Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

TÖBBSZÖRÖS HASZON A laskagomba-nemesítés sikerei • Kukoricacsutka alapanyagon gyorsan és szépen fejlődik a laska gomba. A Soproni Erdészeti és Faipa­ri Egyetem Termőhelyísmeretta- ni Tanszékén tevékenykedő aka­démiai kutatócsoport az 1960-as éveik első felében kezdett a las­kagomba termesztésével foglal­kozni. A kutatók nagymértékben hozzájárultak az alapanyag-elő­készítés mikrobiológiai hátteré­nek felderítéséhez és az előké­szítés technológiájának kialakí­tásához. Legígéretesebb mód­szernek a 'lágyszárú mezőgazda- sági növényi hulladékanyagokon történő termesztés tűnt. Ezeken a laskagomba gyorsabban nő és többet terem, mint természetes tápanyagán, a fán, de ugyanak­kor ezek az anyagok sok olyan „konkurrens” mikroszervezetet tartalmaznak, amelyek leküzdé­sére az alapanyagot — kukorica- csutkát, szalmát, borsószárat,’ nádtörmeléket — elő kell készí­teni. A felaprított és benedvesí- tett alapanyagot az úgynevezett hőkezelőben 45—55 Celsius-fak- ra melegítik, s ezen a hőmérsék­leten tartják három napig. Ez alatt a hőkedvélő és a ihőtűrő baktériumok elfogyasztják a könnyén felvehető cukrokat, ke­ményítőt, nitrogént, amelyekre a már említett mikroszerveze- taknelk — penészféléknek — szükségük van. .Ezen kívül ezek a baktériumok olyan anyagokat is termelnek, amelyek a gomba fejlődésére káros hatásokat meg­szüntetik. Gyúrkó Pál, a soproni tanszék tudományos főmunkatársa el­mondja, hagy a soproni kutató- csoport az 1970-es évek elejétől szorosan együttműködik a cse­peli Duna Termelőszövetkezettel és kapcsolatot tart Bács-Kiskun megyei gazdaságokkal is, pél­dául a kdskunmajsai Jonathán, a Borotai Termelőszövetkezettel és időnként tapasztalatcserére jönnek össze a kecskeméti Zöld- ségterifiesztési Kutató Intézet szakembereivel is. Egész évben termeszthető A termesztés fejlődésével szükségessé, vált a fajták válasz­tékának bővítése. Korábban az erdőkből begyűjtött, vadon ter­mő gombák közűi választották ki az intenzív termesztésre meg­felelő tenyészeteket. A hazai .ké­sői laskagombának az a hátrá- • • A tuskó korhasztását is meg­oldják termesztésével. | nya, hogy a termésképzéshez hű­vösebb időjárást igényel. Ez azt jelenti, hogy csak ősztől tavaszig termeszthető gazdaságosan. Ez­zel szemben vannak olyan, főleg külföldön termő gombák, — ilyen például a Florida —, ame­lyek nem igényelnek hideget. Ez utóbbiak sajnos kicsik, vékony a húsuk és kevésbé bírják a tá­rolást, valamint a .szállítást. A soproni kutatócsoportnak sike­rült a hazai későd fajta és más, hideget nem igénylő gombák ke­resztezéséből olyan hibrideket előállítani, melyek minősége ki­fogástalan és egész évben ter­meszthetők. Másik nagy előnyük, hogy az .alapanyag átszövése után né­hány nap múlva már termőre fordulnak. A késői laskagomba ugyanis három hét úgynevezett érlelési időt igényel; ezalatt fel­tárja a növényi maradványok anyagát és felkészül a termésre. A hibrideknél ez az idő kiesik. Ezáltal a termesztési ciklus lé­nyegesen rövidebbé válik. Ma már az ország üzemeiben min­denütt ezeket a jó tulajdonságú, bő terméshozamú gombákat ter­mesztik és külföldön is érdeklőd­nek irántuk. Gyúikó Páltól azt is megtud­juk, hogy a kísérletek tovább folynak, jelenleg harmincnégy fajtával. Hozzáteszi még, hogy a szövetkezetek — köztük a bo­rotai is — viszonylag kevés gombát termesztenek saját üze­mükben. A hőkezelt és becsírá­zott anyagot a partnergazdasá­goknak és más érdeklődőknek adják el, akik az előkészített alapanyagon a gombát megter­melik. Olyan terv is született, ■hogy az ország különböző ré­szeiben alapanyag-előkészítő köz­pontokat létesítenek és ezzel a szállítási költségeket csökkentik, nem kell nagy távolságokra utaz­ni a termelőknek. Régi erdészszokás A laskagombáról tudni kell, hogy már régóta ismert és az ember által gyűjtött, fogyasztott csemege. Régi erdészszokás volt, hogy a gombát termő fát a 4a'- kás közelébe szállították. Némi öntözgetés ellenében, évről évre meghozta a termést mindaddig míg a fa teljesen el nem kor­hadt. Az ember ezt a régi szo­kást ma is alkalmazza, azzal a különbséggel, hogy a fa beoltá­sát nem a természetre bízza, ha­nem maga végzi el, laborató­riumban előállított, megbízható szaporítóanyaggal. A kivágott és feldarabolt fát a gomba néhány hónap alatt átszövi, ezek a tön­kök félig a földbe süllyesztve, éveken keresztül minden ősszel meghozzák termésüket. — Ezt ismerve, -ma már az ember a fát nemcsak azért oltja be — tájé­koztat Gyúrkó Pál —, hogy íz­letes táplálékot kapjon, hanem azért is, hogy a fák földben ma­radt tuskóját elikorhassza. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság­ban és a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezetben ilyen kí­sérleteket folytatnak az erdé­szek a kivágott nyárfaültetvé­nyeken. Az erőgépekkel történő tuskókihúzás költsége ugyanis hektáronként mintegy húszezer forint. Ezt az összeget a gombá­val történő bomlasztással csak­nem teljes egészében meg le­het takarítani. — Az érvényben lévő -rendel­kezések szerint a kivágott erdő helyére a következő évben új ültetvényt kéllene telepíteni, hogy a terület ne maradjon ki­használatlanul. Mivel a korhasz- tás több évet vesz igénybe, eset­leg olyan megoldásról lehetne szó, hogy az ültetvény.szeirűen te­lepített erdőkben a tüskök kö­zötti sorközökben létesítenének új erdőt, -miközben a tüskök fo­lyamatosan elkorhadnának — hangoztatja végezetül a tanszék tudományos főmunkatársa. Teljes értékű fehérje A kutatómunkában hazánk az élvonalban van. A laskagomba szárazanyagának több mint 30 százaléka nyersfehérje, amely teljes értékű, mert mindazokat az aminósavakát is tartalmazza, amelyekre az emberi szervezet­nek szüksége van. Ezenkívül a termesztésre Olyan hulladék­anyagokat lehet felhasználni, amelyeket az ember részben vagy egyáltalán -nem hasznosít. Éppen ezért igen nagy jelentő­ségű a soproniak kezdeményezé­se és az <is, hogy a megye több gazdaságában élnek a lehetősé­gekkel. K. S. MTESZ-rendezvények Március 28-tól április 1-ig | A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Bács-Kiskun megyei Szervezetének tagegyesületei Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában a jövő héten az alábbi rendezvényeket tartják: Március 28: A Gépipari Tudományos Egyesület vezetősége ülést tart. A Magyar Biológiai Társaság összejövetelén dr. Farkas József: Növénynemesítés biometrikai módszerek felhasználásával; dr. Kiss József Mihály: Alkalmazkodóképesség-viszgálatok; dr. Bajtay Ilona: Teljes és részleges diallél-keresztezések bíomet- riai értékelése címmel tart előadást. Április 1.: A Magyar Agrártudományi Egyesületben dr. Ke­mény András, a MÉM főállatorvosa: Időszerű állategészségügyi feladatokról tart ankétot. Kovasavas takarmány Fiatalok bizottsága A Szervezés és Vezetéstudo- má-nyi Társaság Bács-Kiskun magyei Szervezetének múlt év végén tartott tisztújító közgyűlé­sén merült fel a gondolat, hogy vállalatoknál, intézményeknél dolgozó ifjú közgazdászok és mű­szakiak részére meg kellene ala­kítani az SZVT szervezetén be­lül a fiatalok -bizottságát. Erre azért van szükség, hogy a fiatal közgazdászok és műszakiak egy­más gondolatait -megismerjék, in­formációt cserélhessenek. Ugyan­akkor jobb lehetőséget teremtse­nek önmaguk képzésére, tovább­képzésére. A fiatalok bizottságának meg­alakítására a héten került sor Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában, ahol 21-en gyűltek össze a megyeszékhely vállalataitól, intézményeitől. Megtárgyalták a bizottság mű­ködési feltételeit és vezetőséget választottak. A bizottság elnöké­vé Király László Györgyit, a KSH közgazdászát, titkárává Vajai Lászlót, a kecskeméti Zo­mánc- és Kádgyár szervező mér­nökét, szervező titkárává Farkas Verát, a KSH -közgazdászát vá­lasztották. A borjúnevelésben gyorsan ter­jed az úgynevezett feljavított so­vány tej (tejpor) alkalmazása, amelynek kicentrifugált nemes zsírtartalmát (a tejszínt) olcsóbb növényi vagy állati zsiradékkal pótolják. A lefölözött sovány tej­por azonban csak kevés zsírt ké­pes felszívni, csomósodik és víz­ben rosszul oldódik. Egy új fajta, kovasav (szilícium-dioxid) tartal­mú anyag a tejpor zsírfelvevő ké­pességét nagymértékben megnö­veli. Az 1—2 százaléknyi meny- nyiségben hozzáadott aktív kova­sav egyben a tárolhatóságot is ja­vítja. A halgazdaságok takarmányozá­si gondjain is segít az új termék. Egy-két százalék kovasav hozzá­adása esetén a táplálék sokkal to­vább úszik a felületen, és csak lassan süllyed le, így a hasznosí­tás lényegesen kedvezőbb. A száműzött föstköd Hosszú időn át nem létezett kormosabb, füstösebb város Eu­rópában a brit fővárosnál, -Lon­donnál. A házak tetejéről való­ságos kéményerdő lökte szünte­lenül az égre a szénnel fűtött kályhák, kandallók, kazánok sűrű füstjét, 'a páratelt tengeri levegő magába szedte a felröp­penő parányi koromszemoséket, és a füstgázok tekintélyes kén­tartalmát, s valami sárgászöld fojtó közeg — angolul smog — terült rá a városóriásra. A dolog odáig fajult, hogy 1953-ban e gyilkos füstköd több mint négy­ezer áldozatot követelt. Gyorsan megalkották tehát, s már 1956- ban életbe léptettek egy rendkí­vül radikális levegőtisztasági törvényt. London fűtési rendszerének át­alakítására majdnem annyi pénzt költöttek, mint amennyi­be a második világháború egy esztendeje került Angliának. Az eredmény azonban rendkívül gyorsan megmutatkozott, s a Tit­els évek végére London csaknem teljesen füstmentes világváros lett, ahol a smog már csak el­vétve fordul elő. Megváltozott London mikroklímája; több száz olyan növényfajta virágzik ma a város hatalmas parkjaiban, amely azelőtt nem tudott meg­élni a füstös levegőben. Meg­duplázódott a főváros területén élő madárfajok száma is. Az 1970-ben létrehozott köz­ponti környezetvédelmi hivatal rendszeresen ellenőrzi a világ­város levegőjét. A képen látha­tó, a legkorszerűbb műszerekkel gazdagon felszerelt mozgó labo­ratórium egyike azoknak, ame­lyek a legváratlanabbul -hol itt, hol ott tűnnek fel, és végeznek méréseket. A -bizonyító adatok birtokában azután kegyetlen szigorral jár el a hivatal a lég­szennyezési normákat túllépő üzemek, gyárak, erőművek, ga­rázsok stb. ellen. Szögálló gumiabroncs Az USA-ban olyan gépkocsiab­roncsot készítettek, amelyben éles és hegyes tárgyak nem tehetnek kárt. E gépkocsiabroncs futófelü­let alatti gumirétegét a követke­zőképpen készítik el: 80 ezer, egyenként 0,5 centiméter hosszú acéldarabkát különleges rögzítő­szerrel a gumiba kevernek, s eb­ből a masszából hengerük a szó­ban forgó réteget. Ez az abron­csot szúrás és vágás ellen majd­nem teljesen érzéketlenné teszi. E gumimassza a gépkocsiabroncs élettartamát is meghosszabbítja, mivel az acéllal erősített betét a hőt jobban elvezeti. Bankrablás ellen Nyugat-Németországban a bankrablások és egyéb erőszakos bűncselekmények megakadályozá­sára egy fürthi cég újszerű riasz­tó-adót szerkesztett. Az adó ciga­rettadoboz nagyságú, és a felső- karon kell viselni. Ha például egy bankpénztáros felszólításra fel­tartja a karjait, akkor a készülék 10 milliwattos teljesítménnyel né­hányszor 10 méter távolságra jel­zéseket ad, amelyeket egy megfe­lelő vevő felfog. A vevő megha­tározott impulzusokkal riasztó- csengőt működtet, vagy fényjel­zést vált ki. A parányi adóba sze­relt ötletes berendezés megakadá­lyozza, hogy minden karmozdu­latra riasztás következzék be. Összeállította: Kereskedő Sándor SZ. LUKACS IMRE: Életképek 1. Szövetkezetiek keresnek, távoli rokonok. Fiatalok. Egyikük gé­pészmérnök, másikuk brigádveze­tő. Hamarjában előadják mondó- .kájukat; író—olvasó találkozóra menjek haza a faluba. — Olvastátok a könyveimet? — kérdezem kíváncsisággal. — Én nem — mondja a gé­pészmérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyetlenegy könyvet se tudok a kezembe venni. így van ez évről évre. Lohad a’ lelkesedésem. A brigádvezető rokon követke­zik. — Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyveidét, hogyan juthatnánk hozzájuk? Megállapodunk az író—olvasó találkozó időpontjában, s hogy arról még levélben értesítenek. Előhozakodnak a gondjukkal is, kábeleket szeretnének venni, is­merek-e a gyárban valakit? Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőlem a földiek. Azóta se hírük, se ham­vuk. Hány éve is? ... 2. A faluba utazom. A busz töm­ve, leginkább asszonyok, gyere­kek szállnak le, .$ fel. Terebélyes útitársaim szóval tartják egy­mást. — Megnéztem a városi piacot, de drága és hitvány. Szebb por­tékát csak a maszekok kínáltak, nincs kedvemre való. Potyára rá- zattam' az ülepemet. — Szerencsére megfőztem, és a hűtőbe tettem. Három-négy napi pörköltet készítek egyszerre, rá­jár a családom, így haladok más munkával is. Csak válogatnak, el se hinném, ha más mondaná. A táj ismerős, hagyományos növényekkel. Behemót gép veti a búzát, kombájn zörög a kukori­cásban, ipaprikaszüretelőket is látok. Kevés az ember, sok a diák. A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen aktatáskásnak számítottam, szö­vetkezetszervezőnek. Közgyűlés­re érkeztem, kerékpárral. Kor- gott a gyomrom, felmásztam az útszéll eperfára, és teliettem ma­gamat. A közgyűlést este tartottuk, lámpafénynél, a telefüstölt szo­bában. Vitatkoztunk, és éjfél jó­val elmúlt, mire kifáradtunk, be­fejeződhetett a világmegváltás. Szedelőzködtünk. Az éjjeliőr be­kiáltott: — Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támo­gatjuk. Gyatra istálló, csontsovány lo­vak, tehenek, önerejükből nem tudnak lábra állni. Feltámogat- tuk őket. Éppen ebben a major­ban történt. A busz megáll a falu közepén. 3. A veterán kertjében gyönyörű szőlőt termeszt. Malacokat is hiz­lal. Valamikor ő volt a főkádero- zó, az egyszemélyes hatalom. 1 — Magának sokan éljeneztek akkor? Van haragosa? — Akad. A íöldművesszővetke- zet havonta' egy vagon lisztet ka­pott, a pékek szétosztották egy­más között, megsütötték a ke­nyereket, és jegyre széttnérték. A szomszédomban lakó péknek ment a legjobban, íj egyik alka­lommal kifizette az egész havi szállítmányt, elhappolta a többi­ek elől — mondja az öreg, a tör­ténetbe feledkezve. A szobában ülünk, régebbi bútorok, televí­zió, rádió és néhány szakállas ki­adású könyv társaságában. Napi­lap az asztalon. — Jöttek hoz­zám panaszra, nincs miből süt­niük, intézkedjek mielőbb, hábo- rog a nép. Visszaadattam a szom­széddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt a tőkéje, s amit ma lehet, akkor akarta elkezdeni. Nem néz más­ra, csak a maga kamrájára. — Maga néz? — A községi vezetés tagja va­gyok, a fiatalokkal törődök, pró­bálom őket irányítani, összefog­ni, Nehéz. Akik segíthetnének, a diplomások, pénz után szalad­nak, akinek meg pénze is, sza­bad ideje is van, botrányosan vi­selkedik. A nyugdíja meghaladja a havi hétezer forintot. Téeszel- nök korában együtt evett, ivott, vadászott a magasságos istenek­kel, elintézték, hogy egészségesen, ereje .teljében, s idő előtt nyug­díjazzák. Szép gyümölcsöse, ház­táji földje, annyi pénze, ameny- ny.it nem szégyell, mégis problé­ma van vele. — Micsoda? — lepődök meg. — A nőket hájkurássza! Fia­talt, középkorút megkörnyékez, a pénzével csábítgat és kurafi- zál. Visszásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen. iA presszóban kávét iszom. Fia­talok munkaruhában söröznek. Vicáinak és hangosak, zenegép bömböl. Ennyien szabadnaposak? Telik az idő. A kinti világ sen­kinek se sürgős. Ez a presszó sem szívderítő. Koszos és elhanyagolt. Régi ház­ból alakították ki, az ablakok függöny nélkül, pókhálósak, fe­keték a falak, az egyik helyiség padlós, a másik kövezett. Fehér kocsiból, jól szabott öl­tönyben az ősz hajú, volt téesz­elnök száll ki. Emeletes palotája van, és számtalan irigye. Ä presz- szósnővel sutyorog, ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe. A sarokból figyelem az ese­ményeket. A fiatalok közül pá­ran elhúzzák a szájukat, s a tá­vozó után legyintenek. A piros arcú. nagy hangú legény, aki áz előbb még azt kiabálta: — Hogy van, elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társaihoz fordul, fel­emeli a sörösüveget, és ezt mond­ja: — Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar meg- ugrani. Valaki észhez téríthetné. Az utcán látom a veteránt. Ke­rékpárján tolja a tápot. Utánalé­pek. a buszmegálló irányába igyekszünk. .— Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp a presszósnő az egyik ma­cája'. — A felesége hagyja? — Annak halgass a neve! Oda­lök pár; ezer .forintot, a többit meg elveri, szoknyákra költi. — Haragszik rá, vagy irigyke­dik? —' Nem szeretem az adósokat. 4. A főagronómus fiatal, jó szak­ember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a könyvelők mosolyognak, 's némi élccel adják tudtomra, pótműsza­kot tart. Az istállóban hat bikaborjú. A főagronómus éppen aljaz alóluk. — Ez a lényeg — mondja ko­molyan. — Sok időt elrabol, de nem csap be, a végén jól fizet. — Elismernek, jól megfizetnek. Minek a túlhajtás? Leteszi a vasvillát, tessékel a. szépen berendezett családi házba. Az alsó konyhában gyorsan mo- sakszik, átöltözik, tovább vitáz­hatunk. — Két életet követel a kor, az előbbre jutás.. Akik nem érik fel ésszel, alul maradnak. Mindegy ki, hol dolgozik, az az egyik éle­te, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a falu, foggal- körömmel termeli belőle a pénzt. Más háttérbe szorul. Kilépjek a sorból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vas­tag bukszával mindent elérhetek. — Vezető vagy — vetem közbe —, miért, nem a teljesebb életre tanítod az embereket? — Termelek, ami új és jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, ,egy-két előadásra ta­lán. Nagy szaktudást, szakértel­met követel a gazdálkodás. Aki egy hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forin­tot beseperhet, ehhez a háztáji föld, a közösből jutó kereset já­rul. Szépirodalmi könyvet nem olvas, rendezvényre nem jár,, de a termesztésről, a szakmáról szó­ló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogulj Aki mást mond, az szentbeszédet mond. Annyit is ér!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom