­lelő folyóiratok, időszaki kiad­ványok. Egyszerre többen is hall­gathatják az általuk kiválasztott hanglemezt a.szép muzsikát ked­velők a zenei stúdióban. Több hely jutott a különteremben ta­lálható helyismereti gyűjtemény­nek, mint amekkora a Katona Jó­zsef Könyvtár olvasóterme. Nap­rakészen feldolgozzák a beérkező könyvek, újságok somogyi vo­natkozású cikkeit. Negyedéven­ként ízlése?, öt fo- és harminc melléktárgyköíbe csoportosított jegyzékben tudatják: mit írtak megyéjükről. Tavaly 2888 tételt dolgoztak föl. Eseménynaptár egészíti, ki a pompás kiadványt. Az ifjúsági részlegről csak annyit mondhatok, hogy éppen olyan körültekintéssel, segítő buzgalommal foglalkoznak olva­sóikkal, mint a felncttrészleg- ben. Jó színészek „A Csiky Gergely Színházat nem kell bemutatni, a társulat műhelymunkája a színházszere­tők érdeklődésének középpont­jában áll évek óta.” Tröszt Tibor ’1980 tavaszán írt sorai még ér­vényesebbek, mint három esz­tendeje. Az erőszakolt átszerve­zések ellenére, a kaposvári szín­ház napjainkban jobb, mint ‘va­laha. Kimondom: hosszú évek óta az egyik legjobb, ha nem a legjobb, magyar színház. Jobb szinészképző, mint a főiskola. (A kecskemétiek is emlékeznek A bíborsziget, a Marat halála. a Csikágó pompás előadására.) A vasútállomás mellett épített színház nem olyan díszes, mint a kecskeméti, de most látogatot- tabb. Kél hétköznapi előadást láttam, a széksorok mintegy két­harmadát foglalták el a nézők mind a kettőn. Nekem a Kasimir és a Karoline tetszett jobban. Ödön von Horváthnak ez a mű­9 A könyvtár kutatóterme. ve nem olyan mély. mint a Me­sél a bécsi erdő, az előadás is el­maradt az említett másik kapos­vári sikertől.. Bár a müncheni sörfesztiválon játszódó, a kiszol­gáltatott kispolgár . meghunyász- kodását hitelesen ábrázoló Kasi­mir és Karoline nem tárja föl olyan megdöbbentő könyörtelen­séggel azt a közeget, amelyben a fasizmus kitenyészett, mégsem tanulság nélküli Ödön von Hor­váth műve. Ascher Tamás min­t Babarczi László, a Csiky Ger­gely Színház igazgatója. (Makai Károly felvételei) den yészjet^e ügyelő, gondosság-, gal, óramű pontosságú játékrit­mussal rendezte meg a népszín­művet. Mennyi jó színésze van Kaposvárnak/ Pogány Judit, Kot­tái Róbert, Lukáts Andor, Spind- ler Béla, Csákányi Eszter, Jordán Tamás... Gothár Péter főrendező for­maérzékét és bátor közéletiségét dicsérte a Revizor. Mejerhold híres rendezése erősen hatott rá; nem rossz iskola. Tapsos, szép előadás volt. Megkérdeztem a színház veze­tőit, köztük Babarczi Lászlót, a Csiky Gergely Színház igazga­tóját, hogy a helyi közönség ked­veli-e a színházat. Az 1970-es évek közepén ugyanis azzal vá­dolták a társulatot, hogy elsősor­ban fesztiválsikerekre, a pesti kritikusok tetszésének elnyeré­sére törekszik, nem sokat törő­dik a helyi — úgymond — közön­ségigényekkel. Az együttes vezetni azonban következetesen kitar­tottak amellett, hogy csak kor­szerű. közéleti töltésű előadások­kal teljesíthetik hivatásukat. Biztosak voltak abban: a szokat­lantól eleinte húzódozók is fel­ismerik az értékeket, szövetsé­geseikké válnak. így történt. En­nek köszönhető, hogy most már a kaposváriak is büszkék az olyan elismerésekre, mint a belgrádi nemzetközi színházi ta­lálkozón kiérdemelt díjakra, és szívesen látogatják az előadáso­kat. A Lumiére-testvcrek felvevőgépe Gondolták-e a századforduló kinematográfusai, hogy masinái­kat. plakátjaikat még ,a harma­dik évezred előtt múzeumban mutogatják? Magyarországon először. Kaposváron! „Nemcsak elnevezésében, felépítésében, mű­ködését tekintve is szokatlan, új jelenség a megye, sőt — bátran állítható — az ország kulturális életében." A Szabadság-parki gyűjtemény útmutatójából idé­zett sorok sejtetik, hogy a mozi­múzeum több is, mint múzeum. „Vajójábanklubja, ha úgy tet­szik. otthona kíván lenni mind­azoknak, akik e nagyszerű mű­vészet után érdeklődnek.” „Ős­kori”, sőt „hőskori” vetítőgépek és felvevők sorakoznak a tárlók­ban (köztük az egyik a Lumiere- testvéreké volt). Mi tagadás, irigylem a kapos­váriaktól ezt a remek közműve­lődési intéaményt. Azzal az elhatározással . bú­csúztam Somogytól, hogy amint módom lesz rá, több időt töltök ebben a szép megyében, ^hol a helyi vezetők, .lakosok éppen olyan szeretettel dolgoznak gya­rapításán, mint a mieink Bács- Kiskunban. Heltai Nándor • Részlet Illyés Gyula Kegyenc című művének kaposvári előadása ból. (Az előtérben Máté Gábor és Lukács Andor.) FEHÉR FALAK KÖZÉ Fogadott sofőr ül a volánnál. 'Nem jószántából. Rendelték. Egy, manapság már ritka hivatalos küldetéshez. Kilakoltatás. Félve írom le a szót. Nem ... nem olyan utcára tevés ez, mint a régi, .háziuras világban. Ma szükséglakásba költöztetést je­lent, ha alapos ok van rá. Kilenc óra. Mindjárt indulás. A teherautón a bútorok. A bi­zottság: a tanácsi előadó, két rendőrrel és a hatósági tanúkkal, odalent várakozik, hogy a nagy kocsit a kis, kék-feher rendőrsé­givel majd a T. utcai szükségla­kásig kísérje. A fő, hogy az ingó­ságok és a személyek rendben megérkezzenek. Tizenegy lakó várja az indu­lást. Valójában csak a bérlő, az 54 éves D. Margit mehetne egye­dül. Jog szerint. Ám a jog na­gyon méltányos. Családpárti. Be­látja, hogy a bárlp, átmenetileg és megintcsa'k szükségből, magá­hoz fogadta fiait és lányait. No, nem éppen kicsik már. Nagyok. Benne/fi keresőképes korban. És azoknak is vannak gyermekeik, akiknek kell (kellett) valahol lak­niuk. Óvodába és iskolába járni­uk. Nem olyan nagy hiba,- ha egy család apraja-nagyja ennyire együvé húzódik, mint itt. Évek múltán így lett egy la­kóból tizenegy. Baj nem történt volna, ha ará­nyosan,: szépen megosztva egy­más közt a havi 445 forint bérié-, ti díjból kire-kire jutó részt, el­számolnak ezzel az összeggel a. lakást adó'tanácsi vállalatnál. Nem így történt. Húszezer forint lakbéradóssá­got „gyűjtöttek” össze egy évti­zed alatt:. — Én fizettem volna?! l— néz rám haragosan, téljkabátja ma­gas gallérjába csigaszerűen be­húzva a fejét, D. Margit. — Én, aki beteg vagyok? Aki presszók­ba jár, alkalmilag, takarítani? Fizessenek a. fiatalok! — Maga beszél, mama!! Aki egy szál hálőingben szökött meg tavaly júliusban a kijózanítóból?! Jobban teszi, ha hallgat! — ri- pakodik rá valaki a sarokból. — De hát maguk is itt lak­tak. Vele. Együtt. Az a 40—60 fprint, ami egyőjükre jutott vol­na a havi lakbérfizetéskor, már megbocsássanak, de nem pénz — szólok közbe. — Kérdezze a mamát! Ö jött ide először lakni — jelzi egy zöld pulóveres, bajszos fiú, hogy neki számomra nincs több mondani­valója. — Tényleg. A fiatalok? .. .| Mégiscsak a családhoz tartoznak. — okvetetlenketiem. Arrébb húzódik mind. Sebté­ben találnak maguknak elfog­laltságot. Az egyik fiú rajzszög­gel piszmog egy réges-régi falpa­pírnál. A másik cigarettára gyújt: Egy harmadik az ür.es sörös- és borosüvegeket gyűjti össze a földről, és egy zsíros-fekete tás­kába rakja azokat. Mindnek akad hirtelen dolga. Hallgatással vélik elintézni a kérdést, mintha megfogadták volna: „Ez nem ránk tartozik!” Egy szép arcú, fekete hajú asszonnyal (D. Margit menyével) és férjével már könnyebben szót értek, — Miért fizettünk volna mi, amikor a többiek sem fizettek? — tárja szét két kezét, „nekem mindegy” vállmozdulattal há­rítva magától a felelősséget az asszony. Mi laktunk nála. Nem ő lakott nálunk. Ha majd mi le­szünk a főbérlők ... akkor igen ... akkor fizetünk. — Mióta laknák itt? — Kilenc éve., Házasságukból. két gyermek született. Az egyik kislány tíz-, a másik négyéves. — Hol laknak ezután? Ügy ér­iem: a szükséglakás után? — Tavaszra onnét szövetkeze­ti lakásba költözünk. Harminc- hétezer-százhuszonöt.forintot már befizettünk. Addig (még) a ma­mánál maradunk, a T. utcában. De jó lesz, ha már a hetediken fogunk lakni! — Nem sírjuk vissza ezt a rossz lukat! — teszi hozzá a férj felesége. szávaihoz. A luk: égy ablaktalan, középső kisszoba. Most, a hurcolkodás végső perceiben is, ég benhe a villany. Hozzá, jobbra, egy fül­keszerű, kissé világosabb kony­ha csatlakozik (csatlakozott; legalábbis az ő számukra). Üres mind a kettő. — Mi maradt még? — Egy szállító kérdezi, van-e kivinni-- való. Nincs semmi. Minden a kocsin. — Akkor indulhatunk! —- j int a tanácsi ejőadó. A rendőrautó a nagykocsi nyo­mában. Benne a néhány órára, kényszerűségből alakított bizott­ság, hogy — az, is — szükségből megtegye a kötelességét. Ügyel­jen rá, -hogy minden rendben le­gyen., A T. utcai, földszintes lakáshoz érve, magam is meglepődöm a látottakon. „Ez volna az a szü'k- séglaikáá?” Két, fehérre meszelt nagyszoba, legalább 5 méter ma­gas falakkal, és utcára néző, tá­gas, világos ablakokkal. A gang, ehhez képest, óriási. Oszlopaiból és díszítményeiből ítélve, valaha ügyvédé, orvosé, vagy jobb mó­dú kereskedőé lehetett. Akit úgy hívtak akkoriban: „Nagyságos űr!” Az ablakokról, az ajtókról a mészfoltokat néhány órai, kitar­tó súrolással lemossák ... és már­is lakható! A körülményekből következtetve, nem, a«az nemcsak szükségből. Félreállok. Hozzák a repedt .üvegű konyhaszekrényt. A bútor siralmasan néz ki. A rárakódott piszok, sokkal több éves lehet, mint az egész adósság, ami miatt most ide került. Leteszik a he­lyére. S ekkor... ó, ilyenek ezek a régi szekrények!... kinyílik az ajtaja, és azok az üres italos­üvegek, amelyeket a régi lakás­ban -nem gyűjtött össze a fiatal­ember, most kerülnek, .váratla­nul, terítékre. — Az alkohol minden nyomo­rúság oka — jegyzi meg halkan az egyik rendőr. — Ha mindun­talan csak arra kell a pénz ... Sóhajt. Legyint. Nem veszte­get rá több időt. Nézem a fehér falakat. Az ér­kezés perceiben még tnészfoltos ablakokat. Az egész, súroló­rongyra és . .-'kefére váró két nagyszobát és a gangot. A fehér falak közt új, tiszta lapot nyithat magának, jobb éle­tet kezdhet ez a család. Ha akar­ja. Ha csakugyan akarja, Kohl Antal PÉLDÁUL BÁCS-KISKUNBAN ^Hazafias Népfront I az idősekért I VANNAK DOLGOK, amelyeket „túlbeszélünk”, azaz többet foglalkozunk velük, mint amennyit kelle­ne Ezek közé tartozik né­melyek szerint az idős em­berekről való gondoskodás, az időskorúak problémáinak felvetése. Egy-egy cinikus vélemény szerint manapság érdemes csak igazán meg­öregedni, amikor a társada­lom ilyen fokozott mérték­ben segíti, támogatja őket, amikor a közvélemény any- nyít foglalkozik az idős em­berekkel. „Túlbeszélésről” azonban szó sincs. Bizonyságul áll­jon itt néhány statisztikai adat! A századforduló ele­jén a nyugdíjkorhatáron fe­lüli állampolgárok száma az összlakosság 9,3 százalékát alkotta, napjainkban pedig 20,2 százalékát. Az idős em­berekkel való foglalkozás tehát szükségszerű, s az egész társadalom közös ügye. Megbecsülésük, a velük való törődés elsősorban a család feladata. Jó néhány esetben azonban az államra, a társadalomra marad. A közösségi gondoskodás egyrészt az idős emberek társadalmi juttatásainak növelését, mésrészt közéleti aktivizálódásuk elősegítését jelenti. AMI A TÁRSADALMI juttatásokat illeti, az ország évente 100 milliárd forintot fordít szociálpolitikai célok, ra, amelynek több mint 4Ö százaléka nyugdíj. Ismere­tesek az állami gondoskodás egyéb formái is: a segélye­zés, az öregek napközi ottho­na és a szociális otthoni el­helyezés. Az igények 'azon­ban sokszor meghaladják a lehetőségeket. Ilyenkor van szükség a társadalmi össze­fogásra, a közösségek ön­zetlen segítségére.. Köztudott dolog, hogy akkor érkezik el az igazi öregség, amikor az idős em­ber úgy érzi: rá már senki­nek sincs szüksége. Amíg bármilyen munkával — szellemi vagy fizikai tevé­kenységgel — bizonyítani tudja hasznosságát, nem be­szélhetünk meddő évekről, valódi öregségről. A társa­dalomnak pedig szüksége van a gazdag politikai, szak­mai és élettapasztalataikra, az idős emberekben rejlő aktív és produktív munka­erőre. Ahhoz azonban, hogy a társadalmi gondoskodás va­lóban hatékonynak bizo­nyuljon, nemcsak összefo­gás, hanem szervezettség is szükséges. Ennek megvaló­sítása érdekében alakult meg a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mel'elt működő „Időskorúakkal foglalkozó társadalmi mun­kabizottság”. Olyan állami és társadalmi szerveket, in- H tézményeket képviselő ta­gokból áll, akik a nyugdíj- korhatáron felüli lakosság egész társadalmat érintő problémáinak megoldásához segítséget tudnak nyújtani. AZ ORSZÁGOS bizottsá­gon túl — a népfront kéz- H deményezésére és szervezé­sében — megyei társadalmi bizottságok is alakultak. A Bács-Kiskun megyei „Tár­sadalom az idősekért", s a Szolnok megyei „Megyénk időskorú lakosságáért” elne­vezéssel működők máris szép eredményekről számol­hatnak be. Példájukat re­mélhetően a többi megyé­ben is követni fogják. Nem lesz könnyű a bi­zottságok dolga. Az állam hathatós szociális gondos­kodása mellett nélkülözhe­tetlen a társadalom összefo­gása, a párt- és társadalmi szervek cselekvő együttmű­ködése. Ennek elősegítésé­ben, szervezésében fontos feladat hárul a Hazafias Népfront idősekkel foglal­kozó társadalmi munkabi­zottságaira. Munkájuk cél­ja pedig az idős emberek életének könnyebbé, szebbé, tartalmasabbá tétele. N. Sz. ® Gyerekek is betévednek az építkezés területére. Jó, ROSSZ JÓ: a kecs­keméti Batthy­ány utca jobb oldalán. a helyközi autó- buszmegálló mellett gyor­san fölhúztak két többszin­tes épületet. A zimankósabb napokon is szorgosan dol­goztak az épí­tők: ez is -ör­vendetes. Nem jó: szemetes, törmelékkel, hulladékkal csúfított a környék. (Sokfelé jártam a vi­lágban, de sehol sem kapnak ek­kora helyet az építők, mint ná­lunk, sehol sem nézik el a tartós rendetlenséget.) JÓ: lelkesítő ütemben kezdték meg az említett utca bal oldalá­ra tervezett házak alapozását. (Mostanában nem láttam ilyen sok embert egy építkezésen.) Rossz: a traktorokkal barázdált szántóföld biliárd-asztal a teher­autóktól. autósdaruktál földúlt járdához viszonyítva. JÓ: elkerítették a főforgalmú utca jobb oldalát, nehogy megsé­rüljön valaki a mozgó daru alatt. NAGYON ROSSZ: a másik járdáról megrakott járművekkel kiszorított gyalogosok a szűk ko­csiúton kénytelenek veszélyez­tetni életüket, ha nem akarják a fél várost megkerülni. Láttam 7—8 éves kisgyerekeket, akiktől néhány centiméterre húzott el egy kövér kamion. Láttam fájós­lábú öreg néniket, amint az út­szegély sártengerében bukdácsol­va fogadkoztak, hogy ha épség­ben megússzák ezt a kalandot, akkor nem mennek be a városba, amíg föl nem épül az új Batthy­ány utca. KÉRDÉSEIM: Ki engedélyez­te, hogy ilyen fontos utca mind­két oldalán egyszerre foglalják el I járdát építkezés céljából? Ki vállalja a felelősséget az eset­leges baleset(ek)ért? Ennél is fontosabb: ki gondoskodik vala­milyen elfogadható, átmeneti megoldásról? H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom