Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

1983. március it. • PETŐFI NÉPE • 8 SZORGOSKODÓ DIÁKOK KISKUNMAJSÁN kií -Wfí vfcWBw'sfc H rVl > ’ííí.r-’jr*“"-' r H i Iskolaszövetkezeti csoport alakult Hajnalok hajnalán csörög a vekker, a szü­lők kelnek, indulnak a munkába. Még a leg­gondosabbaknak sem igen jut idejük arra, hogy iskolás gyermekeiknek elkészítsék a tíz­órait, inkább pár forintot hagynak az aszta­lon — majd vesznek valami harapnivalót ma­guknak. És a gyerekek? ... Utolsó percben ugranak ki az ágyból,, jobb esetben bekapnak pár falatot és rohannak az iskolába. Tíz óra körül korgó gyomorral, éhségtől' kóválygó fejjel már nemigen tudnak a tanárra figyel­ni. Kicsengetnek, irány a legközelebbi bolt: egy-két kifli, fél liter tej vagy pár szelet ná­polyi talán segít ebédig. Az iskola előtti for­galmas közút nem éppen veszélytelen, de hát a gyerekeknek uzsonnázni kell... Az előbbiekben leírt állapotról, szerencsé­re, már csak múlt időben beszélnek a kiskun- majsai általános iskolában- A pedagógusok végre fellélegezhetnek: ezentúl nem kell ag­gódva számolni a fejeket az osztályban egy- egy „bevásárlást” követően. Néhány héttel ezelőtt ugyanis megnyílt a Hangyácska isko­laszövetkezeti csoport iskolaboltja, ahol a hat­százötven kisdiák most már nyugodt, bizton­ságos körülmények között költheti el az uzsonnapénzt. y Szünet van: mint felbolydult méhkas, olyan az iskola földszin­ti folyosója. Két-három tanárnak is kemény munkájába kerül az iskolaboltot rohamozó „seregek” kordában tartása. Ügy látszik, az eladóknak nem kell attól fél­niük, hogy nyakukon marad az áru! Három ablaknál folyik a kiszolgálás,1 a pult mögött egy hetedikes fiú és három nyolca­dikos lány serénykedik, Zerin- váryné Tarjányi Györgyi tanár­nő segédletével. Tudom, ez nem • — Két doboz kakaót és há­rom kiflit kérek! (Somos László felvételei) a legalkalmasabb pillanat a cse­vegésre, de kérdéseimre azért kapok egy-egy rövid választ: Terhe Zsuzsa: — Mindegyik szünetben ekkora a forgalom, ta­lán csak az utolsóban nem, mert addigra már jóformán elfogy minden. Egyáltalán nem fárasz­tó munka, szívesen csinálom. Az iskola után kereskedőnek fogok tanulni. Kertész Sándor: — Jó érzés a többieket kiszolgálni. Uzsonnán kívül írószereket is árulunk. Leg­jobban a radír fogy, persze a tej, a kakaó, a kifli és az édesség után. Tóth Csilla: — Azért vállaltam itt a szünetekben az árusítást, mert egyébként is eladó szeret­nék lenni. Hogy volt-e hiányunk? Nem, sőt inkább többletünk, mert előfordult, hogy elfogyott az ap­ró, és így tíz-húsz fillérrel adósok maradtunk. Lány Éva: — Én is eladó le­szek. Élvezem ezt a sürgés-for­gást, bár néha baj van a vásárlók aJ§#X?Wév4vJ9ÍIi ,80* rö- .•^riiérfón öt ff?:­Terhe Istvánt, a Kiskunmajsai áfész intéző bizottságának el­nökét, az iskolaszövetkezet tanár­elnökét is a „rendfenntartó erők” között találom. — Az iskolaszövetkezet alapí­tásának gondolata tavaly év vé­gén vetődött fel. Mindenképpen meg kellett oldani valahogy a 9 Vásárlóban nincs hiány! • Terbe István az iskola- szövetkezet tanárelnöke. tanulók uzsonnáztatását. A szö­vetkezetbe több mint 110 diák lé­pett be, volt, aki három-négy részjegyet is vett. A bolthoz, ame­lyet itt a földszinten, a lépcső alatt alakítottunk ki, mi adtuk az anyagot, a kiskunmajsai áfész asztalosbrigadja pedig vállalta az összeszerelést. Ugyancsak az áfész gondoskodik az áruról. A péksüteményt a majsai sütőüzem, az iskolatejet, kakaót, joghurtot pedig a halasi tejipari vállalat szállítja. Reggel a közeli vendég­lőből kétszáz darab friss lángost hozunk, az írószereket a kultúr- cikkboltban szerezzük be. Ügy terveztük, hogy könyvét is áru­sítunk, de ezzel egyelőre mégnem foglalkozunk. Kétezer forint kö­rül van a napi forgalom. Reggel negyed nyolckor nyitunk, és ■mindegyik szünetben ekkora tö­meg van, mint amekkorát most lát. Azt hiszem, ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a Han- gyácskára mekkora szükségünk volt. Kormos Emese A Kincskereső márciusi száma Március a tavasz és a forradalmak hónapja: e két témakör köré épül fel a folyóirat márciusi szá­ma. A Csataképek sorozat új darabja (Szecskó Tamás grafikája) Nagyszeben be­vételét, a Bem tábornok vezette erdélyi hadsereg egyik legfényesebb hadi- tettét ábrázolja. Lengyel Balázs regényrészlete, A szebani fiúk ugyanerről a történelmi eseményről szá­mai be, s Bem harcait idé­zi Petőfi: Négy nap dör- göfct az ágyú című költe-' ménye is. Lengyel Balázst, aki évekig a lap szerkesz­tője is volt, Janikovszky Éva interjúja mutatja be a Kincskereső olvasóinak. A Marx-éwfordulóra emlé­kezik a folyóirat Freili- grath: A „Neue Rheinische Zeitung” búcsúztatója cí­mű költeményével. A Pe­gazus őrs naplója rovat versei a többi tavaszi ün­nepet idézi fel (Lányi Sa­rolta : Tavasz 1919-ben, Holtai Jenő: Szabadság). A tavaszt köszöntik Ke­rék Imre, Szűos Imre, Csa­nádi Imre, Bornemisza Endre és Utassy József versei. Kovács Lajos no­vellája (Hogyan lettem látható apa számára) a „válási árvák” szomorú sorsáról szól. A sci-fi iro­dalmat ezúttal a szovjet­orosz Ilja Varsavszkij: Mo­lekuláris kávéház című írása képviseli. Folytatódik Jack London: Ádám előtt című, az őskorban játszódó regényének közlése. Az Örökség rovat a nemrégi­ben hazakerült Ó-magyar Mária-siralmat mutatja be (Keresztúry Dezső tollá­ból). A Nevető Irodalom­óra Bisztray Gyula anek­dotáit közli írói párbajok címmel. A márciusi számot sze­gedi grafikusok: Papp György, Pölös Endre, Ma­gyar Mihály, Tildy Kata­lin, Berta Róbert és Csala Károly illusztrálták. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtarn Balázs József tánciskola pokig emlékezzenek rá... Mert Lili majdnem kitépte a fülét... És mindezt azért, mert nem adott neki egy zacskó tarhonyát. Meg­fordult az úton. A kora reggeli utca néptelen volt, a bálozók még ottmaradtak a kultúrházban, gon­dolta. És mégis, maga sem tudta volna megmagyarázni, miért, bol­dognak érezte magát. Ez volt az első igazi éjszakája a felnőttek (19.) — Nem hiszek — legyintett a lányára az ezredes. De azért foly­tatni akarta a beszélgetést Libus- sal, felemelte a kezét, és nyoma­tékkai kijelentette: — Tank nél­kül ebben a században hogyan nyernél csatát? — Az teljes képtelenség, ezre­des uram — kapott a beszélgetés újabb folytatásán Libus. — Az teljes képtelenség — ismételte. — Legalább annyira képtelen­ség, mint az, hogy egy magyar részt vehessen egy győztes csatá­ban. Ezer év óta nem volt alka­lom erre, egy 'győztes csata, csak ennyi. Az én egyetlen álmom — érzékenyült el az ezredes. — Az én életemben még egy győztes csata. Egyetlenegy — Tisztelettel mégjegyezném, hogy Hunyadi János Nándorfehér­várnál — próbálkozott ellentmon­dani Libus. — Győzött, így van. De egy fél­óra múlva újra ott volt a török — mondta az ezredes. — Egy félóra múlva? — sutto­gott Libus. — Vagy egy Őrá múlva — le­gyintett az ezredes. — De arról a vesztes csatáról már senki sem beszél. — Kezdem érteni, ezredes uram — kapcsolt ’ gyorsan Libus. — Ugyebár arról van szó, hogy az a győztes csata előbb-utóbb még­iscsak vesztes lett. Ügy értem, pár évtizeddel később... — Nagyjából érted — válaszolt az ezredes. — Nehezebb a felfogása, mint egy lopótöknek — jegyezte meg Lili. Libus a torkát köszörülte, sze­rette volna még folytatni az esz­mecserét, az járt a fejében, hogy ha az öregúr kedvére beszél, • ta­lán még itt tarthatná. — Tehát egy győztes csata — is­mételte magát Libus. — Tank nélkül, egyetlen tank nélkül, hogyan képzeled? — há­borodott fel az ezredes, aztán egy pillanatig még maga elé nézett, majd intett a gépkocsivezetőnek, hogy indulhatnak. — Honnan szereztek ezek ko­csit? — kérdezte kábán Libus. — Értük jöttek a városból — szólalt meg Holocsák, aki a ne­hezen induló gépkocsit oly eről­tetett közömbösséggel nézte, mint­ha egyetlen szolgálati nap alatt a századik teherszerelvényt kellene átengednie az állomáson. Lili még egyszer kinyitotta a kocsiajtót, a bámészkodó sokaság felé fordult: — Zsugori klottgatyások!... A szart is kieszitek magatok alól! — kiabált. — Még a seggeteket se tudjátok kitörölni! <-7 berántötta az ajtót, a kocsi éles csikordulás- sal kanyarodott ki az országúira. Még hallatszott Lili kiabálása, a kultúrház előtt szólni sem tud­tak. végül aztán az ácsorgó Holo- csákból kitört a nevetés, és jóked­vé átragadt a többiekre is. Ker- czák á térdét verdeste jókedvé­ben, már mondani akarta a ba­rátjának, hogy „na ezután bicik­liztél te éjszakának idején”, de Neviczky már nem Volt sehol. Sietett haza, hogy egyedül. Lili­re gondolhasson. Meg aztán azt . sem akarta, hogy ottmaradva Ho­locsák meg a többiek olyan ne­vetségessé tegyék, hogy aztán na­között. Az anyját már nem találta ott­hon. Megállt az udvar közepén. A hűvös reggeli csendben órákig el­álldogált volna. Megszokhatta már, hogy semmi különlegeset nem lát az udvaron, annyira is­meri minden zugát, de most mint­ha, először fedezte volna fel, hogy mennyire élénk és tolakodó színek hullámzanak a házuk fehér falán, pedig a nap még nem is bukkant fel a kert alatt, a Krasznánál, s az udvar végében, a kertkapunál sötétkék foltok lebegik körül az eperfa törzsét. Arra gondolt, hogy milyen szépséges lehetett itt az elmúlt éjszaka, s hogy mindaz, amit lát, csak látszólag élettelen, tudnak róla egészen bizonyosan, tudják, hogy túl nagy boldogság jutott neki. ekkora boldogság csak olyan embereknek jár ki, mint Libus vagy Hakli, a dobos, avagy Holocsák, az állomásfőnök. Köte­lessége a világnak, hogy benne Libus és társai jól érezzék magu­kat. Eddig úgy hitte, hogy ő is csak akkor lesz boldog, ha eléri Libusék életkorát. Most mégis az történt, hogy Lili mindenki szeme láttára bemutatta: ismeri őt. 6 tehát ugyanazt megcsinálta Lili­vel, mint a többiek. Vagy — majd­nem ugyanazt. Lement a kert alá, a Kraszná- hoz. A meredek part bozótja, de még a víz színe is, a kökénybokrok végtelenbe kanyarodó sávja az őszre készülődött. A faluban, az udvarukon ezt egyáltalán nem ér­zékelte: ott még nyár van a há­zak között, augusztus végi árnyé­kok és meleg nap. A kukorica- és a lucernatáblák felé tekintett, és eszébe jutott a barátja, akivel most könnyebben találná ki, hogy mit lenne érde­mes innen gyorsan hazavinni. Még elég korai az idő ahhoz, hogy lopjon valamit. „Ha már idejött a folyóhoz, szégyenszemre nem in­dulhat haza üres kézzel”. Epilógus Neviczky abban az évben több­ször levitte a kubikba a paptól kapott labdát s ott hallotta, hogy Bacsákl tisztelendő urat egy dél­után hazaengedték, a vasárnapi misékre már nem kellett mindig egy új papot várni. A kubikban hallotta azt is. hogy a puskás em­ber, akit oly sokszor láttak a fa­luban meg a tanyákon, állítólag meghalt. Volt. aki azt mondta, hogy fel­akasztották. Volt, aki azt mondta, hogy bics­kával szúrták le. Volt, aki azt mondta, hogy le­lőtték. Volt, aki azt mondta, hogy va­lamelyik tanyán belement egy tö­vis a kerékpár gumijába, s miköz­ben ragasztotta, elvágták a torkát. Volt, aki azt mondta, hogy so­sem hallott róla, és sosem látta. Volt, aki azt mondta, hogy olyan volt az a puskás ember, mint az eltévedt tank, beszéltek róla. hal­lottak valamit felőle, de a való­ságban sosem járt sem a Szamos, sem a Kraszna mentén, sem a ho­mokra épült tanyákon, ahogyan a kóbor tankot is csak kitalálták, ő is a fantázia szüleménye volt. Később, egy vasárnapi nagymi­se előtt még egyszer szóba akarta hozni Neviczky a reformátusok elleni meccset, de a pap csak le­gyintett, s a fiúnak úgy tűnt, Ba- csáki már nem is emlékszik rá, hogy valaha is futballt vett a ka­tolikus fiúknak — Vége. — Kodály Zoltán és a szülőváros kapcsolatáról Sokféle kiadvány jelent meg az elmúlt éviben Ko­dály Zoltán tiszteletére. Megismerhette ezekből mindenki a kiváló zene­szerző, népdalgyűjtő és fel­dolgozó-rendszerező-nép- szerűsítő, a magyar zene- pedagógia megújítójának életét, munkásságát. A visszaemlékezések, tanul­mányok, tisztelgő és érté­kelő művek sorában egy szerény, de gondos kivite­lű könyv is helyet kapott, amely talán kissé megkés­ve alig hívta fel magára a figyelmet. Pedig megér­demli, hogy kézbe vegyék! Az alig másfélszáz olda­las, kartontoorítású, úgyne­vezett helyi kiadvány — a kecskeméti Petőfi Nyomda munkája — címlapján Ko­dály Zoltán tekint a távol­ba, illetve hallgatóira a kecskeméti énekes iskola első nyolcadikosainak bal­lagásán. A könyvet felüt­ve nyomon követhetjük a család eredetét, betelepülését Kecskemétre. Haltai Nándor, a kötet szerzője, minden rendelke­zésére álló dokumentumot fel­kutatott, újságokban búvárko­dott, hogy minél teljesebb kép alakuljon ki Kodály és a város kapcsolatáról. Hosszan ír az első bemutatók­ról, jelezve á megkésettséget is, amire magyarázatot is igyekszik adni. Bémutatja — főleg Vásár­helyi visszatérésével — a Kodály műveire lassan felfigyelő közön­séget, a ráébredést, hogy Kecs­kemét nagy fiára lelt a magyar muzsika — már világszerte is­mert — reprezentánsában. Szól a könyv M. Bodon Pál zeneis­kolai igazgató elévülhetetlen érdemeiről, aki a pénztelen vá­ros helyett is felkarolta a kon­certek ügyét. A kecskeméti szereplések egy­úttal az új művek bemutatását, újra felfedezését is jelentik. Kü­lön fejezet ebben a sorban a fel­„Szívébe fogadott Kecskemét” szabadulás utáni években az első énekes iskola alapításával létre­jött kapcsolat, a születésnapok­hoz is kötődő ünnepek, a Kodály- kórus fellendülő munkája, az ének-zenei iskola kibontakozása, továbbfejlődése, a tekintélyével is nagy segítséget nyújtó Kodály visszatérő jelenléte. A többi már Kodály utóéleté­hez tartozik: kultuszának kiala­kulása, a szerencsés választás, ami által a zenepedagógiai inté­zet is ide telepíttetett, a cente­nárium, amely világszerte ismét ráirányította a figyelmet a nagy életműre és kiaknázatlan kin­cseire. A sokféle kiadvány között is fel kell. figyelni erre a könyvre, amely szóban és képekben arra buzdítja az olvasót, hogy ismerje meg jobban Kodály munkássá­gát, ha eddig valami oknál fogva nem tette volna. T. P. Két freskó Hercegszántón Kulturális centrum épül a bajai járás egyik legdinami­kusabban fejlődő községében, Hercegszántón. A könyvtá­rat, klubot és mozit magába foglaló épület előcsarnokának falára a község művész-szü­lötte, Szurcsik János két freskót készített: a magyar, illetve szerb-horvát táncoso­kat jellegzetes viseletűkben jelenítette meg. A két alkotás jelképként is felfogható: a község lakói megtartva és tisztelve nemzetiségi hagyo­mányaikat élnek itt. Az építkezés új szakaszá­ba lépett: megkezdték a mozi gépházának szerelését. A hó­nap folyamán helyére kerül a százhetven moziszék is. Áprilisban a vetítővászon és a függönypálya szerelésére kerül sor, hogy várhatóan a munka ünnepére megnyissák a megye egyik legkorszerűbb filmszínházát. (Szabó Ferenc felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom