Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-30 / 75. szám

1983. március 30. • PETŐFI NEPE 9 5 KÖZMŰVELŐDÉS FALUN T ázlár nincs a világ végén... • Dúl Sándor Mit és mennyit, milyen (okon művelődhet egy kisközségben vagy annak tanyavilágában élő ember? Talál-e lehetőséget, alkalmat arra a család, a szűkebb közösség, hogy valóban hasznosan töltse el az amúgy Is kevés szabad idejét? Ilyen és hasonló kérdések foglal­koztattak, amíg Tázlárra utaztam, s még elképzelésem sem volt ar­ról, hogy ez az alig 2200 lakosú község mit nyújthat lakóinak. Nem csoda, ha a meglepetés ere­jével hatottak rám a vezetők — a pártszervezet titkára, tanácselnök, az általános művelődési központ igazgatója — szavai. — Közművelődés, kultúra nem Lehet meg anyagi alapok nélkül — kezdte Dúl Sándor, a párt- alapszervezet fiatal titkára. — Az itt lakók zöme a mezőgaz­daságból él. A Béke Szakszövet­kezetnek hétszáznegyvennyolc tagja van, ebből kétszázötven nyugdíjas. A halasi háziipari szövetkezet üzemében huszon­négy állandó és huszonhat be­dolgozó, főleg nő talált munkát. A földgázbányászatban ötvenen, a szakszövetkezet cipőfelsőrész­készítő üzemében negyvenötén dolgoznak. A meghatározó még­is a mezőgazdaság, illetve a ház­táji és a kisegítő gazdaság. — Ez annál is inkább így van, — szólt közbe Trsztyinszki Pál tanácselnök —, mert a szak- szövetkezet százkét hektáron közös szőlőt, a tagok kilencven hektár tagi nagyüzemi és . hat­van hektár hézagpótlást telepí­tettek. A jövedelmek változók, de nem rosszak, mert mintegy háromszáz személygépkocsi, s háromszázhuszonkét televízió van a község nyolcszáz házában. — Visszatérve a kultúrára, arra, mit nyújthat, ez a falu a lakóinak — vette-ismét át á szát a párttitkár — egyszóval jelle­mezve azt mondhatom: sokat. Nézzük részletesen. A művelő­dési házat 1961-ben avattuk, ami 1 millió 150 ezer forintba került. Ebből a társadalmi munka ne­gyedmillió volt. Igaz, a korábbi évektől eltérően niíjcs színházi tájelőadás, de százkilenc színház- bérletünk van a kecskeméti Ka­tona József Színházba. A mű­velődési házban rendezzük a mo­• Trsztyinszki Pál zielőadásokat is, hetenként egy­szer, vasárnap, de kora délután mindig van mesemozi is. A kü­lönböző közgyűlések is itt kap­nak helyet, akárcsak a terem­sportok. — Rendszeresek a kiállítások is — folytatta a gondolatsort Horváth János, az általános művelődési központ igazgatója. — Fafaragók, szobrászok, díszí­tőművészek mutatták be mun­kájukat, de kiállították a vadá­szok is trófeáikat, a kézimunka­szakkör tagjai pedig hímzései­ket. A foglalkoztatókban kap­tak helyet a különböző szakkö­rök: a gyermekfurulya-, citera- szakkör, amely országos elisme­rő oklevelet kapott, a felnőtt citerazenekar, amely minősítést szerzett, a bábszakkör, a nő-, a gyermek-, az ifjúsági és a férfi­klub, a sakk-kör és az asztalite­nisz-csoport. Szándékosan hagy­tam utoljára a negyventagú gyermek színjátszó csoportot. A napokban volt az ősbemutatója a tévéből is ismert 'Knistályvi- rág című mesejátéknak, amely nemcsak a községben, de a kör­nyező falvakban is nagy sikert aratott. Könyvtárunk hat és fél­ezer kötetes... — Ha már erről beszélgetünk — vette át a beszélgetés fonalát a tanácselnök —, megemlíteim: a Felsőtelepen a napokban ad­tuk át a százötven személyes közművelődési centrumot, ame­lyet egy volt tanyai iskolából alakítottunk át százezer forintos költséggel, húszezer forintos tár­sadalmi munkával. A színpad már elkészült, s most egy fiók­könyvtárat is létrehozunk, a, ■ « is?. — Sajnos, ezetfkg^g^ghetpsé-. gekkel ‘kevesen élnek — mondta kissé morózusan a párttitkár —, mert március elejétől október végéig alig van szabad idő. A háztáji, a kisegítő gazdaság munkaerőt kíván, ez az alapja a megélhetésnek. Ebben az időben csak a fiatalok keresik a szó­rakozást, de azok is csak a hét­végén. A külterületiek — hét- száznyolcvanhárman élnek a ta­nyákon —, be sem jönnek, igaz, Átjátszott esztendő 9 A századeleji, teljesen felszerelt miniatűr konyha. Nagy a si­kere a kecske­méti Szóraka- ténusz Játék­háznak és Já­tékmúzeum­nak. Tavaly a leglátogatot- < tóbb nyári hó­napokban a 12 ezret is elérte az érdeklődők száma. A Szóraka- ténusz peda­góguson 416 foglalkozást tartottak. Jöt­tek Budapest­ről éppen úgy, mint Szolnok­ról vagy Sze­gedről — több mint 10 ezer gyermek ta­nult új játé­kot, vett részt alkotóan a kö­zös munkában. 9 Horváth János a százötven villamosított tanyá­ban ott a televízió. Ez évben újabb húsz tanyát villamosítunk. — A faluban nincs kocsma — nevetett a tanácselnök —, egy bisztrónk van, amely betölti a kocsma, az étterem, a presszó feladatát. Sajátos szerepénél fogva itt is vannak rendezvé­nyek, divatbemutatók, nótaes­tek. Sokkal nagyobb az örö­münk, hogy sikerült megvalósí­tani régi álmunkat, a tornater­met. Éveikig gyűjtöttünk rá, megyei támogatással, félmilliós társadalmi munkával ma már betölti hivatását, a fiatalok egészségesebbé nevelését, a sportolási igényeket. — Ami a közművelődés mód­szereit illeti — Válaszolt egy kérdésre Horváth János — nem vagyunk elégedettek, de szégyell- nivalónk sincs. A múlt évben a harmincnégy ismeretterjesztő előadás helyett harminchatot rendeztünk, amelyet több mint ezernyolcszázan hallgattak meg. Mi már 1971-’ben illegálisan ki­alakítottuk, éppen a helyi adott­ságoknak megfelelően, az általá­nos művelődési központot. Azóta egy kézben van az óvoda, az is­kola, a művelődési ház, a könyv­tár, s most már a tornaterem irányítása, anyagi ellátása. Ez­zel a módszerrel tíz évvel előz­tük meg a két évvel ezelőtti rendeletet, de mégsem ez volt a döntő, hanem, hogy megélén­kült a népművelési, a közműve­lődési tevékenység, aktívabbak­ká váltak a pedagógusok, igaz, ehhez kellett a jó együttműködés a pártszervezettel, a tanáccsal, • de hozzáteszem, kellett éhhez Lokálpatriotizmus is ... Tázlár tényleg nincs a világ végén! Kisközség két nagyköz­ség: Soltvadkert és iKiskunmaj- sa, és egy város, Kiskunhalas vonzáskörzetében. Mégis, ez a falu megőrizte egyéni arculatát, népességmegtartó erejét, s a mű­velődésben, a kultúráiban, a sza­bad idő hasznos eltöltésében nyújt annyit és olyat, amit az itt lakók joggal elvárhatnak. Gémes Gábor A Hungaroton sikere A francia nemzeti hanglemez­akadémia Arany Orfeusz dijával tüntették ki A kékszakállú her­ceg vára című opera digitális fel­vételét, amelyet a Bartók-cente- nárium alkalmából készített a Hungaroton. A felvétel elnyerte Párizsban az audiovizuális mű­vészetek európai nagydíját is. tlj játékot tanulnak az óvodások. (Pásztor Zoltán felvételei) KÉPERNYŐ Szép történelem Jókai tollára illő regényihős Mednyánszky Cézár. Üjra és új­ra kegyetlen választás elé állít­ja sorsa. A kor döntő állásfogla­lásokra készteti. A fiatal báró életét teszi tétként minden vál­lalására. Meggyőződésének csil­lagzata vezérli rögös életútján. Mintha nemcsak a most, a tele­vízió képernyőjén megelevene­dő Mint oldott kéve főhőse len­ne a szabadságharc tábori fő­papja: maga a költő—író meg- személyesülése. A múltszázadi népi forradalmat erjesztő reform­korban reménykedtek a Válasz, a Márciusi Front köré tömörült írók. Elődeikhez hasonlóan a Haza és a Haladás viszonya kö­rükben is feleselő indulatokat; fa­kasztott. Keserű tapasztalatok, jóvátehetetlen mulasztások után döbbentek rá az osztályokon fö­lüli nemzet illúziójának tartha­tatlanságára: Az irodalmi folyó­irat és a kisnyíri parcella révén Kecskeméthez* is kötődő író, Sár­közi György azonban a legnehe­zebb időkben sem veszítette el hitét. Nem sokkal halála előtt fasiszta rabságban írt verse, a Higgy a csodában! az életet him- nuszolta. A csakazértis reményt, a na­ponta fenyegető halállal szembe- * nézést vállalja a kicsit dzsun­gel, kicsit kazán pap is, mint ezt milliók láthatják, hallhatják csü­törtök esténként. Szép, szükséges filmet készí­tett Nemeskürty István forgató­HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Tanítóválasztás Évtizedeken keresztül az iskolát anyagilag és felügyeleti- leg is ellátó testület volt jogosult megválasztani a tanítót, meghatározni a végzett munkáért járó díjat. Az elmúlt szá­zad második felében és századunk elején is, ezt a felelős­séggel járó kötelességet egyrészt az egyházi — másrészt a politikai községi-városi képviselőtestület által megválasztott iskolaszék látta el. Az iskolaszék a pályázók közül kiválasztotta azt a jelentkezőt, akit a feladat ellátására a legal­kalmasabbnak tartott, s a tes­tületi döntést az egyházmegyei főhatóságnak küldte meg jóvá­hagyásira. A tanító választása az esetek többségében egy alapos, mérlegelő elemzést jelentett az illetékes testület előtt. Így pél­dául 1882 szeptember 24-én tar­tott kiskunmajsai római katoli­kus iskolaszék a meghirdetett egy tanítónői állásra 15 pályázó közül választotta meg az arra legalkalmasabbat. A pályázók száma és a betöltésére váró állás­helyek közötti nagy különbségre az szolgál magyarázatul, hogy a századfordulót megelőző évtize­dekben a tanítói pólya döntően férfi foglalkozást jelentett. A nagyobb településeken az egysé­ges leányosztályokat vagy szer­zetes tanerők, vagy férfiak taní­tották. Az iskolaszék esetenként a meghirdetett állások betöltése kapcsán nehéz helyzetbe került. Igen gyakori volt a községeket körülvevő tanyai iskolák taní­tóhiánya. Az sem volt ritka, hogy egy-egy távoleső, rossz viszonyok között dolgozó tanyai iskolából a tanító megszökött. Erről szól egyébként egy 1886. február 18- án keltezett iskolaszéki jegyző­könyv is. E szerint Szánkról egy év alatt három tanító távozott, illetve szökött meg. Ekkor, a szanki iskolaszék alkalmas egyén hiányában ideiglenesen az otta­ni iparost: Puskás Lajost, ki ír­ni—olvasni és számolni igen jól tud. mint vallásos ember „a hit­tan tanítását is végezheti” bízta meg a tanulók oktatásával. Ez a szükségjmegoldás. „valamivel többet nyújtott”, mint az 1877 78- as tanév Kömpöcön, ahol is „a tanító megszökött, áprilisban az iskola megszűnt.” □ □ □ Az iskolaszék igyekezett az újonnan létesített iskolákhoz a tanítót, vagy tanítókat mielőbb kinevezni. Ez két okból is indo­kolt volt. Egyrészt az újonnan létesített iskola jellege — egyhá­zi. vagy világi — nem volt sen­kinek sem közömbös, legkevésbé a hagyományosan iskolákat fenn­tartó és irányító katolikus egy­háznak. Másrészt meg kellett óvni különösen a tanyai lakoso­kat és gyermekeiket az időnként megszaiporodó zugtanítóktól. Még egy 1910-ben íródott jelentés is arról számol be, hogy további is­kolát kell létesíteni és tanítót kell választani Kömpöcön, mert a „szülők zugiskolákat” tartanak fenn. könyvéből a Mint oldott kéve stáhja. A történelemnek azt az embernövesztő, azt az esendő önmagunkat adottságaink fölé emelő erejét, a kort beragyogó szépségét érzékeltetik a képsorok, amiről egyik kollégám a minap írt jegyzetet. A napi, a személyes érdekektől még szeplőtelen eszme szépíti az arcokat, a tetteket. És milyen jó színészeket válo­gatott a rendező! Kovács Titusz élete egyik legjobb hlakítása len­ne a Mednyánszky Cézár, ha ér­teném is, amit mond. (Ilyen mö- työgéssel aligha tudta volna fel­gyújtani a tábori pap a honvédek honszerelmét.) Horváth Ádám rendező vállalja a Sárközi regé­nyének műfajából adódó statikus- ságot, szépen kibontja a helyze­teket, a jellemeket. A történe­lemihez híven, harci eseménye­ket is ábrázol, de csak módjá- val. Igaza van, a legdrámaibb összeütközések a lelkekben dúl­tak. Nem volt könnyű eldönteni egy-egy volt császári tisztnek, hogy az összekuszálódott közjo­gi viszonyok, a katonai fegye­lem és a hazaszeretet mit köve­telnek tőle. Ezeknek a belső ví­vódásoknak a mozaikjaiból áll össze az 1848—49-es polgári de­mokratikus forradalom és szabad­ságharc képe, egy forradalmár alakja. Az iskola- és tanítóhiányt egy korabeli statisztikai adat isvisz- szatükrözi. Majsa község képvi­selőtestülete 1910. május 11-én tartott rendes közgyűlésen szá­molt be arról, hogy az 1909 10. tanévben a községben és a hoz­zátartozó tanyavilágban 1128 mindennapi és ismétlő iskolás tanköteles gyermek maradt be- iratkozatlanul. Itt fogalmazták meg, hogy a helyzeten 10 tante­rem megépítése és 10 tanító be­állítása segítene. Erre azonban a községnek nem volt fedezete. □ □ □ Az 1800-as években, annak is a második felében kiújultak a vi­ták és nézeteltérések az egyházi és a világi képviselőtestületek között az iskolák jellegéről. s ezen túl a tanítók választása jo­gáról. Fel-felütötte a fejét egy- egy községben az iskolák állami kezelésbe vételének gondolata. Gyakoriak voltak a különböző beadványok az egyházmegyei és az állami tanügyi hatóságokhoz az iskolaszékek működéséről. En­nek a lényegét és hangulatát va­lósághűen adja vissza a majsai iskolaszék működéséről szóló 1877. évi jelentés: .,Községünkben a három évre megválasztott isko­laszék igen szűk határok közé szorítva működhetik, miután az iskolaszék és patronatus közötti viszony törvényileg nincs ren­dezve, a helybeli patronatus mind a tanítók megválasztási jogát, mind azok fizetésének meghatá­rozását kizárólag magáénak tar­tó fönn, ennélfogva a helybeli is­kolaszék működési köre úgyszól­ván egyedül a szellemi térre van szorítva, s talán ezen körülmény­nek tulajdonítható az is, hogy né­hány tagja az iskolaszéknek már be is jelentette az illető helyen szóbeli lemondását az iskolaszék tagságáról." Ez a vita hol nyíltan, hol a felszín alatt állandósult. A ka­tolikus egyházközségek helyük, szerepük, súlyuk következtében azonban a vitákból rendszeresen győztesen kerültek ki. Tulajdon­képpen a tanítóválasztás legfon­tosabb testületét az egyházi is­kolaszéket mindenütt eredmé­nyesen működtették. Ezt egyér­telműen bizonyítja egy majsai iskolaszéki ülés 1890. évi jegyző­könyve. Ebben az egyházi isko­laszék tiltakozik az ellen, hogy Majsa község képviselőtestülete tanítókat helyezett át egyik isko­lából a másikba. Tiltakozásukon túl az egyházmegyei főhatóság­hoz fordultak panasszal és azzal, hogy az hozzon a vitában dön­tést. S ez nem is késett A lei­rat, amely az iskolaszék helyi elnökéhez intéződött, így szólt: „hozza tudomására Lajos-Mizse község elöljáróságának, hogy tanítóknak áthelyezése vagy be­osztása egyik osztályból a másik­ba az iskolaszék jogkörébe tar­tozik .. Ezek tekintélyét növelték az­zal is, hogy az iskolaszék tagjai­nak- megválasztását' a széles nyil­vánosság és a közvélemény előtt bonyolították. Ezt igazolja a kis- kunmajsai iskolaszék tagjainak választására mozgósító plakát □ □ □ A tanítók sorsa nemcsak a ki­nevezésük és a fizetésük kapcsán kötődött az iskolaszékhez. Ez a testület tartotta számon végzett munkájuk minőségét, s gondos­kodott a tanítási órákon kívüli teendőikről is. A tanítónak a tanév befejezése után sem volt szabad elhagynia munkahelyét. Ha mégis eltávozott, akkor az egyébként sem nagy fizetéséből levonták a távozás idejére eső fizetési hányadot. Ez gyakori-.vi­tát jelentett az iskolaszék és a tanítók között. A döntőbíró ezek­ben az esetekben is az egyházme­gyei tanügyi főhatóság volt. Az 1890. évtized egyik tanévében Lajosmizséről fellebbez az otta­ni tanító -fizetésének csökkenté­se miatt. „A törvényes tanidő be­tartása után állomásomról isko­laszéki engedelemmel távoztam el, amely engedelemmel csak azért éltem, mert kötelességem­nek eleget téve s az ottani viszo­nyokat is ismerve szükségtelen­nek tartottam az ott időzést. Az állomásommal járó tanítói java­dalmazás oly csekély, hogy abból a rendes körülmények között is csak sok szenvedéssel lehet meg­élni, s ha még évi fizetésemnek 10, azaz tíz százalékától is eles­ném — mely többet tesz ki egy egész hónapra járó fizetésemnél — úgy kényteleníttetnék ezen időre a tanítói állással éppen nem összefüggő hivatalt vagy foglalkozást keresni, mivel je­lenleg is állásomat a szünidőre csak azért hagytam el, hogy anya­gi viszonyaimon némileg segít­sek, mert községünkben semmi nemű mellék keresetre alkalom nem kínálkozik." A fellebbezést a hatóság el­utasítja. Az indoklás utal arra, hogy az elutasítás nem egyedi, hanem a hasonló ügyekben egye­temesnek tekinthető: „eltávozni nemcsak bejelentés nélkül, de még az iskolaszéki elnökök en- gedelmével sem szabad, mivel a magasztos hivatás öntudatában lévő tanító nemcsak a tanórák alatt, hanem jó példájával, er­kölcsös vallásos jó magaviseleté­vel tanít azon kívül is." □ □ □ Nemcsak állást volt nehéz nyerni a századforduló két olda­lán, de annak béklyóitól sem tu­dott a tanító megszabadulni, R. S. négy évesen is pontos megfigyelőt is elsősorban a szép emberi sorsok érdekelték szülőfalujában, szülő­megyéjében. Tárgyszerűen bemu­tatta — például — a róla és vele készült portréfilmben a volt, a le­váltott —, ha úgy tetszik: lebu­kott — termelőszövetkezeti elnök gyönyörű arborétumát. Nyilván idegenforgalmi látványosság lesz hamarosan a növénykánaán. A né­zőket kalauzoló költőt az izgatta, hogy a sokat próbált parasztem­ber miért akarja megváltoztatni maga körül a világot, miért hagy valamilyen üzenetet az utókorra. Főként a régen látott falubeliek szóltak olyan ízes természetesség­gel. mint híres szülöttük. Szép szándék Szép hűség Fodor Andrást, Takáts Gyula költő-tanára szerint a már tizen­Becsülöm azt az r’ ~ántságot, amivel Egri János igyeKszik tor­náztatni agyunkat, próbálkozik játékos fejtörők megkedveltetésé- vel. Sohasem értettem egyet az emlékezet szerepét lekicsinylők­kel. Minél több van valakinek a fejében, annál könnyebben tudja, hogy mit és hol kereshet a köny­vekben, az adattárolókban. Arról nem is beszélve, hogy az évszá­mok, összefüggések, nevek észben- tartása jó agytorna. Nem véletlen, hogy legeredetibb koponyáink, legfantáziadúsabb Íróink, költőink hihetetlen meny- nyiségű ismeretanyagot őriztek fe­jükben. Magam is ismerek olyan költőt, aki háromezernél több ver­set tud „kívülről” anélkül, hogy többségüket valaha . is tudatosan tanulta volna. Megtanulta ellen­ben az odafigyelést, a koncentrá­lást: minél mélyebb, minél na­gyobb a meghódított ismeretmező, annál könnyebben tapadnak rá az újabbak. Miért ne lehetne olyan vetélkedő is, amely az ilyen tájé­kozottságot mérve, sok hasznos vagy kevésbé hasznos, de minden­képpen érdekes ismerettel gazda­gítja azokat a nézőket, akiket a verseny a képernyő elé csábít. Csak azt a körítést, csak azt a riasztó és időt rabló előjátékot fe­lejthetném. A Nők Lapjában kol­légám már kifigurázta a vallató­székeket idéző kellékeket, a fölös­leges hókusz-pókuszt. Mint az ele­ve kiszabott büntetésre váró bű­nösök, úgy ülnek a különféle szer­kezetekkel felszerelt székbe a vál­lalkozók. Mi lenne, ha a műsor­vezető feje felett is működne a riporter teljesítményét ri)érő al­kalmatosság? Sűrűn belezümmög­ne, gyakran felvillantaná a hamis szót, mert amilyen udvarias Egri János a játszótársakkal, annyira udvariatlan nyelvünkkel. Három­szor megismétli például, hogy az 1983-as év Elmebajnokságát lát­hatjuk, hallhatjuk. Sejtettem már eddig is, hogy sok mindene van 1983-nak, de hogy Elmebajnoksága lqnne, az most vált nyilvánvalóvá számomra. Milyen lesz az 1984. évé meg az utánuk következők Elmebajnoksága? Aki megéri, megtudja. Mert Egri János soro­zatai tévé-matuzsálemi korra pá­lyáznak. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom