Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

1983. február 19. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 VEZETÉKES GÁZ—ÚJ ABC-ÁRUHÁZ— TÁRSASHÁZAK—ISKOLAKORSZERÜSÍTÉS Falugyűlés Lajosmizsén Rendhagyónak mondható fa­lugyűlés zajlott le a minap La­josmizsén. A filmszínházban 'mintegy háromszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák a nagyközségi tanács tájékoztató­ját a múlt év fejlesztési eredmé­nyeiről, az idei feladatokról. Nagy Károly tanácselnök tíz gé­pelt oldalnyi beszámolójával — a' publikum köszöntése után — vetítőgép mellé ült és kommen­tálta a dia- és mozgóképsorokat, amelyek felidézték, hűen tükröz­ték az utóbbi időben bekövetke­zett lajosrhizsei változásokat, bemutatták a legújabb létesítmé­nyeket, a lakosság társadalmi munkavégzéseit. Nagy érdeklődés mellett, olykor tetszésnyilvánítá­sok közepette „pergett” a filmes beszámoló. Töretlen „harci kedvvel” A résztvevők megtudhatták egyebek között, hogy nyolcvanöt új lakhatási engedélyt adott ki a nagyközségi tanács 1982-ben, s hogy a magánerős lakásépítést kellő számú és nagyságú telek kialakításával támogatták, s támogatják ezután is. A Béke­lakótelepen újabb 50 családi ház és 60 korszerű, csoportos lakás építésére nyílik lehetőség. A tel­kek értékesítését ez év közepén kezdik meg. Tavaly, különböző okok miatt, nem sikerült meg­kezdeni a KISZ-lakótelep épí­tését. A tanács erről sem mon­dott le, hiszen rendelkezésre áll a terület, csak tervezési prob­lémákat kell megoldani. í Korszerűsítették a belterület közvilágítását, folytatták a tanya- villamosítást, új kúttal és 700 méteres vezeték kiépítésével ja­Amint belép a látogató Berta­lan Ferenc főtörzsőrmester, re­pülőgépszerelő széchenyivárosi lakásába, első pillanatban -az a benyomása támad, hogy egy ap­ró múzeumba került — a fala­kon bársony alapon kardok, ba- jonettek. tőrök sorakoznak. A puha, meleg háttéren szinte ki­áltó a fegyverekből sugárzó hi­degség. Közelebb lépve ez az érzés abban a másodpercben meg­szűnik. amint az ember tekinte­te megállapodik egy-egy művé­szien megmunkált markolaton, vagy a régi fegyverkészítők rend­kívüli türelmét és kézügyessé­gét dicsérő aranyozott díszítésű pengén. — Hány év alatt sikerült ezt a remek fegyvergyűjteményt ösz- szehozni? — kérdezem a kincsei­re jogosan büszke tulajdonos­tól. — Tíz év alatt. Baráti beszél­getésen említette az egyik kollé­gám, hogy fegyvereket gyűjt, — én addig hajómodelleket készí­tettem — de nem sokkal később a sógornőmnél megakadt a sze­mem egy bajonetten. Elhoztam magammal. Így kezdődött... — Megvan még? — Nincs. Azóta már volt úgy. hogy százharmincra szaporodott a gyűjtemény, most' körülbelül kilencven darabom van. — A falakon tőröket, kardokat, látok. És ez a pisztoly? — muta­tok az asztalon fekvő lőfegyver­re. — Ez egy 1697-es Rákóczi-ko- rabeli kovás pisztoly, csak javí­tásra van nálam. — El lehetne sütni? — Igen, — mondja huncut mo­sollyal — de inkább arra lenne veszélyes; akinek a ravaszon az ujja. vították a település vízellátását. Ma már 40 kilométer hosszú cső­hálózat „szállítja” a vizet a csa­ládi otthonokba, az üzemekbe és intézményekbe. Négy utcában lé­tesült szilárd burkolatú út, két kilométernyi útszakasz pedig záróréteget kapott. A lakosság töretlen „harci kedvvel” segítet­te a járdahálózat bővítését. Tár­sadalmi összefogással több mint két kilométer hosszú járdaszakasz készült el. E munkában élen jár­tak az Yibl, a Radnóti, a Tán­csics és az Asztalos utca lakói. Űj szeméttelepet alakítottak ki, mégis bajok vannak a köztiszta­ság körül. Sokan megszegik a rendelet szabályait. Velük szem­ben szigorú szankciókat fognak alkalmazni, hangsúlyozta a ta­nácselnök. A továbbiakban szólt a Kakukk 'étterem konyhájának folyamat­ban lévő bővítéséről, az új ÁBC- áruház építéséről, melyet rövide­sen átadnak rendeltetésének, be­fedték a piacteret: kellemesebb körülmények között vásárolhat­nak, árulhatnak a lajosmizseiek. Miniuszoda a legkisebbeknek A továbbiakban egészségügyi, oktatási és közművelődési kér­désekkel foglalkozott a filmes beszámoló. Szólt arról, hpgy CB- rádióval felszerelt ügyeletes ko­csi segíti a gyorsabb és eredmé­nyesebb orvosi ellátást, s hogy a rádióhálózat bővül: az Állat- tenyésztési Felügyelőség tanya- világban telepített CB-rádióján is hívhatják majd szükség ese­tén a központi ügyeletet. Újabb szép sikereket hozott az idős emberek megsegítésére — Pisztolyokat, puskákat nem gyűjt? — Nem, inkább az úgynevezett hideg,v-szú ró->-vágó fegyverek ér­dekeltiek.-' Ezekeri 7 beiül is főleg azok, amelyeket az Osztrák—Ma­gyar Monarchia idején forgattak. — Az előbb említette, hogy restaurálásra is vállalkozik. — Igen, rengeteget búvárkod­tam katalógusokban, szakköny­vekben. Fegyvertörténeti isme­reteim segítségével meg tudom állapítani plusz-mínusz tíz év eltéréssel, hogy melyik évből, honnan származik a fegyver. Ugyancsak a szakkönyvekből tu­dom, mit milyen anyaggal lehet konzerválni, mivel lehet a rozs­dát eltávolítani. A beszélgetés Bertalan' Feren- céknél persze nem folyhat szok­ványos módon. Sorra lekerülnek a szögekről a legkedvesebb da­rabok: a korabeli nemzetiszín szalaggal átkötött 48-as kard, amely hajdan egy honvéd fő­hadnagy oldalán csüngött. Rá­kóczi egyik közeli emberének R monogramos kardja, egy 1886-os huszártiszti emlékkard kígyóbőr markolattal, aranyozott díszítés­sel, egy 1896-os Ferenc József jubileumi kard és egy ugyancsak monarchiabeli jatagán. A gyűj­tőknek ritkaság a halálfejes olasz légióskard, számomra érdekesség az eddig csak leírásokból ismert, a második világháborúban kato­nai célra használt bozótvágó kés. Furcsa érzés: a történelem emlé­kei egy lakótelepi lakásban! — Hogyan lehet hozzájutni ezekhez az értékes fegyverekhez? — Manapság már ritkábban in­dulok gyűjtőkirándulásokra, de régebben főleg ilyen utakon lel­kiboniakozott mozgalom: bővült a házi gondozói hálózat, a helyi téesz támogatásával gépkocsit vásároltak, mely a tanyákon, kiülj területeken élő öregek ellátását szolgálja. Korszerűsítették a régi reformá­tus iskola tantermeinek világítását, megkezdték a központi általános iskola felújítását. Az óvodások mináuszodát kaptak. Felújítot­ták a művelődési házat, a köz- művelődés tárgyi feltételeit azon­ban még tovább kell javítani, hogy az megfeleljen a korszerű követelményeknek. A tanács egyébként kérdőíve­ken kérte ki a lakosság vélemé­nyét, javaslatait a településfej­lesztéssel kapcsolatban, s a be­érkezett válaszok figyelembe vé­telével határozták meg — termé­szetesen az anyagi lehetőségek keretein belül — az idei fejlesz­tési programot. Társadalmi összefogással Lajosmizsén is elsődleges te­endője a tanácsinak — már csak a népességmegtartás miatt is — a lakásépítők támogatása. Mi várható e téren? Az Ignifes-ház helyén 34, a Kakukk étterem mellett 16 lakásos társas'ház épí­tését tervezik, s az utóbbinak a földszintjén Gelka-szenviz, köny­vesbolt, és műanyagüzlet kap majd helyet. A folyamatos telek­ellátás érdekében újabb 200 ház­helyet jelölnek ki az 5-ös. a Dózsa-itelepi és a Telepi út által határolt területen. Befejezik a szennyvíztisztító te­lep építését, folytatják a társa­dalmi munkával támogatott út- és járdaépítéseket, az utcák fá­sítását, az iskolák korszerűsíté­sét. 0 A saját tervezésű és készítésű repülőstőr. tem rá az egyes darabokra. A másik lehetőség a csere. Sajnos rengeteg múzeuális értékű nem­zeti kincs került ki az országból. Az élelmes, jó szimatú „üzlete­lők” felkutatták az elhagyott ta­nyákat, vagy az idős lakóktól pár fillérért megvették a „limlomot”, majd borsos áron továbbadták, főleg külföldieknek. Ezeknek a felelőtlenül kiengedett tárgyak­nak ma már bottal üthetjük a nyomát. Azért még érdemes út­rakelni, mert a régi paraszthá­zakban eldobálva itt-ott rá lehet akadni egy-egy darabra, amely­ből még nem csináltak disznóölö kést. Beszélgetés közben megakad a szemem egy egészen újnak látszó remek tőrön. Kiderül: valóban nem a gyűjteménybe tartozik. Hamarosan megtudom, hogy Ber­talan Ferenc nemcsak gyűjtő és restaurátor, hanem fegyverkészi- tő is. Saját tervezésű és a keze munkáját dicsérő . repülőstörét tartom a kezemben. , amelyhez hasonlót valamennyi ' szocialista országban rendszeresítettek, kivé­ve Magyarországot. Ez sarkallta arra, hogy elkészítse az általa megálmodott. remekmívű dísz- tőrt, amely a pilóták díszegyen­ruhájának lenne méltó kiegészí­tője. A munkája sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Honvédelmi Minisztérium már rendelt belőle néhányat, egyelő­re ajándékozási célokra. Indulás előtt nem hagy nyu­godni a kérdés: mi lesz a gyűj­temény sorsa? — Régebben még foglalkoztatott a gondolat, hogy eladom az egé­szet, de később meggondoltam magam. Már felajánlottam mú­zeumoknak kiállításra, de eddig még nem jelentkeztek. Úgy dön­töttem, amíg élek gyűjtök. Kormos Emese A nagyközséget bekapcsolják az országos földgázellátásba. Ja­nuár 20-án — nevezetes nap volt ez — a kecskeméti Kossuth Tsz munkagépe megkezdte a gázve­zeték építési munkáit. Tíz helyi üzem és gazdaság járul hozzá a költségekhez. A földmunkák ki­lencven százalékát már elvégezték, a helyszínen van a gerincvezeték teljes csőanyaga. Az első ütem­ben 350 lakást érintő területre juttatják el a korszerű fűtőanya­got. A családok kilencven száza­léka vállalta, hogy befizeti — hozzájárulásként — a szükséges 12 ezer forintot, és társadalmi munkát is végez. „...csak jöjjön a gáz” A tanácsi beszámoló összessé­gében jól tükrözte a kecskeméti járás nagyközségének ütemes fej­lődését.^ Annyi jó dolog elhang­zott, hogy a kívülálló joggal gon­dolhatta: vége a gyűlésnek. Ám a lajosmizseieknék volt még mondanivalójuk. A többi között elismerésüket fejezték ki a gáz­program beindításáért. „Szívesen fizetek, segítek, csak mielőbb jöj­jön a gáz” — fogalmazta meg sokak véleményét; támogatási készségét az egyik felszólaló. Az­tán elmondták, hogy a Kossuth utcában nem folyik le a víz, hogy a tanyavilág egyes terüle­tein járhatatlanok az utak, hogy a Széchenyi utcában életveszélyes egy ház; félő, hogy rádől a járó­kelőkre. Kifogásolták, hogy nincs egy olyan büfé, ahol reggelizhet­nének a gyerekek. Játszóteret is kellene építeni. Elítélték a sze- metelőket, a környezetcsúfítókaí. A felszólalók érdemleges vá­laszt kaptak problémáikra. A résztvevők azzal a megnyugvás­sal távozhattak a falugyűlésről, hogy Lajosmizse — a korlátozott gazdálkodási lehetőségek ellené­re — az idén is újabb lépéseket tesz előre a városiasodás útján. Rapi Miklós Friss lángost — helyben Kilenc hónapja, hét közben egy cégtáblás lakókocsival találkozunk Kecskeméten. Ez nem halad tova olyan gyorsan, mint a nyaralóké, vagy a tengerpartra utazóké jó időben. Itt is, .ott is letáborozik, rövidebbnhosszabb időre. Széche- nyiváros. Iskolasarok a piaccsar­nokkal szemben. Városszéli üze­mek. Ezeken a helyeken árusít, felváltva, meleg lángost, pala­csintát, kávét és üdítő italokat Tantó Krisztina és Fehér Zoltán magánkereskedő. ■ Oda mennek, ahová kívánják őket. Ahol szükség van áruikra. Hétfőn reggel a MEZŐGÉP kecskeméti gyárának udvarába kért — és kapott — bebocsátást a két, korán kelő mozgóárus. Hat órakor már serceg az olaj a tepsiben. Fehér Zoltán nekilát a tésztaszaggatásnak és a sütés­nek, hogy kisvártatva, azon me­legében és gyorsan — aki szere­ti, fokhagymás ízesítéssel — fo­gyaszthassák a vevők a lángost. — Van már melefj lángos? — kérdi egy most érkezett férfi. — Kettőt kérek, de frisset! Szabó Zoltán forgácsoló Ne- mecskai Andrással jött vásárol­ni. Majd Bangó János fizet há­rom lángosért. Egyet fokhagymá­sán kér. Kettőt csak úgy, simán. A kiszolgálás gyors. A reggeli­zőknek jó a véleményük erről a házhoz, azaz a munkahelyre jött mozgóárusításról. A lángos nem vékony és nem száraz. A pala­csinta is ízletes. Szívesen fo­gyasztják. A jó falatok után jobb kedvvel kezdenek el dolgozni. Az udvarban parkoló mozgó- árudának hamar híre megy. Illés Istvánné, aki a SZIM-től jött át magának és nyolc munkatársá­nak reggelivalót venni, ezt mond­ja: — Finom a lángos! Csak min­dig ilyen legyen! A MEZŐGÉP főrendésze jól tette, hogy a korábban az üzem területén kívül árusító lakóko­csit beengedte. A dolgozók így helyben vásárolhatnak. Nem kell a közelben ÁBC-t keresniük, hogy reggelit vegyenek. S még valami. Az is a munka­helyi mozgóárusítás mellett szól, hogy a lakókocsi — szeszmentes! K—1 Bunyevác Préló Ma esite hét órától a bácsal­mási Művelődési Központban megrendezik a hagyományos Bu- nyevéc Prélót. Fellép a helyi if­júsági tambura zenekar, a gyér-' mek tánccsoport és a pécsi Ba­ranya Táncegyüttes. Á műsor után vacsorával egybekötött táncmulatság lesz — reggelig. KOVÁS PISZTOLY, EMLÉKKARD, JATAGÁN A fegyvergyűjtés megszállottja Melyik a drágább? Szabad-e takarékoskodni azok­kal a költségekkel, amelyek a de­mokratikus fórumok működésé­hez szükségesek? Ezt a kérdést azon a MÉSZÖV elnökségi ülésen írtam be a noteszembe, amelyen más napirendi pontok mellett a szövetkezeti törvény módosításá­ból eredő tennivalókról is szó esett. Így egyebek között arról, lehet-e csökkenteni a kötelezően összehívandó részközgyűlések ki­adásait, a választott küldöttek számát, és így tovább. Mi tagadás, az első pillanatban megütköztem a hallottakon. Hogy kerül a csizma az asztalra?! — szisszentem fel magamban. Mert, ahhoz ugyan nem fér kétség, hogy az általános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek sajátosságai­ból adódóan a demokratikus fóru. mok működtetéséhez jelentős anyagiakra van szükség. Megyénk­ben összességében két-háromszáz- ezernyi tagot számítva — egy-egy személy ugyanis az áfésznek, a ta­karék-, illetve a lakásszövetke­zetnek is tagja lehet — csak a meghívók postaköltsége félmillió forint körüli. S akkor hol van még a terem bérleti díja, a mesz- szebb lakók oda-, visszaszállítása, netán az ásványvíz?! A többi fó­rumról — a küldöttközgyűlések­ről, a különböző bizottsági ülé­sekről — nem is beszélve. Mégis! — kötözködtem magam­ban tovább. Szembeállítható-e a demokrácia gyakorlatának tényle­ges költsége azzal az eszmei — bár bizonyított, hogy közvetetten forintokban is megmutatkozó — eredménnyel, amit a tagság aktív közreműködése, előrevivő javas­lata jelent? Az ilyesfajta töpren­géseim persze annyi ideig sem tartottak, amennyi e sorok olva­sásához kell. Annál is inkább, mert az elnökségi ülésen elhang­zott hozzászólásokból rövidesen rájöttem, hogy egészen más a do­log nyitja. Közismert például, hogy az áfészek bőkezűen támogatják a falusi művelődési otthonokat. Va­jon az az együttműködési megál­lapodás, amelynek alapján a kul­turális intézmények vagy művé­szeti csoportjaik tevékenységét se­gítik, miért csak egyoldalú? A szövetkezet miért nem köti ki a szerződésekben, hogy a rendszeres anyagi juttatásért cserébe az ülés­termet, a művelődési ház eseten­ként díjtalanul engedi át a mecé­násnak? Vagy, éppen a már em­lített sajátosságokból adódik, hogy az áfészek és a takarékszö­vetkezetek ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben — lévén tagságuk csaknem azonos — egy­szerre tarthatják meg részközgyű­léseiket. Megtörtént már az is —, s a jövőben ezt még gyakoribbá lehetne tenni —, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetével együttműködve került sor á közös rendezvényre. Vagyis a falugyűlés —, amelynek általában súlyponti témája az alapellátás színvonala — egyben az ellátásért felelős szövetkezet részközgyűlésének, il­letve küldöttgyűlésének is fóru­ma volt. Az esetleges kételyek eloszlatá­sára sietünk leszögezni: nem a mindenáron való takarékosság a cél! A különböző szervek, illetve gazdaságok közös demokratikus fórumaira csak ott, és akkor kei- rülhet sor; ha ezzel nem csorbul maga a demokrácia. A példaként említett ebetekben a tapasztalat egyértelműen kedvező. A jegyző­könyvek érdemibb javaslatokat rögzítettek, mint korábban, ami­kor két-három összejövetelen is ugyanazok találkoztak, ugyan­olyan vagy hasonló témákat az unalomig agyontárgyalva. Tehát hatékonyabb demokrácia és ész­szerű takarékosság — foglaltam össze az ülésen elhangzottakat, s noteszemben áthúztam az emlé­keztetőül szánt bejegyzést A napokban azonban kezembe akadt a soltvadkerti áfész tízegy­néhány oldalas tájékoztatója. Egy­szerű, érthető szöveg értékeli a múlt évi gazdasági munkát, és vá­zolja az idei terveket. Azaz, azok is világos képet alkothatnak a szövetkezet tevékenységéről, cél­jairól, akik a mellékelt tábláza­tokban nehezen igazodnának el. Mint megtudtam, a soltvadkerti fogyasztási szövetkezet valameny- nyi — több mint háromezer — tagjának megküldte a kiadványt. Tehát a részközgyűlésekre már a tények ismeretében mennek el az érdekeltek. S erről újra felidéző- dött bennem az a bizonyos elnök­ségi ülés. meg egy másik emlék: egy réges régi termelési tanács­kozás ... A résztvevők ásítva hallgatták a számadatokkal zsúfolt beszámo­lót, amiből nemhogy az összefüg­géseket, de egy kukkot sem ér­tettek. Utána pedig — természe­tesen — hallgattak. Az értekezle­tet a vállalat ebédlőjében, munka­idő után tartották, az igazgató vi­zet ivott, vagyis az egész nem került semmibe. A soltvadkerti áfész igazgatósága beszámolójá­nak költségét nem ismerem. Ki­nyomtatása, postázása valószínű­leg több ezer forintot tett ki. Állítom mégis, hogy az a másik — az olcsó — „demokrácia” a drá­ga! Kovács Klára FILMJEGYZET Bűnös dal a Föld Mi a teendő, ha egy tehén nem tudja világra hozni a borját? — Hívni kell egy „hozzáértő” falu­beli embert, aki majd vállig ha­tol a vajúdó állatba, és késével szétvagdalva a kisbocit, darabon­ként ráncigálja e világra. Mita­gadás, nem valami szívderítő látvány, bár nem is ez az egyet­len iszonyatot, undort vagy hány­ingert keltő véres jelenet a Rau­nz Mollberg rendezte, Bűnös dal a 'Föld című finn filmben. Rén­szarvastor közelképekben: ahogy az állatok szívébe döfött kés re­meg és spriccel a vér szerte­szét ... Azután egy másik közel­kép: egy vérében fetrengő, elve­télt asszony, akinek haldoklását acsarkodó csemeték nézik vé­gig, körbeállva anyjuk mezte­len, vörös lucsokban vergődő tes­tét... Láthatunk egyébként si­keres gyermekszülést is, egé­szen orrközelről, s a halál külön­böző fajtáiból is kapunk „ízelí­tőt” Mollberg filmjében: Gyilkos­ság, öngyilkosság, kés, kötél, vízbefúlás... Valójában „két színű” ez a lappföldi falucskában játszódó film. Egyik „színezéke” a vár, a másik a szex. A szex: csupaszon, lelki „göncök” nélkül. A szex. amelyet úgy ejt (minden bizony­nyal véletlenül) Mollberg az ösz­tönök vad hullámaira, mint fa­darabkákat egy bővizű, szeszé­lyes folyóba. Szó sincs erotikáról. A rénszarvastor például részeg orgiába csap át, mindenki azt öleli, akit elér, legyen az öreg vagy fiatal. De vannak teljesen- logikátlan, teljesen értelmetlen jelenetek is. Ilyen egyebek kö­zött az egyik temetést követő mi­se. A pap a bűnről prédikál, amely a testben és a lélekben la­kozik. És „mit ad isten”! A fe­ketébe öltözött, gyászoló hallga­tóságot olyan extázisba hozza a szónoklat, hogy a szenteskedés végül vad szexorgiába (?!) csap át. Az egybegyűltek egymásnak ugranak, s mindenki mindenki­vel, akit elér... Az egyik- het­ven év körüli öreganyó például, egy tizenötéves forma fiúcskára veti magát, míg a pap egészen testközelből mutatja meg az egyik fiatalasszonynak, hogy mi­lyen az általa prédikált bűn ... A főhősnőt, Mártát (Maritta Viitamáki alakítja), úgy igyek­szik megénekelni „bűnös” dalai­ban” e film, mint egy fiatal, szerelmes leányt, aki belehaba­rodik egy rénszarvasvadászba. Márta azonban nem fukarkodik gömbölyded bájaival: ad belőlük bőven másoknak is, ha úgy adó­dik. Érzéseinek, érzelmeinek — amelyekről csak néhány képkoc­ka beszél — legtöbbször teljesen ellentmondanak a tettei. Bizony­talan karakterré, „libikóka” fi­gurává szegényíti őt Mollberg filmje. Olyan főhőssé, aki kitű­nik ugyan e „bűnös dalokat” mormoló falu közösségéből, konf­liktusai mégis — ahogy a karak­tere is — bizonytalanok, szélso­dorta falevelek. (Bár néhány fogcsikorgató rendezői erőlködés megkísérli, hogy meggyőzzön ben­nünket az ellenkezőjéről.) A bűnnel és'vérrel áztatott mo­zivászon előtt sápadozva, felöt­lik a nézőben a kérdés: mennyi köze lehet ennek a filmnek a va­lósághoz? Bevallom, én nem tudtam min­dent elhinni Rauni Mollbergnek, és különösebb esztétikai élmény­nyel sem vigasztalódhattam, alko­tását látván. Elsősorban azt nem hiszem, hogy egy félresikerült film feljavítható olyan hatásva­dász eszközökkel, mint a vér. a halál és a szex. Hiába ömlesztetté a művére vastagon e „színezéke­ket” Mollberg, nem tudta eltün­tetni a film gyengéit, hézagait. Hogy melyek ezek? A széteső vagy direkt összefüggésbe ka­paszkodó képsorok, az elnagyol­tan formált szerepek, a mesesze­rűnek ható túlzások, a hiányos, egysíkúan festett társadalomkép,, a lélektani ábrázolás igénytelen­sége. ..' és nem utolsó sorban az. hogy csak langvos konfliktusokat képes érlelni, kizárva az izgal­mas fordulatok, (s így a legtöbb­ször e fordulatokra épülő katar- tikus végkifejlet) lehetőségét. Bűnös dal a Föld? — Lehet. Ám ez még nem indok arra, hogy „hamisan” énekeljünk” ... Koloh Elek « Kardok, tőrök. (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom