Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-25 / 71. szám

1983. március 25. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVTÁR, MŰVELŐDÉSI KÖZPONT, MÚZEUM, ÉNEK-ZENEI, ÜZEMEK Félegyháziak a közművelődésről A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központba még véletlenül sem viszik a városba látogató politikusokat, a megyével ismerkedő küldöttségeket, az idelátogató turis­tacsoportokat. A szállodával és étteremmel közösködő intéz­mény kopár, étel- és mosogatólé-szagú folyosóin elillan a ^ várható élmény öröme. A rendezők, a vendégszereplő 'művészek, a meghívott tudósok tele energiájukat kénytelenek a 'környezet feledtetésére fordítani. Ki tartja számon, ki becsüli a 'csakazértiis sikereket, a lehetet­lennel küszködő igényességet, a ■népművelői céltudatosságot? Ha majd egyszer, nem utolsósorban színvonalas munkájuk sürgetésé­re felépül az új művelődési köz­ponti, majd özönlenek a hivatalos látogatók. Büszkén mutogatják a 'modern színháztermet, a korsze­rű klubokat. íme, ilyen nagysze­rűen dolgoznak Félegyházán, ör­vendeznek a szép látványtól föl­lelkesülve, még akkor is, ha ne­tán a pompás feltételek, a meg­többszöröződött létszám és a pénz^ 'ügyi támogatás ellenére meg sem próbálkoznak a sanyarú körül­mények között is sikeres kezde­ményezésekkel. Sajnálom a művelődési központ mostani dolgozóit. FENYVESI ISTVÁN az in­tézmény jelen­legi állapotá­nak bemutatá­sakor lehango­ló tényeket sorol: — Az elmúlt negyedszázad­ban néhány faláthelyezésen, a helyiségek kifestésén kívül sem­mi sem változott. A létszám is nagyon keveset. A vállalatoktól, a szövetkezetektől'kapott szerény támogatás is a régi. Még az a gyakorlati segítség jelent a leg­többet, amilyent például a BIK Vállalattól kapunk. Társadalmi munkában sokszorosítják a meg­hívókat, dekorációt készítenek. A tizenévesekre fordítjuk leginkább 'figyelmünket. Szeretnénk, ha ma­guktól is minél több időt tölte- nének szakköreinkben, kiállítá­sainkon, rendezvényeinken. A közép-korosztály érdeklődési kö­re nehezen befolyásolható. FAZEKAS ISTVÁN, a múzeum igazgatója kedvezőbb helyzetben van: ’ Az élődök jó szemmel ^ vá*>i lasztották ki a Kiskun Múzeum épületét. Ma is sok látogatót von­zanak az állandó kiállítások. A szélmalom, a börtönmúzeum, vagy a Petőfi Kiskunsága egyaránt tartós érdeklődést kelt. Az utóbbi évtizedben megkétszereződött Időszaki kiállításaink látogatóinak száma. A mienkhez hasonló gaz­dag programú honismereti kör kevés akad az országban. ZVARA PÁL könyvtárigaz­gató elége­dett: — Másutt csökken az ol­vasók száma. Mi évente né­hány fiatallal, felnőttel nö­veljük látoga­tóink táborát. Rendezvényeink láL togatottsága jobb is lehetne, de ismert író estjére, népszerű he­lyi előadó előadására negyvenen- ötvenen is összegyűlnek. Munka­társaim közül öten felsőfokú vég­zettségűek. A beszerzési keret reálértéke csökken. Gondjainkat valamelyest enyhíti az áfész rend­szeres segítsége. BENSE GYÖRGY, a Batthyány ál­talános iskola igazgatója jól ismeri a kiskun­félegyházi nép­művelés hely­zetét: — Isko. Iánk ének-ze­ne tagozata rendszeresen szere­pel ünnepségeken. A kis kórus nélkül öregek napi, nőnapi ren­dezvény elképzelhetetlen. A Pe­tőfi Termelőszövetkezettel és a vegyiipari gépgyárral kialakított kapcsolatainknak fontos része a kulturális műsorcsere. Az igen jól előkészített, széles körű összefogásra alapozott Móra- emlékversenyre 17 szocialista bri­gád nevezett. Igaz, végül csak hét csapat adott számot fölké­szültségéről, mégis jelzi, hogy számítanak az üzemi közműve­lőkre, a szakszervezeti kulturális aktivistákra. Milyennek minősí­tik a vállalatok, a gazdaságok és a kulturális intézmények, szerve­zetek kapcsolatait —, kérdeztem a jelenlevőktől. GÁSPÁR ISTVÁN nép­művelési fel­ügyelő kedve­zőnek minősí­ti az együttmű­ködést: — Ez a kétévenként is­métlődő akció is mutatja, hogy fontos ügyekben maid min­den illetékesre számíthatunk. Anyagilag is segítették a Móra- ünnepségeket. Az oktatási intéz­mények számára sem idegen a közművelődés. Már szétküldtük — például — a nyári terveket. Megbeszéljük a szakmaközi bi­zottsággal, az üzemi szakszerve­zetekkel, valamennyi érdekelttel, őszintén meg kell mondani, hogy o&itör rtedgkpteflgniközöny akar dályozza a koordinációt, az erők összehangolását. Nemrégiben ér. tékeltük a közművelődési tör­vény végrehajtását. Megkértük az üzemi népművelőket, hogy sa­ját munkájukról, a gyári közmű­velődésről adjanak tájékoztatást.. Csak kétt helyről kaptunk választ.' Hiba lenne, ha ebből a közműve­lődési törvény lebecsülésére kö­vetkeztetnénk, de elgondolkozta­tó ez a közönyösség. FENYVESI ISTVÁN: — Egyik dolgozónk tartja a kapcsolatot. Látok problémákat. Mit jelent a gyakorlatban az, hogy egy nép­művelő van az üzemben? Egy főállást! A betöltött státuszok­ban egyetlen diplomás népmű­velő sincs. A közművelődési bi­zottságokból is hiányzanak álta­lában a hozzáértők. Nem biztos, egyáltalán nem biztos, hogy ki­választásuknál a rátermettségi szempontok a legfontosabbak. De az ügyes, a lelkes, a képzett népművelőnek sem könnyű a dolga. Kihez tartozik, hová tar­tozik a vállalati szervezetben? Előfordul, hogy futball-labdának nézik és az egyik osztályról a másikra „rugdossák”, amikor buszt igényelne, vagy valamire szüksége lenne. Van, ahol az igazgató közvetlen alárendeltje. Ez az általa képviselt ügy fon­tosságát mutatná, ha nem kel­lene néha hónapokig várni, amíg a vállalat első embere fogadja. FAZEKAS ISTVÁN: — Jól együtt­működünk a nagyobb üze­mek közön­ségszervezői­vel, népmű­velőivel. Ne­héz behozni a termelőszövetkezeti gazdákat. Mivel csalogassuk őket? Ügy vettük észre, hogy a népművé­szet és a kézművesség iránt ér­deklődnek leginkább. Eszerint formáljuk időszaki kiállításaink tematikáját. A postaköltség drá­gulása miatt kevesebb meghí­vót küldhetünk ki, ami hátrá­nyosan befolyásolja a középüze­mekkel kialakított, jobbára írá­sos tájékoztatók eljuttatására szorítkozó kapcsolatainkat. Ar­ra törekszünk elsősorban, hogy 'megtartsuk közönségünket. Nyá­ron már most is nehezen tudjuk megoldani a tárlatvezetést. Té­len, kora tavasszal azonban több látogatót is tudnánk fogadni. FEKETE JANOS nyug­díjas megyei főtanácsos, helytörténész: — Régi kis­kunfélegyházi lévén össze tudom hason­lítani a mos­tani állapotokat a korábbiakkal. Sok mindennek örvendezhetünk. Nem esett szó eddig például a moziról, amelynek rátermett ve­zetője kiválóan végzi munkáját. Ezen a Móra-vensenyen is lát­hattuk, hogy a városkörnyéki községeket igyekeznek bevonni a helyi kulturális életbe. Szá­mítanak rájuk. Több szép kez­deményezésről tudok. Legutóbb például a Varga Jenő Szakkö­zépiskola diákjai, tanárai meg­látogatták Budapesten a szintén híres forradalmár nevét viselő társi ntézetéket. Sok szülő is a 'diákokkal tartott. Nagyszerű programot állítottak össze, este a Vígszínházba mentek vala­mennyien. Az előadás végén kö­szöntötték a .művészeket. De azért gond is akadt. Mintha a megnövekedett szabad idővel nem tudnának mit kezdeni a kulturális intézmények. Nyilván, hogy az ott dolgozóknak is jár­nának a rövidített munkahéttel járó kedvezmények, mégsem zár­hatók be a közművelődés hajlé­kai hétvégeken. A hétközben munkahelyükön dolgozó helyis­mereti kutatók — például — szí­vesen felkeresnék szombaton a levéltárat, ha nem lenne zárva. A felszabadulás utáni években nagyszerűen bevált a központi­lag irányított, tájékoztatott kö­zönségszervező hálózat. Így látják ma a város kultu­rális életét kiskunfélegyházi népművelők. Bárcsak az opti­mistábbakat igazolná az idő! Heltai Nándor A PLAKÁTOT ÁTRAGASZTOTTÁK Plakátok hirdették, szórólapok ajánlották, újságcikk harangozta be: kecskeméti vendégszereplés­re érkezik a Zalaegerszegi Állandó Színház, s vasárnap este Bartók Csodálatos mandarinját, hétfőn, diákoknak Shakespeare Rómeó és Júliáját mutatja be. Az utolsó előtti napokban a plakátokat át­ragasztották, s így azt hirdették: AZ ELŐADÁS ELMARAD. — Miért? — kérdeztük Sajtos Gézától, az Erdei Ferenc Műve­lődési Központ igazgatóhelyette­sétől. — Azzal kezdem, amiért egyál­talán meghívtuk az egerszegie- ket. Hírt adtak róla a lapok, be­szélt róla a rádió, többször fog­lalkozott vele a tévé, hogy Ruszt József' irányításával színre vitték a Csodálatos mandarint, s hogy az’Arezzo ’82 fesztiválon az ösz- szes létező díjat elnyerték. Ruszt öt évig volt Kecskeméten főren­dező, s bár akadtak bírálói, ren­geteg „hívet is szerzett magának. A Mandarinban — magam is láttam a darabot — saját rende­zői stílusát foglalja össze, emeli új magasságokba, így feltételez­tem: az előadás érdekel 600 em­bert Kecskeméten. Arról is érte­sültem, hogy Ruszt folytatja az itt kezdett Isk.olaszínház soroza­tot, ráadásul kedvező változások­kal: díszlettel, jelmezzel — úgy gondoltam, ez is érdekes lehet, minthogy annak idején nagy kö­zönséget vonzott. — Tehát meghívták a zalaeger­szegieket. 1 — Ügy könyörögtem ki Zala­egerszegen, ho.gy jöjjenek. Mesz- szire vannak tőlünk, egy sereg gond adódik szállítással, szállás­sal. De megállapodtunk: kiszakí­tanak 3—3 napot, s elhozzák ide az összes produkciójukat. — A szerződés |megkötése után megkezdték a szervezést. í — Igen. 13 ezer 400 bérletese van a Katona József Színháznak, nagyjából fele-fele a felnőtt, il­letve az ifjúsági és a diák — ennyien lehetséges nézői lettek volna ennek a produkciónak is. Másképp számolva, a főiskolákat is bevonva, föl nem tudtam vol­na tételezni, hogy ne érdekeljen legalább ezer diákot a hétfői produkció. — Ez az ok? Nem mentek el a jegyek? — A két Beavató színház elő­adásra — 1200 hely — összesen 450 belépő kelt el. A Bányaiból száz, a Katonából 60 jegyet kér­tek, a többi iskolából 5—10-et. Hozzátartozik a dologhoz, hogy március 21-én volt ez, amikor a tanácsköztársaság! emlékünnep­séget tartották. Előre megbeszél­tük a művelődési osztállyal, a2 illetékesekkel, hogy éz nem okoz­hat gondot. A Csodálatos manda­rinra 102 jegyet sikerült eladni. — Nem a ' szervezés volt á rossz? — Biztosan az is: a szervező kollégánk hosszabb ideje beteg- szabadságon van, a másik fel­mondott. Ezért három dolgo­zónknak céljutalmat ajánlottunk fel, hogy nézőt toborozzanak. — És a reklám? Nyomattunk szórólapot, pla­kátot, külön újságcikk harangoz­ta be a vendégjátékot, és a meg­szokottól eltérően keretes hirde­tést is feladtunk. — Vannak, akik szerint túl drá­gán adták a jegyet. — Hatvan forintért a Csodála­tos mandarinra, harmincért a Shakesipeare-darabra. Ez nem fe­dezi a költségeinket, még telt ház esetén is ráfizettünk volna. Hogy drága-e? A nagy rendezvények jegyeihez képesít inkább olcsó. — A dolog vége az lett, hogy lemondták >az előadást. — Fájó szívvel, de ezt voltunk kénytelenek tenni. A Mandarint telt ház előtt játsszák óriási si­kerrel — nincs értelme 100 né­zővel megbuktatni egy produkciót. Nem szoktunk róla beszélni, de nem mellékes az anyagi szem­pont sem: ha egy ember látja a darabot, ugyanannyit fizetünk, mintha beállítottunk volna 50 pótszéket, magyarul: ekkora rá­fizetést a mai gazdasági helyzet­ben nem engedhetünk meg ma­gunknak. — Nem jönnek teh&t o zala­egerszegiek? — Mi csak halasztást kértünk, s ebbe ők belementek. Alkalmas időben, ősszel jönnek. — Általános tanulságokat le­vontak-e az esetből? — Semmiképpen sem azt, hogy ilyesmit nem szabad szervezni. Kell! Azt azonban ez az eset is bizonyítja, hogy a megnöveke- dett szabad időt az emberek nem a kultúrára szánják. Ezt figye­lembe kell vennünk. Ügy is, hogy mást ajánlunk, úgy is, hogy\ .a kultúrát másképp — izgalma­sabban, hatékonyabban — ajánl­juk B. J, GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET így élűnk 2032-ben! A mozgalmi esztendő kezdete­kor pályázatot hirdettünk így éVürik 2032-ben — címmel. Az értékeléskor két kecskeméti út­törő — Keresztes Anikó és Papp Géza írása bizonyult a legötle­tesebbnek. A két dolgozatból részleteket közlünk, szerzőinek jutalomkönyvet postáztunk. Va­lamennyi pályázónkat megdi­csérjük ! Keresztes Anikó írása: ■2032-iben munkánkat, életün­ket szebbé és jobbá teszik a ro­botgépek. Reggel egy zenélő ro­bot ébreszt majd. Segít a reggeli zuhanyozásban és öltözésben. Az ételkészítő robot a program sze­rint elkészíti a reggelit, majd el- mosogat, rendet rak. Áz iskolá­ban a tárgyakat nem óránként tanuljuk, hanem naponta. így például kedden csak földrajzot, természetesen megtekintve az éppen tanult ország nevezetes­ségeit, városait is. A szerda a történelem napja lesz. Az időgép megfelelő helyre és időbe szál­lít majd vissza bennünket. Így .például már valamennyien meg­nézhettük a mohácsi csatát, Bu­da visszavételét, és a többi tör­ténelmi sorsfordulót. Délután szórakozni fogunk. Mindenki saját, egyszemélyes űijrepülőgépén megy, video- moziiba a Marsra, sportolni a Jupiterre, vagy táncolni a Vé­nuszra. Este a robotok készítette va­csorákat esszük, és programoz­ható televíziónkat is nézhetjük. Lefekvéskor különféle színű és számú kispárnára hajtjuk majd fejünket, aszerint, hogy mit kí­vánunk álmodni. Papp Géza szerint így fogunk élni: Atomváros, reggel 8 óra van. Az ufóközpontban még egyszer átvesszük a tanultakat, mert hol­nap vizsga következik, és itt nem lehet tévedni, a pótvizsga ismeretlen fogalom. A tízórait tabletta formájú­iban kapjuk meg — nagyon fi­nomnak találjuk. Jólesik vala­mennyiünknek a tízperces tor­na is. Délután kettőig folyik a tanulás, ismétlés, változatos for­mában. A különféle tananyagok a televízió képernyőjén tűnnek fel, mindenkinek úgy, ahogy kí­vánja. Délután valamennyien az atomváros műszereit ellenőriz­zük, meghatározott sorrendben, hogy elegendő legyen a levegő, a víz, megfelelő legyen az élel­miszer-tabletták tárolása, és a robotok megfelelő ütemben dol­gozzanak az üzemekben, gyárak­ban. Amikor befejezzük a szórakoz­tató munkát, leugrunk a jó öreg Földre, ahol még a nagyszüleink éltek. Dolgunk van itt is, ellen­őrizzük az időjárást, és az esőz- tető berendezések központi irá­nyítását. Ezzdl azt tudjuk elér­ni, hogy mindig ott hulljon az eső, ahol enre éppen szükség van. A Földön mindig játszunk is egy kicsit. Gyakran azt a csak­nem elfelejtett labdajátékot idézzük fel, aminek foci volt a neve. És horgászunk is, ez rop­pant mulatságos. Vízben ficán­koló halakat fogunk ki, botból, zsinórból és horogból álló szer­kezet segítségével. Hazatérve megkapjuk vacso­ra-tablettánkat. Lecsó! — álla­pítjuk meg örömmel. És indu­lunk aludni, bebújunk űrzsá­kunkba, és bevesszük pihentető­tablettánkat is, hogy másnap frissen fogjunk újra munkához. Tudósítóink jelentik „Felejthetetlen élményben volt ré­szünk — írja Vattay Noémi, a bajai Tóth Kálmán úttörőcsapat tudósító­ja — mert Budapested megnézhettük Kodály Zoltán: Háry János című dal­játékát. Azért volt csodálatos, mert megelevenedett mindaz, amiről az évek során tanultunk, hallottunk. Az előadás után a Nemzeti Galériában megtekintettük a Mátyás király és a reneszánsz művészet című kiállítást. Itt' azokkal a tárgyakkal, képekkel találkoztunk, amelyek történelem- óráinkhoz kapcsolódnak". a Jól sikerült kisdobos-karneválról adott hírt a kecskeméti Halasi úti is­kolából Kovács Ildikó. „Kisdobosaink a Finommechanikai Vállalatnál tartották meg karnevál­jukat, mivel „kinőtték" az iskolát. Nagyszerű volt a jelmezverseny, negy­venhat kisdobos vonult fel. Volt gomba, gyufásdoboz, margaréta, űr­hajós, háremhölgy, kéményseprő és sokan mások. Az eseményt a ME­ZŐGÉP és a Finommechanikai Vál­lalat KISZ-es fiataljai, a szülői mun­kaközösség tagjai és tanáraink szer­vezték. Köszönet érte!" • A következő hírt megkülönbözte­tett örömmel közüljük, — Kriston Éva küldte Kecelről.. ,.Sulirádiónk van! Minden nagy­szünetben friss, jó műsorral jelentke­zik, hála a műsorszerkesztőiknek, élü­kön Ugrón Gyula tanárunknak. A mű­sor anyagát valamennyien gyűjtjük, majd eljuttatjuk a szerkesztőkhöz: Tus Flórához, Hortobágyi Ildikóhoz, Fialsz Ildikóhoz. Így valamennyien hallgatjuk a jó eredményekről 6zóló híradásokat, tréfákkal, és persze ko­moly hírekkel, zenével fűszerezve”. Köszöntjük a keceli úttörő-rádióso­kat, és várjuk az új sulirádiókról szó­ló híradásokat! • Jól sikerült a halasi Szüts József Iskolába járó kisdobosok és úttörők karneválja is, hiszen százhatvanan öl­töttek jelmezt, a legtöbb tapsot a San- dokan, és az ötösikrek aratták. Volt tombola, diszkó, és természetesen megjutalmazták a legötletesebb jel­mezek viselőit — olvastuk Soós Ani­kó levelében. A Szüts József csapattól kapott má­sik tudósítást Németh Anita írta. Ma délelőtt 9 órakor iskolájuk dísztermé­ben tartják meg a hagyományos sza­valóversenyt. A városi és . rási ver­senyek győztes vers- és mesemondói nevezhettek, két szabadon választott verssel. (Várjuk Anita további tudósí­tását a versenyről, a helyezéseket el­értekről !) HÍREINK Siksrssen zajlott le Lajosmizsán az elmúlt hét végén a Tudományos Tech­nikai Űttörőszemle —, amint erről kedden olvashattatok lapunkban. A matematikavetélkedő helyezettjei az országos versenyre meghivőt kapnak, a többiek a nyári vakáció idején in­dulhatnak az országos versenyekre. Az Orosz nyelv barátai vetélkedőre Budapesten kerül sor, a tavaszi szü­net idején. A csillebérci nagytábor. Illetve a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza várja a résztvevőket, kí­nál nekik a versenyzés mellett érde­kes programokat Is. ... Felhívjuk valamennyi úttörő-tudó­sító, riporter, — raj és őrs figyelmét arra, hogy a következő tudósításaikat kérjük és várjuk a következő téma­körökben: Közösen vállalt és elvégzett feladatok. Úttörő-közösségek a csa­patban. ITT A TAVASZ... • Elsősök figyelik a kertész bácsi munkáját a parkban', hogy né­hány hét múlva már az Itt nyíló virágokat nézegethessék. Elsős lesz a testvérem! ? OTTHONUNK AZ ISKOLA-------------ÓRAREND-------------­8- 9 CSOKOLÁDÉ EVÉS 9- 10 EZÜSTPÉNZ OSZTÁS 10- 44 KÖZÖS VEREKEDÉS 44-f2. SÉTA A LIGETBEN 12-13 ÜNNEPI EBÉD Sok kisdobos és úttörő, mondhatja ki ezt a kijelentő mondatot ezekben a hetekben. És a mondat nyomában ott a feladat is: segítenetek keil az óvo­dából iskolába induló testvéreteknek. Hogyan? — tehetitek fel a kérdést. Ijesztgetni semmiképpen nem sza­bad! De nem szabad az iskolát úgy bemutatnotok, hogy ott csak játék, mókázás — lásd a képet! — létezik. El kell mondanotok az igazságot: az Iskolában tanulni fognak, létezik há­zi feladat is. Mindenképpen tegyé­tek hozzá: az iskolai tevékenységért szép jutalom várja: megtanul Imi, olvasni, számolni. Egyedül is képes lesz a sok szép könyvben levő mesét elolvasni! Segítsetek majd neki a füzetei be­kötésében, mutassátok meg a torna- zsákot, a rajzeszközök használatát is. És tanítsátok meg tanulni! Ne csi­náljatok meg helyette semmit, de fi­gyeljetek arra, hogy ne menjen ké­születlenül iskolába. Ne felejtsétek el: ti is indultatok iskolába, és mennyire örültetek blin­den apró segítségnek, amit testvé­reitektől, vagy társaitoktól kaptatok! REJTVÉN YFEJTŐKNEK a ©I J © © e lel ffl JL © a I© © JL ©. ? Az elmúlt hé­ten közölt fej­törő helyes ered­ménye : 81 (nyolcvanegy). A helyes megfej­tést beküldők közül a követke­zők nevét sor­soltuk ki, szá­mukra könyv- jutalmat kül- tünk. Blehó And­rea, Kisszállás; Szendrei Szilvia, Gara; Balogh Annamária, Kis­kunhalas ; Kor­mány Tünde, Bácsalmás; Pri- ger György, Kas- kantyú; Novák Zoltán, Tlsza- alpár; Bőszén Rózsa, Lakite­lek : Medgyesi Éva, Kecskemét; Gál László, Agas- égyháza; Pozsár János, Pálmo- nostora. Most logikai fej­törőt közlünk. Küldjétek be — rajzban! —hogy az itt látható ábrán a kérdőjel helyére mi­lyen ábra következik. A megfejtéseket most is levelezőla­pon kérjük beküldeni, április 5-ig szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001 Pf. 76. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejtvény! A helyes megfejtést beküldő pajtások között tíz jutalomkönyvet sorsolunk ki. DEÁK MÓR: Eső Sír az ablaküveg, könnyezik — Nem is látsz ki rajta reggelig — Azt képzelsz' mögéje amit tudsz: ha akarod, tücsök, 4 vagy egy átrucc — Ne is fordulj hátra, maradj ott: nézd az elvarázsolt világot — Képzeleted mesél reggelig — Sir az ablaküveg. Könnyezik. Összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom